Ha két nagy anison énekesnő barátságot köt egymással, akkor örülhetünk, hogy nincs rivalizálás. De mit várhatunk tőlük, ha együttest alapítanak? Mindennél minőségibb dalokat, albumokat? Teljesen logikus a következtetés, ha nem szólna bele az a tény, hogy sztárcsináló producerek karolták fel Chihiro Yonekurát és Masami Okuit, hogy alapítsanak egy együttest, hátha sikeresek lesznek, ha követik a divatot öltözködésileg és zeneileg. Az alapötlet egyáltalán nem rossz. Nemcsak azért őket ketten vonták össze, mert nagy barátok, hanem mert külsőleg és hangilag hasonlítanak egymásra. Külsőleg szinte bárkit egyfomává tehetünk, de hogy ki volt az a botfülű, aki azt mondta róluk, hogy szinte egyforma a hangjuk, azt nem tudom, de én nagyon jól meg tudom különböztetni őket. Masami Okuinak annyira jellegzetes hangja van, hogy senkiével össze nem téveszthető.
De térjünk vissza az együttesre. 2003-at írunk. Nagyban készülnek a közös produkcióra. Az együttes neve egyébként egy rövidítés: reflection of renaissance/sounds. Még nyáron debütálnak egy TV-műsor betétdalaként. Annak neve DRIVE GO!GO! a dal címe pedig CRY-MAX. Már ekkor tudható volt, hogy milyen zenét fognak csinálni közösen. Magával az elektropop zenével nincs gond, mert ezt is lehet igényesen művelni, de a szöveg nagyon bugyuta. Ennyiből áll a dal refrénje:
Cry for me now, cry for me now, motto!
Try fallin' love, try fallin' love with me.
Cry for me now, cry for me now, zutto!
Try fallin' love, try fallin' love, wow wow!
Úgyhogy én sem a szöveg miatt szeretem az együttest. Az egész diszkográfiájuk két kislemezből és egy albumból áll:
- Candy Lie (single, 2003. augusztus 27.)
- Tattoo Kiss (single, 2003. október 22.)
- dazzle (album, 2003. december 26.)
Egyik sem lett igazán sikeres. A dazzle album csak a 106. helyet érte el az Oricon heti album eladási listán, és három hétig volt listán. Úgyhogy hiába volt jó gondolat a siker-elméletről, nem jött be. Pedig a dalokkal isten igazából nincs baj. A szövegek olyanok amilyenek, de a zene nem rossz. Semmi művészi értéke nincs, de arra nagyszerű, hogy ellazuljunk, meg személyes tapasztalat, hogy könnyebb a házimunka a dalok hallgatása közben. Úgyhogy ajánlom az albumukat, csak ne várjunk nagy értéket.
Persze az nem biztos, hogy csak azért váltak szét, mert nem voltak sikeresek. Van egy másik sokkal logikusabb ok. Ugyanis egyik énekesnőnek sem profilja ez a fajta disco-elektropop zene, és úgy döntöttek, hogy bár nagyon jó volt a közös munka, hisz mégiscsak barátok, de ezt a zenét nem tudnák hosszútávon csinálni. Chihiro Yonekura ugyan megmaradt a hagyományos anison zenénél, de Masami Okui már erőteljesen rockba váltott át, az ekkoriban megjelent ReBirth albumát döntően a progresszív rock jellemzi. Tehát lehet, hogy a stílus-beli távolodás miatt váltak el közös útjaik. Valódi okot nem tudni, csak legendák terjengenek. Lehet, hogy csak ennyire szólt a közös szerződésük, és eszükbe nem jutott meghosszabbítani.
Hogy ismerős a Tattoo Kiss cím? Nem csoda, az a nálunk is vetített Kaleido Star anime harmadik openingje. Aki esetleg nem emlékezne a zenére, azok itt megnézhetik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése