Hogy miért szeretem ennyire a japán zenét? Azért, mert bár ott is megvannak a "divatdiktátor" producerek, akik előírják, hogy márpedig ez a menő, viszont emellett tere van az egyéniségnek. És még most 2009-2010-ben is olyan dalokat hallok egyes nagyszerű előadóktól, hogy komolyan csak lesek, hogy lehet még igényes zenét művelni? Ennek egyik legnagyobb tere az Animelo Summer Live. Tegnap néztem a 2009-es ASL-t. Nem néztem végig, mivel a teljes koncert 12 óra. Na nem 12 óra és 0 óra között volt egyhuzamban, ez egy két napos rendezvény. Hat-hat órára osztva. Ezen 12 óra alatt több, mint 40 előadó bizonyítja be, hogy TUDNAK ÉNEKELNI! Ugyanis a koncert 100%-osan élő. Illetve a 100% kicsit túlzás, majd később kitérek rá, hogy miért. De ez az igazi sztárparádé! 40 előadó kb. 2-3 dal erejéig fellép, és szórakoztatja a közönséget. Na ez nem azt jelenti, hogy egy előadó kb. 10 percig van a színpadon. Ugyanis Japánban divat, hogy hosszú ún. MC-kkel tarkítják a koncertjüket. Ilyenkor történeteket mesélnek el, vagy vicces beszólásaikkal szórakoztatják a közönséget, vagy csak egyszerűen kommunikálnak, vagy monológot mondanak. De mindenképp nagyon jó dolognak tartom, ezzel is csak még közvetlenebbé tenni az előadó és a rajongó közötti kapcsolatot. És ezzel a fellépésük akár 20-30 percre is kinyúlhat. De tényleg látni az őszinte kedves mosolyt, a közvetlenséget, hogy szeretik, amit csinálnak, és szeretik a rajongóikat. Meg merem kockáztatni, hogy vannak olyanok, akik nem fölérendelik, hanem mellérendelik magukat a rajongókhoz. És ez az egész együtt, a zene szeretete, az énektudásuk, a kedvességük, közvetlenségük, annyira fantasztikussá teszi az előadásukat, meg jó érzéssel tölt el, hogy láthatjuk őket, hogy még így DVD-n (vagyis gépen) visszanézve is megvan az élmény. Bár, ha élőben látnám őket, az lenne az igazi. De most egy ilyen koncertre 8.500 yen (kb. 20.000 ft) a belépő. De az biztos, hogy az az élmény, amit ott kapunk, az nemcsak egy életre, hanem azon túl is szól. Ezt már így ki merem jelenteni, hogy csak számítógépen láttam.
Az első napot angela nyitotta. Ő még a népszerűbb énekesnők közé tartozik, nem hiába. Hangja inkább művészi, és fantasztikus show-t csinál, nagyon jó mozgáskultúrája van. De vannak egészen egyedi előadók. Akit mindenképp szeretnék kiemelni, az manzo. Ez az énekes külsőre mindennek elmondható, csak énekesnek nem. Egyáltalán nem sztáralkat, sőt semmi mozgáskultúrája nincs. Kicsit kövérkés, szemüveget hord, mozogni színpadon szinte egyáltalán nem tud. És kérdem én: Mit számít ez, ha tud énekelni, van hangja, és gitározik? Az igaz, hogy nem olyan jó színpadon látni őt, de fantasztikus hangja van, és nagyon jó énekes. Csak az nem tetszett, hogy az utolsó dalának végét már nagyon elhúzták, és ő sétált és futott a színpadon. Szerintem ez már sok volt, sőt futás közben leesett a szemüvege. ^^' Úgyhogy már kicsit égőnek is tartottam. Vannak olyan énekesek, akik bár nagyon szépen énekelnek, mégsem olyanok, hogy betöltenék a színpadon, nem ilyen erős. Ilyen ELISA. Haruko Momoi meg a nagyon magas hangjával élből kiénekelné a magas c-t. Egy negatívumot nem értek, és itt jön ki az, hogy nem 100%-ig élő. Ugyanis van egy japán "énekesnő", aki nem ember. Az a lényege, hogy Japánban megalkották a világ első animált, és számítógéppel generált "énekesnőjét". Hatsune Miku nevet kapta. Egy anime karakter, kinek számítógéppel generálják a hangját. És ahogy elhallgattam a közönséget, nagy népszerűségnek örvend. De komolyan nem értem, hogy miért. Semmi emberi nincs benne, hallatszik, hogy számítógép a hang. És nincs meg az az élmény, hogy rácsodálkozunk, hogy ember ilyenre képes? Különben sincs nagy hangja. Nagy hiba volt őt betenni az Animelo Summer Live-ba. Szerencsére rövid ideig volt vásznon. Mert csak vászonon lehetett látni. Egyelőre őket láttam 2 óra alatt, tervezem végignézni, még írok a többiekről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése