Ma vettem meg terveim szerint az utolsó UEFA EURO2020-as relikviát, amivel kifejezem a támogatásomat Hollandia iránt.
És még mennyi minden van... De az nekem már túlzás. Egyébként egyszerű megmagyarázni, hogy miért vettem őket, vagy miért támogatom a holland csapatot. Hollandiára, mint egy új hazámra tekintek és úgy fogok nekik szurkolni az EB-n, mint a hazám csapatára. Tegnap 21:00 órakor volt egyébként az EURO2020 U21 második elődöntője, ahol Németország és Hollandia mérkőzött meg egymással, ezt is néztem az NPO3-on online és ezt úgy néztem, mintha a hazám csapatáért izgulnék. Egyébként nem volt siker, mert azzal, hogy a 8. percben a németek már a második góljukat rúgták, gyakorlatilag el is döntötték az egész meccs végeredményét. De nagyon durva volt, már az első gól is: Elindították a meccset, épp kényelembe helyeztem magam, még magamhoz se tértem és máris lőttek a németek egy gólt. Fél perccel az indítás után... Aztán a 8. percben a másodikat. Nagyon csúnyán nézett ki. És egyébként jogos is volt a két gól, mert végig a németek játszottak szervezettebben. A hollandok mindig késésben voltak, mire eljutott az egyik játékos a labdával a kapuig, már 3 német volt a környéken, hogy leszerelje, a hollandok meg épp csak elkezdtek gyűlni köréje. Nem vagyok egy nagy fociszakértő, de ezt még én is tudom, hogy ez nagyon nem így megy. Egyébként a 2. félidőben szépítettek a hollandok, de nem volt reális esély arra sem, hogy kiegyenlítsenek, maradt is a 2-1-es végeredmény. Ami egyébként a realitás is a meccs képe alapján. De legalább a másik nagy kedvenc országgal szemben veszített, bár egy Németország-Hollandia meccsnek mindig szimbolikus jelentősége van a 2. világháború borzalmai után.
Szóval nálam ilyen jelentőssége van a dolognak. Persze, arról tudok, hogy a hollandoknak nincs annyira nemzettudatuk, mint nekünk, magyaroknak, erről tanultunk Holland-flamand kultúra órán. Mivel a hollandok a szerencsésebb történelmi múltú országok közé tartozik, ezért nem nyomatják annyira a hazaszeretetet, mint nálunk, Magyarországon. És gondoljunk bele: Nincs is nagyon miért. A 2. világháború német megszállását leszámítva nem tudok olyan eseményről, ami nagyon megtörte volna a hollandokat. Nekik nem volt Mohácsi vészük 1526-ban, nem volt majdnem 150 évig tartó török megszállásuk, nem vették el 1920-ban az országuk kétharmadát és nem vesztettek el szabadságharcot 1848-ban és 1956-ban, hogy csak egy pár példát írjak a magyar tregédiákból. A hollandok nem siránkoznak a himnuszukban, mint mi. Így nincs okuk arra, hogy olyan keményen nyomassák a hazaszeretetet, mint ami nálunk volt az iskolákban. Illetve gondolom, hogy van most is. Szóval hozom Magyarországról ezt az attitűdöt és ezért van ez a minden. De azt gondolom, hogy ez idővel majd szelídülni fog.
Meg azt gondolom, hogy a hollandoknak a foci is sokkal inkább egy ünnep. Nem a nemzeti tudatuk miatt szurkolnak a csapatuknak, hanem egy össznépi ünnep, ahol barátok, családtagok együtt örülnek a hollandok sikerének. De mutattam már képeken is, hogy a hollandok mennyire tudnak ünnepelni.
Visszatérve hozzám, ezért van a Néderlandisztika szak is az egyetemen. A holland tanulmányok egyfajta üzleti ajánlat Hollandia felé. Felajánlom, hogy megtanulom a nyelvüket, magamévá teszem a kultúrájukat, ismeretetet szerzek az irodalomukból, történelmükből, beintegrálódok a társadalmukba. Cserébe kérek párkapcsolatot, munkahelyet, akár családot is (ha úgy alakul, hogy lesz gyerekem), megélhetést, anyagi- és érzelmi biztonságot. Röviden: új életet. És azt kell mondjam, hogy nagyon jól jön ez az eltökéltség, mert ebben a szűk egy hétben is voltak olyan érzéseim, hogy hát csak kijöttem a biztonságos közegemből. Nincs egy biztos támpont, teljesen új az egész légkör, senkit nem ismerek. Úgy értem, hogy itt a városban a szaktársamon kívül senkit. És ez adhat egy nyomasztó érzést, amit pont azért tudok jól kezelni, mert van jövőképem. És tudatában vagyok annak is, hogy ez még csak az első lépcsőfok és még nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy olyan életem legyen, amit ideálisnak képzelek el. Emiatt is van az, hogy ha esetleg vannak is nyomasztó gondolataim, azokon gyorsan túl tudom tenni magam.
Van egy dolog, egyébként, amiben Magyarország kiütéses győzelmet arat Hollandia felett, az pedig az énekesmadarak jelenléte. Kevés csodálatosabb érzés van tavasszal, de inkább nyáron, amikor felébredek, kinyitom az ablakot és hallom csiripelni a madarakat. Hallani az ébredő természet hívogató szavát. Hollandiában azt tapasztalom, hogy nagyon kevés énekesmadár van. Mivel tengerparti ország, óceáni éghajlattal, ezért itt a sirályok dominálnak. És az a helyzet, hogy sirályokat hallani reggelenként kifejezetten nyomasztó. Olyan gondolatom támad néha, mintha ez a Föld már annyira meg lenne mérgezve, hogy az énekesmadarak teljesen elmutálódtak és kellemetlen hangú madárrá. Én is szeretném, ha kevesebb szabadidőm lenne. De gondolom egyébként idővel ez is megszokható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése