Ma végre beköltözhettem az albérletbe és rendben is van minden. Ma még Eindhovenben ébredtem fel. Úgy beszéltem meg a holland barátommal, hogy 10 órára összepakolok mindent, leadom neki a kulcsot, kifizetem neki a 2 éjszakát (NEM ABBAN AZ ÉRTELEMBEN!!!), aztán majd lerendezi a főnökkel, házmesterrel, ahogy hívják Hollandiában. Nagyon rendes volt, mondta, hogy ha szükség van a szobára, szívesen segít, csak szóljak.
Újabb nagy út a bőrönddel, a nagy házizsákkal a laptoptáskával és két szatyorral, ugyanis az Eindhoven Centraal vasútállomás fél óra gyalog tőle. Bírom az ilyen utat, amikor költözködtem Pesten, akkor is cipekedtem ennyit, úgyhogy tudom ezt kezelni. Arra viszont vettem erőt magamon, hogy a szabadtéri piacról csináljak néhány képet.
Nagyon tetszik, hogy a vasútállomásnál a városközpontban vannak ilyen piacok, tökre hangulatosak. Ó, és micsoda sajtillat volt a sajtos bódé mellett. Valósággal megihletett. Na de kérem, Hollandia többek között a sajtok országa is, ez csak természetes, hogy tudnak bánni a sajttal.
Viszont a vasútállomáson nem mentek simán a dolgok. Még tegnapelőtt megvettem a vonatjegyet Bredába a mai napra (természetesen figyeltem a dátumra), de az ellenőrzőkapu nem akart átengedni, valamiért azt írta ki, hogy "niet mogelijk". Többeket is megkérdeztem, eléggé nehezen találtam egy ott dolgozót, aki érdemben tud segíteni. Megnézte a vonatjegyet, látta, hogy a mai napra szól, így ő átengedett. Siettem az 5. vágányhoz, hátha elérem még az IC-t, amivel átszállás nélkül jutok el Bredába. De pont az orrom előtt indult el! T_T Annyira nincs baj, mert Hollandiában sokkal-sokkal szervezettebb a vonatmenetrend. Pár perc múlva indult a Sprinter (vagyis a gyorsvonat) Tilburgbe, ott szálltam át a Hágába induló vonatra, azzal jutottam el Bredába. Hollandiában nincs különbség árban a gyorsvonat és az InterCity vonatok árai között, megveszem a jegyet és bármelyik vonaton utazhatok, természetesen csak a célállomás felé. De az is nagyon jó, hogy úgy van kitalálva a menetrend, hogy az átszállás lehetőleg ne vegyen igénybe többet 10 percnél. Úgyhogy rendben volt, jött is a vonat menetrendszerűen. Tilburgből meg már csak 12 perc volt az út Bredáig.
Breda Hollandia szemszögéből nézve átlagos város, kb. 180.000 lakossal. Sok az új ház, a belváros kifejezetten modern érzetet ad, csak a bevásárlóközpont utcái szűkösek. Szétnézni később néztem szét, előbb azon voltam, hogy bejussak az albérletbe és végre ne nyújtsak feldíszített karácsonyfa-érzetet. Elég nehezen jutottam be, mert csak nagynehezen hallották meg, hogy kopogtam. Bocsánat... dörömböltem már a végén. Erre nyitotta ki az egyik srác. Kulcsot viszont nem kaptam meg, mert az, akinél van, nem volt otthon.
Ennek ellenére elindultam, mert több minden is hiányzik az albérletből és meg akartam venni. Nincs például ágynemű meg asztal, illetve konyhába vettem egy-két dolgot. Az IKEÁba mentem, a vasútállomásnál beszéltem meg a találkozót a szaktársammal, aki Hollandiából tanult ebben a félévben. Ő segített nekem a munkában, ő segített albérletet keresni, nagyon sokat köszönhetek neki. Meg végre találkozhattam vele személyesen. Jókat beszélgettünk, az IKEÁban is, miközben szedtük össze a dolgokat. Mentünk volna még a városba is, csak én kisasztallal voltam, amit szerettem volna előbb hazavinni. Ő biciklivel volt, ő is hazament, de későbbre megbeszéltük, hogy találkozunk még. Ez ugyan elmaradt, de én még szívesen nézelődtem a városban, ismerkedtem a környékkel. Alapvetően kellemes hangulatú, de ami meglep, hogy elég közel vagyok a belvároshoz, csak 10 perc séta. Úgyhogy nem lesz probléma bejárni. 19 óra után nem láttam sokat, de jó volt ismerkedni a várossal. Visszafele bementem az Albert Heijnbe vásárolni és vettem magamnak egy EURO2020 The Netherlands táskát, hogy támogassam a holland csapatot.
Egyébként egész Hollandia meg van bolondulva az Európa-Bajnokság miatt. Az utcák tele vannak narancssárga és holland zászlókkal.
Egész utcák vannak teleaggatva zászlókkal. Nincs mese, ha a hollandok ünnepelnek, akkor tényleg nagyon ünnepelnek. Ezek után illik megnyerni a hollandoknak az EB-t, megismételve az 1988-as csodát.
Este, amikor hazaértem, nem sokkal utánam jött meg az a srác is, akinél a kulcs volt, ami nálam lesz. Ő volt végülis az, aki körbevezetett, elmagyarázta, hogy vannak a dolgok. De egyből ő lett a legszimpatikusabb. Én, aki szinte 1000 infót azonnal leolvas a másik arcáról, amikor ránézek, egyből tudtam, hogy vele fogok kijönni a legjobban. Ha lesz bármilyen beszélgetés is. Mert egyébként itt mindenki külföldi. A görög srác nyitott nekem ajtót, ő is ma költözött be. Ő az a tipikus mediterrán srác, aki ha elkezd beszélni, akkor nagy szenvedéllyel mondja. Ő annyira nem szimpatikus. Aztán van egy pakisztáni srác, aki az "introvertált"-versenyt még Humbby barátom elől is elnyerné, ami nagy szó. Alig beszélt hozzám, a nevét se árulta el, ráadásul a fehérre festett haj, szakállal, elég furcsa kombináció. Igazi magának való ember, de legalább csendes, úgyhogy nem lesz gond vele. Aztán a horvát srác volt az, aki legalább bemutatkozott és körbevezetett a lakásban. Amikor megmondtam a nevem, egyből mondta, hogy "Attila, the hun". Gratulálok ezen nemes asszociációhoz, sose adja alább. De tényleg azt gondolom, hogy ha valakivel összebarátkozhatok innen, akkor ő lesz az.
A Wi-Fi is jó, egész erős és végre holland IP-címem van. A házon látszik, hogy rég volt felújítva, az ajtók nagyon megértek már a cserére, de egyébként nem rossz. Holnap még lesz dolgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése