2010. szeptember 30., csütörtök

Elő-elő MondoCon

Már csak 2 nap van a MondoConig. És már nagyon olyan hangulatom van. Mystra is nagyon készül. Emellett Night tegnap és ma éjszaka itt alszik nálunk, mert 22 óráig dolgozik, és hát érthető módon, nemigen mer egyedül hazamenni. És ez még csak a kezdet, mert csütörtökön jön Tsuki (és talán Kazuko is csütörtökön jön, de ebben nem vagyok biztos), pénteken meg Leea is jön, úgyhogy lesz itt nagy előszilveszter, csak abban reménykedek, hogy ha ők maradnak is végig a szombati Late Night karaokén 0:30-ig, remélem, hogy 1: Viszonylag csendben jönnek haza, 2: Nem fogják itt folytatni a karaokézást, mert Mystra igencsak riogat ezzel engem, én meg szerintem szeretnék aludni, bár ki tudja milyen állapotban leszek addigra ...

Eddig sem telt eseménytelenül a 2 nap, volt 2 poénos szituáció:

1. Night körbenéz a házunkban, megszólal:
- Jó ez a ház, tetszik, olyan cuki...
Bejön Mystra: Mi van Tsukival?

2. Ma itt volt Mystra apukája, Nighttal még nem találkozott, csak így nicknév szerint ismeri. Bemutatkoznak, Mystra apukája ezt mondja: "Akkor ön a Knight Rider!"

Szóval az alaphangulat már megvan. ^^

Elbeszélgettem Mystra apukájával, aki különben jártas az üzleti témában, és elmeséltem neki ezt a MAT-Mangafan mizériát, és nagyon jól átlátta a dolgokat. Olyan jó dolgokat mondott, hogy szerintem az valamennyire segítene a helyzeten, mert mesélte, hogy ő is járt már hasonló cipőben, és nagyon jól kézben tudta tartani a dolgokat. Szóval elgondolkodtató.

Amit érdekesnek találok, hogy egyre több karaokés nyílik meg előttem. Most is 23 órától 1:30-ig nagyon jókat beszélgettünk Nighttal sok mindenről. Javasolta, hogy mindenképp maradjak késő esti karaokén, mert nagyon nagy buli szokott lenni. Én szívesen maradnék, de annyi a kérdőjel van a hétvége kapcsán, hogy mi hogy fog elsülni, hogy nem tudok előre tervezni. De mostanában nagyon jókat beszélgetek az adarnásokkal, többen is megnyíltak előttem az utóbbi időkben, és ez úgy jól esik nekem. Alapból nagyon szeretem, ha valaki a valódi énjét mutatja meg nekem, nálam itt kezdődik az, hogy egyáltalán barátságnak nevezhető kapcsolat jöjjön létre, aztán még ha szimpatikus is, meg számomra szerethető a jelleme, akkor azt az embert meg tudom szeretni. És akkor így most is tök jól el tudok beszélgetni velük. Érezhetően az, hogy az éneklés szeretete tartja össze a társaságot, az egy nagy összetartóerő, és az a jó, hogy mindenki másképp éli meg a Jpop fanságot, mindenki mást szeret, mégis elfogadjuk egymást, és nagyon jól kiegészítjük egymást.

És itt másabb is a téma. Mondom ezt a Nintendo hátrányára ... Nem, nem akarok megválni a Nintendós társaságomtól, de érezhetően más a két társaság értékrendje. Lehet, hogy a koromból is adódik, de én (már) nem tudok órákig beszélni csak a játékról, és minden egyes részletét kielemezni, és az egész Nintendo csoportos beszélgetés jóformán másról se szól. Mondjuk sok más téma is felmerül, de alapvetően a Nintendo játékok a társaság fő mozgatórúgója. A karaokésoknál meg tudtom szerint senki nem énekel nagyon komolyan, így ez csak szórakozás. Ezáltal nemcsak 1 téma megy folyamatosan, hanem nagyon sok mindenről tudunk beszélgetni, és ezt nagyon jó dolognak tartom.

2010. szeptember 27., hétfő

Póló a MondoConra

Ma elkészült a póló, amit mot hétvégére terveztem a MondoConra. ^^ Amikor Laura Ramirez egy mexikói Okui Masami rajongó lány csinált kérésemre Suara: Yumeji albumból háttérképeket, már akkor tudtam, hogy ezt a képet szeretném pólóra kitenni. Az írást bagszi tette rá utólag a hétvégén. Szerintem jól kiválasztottuk a narancssárga színt. A pólót 3.500 forintért csinálták meg a Hakone üzletben. Itt mindenféle egyedi termékeket csinálnak hozott képekből: póló, puzzle, naptár, egérpad, hűtőmágnes, spirálfüzet.

A spirálfüzet nekem nagyon tetszik, szerintem egyszer majd fogok olyat csináltatni.

2010. szeptember 26., vasárnap

A Warez megbosszulja magát

Istenem, nem hittem volna, hogy ennyire lesz hatása annak, hogy kipróbáltam a Homebrew Channelt Wiire. -_- Ugye írtam, hogy egyszer próbáltam elindítani az illegálisan letöltött játékokat, a 4.3-as Wii System mellett, de nem sikerült.

Ezeket letöröltem, és péntek óta megpróbálom legálisan letölteni, de nem sikerül... Három játékot szeretnék letölteni: Super Mario 64, Mario Golf és Super Smash Bros. Most ebből az első kettő volt meg illegálisan. A SSB-t sikerült leszedni, de a másik kettőt nem. Először a 202011-es error code-ot írta ki. Erre három megoldást találtam az interneten:

  1. Várjak egy kicsit, valószínűleg túlterhelt a Nintendo szervere.
  2. Állítsam át a wireless router channeljét 1-esre vagy 11-esre.
  3. Erre nem emlékszem, de azt tudtam, hogy az képtelenség...

Az első eléggé valószínűtlen, a második sem jött be... Szombat reggel gondoltam arra, hogy nem lehet, hogy azért nem tudja letölteni, mert látja az illegális verziók mentéseit, és ütik egymást? Hát ott díszelegnek a mentésel között. Letöröltem a Mario Golf, a Super Mario 64 és a Paper Mario mentéseket. Így már majdnem megindult a letöltés, de most a 204036-os error code-dal találkoztam.

Ma reggel jött bagszitól a megoldás, hogy az volt a hiba, hogy mind a játékokat, mind a mentéseket csatornákon keresztül töröltem, ezáltal egy apró töredéke megmaradt a játéknak. Ne kérdezzétek miért, én sem értem. És erre két megoldás van:

  1. Szerezni Homebrew Channelt, és WAD manager segítségével újra feltenni ezt a három játékot, majd törölni azokat a WAD által, így végleg törlődve lesznek.
  2. Az egész Wii memória megformázása.

A második lépés szinte öngyilkosság lenne, mert nemcsak hogy minden mentés elveszne, de a Wii Shop Channelből letöltött játékokat sem tudnám újra megszerezni, mert a WSC adatai is elvesznek. A 4.3-as systemre Homebrew-t feltenni igencsak macerás lenne, és downgrade-elni bagszi elmondása szerint csak Homebrew-val lehet. Viszont ahhoz, hogy legyen Homebrew downgrade-elni kell a Wiit. A 22-es csapdája...

Amiben még reménykedek az az, hogy ha lehet update-elni a Wiit, akkor a töredék-memóriák elvesznek... Vagy nem tudom, de jó lenne erre valami megoldást találni úgy, hogy ne kelljen formázni semmit. Nem hittem volna, hogy a warez káros hatásai ilyen hosszútávon fognak jelentkezni. T_T

2010. szeptember 24., péntek

Bagszipoke.hu

10 év után most már igazán kijárt bagszinak, hogy legyen a pokémonos oldalának saját domainje. ^^ Az oldala ezentúl a http://www.bagszipoke.hu oldalon érhető el. Ennek örömére új külsővel áldotta meg az oldalt, az új Pokémon játék Black & White megjelenésének alkalmából (is). Különben az új Pokémon játék minden eladási rekordot megdöntött Japánban. Az első héten a két játékból együtt 2.557.779 példány fogyott! Elég sokat beszélték a BigN-esek, hogy milyen rondák az 5. generációs pokémonok. Én csak a kezdő hármast láttam, nekem az épp elég bizonyíték arra, hogy a Nintendo kifogyott az ötletekből. ^^' Már a 4. generációsok közül is néztem egy párra, hogy ez mégis ki akarna lenni, de az újakat már meg se merem nézni. De hogy mitől ennyire sikeres még mindig a játék Japánban, meg nem tudom tippelni. Ami meglepett, hogy az itteni conokon is egyre több Pokémon cosplayt látni. Szerintem én megmaradok önmagam. ^^'

Bagszi és Amina is mondták, hogy vásárolhatnék én is saját domaint ennek a blognak. Nem rossz ötlet, de akkor már inkább azt csinálnám, hogy a Megumi Hayashibara és Masami Okui rajongói oldalamat költöztetném ki a GPortálból, és egy teljesen új külső, meg minden... Csak ez egyedül nem megy. Ha valaki segítene, nagyon hálás lennék neki.

2010. szeptember 23., csütörtök

Shounen fight

Több napos unszolásomra végre átjött bagszi. Már ő is kíváncsi volt az új albérletemre, csak soha nem jutott ideje eljönni, de ma itt volt. Először Mario Kartoztunk itthon, de nem is maradtunk sokáig itt, jártuk a várost.

Először enni akartunk, ezért elmentünk a WestEndbe a Burger Kingbe. Nekem nagyon ízlik ez az X-tra Long Chili Cheese szendvics, mondtam is bagszinak, hogy félek, hogy függő leszek. Miután fizettünk, leültünk egy ázsiai csoport mellé. Nekem első dolgom kifülelni, hogy milyen nyelven beszélnek, és bizony japánok voltak. ^^ Érdekes, elvileg elég sok japánt látni Pesten. Ennyire szeretik a magyar fővárost? :o Bagszi egyszer-egyszer hallgatózott, hogy miről beszélhetnek, és kifülelte, hogy a fiúkat beszélik ki (lány volt mindegyik). És mondták, hogy kinek milyen pasija volt, és jellemezték őket. Én különösebben nem füleltem, csak próbáltam szavakat kivenni, szándékosan beszéltem japán énekesekről bagszinak, hogy figyeljenek fel ránk a japánok, de nem sikerült. -_- Mondtam bagszinak, hogy tisztára olyan volt hallgatni őket, mintha élőben néznénk animét. :D De tényleg, szinte ugyanúgy beszélnek a japánok, mint a seiyuu-k az animékben, ezt azért tartom érdekesnek, mert azt olvastam egyszer, hogy a seiyuu-k teljesen egyedi beszédstílust tanulnak meg, és tisztára hülyének néznének a japánok, ha elkezdenénk úgy beszélni. Ehhez képest ugyanígy beszéltek a lányok is, és nekem baromira tetszik, hogy bizonyos magánhangzókat elnyújtanak, és így fejezik ki magukat. Egy szót vettem ki "annyiranemodafigyelésemben": sugoooooi, az o-t szépen elnyújtotta az egyik csaj. És tényleg nem csoda, hogy japán szinkronszínészet ennyire magas szinten van, annyira jó érzés volt hallgatni őket, annyira szép a hangjuk, meg nagyon szeretem a kifejezésmódjukat. És ezért szeretek koncerteket nézni japán előadóktól, mert dalok közben szoktak beszélni, és annyira jó hallgatni őket amikor beszélnek. Szóval így nagyon örültünk, hogy találkozhattunk japánokkal. Mondtam is bagszinak a végén, hogy úgy megmondanám nekik, hogy van egy pár fantasztikus énekesük, de azt már nem mertem. Mivel tudom, hogy nem érnek el olyan magas helyezéseket, kicsit féltem, hogy kinevetnek, hogy miket hallgatok...

Na mindegy. Utána elmentünk az iskolámba, mert ott el kellett végezni dolgokat, ekkor volt egy elszólásom:

"Az Örs Vezér Térről indul a hármas metró..."

Hát valóban. ^^' Ezután elmentünk a Sárkány Centerbe, ott jól bevásároltunk levesekből, meg én vettem pirított tésztát. Kérdezte is az eladó csaj, hogy mi van, világháború lesz, hogy így bevásároltok? :D Mondom nem, csak támogatjuk a vietnami gazdaságot. ^^' Hát nyilván. Aztán jöttünk el ismét hozzánk. Meg akartuk nézni a Szabó Ervin könyvtárban a Shinigamikról az előadást, de nem jutott már rá idő, így hazajöttünk. Itt még Mario Kartoztunk egy kicsit, aztán elmentünk a közeli kínai étterembe vacsorázni. Közben kibeszéltük az AnimeCont, abban egyetértünk, hogy minden nézőpont kérdése, hogy milyen volt a con. Ja igen... Leharapom a térdéről a kalácsot annak a 2 embernek, aki 1 csillagosra értékelte a szombati élménybeszámolós blogpostomat... -_- Azzal nincs bajom, hogy valaki ennyire szereti a MAT-ot, de azért annyi intelligencia szoruljon már belénk, hogy kiszűrjük, hogy mi is volt pontosan a bajom az AnimeConnal, és nekem a MAT-tal semmi bajom nincs. Na mindegy... Amikor visszajöttünk, még egy kicsit nézelődött neten, aztán elment haza. Miközben elkísértem, beszéltem neki a főbérlőről, egy igen csúnya elszólásom volt:

"A főbérlő egy nagyon kedves, aranyos nő, 40 éves, de 30-nak se néz ki. Meg is lepődött, amikor megtudta, hogy '70-ben született"

Ezen poénkodott, hogy biztos azt hitte magáról a főbérlő, hogy '88-ban született, és én világosítottam fel, hogy de hát '70-ben született. Előveszi a személyi igazolványát, és tényleg. Már hülyének néztek minket körülöttünk az emberek, hogy mit nevetünk ennyit. ^^' De jó volt ismét nem egyedül lenni.

Anisama Girl's Night

Egyre több és több anison előadó lép fel az Animelo Summer Live-on, idén már annyian voltak, hogy csak úgy tudtak új előadók fellépni, ha egy páran kihagyták ezt a rendezvényt. Három naposra "dúsítani" a rendezvény már sok lenne. Erre találta ki Okui Masami idénre az Anisama Girl's Night rendezvényt, mely szintén két napos lesz. Október 31-én és november 3-án lesz. Itt már fellép Suara is. ^^ Emellett több olyan előadó lép itt fel, akinek már nem jutott hely az ASL-en. Itt egy pár:

  • Kuribayashi Minami
  • Okui Masami
  • Faylan
  • May'n
  • Stephanie
  • Asou Natsuko
  • Shimoda Asami
  • Sato Hiromi
  • Misato Aki

Végre Misato Aki is felép. ^^ Hiányoltam, hogy miért nem lép fel az ASL-en, de most akkor itt.

Jó ötlet, hisz nagyon népszerű a rendezvény, de egyre több énekesre van igény, ezeket akarják kielégíteni, de a régiek is megérdemlik, hogy fellépjenek, ezek után kíváncsi vagyok, amikor lesz Anisama Boy's Night! ^^'

Lesz még egy fantasztikus anison rendezvény, ami nem Japánban, hanem Kínában lesz Shanghai-ban! Ugyanis ebben a hatalmas kínai városban lesz 2010. október 4-6-án Shanghai Expo, annak keretében lesz Anison Festival. A következők fognak fellépni:

  • Okui Masami
  • Kageyama Hironobu
  • Endoh Masaaki
  • Kitadani Hiroshi
  • Fukuyama Yoshiki
  • Misato Aki
  • Kuribayashi Minami
  • JAM Project

Végre kimozdulnak Japánból! ^^

Anisama Girl's Night hivatalos weboldala
Anison Festival hivatalos weboldala

2010. szeptember 22., szerda

Angel Beats! és Asura Cryin'

Most, hogy ismét van gyors netem, így ismét ráálltam az animék letöltésére. Még mindig fantasztikus élmény japánul nézni őket. ^^

Mindenki azt szajkózza, hogy az Angel Beats! mennyire jó anime, és aki megérti a valódi mondanivalót, az nagyon jó élménnyel lesz gazdagabb. Nekem már a Girls Dead Monster dalok is épp elég bizonyítékok, hogy az anime sem lehet rossz, hát tettem vele egy próbát. A grafika már az első pillanatokban nagyon megtetszett, ezt a stílust nagyon szeretem. Ha jól értelmezem a történetet, akkor egy srácról szól, aki a túlvilágban ébred fel, és egy lány meghívja őt a frontvonalba, ahol Isten és az angyal ellen harcolnak. Meg az első rész végén levő koncert tetszetős volt, hatásos volt, hogy pont alatta ment a harc. Nagyon jó lesz ez szerintem, várom a többi részt nagyon! *egy részt néz meg egyszerre*

A Girls Dead Monster fellépett az Animelo Summer Live-on is idén. Először Lia adta elő az anime opening dalát a My Soul, Your Beats! dalt, majd jött az együttes, melyet két lány képez. Ők előadnak az animéből 2 inner dalt, a Alchemyt és a Crow Songot, majd a végén Liával a Brave Songot, mely ugye az anime ending dala. Nagyon várom, hogy kijöjjön a 2010-es ASL DVD, kíváncsi vagyok az előadásra.

A másik az Asura Cryin. Elég sok angelát hallgatok manapság, és hát kíváncsi voltam, hogy melyik lehet az az anime, melynek ilyen jó dalai lehetnek. És igen! De szinte ugyanúgy indul a történet, mint az Angel Beats! esetében. Itt is egy fiú ébred fel, csak ő repülőszerencsétlenségből tér magához. Három év után 18 évesen el kell hagynia a szülői házat, mert az anyja újraházasodik, és hogy a fiú ne zavarjon... Pakolás közben beállít egy nő, aki egy bőröndöt ad át a srácnak, azzal el is megy. Vajon mit rejthet a bőrönd? Miért vadásznak rá ennyien? Minden kérdésre választ kaphatunk az anime során, az első rész után nagyon ígéretesnek tűnik, Leea szerint hihetletlen fordulatos anime. Nagyon várom.

Most kicsit bosszankodok, mert megcsináltam a Kanata no Delight dalt kfn-ét angelától, és Leea nem sokkal ezután ír rám, hogy ő ezt már megcsinálta. Hát ez rosszul érintett, mert nem volt könnyű megcsinálni a dalt. Itt-ott a hajamat téptem, hogy akkor most hol is van az a szótag? Már az is megfordult a fejemben, hogy az angela énekesnője atsuko biztos gondolt arra szövegírás közben, hogy "na itt most jól keresztbe teszek Attilának, hogy ne legyen könnyű elkészíteni a kfn-t" és gonoszul nevet. Én is hálás vagyok a szeretetéért. De nagyon szeretem a számot. ^^

2010. szeptember 20., hétfő

Végre sikerült!

Ahogy szeptember elején írtam, találtam a Vaterán egy olyan DVD lejátszót, mely SACD-t is lejátszik. Erre licitet tettem, meg is nyertem 9.000 forintért, ma mentem érte. Első dolgom volt természetesen összeszerelni, és megpróbálni, beletettem Suara: Yumeji SACD-t. És jelentem, működik! ^_^

Hogy milyen a hangzás? Mivel TV-n keresztül jön a hang, sokkal jobbat nem hallottam, de gondoltam kipróbálom fejhallgatóval. Azt kell mondjam, hogy van különbség, sokkal-sokkal tisztább a hangzás, ezt még én is meghallom, aki aztán nem sok hallása van a hangzáshoz. Hangosabb nem lett, de a hangszerek sokkal tisztábban szólnak, semmi torzítást nem hallok, már így is azt tudom mondani, hogy ilyen tisztán még soha nem hallottam CD-t szólni. Hát még ha egy komolyabb hangfalat vennék! Ezen már most elgondolkodtam. Vajon mennyibe kerülhet egy hangfal? Még annyira nem fontos, nekem már ez is nagyon jó. ^^ Már csak az az érzés, hogy most már le tudom játszani az egyik kedvenc CD-met.

karaoke verziók elnevezései

A minap volt téma az adarna fórumon, hogy valaki igencsak meglepő néven talált karaoke verziót egy dalhoz. Furcsa, hogy ilyen sok elnevezésük van, nagyon én sem értem, hogy miért van ennyi, de összegyűjtöttem egy párat, hogy milyenek vannak:

  • off vocal version
  • off vocal
  • instrumental
  • karaoke
  • original karaoke
  • backing track
  • less vocal version
  • without ...
  • it's your turn mix

Az it's your turn mix elnevezéssel meg rock: clover kislemezén találkoztam. Először komolyan azt hittem, hogy valami remix verziója a daloknak, aztán hallom, hogy a zene ugyanaz, az énekesnő nem énekel, így ez is egy karaoke elnevezés. Érdekes verzió, az tény.

Ma elvileg megcsinálják a netet. Ha igen, felteszek néhány letöltést, megjutalmazva a keresés használatát, olyan kislemezeket teszek fel, melyekre már többen is rákerestek.

2010. szeptember 19., vasárnap

Trükk a végleg elveszett jelszóra

Nagyon pengeélen táncolt a Skype-azonosítóm, mert egyszer nagyon régen jelentkeztem be vele, és egy olyan E-mail címet használtam rá, amit már rég nem használtam, és törlődött. Mystrának kellett a Skype, kijelentkezett, de az már csak utolsó-utáni pillanatban jutott eszembe (magyarán későn), hogy nem fogok tudni visszatérni...

Nem kellett neki sokáig a Skype, megpróbáltam visszatérni. Az elmúlt 4-5 év összes jelszavát kipróbáltam, de egyik sem ment. Mystra javasolta, hogy indítsam újra a gépet, de ez sem segített. Kétségbeesésemben jutott eszembe, hogy mi lenne, ha újra megcsinálnám a régi E-mail címemet? Abban reménykedtem, hogy ha az E-mail szolgáltató töröl, mert 90 napig nem léptem be, akkor az adatbázisukból is törölnek, tehát újra létrehozhatom a régi E-mail címemet és sikerült. ^^ Erre kértem a jelszót, és megkaptam, úgyhogy most már fix jelszavam van, amit most használok, így biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. ^^

Remélem tudtam ezzel segíteni azoknak, akik hasonlóképp jártak.

Őszi AnimeCon 2010 vasárnap

Istenem, hát ez a nap... Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek negatívakat írni, de akkor igencsak üres lenne ez a blogpost. De komolyan, ilyen kevés embert egy conon még soha nem láttam, pedig nem tegnap kezdtem az "ipart". Meg merem kockáztatni, hogy a 2009. október 17-ei MondoCon egy napján többen voltak, mint ezen a két napon együtt. De tényleg minden várakozásomat alulmúlta ez a con, és ahogy írtam, hogy sok kérdésre kapunk választ ezen con után, ez így van. Szerintem nagyon rezeg a léc azalatt a 2011-es SakuraCon alatt.

Bagszi mondta, hogy ma csak 9-re kell menni. Örültem is neki, mert nem erőltettem volna meg magam, még ha korán is kell kelni, akkor sem. Nem is ébredtem olyan korán, 7-kor, és 8 után nem sokkal indultam el. Majd olyan 9.20-ra értem oda. Gondoltam, hogy ma sem kell sokat segíteni. Sőt részemről semmit nem csináltam. Egyszer énekeltem Amival és Aminával trióban Slayers: Get along dalt. Jó buli volt. De csak hiányzott az a karaokés keménymag, akik olyan naggyá teszik az egészet. Ráadásul ma Tuki sem volt, többször is kerestem, aztán Amina mondta, hogy ma nem tudott jönni.

De 13 órakor úgy elmentem, hogy végleg... Voltam a nagysátorban az Animelandnél, ott mondta az egyik eladó, hogy van Megumi Hayashibara CD. Na azt elmentem megnézni a Moonlight Meidóban (mivel ugye ott van az Animeland boltja), de nem találtuk meg. Addig beszélgettem az ott dolgozókkal, tudták, hogy mi mehet ott, de akkor döbbentek le igazán, amikor megmutattam nekik a szervezői karszalagot.

Úgyhogy röviden ennyi. Amina ismét feldobta a hangulatot, de ennyire vegetáló cont még nem láttam. Olyan conra biztos nem megyek többet, ahol nem Tukiék szervezik a karaokét. Lehet szidni a Mangafant, mert azt gondolnánk, hogy csak a pénz miatt csinálják, de hát mi más legyen a célja egy gazdasági társaságnak, mint a nyereség maximalizása. Bár amikor megtudtam, hogy KOKIA lesz a vendég, elgondolkodtam azon, hogy ez mekkora anyagi ráfordítás lehetett... Én meg nem azért megyek conra, hogy megtömjem egy kiadó zsebét pénzzel, hanem a társaság miatt, ők adják a hangulatot.

Hát ennyi volt... Szerintem most nagy korszak fog megszűnni a magyar animések életében. Sajnálom, hogy így alakult, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlen alakultak így a dolgok.

2010. szeptember 18., szombat

Talán helyes úton?

Mindig is jogos kritikának gondoltam, amikor azt mondták nekem, hogy férfi előadótól énekeljek, csak parttalannak éreztem, mert hát én túlnyomó többségében női előadókat hallgatok. Nem hiszem, hogy sorolni kell, elég megnézni jobb oldalt, kik szerepelnek az anison részleg alatt, meg hogy kikről írok. Ezért is akármennyire is jogosnak éreztem a kritikát, nem tudtam vele mit kezdeni.

De ma eszembe jutott, hogy van egy férfi előadó (együttes), akit régen hallgattam, és bagszi ajánlotta is őket, hogy szerinte az jó lenne nekem. Egy pillanatra sem tartottam hülyeségnek, de csak ma jutottam el odáig, hogy meghallgassam a dalt, és csukott ajtó mögött próbára tegyem magam. Úgy érzem, hogy nagyon jó lesz. ^^ De előbb felveszem magam, és elküldöm egy pár embernek, hogy mit gondolnak, és ha egyöntetű a pozitív vélemény, akkor a MondoConon megpróbálom. Hogy melyik dal az, legyen titok, annyit elárulok róla, hogy közkedvelt, én is szeretem, és elég sokszor elhangzik a karaokén. Ezek után szerintem nem kell Conannek lenni, hogy rájöjjünk, melyik dalról van szó. ^^' Már aki rendszeresen jár karaoke eventre.

Őszi AnimeCon 2010 szombat

Hát részemről ennyi volt az első nap. Nem a MAT hibája most, hogy nem tartottam annyira jónak ezt a cont. Röviden annyi a lényeg, hogy az AnimeCon már rég nem azt jelenti számomra, mint anno, amikor még lelkes animés voltam. Meg hát sok minden változott 4 év alatt.

5 órára állítottam be az órát, de már 4.35-kor felkeltem, nem is bírtam tovább aludni. Még egy kicsit zenét hallgattam, aztán 5-kor elkezdtem készülődni, összeszedni magam, hogy 6-kor el tudjak indulni. Hármas metró, át a kettes metróra, majd a 79-es troli. Kicsivel 7 után értem be (elvileg 7-re kellett volna beérni a segítőknek), ott kicsit segédkeztem, majd elmentem a karaoke sátorba. Az a rettenetes hideg... -_- Holnap esküszöm, kabátba megyek. Én szinte csak névlegesen voltam segítő, mert sok mindent nem csináltam. Segítettem volna kitenni a sátor falára szigszalaggal kitenni a számok listáját, de egyáltalán nem maradt meg a falon. Aztán azt gondoltuk ki, hogy akkor az asztalra tesszük ki, de jött Katayashi, és leállított minket, hogy azt ne, mert szükség lesz az asztalra. Úgyhogy végül összekötöttük az oldalaat madzaggal. Elkezdte összerakni a technikát, amikor megjött Amina is. Nagyon megörültem neki. ^^ Mondta, hogy örül annak, hogy conlátogatóként jött el, és nem karaoke szervezőként, így legalább láthatja milyen is a con valójában. Meg a nap folyamán rengeteg mindenről beszélgettünk. Mondta is, hogy nem olyan már neki sem a con, mint régen. És a karaoke is... Nagyon tiszteletreméltó Amitól, hogy a hibái ellenére mindent megpróbált annak érdekében, hogy minél jobb legyen a karaoke, de... Van valami, amit csak az Adarnások tudnak, ez pedig a hangulat. Olyan karaokét animés rendezvényen senki nem képes szervezni, mint Tukiék. Mindennek ellenére nem volt annyira rossz, de az igazi karaokés buli 2 hét múlva lesz. Szerintem akkor maradok 0:30-ig is.

Most énekeltem háromszor is. Először csak a hangpróbán kipróbáltam, hogy milyen az Utawarerumono: adamant faith dala tőlem... hát, még gyakorolni kell. Másodjára, amikor egy pár lány énekelte az Utawarerumono: Musouka dalt, akkor beszálltam én is, és igyekeztem leigázni őket. :P A harmadik meg... eddigi legrosszabb karaokés teljesítményem. Elénekeltem az Asura Cryin': Alternative dalt, angelától, de messze felülmúlta minden várakozásomat... vagy alul? Hát ehhez már kell egy komoly hangtechnika, hogy ezt el tudjuk énekelni. Azt mondanom sem kell, hogy a refrénnél rendesen felsültem. Úgyhogy a felénél úgy döntöttem, hogy ezt így inkább ne... Csak próbára akartam tenni magam, hogy milyen lenne, de kegyetlen csúnyán lebőgtem.

Ami jó volt a conon az a konzol. Az a régi, ott maradt a hangulat. Jót játszottam Brawlon. Tukeinont láttam még a Go asztalnál. Épp egy leendő párosnak magyarázta el az alapvető szabályokat, meg mutatta is, de akkor is kb. ilyen szemekkel lestem: O_O Miről beszél? Ezt nekem lehet, hogy többször el kéne magyarázni, de inkább átültetni a gyakorlatba, hogy megértsem a játék lényegét. Ja és persze Tuki és Amina vitték a hangulatot, amikor bent voltak a karaoke sátorban, már hogyne. Az egyik legjobb az volt, amikor egy lány Kirarin Revolution-ből a Balalaikát énekelte, és Tuki meg Amina elkezdtek hátul táncolni. :D Akkor úgy röhögtünk. Meg amit produkáltak közös meg privát éneklésben. Hálás voltam nekik, hogy feldobták a karaoke hangulatát. ^^ Egy kis bemelegítő a 2 héttel későbbi bulira.

A nap beszólása:

Ami a rajzverseny végét a következőképp konferája fel:
- A hangverseny 6 perc múlva véget ér...

Ezen is nagyot röhögtünk.

Igazából, ha nem lennék szervező, nem mennék most vasárnap, de szerintem így sem fogom megerőltetni magam, hogy 7-re menjek. Jó a con, csak nem nekem.

2010. szeptember 17., péntek

Chihiro Yonekura

Régóta nem hallgattam Chihiro Yonekurát, ma törtem meg a hosszú csendet. Ha egy mondatban jellemeznem kéne az énekesnői mivoltát, akkor azt mondanám, hogy az anison ipar egyik legmostohábban kezelt énekesnője. Ugyanis nagyon sok dala van elsősorban stúdióalbumokon, melyek nem neki valók, legalábbis szerintem. Nekem nem jönnek be a balladái, viszont van egy csomó más dala, ami egyszeráen fantasztikus! Itt egy néhány:

  • Arashi no Naka de Kagayaite
  • 10 YEARS AFTER
  • WILL
  • Crimson of Butterfly
  • Butterfly Kiss
  • Yakusoku no Basho he
  • Lion no Tsubasa

Megumi Hayashibara után ő volt a második énekesnő, akit 2006. szeptemberében megismertem, amikor kapcsolatba kerültem a japán zenével. A Kaleido Star opening volt az a dal, na mondom magamban, ha ilyen jó dala van, biztos sok rajongója lehet. De döbbtenten olvastam a neten a 2006-os Fairwings albumról kritikákat, hogy soha többet nem töltenek le Chihiro Yonekura dalokat, valaki azt írta, hogy ez volt az utolsó album, amit megvett, mert unja az egyhangú dalokat. Hát igen... Nem véletlen váltott Okui Masami is stílust időben, sajnos az az általános tapasztalat, hogy aki egy stílust művel, az egy idő után kifullad, akármennyire is volt fantasztikus az elején, azt hiszem, erre mindnyájan tudunk példát mondani, ha szétnézünk a világ nagyszerű együttesei között. Chihiro Yonekura is kifulladt. Az legutolsó kislemeze, a Lion no Tsubasa 2007. március 16-án jelent meg, de csak a 166. helyet érte el az Oricon charton. Pedig ez a dal még kifejezetten jó! De ezután már csak albumokat jelentet meg évente egyszer. Idén még nem jelentett meg albumot, még nincs hír arról, hogy a King Records-zal lenne valami szerződés az új albumról. Az 2009-es Departure album még viszonylag tűrhető lett.

Pedig volt idő, amikor a legnépszerűbb anison énekesnők közé sorolták. Már az is szép eredmény, hogy a debütáló Arashi no Naka de Kagayaite kislemez, mely 1996. január 24-én jelent meg, a 38. helyet érte el az Oricon charton, és 8 hétig szerepelt rajta, és több, mint 60.000 példány kelt el belőle. Pedig a népszerűséghez az is hozzájárult, hogy a kislemezen szereplő két dal egy Gundam OVA openingje és endingje lett. Még egy kislemez lett ennél népszerűbb, a WILL, mely 1999. augusztus 25-én jelent meg, és a 18. helyet érte el az Oricon charton, 10 hétig szerepelt rajta, és körülbelül 70.000 példányt értékesítettek belőle. Pontos számadat egyik kislemezből sem ismert. Jó számokat végül is folyamatosan készített, de egyre ritkábbak lettek ezek. Hogy miért lett az, hogy szinte mindig csak pozitív életérzésekről énekelt, szinte ugyanúgy, azt nem tudom, de súlyos ára lett.

Yonekura Chihiro különben 1972. augusztus 19-én született Yokohamában. Gyerekkori vágya volt, hogy énekesnő legyen, erre tudatosan készült. 1995-ben több lemezkiadó céghez is kopogtatott a demókazettájával, végül a King Records leszerződtette. Szakmailag mindig is elismert volt, több énekessel is jó kapcsolatot ápol, például Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy Suara.

Sajnálatos, hogy így alakult az énekesnői sorsa, mert sokkal több van benne, mint amennyit kihoz magából, és ez érződik is erősen azokban a dalokban, amik nagyon jók lettek.

Holnap AnimeCon

Holnap tehát AnimeCon. Izgatottan várom, mint karaoke szervező, hogy mi lesz, meg az is biztos, hogy sok kérdésre fogunk a hétvégén választ kapni, hogy most mi a helyzet. Remélem jó lesz a con, bár hétvégére 15°C-ot mondanak, és esőt, úgyhogy nem tudom, hogy leszünk meg. Mindenesetre kedvcsinálónak itt van a plakátja:

2010. szeptember 16., csütörtök

A közeljövő

Annyira nem történik manapság semmi. És mivel nincs UPC-s net (most is mobilnetről nyomom) nagyon játszani sem tudok online. És hát Mario Kart Wii és Super Smash Bros. Brawl egyedül 2 év után annyira már nem élvezetes, de egy hackermentes online buli fel tudja dobni a játék élményét. Mondjuk most erre a Wii Partyra befizetnék, szerintem ez ígéretes cím lesz.

Meg nagyon nem is vagyok azon, hogy történjen valami, mert állandóan a MondoConon jár az eszem. Lehet, hogy sorsfordító nap lesz október 2-a (vagy 3-a). Hogy pozitív, vagy negatív irányba mennek át a dolgok, azt nem tudom, de most nagyon abba éltetem magam, hogy minden jó irányba fog változni. Mert ahogy végiggondoltam a dolgokat, és ha esélyt kéne latolgatni, akkor a jó-rossz aránya 55-45%. De minden akkor fog kiderülni. De mindenképp jelezni fogom majd itt is, hogy mi történt. ^^

Suara kezdi már lassan Okui Masami helyét átvenni. Ez így lehet, hogy túlzás, de annyit hallgatom a dalait, hogy már azon filózok, hogy vegyem meg az összes albumát és kislemezét. Most egy picit erősödött a forint, de ettől még nem szabadítom be magam a CDJapan oldalra, de már gondoltam arra is, hogy ha ennyire megszerettem őt, akkor lehet, hogy bevállalok még munkát, hogy meg tudjam venni a CD-it. Bár, ha a jövőmre gondolok, akkor másra is kéne, mert pl. nem tudom, hogy Mystrának hogy alakulnak a dolgai, de említette nekem régebben, hogy lehet, hogy lesz saját lakása, csak ő sem tudja, hogy mikor... És akkor arra is kéne pénz, hogy ha elköltözök, tudjak hova menni. De ennek kimenetele még függeni fog a közeljövőbeni történésekről.

Ha isten adja, oda jutok, hogy beszerezhetem a Suara CD-ket, akkor a következőképp rendelném meg őket:

  • Amane Uta mini-album 1. kiadás - Hikari no Kisetsu kislemez
  • Amane Uta mini-album 2. kiadás - adamant faith kislemez
  • Taiyou to Tsuki album
  • Kizuna album
  • Suara LIVE 2010 Uta Hajime koncertalbum
  • Ichibanboshi kislemez - BLUE / Tsubomi -blue dreams- kislemez - Wasurenaide kislemez
  • Mai Ochiru Yuki no You ni kislemez - Free and Dream kislemez

A sorrend nem biztos, hogy ez lenne, de valahogy így képzeltem el. A Musouka kislemez a CDJapannél régóta "Out of Print", tehát elfogyott az összes, és a kiadó sem gyárt már belőle többet, azt nem tudom, honnan fogom tudni megszerezni. Meg ez csak egy elképzelés, most jelen pillanatban a MondoConon jár az eszem.

Jelenleg dal, amit sokat hallgatok, az Suara: Tenshi ga Miru Yume. Valami hihetetlen gyorsan tudtam társítani az "életerőre kapott ember" érzését, aki megtalálta az útját, ahol boldog lehet. És a hangulat, amit Suara éneke áraszt, az valami hihetetlen! Sokat gondolkodtam az énekesnőn, hogy milyen lehetett az élete, mert biztos, hogy nem véletlen van ilyen sok balladája, meg énekel néha úgy, hogy sokszor a hallgató szíve is megszakad, nemcsak az övé. Szerintem történt valami nagy tragédia az életében, azért tud ennyire szépen balladákat, szomorú dalokat énekelni. Azt már nem lehet arra fogni, hogy milyen képzett énekes valaki. Ha valaki nem él meg bizonyos érzéseket, akkor nem tud arról hitelesen énekelni. De hogy a Kizuna albumot a Tenshi ga Miru Yume dallal zárja, az nagyon sok jót sejtet. De továbbra is rendületlenül várom az új dalát. Majd figyelemmel követem a hivatalos weboldalát, hátha végre bejelentenek még idénre valami újdonságot.

2010. szeptember 14., kedd

Suara: Friends

A tegnapi nagy boldogságomra megcsináltam a Suara: Friends dalából a kfn-t. Illik is a dal a hangulatomhoz, próbáltam a kfn-t olyanra csinálni, amilyennek elképzeltem. Elsősorban a betűszínekkel játszottam. A verséket sötétebb kékből vittem át élénkebb zöldbe, a bridge-eket fehérből narancssárgába a refrének pedig bordóból térnek át pirosra. A színekhez ugye jelentéseket, érzéseket társítunk. Hogy kékből átmegy zöldbe, azt akartam érzékeltetni, mintha hideg érzések után hirtelen elkezd reménykedni, és ennek fokozására választottam világoszöldet. A fehér ugye a tisztaság színe, és azt hallottam, hogy akinek narancssárga az aurája, az képes megbolondítani maga körül az embereket (erre bagszi az élő példa. ^^'), ezért az átmenet. Bordóból pirosba átmenettel pedig a tiszta szenvedélyes érzelmet akartam szmbolizálni.

Ugyanis a dal ilyen. Hihetetlen szenvedélyes, forró érzelmű, és én nagyon szeretem az ilyen dalokat. Persze romaji szöveget megint nem találtam sehol, így ismét Leea felsőfokú japán nyelvtudására kellett támaszodnom, és megcsinálta nekem, mert kanji szöveget találtam. Köszönet neki a romaji átírást. ^^

Hallgassátok meg a dalt, én nagyon szeretem.

https://www.youtube.com/watch?v=8lGFxZle8VU

Friends

Yume no tobira wo hiraite yukou
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Ganbare yo to iwareru to tsurakute
Mou ii yo to iwarete kuyashii

Eranda michi machigaide mo ii
„nanika kitto mitsukaru sa” egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanigenai keshiki mo kitto kagayaite
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Yowai koto wo shiraretaku nai kara
Omou koto wo sunaoni iezuni
Nayori ni shite irunda hontoni
Itsudatte kantan ni egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanige nai kotoba mo kitto tokubetsu de
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Eranda michi machigaide mo ii
„nanika kitto mitsukaru sa” egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanige nai keshiki mo kitto kagayaite
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

2010. szeptember 13., hétfő

KARAOKE ~Modern Mítosz~

Sikerült, egyenes ágon jutottam tovább a karaoke versenyen. ^^ Nagyon örülök neki, ezek szerint Suara jó választás volt.

De pont ma elemezgettük Mystrával, amikor láttuk, hogy összejött a "tanári kar" osztályozó-értekezletet tartani, hogy eljött hát az alkalom. Én mondtam neki, hogy a SakuraConos 16. hely után (a 19-ből) ha egyenes ágon továbbjutok, akkor már annak örülni fogok. Annyira azért nem látta esélytelennek a helyzetemet, próbáltam azzal puhatolózni, hogy Suara mély hangú énekesnő, és hát ugye többször is írtam róla, hogy milyen mély érzelmi hatással vannak rám a dalai, ezért is gondoltam azt, hogy talán ez mehet a legjobban. És úgy tűnik, a zsűri is így gondolta. ^^ Annyira megörültem neki, hogy itt kiabáltam, kit érdekel, hogy épp mellettünk egy idős asszony lakik? :D Bagszinak is megmutattam a felvételt, szerinte az eddigi legjobb lett, amit tőlem hallott. Na, hát akkor annyira csak nem kilátástalan a jövőm karaoke kapcsán. Majd kíváncsi leszek, hogy a MondoConon ki mit fog felmutatni. Azt meg kell valljam őszintén, hogy már csak olyan szempontból is elég jónak tartom, hogy bejutottam egyenes ágon, hogy azért most elég erős a mezőny. Szóval így végighallgattam egy pár embert, és azt kell mondjam, hogy tessék minél többen eljönni, megnézni a karaoke versenyt, mert úgy tűnik, hogy most a 2009. nyári AnimeConhoz hasonlóan magas minőségű verseny várható.

25 éves a Super Mario Bros.

Esküszöm, ha nem figyelmeztet a Gamer365, totál elfelejtem. :D de tényleg, 1985. szeptember 13-án jelent meg Japánban Famicom Disc Systemre. Ezzel jelent meg Japánban a Nintendo Famicom konzol végleges verziója, ugyanis az első változat 1983-ban jelent meg. De annyi volt a hibás gép, hogy az összeset vissza kellett hívni, és egy javított, végleges kiadás jelent meg 1985-ben. Ráadásul 1983-ban a konzolt csak Japánra tervezték. Köztudott, hogy ez az év a konzolok körében a nagy válság éve. A válság több tényező robbantotta ki. Az első nagy ok, annak a következménye, hogy a videojátékok a '70-es évek végén, '80-as évek elején robbanásszerűen fejlődött, hatalmas népszerűségre tett szert. Ez azt hozta magával, hogy ebből a népszerűségből mindenki részesülni akart, és olyan cégek is elkezdtek játékokat gyártani, melyeknek egyáltalán nem ez a profiljuk, és olyan silány minőségű játékokat adtak ki a kezük közül, és annyira telített lett a játékpiac, hogy egyszerűen sok bába között elveszett a gyerek, a jó játékok nem kaptak teret, senki nem vette már őket. A másik nagy tényező a könnyű másolhatóság. A játékokat nagyon könnyű volt hamisítani, és elterjedtek azok rendesen. Nem vette senki az eredetit, és mivel igencsak felhigult akkor a konzolpiac ki kockáztatná meg a pénzét egy eredetire? Ezen két tényező okozta a nagy videojáték válságot 1983-ban.

A Nintendo pont ezért tervezte csak Japánra a konzolját, mert látta, hogy a szigetországon kívül mi van, és biztosak voltak abban, hogy veszteséges lenne, ha kiadnák a konzoljukat. Ám megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha másolásvédelemmel látnák el a Nintendo konzolját? Ekkor fejlesztettek ki egy olyan chipet, mely meggátolja a másolt játékok futtatását, és végül teljesen új köntösben megjelenhetett a Nintendo Entertainment System konzol Amerikában is 1986-ban, mely megrengette az földrésznyi nagyságú országot. A Nintendónak köszönhetően a konzolpiac kilábalt a válságból, hisz nemcsak, hogy másolásvédelemmel lett ellátva a játék, de olyan címek, mint Super Mario Bros., The Legend of Zelda, Metroid... azt hiszem, nem kell hozzátenni semmit.

Európában 1987. május 15-én jutott el a konzol, mondani sem kell, hogy itt is hatalmas sikerrel, rengeteg európai (és MAGYAR) háztatásba eljutott a Nintendo konzolja.

És igaz lett a hír, tényleg megjelenik a Super Mario Collection Special Pak Japánban 2010. október 21-én, most képek is nyilvánosságra kerültek:

Természetesen a hivatalos Nintendo weboldal is megemlékezik eme jeles évfordulóról:

Karácsony János: Boldog karácsony

No, azért, mert keveset írok magyar előadókról, az nem azt jelenti, hogy nem hallgatom őket. És persze figyelem a keresőszavakat is, megmondom őszintén, hogy nagy örömömre van, hogy van érdeklődés az igazi magyar zene iránt. Azok az előadók iránt, akik tényleg, igazán naggyá tették a magyar könnyűzenét.

Ezért írok most újra egy általam is nagyon kedvelt fantasztikus magyar énekesről, Karácsony Jánosról, illetve az egyik albumáról, mely a Boldog Karácsonyt címet kapta. Teljesen hirtelen 2002. novemberében jelent meg az album, legalábbis is anno nem tudtam róla, egyszer csak megláttam a Tescóban a lemezt. Akkoriban nem volt lehetőségem megvenni, azóta meglett, és nagyon örülök neki, mert egy fantasztikus album, sajnos ma már szinte bátorság a 21. század elején igényes zenével kijönni. Az album nem is került fel a heti MAHASZ Top 40-es listájába. De ez nem befolyásolja az album minőségét, nagyon ritka az ilyen az ilyen tartalmas zenével, és igazi szerelmes szöveggel megáldott album. Mára nagyon ritka lett az album (talán nem is gyártottak belőle olyan sokat), ezért eléggé nehéz fellelni egy eredeti kiadást belőle. Bocsánat, de magyar kiadványokból nem teszek ki letöltést a szerzői jogok tiszteletben tartása végett, de segíthetek a lehető legolcsóbban beszerezni az albumot. Sajnos ezt az albumot, csak egy helyen találtam meg, 3.324 forint, de aki ismeri a zene erejét, az tudja, hogy ez az ár megfizethető egy igazi fantasztikus albumért! A CDBT oldalán megrendelhető. Most is ezt az albumot hallgatom, és nagyon boldoggá tesz, tényleg képes felemelni az ember lelkét egy fantasztikus zene.

2010. szeptember 11., szombat

Pszichológiai blogpost

Amina egyik profiljában láttam idézeteket Csernus Imrétől, valahogy megéreztem, hogy a férfi című könyvből való. Már a megjelenésekor felfigyeltem a könyvre, de akkor még nem voltak anyagi lehetőségeim megvenni, néhány hete megtehettem, és meg is vettem.

Csernus Imrét, ahogy sokan, én is a Viasat 3 Bevállalja? Igen vagy nem? című műsorában ismertem meg. Csak egy-két adást láttam, de arra felfigyeltem, hogy nagyon agresszív. Ezt Gálvölgyi János a Gálvölgyi Show-ban remekül figurázza ki, szerintem az volt az egyik legjobb alkotása. Nem azért nem néztem a műsorát, mert nem érdekeltek a pszichológiai dolgok (hogyne érdekeltek volna, több könyvet is elolvastam tinédzser koromban), hanem mert egyszerűen nem értettem az agresszióját.

Csak most, ahogy elolvastam ezt a könyvet. Egyszerűen hihetetlen, nagyon kevés iromány indít meg ennyi gondolatot bennem, úgy ahogy ez a könyv. Nagy tükröt állít a férfitársadalom elé. Az szerintem kiderül a blogpostjaimból, hogy én nem vagyok egy átlagos "férfi", nyíltabban mutatom ki, és vállalom az érzéseimet. És ez mindig is így volt nálam. És a könyvben nagyon sok kérdésemre kaptam választ.

Amikor 2001. október 3-án megnyílt Békéscsabán a Tesco, valahogy talán nem is tudatosan, nemcsak arra "használtam" a Tescós kirándulásomat, hogy vásároljak, hanem megfigyeltem az embereket magam körül. Elsősorban a családokra voltam kíváncsi. Sok esetben láttam olyat, hogy büszke apuka, mellette az anyuka, és a Tescós kocsiban a gyerek, és valahogy olyan érzésem volt már 15-16 évesen is, hogy sok szülő nem úgy néz a gyerekére (elsősorban a fiúkra), mint a gyerek, hanem mint a családjuk jövő nemzedéke, aki továbbviszi azt. Ez nekem már akkor sem tetszett. Ezzel kezdi Csernus Imre a könyvét, hogy sok szülő hogy bánik a fiúgyerekkel, és hogy hol rontják el a nevelést. Azt kell mondjam, hogy igaza van. Nem szabad a kisfiúnak azt mondani, hogy nem szabad sírni, mert: 1. sokat csorbul az érzelmi intelligenciája, 2. ha magába fojtja az érzéseit, az később sokkal rosszabb lesz. Hiszen, ha csorbul az érzelmi intelligenciája, az felnőtt korára a párkapcsolatra is kihathat. Emellett beszél a szülők önző szeretetéről is, ami a fentebb leírt okból adódik. Hogy sok szülő nem maga a gyerek miatt hoz világra gyereket, hanem valaki, aki továbbviszi a nemzedéket.

A második nagy téma a könyvben a házasság. Itt arra a kérdésemre kaptam választ, hogy miért látok olyan sok párt boldogtalannak, miért van (lehet) ennyi válás? Erre a válasz egyértelmű: Az élettel való megalkuvás. Még ha nem is tudatosan történik. Ha a gyerek nem kap elég szeretetet a szülőtől, például a fiú az anyjától, akkor akkor pótmamát keres a leendő párjában. Nos, ebben nekem nincs tapasztalatom, mert én nem pótmamát keresek, de ahogy részletesen leírja az ok-okozati összefüggéseket, azt kell mondjam, hogy nem alaptalan.

A harmadik nagy okfejtés a könyvben, hogy miért van az, hogy míg a nők általában megvannak egyedül is, addig a férfiaknak nagyon sok haverjuk van? Direkt havert írtam. Az a magyarázat rá, hogy a férfiak egyszerűen rettegnek egyedül lenni. Elmondja, hogy azok, akik nagyon keresnek társaságot, azok nagyon félnek az egyedülléttől. Az egyedülléttől, nem a magánytól, ez két különböző dolog. Az egyedüllét az, amikor jól érzed magad egyedül, a magány az, amikor rosszul. És az egyedüllét félelme abban nyilvánul meg, hogy sok ember élete hazugság, és megalkuvás, és az ember saját magának nem hazudhat. Ott kénytelen szembenézni saját magával, a tetteivel. Szerinte az ember csak akkor mosolyoghat őszintén (és ez NAGYON igaz!!!), ha megvan a lelki békéje, a belső harmóniája. Ha nem fél elszámolni a tetteivel, és vállalni érte a felelősséget.

A negyedik nagy témája a könyvnek az élettel való megalkuvás, és a gyávaság. Gyakorlatilag, ha nagyon leegyszerűsítve el kéne mondanom, hogy miről szól a könyv, azt mondanám, hogy ezen két tulajdonság feszegetéséből. Csernus Imre szerint aki megalkuszik az élettel, az gyáva, és nem mer harcolni a saját boldogságáért. És aki megalkuszik az élettel, és gyáva, az nem él, az csak vegetál. Az él, aki ha kell, képes a végletekig küzdeni az álmaikért. Őket nevezi harcosnak. A gyávákat pedig szolgáknak. Felnagyítva azt lehetne mondani, hogy a harcosoknak megemlékeznek a nevére, míg a szolgáknak csak a nevükre sem kíváncsiak, nekik csak sorszámuk van. És sokkal jobb harcosként elbukni, mint szolgaként vegetálni. És az általam is tapasztalt tény, hogy mindenki annyit kap vissza az élettől, amennyit belefektetett. Csak egy példa részemről: Nem volt kellemes nyári munkaként Tescóban dolgozni, de úgy érzem megtérült azzal, hogy most egy sokkal jobb albérletben lakok.

Az ötödik nagy téma, a mai férfitársadalom komplexen. Kielemzi, hogy miért van az, hogy a férfiak általában szinte csak a fociról, politikáról, stb. stb. beszélgetnek, az érzelem miért tabutéma. Több férfi is megkéri a párját, a kettejük dolga maradjon titokban. Egyértelműen a gyerekkorban elszenvedett érzelmi intelligencia sorvadása vezet ide, meg hogy mik az életcélok, perspektívák: Diploma, vezetői rang, ház, autó, nő, gyerekek... Nő, gyerekek, nem szerető család! És sajnos ez hatalmas különbség. Csernus Imre nagyon jól rámutat arra, hogy az érzelmi intelligencia alacsony szintje a médiában is keményen megmutatkozik, gondol itt a férfiaknak szóló műsorokra, újságokra. És tényleg, ha megnézünk egy autós magazin, ott is csak azt elemzi, hogy mennyire menő ez a kocsi, neked ez a jó. Nem az, hogy mondjuk "egy közepes keresetű családnak ez az autó ideális". Tehát a média is szerepet kap a könyvben, hogy a reklámok, meg a műsorok mennyire manipulálják az embereket. Hogy ez a jó, ettől vagy menő, vedd meg, vagy ettől vagy menő, ha ezt szereted. Teljesen világos, hogy a társadalom hozott anyagból dolgozik, és sok esetben még ők maguk sem tudják, hogy amit menőnek, vagy "divatnak" állítanak be, az most valóban jó nekünk vagy sem. És a férfiak attól érzik "férfinak" magukat, hogy az általam így villámgyorsan felsorolt hat perspektívából minél többet megszereznek.

Holott szerintem egy férfi attól férfi, hogy mer felelősséget vállalni a tetteiért, van egy szerető családja, és van egy biztos munkahelye, ezáltal tud a családnak perspektívát nyújtani. Nagyon hasznos volt a könyv, csak ajánlani tudom, átmosta az én gondolkodásomat is. És megértettem a könyv alapján, hogy Csernus Imre miért agresszív néha. Arra jutottam, hogy ő ezzel csak segíteni akar, az agresszív kifejezési móddal akarja rábírni a "beteget", hogy mennyire rossz úton jár, és igyekszik segíteni, a jó irányba terelni. Ez meg lehetne a könyv kvázi mottója: A bátorság ott kezdődik, ha egy férfi ki meri mutatni az érzelmeit.

2010. szeptember 10., péntek

Újra van netem!

Ma dél körül volt a UPC-s szerelő, és bekötötte nekünk a netet, és most 30 megásan repül nekünk az internet! :D És minden további nélkül a Wiibe is sikerült netet csinálni. ^^

Éltem is lehetőséggel, játszottunk Mario Kart Wiit online módozatban. Csibi, Kristóf, Gábor és én. Látom, Gábor sikeresen felfejlesztette magát 3 csillagra. Ez az amire Cater azt mondta, hogy lehetetlenség, vagy csalással lehet csak megcsinálni. Tényleg így van ez? Én a Gábor nem cheaternek ismertem meg. De nagyon jó volt újra online játszani. És hát persze ez a játék sem telt eseménytelenül. A DK Snowboard Cross pályán Csibi meg akart szivatni a bombával, hogy rám dobja. És pont volt nálam egy mega mushroom. Gyorsan óriásra növesztettem magam, és nekimentem Csibinek, az extra képességem miatt csak ő robbant. ^^' Szegényt kicsit sajnáltam. De hát sajnos ilyen ez a játék. Amúgy 6.500 pontról felhoztam magam 6.750 körülire, jól haladok. Remélem még sok jó játékban, és szinte nulla chearben lesz részem.

Megjelent egy új konzolos újság, mely stilszerűen a Konzol magazin címet kapta. Megvettem a 3. számát, de van egy olyan érzésem, hogy ez volt az első, egyben az utolsó szám is, amit megvettem. Látszik, hogy nagyon vissza akarják hozni az 576 Konzol hangulatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint több régi 576 Konzolos is ír az újságba, szerintem ezt az újságot annak utódjának szánják. Nem rossz, csak a fogalmazás stílusa az, amit nem szerettem már az 576-ban sem, és már csak a neve miatt vettem az újságot. Nekem személy szerint nem tetszik, és szerintem nem való egy újságban a blogszerű fogalmazás. De lehet, hogy sokaknak pont ez jön be. Nem tudom megítélni, hogy életképes lesz-e az újság, de az tény, hogy bátor vállalkozás a világválság derekán újságot indítani. Én azért sok sikert kívánok az újságnak, még lehet, hogy megveszem a következőt.

De hogy holnap mi fog történni... Lehet, hogy sok minden fog változni az életemben.

Légy önmagad! ... De meddig?

Tegnap megkaptam Tukeinontól az általam kért 2 kfn fájt (köszönet érte ^^), mert a szolgáltatónak nem tetszik a tárhelyhasználat... Ezért nem érhetők el a kfn fájlok, de kérésemre elérhetővé tett kettőt. Meg is néztem őket. Az egyik a Leea által készített Tears to Tiara: Free and Dream (Suara), és Shigofumi: Kotodama (ALI PROJECT), amit Mystra készített. Erre bejött ő is, és megmutatta, milyen viccesen néz ki a kfn 50%-os gyorsításban. Elviseltem, de különben nem szeretem, ha egy dal sebességén poénból változtatnak. Látta is, hogy nehezen viselem, ezért félúton kikapcsolta. ^^' Még megmutatta Asura Cryin' Alternative (angela) dalát is, hogy milyen jól megy neki, ha 20%-kal meggyosítja, hogy a key-t 6-tal lenyomja. Örülök neki, hogy énekével elnyomta a zenét, mert azt -6 key-vel kínszenvedés lett volna végighallgatni. Tényleg nem szeretem, hogy ha egy dalt poénból megmásítanak, pláne az olyanokat, amiket nagyon szeretek.

Ekkor kezdte el mesélni, hogy meghallgatta a 2010-es MondoConos nevezőket, és értékelte őket 10-es skálán magának. Nekem 6 pontot adott. ^^ Megfelel. De csak kibukott belőle, amit többen is nehezményeznek, és sokak szerint ez az egyik fő ok, hogy hátul végzek, hogy női előadótól énekelek...  Hát igen, ez az átka annak, ha valaki hű egy előadóhoz, szinte csak tőle éneklek. Jelen esetben Okui Masamitól, de hogy most Suara dalt tervezek énekelni, igazából egyfajta pozitív változást remélek, hogy egy mélyebb hangú énekesnő dalait ki tudom énekelni. Csak hogy az érzelmeket, amiket maga az eredeti előadó átad, az tőlem mintha nem jönne át.. Mondjuk lehet pozitívan is felfogni, hogy azt mondják, hogy nem áll jól nekem a női előadó, énekeljek férfit, mert akkor örülhetek, hogy annak ellenére, hogy elsősorban női előadókat hallgatok, férfias jellemem van, és ez át is jön úgy, hogy nem tudok jól női előadókat énekelni. Ennek így örülök is. De egyelőre még nem találtam meg azt a férfi előadót, akinek a dalait el tudnám énekelni.

Egy magyar férfi előadó van, akiről szerénység nélkül ki merem jelenteni, hogy szinte az összes dalát el tudom énekelni, ő pedig Zorán. Jártam énektanárhoz is, énekeltem neki egyszer Zorán dalt, és szerinte ezen az úton kéne elindulnom. Tehát ilyen téren adott a lehetőség, hisz nagyon szeretem a Zorán dalokat, és ha tényleg sokan ezt mondanák, akkor szívesen járnám ezt az utat.

De visszatérve a karaokéra most három út áll előttem: Vagy bejön Suara versenydal, vagy ha nem, akkor megpróbálok férfi előadóktól énekelni dalt, amiben önmagamat érzem, vagy ha ez sem járható, akkor kiszállni a karaokéból, és csak nézőnek lenni. Minden a MondoConon fog kiderülni, ahogy sok más is...

2010. szeptember 9., csütörtök

Animét magyarul vagy japánul?

Egy pár napig van kábel TV, szerencsére Animax is van. ^^ Nekem igazából mindegy, hogy magyar, vagy japán szinkronnal megy az anime, én az évek során arra jöttem rá, hogy mindkettőnek van előny és hátránya is.

Tengapelőtt este néztem az Animaxet, Mystra itt gépezett, és szinte anti-animésként viselkedett. ^^' Na jó, ez erős túlzás, de igencsak szidta az animék magyar szinkronját. Nos, nekem az a véleményem, hogy nem a magyar szinkronszínészek a rosszak, hanem a japán seiyuuk túl jók. Legalábbis teljesen másképp kell az animéket megközelíteni szinkronizálás terén, mivel a szereplők sokkal érzelemgazdagabbak egy áltag rajzfilmhez képest, talán ezért nem állja meg a helyét a magyar szinkron az animékben. És amit tapasztalok, hogy a magyar szinkronosok nem tudják úgy visszaadni a karakterek hangját, ahogy a japánok igen. Most azt ne firtassuk, hogy igencsak nehéz lenne Hayashibara Meguminál, Yamaguchi Kappeinél vagy Paku Rominál jobbat találni, de ahogy én megfigyeltem, a magyar szinkronszínészek nem tudnak úgy isten-igazából játszani a hangjukkal. Erre számomra a legjobb példa a Fullmetal Alchemist. Amíg magyarul néztem, addig azt értettem, hogy miért szeretik sokan az animét, mi a valódi mondanivalója, de egyszerűen nem szerettem meg, mert a testvéri szeretet, ami az Elric fivérek között volt, nekem nem volt hiteles. Viszont annak nagyon örülök, hogy a magyar anime DVD-ken fellelhető a japán szinkron, na így gondoltam, hogy adok még egy esélyt az FMA-nak, és megnézem japánul, és teljesen ledöbbentem. SOKKAL-SOKKAL JOBB!!! Most már én is szeretem az animét!!! Most már biztos  vagyok abban, hogy a magyar szinkron a hibás abban, hogy nem szerettem a sorozatot. mondjuk igencsak meglepődtem, amikor Edward Elric hangjaként Szabó Mátét hallottam meg. Hát azt a srácot a TV2-ben egy délelőtti vetélkedőben láttam először. De nem volt szimpatikus... Persze lehet továbblépni, és magasabb babérokra törni, sőt most olvasom, hogy ő eredetileg színész. Sajnos kénytelen vagyok leszögezni, hogy nálam nem aratott sikert a Fullmetal Alchemist szinkronjával. Bár általánosságban számomra van egy nagy előnye a magyar szinkronnak: Sokkal jobban megmarad bennem a szöveg, és a történet, ha magyarul nézem. Lehet, hogy azért, mert nem kell az angol (vagy magyar) feliratra is figyelni. De az vitathatatlan tény, hogy a japánul sokkal hatalmasabb élmény, mert amit a seiyuuk tudnak, azt a VILÁGON senki nem tudja utánuk csinálni. A szinkronizálás japán kiváltság.

Úgy tűnik Mystra erre korábban rájött, ő kijelentette, hogy soha nem néz magyarul animét. Persze, amikor kezdődött a Bleach openingje, azt a TV-vel énekelte. ^^ És itt van közöttünk egy különbség. Azt mondta nekem, hogy ő nem olyan hű az énekesekhez, ő inkább anime openingeket és endingeket szeret. Ezért is van meglepődve, hogy vehettem ennyi japán CD-t. Hát mondom neki, én meg pont az ellenkezője vagyok. Amikor megismertem Hayashibara Megumit 2006 őszén, akkor teljesen odavoltam az olyan dalaitól, mint a Give a reason, Northern lights vagy Reflection. És ekkor kezdtem el a többi dalaira is rákeresni. Tehát, ha én tudom, hogy x előadónak több jó dala is van, amit nagyon szeretek, akkor én arra rákeresek, hogy esetleg az adott előadónak a többi dala is ilyen jó? Ugyanígy bukkantam rá Okui Masamira is. Ugye volt Megumival az a fantasztikus duettjük, a Get along, már ekkor felfigyeltem az egyedi hangjára, a többi jött magától. Ma már ott tartok, hogy 8 eredeti albumom van tőle, és 4-5 kislemez.

Az vitathatatlan tény, hogy az animések döntő  többsége nem ilyen. Hanem csak van egy anime, melynek van egy nagyon jó openingje vagy endingje, legfeljebb utánanéznek, hogy ki az előadója, és ennyi. Szerintem Mystra is ilyen, abból gondolom ezt, hogy mondta, hogy ő nem hű az előadókhoz. Szerintem ő csak annyit mondana a dalról, hogy a Bleachből az ALONES című számot énekelte a TV-vel, azt már csak kérdésemre mondta meg, hogy az Aqua Timez az előadó. És szerintem az animések döntő többsége, is csak ennyit mondana a dalról: Slayers - don't be discouraged. Míg én ezt mondanám: Hayashibara Megumi - don't be discouraged. És utána esetleg rámondom, hogy a Slayers TRY endingje.

Remélem ennek ellenére nem fogja Mystra nehezményezni, hogy egy előadótól olykor 12-13 dalt hallgatok meg egymás után. ^^'

2010. szeptember 8., szerda

Super Mario All-Stars Wii-re

Legalábbis Japánban biztos, hogy ki fog jönni "Super Mario Collection Special Edition" címen. Mivel lemezre fog megjelenni, ezért különféle extrákra lehet számítani:

  • Super Mario All-Stars játék grafikai tuning nélkül
  • Egy kis könyv a Mario 25 éves krónikájáról.
  • Az ÖSSZES soundtrack 1985-2010 között.
  • Csak limitált példányszámban lesz kiadva.

Japánban 2010. október 21-én fog megjelenni, hogy Európában is megjelenik-e, azt nem tudom, de az tény, hogy én annyira szeretem a játékot, hogy akár teljes áron is megvenném. Bővebb infó itt.

Metroid: Other M a MondoMeeten

Most szombaton lesz a Moonlight Meidóban a szeptember havi MondoMeet, melynek különlegessége, hogy ki lehet próbálni a Metroid: Other M-et. Szerintem összegyűlhetnénk egy páran Nintendósok, nekem jó lehetőség lesz kipróbálni a játékot. A trailere már tavaly is nagyon tetszett, szerintem jó játék lesz. A programról bővebben itt, szerintem gyertek el minél többen.

2010. szeptember 7., kedd

Hurcolászás ezerrel

Ma nagyon megerőltető napom volt, mi tagadás. Fél 8-kor indultam el, hogy ha egy mód van rá, még a mai nap elhozzak minden cuccot a régi albérletemből. Örömmel jelentem, hogy ez sikerült. ^^ De az út... Felszállni a hármas metróra, majd át a 98-as buszra, onnan még egy pár perc séta. Majd a házban összepakolni, és vissza 98-as busz, és hármas metró. Egy kör kb. 3 óra. És igyekszek úgy pakolni, hogy mindent, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen fordulni. Nagyon nehézre pakoltam össze a táskáimat, de muszáj volt. Hát volt két húzós bőrönd, két hátizsák, de az utolsó fordulóra már a nagyobb táskámat bevetettem, mert már nem maradt sok. Összesen háromszor fordultam meg, majdnem 18 óra volt, mire végleg hazaértem. Épp csak pár percre álltam meg enni, úgyhogy nagyon elfáradtam, mire hazaértem. De elmosogattam még, amiből én ettem, meg összepakoltam. Még nincs teljes rend, majd, ha kialakul a végleges rendszer, most csak az, hogy le tudjak feküdni, de remélem a hétvégére lesz rend. Nagyon-nagyon szeretek itt lakni, ez nagyon jó hely.

2010. szeptember 6., hétfő

Suara és a Shounen-ai

Amikor nagyon kerestem Suara: MOON PHASE dalának a szövegét, akkor nagyon meglepett, hogy sehol nem találtam meg. Az egy dolog, hogy a "Yumeji" CD-nek csak az SACD verzióján lelhető fel, de én ennél azért ismertebbnek véltem az énekesnőt, hogy ennyire ne lehessen fellelni a dalszövegeit. A keresés elsődleges oka, hogy végre elkészítsem a kfn fájlt a dalból, és az őszi MondoConon elénekelhessem hagyományoson. Ami végül el is készült, így addig fogom "csapni az asztalt", míg nem énekelhetem fel. ^^' Ugyanis kicsit nehezményezik, ha only vocal dalt énekel valaki, tehát nincs hivatalos instrumental verziója.

Rákerestem kicsit jobban a dalra, nem igaz, hogy ne legyen meg. A wikipedia elmondása szerint ez egy PC játék ending dala, mely a Shizuku névre hallgat, annak a remake verziójából. Na gondoltam, ez is olyan Visual Novel, amelyből Japánban kismillió fellelhető, tehát valószínűsíthetőleg szerelem a fő téma, esetleg szex társul mellé. No most rákeresek a játékra, már csak annak reményében is, hogy ha kijött valami OST CD, akkor HÁTHA rajta van az off vocal version. Ki tudja. Rákerestem, és döbbenten látom, hogy ez egy Boy's Love Visual Novel. o_O Az eredeti verziója a játéknak még 1996-ban jelent meg még DOS-ra, és az rendes fiú-lány visual novel volt. De még soha nem hallottam Shounen-ai PC játékról. Aki esetleg nem tudná a Shounen-ai a két fiú közötti szerelem japánul. Egyáltalán nem ítélem el a homoszexualitást, de egy kicsit szíven ütött, hogy hova tartozik ez a dal. Ismervén a dalt, azt hittem, hogy ez egy teljesen "lágy" Visual novel lesz, és talán nem is lesz baj, hogy beteszek egy-két max. sejtető képet, max. a conon néznének ferde szemmel rám, hogy egy ferde hajlamú játék dalát éneklem. Rákerestem és durvább képeket adott be... úgyhogy úgy döntöttem, hogy akkor ezt ejtjük, így csak Suara képek kerültek a kfn-be.

De mindegy, hogy miféle játék dala, nekem akkor is az egyik legszebb szerelmes dal marad.

Az új helyen

Hát üdvözlet innen Angyalföldről. ^^ Tegnap meglett a költözés. Az összepakolás nagyjából ment, vettem erős szemeteszsákokat, abba pakoltam bele a nehezebb dolgokat, meg egy pár dolgot bőröndbe. A japán CD-imre külön figyeltem. Na igen, azoknak borítójuk szála nem görbülhet. ^^' Hát talán elmondhatom magamról, hogy tudok bőröndbe praktikusan csomagolni, igyekeztem minden egyes négyzetmillimétert kihasználni. Még olyan 13 óra fele felhívtam Mystrát, hogy ők hol tartanak, azt mondta, hogy kicsit késni fognak, ezért azt javasolta, hogy egy pár cuccot vigyek át az új helyre, azzal is haladunk. Igaza van. Ezzel is segítek, csak már kicsit kezd elegem lenni az örökös hurcolkodásból. T_T Na de most az a fontos, hogy a lehető leghamarabb átvigyek minél több cuccot. Fel a 98-as buszra, majd Kőbánya-Kispesten át a metróra. Ők már fent voltak a házban (a 7. emeleten van az albérlet), a főbérlővel értelmezték a bérleti szerződést. Az egyik legviccesebb az volt, amikor Mystra anyukája megkérdezte, hogy mennyit hoztam? Én meg mondom, hogy mennyi pénzt hoztam, holott úgy értette, hogy mennyi cuccot hoztam most el. ^^' Hát mondtam, hogy hoztam a két húzós bőröndöt, a laptopot, a hátitáskámat, meg a posztereket. De nem bíztattam semmi jóval, hogy mennyi minden van még a régi helyen. Nem is nagyon vártunk sokáig, én is aláírtam, amit kell, és szépen átmentünk a másik helyre. 21 km volt. Hát az szép táv. Róbert Károly körút-Hungária körút-Kőbányai út-Pesti út, úgy nagyvonalakban. Ez volt kb. 40-45 perc kocsival. És amikor odaértünk, Mystra apja teljesen le volt döbbenve, hogy mennyi cuccom van. Mondta, hogy ezt képtelenség egyszerre elhozni. És csak egy kört vállal, mert nem akar sötétben autópályán menni, és hát Veszprémig ugye nem kicsi a táv. Úgyhogy bapakoltunk, amit lehetett, én meg BKV-val vittem még egy bőröndöt, meg egy hátizsákot. De a fele cucc még így is ottmaradt. Nem tudom, hogy fogom tudni elvinni. Elsősorban a bicikli miatt aggódok. Nem is a 21 km, hanem lyukas a hátsó kereke.

De megérkeztünk. Hát, mit ne mondjak. Összehasonlíthatatlanul jobb ez az új hely, sokkal jobban érzem itt magam. Másfél szobás, az enyém a kisebb szoba. Mondtam, hogy nekem elég lesz ez is, csak legyen helyem. És az az érdekes, hogy ez a szoba tényleg jóval kisebb az előző ház egy szobájánál, mégis sokkal jobban el tudtam itt pakolászni, és még van hely! Szóval biztos vagyok benne, hogy teljesen el fogok tudni férni. Az egyetlen hibája a háznak az ajtó... A fürdőszobai ajtót sikerült kulcs nélkül rázárnom. Igazából tényleg semmi különöset nem csináltam, csak annyit, hogy rácsuktam teljesen az ajtót. És nem nyílt ki, meg se mozdult a zár. Próbáltuk szinte teljes erőnkből kinyitni, de csak nem ment. Felhívtam a főbérlőt, hogy mit csináljunk, ő azt javasolta, hogy szóljunk a szomszéd srácnak. De végül annyit beszéltünk, hogy 1. lement a pénz a kártyámról... -_- 2. Mystra kanállal kinyitotta az ajtót. Már-már Uri Gelleres képességűnek vallotta magát. ^^' Bár az tényleg vicces, hogy már minden fizikai erőnket bevetettük, erre kiderül, hogy egy kanál megoldja a problémát. Szóval eléggé kalandosra sikeredett az első nap. Emellett még elpakoltunk, amit tudtunk, aztán el is mentünk aludni, mert fáradtak voltunk, meg mindkettőnknek korán kellett kelni ma.

2010. szeptember 3., péntek

Emiko Shiratori: Yume no Sekai he

Úgy tűnik, csak blogpostot kell írni arról, hogy mit hiányolok, és máris jön a segítség. ^^ Light Lugia barátom, segített megtalálni a Múmin opening dalát, ami ment Magyarországon is. Sőt, időközben megtaláltuk a komplett kislemezt is! Ugyanis single-ön is megjelent a dal. Visszahallgattam, és a sok régi emlék... Leírhatatlan érzés töltött el. Persze akkoriban mit sem tudtam az ázsiaiakról 5-6 évesen, csak azt láttam a TV-ben a híradóban, amikor arról beszéltek, hogy Japánban földrengés volt, vagy Kínában bányabaleset, akkor mindig ment az alsó sávban az az írás... Akármennyire is érdekes, már ekkor különbséget tudtam tenni a két nyelv között, ugyanis, ha azt láttam, hogy a karakterek "ritkábbak" akkor biztos voltam benne, hogy japán szöveg megy. Meg volt egy karakter, amit valamiért nagyon megjegyeztem magamnak anno: の, ami ugye a "no" jel. És hogy mi jutott még eszembe? Az a hihetetlen boldogság-érzet töltött el, hogy tényleg 1992 óta ismerek japán dalt, de hogy akkor mennyire szerettem... Minden pénteken izgatottan vártam a 19 órát (a TV1-en anno ebben az időpontban ment), hogy már csak a dalt meghallgassam, na meg nagyon szerettem a rajzfilmet... Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy animét nézek. ^^' Úgy határoztam, hogy közzéteszem a kislemezt.

  • Előadó: Emiko Shiratori
  • Kislemez: Yume no Sekai he
  • Megjelent: 1990. április 21.
  • Kiadó: StarChild (King Records) KIDA-5
  • A kislemez nem került fel az Oricon chartra.
  1. Yume no Sekai he (夢の世界へ, Az álom világa)
  2. Tooi Akogare (遠いあこがれ, Távoli sóvárgás)

Az opening dal nagyon-nagyon szép, ahogy azt fentebb is írtam, az ending dal engem akkor gyerekként sem igen fogott meg, és megmondom őszintén most sem... És nincs off vocal version! T_T Így csak vocalos kfn-t tudok csinálni belőle, de azt mindenképp szeretnék. ^^ Különben Az énekesnő neve sokaknak a Final Fantasy IX-ből lehet ismerős, ugyanis ő énekelte a Melodies of Life dalt. Aki leszedi ezt a kislemezt, annak kellemes nosztalgiázást. ^^

SACD lejátszó a láthatáron

Úgy tűnik, hamarabb tudok venni ilyen szerkezetet, mint gondoltam. ^^ Ugyanis a Vaterán van egy DVD lejátszó, ami SACD-t is lejátszik, és csak 9.000 forint. Szerintem nagyon megéri, még ebben a hónapban lecsapok rá.

De az biztos, hogy ritkábban fogok tudni CD-t rendelni Japánból (nem mintha eddig is napi szinten tettem volna ezt), mivel nemcsak hogy gyengült a Forint, de a Japán Jen ezzel szemben erősödött az elmúlt időkben. Ezt abban vettem észre, hogy tavaly május végén tettem szert Okui Masami: Akasha CD-jére, mely mivel Limited Edition volt, ezért 3.990 jen volt, és még rájött a postaköltség, ami 750 yen, így nekem forintban kb. 9125 forint volt a CD. No most a CDJapannél minden CD-t ÁFA-mentes áron lehet megvenni, így ez a lemez "csak" 3.800 jen volt (ebből ki lehet számolni, hogy Japánban 5% az ÁFA). Ugorjunk 14-15 hónapot, ugye most augusztusban vettem meg Suara: Yumeji SACD-t. Ez 3.200 jen (ÁFA nélkül 3.048 jen). A pk. maradt 750 jen, tehát japán jenben olcsóbb volt, mint maga az Akasha CD, mégis majdnem 9.500 forintot kellett kiadnom érte. Most aki esetleg a fejéhez kap, hogy minek kiadni a pénzt, amikor le lehet tölteni, megírok valamit, amit szerintem kevesen fognak érteni. Nálam ez a CD már elért egy olyan magas szintet eszmei értékben, ami már-már a felbecsülhetetlen kategóriát jelenti. És úgy gondoltam, hogy Tescós munka után a megélhetés mellett nekem EZ JÁR! Még nem tudom lejátszani, de már az a gondolat is hihetetlen boldoggá tesz, hogy megvan eredetiben. És még ha le fogom tudni játszani. Mondjuk az szinte biztos, hogy ha tényleg élvezni akarom az SACD hangzást, akkor dukálni kéne egy jobb hangfalnak is, de az már tényleg várhat. Különben, ha valaki szeretné, bescanneltem a borítót, itt letöltheti.

2010. szeptember 2., csütörtök

A következő lépcsőfok

Eseménydús és vidám napon vagyok túl. Miután elvégeztem az itthoni teendőimet, útnak indultam. Először a Sárkány Centerben levő kínai étterembe mentem be. Istenem, ez a harmadik eset, hogy megjárom olyan téren, hogy a kínaiak annyira furcsán beszélik a magyar nyelvet, hogy nem igaz. Bár ezt a srácot viszonylag értettem, csak ott történt 180°-os félreértés, hogy a kérdésére azt válaszolom, hogy helyben fogyasztanék, erre csomagol... Mindegy, legalább azt adta, amit kértem. ^^' És mivel teljes adagot kértem, a levest ajándékba adta. ^^ Így hát elvittem. Aztán betértem a közeli ázsiai élelmiszerboltba. Utána elmentem metróval a határ útra (hova máshova, mi?), még albérletet keresni, ugyanis Mystrával továbbra is tervezzük az összeköltözést, és hajtom a 19. kerület felé, ezért én is tettem most lépéseket. Megnéztem a közelben 2 ingatlanirodát, de panganak a kerületi albérletek... Egy volt, de az viszonylag messze volt, oda meg nem akartam már menni. Aztán elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem lesz rossz az, amit nézni fogunk. Ugyanis ő mutatott egyet, ami egész jól nézett ki. Ma 18 órakor nézzük (néztük) meg. Én még elmentem az iskolába intezni dolgokat, aztán jöttem is haza. Megettem, amit a kínaiból hoztam, egész jó volt ez is. Már 5 kínai étteremben ettem, ha rangsorolnom kéne őket, akkor a következőképp alakulna:

  1. East Dragon kínai étterem (Hungária körút-Erzsébet Királyné utca sarok)
  2. Négy Évszak kínai étterem (Garay út)
  3. Kínai büfé a Sárkány Centerben.
  4. Peking kínai gyorsbüfé (Határ út)
  5. Kínai Nagy Fal gyorsétterem (Békéscsaba, Csaba Center)

Persze ez csak a saját ranglistám. De az egyik étteremben szerettem volna szezámmagos csirkét kérni, de nem láttam. Kérdeztem, hogy van-e? Mondja, az... sok... van... Szerintem azt akarta mondani, hogy az soká lesz. Úgyhogy omlós csirke volt helyette, az is jó volt. ^^ A furcsa beszédről nekem mindig eszembe jut a Mikroszkóp színpad egy jelenete, ami nagyon tetszik:

2:12-től kezdődik, de az előtte levő éneket is érdemes végighallgatni.

De nem maradtam sokáig otthon, mert szólt Mystra, hogy akkor lassan mehetek. A 13. kerületbe kellett menni. Találkozok vele, elmegyünk a házhoz, megnézzük, nagyon tetszik. Mindkettőnknek. És nagyon aranyos volt a hölgy, mindenben segített, minden kérdésünkre készségesen válaszolt, és látszott rajta, hogy természetesen kedves, tehát biztos, hogy nagyon jó lesz a kapcsolat. Szinte biztos voltam abban, hogy ez lesz az, de ők még meg akartak nézni egy albérletet. Megvártam őket, de kiderült, hogy abból nem lett semmi, úgyhogy felhívtuk a nőt, hogy kivesszük. Tehát összeköltözünk. ^^ Aminek nagyon örülök, mert csak olyannal költözök össze, akivel jól kijövök, és tudom, hogy nem lesznek problémák. Vasárnap lesz a nagy nap, már várom. ^^

Újra itt az ősz

Hát nagyon csúnyán búcsúzott tőlünk a nyár. A múlt héten még 30 fok feletti hőmérséklet volt, most meg alig van 15... De itt az ősz.

Ilyenkor szoktam sokat hallgatni Megumi Hayashibara régi albumait 1991-1994-ig bezárólag, valamiért az első 5 lemezét ilyenkor a legjobb hallgatni. És furcsa, mert csak 2008 óta ismerem Megumi teljes diszkográfiáját, de a hangszerelése miatt nagyon élethűen visszatérnek azokból az időkből emlékek. Mintha a megjelenésük óta ismerném ezeket az albumokat, holott ez internet és japán ismerősök híján ez igencsak bajosan valósult volna meg. ^^' De abban biztos vagyok, hogyha akkor megismertem volna ezeket az albumokat, akkor is nagyon szerettem volna Megumit. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy akkor az egész életem másképp alakult volna, ha már akkor ilyen zenét hallgatok. De hát senki nem hibáztatható a nagy távolság miatt, és azért, hogy csak Japánban jelentek meg ezek az albumok.

Mondjuk animét emlékszem már 1993-ban láttam. Emlékeztek a Múmin című animére? Nagyon szerettem az opening dalát, nagyon szép volt. Csak van közöm az Anison zenéhez egészen kicsit korom óta. :D De most jutott az eszembe, hogy meg is kereshetném. *keres-keres* Sajnos a japán openinget nem találom meg, viszont az endinget megtaláltam:

https://www.youtube.com/watch?v=DL4eYsY82Ho

Ezekre a jelenetekre tisztán emlékszem. Meg a dal is ismerős. De a japán openinget sehol nem találom.