Akkor kezdjünk is neki a második évadnak. Ezt és a következő kislemezt sokkal inkább rapversenynek lehetne nevezni, semmint rappárbajnak, hiszen 4-4 csapat verseng egymással. Az első kislemezen az alábbi négy csapat néz farkasszemet egymással az alábbi dalokkal.
BAE: We △re The Future
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
1Nm8: edN
A második lemezen négy voice dorama hallgatható. Ezek sincsenek lefordítva, valamint a hivatalos weboldal sem adott ki ehhez a kislemezhez hivatalos szinopszist, ezért nem tudok történettel szolgálni. Pedig érdekelne, hogy miért van egy képen Hajun és az öccse, amikor esküdt ellenségek. Inkább értekezzünk a dalokról néhány sorban.
BAE: We △re The Future
Nagyjából ugyanaz a véleményem erről a dalról is, mint az előző BAE dalról. Van egy stílus, amiben jó a csapat, de abba belekényelmesedett. Nem igazán alkot már egyedit. Ez a dal is jó, megnyitja az első versenyt, van is erő a rapben, értem is, hogy mit akar mondani, de nincs meg az az inger, hogy többször visszahallgassam ezt a dalt. Ahhoz képest nem annyira jó, hogy vannak sokkal emblematikus dalaik.
AMPRULE: True Pride
Van néhány negatív főhős, aki valamilyen úton-módon vonzóvá tette a maga antagonista mivoltát. Most ugyanez a helyzet az AMPRULE-lal is. Ismét arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ők lesznek azok, akik leigáznak mindenkit, és nem ők győzettetnek le. Tehát eléggé negatív a szöveg, de a zene és a dallam annyira jó, hogy lehetne elmélkedni azon, hogy ahogy a GokuLuck STRONGER esetében kijön a vadállat, nincs-e szó valami rejtett személyiség kivetüléséről, ami ha alkalmanként, játékból előjön, az még rendben van. Egy biztos, rendkívül hangulatos és zseniális a dal.
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
Most a The Cat's Whiskers is sokat javult. Igazából pont azért jó a dal, mert mind a jazz, mind a rap alapszabályait felrúgják. Létrehoztak a kettő egyvelegéből valami sajátot, és az teljesen jól hangzik. A rap nagyon gyors, viszont a szöveg mondanivalója a zene zaklatott mivolta miatt, igazából nem jön át. Az összhatás viszont mégis pozitív, de a dinamikája miatt inkább viccessé válik a dal.
1Nm8: edN
Hát, ben olyan biztos az, hogy örömteli, hogy behozták a második évadra a különböző idol-csapatokat. Ez is egy teljesen kommersz dal, amiben semmi különleges nincs. Tipikus rádió-dal, amit a háttérben meghallgatunk. Maga a rap sem vehető komolyan, mert így bárki tud beszélni, aki egy kicsit megerőlteti magát. Sajnálnám, ha többek között miattuk átmenne az egész Paradox Live egy populáris irányba.
A személyes preferenciám a következőképp néz ki.
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskerss: Shooting Arrows
BAE: We △re The Future
1Nm8: edN
Az AMPRULE nagyon kiemelkedik, a második és harmadik dal egész jó, a 1Nm8 meg annyira mélyponton van, hogy a másik három a nem is látja őket. Holnap megnézzük a másik négy csapat versenyét.
Lássunk hát neki a második nagy összecsapásnak. A második évadra négy új csapat csatlakozott. Ahogy az első sorozat esetében, most is egy Opening Show kislemezzel indítunk, ahol nemcsak az új csapatok mutatkoznak be, de a korábbi négy csapat is helyet kapott. És mivel az albumon a Buraikan is rappel, így összesen 9 dalt hallgathatunk meg.
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
1Nm8: Break Outta Here
GokuLuck: STRONGER
BAE: W△vin' FL△g
The Cat's Whiskers: Ride Out
AkanYatsura: TURN IT UP!!! -BADDY SOUL FOREVER-
Ez eleddig a a legvaskosabb Paradox Live kiadvány, ugyanis 3 lemezt tartalmaz. Az első lemezen hallgatható meg a 9 dal, a második lemezen hallgatható meg a cozmez és a Buraikan közti végső párbaj, illetve az új évad bemutatása. A harmadik lemezen mutatkoznak be az új csapatok.
Ismerkedjünk is meg velük.
AMPRULE
Egy koreai duó, a jómódú rap hírvivői. És sajnos van közük Hajunhoz, ugyanis a tagok nem mások, mint Hajun öccse és a család komornyikja. Kifejezetten a BAE ellenében alakultak meg, a céljuk, hogy legyőzzék, Hajunt és a csapatát. Bár a zene elegáns, de nem sok spontaneitás szorult belé. A szövegeik pedig kifejezetten toxikusak. Mondhatni, ők a Paradox Live antagonistái.
VISTY
Egykoron sikeres idol csapat volt, de a vezető tag kiválása óta nem találják a helyüket. Bár a tagok tehetségesek, senki nem foglalkozik velük. Most, hogy úgy érzik, hogy nincs mit veszíteniük, egy utolsó esélyként visszatérnek, hogy megmutassák magukat. Zenéjük kifejezetten modern, a csapat stílusa is csak nyomokban emlékeztet a klasszikus rapre.
1Nm8
Ha valaki keresné a VISTY kivált frontemberét, az 1Nm8-ban megtalálja. Miyama Kei felkarolt két karizmatikus srácot, velük készül meghódítani a rap csúcsát. Leginkább a Phantometal által generált illúziók generálásában erősek, koncertjeiknek egyedi miliőt kölcsönöznek. Bár igyekeznek különbözni a VISTY-től, de a frontember azért átvitte a stílusát az új formációjába is.
GokuLuck
Ha valaki hiányolná az igazi hardcore rapet, egyet se aggódjon. A Goku Luck nem csupán keményvonalas rapperek, hanem egyenesen a börtönrapet hozzák el nekünk. A tagok ugyanis mind börtönben ültek, akik a rácsok mögött élvonalbeli rappereknek számítottak. De most szabadok, és a társadalommal szembeni elégedetlenségüket, dühüket adják ki a közönségnek. Ők már igazi vadállatok, akiknek már nem fáj az emberi lét. A "Goku" a 獄 kanjijával írandó, jelent börtönt, de mondják a nagyon rossz, őrült emberre is, akiben már végképp semmi morális érzék nincs. Ennek megfelelő dalokra számíthatunk tőlük.
És akkor jöjjön a 9 dal egymás után.
Buraikan: Road to Legend
Érdekesmód a Buraikan kezdi a sort, lényegében megnyitják a második évadot. Igazi verbunkos rap dal, hívja a különböző csapatokat, hogy itt a lehetőség, most megmutathatják, hogy mit tudnak. És csak a 100%-os tudás az elfogadott. Hatásos indítás. Bár nem annyira erős, mint az előző daluk, de azért éreztetik, hogy nem lehet a második évadra sem lehet lazítani. Nagyon erős vibe-ja van a dalnak, könnyű megjegyezni, és utánuk mondani.
cozmez: Takin' Over
Először az első évad győztese, a cozmez mutatkozik be, mintegy érzékeltetve, hogy ők bizony a második évadra sem terveznek kevesebbet, mint megnyerni az rapcsatát. Igazi keményvonalas rap, amiből sugárzik az erő és a magabiztosság. A szöveg is valami hasonló. Eljutottak egy szintre, nyertek, de mintha éreznék a győzelem felelősségét is, hiszen tartani akarják a nívót. A dal lényegében arról szól, hogy ők ezen túl fognak lendülni, és mindenki le fognak tarolni.
VISTY: For my Stella
Jól kijön ebből a dalból, hogy a VISTY tényleg egy idol csapat volt. Semmiben nem hasonlít a rapjük a klasszikus, hardcore raphez. Ők egy teljesen újvonalas, 21. századi rapet találtak ki. Egyéni vérmérséklet kérdése, hogy kinek van hozzáférése ehhez a stílushoz, az biztos, hogy ez a legkevésbé emlékezetes dal. A szöveg egyébként önmagukról szól, hogy sokáig a háttérben voltak, de ki akarnak törni.
AMPRULE: Do as I say
Már ebben a dalban is bizonyítják, hogy érdekes formáció az AMPRULE, ugyanis a zene tényleg arisztokratikus, elegáns, de a rap stílusa meglehetősen sötét. Gyakorlatilag az egész világot maguknak akarják. Mindenkit a szolgálatukba akarnak állítani. Tessék rájuk nézni: Akarjuk mi ezt?
1Nm8: Break Outta Here
Ezen dal alapján lehet érzékelni, hogy a 1Nm8-ban van a VISTY frontembere. Ez ugyanis valamivel dominánsabb, mint a másik idol jellegű dal. Ugyanolyan modern hangzású, kevésbé hasonlít a klasszikus rapre, mégis jobban megmarad a tudatban ez a dal. Jobban megvan ebben a dalban a műfajra jellemző lazaság. A cím pedig adja a dal mondanivalóját. Ők is szándékoznak kitörni.
GokuLuck: STRONGER
Hardcore rap a javából! Ilyen az, amikor valaki teljesen vadállattá változik, és ezt imádjom! Igazi keményfiúk, a börtönök rettegett rabjai, akiknek még a nevét is félik kimondani. De természetesen ez az egész csak mese, de azt gondolom, hogy valójában pont ezért élvezhető, mert ez a fajta vadállat valójában mindnyájunkban benne van, és jó ezt néha kiélni. De valójában soha nem lennénk ilyenek. Egyszer-egyszer jó ennyire elengedni magunkat, a dal a bennem lévő vadállatot szólítja meg, azért szeretem annyira. A zene is erőteljes, a rapperek hangja is érdekes, mert vannak kifejezetten erős hangok, de a lágyabbak is jól illeszkednek a zenéhez, mert a "hidegvérű gyilkos" érzetét keltik.
BAE: W△vin' FL△g
Ez megint nem jött be a BAE-től. Van saját stílusa a csapatnak, tehetséges rapperekből áll a csapat, megvan a tagok múltja, de nem mindig tudnak igazán jó dalt összehozni. Ez a dal konkrétan kimeríti a kommersz rap fogalmát. Mindenkinek szól, ezért igazából senkinek sem. Így az egyén nem tudja igazán magáévá tenni a dalt. Hangos, verbunkos, de valami hiányzik belőle, hogy sokszor visszahallgassam.
The Cat's Whiskers: Ride Out
Ezt nagyon elrontotta a The Cat's Whiskers. Tömény autotune az egész dal, lényegében úgy rapel mindenki, ahogy akar, mert automatikusan javításra kerül. Semmit nem tudunk meg az együttesről, hogy miért érdemes továbbra is figyelni őket. Egy-két emlékezetes dallam megszólal, de egyértelműen ez a TCW mélypontja.
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
Szerencsére az AkanYatsura tesz arról, hogy jobb szájízzel vegyük ki a lemezt a lejátszóból. Ők meg tudnak szólalni úgy a saját stílusukban, hogy érezzem azt, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert bőven van még bennük tartalék. Erősteljes, dinamikus dal, nagyon lehet érezni, hogy ők így egy család. És ezt nagyon jó hallani. Biztos sok jó dallal fognak még kijönni.
És akkor lássuk a személyes preferenciám alapján a sorrendet.
GokuLuck: STRONGER
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
1Nm8: Break Outta Here
BAE: W△vin' FL△g
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
The Cat's Whiskers: Ride Out
A GokuLuck magasan kitűnik a többiek közül, a Buraikan, cozmez és AkanYatsura hoz még izgalmas dalokat, az 1Nm8 összességében nem rossz, a többiek viszont felejthetők voltak. A The Cat's Whiskers esetében meg remélem, hogy csak egy buta hibáról van szó.
A következő két kislemez nem egészen párbaj kislemez, mert négy csapat is szerepel egy-egy kiadványon.
A soron következő Paradox Live album a második olyan kiadvány, melyen rajongók által megszavazott formációban rappelnek a csapatok tagjai. Ezen a korongon 5 dal hallható.
SUZAKU & KANATA: The Sound of Voltage
Beauty & Beast: Why do you like me??
48 & cozmez: Rats & Nobles
Double Trouble: Double Trouble
Hokusai with Akan Cats-ura: CHILLIN'
Az album hangzása az előzővel ellentétben valamivel egységesebb. Kevésbé vannak populáris "kilengések". Ez az album is kapott 5 rövid Voice dramát, melyeknek az előzőhöz hasonlóan szintén nincs angol fordítása. Inkább lássuk röviden az 5 dalt.
The Sound of Voltage
Előadók: Sugasano Allen (BAE) és Yatonokami Kanata (cozmez) Energikus dallal indul a mini-album. Ahhoz képest, hogy az anime 2. részében ők voltak azok, akik összekötötték a bajszot, most úgyszólván békét kötöttek, és közösen, nagyjából 50%-os arányban rappelnek egy dinamikus zenére. Figyelemre méltó a párosítás a közös múlt okán is, örömteli hallani, hogy elásták a csatabárdot. Mondhatni barátként működnek együtt.
Why do you like me??
Előadók: Anne Faulkner (BAE) és Ito Satsuki (AkanYatsura) Egy urban R&B-vel folytatjuk. Mind a kettejüknek jól áll ez a stílus, Anne Faulkner már az előző Shuffle Team Show albumon is bizonyította, hogy az egyénisége legalább annyira passzol az AkanYatsura stílusához, mint a BAE-hez. Olyan, mintha az AkanYatsura egy más személyiséget hozna ki a rapperből, mint a saját csapata, és mind a kettő egyaránt jól áll neki. Ebben a dalban is lubickolnak, mint a ketten, ráadásul olyan érzetet ad, mintha azt nem értenék, hogy ők ketten miért szerelmesek egymásba.
Rats & Nobles
Eladók: Yeon Hajun (BAE) és a cozmez A cím önmagában emlékeztet a '90-es évek "Keleti oldal, nyugati oldal" jellegű rap slágereire. Gondolhatnánk, hogy társadalmi rang szempontjából jelenik meg a különbség, és még csak nem is tévedünk nagyot. De a lényeg máshol van. Lényegében a cozmez a saját nyomoráról rappel, Hajun pedig felülről figyeli őket. Tehát a dal a tényleg szól társadalmi különbségekről szól, egyvalami mégis összetartja a fiúkat: Mindnyájan a csúcsra akarnak jutni. A rap csúcsára. És nem alaptalanul vágynak a csúcsra! Ez egy vérbeli rap dal, ahol a tagok a maguk laza stílusában kiválóan rappelnek. Arra nem tudok rájönni, ki kezdi a refrént, de nagyon bírom a stílusát. De az egész dalról azt gondolom, hogy világszerte megállná a helyét a jobb rap dalok között. Főleg azért, mert így kell két különböző személyiség között az összetartásra helyezni a hangsúlyt.
Double Trouble
Előadók: Iori Suiseki (AkanYatsura) és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers) Ha van tökös tagja a The Cat's Whiskers-nek, akkor az Kanbayashi Yohei, tehát ő igazán jól mutat egy AkanYatsura tag mellett. Így ők méltán lehetnek egy duplán balhés páros. Maga a dal is erőteljes, ahogy a rap is. A dal érdekessége, hogy mivel nem az AkanYatsura leghangosabb tagja van jelen, ezért a zene a csapat egyéni stílusának egyfajta egyvelege. Ez az elegy mindenképp jól sikerült, és hallhatóan a tagok is egyaránt jól érzik magukat a dalban.
CHILLIN'
Előadók: Masaki Hokusai (AkanYatsura), Ando Shiki (The Cat's Whiskers), Natsume Ryu (The Cat's Whiskers) és Maruyama Reo (AkanYatsura) Akár egy könnyed, lazulós lezárás lehetne a dal, ráadásul az előző dalban kifejezetten bejött az AkanYatsura - The Cat's Whiskers párosítás. De sajnos most arra hallhatunk egy példát, amikor más tagokkal ugyanaz a párosítás nem jön be. Lazulunk, jól érezzük magunkat, csak a dalszerzők is túlzottan lazulósra vették a munkájukat. Ráadásul a tagok ilyetén módon történő összeverbuválása is tiszta trollkodás. Elég egy magas hangon rappelő tag egy csapatban, de ha egyszerre ketten rikácsolnak, az azért kikezdi az idegrendszert. Ez talán az eddigi Paradox Live dalok eddigi mélypontja.
Végül lássuk a személyes sorrendet.
Rats & Nobles
Why do you like me??
Double Trouble
The Sound of Voltage
CHILLIN'
A Rats & Nobles kiemelkedik a többi közül, a Why do you like me?? meg egy jobb R&B dal, de ugyanígy szeretem a Double Trouble energikus mivoltát is. A The Sound of Voltage rendben van, a CHILLIN' meg jobb lett volna, ha a szekrényben maradt volna.
És ezzel ünnepélyesen lezárom az első évadot. Holnaptól jön a második felvonás, melyben négy új rap csapat mutatkozik be.
Miután véget ért az első nagy verseny, lehetőséget kaptak a tagok arra, hogy különböző felállásban, egyedi dalokkal valami különlegeset mutassanak fel. A tagokat a rajongók szavazatokkal verbuválták össze. Ami a dalokat illeti, összességében változó az összkép. Vagy valami furcsa egyveleget akartak összehozni, vagy az egyik tag csapatának stílusa dominál. Így összességében nincs koncepciója a mini-albumnak, de azért érdemes tenni egy próbát a dalokkal.
Bár a formációk kaptak nevet, a dalok bemutatásál az előadókat egyesével is listázom.
New & Classic: New & Classic
CLUB CANDY: Giragira CANDY NIGHT
Rooftop Friends: Rooftop
Lollypop * universe: Jumping Into My World
Ez az album is két lemezes, a második lemezen voice doramák hallgathatók. Nem tudok arról, hogy lenne-e ezeknek fordítása, én nem találtam, így történettel sem tudok szolgálni. Amit látok, az az, hogy ezek a doramák rövidebbek, mint a korábbiak. Inkább lássuk a dalokat.
New & Classic
Előadók: Sugasano Allen, Yeon Hajun (BAE), Saimon Neoakira és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers) Akár lehetne egy BAE és The Cat's Whiskers dalon belüli párbaj, de annál sokkal barátságosabb, ugyanis meglehetősen kedvesre és optimistára sikeredett. A zene az, amiben érzékelhető a cím, ugyanis ötvözik az új hangzás, de hallható egy kis retro is. A zene ugyanis itt-ott a '90-es évek elejére emlékeztet. Összességében jó dal, jó hallani, hogy mintha az egész Paradox Live egy nagy baráti társaság lenne.
Giragira CANDY NIGHT
Előadók: Anne Faulkner (BAE), Suiseki Iori, Gaho Zen és Ito Satsuki (AkanYatsura) Ez a dal is ezt a baráti közeget erősíti, és még mielőtt bárki is azt gondolná a "CANDY NIGHT" okán, hogy a rap pöcegödrének legaljára néznénk be, rögtön jelezném, hogy téved. Nagyon erős és dinamikus dal, mintha az AkanYatsura egy saját dala lenne. Ám a dal leginkább attól kiváló, hogy hallhatóan nagyon jól érzi Anne Faulkner az AkanYatsura stílusát. Nagyon jól kiegészíti a három fiút, jól áll nekik ez a férfias stílus. Erőteljes dal, ilyen ragyogóan édes éjszakán bárki szívesen jelen lenne. Ebben a dalban tehát sokkal inkább az AkanYatsura stílusa érvényesül, Anne Faulkner pedig bizonyítja, hogy ideális tagja lehetne a csapatnak.
Rooftop
Előadók: Ando Shiki (The Cat's Whiskers) és Yatonokami Nayuta (cozmez) Nem gondoltam volna, hogy kettejük múltbéli barátsága külön dalt fog kapni. Ami nagyon érdekes (ezért is leszek kíváncsi arra, hogy fogják meganimálni majd az ehhez kapcsolódó doramát), hogy úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy Ando Shiki is jómódú srác, valamiért nagyon megszerette a nyomorban élő Nayutát, és nagyon érzi a háztetőkön való életet. Stílusában inkább a The Cat's Whiskers érvényesül, de Nayuta is jól érzi magát ebben, és ezt örömteli hallani. Nem ilyen "év dala" minőségű alkotás, de nagyon jó hallani a barátságot a két ennyire különböző személyiség között.
Jumping Into My World
Előadók:Anne Faulkner (BAE), Natusme Ryu (The Cat's Whiskers), Yatonokami Nayuta (cozmez), Maruyama Reo (AkanYatsura) Ez is nagyon vidám dal, és mint látható mind a négy csapattól szerepel egy-egy tag. A baj pont itt van, ugyanis mintha nem tudták volna, hogy akkor most kinek a stílusa is érvényesüljön. Mintha mindegyik stílusát próbálták volna egybegyúrni, és az egész sehogy nem szól. Összességében egy kommersz vidám dal jött ki, aminek nincs se saját színe, se saját íze. Csak úgy szól, mint egy kereskedelmi rádió sikerdala.
A személyes preferenciám pedig a következőképp néz ki.
Giragira CANDY NIGHT
New & Classic
Rooftop
Jumping Into My World
Összességében nem rossz, de nem nehéz személyes kedvencet választani. Hallhatóan nincs koncepciója a mini-albumnak, egy furcsa egyveleg lett az egész, karakteres és kommersz dalokkal egyaránt. De meglátjuk majd holnap, hogy a második ilyen válogatás hogy sikerült.
Lezárult az első nagy dalpárbaj, ez az album konkrétan már az eredményhirdetés után jelent meg. És hát elég nagy spoiler már a borító is, elárulja, hogy melyik csapat nyert, de a dallista is árulkodó.
BAE: FRE△KOUT
The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
cozmez: Back Off
AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
The Cat's Whiskers: Mercy On Me
cozmez: Ain't No Love
BAE: F△Bulous
AkanYatsura: ROWDIEZ -AkanYatsura Wanted Vibes-
cozmez: Better Dayz
Buraikan: BURAIKAN is Back
Ehhez az albumhoz egy hosszabb történetet találtak ki, mert természetesen nem mehet le a verseny és a díjátadó bonyodalmak nélkül. De mivel úgy gondolom, hogy ezzel fogják az animét lezárni, ezért sem írom le, hogy mi történt. Másrészt meg külön lemezen, négy részben van a történet elmesélve, tehát hosszú is. Inkább lássuk az albumon hallható két új dalt.
cozmez: Better Dayz
Kivételesen teljes videoklipet tettek ki a dalról a hivatalos oldalra. Akkor kiírom nyíltan: A cozmez nyerte a dalpárbajt, erre írtak egy kifejezetten optimista dalt. A pénznyeremény megalapozza, hogy az ikrek tényleg egy jobb jövő elé nézzenek, és kifejezetten örömteli hallani, hogy a szándék is megvan rá. A fiúk hangja is vidámabb, talán ők maguk is úgy érzik, hogy ezzel a győzelemmel igazságot szolgáltatott az élet, és végre úgy élhetnek, ahogy azt ők maguk is méltónak tartják. A dal erőlteljes és pozitív, fényes jövőt vetít a fiúk elé.
Buraikan: BURAIKAN is Back
Lényegében ezzel a dallal mutatkozik be a Buraikan, akik ellen majd a nagy párbajt kell vívni, és igen... Méltán bizonyítják, hogy nem véletlen tartják őket a legnagyobbnak. Minden szempontból hihetetlenül erős dal. Elképesztő vibe-ja van, erőteljes a zene, a szöveg is érzékelteti, hogy tudatában van annak, hogy ők a legjobbak, és nem megáltallottak ezt a hallgatóság orrára kötni. Követni lehet őket, de eléjük kerülni... Nos, erre jöttek vállalkozó szellemű rap csapatok.
Igazságtalan lenne személyes preferencia alapján győztest hirdetni, mert bár kétségtelen, hogy üdítő a cozmeztől egy optimista dalt hallani, és méltán nyertek, de még nagyon hosszú út áll előttük. A Buraikan egyszerűen két vállra fektette őket.
Lesz második felvonás is, Road te Legend címmel, amelybe négy új csapat is fog csatlakozni. Ők némileg más irányba viszik el a Paradox Live miliőjét, de erről majd később. Mielőtt bemutatkoznának, megjelent két Shuffle Team Show album, ahol a négy csapat tagjai egyedi, a rajongók által megszavazott felállásban rappelnek egy-egy dalt. Mindenképp érdekes lesz elemezni azokat a dalokat.
Elérkeztünk az eredményhirdetés előtti utolsó dalpárbajhoz, melyben a BAE és az AkanYatsura mérkőzik meg egymással, az alábbi dalokkal.
BAE: F△Bulous
AkanYatsura: ROWDIEZ -AkanYatsura Wanted Vibes-
A kislemezt is, mint végső párbaj harangozták be, de azért most is kitaláltak egy történetet. Méghozzá nem is akármilyet! A BAE kap főszerepet, közülük is leginkább Hajun kerül fókuszba. A BAE koncertje ugyan jól sikerül, de Hajun rejtett fémeróziója felgyorsult, ezért elájult a színpadon. Ennek következtében persze a párbajt félbe kellett szakítani. A baj ráadásul sokkal nagyobb, mint gondolták. Vajon van megoldás?
Ebben a részben ismerjük meg a Phantometal működésének valódi mikéntjét. Absztrakt kivetülése a trauma feldolgozásának, tetszett a megvalósítás. Úgy tippelem, hogy az animében ez a történet már valahol a végefelé lesz. Az AkanYatsura szerepe végülis annyi ebben a történetben, hogy az egyik tagjuk, Suiseki Iori az, akinek eszébe jut, hogy van egy ilyen megoldás erre az ájulásra, de a csapat most érzékelhetően a háttérben maradt.
És ami a két dalt illeti, bár a BAE volt főszerepben, és sokkal személyesebb is lett a daluk, most nálam mégis az AkanYatsura nyert.
AkanYatsura: ROWDIEZ -AkanYatsura Wanted Vibes-
Néha nagyon jól tudok szórakozni az ilyen hangos dalokon, ennek is most nagyon érzem a hangulatát. Az egész gengszter létüket talán ebben a dalban hozzák ki a legjobban. Maga a dal ugyanakkor abban hibádzik, hogy a versék egyáltalán nem emlékezetesek, de a refrén dallama olyan, hogy először meghalljuk, utána el nem felejtjük. Erre rájön még a refrén utáni felkiáltások is, mintha teljesen önkívületi állapotban lennének... Kicsit elállatiasodnak, és ez nagyon bejön. Nagyon adja magát a dal. Itt érzem a leginkább, hogy mit is akar az AkanYatsura, ráadásul szeretem, amit hallok.
A BAE dala ugyan személyesebb, de ugyanott hibádzik, ahol az AkanYatsura dala is, hogy a versében ugyan jól rappelnek, de érdemben nem marad meg semmi.
A refrén itt is rendben van, de az egész dal nem annyira erős. Bár "fabulous" az, amin keresztülmentek, mégis olyan, mintha még mindig a trauma hatása alatt lettek volna, hogy Hajunt majdnem elvesztették. És mivel itt a dal, ezért tudható, hogy pozitív a végkimenetel, de a lehetséges legrosszabb végkifejletből fakadó pánik, mintha a dalukra is hatással lett volna.
Ezzel vége az első nagy párbajsorozatnak. Holnap jön a második album, utána pedig két érdekesség, amolyan "évadzáró" gyanánt.
Két nap szünet után nézzük is meg a következő Paradox Live dalpárbajt, melynek témája a szeretet. Akik pedig megmérettetnek, az a The Cat's Whiskers és a cozmez, méghozzá az alábbi dalokkal.
The Cat's Whiskers: Mercy On Me
cozmez: Ain't No Love
A főszereplő a The Cat's Whiskers legfiatalabb, egyben legfélénkebb tagja, Ando Shiki, aki szörnyű titkot őriz. Próbálta elmondani Natsume Ryu-nak, de Ryu a maga szokásos egyenes stílusában csak még nagyobb sebet ejtett Shiki szívén. De vajon mi lehet az a szörnyű titok? És hol van a kapcsolat a két csapat között? A borító árulkodó.
Ahogy olvasom a Voice drama fordítását, mindenképp érdekes lesz, ha ezt animében feldolgozzák. Nem is lőném le, mert nagyon jónak ígérkezik a történet. Főleg azért érdekes, mert ha van két csapat, amely között tényleg nem lehet kapcsolatot felfedezni, az a The Cat's Whiskers és a cozmez. Hiszen a jazz bár a város gazdag negyedében van, a cozmez meg nyomorban nőtt fel. De ez nem akadályozza meg a két csapatot abban, hogy a múltban legyen kapcsolatuk.
És a dalok is nagyon érdekesek, ugyanakkor most nagyon könnyű döntenem. A győztes:
The Cat's Whiskers: Mercy On Me
Talán az egyik legaranyosabb szerelmes dal, amit valaha hallottam. Az egész csapat rappel, de a lényeget a végén Shiki mondja. Nem rappel ugyanis, hanem könyörög. Borzasztóan kétségbeesett a hangja, egyszerűen nem bírja elfelejteni a múltjának legsötétebb pontját. Nem csoda, hogy ennyire félénk és visszahúzódó.
Nagyon kedves a zene is, de a kedvencem a refrén, amit szoktam is magamban orrhanggal utánozni. Nagyon édes és szerethető dal, ez tényleg Ando Shiki egy az egyben. Az viszont érdekes, hogy szerelemként énekelnek erről az esetről.
A cozmez ezzel szemben ismét egy nagyon kemény dalt rappel.
Itt nemcsak arról rappelnek, hogy ahol éltek, semmi szeretetet nem tapasztaltak meg, hanem a legmélyebb, legsötétebb titkaikról is itt rántják le a leplet. Miért nem ismerik a szüleiket? Mit tettek, és az ikrek hogyan éltek túl egy teljesen szeretetlen közegben. A zene is és a szöveg is sötét, kifejezetten kényes témákat feszeget, úgyhogy óvatosan olvasni. A démoni hangulatú rap is jól alátámasztja a múltjuk súlyát.
Nem számítottam arra, hogy ilyen történetet találnak ki a The Cat's Whiskers és a cozmez között, mindenképp érdemes lesz nézni.
Folytassuk hát a Paradox Live kislemezek bemutatását. Mielőtt folytatnánk a párbajt, az első album után egy kis kimenőt kaptak a csapatok, és egy-egy könnyedebb dal keretében lazíthattak egy kicsit. Érdekes ez a Paradox Live Exhibition Show kislemez, ugyanis négy különböző kiadásban jelent meg. Mindegyiken az egyik-másik csapat látható. A különbség nemcsak itt, hanem az extra dalokban is tetten érhető, ugyanis mindegyik kiadvány az adott csapattól tartalmazegy extra dalt. Ez eléggé rossz húzás, ha belegondolunk, mert ha valaki az összes dalt magáénak akarja tudni fizikai formában, annak mind a négy kislemezt meg kell vennie.
Mindenesetre az alábbi dalok szerepelnek mindegyik kisadáson:
BAE: FRE△KOUT
The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
cozmez: Back Off
AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
Ezek a dalok specifikusan az adott kiadványon szerepelnek. Mindegyik csapat kapott egy külön dalt, melyet egy másik előadóval énekelnek közösen:
BAE featuring ISSA: P△R△DISE
The Cat's Whiskers featuring Kazuma Mitchell: My Sweetest Love
cozmez featuring SKY-HI: Good Time
AkanYatsura featuring Koda Kumi: EMPEROR -WE ON FIRE!!-
Természetesen mindegyik dal a megfelelő kiadású kislemezen külön-külön szerepel. Mindenek előtt lássuk milyen dalokkal lazítanak a csapatok.
BAE: FRE△KOUT
A BAE dala jól mutatja, hogy most nincs trauma, nincs trap, csak lazulás van ezerrel. Ennek megfelelően a dal is vidámabb, viszont nem annyira jó, mint a korábbi dalaik. Alapvetően jó témája van a zenének, de ez megint csak szimplán egy jó dal, amit szívesen hallgatok, amikor soron van, de nem lett annyira hangsúlyos, mint az előzőek. Persze, tombolunk, megőrülünk egy pár percre, de nem érzem azt a féktelen őrjöngést, amiről a cím árulkodik.
The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
Igazán emelkedett hangulatba került a The Cat's Whiskers, most épp arról találtak rappelni, hogy milyen csodálatos az élet. Végtelenül optimista dal, a zene is ezt az oldott hangulatot erősíti. Én személy szerint teljes mértékig osztom ezt az életérzést, hiszen van az az érzelmi állapot az életnek minden egyes nehézségével együtt is, amikor tényleg annyira jól vagyunk, és annyira tudunk örülni mindennek, hogy semmi nem veheti el a jókedvünket. Azt gondolom, hogy akinek ez megadatik, ha csak egy pár órára, vagy pár napra, az ritka nagy ajándékot kap az élettől. Ezt az érzést jól átadta a The Cat's Whiskers, ráadásul megint működik a jazz és rap párosítás.
cozmez: Back Off
Az ikrek már az albumra írt plusz dallal is szinte megbotránkoztattak, hallhatóan a bulizásnak is egyedi értelmet adtak. Mintha azt is a démoni mivoltukban tennék, a rap itt-ott kifejezetten erőszakos, a zene meg kifejezetten sötét hangulatú. Lehet, hogy tényleg így érzik jól magukat. De egyébként a "Back O-o-o- Back off ey" rész kifejezetten vicces, illetve a szaggatott rap utána. Úgyhogy valahol én is jól érzem magam velük. Így is lehet csinálni, ennek is van egy hangulata.
AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
A The Cat's Whiskers mellett az AkanYatsura az, amelyik igazán jó dolgot hozott ki a lazulásból. Ők azok, akikről elhiszem, hogy most tényleg semmi nem foglalkoztatja őket, semmivel nem lehet kizökkenteni őket, ők most teljesen átadják magukat a bulizásnak és a pihenésnek. Ez az extrovertált szórakozásnak azon formája, amiben én is örömmel részt vennék. A téma is nagyon jó, a rap rendkívül hangulatos, ráadásul ugyanolyan magas színvonalú, mint ahogy megszokhattuk tőlük. Ez az a dal, amiben önmaguknak egy számomra is szerethető oldalát mutatja meg a csapat.
És most lássuk a kislemez.specifikus extra dalokat. Ami összeköti ezeket a dalokat, hogy mivel mindegyik dalban egy-egy vendégelőadó is rappel, ezért a hangzás is valamivel populárisabb.
BAE featuring ISSA: P△R△DISE
A BAE most jobban kivetkőzik magából. Ennél a dalnál jobban elhiszem, hogy ilyenek, amikor lazulnak. Konkrétan tengerpartot látok magam előtt, napozás, mindenki pihen, a tenger meg békésen áramlik. Ez a dal sem lesz kedvenc tőlük, de a kettő közül kétségtelenül ez tetszik jobban.
The Cat's Whiskers featuring Kazuma Mitchell: My Sweetest Love
A The Cat's Whiskers az, akinek a dalán a legkevesebbet változtattak. Megint egy olyan dallal jelentkezett a csapat, amely nem az a tipikus, életünk végéig emlegetni fogjuk. Sokkal inkább a lassú víz partot mos elvén indul el, bejön, szívesen hallgatjuk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy csak ezt dúdoljuk. Ezt még egy párszor eljátssza a csapat, ebben rejlik az egyediségük és a nagyszerűségük titka.
cozmez featuring SKY-HI: Good Times
De csak ne legyen sokáig jókedvünk, a cozmez elhozta nekünk az eddigi legrosszabb dalát. Egyrészt a zene is nem szól semmiről, nincs témája, de ami még ennél is rosszabb, hogy semmi összhang nincs a vendégelőadóval. Egyáltalán nem illenek össze, ráadásul a cozmez teljesen a háttérbe szorult ebben a dalban. Szegény ikrek, még a lazítás lehetőségét sem kapták meg.
AkanYatsura featuring Koda Kumi: EMPEROR -WE ON FIRE!!-
Ez egy érdekes párosítás, ráadásul nem is akárkit hívtak meg ide vendégelőadóként, mint Koda Kumi-t. Ha ilyen nevű énekesnő elvállalta, hogy a Paradox Live-ban közreműködik, akkor jó eséllyel tényleg komolyan gondolták az egész projektet. Illik is ehhez a dalhoz, jól passzol az urban, R&B stílusa az AkanYatsura egyéniségéhez, úgyhogy ez egy jó párosítás, a dal is ennek megfelelően élvezetes, bulizós lett.
Most pedig az első négy dalt külön rangsorolnám személyes preferenciám szerint.
AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
cozmez: Back Off
BAE: FRE△KOUT
Na hát ilyen az, amikor ugyan megvan a személyes kedvencem a négy csapat közül, de az nem jelenti egyúttal azt is, hogy az ő dalaik mindenek felett. Ahogy az AkanYatsura is akármennyire is legkevésbé az én stílusom, de itt most a legjobbat hozták ki saját magukból, aminek köszönhetően még engem is magukhoz csábítanak, hogy őrüljek meg velük együtt. És ezt örömmel teszem. A The Cat's Whiskers csak egy kicsivel marad el tőlük, a cozmez furcsa hangzása itt-ott vicces, a BAE viszont most elmaradt a tőle megszokott nívótól.
De hogy melyik kislemezt venném meg, azt természetesen a második négy dal determinálja. A sorrend jelen esetben a következő.
The Cat's Whiskers featuring Kazuma Mitchell: My Sweetest Love
AkanYatsura featuring Koda Kumi: EMPEROR -WE ON FIRE!!-
BAE featuring ISSA: P△R△DISE
cozmez featuring SKY-HI: Good Time
Mivel a The Cat's Whiskers az, akinek a stílusán a legkevesebbet változtattak, ráadásul jó is a dal, úgyhogy nem kérdés, hogy ők a győztesek. Az AkanYatsura szintén jót hozott ki magából, a BAE egy jobb dallal nem tudtak annyira az előző dal fölé emelkedni, a cozmez meg most csúnyán leszerepelt.
Ha valaki esetleg arra vetemedne, hogy mindegyik kislemezt megvenné, akkor egymás mellé téve őket, kiolvashatja a kislemez címét nagyobban. Nos, ennyi volt, holnap folytatjuk a párbajt.
Jelen voltam a 2023. őszi MondoConon, de erről azért nem írtam, mert bár mindkét napra terveztem menni, végül csak szombaton tudtam ott lenni. Amit sajnálok, mert ez lett volna az első olyan MondoCon, amiről, mint gyakorló újságíró, számoltam volna be, és az az animés blogba ment volna.
Egyébként összességében nem volt rossz. Több eseményen is részt vettem, most nemcsak a karaokéra korlátozódott az érdeklődésem. Jobban hallgattam az előadásokat, megnéztem egy pár cosplay verseny jelentkezőt, de azért a karaoke terembe is felmentem. Most voltam először ott, ahova költöztek, nem is találtam meg azonnal. De aztán végül egy molinó útbaigazított.
Ami miatt érdekes volt, az a sok látnivaló. Egyrészt egész napra elegendő programok voltak, másrészt, ha szétnéztem is, volt mit látni. A programokban elsősorban az előadásokat, beszélgetéseket szerettem. A témák is kifejezetten érdekesek voltak, ahogy a meghívott vendégek is szimpatikusak voltak. Amit élőben láttam, az a négylábúak utalta japán szellemvilág (Tanookitsune), illetve meghallgattam a fandub kerekasztalt és a MondoCon Q&A-t.
Ezek mind a kisszínpadon voltak. A nagyszínpadon néztem meg a Cosplay versenyt. Volt néhány figyelemre méltó cosplayes. Illetve amikor még arra jártam nézelődni, akkor belehallgattam a Death Note musicalbe (ha jól emlékszem), de az kriminálisan rossz volt. Nem tudom visszaidézni, hogy vagy az ének volt hamis, vagy az énekeseknek volt olyan hangszíne, amivel ki lehet kergetni a világból, de az tény, hogy nem tudtam ott maradni.
A karaokénál a kezdők versenyébe hallgattam bele. Akiket hallottam, azok tényleg kezdők voltak. Mindenki elindul valahonnan, remélhetőleg, fogják magukat fejleszteni, ha komolyan gondolják az éneklést. Egyébként most nem volt ingerem arra, hogy énekeljek. Ott beszélgettem néhány régi ismerőssel, de nem maradtam sokáig, mentem tovább.
A vásárok nem voltak rosszak, a kiállítások is érdekesek voltak. Néhány játékot végignéztem, volt is, ami érdekelt, de nem álltam sorba, mert hosszú volt. Ha maradtam volna vasárnap, egy jóval kisebb sort kivártam volna. Hiszen köztudott, hogy vasárnap kevesebben vannak MondoConon.
Azért a szombaton készített képeket megosztanám. Hogy komolyan terveztem a connal, talán jelzi, hogy igyekeztem jelen tudásom alapján profibb képeket készíteni. Van rendezői és operatőri alapismeretek óra is az újságíró képzésen, és bár eddig is érdekelt valamennyire a fényképészet, most, hogy tudatosan hozom össze az újságírással, még jobban. Igazából már gyerekkoromban is szerettem volna fényképezni, csak mivel akkor még filmes fényképezőgépek voltak, nem engedték. Hiszen a rosszul sikerült kép is sajnos ugyanúgy foglalta a helyet a filmben, és nem lehetett törölni, mint a digitális fényképezőgép esetében. Ezért csak 2003-ban kezdtem el magamtól fotózni, amikor megkaptam az első digitális fényképezőgépet. Emlékszem, HP volt, és 2,1 Mpixel képeket tudott csak. Őrzök néhány képet abból az időből... sokat fejlődtek a fényképezőgépek, hogy rövid és tömör legyek.
De az a lényeg, hogy szerettem, és sokat fényképeztem már akkor is. Főleg családi összejöveteleket, és azt hiszem, hogy ha valaha is profi fotós lennék, erre specializálódnék: Események, emberek. Ezeket nagyon szeretem megörökíteni.
Erre egy MondoCon kiváló lehetőség, és mivel pozitív visszajelzéseket kaptam a képekről, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom itt is.
Igazából két ok miatt nem mélyedtem soha a fotózásba: 1. Szokás programmal utómunkálatokat végezni a képeken, és hát én és a képszerkesztés esküdt ellenségek vagyunk. 2. A profi fotózás nagyon drága mulatság. Nemcsak önmagában a fényképezőgép, de a cserélhető objektív is kerülhet akár százezres nagyságrendű összegbe. Ha lenne valami ötlet arra, hogy oldhatnám meg olcsóbban, akkor lehet, hogy belemennék. Azok alapján, hogy szeretek fényképezni, és pozitív visszajelzést kaptam a képeimre, talán érdemes lehet. A legmeglepőbb visszajelzés az volt, amikor tavaly Hollandiában voltam, és először mentem Amszterdamba, és kitettem az Instagramra az ott készült jobb képeket. A Koninklijk Paleis-ről készített képemről valaki azt hitte, hogy profi fotós csinálta. Pedig csak saját képeket teszek ki az Instagramra. Elképzelhető, hogy komolyabban belemélyedek a témába.
A negyedik párbaj után elérkeztünk az első albumhoz, mely a TRAP címet kapta. Beszédes a borító, a TRAP ugyanis a Paradox Live-ban az az állapot, amikor a karakterek a Phantometal használata után újraélik a traumájukat. Tetszik a 3D montázs-szerű képelrendezés. Bár egyértelműen a cozmez Kanatája van fókuszban, egyből ráirányul a tekintetem, de a háttérben lévő arcok is odavonzzák a tekintetet, annyira élethűek és beszédesek az arckifejezések. Ez is egy jel arra, hogy komolyan vették a projektet.
Az albumon 17 dal hallható. Az első 12-ről volt szó az előző posztokban, tehát 5 új dal került a korongra, mely sehol máshol nem hallható. Ezeket kifejezetten ehhez az albumhoz írták, ugyanis arról szólnak, hogyan élik meg a csapatok tagjai, hogy az koncert után újra kell élniük a személyes traumájukat.
A dalok listája:
BAE: BaNG!!!
The Cat's Whiskers: MASTER OF MUSIC
cozmez: Where They At
AkanYatsura: BAD BOYZ -AkanYatsura Underground-
BAE: AmBitious!!!
cozmez: Get It
The Cat's Whiskers: Faith
AkanYatsura: OUTSIDERZ -AkanYatsura is Justice-
BAE: EmBlem!!!
The Cat's Whiskers: 4 REAL
cozmez: This Is My Love
AkanYatsura: CALL FOR FAMILIEZ -AkanYatsura is Forever-
BAE: BErmud△ Tri△nglE
The Cat's Whiskers: One Shot One Kill
cozmez: Runnin'
AkanYatsura: A.K.Y.R. -AkanYatsura Go over da Trap-
BAE×The Cat's Whiskers×cozmez×AkanYatsura: Rap Guerilla -Paradox Live All ARTISTS-
Az első négy dal a csapatok bemutatkozása, majd a 5.-12. dalok a párbaj dalok, ezután jönnek a TRAP dalok.. Végül egy közös dallal búcsúznak, mondhatjuk azt egyfajta "gála-dal"nak.
A daloknak nincs hivatalos videoklipjük, az albumot bemutató videóban hallgathatunk bele a dalokba.
Most pedig lássuk az utolsó 5 dalt röviden.
BAE: BErmud△ Tri△nglE
Ez lesz a BAE-nél az új módi. Ezentúl minden egyes címben az összes "a" betűt háromszöggel írják, ezzel is stilizálva a dalaikat. A BAE logója egyébként is egy háromszög, beleírva a csapat neve. Az "a" betű természetesen háromszöggel írva.
Új módi ide vagy oda, marad a tőlük megszokott magas minőség. Magabiztos, erőteljes dal. A címet értelmezve arról lehet szó, hogy nekik ez az egész rap párbaj olyan, mint a Bermuda-háromszög. Végignyomják nagy elánnal a koncertjüket, majd miután végeznek, nemcsak a közönség elől tűnnek el, hanem saját maguk elől is. Teljesen beletemetkeznek a múltjuk árnyékába. Annak ellenére, hogy súlyos dolgokat mondanak a szövegben, meglehetősen vidám és optimista dal.
The Cat's Whiskers: One Shot One Kill
A The Cat's Whiskers máshonnan közelíti meg a TRAP kérdését. A szöveg alapján az ő traumájuk az, hogy túlságosan bevállalósak voltak az álmaik megvalósításában. Erre utal a "One Shot One Kill" cím is, hogy nekimentek, de az olyan volt, mint egy halálos lövés. Ilyen szöveget is ritkán olvasni, kétségtelenül érdeklődésre tart számot.
Ennek a dalnak a zenéje is inkább pozitívnak hat. Ütemes, mindig velük együtt mondom a "READY GO GO GO GO!" részt. Az egész dalnak van egy ilyen kellemes áthallása. Megint nagyon jó dolgot hoztak ki a jazz és a rap párosításából.
cozmez: Runnin'
A cozmez dala a legfurcsább a négy közül. Nem igazán ismerhető fel az egyéniségük a zenében sem, a szöveg is kissé zavaros. Valahol arról is akar szólni, hogy az utca törvényei szerint az erősebb kutya baszik, így a gyengébbnek csak a futás maradt.
Zúzósnak is hat a zene, a rapperek hangja is furcsán van torzítva. Olyan, mintha a cozmez tagjai is teljes mértékig alávetették magukat az utcai életnek. A hangtorzítás utalhat a személyiségtorzulásra. Teljes mértékig démonná változtak, és istenúccse elvesznek mindent, amire szemet vetettek, és ezért bármire képesek.
AkanYatsura: A.K.Y.R. -AkanYatsura Go over da Trap
Az AkanYatsura dala a szokásos extrovertált dal. Nem tűnik úgy, hogy megbántak volna bármit, amit a múltban elkövettek. A lényeg a refrénben van, amikor megfoadják, hogy felemelkednek a gengszter múltjuk mocsarából és a csúcsig meg sem állnak.
Tehát az AkanYatsura dala nem csupán optimistának hangzik, hanem tényleg az. Eléggé súlyos dolgok olvashatók a szövegben, de ők tényleg úgy vannak vele, hogy történt, ami történt, most mindent hátrahagynak, és a csúcsra törnek. Ne is álljuk az útjukat, mert megbánjuk.
BAE×The Cat's Whiskers×cozmez×AkanYatsura: Rap Guerilla -Paradox Live All ARTISTS-
Ez tényleg egy igazi gála-dal, ahol együtt megfogadják, hogy kitörnek a múltjuk árnyékából és új életet kezdenek. Kiváló lezárása az albumnak, együtt egy igazi nagy csapatot alkotnak. Élek a gyanúperrel, hogy ezzel a dallal fogják az animét is lezárni. Nagyon jó ötlet lenne, ha egy megfelelő történetet is kitalálnak hozzá, aminek végén mind a 14-en együtt állnak a színpadon és rappelnek, akkor el nem mozdul a jelenlegi 10 pontos értékelésemtől.
A közös dalt kihagynám a szórásból, de a csapatok új dalait a személyes preferenciám szerint a következőképp tenném sorrendbe.
BAE: BErmud△ Tri△nglE
The Cat's Whiskers: One Shot One Kill
AkanYatsura: A.K.Y.R. -AkanYatsura Go over da Trap-
cozmez: Runnin'
A BAE szövegét találom a legérdekesebbnek. Tetszik a költői kép, amivel érzékeltetik, hogy milyen is a saját traumájukban lenni. És a szöveg tanúsága szerint tényleg mélyen benne vannak. A The Cat's Whiskers ismét egy nyugodtabb dallal jelentkezett, így viszont nem tűnik annyira keménynek az ő múltjuk. Az AkanYatsura most kifejezetten jó dolgot hozott ki a maguk extrovertált stílusából. Kifejezetten motiváló a daluk. A cozmez dala az, amit csak úgy tudok kívülállóként tudok értelmezni, hogy kijött belőlük a vadállat. De a seiyuu-k kiváló munkát végeztek, hogy ennyire jól át tudták adni az ikrek belső démonát.
Tehát ez az album mélyíti a Paradox Live nagyszerűségét. Az új dalokkal is nagyon jól kihozták a csapatok egyéniségét, és a végén a közös dal kiváló példája annak, hogy ugyan rivalizálnak, de valahol legbelül bajtársak. Kiváló album, ajánlom figyelmekbe.
