Az a helyzet, hogy kicsit nehéz elhinni, azt, ami itt történik, legalábbis nem emlékszem arra, tényleg 2010 óta próbálok önálló életet élni, és ahogy végiggondolom, most érzem először igazán azt, hogy most nagyon összeáll minden. A szobával, ahol vagyok, teljesen elégedett vagyok, a lakótársak nagyrészével is találkoztam, mindenki szimpatikusnak tűnik. Úgy tűnik, itt nyugalmam is lesz. Egyrészt mert tényleg nem hangoskodnak, másrészt mert annak ellenére, hogy a szobám a közös helyiség mellett van, alig hallatszik át bármi is. Eddig minden reggel kipihenten ébredten. A folyosón, és a szobákon egyébként látszik, hogy 1983-ban építették, de ahhoz képest jól karban van tartva, és fel van újítva. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy ez az első, de az biztos, hogy ez azon kevesek albérletek egyike, amelyik jól fel van szerelve, és nem olyan állapotban van, hogy na, épp csak rá ne szakadjon a bérlőre. Minden jól néz ki és eléggé otthonos annak ellenére, hogy Studentenhuis. Hát, egy jó albérletig is Hollandiába kellett jönnöm.
Úgyhogy az első napok mindenképp bíztatóak, komoly jelek arra nézve, hogy most jött el az én időm. Ennek nagyon örülök, és nagyon jó érezni, hogy végre a helyemen vagyok. Amilyen állapotok vannak itt, arra bőven azt tudom mondani, hogy mint egy fiatal, aki most kezdi az önálló életét, annak ideális. Ebből már lehet építkezni, és azt tudom erre mondani, hogy innen már könnyebb lesz megtenni a következő lépcsőfokokat. Az alábbi nagy teendők várnak rám a jövőben.
- Befejezni az egyetemet
- Találni egy albérletet, ami akár a végleges helyem is lehet
- Ha komoly marad a párkapcsolat, azt valósággá tenni
- Találni egy megfelelő munkát, amit el tudok végezni
Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy ennek feltétlen így kellett-e lennie? Biztos, hogy 12 évnyi próbálkozás után jött el az, hogy végre megvethetem a lábam? Feltétlen ennyi időnek kellett eltelnie? Azt gondolom, hogy erre nem egyértelmű a válasz. Lehet ugyan utólagos okoskodásnak mondani, alakulhattak volna másképp a dolgaim, és hamarabb is önálló lehettem volna. Ugyanakkor ezt az azóta megszerzett tapasztalatokkal együtt mondom. És hogy mit becsültem meg annak idején és mit nem, az függött attól is, hogy akkor mennyi élettapasztalattal, munícióval rendelkeztem. Egy dolgot tiszta lelkiismerettel ki tudok jelenteni: Semmit nem csináltam rosszindulatból. Senkinek nem akartam szándékosan ártani. Amiket annak idején tettem, azt az akkori tudásom szerinti legjobb döntésem volt. Amit bánok az az, hogy másokat akaratlanul is megbántottam.
De ha tényleg van valami sorsszerűség az életben, akkor tényleg arról van szó, hogy most kaptam meg életem nagy lehetőségét. És ahogy elindítottam januárban a 2022-es évet, hogy ez lesz az újjászületés éve, nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak arról van szó, hogy én is sokat tettem érte, de a körülmények is adottak arra, hogy újjászülessek.
Persze lehet itt mindenféle felsőbbrendű dologgal magyarázni a jelen helyzemet, de hogy ez tényleg gyümölcsözzön, azért nekem is dolgozni kell. És a körülmények erre is adottak, ugyanis ahogy megkaptam a tanároktól, hogy a magyar egyetemen a kedvezményes tanulmányi rend keretében miket teljesítsek, és ezt táblázatba foglaltam magamnak, hogy rendszerben lássam, erősen megviláglott, hogy a tanárok tettek arról, hogy a kedvezményes tanulmányi rend ne legyen annyira "kedvezményes". Úgyhogy egyáltalán nem leszek tétlen az elkövetkezendő hónapokban, de hát ezért vagyok itt. És az, hogy ennyire jól érzem magam itt, az bőven alapot ad arra, hogy harcoljak magamért és a jövőmért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése