Tegnap megvettem a Scott Pilgrim 6. kötetét, így teljes lett a gyűjtemény. Persze nemcsak azért vettem meg, hogy ott mutassanak a polcon, hanem el is olvastam. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nagyon hirtelen ért véget a történet. A végetörténet szép, de még vártam valami nagyobb hatású tetőpontot. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megvettem, mert nagyon jó volt a történet, annyira nem éreztem viccesnek, nem nevettem olyan sokat rajta, de a történet nagyon olvastatta magát. Csak mivel nem egyszerre vettem meg, ezért fokozatosan olvastam, arra gondoltam, hogy lehet, hogy jobban ki lehet bogozni a történetet, és a végét is jobban érteném.
Még tegnap beszéltem Ninty-vel erről, és egy érdekes dologra hívtam fel a figyelmemet. Ugyanis neki nem tetszett az, hogy az utolsó három kötetre "elmangásodott" a rajzstílus, így elvesztette az egyéniségét. Én ezt nem vettem észre, de most belenéztem az első, és a hatodik kötetbe, és igaza van. Tényleg van némi különbség. Az elején tényleg egyedi volt, de aztán ezt a stílust japánosították meg. Engem annyira nem zavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése