2012. január 4., szerda

In England 14th Day – Return to Hungary

Ma végre hazajöttem! Jó volt kint lenni, jól éreztem magam, csak hát nekem Magyarországon van dolgom. Bár azért volt bennem egy kis üresség-érzet, amikor mentünk kocsival a repülőtérre, mert azért sok jó élmény ért, sok helyre elmentem. Mások a britek, és lehet rájuk mondani, hogy ostobák, mert még az ajtó kinyitásához is használati utasítás kell nekik, de ha a magyarok frusztráltsága, és a britek ostobasága között kell választanom, akkor egyértelműen az angolokra tenném le a voksomat. Nagyon sok emberen láttam belülről jövő mosolyt, ami tényleg őszinte. Pedig ott sem mindenki gazdag, csak magasabb az életszínvonal, ami jelenti, hogy magasabb fizetések mellett többet adóznak, és magasabbak az árak is.

A repülőtéren ahhoz képest, amit hallottam, minden simán ment. Meg voltam lepve, hogy 2 hete Pesten Ferihegyen milyen keményen és szigorúan ellenőriztek, mindent a műanyag kosarakba, át a röntgenen, fémdetektorral átvizsgáltak, utána lehetett csak továbbmenni. Hallottam, hogy állítólag megbírságolták a magyar repülőteret, és azért keményítettek be, de tény, hogy nem voltak ennyire szigorúak. Manchesterben, meg át a röntgenen minden, és kész. Pedig nagyon durva volt 2008-ban, emlékszem, hogy mindent ki kell pakolni a kézitáskából, volt olyat, amit többször átvittek a röntgenen, akkor nagyon kemény volt, ehhez képest ma minden simán ment. Örültem neki. Még mindig rengeteg bolt van a manchesteri repülőtéren, nekem ebből csak a WHSmith volt az érdekes, kerestem Nintendo eShop Cardot, hogy ha az lett volna, akkor vettem volna, de sajnos nem volt. Egyébként nem is ruhabolttal van tele a repülőtér, hanem illatszer és ajándék. Ha megférnek egymás mellett, engem nem zavar, csak ásványvizet vettem magamnak £1.10-ért. Maradt még 4 fontom, gondoltam, hogy teszek egy próbát az egyik ilyen szerencsejátéknál, ahol ilyen joystick-kal kell irányítani, és ki lehet halászni cuccokat. Volt iPod, de nekem arra az 50 fontnyi összegre fájt volna a fogam, de inkább továbbmentem, nem akartam, hogy egy új negatív korszak vegye kezdetét nálam ezzel. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, mire mehettünk a 7-es kapuhoz, de ott valami miatt csak később engedtek minket tovább, ráadásul akik hátul voltak, azoknak kellett előremenni, mert csak az első ajtaja volt nyitva a repülőnek. Én ezek közé tartoztam, mert a 24. sorban ültem, és 26 sorban volt 6 szék a gépen. 10 perc késéssel indult a gép, de ami nagyon érdekes, hogy 25 perccel hamarabb érkeztünk meg Pestre. Ezt hogy hozta össze, nem tudom. Egyébként rájöttem, hogy nekem csak felszállásnál vannak iszonyú félelmeim, de ezt szerintem a környéken ülők is észrevették. Ugyanis amikor felszáll a repülő, akkor ugye ferdén áll, és ez belül tisztára olyan érzetet kelt, hogy zuhanok a gép hátulja felé és nagyon kapaszkodok, holott semmi oka nincs, de akkor nagyon olyan érzésem van, elért a vég. De ahogy egyenesbe jövünk, újságot olvasok, vagy játszok, utána már nincs semmi baj. Csak a magaslati levegő, amit akkor érzek meg, amikor már földet értünk. Érdekes volt, amikor Pesten már leszállóban voltunk, akkor nagyon enyhén éreztem valamit, mondom magamban, így kell leszállni, pár másodperc múlva egy erősebb robajt éreztem, nem egészen így kell leszállni. Tök jó érzés újra Pesten lenni! ^_^ Bagszi várt engem kint, megkértem, hogy jöjjön ki elém, hogy ne egyedül menjek haza. A 200E busszal mentünk Kőbánya-Kispestre. Közben kicsit szédültem a magaslati levegő utáni földetérés okán, de gyorsan helyrejöttem. Elmentünk metróval a Határ útra, mert az Europarkban akartunk vacsorázni, mivel a kökis kajáldák színvonala nem nyerte el a tetszésünket. A mekiben csak egy sajtburger menüt kértem, én nem voltam annyira éhes. Utána gyorsan bementünk a Spar-ba, mert 21 órakor zárt. Néhány dolgot vettem magamnak, mert szinte üresen hagytam itt az albérletet. Hazaérve kipakoltam mindent, elkísértem bagszit a buszhoz és vissza. Megmértem magam a Wii Fittel, és hop-hop! 23,47 a BMI, ez sok! Úgyhogy a csokit eltesszük, ez megvár, amíg a hármas nem módosul kettesre. Lassan lefekszek aludni, holnap sok tennivalóm van.

Nincsenek megjegyzések: