Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.
Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.
És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése