Ma végre meghozta a postás a várva várt Zelda II-t NES-re.
Ez így néz ki. ^^ Csak egy apró csalódás ért, mert elvileg a leírása is járna hozzá, csak azt az eladó lehagyta. Isten ments, hogy azt gondoljam, hogy átvert az eladó, erről szó sincs, sőt nagyon rossz üzleti magatartás utánajárás nélkül azt állítani az üzleti partnerről, hogy csalt. Utánakérdeztem E-mailben, hogy mi van. Ugyanis ez az eladó elad a Vaterán még egy Zelda II-t füzet nélkül 500 forinttal olcsóbban, tehát nem mindegy. Sajnos nem tudtam még játszani vele, mert Gábor barátomnál van a NES. Szegény nagy Mario-fan, és mondta, hogy mnég soha nem játszotta eredetiben a Super Mario Brost. Mutatott egy linket, ahol lehet játszani a játékot teljesben. Én is kipróbáltam. Nem is az volt a baj vele, hogy nem eredeti, hanem rossz volt az emuláció. Mario nagyon csúszott. Aztán csodálkodtam is, hogy egy ilyen Mario-addikt nem tudja megcsinálni a 8-3-as pályát? Hát ahogy láttam, már nem. Úgyhogy a 2008. téli BigN talin kölcsönadtam neki a NES-t Super Mario Bros. 1-2-vel. És most, hogy megkaptam a Zelda II-t, és már mondta, hogy mindkét Mariót többször végigvitte, most beszéljük meg, hogy milyen módon kapjam vissza a NES-t. Nagyon remélem, hogy NES-en is olyan lesz, mint a Virtual Console-on, mert akkor imádni fogom!
Más. Bár nem Zeldás témájú, de mindenképp szeretnék egy érdekességről írni. Nagyon boldog vagyok, hogy megjött Japánból a csomag. És mi volt benne? 2 Megumi Hayashibara kislemez. Az egyik a Just be conscious (Slayers Return) a másik meg a Proof of Myself (Saber Marionette J to X). Ebayen találtam olcsón, a kettő együtt volt 20 dollár, és mivel két CD-t rendeltem tőle, ezért postaköltséget nem számolt fel.
Az a legcsodálatosabb az egész történetben, hogy mindkét CD fóliás új. Pedig nem mai kiadványok. A felső 1996-os, a bal oldali meg 1998-as. A mellette levő Slayers Return matrica meg a Just be consciuos mellé járt. Iszonyatosan boldog vagyok. Ezek a régi kiadványú kislemezek ilyen hosszúkás papírtokban jelentek meg, és kisméretű CD-k voltak benne (szó szerint értelmezték a kislemez fogalmát. ^^'). De ha belegondoltok, jó megoldás. Minek nagy CD-re kiírni, amikor egy-egy kisméretű CD-re 23 percnyi zenei anyag fér rá, és soha nem volt ennél hosszabb a kislemez teljes anyaga. Belülről így néz ki:
A Proof of Myself maxinak kifejezetten örülök, mert amikor először meghallottam a dalt, órákig ezt hallgattam, annyira tetszett. Ez volt 2006. októberében. Már akkor tudtam, hogy milyen ritka kislemez, soha nem hittem volna, hogy mostanra meglesz eredetiben. ^^ És nagyon jól néz ki élőben. Meg azt se hittem volna, hogy valaha ilyen kislemezt tudhatok magaménak. Ezeket mindig a fóliájukban fogom tárolni, amikor nem hallgatom őket, hogy még 10 év múlva is újszerű állapotban legyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése