A töretlen hűség végül meghozza a gyümölcsét

Nos, hol is kezdjem? Olyan hosszú történet, és alig találom az elejét. 😀 Na szóval. A december 27.-e éjszakáját Krisiéknél töltöttem, és mint mindig, most is fantasztikusan éreztük magunkat, bár a Super Smash Bros. Melee-nél feldühödtem, megmondom őszintén. Nem azért, mert veszítettem, mert veszítettem, hanem (már írtam korábban is) az idegesít, hogy nem vagyunk egyenrangú partnerek. Ő klasszisokkal jobb, mint én. Aztán átadtam a Joystickot az öccsének (a Krisinek van egy öccse) és őt is laposra verte. Így nem jó játszani. Mellesleg a Krisi öccsének nagyon megtetszett a NintenDogs, mivel ő alapból nagy “kutyarajongó”. De végül annyira, hogy rávette az anyját, hogy hadd vegye meg. Bevallom őszintén örömmel mentem bele, mert valami nagyon jó játékot veheték a pénz helyébe. Végül az anyja beleegyezésével megköttetett az üzlet. És annyi pénzt kaptam, hogy az én pénzemmel együtt meg tudtam másnap venni a Mario Kart DS-t. De ne szaladjunk ennyire előre. Krisi öccse Fagyinak nevezte el a kutyáját, és annyiszor mondogatta a nevét, hogy már kezdtem begolyózni. 😀 Aztán Krisivel kipróbáltunk a PictoChatet, nagyon menö dolog, hogy lehet rajzolni, és sok vicces alakzattal szórakoztattuk egymást (természetesen Nintendósokkal 😉). Az, hogy helyettesíti az MSN-t, az enyhe túlzás, hisz csak 20 méter a hatótávolság, de jól el lehet vele szórakozni. Aztán másnap reggel megreggeliztünk, és mentünk a Pokéconra. A buszon megcsináltuk azt, hogy az egyikünk elől ült (én) a másik hátul (Krisi) és úgy PictoChateltünk. Nagyon vicces volt. Aztán a 31-es buszról leszállva találkoztunk egy nagyon kedves MSN-es barátunkkal, Timivel, jól elbeszélgettünk. Elváltak útjaink, mi mentünk a WestEndbe a PokéCon helyszínére. Amikor mi odaértünk, épp csak 2-3 ember volt ott. Aztán én annyira izgatott voltam a Mario Kart DS miatt, hogy én elmentem szétnézni, hogy van-e Mario Kart DS. De sajnos a Media Marktban nem volt, az 576-ban meg drágább volt. Mindegy. Visszatértem, és elmentünk a PokéCon helyszínére, az alagsorban levő körasztalhoz. Mindig itt van maga a “rendezvény”. Aztán találkoztam itt egy pár kedves baráttal, Norbival, Trunerrel, és egy barátjával. Velük mentem el a Keletiben található Game Parkba, ott sem volt Mario Kart DS. Mi az, itt már mindenki Mario Kart DS-ezik? 😀 Viszont Truner becserélte a Super Mario 64 DS-ét egy amerikai New Super Mario Bros.-ra. Nem kell meglepődni, semmi különbség nincs az európai társához képest, csak más a borítója egy kicsit. De a játék tökre ugyanolyan.

Aztán továbbmentünk az Árkádba, és az ottani Media Marktba már volt Mario Kart DS. Meg is vettem. Aztán mentünk is vissza a WestEndbe. Aztán a PokéConon kihívtam egy másik barátomat, Ricsit egy Pokémon TCG versenyre. Mindenki hülyének nézett, hogy hogy merem gondolni, hogy nyerek ellene, ha még Krisit is elverte. Végülis, álmodozni lehet, vagy nem? :$ Persze, hogy ő nyert. Jó hogy, amikor exekkel jön nekem, akik 100-200 HP-t sebeznek. Én mit kezdjek egy 90 HP-s Crobatommal? (ez a legerősebb lapom) Na, aztán a végére maradt a lényeg, a Mario Kart DS buli. Egy srác ajánlotta fel, hogy csapjunk egy hatalmas Mario Kart DS bulit. Megpróbáltunk 8 embert összehozni. Hét ember könnyedén összejött, de a 8. Sokat gondolkodtunk, hogy kinek van még DS-e, ekkor jutott eszembe a Ricsi, és ő jött 8.-nak. És nekivágtunk. De ilyet még esküszöm a Nintendós pályafutásom 15 éve alatt nem értem meg. Nem hittem volna, hogy nyolcan Mario Kartozni ekkora élvezet lehet. VS-en mentünk. És még mindig hihetetlen: EKKORA JÁTÉKÉLMÉNY EGÉSZ ÉLETEMBEN SOHA NEM ÉRT!!! Ezt így le merem írni csupa nagy betűkkel. Ehhez ez is hozzájárult, hogy fantasztikus társaság gyűlt össze. És a végeredmény le van fényképezve, amit ezúton is tudatnék veletek:

1. Sankó: 54 pont
2. Attila (ez volnék én ^^): 51 pont
3. Spidey: 44 pont
4. Rasengan: 32 pont
5. Krisi: 27 pont
6. Truner: 26 pont
7. Ricky: 19 pont
8. V-ADI*: 19 pont

*Bagszi játszott V-ADI gépén

Azért, hogy Ricsi fel tudott jönni a 7. helyre, az nagy szó, mert sokáig 0 pontos 8. helyezett volt. De egyszer ő nyert, és aztán nagyon megtáltosodott. Bevallom nektek most őszintén, ahogy így nézem az eredményt, nagyon visszajön a hangulat. Ez óriási volt. Ez tényleg olyan Nintendo DS játék, ami minden Nintendo DS tulajnak KÖTELEZŐ!!! Így, hogy játszottam az összes Mario Kart résszel, elmondhatom, hogy ez a Nintendo DS verzió simán veri az összes Mario Kartot. Végülis ennek a 8 játékos módnak abban rajlik a titka, hogy emberekkel játszol, és nem a géppel. És így sokkal másabb az egész, amikor mindenki komolyan veszi, és sokkal durvább a harc az első helyért. És ezt imádom. Felrakok majd képeket (mert készültek) a versenyről, majd a képek alatt nyitok egy új modult Mario Kart DS verseny címen, hogy egy kicsit ti is kapjatok az élményből. És tiszta szívből kívánom, hogy mindenki részesüljön egy ilyen fantasztikus versenyben!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Hát eljött ez a nap is! Érdekes, minél jobban öregszem, annál hamarább jön el a karácsony. De tényleg hihetetlen, mintha tegnap lett volna a tavalyi karácsony. 😀 Remélem, mindenki azt találta a fa alatt, amit szeretett volna kapni, mert én igen. A Nintendo DS-t + 2 játék. Képet is raktam fel, egyszerűen imádom. Olyan különös, olyan érzésem van, hogy egy új korszak kezdődött el az egész Nintendózásom pályafutása alatt. Ilyet még soha nem éreztem. Szerintem ennek a konzolnak az íze örökké fog tartani. És a 2 játék mellé fantasztikus! Azért örülök nagyon a Super Mario 64 DS-nek, mert újrajátszhatom a régi kedvencet a Super Mario 64-et. Egyszerűen hihetetlen, hogy a Nintendo DS grafikailag többet tud, mint a Nintendo 64. Sokkal szebb a DS verziónak grafikája, mint a 64-esének. Nem annyira kockásak a karakterek a félhomályos kép is élessé vált. Egyébként furcsamód, hogy milyen könnyű így az elején. Már 8 csillagnál tartok. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a 3. világ első küldetésével a Nintendo 64-es verzióján mennyit szenvedtem, itt meg azonnal sikerült. Az a nagy előnye a játéknak, hogy nemcsak Mario van, hanem Luigi, Wario és Yoshi. És mindenkinek más a képessége. Úgy van, hogy Yoshival kezdünk, a többieket meg kell találni. Ők előbb nekivágtak a kalandnak, Yoshi meg elaludt. Ez az ő nagy szerencséje. Mindig legyen előnye az lustaságnak ^^ Eddig Mario van meg nekem. De Yoshival nagyon könnyű a fentebb említett küldetés. Amit még imádok ebben a játékban, azok a mini-játékok. Hihetetlen ötletesek, és tartalmasak. Az egyik legaranyosabb, amikor Yoshi kezében egy virág van, tépegeti a szirmokat, és a “szeret-nem szeret” játékot játsza el. Olyan aranyos arcot vág. De az abszolút kedvencem a kártyás minijátékok. Nagyon tetszik, hogy Luigi a krupié, és osztja a lapokat, a háttérben meg Toad pincérkedik. 😀 Szóval hosszú ideig lesz garantált a szórakozás. A másik játék a Nintendogs, meg valami tünemény. Olyan aranyos kiskutyám van. Kölyökkutya és fiú. A nevét személyiségi okokból nem árulom, tudniillik az egyik barátomról neveztem el. 😀 Itt jegyzem meg, hogy a játék már a kipróbálása előtt is hatalmas derűséget okozott a baráti körömben, ahogy elelmélkedtünk arról, hogy a barátom nevén nevezem a kutyát, és “xy ül!” “xy, fekszik!” Meg egyebek. Nagyon jókat nevettünk. És így, benne lenni még viccesebb. Imádom, és már itt ígéretet teszek rá, hogy nagyon fogom gondozni a kiskutyámat. 😉

Mellesleg nekünk a idei karácsonyunk egy kissé rendhagyó, mert a nővérem hazajött Angliából, és behozta ide az Angliai szokásokat, hogy már december elején feldíszítik a fát, és az ajándékok is kikerülnek a fa alá.

A napokban beszéltünk Krisivel az Angliai megélhetésről, és épp arról elmélkedtünk, hogy a britek mennyire meglepődnének, ha hallanák, hogy itt Magyarországon a Wii egyhavi bruttó minimálbérbe kerül. Angliában 180 font (most) a Wii, és kiszámoltuk, hogy ha valaki 5 napot dolgozik egy héten, napi 8 órát, akkor 960 fontot keres egy minimálbéren élő brit, ami közel 400 000 forintnak felel meg. Azért nem semmi. Mellesleg a szüleimmel megbeszéltem, hogyha jövőre minden jól alakul, akkor megkaphatom karácsonyra a Wii-t. Hát, mit mondjak, várom a jövő karácsonyt. De most ez a karácsony van, és remélem, hogy mindenki legalább annyira boldog, mint én.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Eljött a Zelda ideje

Hát hétfőn megejtettük a cserét Krisivel. Odaadtam neki a N64-es Yoshi’s Storyt (vérzik a szívem érte, de most úgy vagyok vele, hogy mindenkt a Zeldáért), ő meg odaadta az SNES-es Zeldát, a Link To The Pastet. Igen. Van egy íze a játéknak, ami nekem nagyon tetszik. Az már az első pillanatokban lejött, hogy ezzel nem úgy kell bánni, mint egy hercegnőmegmentős Mario játékkal. Azt hiszem, ezt hívják RPG-nek. És tetszik. Még nem jutottam el sokáig, és ez szándékosan van, hogy keveset játszok a játékkal. Ugyanis én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy Norbi pár nap alatt kijátszotta a Wii-s Twilight Princesst. Igen, neki már van Wii-je. Ugyanis akkor hamar elvész a varázsa. Hiszen másodjára végigjátszani egy játékot már nem olyan nagy élmény. Én meg azt akarom, hogy a Zelda által nyújtott játékélmény sokáig tartson. Még ott tartok, hogy Zelda megmentve, és már visszavittem a jogos tulajdonosának. Most ott tartok, hogy egy helyre kell menni, ami a térképnen x-szel jeleznek. Én elmentem oda, de hogy ott mit kell csinálni…? Majd utánajárok. Azt határozottan érzem, hogy a Zeldával egy új korszak kezdődött el a 15 éve tartó Nintendós pályafutásom életében.

Végül egy jótanács: Ma ha minél hamarabb lefekszetek, holnap annál hamarabb lesz karácsony. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Már lett minden, ami eddig volt...

A tegnapi Wii-vel való játék hatására teljesen másképp nézek a Nintendo játékokra. Valahogy más lett az egész. Most sokkal jobb játszani bármely Nintendo játékkal. Legtöbbet a Super Mario All-Stars-szal játszottam, és valami hihetetlen. Úgy érzem magam, mintha 13 évet mentünk volna vissza az időben, mintha először játszanék vele. Mellesleg megtudtam, hogy a Wii-ből most jóval többen rendeltek előre a Game Parkban, mint anno 2002-ben a GameCube-ból. Azt hiszem, hogy ez értető, hisz a GameCube csak szimplán a Nintendo 64 folytatása volt, én magam is így gondolkodtam a GC-ről, de a Wii az más. A Wii egy új életérzés. Hihetetlen, hogy még 2006-ban is lehet JÁTÉKOKAT gyártani! Azt hiszem, hogy jövő karácsonyra megkísérlek Wii-t kérni ^^ Addig vigasztalódom a többi Nintendo konzollal. Vagyis miket beszélek én? Ez nekem nem vigasz, ez öröm. Máris megyek vissza játszani! ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Ma jelent meg a Nintendo Wii és volt szerencsém kipróbálni

Köztudott, hogy a Game Parkban volt az Európai premier. Azt hallottam, hogy még Németorszátban is csodájára járnak. De az biztos, hogy a http://www.origo.hu oldalán a hírek között van interjú a Game Parkosokkal. Volt szerencsém kipróbálni a Nintendo Wii-t, és mit ne mondjak? Teljesen a hatása alatt vagyok. A Nintendo betartotta az ígéretét. Új játékélményt akartok? Megkapjátok! De mekkora!!! Istenem, még mindig nem tértem magamhoz! Wii Sports-szal játszottam, de valami Istencsászár! A távirányíróval (az alakja miatt, én így hívom a Joystickot) pontosan úgy kell hadonászni, ahogy a valóságban a teniszütővel pl., vagy mint a golfütővel. A Wii Sportson 5 sportjáték van: Boksz, Bowling, Baseball, Tenisz, Golf. Én golfoztam. Meg kell mondani, hogy grafikailag nem egy csúcs a játék, bár a háttér túltesz a Gamecube-on, de a karakterek iszonyat csúnyán van megrajzolva. Talán nem is túlzok, ha el sem éri az N64-es szintet. De az a játékélmény. Ahogy a kontrollerrel játszol. Az valami csoda!!! Komolyan mondom olyan érzésem volt, mint amikor 7 éves koromban játszottam először a Super Nintendóval. A távirányító hihetetlen precíz. Ez pillanatot sem késik. Szóval én azt mondom, hogy aki megteheti, mindenképp vegyen Nintendo Wii-t. Most 70000 ft, de a játékélmény sokszorosan kárpótol.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Itt a december, mely nemcsak a karácsonyt hozza magával, hanem a Nintendo sikerét is

Imádom a decembert ^^ Nálam december 1-jén kezdődik a karácsonyi készülődés, és ilyenkor sokkal jobb a kedélyállapotom, amikor nemcsak a karácsonynak köszönhető, hanem az időjárásnak. Akármennyire is furcsa, de ez a kedvező nekem. Ilyenkor órákig tudnék játszani bármivel. De leginkább az SNES-es Super Mario All-Stars-szal. Talán azért, mert az volt az első játék, amit karácsonyra kaptam 1993-ban. Nemrég tudtam meg, hogy 5 nappal a PAL megjelenés után lettem Super Mario All-Stars tulaj ^^ Azóta is megvan, és boldogítja az életemet.

Pár szó a jelenlegi Nintendo-helyzetről. Az a véleményem, hogy a Nintendo az SNES ideje óta nem volt ennyire virágzó, mint most. Ha számadatokból indulunk ki, akkor a PS3 bukás lesz. Tudniillik a PS3-ból 2 hét alatt 125000 példány sikerült értékesíteni, míg a Nintendo 64 megjelenésének a napján 300000 példány kelt el, és tudjuk, hogy a Nintendo 64 sem volt valami virágzó konzol. Ha ebből indulok ki, akkor a PS3 bukás lesz (legalábbis Japánban) XBOX japánban nem nyerő, így teljesen zöld az út a Nintendónak. Ha nagyon okosak lesznek, akkor visszakaphatják a fejükre a Sony által méltatlanul elvett koronát. Akármilyen gazdagok is Japánok, nem vesznek tripla áron PS3-at, hanem kivárják a Wii-t. Szerintem rájöttek az emberek arra, hogy a hi-tech nem minden, ha nem ad játékélményt, ezt a Nintendo DS bebizonyította. Feleannyit tud technikailag, mint a PSP, mégis a DS fogy sokkal jobban a játékfelhozatal miatt. Ha ezt az útvonalat követi a Wii-vel a Nintendo, akkor már most ki lehet kiáltani a Wii-t győztesnek a PS3, XBOX360, Wii harcból.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Menő játékokból soha nem elég

Hogy miért írom ezt? Mert megleptem magam egy SNES játékkal. Méghozzá az F-Zeroval. A Game Parkban találtam dobozostul 3000 forintért. Aki még siet, az még megveheti a másikat. Újabb Nintendo játékról derült ki, hogy a Nintendo csakis menö játékot tud gyártani. Mindig is imádtam az autóversenyes játékokat, de ez a futurisztikus hangulat nagyon megfogott. Tudniillik a játék a 26. században játszódik. Az autók alapból 400 km/h-val mennek, és nincs kerekük. A verseny nehézsége nem az irányításában rejlik, sőt. Nagyon is könnyű irányítani. A bibi ott van, hogy a jobb-felső sarokban Powert számlál a gép, és valahányszor nekiütközöl egy falnak, egy kicsi lejön a Power-Meterből, és ha elfogy a Poweröd, felrobban az autód, kiestél a versenyből. A későbbi pályák lesznek nehezebbek, mert keskeny maga a pálya és a kanyar meg egyre élesebb, így könnyebb falnak ütközni. Egy verseny meg 5 köbről áll és a pálya elég hosszú, szóval nem is olyan könnyű a játék, mint gondolnánk. De mindenképp megéri, mert nagyon jó játék. Nagyon szépen alkalmazza a Mode 7 trükköt, amitől nagyon 3D-s hatásúnak tűnik a pálya, bár grafikailag szerintem látszik rajta, hogy első generációs SNES játék. De maga a játék kiváló.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról.)

8 napot kórházban

Krisi és a Nintendo társaságában nem is olyan nyomorúságos a kórházi lét. Azért ki lehetett bírni azt a 8 napja kórházban való létet, csak a műtét napját kell túlélni, és utána már sétagalopp. 3 barátomat hívtam meg, hogy jöjjenek meglátogatni, de csak Krisi jött. Ebből is látszik, hogy kire számíthatok ^^ De Krisi négyszer volt. És kölcsönadta a Super Mario Land 2: Six Golden Coins játékot. Jó játék. Egyszerű, de élvezetes. A nyuszifül nagyon menö ^^ Nem esel le, ha ugrás után nyomkodod az A gombot. Meg sokat TCG-ztünk Krisivel, és persze mindig elvert. Szerintem már technikája van. Mert láttam rajta, hogy sokat gondolkodik, hogy hogysmint rakosgassa a lapokat. Én meg néha olyan hülye hibákat csináltam figyelmetlenségből, jó, hogy mindig ő nyer. Meg sokat Pokémonoztam Game Boyon. Megint ráálltam a Sapphire-ra, és imádom ezt a játékot. Már csak a zenéje miatt is. De a játékmenetel terén a Kirby’s Adventure-re tudném hasonlítani. Élvezetes. Úgyis nagyobb Pokéfan leszek, mint Krisi, és többet fogok majd tudni a Pokémonokról, ezt garantálom nektek. 😉

Rejtett Pokémon képességek

Úgy tűnik, felszínre törtek a rejtett Pokémon-képességeim ^^ Ugyanis ma Orosházán voltam Bagszinál, és V-ADInál. Hétfőn vettem egy Pokémon TCG-paklit. Ha jól tudom, fű-méreg pakli, legalábbis Crobat van az elején. Aki jobban ismeri a Pokémon TCG-paklikat az tudja. Aki ismeri Bagszit és V-ADI-t (Pokéconokról vagy a www.bagszipoke.dox.hu oldalról) az tudja, hogy egyik se kis Pokémonos. Először V-ADIval próbáltam ki, úgy, hogy Bagszi segített mert még egyszer játszottam, akkor is elfelejtettem, hogy mit kell csinálni. 😀 Szóval a lényeg, hogy így is vesztettem. Aztán V-ADInak mennie kellett vezetni, így Bagszival próbáltam ki az ő paklijával, hogy mire megyek segítség nélkül. Bagszinak alappaklija van, amit ő maga állított össze. És nyertem! Egymagam, háromszor elvertem segítség nélkül! Ez jelent valamit ^^ Mert hoyg őszinte legyek egy kicsit megijedtem, mert voltam a múlt pénteken a Pokéconon, és figyeltem a bajnokságot, és láttam, hogy hogy forgatják az agyukat, hogy melyik lapot rakják le, hogy támadjanak, egyebek. Ezért, hogy őszinte legyek, egy kicsit megijedtem. De most jöttem rá, hogy nemcsak a saját észjárásunktól is függ, hogy nyerünk-e vagy sem, hanem hogy milyen paklink van, és kell hozzá egy adag szerencse is. Ugyanis köztudott, hogy érmét kell feldobni, és ha fej, akkor szerencsés vagy (általában). De ez a háromszoros győzelem annyira fellelkesített, hogy arra gondoltam, hogy a téli Pokécon bajnokságára benevezek. :) Nem gondolom azt, hogy nyerni fogok, de jó lesz tudnom, hogy mégis hogy állok ^^ Aztán a hazaúton Pokémon Blue-ztam,és elég sokáig eljutottam. Kijutottam a hosszú barlangból. Ja, tényleg. Engem egy valami idegesít a Pokémon játékokban, de nagyon. Az, hogy úton-útfélen beleboltok valami vad Pokémonba, és állandóan harcra kényszerít. Nem arról van szó, hogy vesztenék, hisz a Wartortle-om már 30-as szintű, elég egy bubble, hogy a 9-es szintű Zubatot egy csapásra kinyírjam, csak idegesítő, hogy állandóan elakadok. Végülis eljutottam odáig, hogy egy házban egy számítógép segítségével vissza kellett változtatni a Pokémont rendes emberré. Aztán miután ezzel megvagyok, nem tudtam merre kell menni, de Bagszi már mondta, úgyhogy most már tudom, csak el kell mennem ^^ Na, szóval ki tudja, lehet, hogy a végére Pokémon-tanácsadó lesz belőlem? 😀

Mégiscsak menö a Mario Party 4

Aki olvasta a korábbi postjaimat, az tudhatja, hogy nem igazán hízelgő véleménnyel voltam a Mario Party 4 iránt. De most, hogy jobban megismertem, azt mondom, hogy tizes skálán nyolcat kap. A grafika az még mindig nem nyerte el a tetszésemet, viszont a mini-játékok hihetetlen izgalmasak, és szórakoztatóak. Az egyik legmenöbb az, amikor hószakadás közepedte hegyet kell megmászni. És mivel ez kettő a kettő elleni játék, ezért ha valaki nem kapaszkodik, amikor nagyon fúj a szél, akkor mindketten leestek. Tényleg. Ha valamiért nagyon érdemes Mario Party 4-et venni, akkor az a mini-játékok. Sajnos még mindig drága (10 ezer körül van) de érdemes beruházni rá, mert a mini-játékok adta élmények többszörösen megtérítik a játék árát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Őszi szünet

Vajon mire képes egy supermario4ever és egy Krisi, ha reakcióba lépnek egymással? Talán még a Földet is elmozdítanánk a helyről. De egy biztos: Nintendóban együtt legyőzhetetlenek vagyunk, az biztos. 😉 Bizonyítottuk ezt azalatt a 2 nap alatt, amíg nálam volt. Ő is hozott magával egy-két nagyon menö játékot. Amit a leginkább kiemelnék, az a Paper Mario Nintendo 64-re. Ilyen játékot, hogy még nézni is élvezet legyen, nagyon rég találkoztam. Az egész Paper Mario-világ nagyon megfogott engem. Az az aranyos grafika. Tényleg olyan, mintha papírból vágták volna ki az egészet. És hogy ez az állítás még igazabbnak tűnjön, bizonyos grafikai elemeket celluxszal ragasztották össze. 😀 De mivel Krisi már a játék végén járt, ezért nem láttam sokat belőle, de amit láttam, az meggyőzött, hogy igen. Ez a játék kell nekem. Én is kipróbáltam egy pár perc erejéig, és nagyon élveztem. Nézegetem manapság az eBayen, elég drága egy Paper Mario N64-re. Volt még Mario Party 6 is. A Mic. mode nagyon jól elszórakoztott minket. Tényleg nagyon vicces, hogy félreérti (vagy nem érti) a gép, amit mondunk a mikrofonba. Bár, hogy őszinte legyek, én azt nem tartom szórakozásnak, hogy össze-vissza beszélünk a mikrofonba, engem idegesít. De úgy voltam vele, hogy ha Krisit ez szórakoztatja, akkor csinálja. Én normálisan beszéltem a mikrofonba, nem mintha megértette volna, hogy miket mondok. 😀 Meg a Super Smash Bros. Melee, hát persze. Talán Krisi a legmenöbb azok közül, akiket láttam Super Smash Bros. Melee-zni. Megvan mind az 51 Eventje, és még Kailnirisszel se tudtuk közösem legyőzni Krisit. Azt hiszem ennyi elég, hogy bemutassam, hogy Krisi mennyit is tud ^^ Meg N64-en is Super Smash Brosoztunk. Az közel se annyira jó, mint a GC-s. Grafikailag sem, meg a karakterek hangjai. Nem olyanok, amilyet megszokhattunk. De grafikailag tényleg nagyon csúnya. A hordók ötszögletűek, a karakterek hihetetlen szögletesek, de a háttér a szép. Gondolom ez a grafikai hiba elsősorban a sokféle-fajta mozgásnak közönhető. Meg amit hiányolok az, hogy kevés titkos karakter és pálya van benne. Szám szerint 4 titkos karakter, és 1 titkos pálya. 😀 De alapból ez se rossz játék. Meg a Mario Party 1. része, az, ami derültséget okozott nekünk. Imádom megszivatni Krisit >:-) A Yoshis pályán mentünk, nagyon menö. Meg még a NES-re, és az SNES-re is szakítottunk időt. Kipróbáltam az Ice Climbers-t, a Duck Huntot, és SNES-re a F-Zero-t. Egyre több játékba leszek szerelmes, ezek mind fantasztikusak. 😀 A Donkey Kong-ról és a Mario Bros-ról már írtam korábban, hogy miért menö. Meg még a Game Boyos Kirbyket is kipróbáltam. Ugyanaz az élvezetes játékmenet jellemző ezekre a játékokra is, mint a NES-es Kirby’s Adventure-re és az SNES-es Kirby’s Fun Pakre. Meg szerettem volna kipróbálni sok pokés játékot, mert Krisi elhozta az összeset. Ugyanis ezután mi pénteken a Pokéconra mentünk Pestre (hirdetve volt). Csak sajnos ezekre már nem maradt. De jó volt. Krisivel tényleg jó játszani. Több helyen is olvastam, hogy nem tetszik nekik az ő nyers stílusa, meg egoistának tartják. De aki megismeri az ő valódi énjét, az rájön, hogy igaz barát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Super Smash Bros. Melee

Most már látom, hogy mi a gyenge pontom a Super Smash Bros. Melee-ben. Ezen a napon Pesten voltam (ez azért hír, mert én békéscsabai vagyok 😀) az egyik barátomnál, akivel már régóta tartom MSN-en a kapcsolatot, de még soha nem találkoztunk élőben. Ő Norbi, és Emperor barátommal mentünk oda, ő már régebb óta ismeri személyesen. Hogy egy mondatban összegezzem, jól éreztem magam Norbinál, jókat játszottunk. Nyilvánvalóan a Super Smash Bros. Melee-n volt a hangsúly. És persze mindig utolsó voltam. 😔 De most már látom, hogy mi a gyenge pontom. Pontosan az, ami Sorának volt egy időben a Kaleido Starban (Japán anime, aki esetlen nem ismerné ^^) Hogy flottón tudta a nagy dolgokat, de az alapokkal nem volt tisztában. Nálam is ez van. A B-gombos speciális ütések tökéletesen mennek, de az alapokat nem tudom. Komolyan mondom, azt se tudtam, hogy az A-gombot egyáltalán lehet használni. Azt tudtam, hogy az L- és az R-gombok védekezésre szolgálnak, de hogy külömböző kombinációkkal menekülni is lehet, arra nem is gondoltam… Én meg alapból az az ember vagyok, aki támadni szeret, és nem védekezni. Szóval van még mit javítanom ^^ Magamban persze mérgelődtem, hogy túl sokat veszítek, de alapból arra gondoltam, hogy jókat játszunk. Persze a Mario Kart: Double Dash!!-ban verhetetlen vagyok, ezt bizonyítottam. 😉 Meg Nintendo DS-re is jutott idő. Imádom a Super Mario 64 DS-ben található mini-játékokat. Legfőbbképp a BOO-sat, amikor a sötétben kell keresni a BOO-kat, ott olyan cukik, pláne, az a BOO, aki leoltja a lámpát ^^ A másik nagy kedvencem a Pókeres mini-játék, amikor Luigi a krupié, és oszt 5 lapot. Ott is annyira menö, ahogy Toad hátul pincérkedik ^^ Tehát végülis jól alakult minden, úgy gondolom, hogy nemcsak én, hanem ők is jól érezték magukat.

Kirby legyőzte Pikachut!!!

A Super Smash Bros. Melee-ben. És úgy tűnik, hogy a hír igaz. Minél jobban megismerem Kirbyt, akkor jobbnak érzem őt. Szerintem sokkal hatásosabb Kirby kalapácsa és a Ninja támadása, mint Pikachu villámja. Köztudott (már annak, aki is ismeri a Kirby játékokat) hogy Kirby a korábbi játékokban használatos abilityjeit (képességeit) használja fel. Én eddig csak Hammer, Ninja és Stone abilityket fedeztem fel, de egyes állítások szerint jóval több van. A szippantós dolog itt is megvan, és felveszi az ellenségének képességét. De hogy az alakját is (hellyel-közzel) felveszi, az már vicces. 😀 Amúgy most kezdtem el a Normal mode-ot gyakorolni, miután már az Easy-t is meg tudom “meghalás” nélkül csinálni. De még nagyon nehéz a Normal nekem. Ott ütnek-vágnak, ahol tudnak. Végülis csak az idegesít, hogy nem engednek “szóhoz jutni”. De kitaláltam egy új módszert teljesen véletlenül. Luiginál sikerült. Nem kell feltétlen ütni-vágni az ellenfelet. Csald le a szakadékba. 😀 Biztos siker. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Gyerekek, azt hiszem, szerelmes vagyok ^^

A Super Smash Bros. Melee-be. 😛 Tegnap vettem meg ezt a fantasztikus játékot, és egyszerűen nem bírok betelni vele. Ilyen nincs! Hogy egy játék ennyire élvezetes és tartalmas legyen! A Mortal Kombat óta nem élveztem ennyire egy verekedős játékot. És hogy mindezt Nintendós karakterekkel teszem, az rendesen halálos. 😀 Vannak benne Mario, Zelda, Pokémon, Kirby, Metroid, és egyéb kisebb nevű játékokból karakterek. A pályák változatosak, bár a nagyon szemét pályákat nem szeretem. Érdekes, hogy mindenki Linkkel van a baráti körömben, én meg Pikachuval vagyok a legerősebb. Nem hiába, szeretek megrázó élményeket adni. 😛 Még azt szeretem nagyon a játékban, hogy megtanulható. Tehát most nagyon kezdő vagyok, de érzem, hogy egyszer nagyon profi leszek a játékban! Még Kirbyvel és Marióval vagyok jó, Yoshit viszont itt nem szeretem, mert túl gyenge. Tojásdobáláson kívül nem sok mindenhez ért, és én ezt nagyon gyengének érzem. A többiekkel még nem játszottam, mert annyira nem ismerem őket, így nem is izgatnak. Inkább ráállok Pikachura, és vele megtanulok MINDENT. De jó lenne szervezni egy Super Smash Bros. Melee versenyt, ahol összemérhetnénk az erőnket! Most így belegondolva, nem is olyan nagy hülyeség, tényleg csinálni egy ilyet! Végezetül hadd ajánljam Emperor Of Games nevű barátom tematikus honlapját: www.gportal.hu/portal/super-huntendo-bros

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nintendo-mentes post

Ahogy elnézem, elég régen írtam ide. Szeretnék újabb postot írni, csak az a baj, hogy manapság szinte egyáltalán nem játszok. Így ez a post teljesen Nintendo-mentes lesz.

Annyira lefoglalják minden gondolatomat a Kaleido Star és a Tokyo Mew Mew hogy időm nincs játszani. Szeretem a Kaleido Starban, ahogy az érzelmek megnyilvánulnak, és a Tokyo Mew Mew-ben ahogy megjelenik a csapatszellem, hogy csak együtt sikerülhet. És a belőlük készült zene is fantasztikus. Én már szinte csak ezeket hallgatom. Felsorolok egy pár japán zenei hírességet: Megumi Hayashibara, Chihiro Yonekura, R.O.R/S, Sugar, Takayuki Negishi, Saki Nakajima, Yumi Kakazu, Kumi Sakuma, Hisayo Mochizuki és Junko Noda. Ezen fantasztikuságálok töltik ki a mindennapjaimat. Dalszövegeket tanulok meg, énekelni, meg ilyenek. És kezdem magam egyre mélyebben beleásni a japán nyelvbe. Utánajártam, hogy a nevem japánul a következőképp szól: Kaorukasuga Hattori. Elég érdekes, mit ne mondjak. 😅 Emellett újra elővettem a spanyol nyelvkönyvemet. És mivel imádom ezt a nyelvet, ezért népszerűsíteni ezt a nyelvet, úgy döntöttem, hogy elszámolok nektek spanyolul 0-100-ig: Cero, Uno, Dos, Tres, Cuatro, Cinco, Seis, Siete, Ocho, Nueve, Diez, Once, Doce, Trece, Catorce, Quince, Dieciseis, Diecisiete, Dieciocho, Diecinueve, Veinte, Veintiuno, Veintidos, Veintitres, Veinticuatro, Veinticinco, Veintiseis, Veintisiete, Veintiocho, Veintinueve, Treinta, Treinta y Uno, Treinta y Dos, Treinta y Tres, Treinta y Cuatro, Treinta y Cinco, Treinta y Seis, Treinta y Siete, Treinta y Ocho, Treinta y Nueve, Cuarenta, Cuarenta y Uno, Cuarenta y Dos, Cuarenta y Tres, Cuarenta y Cuatro, Cuarenta y Cinco, Cuarenta y Seis, Cuarenta y Siete, Cuarenta y Ocho, Cuarenta y Nueve, Cincuenta, Cincuenta y Uno, Cincuenta y Dos, Cincuenta y Tres, Cincuenta y Cuatro, Cincuenta y Cinco, Cincuenta y Seis, Cincuenta y Siete, Cincuenta y Ocho, Cincuenta y Nueve, Sessenta, Sessenta y Uno, Sessenta y Dos, Sessenta y Tres, Sessenta y Cuatro, Sessenta y Cinco, Sessenta y Seis, Sessenta y Siete, Sessenta y Ocho, Sessenta y Nueve, Settenta, Settenta y Uno, Settenta y Dos, Settenta y Tres, Settenta y Cuatro, Settenta y Cinco, Settenta y Seis, Settenta y Siete, Settenta y Ocho, Settenta y Nueve, Ochenta, Ochenta y Uno, Ochenta y Dos, Ochenta y Tres, Ochenta y Cuatro, Ochenta y Cinco, Ochenta y Seis, Ochenta y Siete, Ochenta y Ocho, Ochenta y Nueve, Noventa, Noventa y Uno, Noventa y Dos, Noventa y Tres, Noventa y Cuatro, Noventa y Cinco, Noventa y Seis, Noventa y Siete, Noventa y Ocho, Noventa y Nueve, Ciento. Nos, remélem, kedvet kaptatok a spanyol nyelv tanulására, szerintem nagyon menö nyelv. Csak ennyit akartam, remélem a következő postom már Nintendós lesz. Ja, és holnap felelés a spanyol számokból ;-)

Másodjára is nekifogtam a Kirby's Adventure-nek

Az eredeti terv az volt, hogy immárom legalább huszadjára kijátszom a Super Mario Bros-t ^^ De valamiért nem akart beindulni, hiába rakosgattam ki-be, fújkáltam össze-vissza nem akart bejönni. Kikísélteztem, hogy vajon a géppel van a baj, vagy magával a kazettával. Beraktam a Kirby’s Adventure-t, és az érdekes mód, elsőre bejött. Akármennyire is furcsa, de a Kirby’s Adventure-t 2 hónapja kaptam Krisitől vadiújan. Persze, kifizettem neki, a Game Parkban vette potom 1000 forintért. Bátran elmondhatom, hogy ritka egy szerencsés helyzetben voltam, hogy 2006-ban vadiúj NES játékot 1000 forintért kapni… Másodszor játszani ezzel a fantasztikus játékkal egyszerűen csodálatos! Annyira élvezetes az egész. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért, az egész egyben úgy jó, ahogy van. Ebbe beletartozik Kirby cukisága, a pályák és a zene hangulata, meg a csodaszép grafika. Ma 4 világot csináltam meg, de nincs megállás, holnap folyt. köv. 😉 Ilyen fantasztikus játékot legalább 25X ki kell játszani. 😀

Nagyon menö a Mario Smash Football ^^

Bizony, nagyon jó. Teljesen más, mint a többi foci. Játszottam én már több focival is. FIFÁval, International Superstar Soccerrel, stb., a legnagyobb probléma ott van vele, hogy (az én szemszögemből) hihetetlen nehézre csinálják meg. Aki először lát focit, az elszalad. Míg a Mario Smash Footballra rá lehet mondani, hogy könnyű, hogy kezdők számára is élvezetes. Mellesleg Mario Kartos beütése is van, ugyanis itt is szerezhetők tárgyak, amik nagyban növelik a játékélményt. Meg azért nem mindegy, hogy 8-0ra, vagy 4-3ra veszítek, nyilván a másik sokkal jobb. Egyáltalán nem nehéz a játék. Először 3-0ra vesztettem, majd 2-1re én nyertem. Nagyon jó, hogy megismerhettem ezt a játékot, tényleg fantasztikusak a sport Mariók. És igen, szorgalmazom, hogy jöjjenek az újabb sport Mariók. Most jön a Mario Slam Basketball Nintendo DS-re, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, miben lesz másabb a rendes kosárlabdánál. Mert nagyon tetszik, hogy a focis Marioban is az a szabály, hogy nincs szabály. ^^

Mostanság egy kicsit ritkábban fogok ide írni, mert nekem is elkezdődött a suli, és hát a tanulás mellett nemigen lesz időm játszani, de igyekszek minél többet szórakozni. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Legközelebb az lesz, amit én akarok. :P

Nagyon örülök, hogy ismét játszottunk Krisivel Gamecube-on, de annak nem, hogy nem az volt, amit én akarok. 😛 Abban egyet értettünk, hogy Mario Party 6-ozni kéne, de abban nem, hogy azon belül mit is játszunk. Én Party Mode-ot akartam, míg ő Mic Mode-ot. Végülis az ő akarata teljesült… Menö dolog ez a kvíz. És igazából nem is bánom, hogy félreérti a beszédünket, mert így sokkal szórakoztatóbb. Van egy olyan, hogy fel kellett ismerni, hogy ki van a képen. Tisztán mondjuk, hogy Waluigi, erre ő Toad-ot ért. És rámondja, hogy helytelen válasz, mert a helyes Waluigi. Meg kell bolondulni, komolyan mondom. 😃 Aztán mással nagyon nem is játszottunk, mert mindenképp el akartunk menni a Game Parkba. Csináltunk egy kis ingyencirkuszt. 😀 Mellesleg azért mentünk, mert volt 2 felesleges GBA, 2 felesleges N64 és 3 felesleges SNES játékom, és hogy cseréljem el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat érnek. Az értékéből tudtam venni egy Mario Smash Football Gamecube játékot, egy Pokémon Stadium N64 játékot és egy Pokémon Yellow GB játékot. Szóval nagyon elégedett voltam. És mint látható, gondoskodom arról, hogy a pokémon-gyűjteményem is bővüljön. És szükségem is van rá, mert nagyon jó játékok. Menö a Stadiumban harcolni. Aztán még egy kicsit Kirby’s Fun Pakeztünk, és kipróbáltam a Mario Smash Footballt, hogy egyáltalán működik-e. Jaja. ^^

Mario Party 6 – Újításokkal

Rengeteg sok érvet tudok tudok felsorolni amellett, hogy miért olyan fantasztikus a Mario Party 6. Grafikai színvilág, hangulat, zene, fantasztikus mini-játék, de ami talán a legfantasztikusabb, hogy visszatért a vásárolgatós szisztéma. Ami utoljára az 1. részben volt benne, aztán törölték, de hogy miért, azt nem értem. Pedig nagyon sokat dobott az első részen az, hogy rengeteg sok cuccot lehetett vásárolni, ettől mindig egy kicsit más, több volt a játék. De Hála Istennek ezt a 6. részben visszahozták. Jóllehet, egy kicsit változott a rendszer, hisz itt már nem érmékért vásárolsz, hanem csillagokért, és hogy hány csillagot vásárolsz, az attól függ, hogy játszol. Nagyon nagy örömmel látom, hogy a gép hihetetlen nagy intelligenciát ér már meg, hisz nemcsak az alapján ad minél több csillagot, hogy milyen jól játszottál, hanem nézi az igyekezetet is. Lehet, hogy nem játszottál annyira jól, de ha a gép látja, hogy fejlődtél azt is csillagokkal jutalmazza. Nos, az igazság az, hogy nekem Party Mode-ban a gépi játékosok “Hard” módja túl egyszerű nekem, emiatt úgy döntöttem, hogy megveszem a “Harder” és a “Brutal” módot. Mindkettő fejenként 30 csillag. Csak úgy kíváncsiságból, amikor Party módot játszottam, beállítottam a gépi játékosokat “Brutal” módra, hogy vajon tényleg olyan kemények-e. Hát, mit mondjak, alaposan megizzasztottak. 😀 Ez tényleg kegyetlen, ahogy a mini-játékokban harcolnak a győzelemért. A végére éppen csak, hogy harmadik lettem. Ha a végén nem kapok bónusz csillagokat, olyan negyedik lettem volna, hogy öröm lett volna nézni. Viszont a Solo módban vigyázni kell. Hardra állítottam Mini-Bowserék képességét, mert tudtam, hogy ez Party módban inkább Easynek felel meg nekem, de nem. Nagyon kegyetlen. És ez még csak a Hard. Milyen Lehet Brutalban? :-S No, és itt beszélnék arról a bizonyos “igyekezetről” amit a gép csillagokkal jutalmazott. Nagyon sok mini-játékot elveszítettem, de soha nem adtam fel, és mindig harcoltam, jóllehet a végén vesztesen kerültem ki, a végére mégis 22 csillaggal lettem jutalmazva, ami soknak számít. Erről beszéltem, hogy értékel a gép. Mindig is tudtam, hogy a Nintendónak lelke van. ^^

Super Mario Land – Küldetés teljesítve

Egy olyan másfél, 2 hónapja szereztem be a Super Mario Landet Game Boyra, nagyon menö játék. 12 pálya van rajta 4 világra osztva. De hisz nem is várhatunk el nagyon többet, hisz ez az első Game Boy játék. És kb. 2 hónap kemény harc után sikerült végigvinnem. Igazából egyáltalán nem baj, hogy ilyen sok időt vett igénybe, hisz így az első 2 világot már végig tudom csinálni anélkül, hogy meghalnék. A 3. világtól nagyon bedurvul. A 3-2es pályát elneveztem “redukáló-pályának”, hisz 16 élettel mentem oda először, és 4 életem volt, mire végeztem :-S Nagyon jól kitalálták a játékkészítők, hogy hol legyenek a pókok, hogy olyan helyre érjenek, ahol a legkevésbé számítasz rá. A 4. világ nem is annyira nehéz, inkább hosszú. Tatanga a fő-fő ellenség legyőzése pedig nagyon kemény munka. Nagyon sokszor meg kell lőni, hogy végleg elhalálozzon. No de pont ettől érdekes egy játék, hogy minél nehezebb. De sikerül. 😉 Daisy megmentve, és még ma is együtt repülnek Marióval, ha meg nem haltak. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Döntöttem, feladom, kész befejeztem! Nem szenvedek vele tovább!

Nem tudom, hogy ki volt az, aki ennyire nehézre csinálta a Super Mario Sunshine-t! De ez számomra túlontúl nehéz. Olyan nehézséget képvisel, ami nem arra sarkall, hogy “gyerünk, meglátod sikerülni fog” hanem hogy kapcsoljam ki, mert tiszta ideg leszek. Az vagyok most. A Ricco Harborban van abban a nagyon magas ilyen Eiffel-torony szerű (jobb hasonlat híján találtam ezt ki) épületben van bezárva a csillag. Az rendben van, hogy a rámpán kell menni, de egyszerűen nem látom az utat! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy merre kell menni! 2 órán keresztül szenvedtem vele, és nem találtam meg a Shine Sprite-hoz vezető utat. Annyira mérges voltam, hogy majdnem földhöz vágtam a Joystickot. Mellesleg azt gondolom, hogy elég magas az ilyen “gyerünk, meglátod sikerülni fog” ingerem, ha 14 évesen 2000-ben 120 csillagra ki tudtam játszani a Super Mario 64-et. És mindenki azt írta az 576 fórumba, hogy a Super Mario 64 sokkal nehezebb. Nem tudom, hogy miben de hogy ez nincs így, erre a nyakamat tenném. Jó, nehéz a Super Mario 64 is, de az épp csak annyira nehéz, hogy érzem azt, hogy többszöri gyakorlás után igenis sikerülni fog, ellentétben a Super Mario Sunshine-nal. Ha ezek után nekem valaki azt mondja, hogy jobb, ha nem kezdek el Zeldázni, nem biztos, hogy igaza van. Mert az megint más. Ahogy elnéztem, ahogy Bálint (Metalsonic) játszik, ha van ott mellettem valaki, aki mondja, hogy mit kell csinálni, érzem, hogy meg tudnám csinálni. De a Super Mario Sunshine-t inkább majd évtizedek múlva. 😃

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Látókör szélesítése

Úgy döntöttem, hogy kiszélesítem a blogom látókörét, hisz manapság már nemcsak Marióval játszok, hanem Pokémonnal, illetve hamarosan Zeldával és Metroiddal, vagy a jelen cikkem tárgyát képező Kirbyvel. Kiállok Kirby igazáért! Kirby igenis menö! Csak sokan azért nem szeretik, mert Kirbyben nem látnak többet, mint egy rózsaszín kis gömb, amit vagy lányosnak, vagy gyerekesnek tartanak. Pedig a Kirby több ennél. A Kirby egy újszerű játékélmény. És még, ami nagyon bosszant az az, ha Mario-klónnak mondják. De könyörgöm! Kirby nem úgy öli meg az ellenségeket, hogy ráugrik, meg ilyenek, hanem beszippantja, és ha kiköpi, akkor az elébe álló ellenséget megöli, vagy ha lenyeli, akkor átveszi annak a képességét. Nagyon sok képesség van, amik megkönnyítik a dolgodat a játékban. És ki a legmenöbb főellenség? Naná, hogy Meta-Knight! És nem azért, mert Krisi mondta, hanem, mert én is így látom. King Dededét (a pingvint) viszont nem szerettem meg. Mert azt hittem, a kedves arcából, hogy pozitív szereplő, de kiderül, hogy ő az egyik legnehezebb főellenség. Én egy kicsit féltem Meta-Knight találkozásától, a Kirby’s Adventure-ben (NES), mert azt mondták, hogy nagyon nehéz, ehhez képest második találkozás után könnyedén megöltem, csak ki kell lesni a taktikáját. Szóval, menö játék a Kirby, tessék figyelni! 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

No, akkor most melyikkel is kezdjem?

Most rendhagyó módon nem Mario játékokról akarok írni, hanem a Pokémon játékokról. Nagyon szeretnék Pokémon játékokkal játszani, de nem tudom, hogy melyikkel kezdjem. Megkérdeztem Bálintot (Metalsonic) és Krisit, hogy mit tanácsolnak, és 2 tökéletesen ellentétes véleményt kaptam. Bálint szerint nyugodtan kezdhetem a Sapphire-ral, mert az egyik barátja, Pisti is az Emeralddal kezdte, és szerinte nagyon jól halad, és jól ismeri a Pokémonokat. Krisi szerint a kezdeteknél a Reddel kell kezdeni, hogy az alapokat megismerjem, és a többi Pokémon játékok ráépülnek. Én Krisire hallgattam volna, de Bálint végül felajánlotta, hogy eladja nekem a Sapphire-t 6000 forintért. Na, mondom rendben van, legyen úgy. Nagyon jó játék, én soha nem utáltam a Pokémonokat, csak kellett egy megerősítés, hogy érdemes Pokémonnal komolyan foglalkozni. Hála Istennek, itt van erre Krisi. Tegnap találkoztam vele, és jött az egyik barátja, akinek már nem kell a Blue, és eladja nekem. Örülök neki, hogy végülis mégiscsak játszhatok a kezdetektől. Krisi azt javasolta, hogy ne játszak egyszerre 2 pokémon játékkal, mert könnyen belezavarodhatok, így úgy határoztam, hogy ha megkapom a Blue-t, addig félreteszem a Sapphire-t, és végignyomom a Blue-t.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az, hogy egy gyerek játszik, az rendben van, de hogy egy anya...

A múlt héten az egyik Pesti haverom, Bálint (Emperor Of Games, vagy Metalsonic, kinek, hogy tetszik) meghívott az ő egyik barátjához, Pistihez egy hétre, hogy játszunk együtt. Mondta nekem, hogy az anyja is nagyon jó Nintendós, de én ezt nem akartam elhinni. Na mondom, ezt a saját szememmel akarom látni! És tényleg! Ha nincs is technikája, de nagyon jó érzéke van a játékokhoz, ezt bátran mondhatom. Amúgy nagyon jókat játszottunk a Mario Party 6-tal. Tényleg négy játékos módban jön ki a játék igazi ún. ereje, játékélmény. 50 kör alatt, és ráadásul meg se lehet unni. Aztán nyomtuk a Super Smash Bros. Melee-ben Battle-t. Nagyon jó volt. De hogy mitől tartja a közvélemény legerősebbnek Jigglypuffot, azt nem tudom. Nekem nem jött be. Nekem Pikachu a megerősebb, vele tudok a legjobban játszani. Néha Mariósokkal is játszottam, a többiek, annyira nem érdekelnek, hogy őszinte legyek. Sajnos, betegség miatt meghiúsult a nyaralás további része, és haza kellett jönnöm. 😔

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Évek óta nem játszott Mario játékok leporolva

3-4 éve játszottam utoljára a SNES-es Super Mario World-del, és a Super Mario 64-gyel. Most így újra elővenni hihetetlen fantasztikus érzés volt. Egy kis időutazással ért fel. De ami a legérdekesebb számomra, hogy nem felejtettem el semmit. Ugyanúgy játszok, mint régen. Elhatároztam, hogy újra végigjátszom mindkét játékot, hogy újraéljem azokat a fantasztikus élményeket, mely ez a 2 játék az adott időben nyújtott. A Super Mario World egy kicsit gyorsabban megy, hisz alapból rövidebb játékot. 😀 De aki a “Tubular” pályát elhalálozás nélkül képes megcsinálni, azt külön Nobel-díjra jelöltetem. Többször is boncolgattuk az 576 fórumon, hogy a Super Mario 64 kamerakezelése hagy kívánnivalót maga után. Hát ez sajnos így van. A C-gombok segítenek valamelyest, de csak 180°-ban fordul a kamera, így lehet, hogy pont arra nem lehet forgatni a kameraállást, amerre nekünk kényelmes lenne. Erre találták ki az R gombot, ahol tökéletesen Mario hátáról láthatjuk a pályát, és ha lenyomjuk a C-le gombot, akkor egy kicsit messzebbről láthatjuk Mariót, így beláthatóbb a terület. Amúgy 2005. nyarán Angliában voltam, és néztem egy brit csatornát, és pont az általuk ítélt 10 legjobb játékot mutatták be. És melyik végzett az első helyen? SUPER MARIO 64!!! Olyan fantasztikus játékokat előzött meg, mint pl. a Tekken, Final Fantasy, vagy a Doom. Azt nem tudtam meg (nem értettem pontosan) hogy ez most egy nem reprezentatív szavazás végeredménye, vagy a TV-csatorna által felállított Top 10, vagy egy világméretű szavazás végeredménye. Egy biztos: Kamerakezelés ide, vagy oda, a Super Mario 64 a világ legjobb 3D platform játéka!!!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Krisinél

De még milyen jól éreztünk magunkat ^^

Tegnapra (vagyis 14-re) beszéltük meg Krisivel, hogy találkozunk az Árkádban az 576-os üzlet előtt. A kép alapján azonnal felismertem, aztán mentünk is hozzájuk.Nagyon sokat játszottunk az összes Nintendóval. Megfigyeltem Krisi játékát, alapvetően a megfontoltság jellemzi, míg az enyém pont az ellenkezője. Gondolkodás nélküli “ahogy esik, úgy puffan” játék. Csak az derült ki, hogy nincs biztos recept, mert néha én voltam a jobb, máskor meg ő. Az egésznek az az alapja, hogy mennyire ismered az adott játékot, és ki kell tapasztalni a lényeget, hogyan kell játszani. Ezt tanúsította a Mario Party 6, amivel Krisi először játszott, így nekem egyértelműen jobban ment. Meg kipróbálhattam egy pár Mario játékot. pl: az ősi, 1981-es Donkey Kongot, az 1983-as Mario Brost. Látszik rajtuk, hogy nagyon kezdetlegesek. 😀 A Donkey Kongban nagyon egyszerű a zene, míg a Mario Brosban egyáltalán nincs, csak Mario mozgását hangoztatják, nagyon viccesen. Kipróbálhattam egy olyan Mario játékot, mely, hogy őszinte legyek, nem tetszett. Ez pedig a Mario Party 4. Nem a mini játékokkal van probléma, mert az változatos és érdekes, de a grafikai megjelenítés, a színek, nagyon lehangoló, és a karakterek mozgása is hihetetlen lassú. Viszont játék, ami nagyon megtetszett, az a Super Mario World 2: Yoshi’s Island. Az egész egyben maga a tökély. Ahogy meg van csinálva, amennyi ötlet van benne, nagyon aranyos Yoshi, de amikor Baby Mario elkezd bőgni, legszívesebben behúznék neki egyet. 😀 Ami nagyon vicces szituációt adott, a Mario Party 6 mic mode-ja, ahol mikrofont kellett használni. Ilyen nincs. 😀 Képzeljétek, beszélünk bele a mikrofonba, és néha teljesen mást csinál. 😀 Volt Quizjáték is, ahol egyszer egy eltorzított képből kellett kivenni, hogy ki ő. Krisi bemondja: Waluigi, mire a gép: Helytelen válasz, a képen nem Toad látható, hanem Waluigi. Dőltünk a röhögéstől. Egy másik nagyon vicces szituáció volt, hogy van egy olyan mini-játék, ahol ilyen nyolcszögletű platformok vannak egymás mellett gyümölcsök rajzaival ellátva, úgy, mint szőlő, dinnye, alma, narancs és banán. Én mondtam a gyümölcsök neveit. Krisi maradt a végére, tisztán kimondom, hogy “grape”, Krisi rá is áll egy szőlővel ábrázolt platformra, erre leesik, és az almával ábrázolt platformok maradtak fent, mintha “apple”-t mondta volna. Hihetetlen… 😀 Szóval minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nintendo múlt

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam. 😀 Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos. 😀 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből. 😉 Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Hogy mit ki nem talál az ember rámolás közben?

Az egész tegnap délután kezdődött. Krisivel beszéltem MSN-en, és “elsírtam” neki azon bánatomat, hogy kénytelen vagyok a NES, SNES, N64 konzoljaimat a szekrényben tartani, mert nincs hely. Ő erre elkezdte mondani, hogy nála a NES és az SNES valamint az N64 és a GC 2 külön szobában van, és az SNES a NESen van neki rajta. Ma délelőtt rendet csináltam a szobámban, és akkor jutottak eszembe ezek a szavak. Az a furcsa nálunk, hogy a mi családunkban hárman osztozunk 4 szobán, a 4. szoba üres, de van benne TV. Ekkor jutott az eszembe, hogy tarthatnám a NESt és az SNESt, és sikerült! Rákötöttem a TV-re, és tökéletesen működik. Az N64-nek tudtam helyet szorítani a szobámban. Szóval nagyon boldoggá lettem téve ezzel az ötlettel. 2004. nyarán voltam kénytelen elrakni a régi Nintendókat, mert egyszerűen nem volt hely. És annyi vezeték volt össze-vissza, hogy közlekedni nem lehetett. Szóval kénytelen voltam elrakni, és 2 év után vettem elő. Annyira fantasztikus élmény volt ismét játszani a jó öreg Mariókkal! Krisi, ezt soha nem felejtem el neked. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Gyakorlásra szorulok a Mario Kart: Double Dash!!-ban

Hétfőn itt volt Metalsonic nevű haverom és hozta egy haverját. Nagyon örülök, amikor Nintendós haverral találkozok, mert végre van lehetőségem multizni. Így sajnos nagyon ritkán tudok Battle-ban játszani, mert egyik Nintendós haverom sem Békéscsabai, hanem többsége Pesti. Ennek is köszönhető, hogy sajnos elég gyenge vagyok benne. Végülis versenyben is tökéletesítenem kell a tudásomat. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem tudok, de a mostani tudásommal esélyem se lenne egy világversenyen. 😀 Az a célom, hogy az All Cup Tour módot 160 pontra megcsináljam nehéz karakterekkel. Ugyanis a nehéz karaktereket nehezebb irányítani, nehezebben gyorsulnak be, de ha elérik a csúcssebességet, akkor ajjaj! De ezzel nem sokra megyek egy olyan pályán, ami tele van szakadékokkal, és úgy kell kerülgetni. A könnyű karakterrel ezzel nincs probléma, nagyon jól gyorsul, és könnyű bevenni a kanyart, de aki nehéz karakterrel megcsinálja 160 pontosra az All Cup Tour módot, az igen! Az elmondhatja magáról, hogy tud valamit a Mario Kart Double Dash!!-ban. Muszáj gyakorolnom, mert jövő pénteken én megyek az egyik haveromhoz, Krisihez, akiről úgy hírlik, hogy azon túl, hogy Pokémon mester, a Mario Kart DD-ben se semmi. Meg kell mutatnom neki, hogy ki az úr a Mario Kartban. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Zorán: 1997

Már nagyon kicsi koromban is nagyon szerettem Zoránt, és ez a szeretet megmaradt egész a mai napig, és szerintem egész életemen át fog kísérni. Miért szeretem? Mert nagyon kellemes a dallam, és elgondolkodtató a szöveg. És nagyon szeretem, ha egy szövegen lehet gondolkodni. Most talán az egyik legértékesebb albumát veszem nagyító alá, a címe szerényen 1997. Érdemes szemügyre venni a borítót. Egy szomorú, jövőjén tanácstalanul gondolkodó férfit láthatunk. Érdemes tudni, hogy Zorán felesége 1996. novemberében elhunyt, és a fájdalom érzése tükröződik, mind a borítón, mind a dalokban. Azt gondolom, hogy magánéleti tragédiát dalokban feldolgozni nagyon merész vállalkozás. Zorán megtette. Nemcsak a szövegben érződik, hanem a hangjában is, hisz mélyebb tónusban énekel, meg a zene is nagyon szomorkás, szinte mindegyik dalban. Vannak dalok, melyek egyértelműen kifejezik a gyász szörnyű érzését, mint pl.: Csak játék, Ahol jó volt. Viszont sokkal elgondolkodtatóbbak azok a dalszövegek, melyek átvitt értelemben közvetítik a gyász tartalmát, mint pl.: Hová megyünk, Szállj fel újra. Emellett helyet kapott egy egész életét áttekintő dal, a Több, mint félszáz év. A belső borító hangulata is nagyon lehangoló szürke színárnyalat. Ennek együttes összetevőjéből lett a Zorán-életmű egyik legértékesebb darabja ez az album.

Konzolok és Anglia

Nos, mivel kértétek, hogy írjak az Angliai konzoléletről, hát tessék :-) Sok helyen jártam, így volt lehetőségem meglesni, hogy Angliában hogy s mint mennek a dolgok.

Angliában bizony sokkal érettebb a konzolélet, mint nálunk. Ez nyilván valóan a jó keresetnek köszönhető, meg a viszonylag olcsó áraknak. Itt említem meg, hogy forintban átváltva az árak majdnem ugyanakkorák, de a kereseti arányokhoz képest jóval olcsóbb. Mert igaz, hogy a legújabb játékok mind 30 fontba kerülnek, ami kb. 12000 forint magasságában van. Nos, ez magyar pénzben sok, és egy átlag magyar embernek sokat kell spórolnia ahhoz, hogy megvehesse, de ez egy átlag angol embernek nagyon is kielégítő ár, és nem gondolkodik azon, hogy spórolnia kell, hanem megengedheti magának, hogy megvegye. Meg az angolok, tipikus fogyasztók. Mindegy az ár, csak jó legyen ;-) Ezért is van az, hogy Londonban szinte minden belvárosi utcában van valami konzol üzlet. A legelterjedtebbek a GAME és a GAMESTATION shopok. Jártam mindkettőben, nekem a Gamestation sokkal jobban tetszik, mert az ÖSSZES retro konzolra lehet játékokat kapni, és nagyon széles a választék, és hihetetlen olcsók. Doboz nélküli játékok mind 3 fontosak, de a hármat veszel belőlük, akkor 5 font együtt. A dobozos játékok egy kicsit drágábbak, de ha valaki annyira precíz és „dobozbuzi”, mint én, akkor annak megéri, kicsivel több pénzért. Még ami nagyon meglepett az az, hogy nem csak a tinédzserek, fiatalok járnak ilyen üzletekben, hanem a közép korosztály is érdeklődéssel néz széjjel, és nem hiszem, hogy (csak) a csemetéjüknek vásárolnak játékokat. Még amit érdekesnek találok, hogy nem csak 1-1 játékot vásárolnak a kedves vásárlók, hanem összegyűjtenek kb. 10-et, és egyben veszik meg. Nekem személy szerint jobban tetszik, hogy csak egy játékot vásárolunk meg egyszerre, mert így sokkal tovább tart az egy játék élménye, minthogy gyorsan kipróbálja mind a 10-et. Meg nyomják az utcán a PSP-t, a DS-t és a GBA-t rendesen az angol emberek. Tényleg meglepő, de még középkorúak is legalább akkora élvezettel játszanak, mint a fiatalok. Meg abban a házban, ahol mi laktunk a nővéreméknél volt a 30 év körüli angol albérlő srác. Ismerte a Nintendót, de soha nem játszott vele. Megmutattam neki a GC-met a Mario Party 5 játékkal. Kipróbálta és annyira rákapott, hogy majdhogynem meg akarta venni tőlem. Én mondtam neki, hogy SEMMI pénzért nem válnék meg tőle. Szomorúan vette tudomásul. Meg hihetetlen jó érzéke van a játékhoz. Könnyen meg tud tanulni egy játékon jól játszani. Talán ez egy általános angol tulajdonság, ezért is ennyire elterjedtek a konzolok a Ködös Albionban. Lehet, hogy minden magyar konzolosban csörgedezik egy kis angol vér?

Az első

Úgy döntöttem, hogy blog írásába kezdek a honlapon belül. Persze, nem a magánéletemet fogom kitárgyalni, hanem Nintendós élményeimet fogom megosztani veletek. Remélem, tetszeni fog nektek.

Nagyon nehéz a Super Mario Sunshine. Én 9 hónapja játszottam vele utoljára, 18 Shine Sprite-nál tartottam, amikor annyira nehéznek tartottam, hogy feladtam. De ma beszélgettem erről egy sráccal az 576 fórum Super Mario topicban. De ő bíztatott, hogy ne adjam fel, ő 118 Shine Sprite-nál tart. Először nagyon kétségbeestem, és egy senkinek gondoltam magam Mario játékok terén. Aztán kb. 10 perc múlva megcsillant egy szikra, és azt mondtam magamban, hogy egy igazi Mario fan nemhogy nem adja fel, nem is adhatja fel. Ezért elővettem 9 hónap után a játékot, betettem a lemezt, és játszottam vele. A táj nagyon magával ragadó, és a játékélmény is nagyon átjön. Végülis egy Shine Sprite-tal gazdagabb lettem. A tintahalas küldetést csináltam meg, ahol le kellett tépni az összes karját, majd az orrából a parafa dugót kell kihúzni, majd az orrát kell kitépni, és ezzel vége. Kicsit morbid, de érdekes. És nem is volt annyira nehéz. Most csak ezt az egyet csináltam meg. És végleg kedvet kaptam, hogy tökéletesre kijátszam a játékot, vagyis megszerzem a 120 Shine Sprite-tot.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)