További anyagi jellegű előkészületek

Vasárnap késő este megvettem a repülőjegyet Eindhovenbe, úgyhogy ennyivel is közelebb vagyok az új életemhez. WizzAir-rel utazok, kb. 25.000 forint most a repülőjegy. Egy 20 kg-os bőröndöt vettem a jegy mellé, az 8.500 forint volt. A ruhák és a könyvek egy része jön velem. De már nagyon azzal kalkulálok, hogy mi minden jön még, ha megtalálom a helyemet. Amik meg nem kellennek, azok ki lesznek dobva. Ezt is fogom válogatni az elkövetkező egy hónapban.

Illetve ma érkezett meg az eMag-os rendelés, méghozzá egy laptop. Régóta nincs már nekem, eddig asztali PC-ről működtem. Azt még éppen el lehetett szállítani Pestre, ha oda költöztem, de Hollandiába már nem lehet elvinni, így vettünk egy laptopot. Én beértem volna egy használttal, mert úgy voltam vele, hogy csak az első időkre kell, aztán ha majd lesz saját keresetem, majd veszek egy jót Hollandiában. De végül egy újat vettem, egészen pontosan HP 15s-eq1000nh laptopot. Személyes megítélésem szerint, ez a laptop a belépő kategóriának felső részébe tartozik. Online jelenlétre, tanulásra, munkára, zenére, videóra kell, arra szerintem sokáig megmarad. Játszani a mai napig nem játszok PC-n, nagyon továbbra sincs igényem rá. Streamelni sem a közeljövőben fogok, úgyhogy egy darabig ez megfelelő lesz.

Eleinte örültem annak, hogy FreeDOS van a gépen, mert egyrészt azt gondoltam, hogy ha a Windows nincs az árban, akkor a többi komponens jobb lehet a gépben. Másrészt meg úgy voltam vele, hogy ha én teszek rá Windowst, az biztos, hogy az enyém lesz az én Microsoft profilommal és nem lesz tele mindenféle szponzor-alkalmazásokkal. Meg is csináltam az ISO-t a Pen Drive-ra, de sehogy nem tudtam az új gépen előhívni a BIOS-t. Arról nagyjából tudok, hogy ezt meg akarják szüntetni és mivel nem is láttam bekapcsoláskor a lehetőségek között, ezért komolyan gondolkodtam, hogy hogyan bootoljak USB-ről. Úgy tudom, hogy a FreeDOS nem támogatja az USB sticket, így ott hiába nézelődtem vagy kerestem valami parancsot, amivel előhozom, nem jártam sikerrel. Sokat nézelődtem, hogy mit tehetnék, de sehol egy értelmes tanácsot nem találtam, mert azok mind régiek, ez meg új dolog. Természetesen ismerem a bekapcsoláskor az F2, F10, F12 gombok nyomkodását, de egyik sem jött be. Már kezdett annyira dühíteni a dolog, hogy úgy voltam vele, hogy visszaküldöm az eMag-hoz, mire megtaláltam egy YouTube-videóban a megoldást, ahol tipikusan ezekre az újfajta HP laptopokra mutatta, hogy kell előhozni a BIOS-t. Nem is F gombot kell nyomni, hanem az ESC-et. Itt tudtam beállítani, hogy az Pen Drive-ról bootoljon.

A probléma itt sem lett teljesen megoldva, mert a termékkulcs, amit vettem a Windows 10-hez, az a Pro változathoz volt, én meg a Home-ot tettem fel. Azt gondoltam, hogy mindegy, hogy melyiket telepítem, a termékkulcs, úgyis módosítani fogja a Windows verzióját. De nem úgy van az... Írtam E-mail attól, akitől vettem a termékkulcsot, azt válaszolta, hogy ez olyan kulcs, ami nem változtatja meg a Windows verzióját. Hát gyönyörű. Először megpróbáltam azt, hogy úgy telepítem újra, hogy meghagyom a beállításokat, de úgy meg nem lehet verziót változtatni. Ha törlök mindent, akkor sem, így nem volt mit tenni, újra meg kellett csinálni az ISO-t a Pen Drive-ban (időközben töröltem). Na itt tudtam olyat csinálni, hogy ha megadom a termékkulcsot, akkor egyből a megfelelő Windows-t teszi fel. És végre rendben lett.

De igen... Többek között ezért hagytam ott az informatikusi szakmát, mert mindig is gyűlöltem, hogy hosszú órákba telik egy probléma megoldódása. Ahhoz meg drága az én időm, hogy egy ilyenen órákig üljek. Közben idegeskedjek, hogy vajon megtalálom-e a megoldást a problémára, ha nem működik, kereshetek újat. Ez nagyon nem az én asztalom.

Úgyhogy órák után lett a laptop használható állapotban. Egyébként amikor csináltam a ISO-t, már nem is magyarul csináltam, hanem hollandul. Így ez a Windows már teljesen holland. Sőt, meglepett, hogy most már két nyelven is lehet használni a billentyűzetet. Természetesen a holland mellett magyarra van állítva, mert hát a billentyűzet kiosztása is magyar, másrészt arra azért még egy jódarabig szükség lesz.

Úgyhogy alakulnak a dolgok anyagi szempontból. De érzelmileg is van teendő, mert azon még dolgoznom kell magamban, hogy elfogadjam, hogy eddig nem voltak komoly sikerek az életemben. És bár lehetőségek voltak, de most van életemben az első olyan, amikor azt érzem, hogy komoly esély van arra, hogy végre elinduljak azon az úton, hogy végre úgy éljem az életemet, ahogy ideálisnak gondolom. Aki én vagyok. Fontosnak tartom feltárni a sikertelenség okait, feldolgozni, elfogadni, mert így tudok teljes erővel a jövőre koncentrálni. Annyira mindig érdemes visszamenni a múltban, hogy tanuljunk a hibáinkból, hogy azokat ha egy mód van rá, soha ne kövessük el. Van erre is még egy hónap.

Ez egyébként úgy jutott az eszembe, hogy hallgattam egy podcastot Gundel Takács Gáborral, ahol többek között arról beszélt, hogy életének harmadik nagy szakaszába érkezik. Elgondolkodtam azon, hogy én vajon hány szakaszra oszthatnám az életemet? Nagyobb vízválasztók konkrétan nem voltak, de több kisebb szakaszra tudtam osztani, amikor olyan dolgok történtek velem az életem során, amik okoztak annyi változást, hogy utána sok minden nem volt ugyanaz. Vannak pozitív, negatív események, de ezek összegűjtése is segített abban, hogy szembenézzek a múltammal. Nem hiába Gundel Takács Gábor az általam egyik legpozitívabbnak tartott médiaszemélyiség. Nagyon értékes gondolatai, szemlélete van, amivel inspirál.

Újabb visszatérők a gyűjteményembe

Ismét volt lehetőség a bolhapiacon CD-t vásárolni, sőt, mivel az az árus, akinek szoktam CD-ket venni hosszabb idő után elhozta az eladó kazettáit, azokból is válogattam és találtam négyet, amit meg is vettem.

Már hetek óta szemeztem a Cher: Believe albumával. Nem mondanám kedvencemnek az énekesnőt, nem igazán ismerem a repertoárját. Az ősi időkből meg pláne nem. De a Believe című dal akkora sláger volt 1998-ban, hogy nem lehetett csak úgy elmenni mellette. Rengeteget szólt rádiókban, a videoklipet nem lehetett a TV-ben elégszer látni. De egyébként ez is az a fajta album, amit nem a minőségéért szeretünk, hiszen csak az akkor zenei trendeket akarta kiszolgálni. Nincsenek olyan nagy zenei bravúrok a dalokban, meg igazából Cher sem énekel olyan nagyokat. Az viszont minden kétséget kizáró, hogy a dalok rendkívül fülbemászóak, így megvolt kazettán és néha, amikor eszembe jutott, meghallgattam.

Most ismét megvan, így ismét bármikor meg lehet hallgatni, amikor kedvem van hozzá. De igen. Most is hallom a fejemben a dalokat, abból a szempontból tényleg nagyon jók, hogy első hallgatásra megmarad. Tehát emlékezetesek a dalok. Igazából mivel csak ezt az albumot ismerem Chertől és a Living Proof-ot 2001-ből, ezért nincs konkrét összehasonlítási alapom, hogy jobb-e vagy rosszabb ez az album az előzőekhez képest. Csak azt biztosra tudom mondani, amit írtam fentebb, hogy a '90-es évek trendjét akarták megörökíteni erre az albumra. Semmi innováció nincs a dalokban se zeneileg, se ének terén, de még a szöveg kapcsán is megfordult bennem a kérdés, hogy tényleg csak ilyen gondolatai vannak egy 52 éves nőnek? Tényleg csak ennyi telik tőle? Kötve hiszem. A szövegek többsége a szerelmi csalódásokról szól, az abból való kilábalásról, az egyéniség felvállalásáról és a szabadságról. Meg itt olvasom, hogy az előző album bukása után vette rá a kiadó arra, hogy készítsen egy dance-jellegű albumot, hogy még inkább mainstream legyen. Na most ezek után lehet sejteni, hogy mennyire hallható a dalokban Cher gondolkodása, egyénisége: Semennyire.

De hiába kritizálom az albumot minőségileg, ugyanakkor el kell azt ismerni, hogy nagyon jól megragadták a '90-es évek hangulatvilágát, ami miatt viszont olykor kifejezetten jó hallgatni ezt az albumot. Ráadásul ez az album jobb, mint a Living Proof. A Living Proof még ennél is kommerszebb mind szövegileg, mind zeneileg.

És akkor evezzünk hazai vizekre, nézzük meg a magyar kiadványokat. Kezdjük is azzal, amelyik inkább ambivalens érzést hagyott maga után, mint pozitívat, a 100 Folk Celsius: Tele van a... című albummal. 1995-ös album, nem nehéz kitalálni, hogy igazából a gyerekdalainak hatására vettem meg ezt az albumot annak idején kazettán. Írtam is róluk néhány hónapja, a Miki Manó kazetták voltak a Halász Judit dalai mellett, amiket sokat hallgattam gyerekként. Aztán 1995-ben kijöttek egy nem feltétlen gyerekeknek szánt albummal, de játszottak belőle dalokat a rádiók (Vidéki kislány, A három aranyásó), és tetszettek, úgyhogy meglett kazettán. Gyerekként is tudtam, hogy ezek másfajta dalok, mint a Miki Manósok, de szerettem ezeket is. Ma már inkább kettős érzést hagy maga után ez az album. Egyrészről azt gondolom, hogy jól átadták ezt a country-s, cowboyos, vadnyugati feelinget, ugyanakkor nem értem, hogy miért kellett szintetizátort is bevetni a dalokba. Kicsit így olyan, mintha fejet hajtottak volna a '90-es évek nagy trendjei előtt, Csak itt ez inkább problémás, mert egyrészt mindegyik tag tud zenélni, másrészt rontja a country-s összhatást. Nehezen tudom elképzelni, hogy a vadnyugaton a cowboyok szintetizátorral járva útjukat fakadtak dalra. A másik problémám a dalokkal, hogy nem érzékelem, hogy lenne egyéniségük. Meg vannak írva a dalok, meg elő is adják, de nem érzem, hogy lenne lelke a daloknak. Mintha a zenészeknek nem lenne olyan karizmatikus személyisége. Ezt már korábban is éreztem, amikor Heilig Gábort láttam a Heti Hetesben. Nagyon nem is szólt hozzá a hírekhez, meg a dalokban, amiket ott rögtönzött, sem volt semmi különleges. Többször fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van ott? A 100 Folk Celsius felnőtt dalai is nagyjából ilyenek. Azokat, amiket ismerek, azokból az jön le, hogy tudnak zenélni, a dalokat jól megírják, de nincs semmi, ami különlegessé tenné azokat. Nagyon sokat számít a személyiség.

Régi Locomotiv GT kazettát nehéz beszerezni, ezért örülök "Az albummm" kazetta eredeti kiadásának. Az album egyébként 1999-ben jelent meg korszerűsítve CD-n és kazettán, amit akkoriban lehetett is kapni, meg is van az is kazettán. A CD-t viszont nem vettem meg, most meg már hiányzik. Jó eséllyel egy darabig hiányozni is fog, mivel egyrészt olyan sokat nem gyártottak belőle, másrészt a kiadó, a BMG Ariola Hungary sem létezik ma már, így a CD ritkaságnak számít. De talán a kazetta is. Egyébként annyira sokat nem hallgattam az albumot, sokkal inkább egyfajta kordokumentumként gondolok rá, hiszen ez az első és egyetlen olyan LGT koncertalbum, mely még az aktív időszakukból származik. Így ez az egyetlen olyan koncertalbum, ahol azokból az időkből hallhatjuk az élő dalokat, amikor még újnak számítottak, vagy néhány évesnek. Plusz a tagok is fiatalabbak voltak, emiatt is más hallgatni ezeket az élő felvételeket. Nagyon jó volt hallani, hogy az "És jött a doktor"-t már itt megreformálták zeneileg. Ezt a dalt a koncerten mindig kb. 10 perc hosszúsággal adják elő, mert kiegészítették zenei átvezetőkkel. Olyanokat gitározik Karácsony János, hogy egyszerűen libabőrös leszek, ha csak eszembe jut. Maga a zenei játék is páratlan, de a dallam is olyan légkört teremt, hogy szinte hipnotikusan, egy másik dimenzióban van az elmém, amikor meghallom. Sokáig egyébként az 1992-es Búcsúkoncert volt az első olyan koncertalbum, amit ismertem tőlük. Ott az És jött a doktor mellett az "Ülök a járdán" extra instrumentális része az, amit még nagyon szerettem. Reméltem, hogy azt itt is hallani fogom az "I love you Frisco"-ban (a dal angol nyelvű változata), de nem. Ettől függetlenül értékesnek tartom ezt az albumot és remélem, hogy idővel lesz lehetőség a CD-t is beszerezni.

A magyar beat aranykora egy 5 albumos válogatás a Reader's Digest kiadásában, közülük is azt vettem meg, amin a Metro-Zorán dalok vannak. Ezzel a válogatással 2000-ben találkoztam, már nem is emlékszem, hogy hogyan. De a lényeg az, hogy nagy becsben tartottam, mert ez volt az első olyan kiadvány, ahol először hallottam Metro dalokat eredeti felvételek formájában. Azóta persze valamennyi Zorán és Metro album megvan CD-n és kazettán, de ezt a kazettát mindenképp meg akartam venni emlékbe, hogy vannak dalok, amiket itt hallottam először.

Mario Kart 8 Deluxe marathoni verseny

Kipróbáltam a Mario Kart 8 Deluxe-ben, hogy VS-ben a lehető legtöbb versenyt megyek egy nagy, marathoni versenyt tárgyak nélkül, 150cc-n, nehéz gépi ellenfél játékosokkal.

Tárgyak nélkül azért jó menni, mert így a valódi képesség számít, és kisebb a szerencsefaktor. És hogy igazán próbára tegyem magam, 150cc-n mentem nehéz gépi ellenfelekkel. A 200cc már tényleg elmebeteg, szinte irányíthatatlan a kocsi, ezért azt gondolom, hogy az igazi megmérettetés 150cc-n van. Persze kipróbálhatom majd magam 200cc-n is, de az már inkább a poén kedvéért lesz.

Mivel 48 pálya van, ezért 48 a versenyek maximális mennyisége. Így kb. 2 és fél órán át tart a játék. A maximálisan megszerezhető pontszám pedig 720 pont, amivel konkrétan ki lehet akasztani a játékot, mert ennél többet nem lehet szerezni. És majdnem meglett!

A GameCube-os IJsige IJsbaan pályán a 3. körben volt egy fatális tévedésem, amit nem tudtam korrigálni, így ott csak a 2. hely jött össze, de a többi 47 pályán nyertem. Így lett összesen 717 pontom a végére. Egyébként egy percig nem untam a játékot. Ilyenkor pont azért izgalmas, mert nagyon kell koncentrálni. Egy tévedés is végzetes lehet, mert itt nincsenek tárgyak, amik megmenthenek. Ha utána nem tudom behozni, akkor annyi a jó eredménynek! Ez nagyszerű lehetőség a képességeim felmérésére, úgyhogy fogok néha ilyet játszani. De egyszer kipróbálom 200cc-n is csak a poén kedvéért.

Az első adag oltás

Ma reggel megkaptam az első adag COVID-19 elleni oltást. És akkor végül a Pfizert kaptam, mert ennek a második adaját tudják még itt beadni. De nagyon az utolsó pillanatban fog jönni, mert a tervek szerint másnap fogok utazni Hollandiába. Egyébként érdekes volt látni, hogy szerdán az AstraZenecánál jobbára idősek vártak az oltásra, mára meg hogy megzuhant az átlagéletkor a Pfizernél. Olvastam egyébként, hogy ezt a fiataloknak szánják, úgyhogy már csak emiatt is ez járna nekem, bár egyébként az AstraZenecára is várt néhány fiatal.

Határozottan pozitív érzésem volt az oltás után, hogy védem magam, másrészt meg megteszem a magam részét a járvány megfékezéséért. Mondom ezt úgy, hogy egyébként rettegek az injekciós tűnek még a látványától is. Amikor ott voltam és szabaddá tettem a bal karomat, úgy nem mutattam ki, de igenis volt bennem egy rossz érzés, hogy hogy fogom túlélni ezt a pár hosszú másodpercet? Ehhez képest az egész annyi volt, mintha tompa ceruzával lágyan megböktek volna. Semmi nem volt. Most vagyok egy kicsit rosszul. Fáj egy kicsit a bal felkarom, egy kis lázam is van, meg most délután nehéz volt felkelni az ágyból, de ez ilyenkor természetes.

Egyébként sajnos én magam is látok a Facebookon néhány oltásellenes posztot, tekintve, hogy néhány ismerősöm hiszi még a tündérmesét, vagyis az összeesküvés-elméleteket. És azért rettenetesen bosszantó ezeket olvasni, mert kritika nélkül elhiszik, amit odaírtak. Pedig annyira egyszerű leszerelni őket némi utánaolvasással, csak hiteles szakemberek és független újságírók cikkeit érdemes olvasni és nem önjelölt virológusok "én megmondom a tutit!" típusú posztjait megosztani. Páran nem megáltalkodottak "én nem oltatom be magam!" jelzéssel ellátni a profilképüket. Végülis, csak a szabad véleményformálás jogával élnek...

Kérdések és válaszok az egészséggel kapcsolatban #3

Mivel nagyon jól állok, tegnap elértem a 30. szintet a Ring Fit Adventure-ben, itt az idő egy újabb kérdezz-felelekre. Lássuk a mai kérdést:

K: Izmok forgatása ismétlés gyanánt?
V: A testtartásod is fontos!

Az izomedzéseknél az ismétlés mennyiségével összhangban történik izomnövekedés. Az ismétlések is fontosak az izomnövekedéshez, de a jó testtartás is, mert azzal elkerülöd, hogy megránduljon az izmod és a sérüléseket. Ha sokat ismétled a gyakorlatokat, jobban tudod majd csinálni. Tehát, vigyázz az izmaidra és a tartásodra és jól csináld meg a gyakorlatokat, hogy az izmaidat csak a megfelelő mértékben terheld meg. De ne vidd túlzásba! Tarts szünetet, ha elfáradsz vagy nem tudsz koncentrálni.

Hát, ez valami rettenetes volt! Ennél jobban ezt nem tudtam megcsinálni. Itt jön ki az, hogy még csak alapszinten vagyok hollandból, ez a szöveg nekem még nagyon bonyolult. Sok benne az olyan szókapcsolat, amiben még nem látok logikát és akárhogy gondolkodok, nem nagyon tudom magyarosra kihozni a mondatot. Úgyhogy ez most Google Fordító színvonalú lett, elnézést érte, ha majd jobb leszek hollandból, újra ránézek.

Néhány eladó termék

Már egy ideje gondolkodok azon, hogy miket adhatnék el azokból a dolgokból, amik az enyémek, de úgy gondolom, hogy nincs már rájuk szükség. Vagyis, nem is feltétlen úgy nincs rájuk szükség, hogy az életben nem fogom többet használni, hanem tudom nélkülözni, vagy másfajtát vennék belőlük, így a meglévőket eladnám. Mert ha összejön az élet Hollandiában, akkor vagy nem tudnám elvinni magammal, ha jön minden (érdekes lenne a Sony képcsöves TV-t szállíttatni. O_O) vagy ahogy írtam, másfajtát vennék belőlük. Ma feladtam a Sony rádiót és a régebbi Philips CD-s rádiómagnót, szerencsére voltak rá vevők. Aztán körbenéztem és találtam még egy pár dolgot, amiket szintén eladnék, közéjük került a Sony TV is. Bár ezt ingyen elvihetőnek hirdettem, mert csak személyes átvételt adtam meg lehetőségként. Biztos valahogy el lehet szállíttatni, mert a postának van 40 kg-s limitje, de én ezzel nem akarok foglalkozni. El lehet vinni, de a szállításról a vevőnek kell gondoskodni.

A többit, amit eladok és nincs rájuk szükségem, jobbára kisebb méretű, de ahogy mondtam, másfajtát vennék belőlük. De ha ezek elmennek, akkor jók vagyunk, de így is bőven lesz mit cipelni, ha tényleg eljön az idő. Például van egy rakás könyv, amitől nem akarok megválni. Aztán ott vannak még a CD-k is, amiket szintén szeretnék magammal vinni. Bútorok természetesen nem jönnek, mert abból sokkal jobbakat vehetek olcsón kint. Szerencsére egyikhez sem ragaszkodok, ahogy a 32"-os Samsung Full HD TV is itt marad. Meg sok apróság, ami csak a polcon vannak is mennek a kukába. Hajh, hogy miért szeretem annyira az üres üdítős dobozokat gyűjtögetni... Amit meg nagyon szeretnék, azt majd megoldjuk, hogy átkerüljenek majd hozzám, Hollandiába.

Akit érdekel, az itt nézhet szét, hogy miket adok el.

Módosult oltási terv

Ez a hirtelen jött kiutazási lehetőség felborította az oltási tervet, mert elvileg ma kaptam volna az első adagot. Csak mivel AstraZenecát kaptam volna, ezért ezzel problémás lett volna kimenni Hollandiába, mert nagy időkülönbséggel adják a második adagot. Gondolkodott a háziorvos az asszisztenssel, hogy mi legyen, végül mondta a háziorvos, hogy szombaton kap a Pfizer/BioNTech vakcinából, és ebből kaphatok. Ennek második adagját hamarabb megkapom és nagyjából meglesz a védettség június 1-jére.

Elvileg, ha nem lenne meg, akkor a repülőtéren kellene egy gyorstesztet végezni, hogy ne kerüljek karanténba Hollandiába. A gyorsteszt tudomásom szerint 20.000 forint körüli összegben van. Ha esetleg rákerülne a sor, akkor azt mondom, legyen, ezen ne múljon semmi.

Rákérdeztem egyébként, hogy beadhatják-e az AstraZeneca második adagját Hollandiában is, de úgy mondta az orvos, hogy vagy igen, vagy nem... Ők párban kapják az oltásokat, elvileg így kéne beadni. Ez szerintem függ attól is, hogy lesz-e hivatalosan bejelentett címem majd Bredában, és a lakókörnyezetemhez tartozó háziorvossal kellene egyeztetni. Én legalábbis így képzelem el.

Valószínűleg mindenképp beadattam volna magamnak az oltást, mivel egyáltalán nem vagyok oltásellenes, de attól vált sietőssé, hogy tudtam, hogy előbb-utóbb kimegyek Hollandiába, és akkor ne legyen gond, hogy emiatt nem tudok utazni. Viszont, hogy a tervezettnél sokkal előbb megyek ki, így még inkább sürgetővé vált a dolog. De ha maradtam volna Magyarországon, akkor nem siettem volna azzal, hogy oltsanak be. Egyszerűen azért, mert fiatal vagyok és bízok a szervezetem védekezőképességében. Hogy ez aztán helyes gondolkodás-e vagy sem, azt nem tudom. De a lényeg az, hogy meglesz az oltás és biztonságban leszek.

Irány Hollandia!

Nemrég telefonáltak, hogy június 1-től dolgozhatok Hollandiában. Egészen pontosan Bredában leszek biciklis futár. Nagyon izgatott vagyok, nagyon várom. És hálás köszönetem a szaktársamnak, aki ajánlotta ezt a munkát nekem. Ő is kint él Hollandiában és ő is ezt csinálja. Azt mondta, hogy nagyon szereti, mert közben látja a várost. De ő egész Hollandiát imádja. Annyira jól érzi magát ott, hogy mondta, hogy mindent el fog követni, hogy ne kelljen visszajönnie Magyarországra. Meg tudom érteni és a munkáról is el tudom képzelni, hogy tényleg nagyon jó lehet. Pont azért vonz engem is, mert nem egy helyben, valami gyárban fogok dolgozni (ahogy sok külföldi), hanem járni fogom a várost és ez nagyon vonzó számomra. Ez önmagában változatossá teszi a munkát. Meg hát Hollandia gyönyörű ország, Breda is biztos nagyon szép. Biztosan sokáig fog látványosságként szolgálni a város.

Meg hát elindul az életem. Ugyanis hosszútávon, sőt végleg szeretnék kint maradni Hollandiában. Onnan akarom befejezni az iskolát. Ha jól fogom venni a nehézségeket, akkor nagy lehetőségek fognak elém tárulni, és ez lesz életem eddigi legnagyobb lehetősége. Az iskolát meg úgy tervezem befejezni, hogy mivel megadnák a tavaszi félévre az Erasmus ösztöndíjat Leidenbe, ezért azt 2 félévben megcsinálnám, így lényegében csak 2 félév marad, amit távoktatásban kell egyénileg megoldani. Mivel az egyetem 6 féléves és most vagyok a 2. félévben.

De azért nem volt semmi, hogy online órán vagyok, egyszer csak teljes hangerővel megszólal a telefon. Már ettől kiugrott a szívem a helyéről, aztán amikor láttam, hogy +31-es a telefonszám (ez Hollandia hívószáma), akkor már tudtam, hogy mi lesz. Nagyon kedves női hang volt, angolul beszélgettünk és mindent értettem. Egyébként a hollandok nagyon jól beszélnek angolul. Nagyon jó hallgatni, teljesen megértem, amit mondanak. Ami annak fényében nagy szó, hogy egyébként Angliában, ahogy a britek beszélik az angolt, az nekem borzalmas és nagyon nehezen érthető.

És pont végszóra jött a telefon, mert ma volt a határidő az Erasmus+ szakmai gyakorlatra jelentkezésnek, Így úgy néz ki, hogy rendben lesz minden. Egyébként hihetetlen, miket tapasztaltam, miközben jelentkeztem gyakorlati helyekre. Annyira rendesek és készségesek a munkáltatók, mindenkitől kaptam választ. A nagyja persze elutasító volt, de legalább válaszra méltattak. Legalább ezt megtették. De ami meglepett, hogy volt olyan is, aki meg is indokolta, hogy miért nem tudnak alkalmazni. És semmi rossz nem volt benne. Szépen megírták, hogy mivel náluk csak hollandok dolgoznak és elengedhetetlen a kommunikáció a munkatársak között, ezért náluk elvárás, hogy a jelölt folyékonyan beszélje a hollandot. Semmi rossz érzés nem volt bennem, teljesen jogos, hogy ilyen elvárásuk van. Én megpróbáltam, nem ártottam vele senkinek, nem vagyok oda még alkalmas. Majd később alkalmas leszek rá. Egyébként kaptam még egy pár olyan E-mailt, hogy megkapták az önéletrajzot, hamarosan átnézik és visszajeleznek. Ezekről a helyekről is tényleg visszajeleztek. Meg kaptam olyan üzenetet is, hogy tudják, hogy sok időt szánok a munkakeresésre, nagyra értékelik a jelentkezésemet, de kérik a türelmemet, hogy átnézhessék az önéletrajzokat.

Hát ez a nagy különbség Közép- és Nyugat-Európa között. Ezekben az E-mailben sokkal több van néhány kedves (esetleg udvarias) mondat mögött. Itt látszik, hogy Hollandiában tényleg megbecsülik a munkaerőt. És ha arra a kedves hangra alapozok, akivel beszéltem telefonon, akkor tényleg jó dolgom lesz nyáron. És később is. Egyébként azért lenne nagyon fontos a munkáltató részéről, hogy válaszoljon azoknak is, akiknek nem sikerült (még ha több százan is vannak és sablon-levelet küldenek), mert ezzel legalább azt jelzik, hogy vették a fáradtságot és átnézték az önéletrajzot, és ebből legalább már az lejön, hogy nem veszett kárba az az idő, amit a jelentkezéssel töltöttem. Ez pedig ad némi reményt arra, hogy érdemes próbálkozni.

Már a kiutazást is néztem, és ahogy elnézem, pont szerencsés vagyok, mert májustól megint jár a WizzAir Eindhovenbe, ami nemcsak abból a szempontból segítség, hogy megint charter járattal mehetek Hollandiába, hanem Eindhoven jóval közelebb van Bredához, így a vonatjegyen is spóroni fogok. Még csak a KLM, a holland légitársaság jár Budapestről Amszterdamba, de elvileg májustól visszajön a WizzAir, illetve júliustól megint jár az EasyJet Amszterdamba. Úgyhogy ha jók az értesüléseim, akkor megint lesznek olcsóbb alternatívák Hollandiába. Úgyhogy WizzAir lesz Eindhovenbe és onnan nem €22 lesz a vonatjegy Bredába (ahogy Amszterdamból), hanem €11. Albérletet meg lassan elkezdek keresni. De úgy nézem, hogy a szobabérlés olyan €300-400 lesz havonta.

Úgy néz ki, végre eljött az én időm. :) Nagyon izgalmas belegondolni abba, hogy már csak néhány hetet vagyok Magyarországon.

Kérdések és válaszok az egészséggel kapcsolatban #2

Ma elértem a 22. szintet a Ring Fit Adventure-ben és többszöri próbálkozás után végre legyőztem a 3. világ főellenségét Dragót (bár mindenhol ő a főellenség...), így Smoothique népessége fellélegezhet. Ennek örömére nézzük át, hogy mit javasol a Ring Fit Adventure, hogy egészségesek maradjunk.

K: Félek, hogy túl izmos leszek.
V: Az nem véletlen történik.

Edzett testet akarsz, de nem akarsz úgy kinézni, mint egy bodybuilder, jól értem? Ha igen, nem kell aggódnod. Egy átlagos testedzés könnyű terheléssel nem okoz túl nagy izomnövekedést. A bodybuilderek testfelépítése egy nagyon kemény munka eredménye és szakértők alapos terve alapján történik hosszú idő alatt.

(Az "alapján történik"-et én magam írtam oda, az nincs benne a holland szövegben. A hollandok előszeretettel hagyják ki az igét, ha a többi mondatrészből nyilvánvalóan kiderül, hogy miről van szó.) Egyébként teljesen jogos felvetés, és konkrétan az én fejemben is megfordult, hogy ugyan tényleg szeretnék jobban kinézni, de nehogy túlzottan izmos legyen. Itt a válasz a felvetésre.)

Froukje: 17

Bár ez a dal nem jelent meg külön kislemezen, de szeretném bemutatni, mert ez a másik dal Froukje Veenstra-tól, ami nagyon tetszik. Tipikusan szerelem első hallásra típusú dal, ami hihetetlenül megérint érzelmileg. Akárcsak az Ik Wil Dansen, ez is meglehetősen ambivalens érzelmileg. Alapvetően szomorú, mégsem akarok sírni a dal hallatán.

És hogy miért egy szám a dal címe? Mert ez a 17. nap egymás után, amikor ír neki, de még mindig reménykedik, hogy válaszol. Egyértelmű, miről van szó: egyoldalú szerelem. De hogy miért nem annyira szomorú a szöveg, azt ez az egy sor árulja el:

Is het gek, dat ik geniet van pijn?

Nem, egyáltalán nem őrület, hogy élvezi a fájdalmat, ez teljesen normális. Valami életben tartja a reményt, de közben a másik énje meg üvöltözik, hogy mit reménykedik, nem látja, hogy nincs esélye? A szövegben a két belső én viaskodik, ezért van az, hogy fáj neki, hogy nincs esély, de mégis reménykedik és ez adja az "élvezetet".

Ez is olyan dal az énekesnőtől, ahol nem énekel olyan hatalmasat, de érzelmileg nagyon átjön. Ezeket az érzelmeket emeli ki nagyon a lágy háttérvokál, amitől mindig libabőrös leszek, ha meghallom. Teljesen olyan érzetet ad, hogy átadja magát az érzelmeinek, a fájdalmának és azt a maga teljességében éli meg, nyugalommal. Az egész dalt átjárja egyfajta nyugodt melankólia, nagy érett érzelmileg.

Egy hibája van csak, hogy rettenetesen rövid. 2:10 hosszú és igazából problémának érzékelem, hogy nem bontakozik ki a zene, pedig nagyon szép a dal zenei alapja. A háttérvokál is szólhatott volna többet, nemcsak a dal végén. De akármennyire is tartalmas a dal érzelmileg, igazából még jobb lenne, ha hosszabb lenne, mert így olyan, mintha csak le lenne darálva az egész dal. Ha többet szólt volna a zene és a háttérvokál, az lehetőséget adott volna arra, hogy elmélyedjünk az érzelmekben és feldolgozzuk azokat. Akár még egyszer ilyen hosszú lehetne és akkor simán megpályázhatná a 2021-es év legjobb dalának címét.

Meghallgatni természetesen érdemes, mert egyébként nagyon jól megírt dal és a maga terjedelmében tartalmas is, de jobban el lehetett volna merülni a szövegben és a közvetített érzelmekben, ha hosszabb lenne.