2011. június 24., péntek

Super Mario 64 – Már majdnem kész!

Igen, már 115 csillag van meg, és már csak a 15. pálya nincs meg 100%-ra. Legyőztem a Bowsert is, ott is megszereztem a 8 piros érmét. Egy párszor meghaltam a pályán, mert van egy pár ilyen "mégis hogy gondolták, hogy lehet feljutni oda" pályarész, de sikerült. Amin meg vagyok lepve, hogy Bowsert elsőre sikerült megölni! Nem tudom, hogyan, semmi bravúrosat nem csináltam, de sikerült. Az ending videó nem annyira hatásos, de a zenéje nagyon szép. Emlékszem, anno majdnem elérzékenyültem tőle.

A 13. pályán akadtak még nehézségek például a piros érmék összeszerzésével. A vékony gerendán nehéz átjutni, én ilyenkor átváltom a kameranézetet R-gombbal Lakituról Marióra, mert akkor közvetlen mögötte van, közel, így könnyebb követni, és irányt váltani.

Holnap Pokémon találkozó, nem tudom, hogy akkor végig tudom-e vinni 120 csillagra. Szép lenne, de a Rainbow Ride biztosan meg fog izzasztani.

Kódok kellenek a fogyáshoz?

Az Alexandra könyvesboltban 500 forintért árulják Norbi 2. titok könyvét, és mivel manapság úgyis foglalkozok fogyással, gondoltam, hogy most beleásom magam az elméleteibe, hogy ő hogy látja a dolgokat. Korábban nem nagyon kedveltem a stílusát, olyan volt számomra, mindig úgy képzeltem el, hogy ha eszek valami nem éppen fogyókúrás kaját, mintha ott lenne mellettem, és mondogatná, hogy "Tudod, hogy mennyi zsír, meg só, meg cukor van ebben?" és stb. stb. Hát ennek nem örülnék. De ennyi pénzt megér, hogy jobban meglássam, hogyan gondolkodik a fogyásról. Hát, nem kedveltem meg, és szinte biztos, hogy a többi könyvét sem fogom megvenni. Kicsit ellentmondásos számomra a könyv, mert az elején egy rövid beszélgetést mutat be egy színművésszel, Szabó Győzővel, aki megkérdezte Norbit, hogy lehet-e ilyen meg olyan hízlaló kajákat enni? És mindenre azt mondta, hogy igen. Holott szinte az egész könyvben azt taglalja, hogyan iktassuk ki a kódrendszerében a 3-as kódú kajákat az életünkből. Na tessék, hol az igazság. A szókimondással nincs bajom, sőt szeretem, ha valaki kimondja, amit gondol, csak nekem nem tetszettek a hasonlatok, és a könyv egy idő után nagyon átfordul önreklámba. Azt írta, hogy szeretne egyre több élelmiszergyártó céggel tárgyalni, hogy mindenki alkalmazhassa az ő update kódját, mert szerinte az mindenki számára egyszerű és közérthető. Én nem tudom... szobrot ne állítsunk neki? Az idősávos étkezés sem egészen az ő találmánya, mert tudtom szerint a "Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus" mondást nem tegnap találták fel. Csak reméltem, hogy hátha tud valami újat mondani. Nem firtatom az életében elért eredményeket, biztos vagyok abban, hogy járt nagyon mélyen is, nem véletlenü ír a saját történeteiről is, csak szimplán nem osztom az elvét. Meg az sem tetszik benne, hogy érezhetően mindenkit meg akar változtatni. Legalábbis ezt érzem. Pedig Dr. Csernus Imre nagyon jó dolgot mondott e téren. Nem tudom pontosan idézni, de a lényeg benne van: "Nem kell, hogy mindenki pozitív gondolkodású legyen. Sőt, szükség van negatív emberekre is, mert ők az elrettentő példa, hogy milyen nem akarok lenni!" Nagy igazság van benne.

Különben ma elég kevesen voltak a bankban, ahol voltam szakmai gyakorlaton, ilyenkor mindig beszélgetünk egymással bent dolgozók. Az egyik ügyintéző megemlítette, hogy néha szokott fogyni. Poénkodhatott, mert eléggé vékony, de azért mondtam, hogy azért én még szeretnék leadni 3-4 kilót. És akkor kérdezte, hogy miből? A Wii Fit szerint maradok 67 kilónál, és az az igazság, hogy egyre többször "üzen" a szervezetem, hogy szeretne mást is enni. Csak ilyenkor azt nem tudom, hogy ez csak vágyakozás, vagy komolyan jelez a szervezetem, hogy most már álljunk le, nem kell tovább fogyni. Ez a nagyon jó nálam, hogy a fogyás nem járt anorexiával, és látom magamon a pozitív eredményt, hogy fogytam, és tényleg egyre inkább hajlok arra, hogy visszaálljak. Igazából, ha csak pár napra is, de megtehetem, mert napi szinten szeretnék mozogni a Wii Fittel, és a napi mérés megmaradna, tehát igazából már csak azért sem lenne hülyeség visszaállni, mert meglátnám azt, hogy ha úgy étkezek, mint régen, de mellette mozgok rendesen, hogyan gyarapodna vissza a súlyom. Vagy nem hízok, nyilván ez lenne a legjobb. Aztán, ha nagyon akarok, később még leadhatok pár kilót, csak tényleg, ellenőrizni kell magamat.

2011. június 23., csütörtök

Kirby TV channel

Ma tök ártatlanul bekapcsolom a TV-t, mert szeretném megmérmi a magam, a szokásos reggeli rutin. Jön egy üzenet, hogy van egy új channel letöltésre, a Kirby TV channel! Teljesen ingyenesen letölthető, és ingyenesen megnézhetően a Kirby anime részek! Még szép, hogy kell! Épp csak belenéztem, nem saját szórakozásomból ébredtem fel reggel, hanem mert szakmai gyakorlatra járok, és 8-ra kell menni. De nagyon jól néz ki! ^^ December 1-jéig feltesznek 51 részt (feltételezem, ennyi jelent meg angolul), hetente láthatunk 2 új részt. Egyet hétfőn, egyet csütörtökön tesznek ki. Az anime angolul lesz, ami azért rossz, mert ez is egy kicsit át van szabva, és természetesen a japánul sokkal menőbb, de így is ajánlom mindenkinek, mert nagyon aranyos sorozat. ^^ Meg annyira azért nincs kicenzúrázva, csak hát ezt is a 4Kids csinálta Amerikában, és köztudott, hogy szeretnek belepiszkálni a dolgokba. Az opening és az ending más (pedig tök aranyos a japán), de nincs semmi sem kivágva.

Viszonylag kevésbé közismert, hogy Kirbyből is készítettek animét. 2001 és 2003 között készült eredetileg 100 rész. Nem folytatólagos történet, minden új résszel új történet veszi kezdetét. Japán címe Hoshi no Kirby, amerikai meg (ezen láthatjuk): Kirby: Right back at ya! Lényegében úgy kezdődik, hogy Kirby utazik az űrben, egyszer csak elalszik, és az űrhajója a Dream Landen köt ki. Itt éli mindennapjait, olykor King Dededével küzdelemben, ezt láthatju 100 rézen keresztül. Aranyos, egyáltalán nem unalmas, de láthatóan ez is rajongóknak készült. De mivel ingyenes (és csak nekünk, európaiaknak van!) miért ne tehetnénk egy próbát vele?

  • Opening: Shanchii: Kirby March
  • Ending: Shanchii: Kihon wa Maru

Viszont, ha jól értelmeztem, egy-egy rész csak 2 hétig nézhető meg, és december 1-jén teszik fel az 51. részt, utána talán meg is szüntetik a csatornát. Nagy kár lenne. De azért csak európában érhető el, mert nálunk nem vetítették az animét. A channel kárpótol. :)

2011. június 22., szerda

100 csillag!

Ennyi van a Super Mario 64-ben. Nekiálltam tegnap este, eredetileg nem akartam ennyit összeszedni, csak gondoltam, elkezdem a Tick Tock Clock-ot, és a Rainbow Ride-ot, de a 14-es pálya annyira magával ragadott, hogy végig is vittem 100%-ra. Hát sokkal könnyebb a pálya, ha meg van állítva az óra. A csillagokat is érdemes így megszerezni, bár a harmadikat és a negyediket elég nehéz álló órával megszerezni, mert a másodpercmutató visz minket a csillaghoz. De például, aki nem akar idegbajos lenni, annak nem javaslom, hogy az óra járásakor szerezze meg a nyolc piros érmét. Ez is nagyon ötletes pálya. A Rainbow Ride meg eléggé nehéz, szerencse is, hogy nem enged oda minket egyhamar. Ahhoz a pályához kell némi játékismeret.

Tegnap örömmel vettem tudomásul, hogy a Wii Fit-ből át lehet vinni az adatainkat Wii Fit Plus-ba. Ezek után még jobban kell a program.

2011. június 21., kedd

Haladás a Super Mario 64-ben

Tegnap vett bagszi magának Nintendo 3DS-t. A sok új dolog mellett kipróbáltuk a Super Mario 64 DS-t is benne, arra voltam kíváncsi, hogy az analóg karnak köszönhetően olyan-e az irányítás, mint egy Nintendo 64-en. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy nem, de még így is jobb, mint Nintendo DS-en játszani, mert analóg karral mégiscsak könnyebb irányítani Mariót. Annyi, hogy nem gyorsul be, mint 64-en, csak, ha nyomva tartom az Y-gombot, akkor megy gyorsabban.

De az eredeti, Nintendo 64-es verzióban már 88 csillagom van, készen van az első 9 pálya, és a 11. pálya 100%-ra. A 8. pályán a Shifting Sand Land-ben nagyon sokat güriztem a 100 érme megszerzéséért. Többször meghaltam, az egyik eset elég érdekes volt. Repül a madár, amelyik leveszi Mario fejéről a sapkát (bosszúból, mert elvettük tőle a csillagot). No most, ha nincs Mario fején a sapka, akkor egy egységgel többet veszít sebzéskor. 8 sebzés van összesen, és pont akkor vette el a sapát, amikor ráálltam arra a pályára, ahol a hatalmas kockák mozognak. És az egyik kocka úgy rám jött kétszer, hogy visszafordult, és 3 egység helyett 4 egységnyi életerőt veszítettem, magyarán meghaltam. Úgyhogy nagyon szép volt. Aztán végül olyan 53 érme után bementem a piramisba, és ott a maradékot öszeszedtem, meg az öt különleges érmét, és ezzel két csillagot szerezem meg egyszerre. A 9. pályán, a Dire Dire Docksnál, meg ha jól számoltam össze, pontosan 101 érme van az egész pályán, úgyhogy itt is nagyon óvatosnak kell lenni. A 11. pálya meg nagy kedvenc. A vízszint váltakoztatása nagy ötlet, de mire feljutok a piros bombához, aki megnyitja nekem az ágyúnyílást... Na az egy szép idegölő munka. Csak egy kis platform van, és olyan magasan van a piros ágyú platformja, hogy oda csak hármasugrással lehet feljutni. És mivel ahhoz hely kell, mert csak lendületből lehet megcsinálni, ezért nagyon pontosan kell kicsiket ugrani. Jól ki van találva ez a játék, mondhatom. De pont erről beszéltem néhány posttal lejjebb, hogy nagyon feszegeti a Super Mario 64, meg általában a Mario játékok a határaidat, és ha sikerül, nagyon jó érzéssel tölt el. Ez ad újabb inspirációt arra, hogy ne adjuk fel, folytassuk. Ha valaki ráérez az ízére, akkor nagyon Mario-függővé lehet válni. Kifejezetten a játéksorozat okozhat függőséget a szerethető karakterek miatt, a fantasztikus zene miatt, az élmény miatt, és így az ember már nem is az érzést, a sikerélményt hajszolja egy adott Mario játékban, hanem magát a játékot.

Most egyelőre ennyi, szerintem maj este folytatom a játékot. 88 csillag, avagy már majdnem 75%-ra kész az egész játék.

2011. június 19., vasárnap

Kódmester magazin

Most, hogy itt vagyok Békéscsabán, kicsit vadásztam az ittmaradt cuccaim közül, és megtaláltam az újságot. Jó sokat sikerült összeszerezni belőle, mert régen volt egy akció, hogy 100 forint darabjáért meg lehet venni az összes régi számot (megjegyzem, ők valamiért típusnak hívják a számot, de hogy miért...). Kicsit belelapozgattam, jó újság volt ez, kár, hogy mára már megszűnt. Szerettem, mert mindenki maga küldte be a általa ismert végigjátszásokat, és így személyesebb volt a cikkek hangvétele, köszönhetően annak, hogy nagyjából megőrizték a cikkíró stílusát. Valaki a saját végigjátszását egyes szám első személybe (E/1) írta. Meglepő volt így olvasni egy végigjátszást, de egyáltalán nem rossz ötlet. Maga az újság egyébként 1996-ban indult, eléggé nehezen, mert én is csak 3 évre rá ismertem meg, és nagyon ritkán jelent meg egy-egy újabb szám. Aztán ahogy beindult, 2000-re beállt egy kéthavi megjelenés, majd néhány év múlva megint ritkábban jelent meg. Nekem a legutolsó szám, ami megvan, az 2007/1, nem tudom, hogy utána jelent-e még meg. Ez a 42, úgyhogy nem élt meg végsősoron sok kiadást. Ennek utódja lehet a Game Master magazin, mely hasonló elveken működött, ez aztán már végképp hamar kifulladt. Pedig szerintem nem lenne rossz most sem egy ilyen újság. Kicsi, A5-ös méretű, belül fehér, füzetszerű lapok, de talán azért, mert kevés emberhez jutott el, másabb volt az egész. Jó volt olvasni.

2011. június 18., szombat

The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D és egyebek

Tegnap megjelent a játék. Kinek van már meg? Kerestem egyébként üzletekben, kíváncsi voltam, hogy néz ki, de az 576 KByte üzletekben már elfogyott. Egyébként nagyon tetszik az EU-s borító, van is erről egy jó kép:

Nagyon szép. De érdekes, hogy a Phantom Hourglass óta mindig más borítója van Amerikában a Zelda játékoknak. Nem értem, hogy miért, szerintem sokkal jobbak az EU-s és a japán borítók. Sok jó véleményt olvastam a játékról, azt mondták, hogy sokkal feelingesebb a játék 3D-ben. Még nincs tervben nálam 3DS vásárlás, de szívesen megnézném, hogy mutat a játék.

A héten rájöttem arra, hogy ha csak meg akarom mérni magam a Wii Fitben, arra nem kell beletenni a lemezt, csak tréning alatt. Elég csak a Wii Fit channelt megnyitni. Egyébként 67 kg vagyok, úgyhogy már csak 4-5 kilót kell leadni az ideális testtömeghez. És jól érzem magam, tehát nem éhezek, nem fáraszt az edzés sem, sőt csak egyre jobban megy, úgyhogy nagyon jól haladok.

Kíváncsiságból betettem a DSi XL-be a Super Mario 64 DS-t, hogy megnézzem, milyen. Hát csak meg tudom erősíteni azokat az állításokat, hogy nehéz irányítani. Ez így van. Nem tudom, miért találták ki így, de nem jó. Amúgy abban összeszereztem 2 csillagot, így ott 89 csillagnál tartok. Meg most azt fogom nyomni, mert megyek haza Békéscsabára, és nem akarom vinni a Nintendo 64-et, és szerencsére elég csak egy kézikonzolt vinni.

2011. június 16., csütörtök

Super Mario 64 háttérkép

Teljesen ráfüggtem erre a játékra, tegnapra sikerült összeszerezni 75 csillagot, úgyhogy nagyon jól haladok. Ennek örömére kerestem egy háttérképet, amit kitehetek magamnak, bár laptopra nem könnyű találni, hiszen eléggé egyedinek számított a régi időkben a 1280×800-as felbontás, de szerencsére találtam egyet, és kitettem.

De egyszerűen hihetetlen, mit tesz az emberrel ez a játék, akkora hangulata van, hogy szavakkal nem lehet leírni. És, mint ahogy jellemző ez a Mario játékokra, a Super Mario 64-re hatványozottan, hogy nehéznek nehéz a játék, de benne van az a fajta hangulat, ami mindvégig arra ösztökél, hogy ne adjam fel, menni fog! Csak más módon kell eljutni oda, ez nálam a hóemberes résznél volt igaz elsősorban. Meg tegnap sikerült a csúszdánál 21 másodperc alatt lecsúszni. Miben rejlik a titka? Hason kell csúszni! Mario akkor gyorsabban csúszik, és 20:8-as (csak tizedmásodpercben mér) idővel leértem. A nagy szemétsége ennek a résznek, hogy pontosan 21:0-ra sem adja meg a csillagot. De el voltam keseredve akkor, ilyenkor szeretném, ha valaki egy pillanatra megállítaná az időt, hogy biztosan menjen, mert a legvégén szoktan nézni, hogy hol tartok, és nagyjából lehet tudni, hogy mennyire érek le. Meg ami még szívás volt, a Hazy Maze Cave pályán összeszerezni a 100 érmét. Ha a méreglabirintusban nehéz megtalálni a kék érmék útját (melyek egyébként a 4. csillaghoz vezetnek el), és ha azok nincsenek meg, akkor fújhatjuk, nem lesz meg a 100 érme. De most már kész van az első hét pálya 100%-ra. A 8. pálya, a Shifting Sand Land lesz még egy szép történet végigvinni teljesen, de érdemes. A Super Mario 64 nagyon feszegeti a képességed határait, de épp csak annyira, hogy megküzdj vele, de el tudd érni, és lassan nehezedik, így azt érzed, hogy képességeid tolódnak ki, ez is inspirál arra, hogy csináljuk tovább, menni fog. De ez általánosságban jellemző a Mario játékokra. Ha hangulat nagyon magával ragad, és el nem enged. Tegnap is 18 csillagot szereztem meg egyhuzamban. Már azzal is elégedett voltam, hogy megvan 60 csillag, na mondom, kész a játék fele. De csináltam tovább, aztán mondtam magamban, hogy 70 csillagnál most már tényleg szünet, de rájövök arra, hogy de még ezt akarom megszerezni, meg még azt, és így jutottam el a 75 csillagig. Ingyenes függőség, kell ennél több? Szerintem nem, ez a játék túl jó ahhoz, hogy elfogadjam bárkitől is azt, hogy nőjjek fel, és ne Mariózzak 25 évesen. Sajnos minden szó hiábavaló, mert akik nem érzik ezt az érzést, amit egy Mario játék ad, azok nem értik meg, hogy miért is való egy Mario játék 3-99 éves korig mindenkinek.

És az is biztos, hogy felhagyok a játékok eladásával. Csak nem olyan érzés Virtual Console-on játszani, mint eredeti konzolon. A régi hangulat csak eredeti controlleren érezhető. Na meg, amikor eladásra került 3 NES játék: Super Mario Bros, Super Mario Bros. 2 és Super Mario Bros. / Duck Hunt. Személyesen találkoztam a sráccal, és ahogy láttam, hogy elvitte ezeket, akkor ő a szememben nem játékokat vitt el, hanem kitépte a szívem egy részét... Sírni nem sírtam, de olyan rossz volt megélni, hogy csak úgy elviszi. Úgyhogy amint hazaértem, leszedtem mindegyiket a vateráról, amiket még nem adtam el. Szerencse az esetben, hogy tegnapelőtt felhívott a srác, hogy nem működik a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 2, és szeretné, ha visszavenném. A LEGNAGYOBB ÖRÖMMEL!!! Egy percig nem akadékoskodtam, hogy hát lehet, hogy a gép hibás, meg hasonlók. Még aznap este találkoztunk, és visszavettem. Úgyhogy nincs olyan nagy bánat. De ne adja az élet, hogy erre rákényszerüljek.

Legvégül, akinek tetszik ez a Super Mario 64 háttérkép, azoknak itt van:

2011. június 15., szerda

Hangminőség jelentősége a dal hangulatában

Most hallgatom a Megumi Hayashibara: VINTAGE White albumot. Ahogy írtam, ez egy válogatásalbum, mely tartalmazza a legelső dalát is, a Yoake no Shooting Star dalt. Ezt 1988-ban vették fel, de amire ki szeretnék térni, hogy nagyon meg vagyok lepve, mennyire másképp hangzanak ezen az albumon a régi dalok, mint az aktuális albumokon, melyeken a dalok szerepelnek. Sokkal jobb, és az ősrégi Megumi dalok (Kimi no Answer, Niji Iro no Sneaker, BECAUSE, stb.) valami elképesztő, hogy a digitális felújítással a hangszerelés ellenére olyannak hangzanak a dalok, mintha maiak lennének. Tisztábban hangzik a zene, Megumi énekhangja is sokkal szebb, és az egész hangulat sokkal jobban átjön. Régi kedvencem például a Bon Voyage!, ennek a dalnak is sokkal jobban átjön a nyugodt, kellemes hangzása. Úgyhogy szerintem most megint lesz egy rövid Megumi korszakom. :) Az Oriconon is szépen halad, az első ugye 3. helyen nyitott, azóta ugyan visszaesett az 5. helyre, de ott tartja magát. És ma 12 óra után heti Oricon lista! Kiderül, hogy hányadik helyen végzett, és mekkora összeladással. Cél, a 11.000-es heti eladás túlszárnyalása.

Egyébként az összes régi Megumi album a Half, and Half-tól a VINTAGE A-ig, megjelent második kiadásban 2005. március 16-án digitálisan felújítva. Lehet, hogy inkább azok beszerzésére kéne összpontosítani. De rég vettem Megumi CD-t... De sajnos most más jellegű anyagi terveim vannak, úgyhogy nincs kilátásban új Megumi CD vásárlása, pedig örülnék neki.

Tudom, hogy Okui Masami már rég rég megszakította a kapcsolatát a King Records-szal, de nem akarja ő is újra megjelentetni a régi albumait? Én biztos (és sok rajongó is) vevő lennék rá!

UPDATE: Az új Megumi album a 9. helyet érte el az Oricon charton, 13.149-es összeladással. Szép eredmény, hozta személyes elvárásaimat. ^^

2011. június 14., kedd

Saját Wii Fit

Végre tudtam venni saját Wii Fitet. ^^ A Konzolok Szervizében volt használtan 14.000 forint. Van még egy, akit érdekel. Szerintem ez az ár bőven megéri, tényleg nagyon hatásos, és soha semmilyen edzés, semmilyen konditerem nem tudott engem így rávenni a mozgásra, és megtanítani nekem a mozgás szeretetét, mint a Wii Fit. Nem tudom, mi a varázsa, de nagyon kellemessé teszi számomra, és a fogyás is nagyon beindult, már 68 kg vagyok. Tehát már csak 5-6 kg-ot kell leadni az ideális testtömeg eléréséhez. Most csak épp kipróbálni tudtam, hogy minden rendben működik, egy kicsit futottam vele, meg alap step-aerobic. 5 perces kocogás azok után, hogy napi 30 perceket futok, már meg se kottyan. Esküszöm, soha nem hittem volna, hogy ezt valaha az életemben fogom futásra mondani. :D De hát miből lesz a cserebogár. Az aerobic-nak köszönhetően meg javult a ritmusérzékem.

De ha el is érem az ideális testtömegemet, akkor sem fogom letenni a Wii Fitet. Azért vettem meg a programot, és a Balance Boardot, hogy a mozgás számomra már életmód-szerű legyen, akár hosszú évekig is csinálnám. Később, ha majd anyagilag megengedhetem magamnak, akkor majd megveszem magamnak a Wii Fit Plus programot. Abba elvileg sokkal több minden van.