2018. április 30., hétfő

Macskatartás egy panellakásban

A másik dolog, ami miatt jól érzem magam az albérletben, hogy van két macska. Nagyon szeretem a macskákat, többször mondtam már másoknak, hogy ha tehetném, macskatenyészetet tartanék. Ebben azért van némi túlzás, de az biztos, hogy szívesen venném gondját legalább egynek.

De panelban? Gyerekkorom egyik fájdalma volt, hogy anyám soha nem engedte meg, hogy tartsak macskát, pedig nagyon szerettem volna. Panellakásban laktunk, és soha nem fogadtam el azon érvelésüket, hogy állat nem való lakásba. Még csak pár napja lakok itt, és hiába szeretem az itt lévő macskákat, kezdem érteni, hogy miért tiltották, hogy legyen macskám. A kép árulkodó, ez az egyik macska, és épp az erkélyen néz ki. Nem engedhetem csak úgy ki őket felügyelet nélkül, mert az 5. emeleten lakunk, és ha felmásznak az erkélyen lévő asztalra, onnan ők könnyen ráugranak a korlátra, és még egy ugrás a szabadság, ami már végzetes lenne... Igazából nem tudom, hogy mennyire érzékeli egy macska a magasságot, és hogy mivel járna, ha innen leugrana, de van egy kisebb rés, amin állandóan ki akarják dugni a fejüket, de szerencsére nem fér ki. De az látszik, hogy ha tehetnék, kimennének világot látni. Ez részint azért is van, mert lényegében még kölyökmacskák, májusban lesznek 8 hónaposak.

Mind a kettő fiú, így most még nem, de ha itt maradnak, mindenképp fontos lesz a közeljövőben ivartalanítani őket. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyébként az ivartalanítás ellen vagyok. Már most is mozgékonyak, alkalomadtán harcolnak egymással (gondolom, ez a játék egyik módja náluk). Úgy tudom, hogy a macskák 1 éves korukra válnak ivaréretté, és az panelban végzetes, mert állítólag elviselhetetlenül büdös, ha kijelölik a területüket, azt viszont hallottam már, hogy milyen elviselhetetlen hangot adnak ki magukból, ha párosodási időszakuk van.

Én azt csinálnám, hogy ha családi házban laknék, nem ivartanalíttatnám őket. Akkor hagynám, hadd csavarodjanak el,  ha úgy érzik, nyugodtan lássanak világot, aztán ha számít nekik, hogy én etettem őket, meg szeretgettem őket, úgyis visszajönnek. Gondolom, a macskáknak is vannak oltásaik - sőt most néztem utána, hogy de még mennyire, hogy vannak - akkor azt csinálnám, hogy beoltatnám a macskámat, és utána oda mehetnek, ahova csak akarnak, mert jó eséllyel védettek lesznek. Ha pedig panelban laknék, akkor muszáj leszek ivartalaníttatni őket, mert akkor kicsi az esélye annak, hogy olyan helyen laknék velük, ahol ki tudnának menni. Ivartalanított macska meg nem akar kijárkálni, még inkább párosodni. Ellenben bújósabbak, jobban hagyják magukat megszeretgetni.

Azért vagyok az ivartalanítás ellen, mert úgy vagyok vele, hogy teljesen természetes, ösztönös cselekedetük a párzás, és úgy képzelem el, hogy nekik is egyfajta élvezet, ha egy kandúr és egy nőstény egymásra talál, némi szerenád után egymáséi lesznek egy rövid időre. És miért fosszam meg őket ettől az élvezettől? Amíg nem fertőzik meg egymást, csinálják csak. Ami a csavargást illeti, tudom, hogy a macska sokkal kevésbé hűséges állat, így igazából csak azzal lehet őket hozzánk "láncolni", ha folyamatosan etetjük őket. Ez a két macska is csak akkor dörgölőzik a lábamhoz, amikor éhesek, egyébként nem feltétlen tartanak igényt a társaságomra meg a szeretetemre, elvannak magukkal. És inkább magukkal, mert például, amikor etetem őket, akkor is csak azon vannak, hogy ők maguk jóllakjanak, aztán, hogy a másiknak mennyi marad, az már az ő baja.

Egyébként meg a macskatartás kötelezettségei nem okoznak problémát nekem. Az etetés mellett cserélem az almot, meg pont ma történt az, hogy nyávognak, de nem tudtam kitalálni, hogy mi a bajunk. Adtam nekik enni, meg minden, de semmi eredménye. Kicsivel később jöttem arra rá, hogy az a bajuk, hogy szinte már csupa mocsok volt a tálkájuk környéke. Kitakarítottam ott, és utána már ettek.

Úgyhogy nem okozna nekem gondot a macskatartás, csak az lenne rossz, ha nem hálálnák meg szeretettel. Bár ezt valószínűleg egy ivartalanított macskától kapnám meg, mert ők bújósabbak. Az biztos, hogy szeretnék majd macskát tartani, de hogy az hogyan lesz, az majd kiderül.

Nincsenek megjegyzések: