Nos, csütörtökön megtörtént a költözés. Pontosabban már szerdán eljöttem, de a cuccok csütörtökön jöttek át Tukeinon segítségével. Megbeszéltük, hogy munkája utána jön hozzán és elhozzuk a régi helyről az ott maradt cuccaimat.
Továbbra is gyűlölök pakolni. Azt nem szeretem, hogy látom a sok mindent és egyszerűen nem tudom, hogy hol kezdjem el. Ezért költöztetésben nem lehet rám számítani, kifejezetten lassú vagyok. Először a fejemben kell, hogy lássam a rendszert, hogy fogok tudni összepakolni utána tudok egyáltalán nekilátni. De mivel csak késő délután mehettem, így volt idő, ezért nem volt gond belőle. A srác, aki itt lakik, a tulaj, megkért, hogy 16 óra után menjek, addig dolga van. Akkor én meg ezt megfejeltem azzal, hogy 18.30 után megyek, mert akkortól érvényes megint a 40%-os kedvezmény vonaton, mert csúcsidőn kívül utazok. Vonatnál meg tényleg sokat számít, mert egyébként tényleg nagyon drága a vonat Hollandiában. Ezzel a 40%-os kedvezménnyel válik megfizethetővé. Ez havi € 5,60-ba kerül, de ez jellemzően már az első odaútnál megtérül. A visszaút utána már tényleg olcsóbb.
Szóval szerencsére volt időm pakolászni nyugalomban, és végül egész jól ment. Kész lettem mindennel, még pihenésre is maradt idő. Viszont sok mindent nem tudtam most vinni, mert biciklivel kellett a vasútállomásra menjek. Volt nálam két hátizsák két válltáska és egy szatyor, abban voltak a kaják, amiket nem tudtam megenni. Azt hittem, hogy időben indulok, de lekéstem a 18.42-es vonatot. Mindig ez van nálam… Azt hiszem, hogy időben indulok. Egy valamit tudni kell rólam: Az esetek kb. 80%-ában elkések. Nem rólam neveznék el a pontosság mértékegységét. Így végül a 19.11-es vonattal tudtam elindulni. Kellett venni a biciklinek is vonatjegyet, az € 7,50. Hát, mint mondjak… jól megrakodva igencsak nehéz a lépcsőn felcipelni a biciklit. Itt is megvan az a kis bucka a lépcső mellett, amin fel-le lehet vinni a biciklit, de az emelkedő egy kissé meredek így eléggé küzdelmes volt felmenni a biciklivel. És ezt még egyszer meg kellett csinálni, mert Utrechtben át kellett szállni. Sietni szerencsére nem kellett, mert estére már ritkábban járnak a vonatok így a szokásos 8 perc helyett 16 perc volt az átszállási idő, ami nekem segítség volt. A vonaton aztán már nem volt probléma, mert van tágas hely biciklinek. Tehát minden adott a bicikliszállításra.
Végül 20.13-ra érkeztem meg Alphen aan den Rijn-be. A srác várt rám a vasútállomáson. Átvett tőlem néhány csomagot és biciklivel mutatta az utat. Ezen a részen még nem jártam a városnak, de nagyon tetszett. Sötétben is látszott, hogy mennyivel jobb az infrastruktúrája, Alphen aan den Rijn-nek sokkal inkább van városi hangulata. Mondjuk igazságtalan Wageningennel összehasonlítani, mert ott laknak kb. 40 ezren, itt Alphen-ben meg 110 ezren. Van különbség. De az biztos, hogy sokkal több minden elérhető itt. A környék egyébként kellemes. Van a közelben park, iskolákkal, játszótérrel, sportpályákkal (foci, tenisz, plusz pálya gördeszkásoknak), kifejezetten jó érzés ott sétálni. Tavasszal, ha jön a jobb idő, inkább gyalog fogok járni, semmint biciklivel.
Csütörtök reggel felfedeztem magamnak a várost. Sok üzlet megtalálható itt, csak bizonyos üzletekhez sokat kell biciklizni. A Jumbo van a legmesszebb, a város másik végében. Ezt leszámítva minden megtalálható maximum a központban. Albert Heijn, Primera, BoekenVoordeel, Hoogvliet, Bruna, Action, BigBazar, LIDL. Egy pár példa a számomra fontosabb üzletekre. Egyedül Prijsmepper hiányzik, ami az előző helyen volt Edében és olcsó boltnak mondható. Az itt legközelebb Delftben, Haarlemben vagy Almere-ben van. Mindhárom városba lenne okom elmenni látványosságot nézni, majd akkor beiktatom, hogy oda is elmegyek vásárolni, ami kell. De jobb így, hogy minden egy városban van, ami kell. Egyáltalán a város is nagyon kellemes hangulatú.
A munkája után hozzám jött Tukeinon, hogy felvegyen kocsival és elmenjünk Wageningenbe az ott maradt cuccokért. A délutáni általános dugó muatt lassabban ért ide. De szerencsés volt az út oda is és vissza is. Útközben többmindenről beszélgettünk. A 70 km-es út 1 óra alatt lett meg. Mivel néhány dolgot leszámítva már mindig össze volt pakolva, ezért csak fel kellett kapni őket. Először a liftig vittük el a dolgaimat, majd be mindent a felvonóba. A 3. emeletről indultunk meg lefelé. Itt volt egy érdekes meglepetés, ugyanis amikor nyílt a liftajtó, ketten be akartak szállni, de nem tudtak a sok cucc miatt, ezért lépcsőztek. Mi meg elkezdtünk nagy elánnal kipakolni, amikor gyanús kezdett lett, hogy nem ugyanaz a kőcsempe van a földön, mint ami a földszinten van. Szerencsére még az elején voltunk, mire kiderült, hogy a két srác az 1. emeletről hívta a liftet. Vissza minden, közben értetlenkedni, hogy miért hívja valaki a liftet az 1. emeletről? Még egy emeletet le, aztán pakoltunk ki mindent. Itt a rendkívül erős kajaszag csavarta az orrunkat. Amikor a kínaiak főznek, akkor van olyan szag, mint ott volt, hogy a konyha környékén sem lehet megmaradni. Nem volt nehéz megtalálni a szag forrását, az egyik folyosó ajtaja nyitva volt. Annak a konyhájának ablakába kívülről be lehetett látni és valóban egy ázsiai lány ténykedett ott. Gondolom, a többiek is csak így tudják elviselni. De valami irgalmatlanul erős szag áramlott ki.
Egy-két csomag okozott kisebb problémát, ahogy pakoltuk be a kocsiba, de szerencsére minden jól elfért. Visszafele úton megálltunk az Idealis irodájánál, hogy leadjam a kulcsot. Mivel este volt, ezért az iroda természetesen már nem volt nyitva, de volt ott egy postaláda, ahova az elköltözőknek be lehetett dobni a kulcsot. Ezután a Jumbóba mentünk, mert megéheztem. Vettem magamnak valamit, amit útközben meg tudok enni, illetve innivalót, illeti Tukeinon kérésére neki ásványvizet. Innen vissza Alphen aan den Rijn-be. Az út rendben volt, illetve mivel az 1. emeleten van a lakás, ezért a felpakolás sem volt probléma, főleg, hogy lift is volt. A lift annak fényében is meglepő, hogy egyébként csak 2 emeletes az épület. Már-már a luxus kategóriája, mivel Hollandiában sem jellemző, hogy 4-5 emelet allatti épületekben lenne lift. Így könnyű volt felpakolni. Be a szobába, végül hálás köszönettel elbúcsúztunk egymástól.
17:40-kor indultunk el és 21:00 is elmúlt, mire végeztünk. Minden pakolászással, kulcsleadással tényleg múlik az idő. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz hosszútávon itt élni. Hiszen ebben a városban voltam először immár 3 éve, ezen város által szerettem meg Hollandiát és mintegy végső cél volt, hogy itt élhessek. Tehát, ha úgy vesszük, egy álmom vált valóra. És most is azt mondom, hogy ideális város. És hogy Wageningenből végül ide jutottam, azt úgy veszem, mintha szintet léptem volna. Mintha az élet visszaigazolta azt, hogy jól vettem az első akadályokat, jöhet a következő lépcsőfok. Most azt tartom igazi megmérettetésnek, hogy milyen lesz megélni a mindennapokat abban a városban, ahova mindig is jönni akartam és nemcsak egy hétvégére vagyok itt. Ki fog derülni, igyekszem érdekessé tenni a hétköznapokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése