Ha valakinek feltűnt volna az, hogy újabban csak azokról írok, amiket veszek, és nem a várost mutatom be, ez nem véletlen.
Utaltam rá korábban is, hogy voltak problémák ebben az albérletben, csak akkor tényleg úgy tűnt, hogy megoldódnak a problémák. De most már nemhogy nem oldódik meg, hanem annyira megromlott a helyzet, hogy már barátok is azt javasolták, hogy keressek egy másik helyet. Nem nagyon akarom részletezni, hogy mi a baj, maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz alkalmazkodni egymáshoz és kölcsönösen nehezítjük meg egymás életét. Emiatt pedig nem tudunk kijönni egymással. Igyekeztem kompromisszumos megoldásra törekedni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni. De mivel úgy mondta a lakótársam (akié egyébként a ház), hogy a felmondási idő 2 hét, ezért csak akkor fogom megmondani, hogy elmegyek, ha megtaláltam a másik helyet, mert tényleg nagyon nehéz Hollandiában albérletet találni.
Igazából ezek a vásárlások, amiket csináltam, félig kompenzálás miatt csináltam, félig tényleg azért, mert úgy terveztem, hogy innen már egy kis lakást fogok bérelni, ha dolgozni fogok, és már oda is hosszútávra. Ami a kompenzálást illeti, szól ez arról is, hogy jobban érezzem magam. Hogy könnyebben viseljem a nehézségeket, illetve abban bíztam, hogy ha jobban érzem magam, akkor én is másképp viselkedek, és nekem is könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. Meg ezekkel kerestem annak a lehetőségét, hogy otthonosabbá tegyem a szobát azáltal, hogy minél több olyan dolog van itt, ami az enyém és szívesen használom, nem utolsósorban hosszútávon. Csak hát ösztöndíjas lévén korlátozottak a lehetőségeim, ezért igyekszek a használt dolgok között olyanokat venni, amiket szívesen használok.
De ez sem segített, úgyhogy elkezdtem keresni egy másik helyet. Az egyetemen is érdeklődök a szaktársaim között, illetve holnap óra után bemegyek oda, ahol egyetemi hallgatóknak segítenek kollégiumban (studentenhuis) szobát találni, ha van szabad helyük. Először őket kérdezem meg, ha nincs kiadó szoba, utána fizetek be ismét a Kamernetre és ott keresek kiadó szobát.
Tényleg nagyon rossz, mert nagy reményeim voltak, tekintve, hogy Alphen aan den Rijn azok városok egyike, ahol nagyon szívesen laknék. Ebben egyébként nincs változás, továbbra is nagyon szép városnak tartom. És nemcsak azért élhető, mert sok üzlet van itt, hanem mert több park is van, illetve több lehetőség is van kültéri aktív tevékenységekre. Nem utolsósorban az Archeon szabadtéri múzeum tényleg életre szóló élmény volt, illetve az Avifauna madárpark is állítólag nagyon szép. Itt még nem voltam. Úgyhogy továbbra is azt mondom, hogy aki Hollandiába jön nyaralni, annak javaslom, hogy szánjon egy napot és sétáljon ebben a városban, mert nagyon kellemes hangulata van.
De hiába szép város, ha a lakhatással problémák vannak. Nagyon szívesen vagyok itt, de nem mindenáron. Ahogy az előző postban írtam, éveket dolgoztam magamon, hogy a szorongásaimat kezelve, a lehetőségekhez mérten teljes értékű emberként funkcionáljak. És senkinek nem fogom hagyni, hogy lerombolja azt, amin dolgoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése