Az utóbbi időkben hallgatott JAM Project dalok

Még mindig a JAM Project dominál a Last.fm profilomban. Albumok mellett leginkább a mai dalaikat hallgatom, mert azokban van olyan érzésvilág, amikkel mostanság azonosulni tudok. Bár egyébként stílus terén teljesen változatos képet alkotnak. Bemutatnám őket röviden.

Houkou Hate no Arano wa

Sokáig nem foglalkoztam a DRAGONFLAME kislemezzel, mert elérhetetlen volt a dalok karaoke verziói. Csak nemrég döntöttem úgy, hogy kit érdekel, hallgassuk meg úgy a kislemezt, ahogy megvan. A címadó daltól nem vártam csodát (nem rossz, de nem kiemelkedő), de a B-side track, a Houkou Hate no Arano wa nagyon kellemes meglepetés volt. Okui Masami mindig is gondoskodott a JAM Project zenei repertoárjának változatosságáról, ezzel a dallal is. Ez is olyan dal, ami alapvetően optimista hangzású, de a szöveg nem az. "GOAL no mienai michi wo aruita" azért sokat elárul a szöveg mondanivalójáról. Kicsit ilyen bizonytalan, kilátástalan, de mégis... Olyan, mintha öntudatlanul is arra akarna inspirálni, hogy menjünk tovább. A zene is gyönyörű. Lassú, de a maga lassúságában dinamikus, ezért gondolnánk optimistának. Kétféle érzésvilág van harmonizálva ebben a dalban.

NEW BLUE

Erről már írtam régebben többször is, hiszen ez nálam minden idők második legjobb JAM Project dala. És évek múltán is ugyanígy érzek. Fukuyama Yoshikit (a dal zenéjének szerzőjét) azért tartom univerzális tehetségnek, mert alapvetően rock énekes. Tipikus kemény rocker hangja van, amikor nagyon bevadul, olyan elementáris erők jönnek elő belőle, hogy azzal a világ élvonalába tartozik. Olyanakkor ott a másik oldala, amikor balladákat ír és énekel. Annyira átélhető az, amilyen érzelmeket énekel ki akkor, hogy többször én is elérzékenyültem a balladáitól. A szövegről Okui Masami gondoskodott, és azt kell mondjam, hogy megint elsőosztályú munkát adott ki a kezei közül. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a dal szinte teljesen olyan érzelmileg, mint amilyen én vagyok.

Hagane no Warriors

Ez is felkerült a "későn feledezett JAM Project dalok" listájára. Tudtam a kislemezről 2018 tavaszán, de akkor épp nem volt JAM Project-es hangulatom, és akkor csak egy kislemeznek tituláltam magamban a sok közül. De aztán végül megtaláltam, és azt kell mondjam, hogy nagyon örülök annak, hogy létezik ez a kislemez. Egy sajátságos kettősséget érzékelek a dalban. Sokszor hallottunk már tőlük "We are warriors!" jellegű szöveget, ugyanakkor van benne egyfajta könnyedség, ami szerethetővé teszi a dalt. A kórusban kiáltás is tetszik (én egyébként "EXPLODE!"-ot hallok ki), a második refrén utáni gitárszóló és az utána lévő kórus ének pedig egyértelműen a dal legjobb része.

ENTER THE HEROES

Azt lehet mondani, hogy onnan lehet megismerni az igazi rajongót, hogy nem a legismertebb dalát választja kedvencnek, hanem ami az albumon szerepel a többi között. Azért, mert az ismertebb dalok mind mainstream vonalat követnek és inkább a többi dal között hallható az együttes valódi egyénisége. Az ENTER THE HEROES egy ONE-PUNCH MAN dal, hasonló a helyzet nálam, mint amit fentebb írtam. Ugyanis jó dal a THE HERO!! ~Ikareru kobushi ni Hi wo Tsukero~, de nekem az ENTER THE HEROES jobban tetszik. Sokkal jobban kijön az együttes bolondos oldala az extrém gyors énekkel, amit a versében előadnak, aztán olyan szöveggel, mint "Who is number one?" majd aztán "I am number one!". Mondjuk ez inkább az animére utal, de én nagyon bírom azt a stílust, amiben ez a dal íródott.

Tread on the Tiger's Tail

Ezt a kislemezt elég későn találtam meg, de aztán azonnal megszerettem. Ez is Super Robot Wars dal, mint a Hagane no Warriors, csak ennek egy kicsit lassabb a dinamikája, ugyanakkor sokkal hangosabb. El tudom képzelni, hogy valami rendezvényen ezt a dalt nagy hangerőben lejátszani, az nagyon ütne. Imádom a refrénben a "SUPER ROBOT WARS!" felkiáltást, meg az egész dalnak annyira jó hangulata van, hogy bármikor képes motiválni. Ebben rejlik a JAM Project igazi ereje, ezért szerethető az együttes.

Ryujou

2017-ben már kaphattunk ízelítőt abból, hogy mi az eredmény, ha a JAM Project és az ALI PROJECT összeáll. A Himiko Gaiden az egyik legegyedibb dal, amit valaha hallottam. Hiszen a JAM Project ebben a (számomra) hiteles "hurrá-optimizmusban" utazik (ez de nagyon leegyszerűsített...), míg az ALI PROJECT az arisztokratikus goth-loli zenében alkot maradandót, és hogy mi születik abból, ha ezt a kettőt összekeverjük? Nos, a Himiko Gaiden-ben a JAM Project közreműködött, ezt most az ALI PROJECT viszonozta, és megírta a JAM Project-nek a Ryujou című dalt, mely számomra magasan a legjobb dal a The Age of Dragon Knights albumon. Most is libabőrös vagyok, ha csak eszembe jut a dal. Szeretnék egy olyan JAM Project albumot, melynek minden dalát az ALI PROJECT írta, instant vétel lenne nálam.

Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~

Erről a dalról írtam nemrég, a teljesség kedvéért álljon itt is. Mert még mindig nagyon szeretem. Az a fajta optimizmus jelenik meg ebben a dalban, ami elég gyakran jellemez engem (főleg mostanság). Ez a dal elsősorban azt üzeni nekem, hogy keressük meg és hozzuk ki mindenből a legjobbat. És ha valami nem sikerül, igen, előfordul, hiszen emberek vagyunk, de éljük meg az adott pillanatot 100%-ban, mert az mindennél többet ér. Az igazat megvallva csak nemrég élem meg tudatosan ezt, hiszen abból is sokat lehet tanulni és nyerni, ha nem sikerül az, amit elterveztünk, mert az addig megtett út alatt is fejlődtünk, tettünk önmagunkért. Ezért értékes számomra ez a dal.

Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack

Vártam már az Haikyuu!! TOP THE TOP OST albumról a bejelentést, ez tegnap meg is történt. Március 17-én jelenik meg az album.

Igazából ez egy duplalemezes album, amit mindenképp üdvösnek tartok. Már az elejétől így kellett volna, az első két évad OST-je is két-két CD-n jelent meg, de két-két külön albumon, így ezeket nagyon drága megvenni. De egy duplalemezes album csak kicsivel drágább, mint az egylemezes. Persze, tudom én, hogy pénz kérdése két külön albumon kiadni a két CD-t, de mégis. Jobb így, a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST még az, ami dupla CD-s albumon jelent meg (ugyanattól a kiadótól és ugyanúgy Production I.G-s anime), és végre a Haikyuu!! 4. évada is így jelenik meg. Remélem, hogy a későbbi évadok CD-i is így jelennek meg.

Gondolkodok azon, hogy megvegyem, mert amit kihallottam új zenét a negyedik évadból, az kifejezetten tetszik. De felmerült bennem a kérdés, hogy két különböző borítóval jelenik meg az album? Ha igen, szó nincs arról, hogy mind a kettőt megvenném. Kettejük közül Atsumu Miyát kedvelem jobban, így a bal oldalit választanám. Nagyon érdekes, hogy úgy kedvelem őt jobban, hogy egyébként hasonlít a személyisége Oikawa Tooru-re, akit még mindig rettenetesen gyűlölök. Úgy vagyok Atsumu Miyával, hogy vele akart a mangaka bocsánatot kérni Oikawa Tooru személyéért. Most újra nézem az egész Haikyuu!!-t a legelejétől a negyedik évad utolsó részéig, és a mai napig nagy gonoszságot látok Oikawában. Nem bírom még a tekintetét sem. Atsumu Miya meg ugyanúgy képes arra, hogy gyerekesen viselkedjen, mint Oikawa, de nála ezt jó értelemben érzékelem. Nála azt látom, hogy nem kell azt a "rosszcsont" mivoltát komolyan venni, az csak a személyiségének része. Egyébként olyan jellegű gonoszságot nem látok benne, hogy Oikawában.

Nagyon kíváncsi leszek az albumra, várom a megjelenését.

A szexuális orientációkről és nemi identitásokról

Nagyon ritkán nyilvánulok meg közéleti témákban, elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy vannak nálamnál okosabb emberek, akik jobban ki tudják fejteni a véleményüket bizonyos témákban, másrészt meg van miről írnom, úgyhogy csak ha tényleg úgy érzem, hogy szükséges, mint például most. Egyik ismerősöm ugyanis olyat tweetelt, ami erősen elgondolkodtatott.

A történelem óráimat jelenleg egy amerikai férfi tanár kollégával együtt tartom. Nemrég a húga coming outolt, ő pedig szolidaritásból kifestette a körmeit. A diákoknak ez tetszett, de az egyik szülő felnyomta őt az iskola vezetésénél, hogy ennek az üzenete milyen káros hatású.

— Balázs (@CaptainBalus) January 28, 2021

Mindenek előtt köszönöm CaptainBalusnak, hogy hozzájárulását adta, hogy megosszam ezt a tweetjét. Itt nemcsak a szülő félelme jelenik meg, hanem a tájékozatlansága is. Ugyanis attól, hogy valaki homoszexualitást lát, attól még nem lesz meleg az, akinek nincs rá hajlama. Mert elsősorban biológiai tényezők befolyásolják a szexuális orientációt. Akiben meg benne van a hajlam, abból előjön, az ellen meg nincs mit tenni. Valaki így születik, ezen nem lehet változtatni, csak megtanulni vele együtt élni. Ez a tájékozatlansági rész.

De mi a helyzet a félelemmel? Ez már keményebb téma. Több cikket és könyvet is olvastam arról, hogy még az elfogadó szülőkben is komoly megrendülést kelt, ha a gyereke előáll a szexuális orientációval. És döntő többségében azt olvasom, hogy vagy az rendíti meg, hogy nem lesznek nagyszülők (ez a gyakoribb), vagy egyszerűen csak mert a gyereke "más". Viszolygok attól, hogy a melegeket másnak hívják, az meg különösen, hogy vannak olyan meleg szervezetek, közösségek, melyek nevében benne van a "mások" szó. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: Aki "más", az miért várja el, hogy "ugyanúgy" kezeljék, mint a többieket? Kicsit kellemetlenkedek, de remélem, érthető, hogy mit akarok kihozni ebből. A lényeg: Aki meleg, az nem más. Nagyon jó lenne, ha a "más" jelző kiveszne a köztudatból. Ami a nagyszülő részt illeti, azt Csernus Imre A Férfi című könyvében foglalta össze nagyon jól (amikor még progresszív gondolatai voltak), hogy miért problémás ez a gondolkodás. Egyszerűen azért, mert ez azt az érzetet adja, hogy a gyereket valójában nem önmagáért szülte meg az anya és nevelik a szülők, hanem ha majd eljön az idő, akkor majd ő is szülő lesz, és tovább viszi a nevet. Ha van káros gondolkodás, akkor ez az. Mert ez tényleg arról szól, hogy a gyereket nem a gyerekért, a személyéért nevelik. Minden egyes ember külön személyiség, saját célokkal, saját álmokkal, adott esetben saját szexualitással. És azt gondolom, hogy az igazi szülő, aki tényleg szereti a gyerekét, az úgy fogadja el őt, amilyen és a végsőkig támogatja őt, addig, amíg a tettével nem árt másoknak. De meggyőződésem, hogy az ideális szülő számára az elsődleges a gyerekének a boldogsága. És ha a gyerek boldogása az, hogy azonos nemű párja van, akkor abban támogatni a végsőkig. Lehet megrendülni a homoszexualitáson, alapvetően valós érzés, hiszen tényleg sok minden megváltozhat azzal, ha a gyerek előáll azzal, hogy meleg, biszexuális, vagy bármi más, ami nem hetero. De azt gondolom, hogy ezek után a helyes lépés az, hogy idővel lenyugszunk, és elfogadjuk a gyerek szexuális orientációját.

És az az igazság, hogy ez is komoly ok arra, hogy miért szeretem Hollandiát annyira. Hát ismert tény: A világ legelfogadóbb országa Hollandia, Amsterdam pedig a világ leginkább melegbarát városa. Nagyon sok meleg rendvezvény van Hollandiában, Amsterdamban pedig külön úgynevezett melegbarát szállodák vannak, ahol nyugodtan bérelhet egy közös szobát egy férfipáros, senki nem fogja kinézni őket emiatt. Én ezt csodálatosnak tartom. A másik, amit én magam láttam Eindhovenben:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Karasz Attila (@supermario4ever) által megosztott bejegyzés

Egy alagút szivárvány színűre festve. És ott úgy mennek át az emberek, mint bármelyik másik alagúton, nem viszolyognak amiatt, hogy "úristen, buzi leszek, ha átmegyek ezen az alagúton, kerüljük el nagy ívben!", hanem ugyanúgy használják, mint bármelyik másikat. És a mintázat is gyönyörű, igazán igényes munka. Szóval Hollandiában megélhetem azt, aki vagyok, és ez számomra nagyon fontos.

Visszatérve a homoszexualitás megítélésére, ami talán még károsabb (vagy talán inkább ostobább) ennél, az az, amikor egyes hetero férfiak azért tartják gyűlöletesnek a homoszexualitást, mert milyen undorító látvány. És kigúnyolják a meleg srácot amiatt, hogy pasival szeret együtt lenni, mert hogy az mennyire "lányos" dolog. Ez a gondolkodás szerintem abból fakad, hogy sok férfi azzal éli meg a férfiasságának a "csúcsát", ha elveszti a szüzességét, és megvolt az első szexuális élmény egy nővel. Az olyan férfias, akkor igazi férfi volt. Ez az a tipikus, negatív értelemben vett túl egyszerű gondolkodás, ami nem a közszájon forgó józan paraszti észre utal, hanem az emberi butaságra. Ha valaki engem kérdez, egy férfi például attól férfi, hogy felvállalja az érzéseit, vállalja értük a felelősséget, ahogy a tetteiért is, kiáll önmagáért, mindig következetes, és a nőt, akit szeret, tiszta szívből szereti, és mindig megvédelmezi. Vagy ha homoszexualitásról van szó, akkor a férfi párok kiállnak egymásért és megvédik egymást. Ami pedig a látvány részét illeti, ez pedig egyszerűen olyan dolog, amibe nem kell belegondolni. A magánéleti rész maradjon meg annak, aki megéli azt, és ha őt a meleg szex teszi boldoggá, akkor hadd élje meg azt. Ahhoz senkinek semmi köze. Innentől kezdve nagy butaság a látvány rész miatt lenézni, kigúnyolni, megvetni valakit.

És akkor érdemes megemlíteni a leszbikus részt is, mert erről is érdekeset lehet olvasni, hallani. Alapvetően az van a köztudatban, hogy a leszbikusok elfogadottabb közegben élnek. De ez is olyan dolog, hogy ami a felszín alatt van, az teljesen más. Látszólag azért elfogadottabb a leszbikus páros, mert két nő szexuális együttléte nem kelt annyira kellemetlen látványt a férfiakban. De meddig? Addig, amit a leszbikus pornóban látnak. Ott ugye a legtöbb esetben az van, hogy két nagyon csinos, szexi nő van együtt, és ez ugye nagyon kellemes látvány. De ez is nagyon jó példa arra, hogy mennyire valós az, amit a pornókban látunk. Hiszen egy leszbikus nő valójában sok esetben férfiasan néz ki, ami már nem annyira kellemes látvány, hiszen ott mégsem két nőies nő szépsége virágzik ki. Másfelől nagyon tanulságos volt Puzsér Róbertnek az a rádióműsora, ahol a beszélgetőtársával a homoszexualitásról beszélt. Annak volt egy olyan része, ahol a hármas szex volt a téma. Általánosságban olyan SMS-ek jöttek, hogy ha a nő kedvéért kell egy férfitársukkal hármasban együtt lenni, ugyan megteszik, de nagyon vigyáznak arra, hogy nehogy "összekoccanjanak" dolgok. Megmosolyogtam, amikor erre Puzsérék megjegyezték, hogy nagyon oldott lehet az a szex, ahol kínosan ügyelnek arra, hogy nehogy összekoccanjanak dolgok. Ha pedig az volt, hogy a férfi lehetne együtt két nővel, az már sokkal szimpatikusabb volt. Azt minden további nélkül. Akkor megbocsájtóbbak a homoszexualitás jelenségével. Azt gondolom, hogy ez rettenetes, mert azt érzékelteti, hogy bizonyos férfiak számára a nő csak játékszer a szexben. Pedig egy hetero nő számára ugyanúgy kellemetlen egy másik nővel együtt lenni, csak ez a férfiakat nem foglalkoztatja.

És lenne még egy fontos dolog, amire kitérnék, ez pedig a nemiség. Ez azért lett fontos téma szerintem, mert manapság rengeteg ilyet látni. És próbálom megérteni ezt a jelenséget. Az a lényeg, hogy Discordon egyre több tizenéves a bemutatkozó csatornákon azt írja magáról, hogy "they / them" vagy teljesen mindegy, hogy melyik "pronoun"-t használják neki. Ugyanígy egyre többet látom azt, ha valaki a biológiai nemével ellenkező nemet használja. Komolyan meglepett, hogy ez ennyire elterjedt az utóbbi években. Mert amikor gyerek voltam, a '90-es években láttam én is a TV-ben transzvesztitákat, transzszexuálisokat, transzneműeket, de annyira ritkán voltak láthatóak, hogy úgy könyveltem el őket, hogy léteznek, de a periférián vannak. Az utóbbi években viszont olyan sok nemi sajátossággal élő embert (ezt most találtam ki) lehet látni, hogy majdhogynem én vagyok "cishet"-nek beállítva azért, mert férfinak születtem, és jól is érzem magam a nememben. Pedig a "cishet" egyik fele sem igaz rám. Se nem vagyok cisznemű, se nem vagyok hetero. Azt szoktam mondani magamról, hogy szexualitás terén biszexuális vagyok, mert érdekelnek a nők is, viszont érzelmileg meleg, mert csak férfit tudok szerelemmel szeretni. De a nemiségemmel nincs semmi baj, csak lassan ott tartunk már, hogy aki harmóniában van a saját nemével, az olyan, mintha valaki a heteroszexualitását vállalná nyíltan.

De mivel meg akarom érteni ezt a jelenséget, ezért elbeszélgetek erről emberekkel. Többek közt egy magyar lánnyal is, aki szintén inkább a "they / them"-et használja magára. Kíváncsi voltam, hogy miért ezt használja, miért érzi azt, hogy ezzel fejezi ki önmagát. Nagyjából annyiban foglalta össze, hogy nem érzi, hogy a tipikus női sztereotípiák igazak lennének rá. Azt gondolom, hogy ezzel fontos dolgot mondott. Sokan azért használnak más személyes névmást magukra, mint a biológiai nemük, vagy a "they / them"-et, mert nem érzik azt, hogy azok a nemi sztereotípiák igazak lennének rá, és azt érzik, hogy akkor lennének önazonosak, ha nem skatulyázzák be magukat egy nembe. Bát ezen az alapon nézve én is lehetnék "they / them", mert nem sok férfi viseltet ennyi érzelemmel a világ felé nyíltan, és éli meg annyira intenzíven, mint én. De engem nem érdekelnek a sztereotípiák, én azért vagyok "he / him", mert magam egyéniségével együtt vagyok önazonos a nememmel.

Nagyon kibővítettem a tweet-hez kapcsolódó mondanivalómat, de ez most kikívánkozott belőlem. Mivel tényleg azt látom, hogy nagyon sokan vallják magukat a biológiai nemüktől eltérőnek, ezért ez mára kardinális jelenséggé vált, amivel foglalkozni kell. Emellett nem lehet csak úgy elmenni, hogy "majd kinövi", vagy "persze, most hogy nincsenek háborúk meg válságok, már mindenféle úri gondjai vannak a mai fiataloknak" Szó nincs erről. Olvasom a "vent" csatornákat, és olyanokat írnak magukról... olyan szörnyű mentális állapotban vannak a mai tizenévesek, hogy tényleg az volt a gondolatom, hogy ugyan nekem is megvannak a magam problémái és belső közdelmei, de egyszerűen olyanokat olvasok tőlük, hogy én hozzájuk képest teljességgel harmóniában vagyok magammal, és jól érzem magam a bőrömben. Pedig ez nem mindig van így. Úgyhogy tényleg az van, hogy a mai tinédzsereknek már teljesen más problémáik vannak, amiket komolyan kell venni, éskomolyan kell velük foglalkozni, ha nem akarjuk, hogy a most felnövő és fiatal társadalom és az utánuk következők következtében lelki beteg legyen az egész világ. Könnyen meglehet, hogy ez a jelenség Magyarországon is jelen van már, csak nem forog annyira közszájon. Akkor viszont még inkább érdemes lenne ezzel az iskolákban foglalkozni. Az biztos, hogy a Pszichológus, Pszichiáter szakma egyáltalán nincs veszélyben.

Személyiségteszt

Valamiért a mai napig népszerű a "Melyik Naruto karakter vagy?" postom, pedig 2009. decemberi. Igazából tudom miért, mert az embereknek szeretnék jobban megismerni magukat, akár játékos formában is.

De aki komolyan szeretne önmagával foglalkozni, és ehhez kapcsolódóan töltenek ki egy személyiségtesztet, annak a 16 személyiség tesztet ajánlom. Sok kérdéssel, részletes válaszlehetőségekkel deríti fel a weboldal a személyiséget. Én még augusztusban töltöttem ki, és nekem INFJ-T jött ki. Amikor elolvastam a részletes értékelést, konkrétan olyan érzésem volt, mintha valaki belelátott volna a fejembe, és kiírta volna, ami bent van. Mit rejtenek a betűk?

• I - Introvertált
• N - Intuitív, megérző
• F - Érző (feeling)
• J - Ítélkező (judging)
• T - Turbulens

A weboldal egy szóval a "The Advocate" (támogató) jelzővel illetett. Az Introvertált teljes mértékig stimmel. Bár az intutív némileg ellentmond neki, mert aki introvertált, annak alapvetően nincs annyi kapcsolata az emberekkel, hogy megérzései legyenek vele kapcsolatosan. Néhány hónapja olvastam a Nők Lapja Pszichében, hogy az intuíció nemcsak megérzés, hanem a múlt tapasztalatainak leszűrése a jelenben. Így egy introvertált embernek nem sok tapasztalata lehet az emberekkel kapcsolatosan. Ezért van az, hogy az INFJ a 16 személyiség körül a legritkább. Az emberiségnek nagyjából a 2%-a tartozik ide. Az érző meg szintén nagyon igaz nálam. Nagyon mélyen és intenzíven élem meg az érzéseket, amit ugyan megtanultam valamennyire kordában tartani, de sokszor még mindig nehéz. Olyan is elő szokott fordulni, hogy ha nagyon intenzív napom volt érzelmileg, akkor éjjel nehezen alszok el, mert azzal vagyok tele érzelmileg, és a tudatomnak fontosabb az, hogy benne legyek, és feldolgozzam (főleg, ha negatív), minthogy kipihent legyek másnap. Az ítélkezés meg arról szól, hogy nem úgy megy nálam, hogy elbeszélgetek valakivel, aztán abból alakítok egy képet a másik személyről, hanem legtöbb esetben, amint meglátok valakit, szinte a fél életét le tudom olvasni, és azonnal tudok róla véleményt mondani. Tehát, nem az van, hogy valaki kap egy üres papírt, és arra azt ír, amit akar, hanem kapok tőle egy fényképet, amin adott esetben olyan dolog is látszik, amit szíve szerint elrejtene. Ez komolyan így van, és mivel nagyon sok információt le tudok olvasni egy emberről, ezért ez nagyon nehezen változik meg. És az az igazság, hogy ebben ritkán tévedek. Mert egyébként igaz az a mondás, hogy mindenkiben ott van az angyali és ördögi oldal, sőt, olyat is láttam már életemben, hogy hiába láttam meg a másikban a belső értékeit, ha ő azokat eltékozolja, akkor láthatom őt olyan értékesnek, hogy drágakő nem ér fel vele, ha egyszerűen nem él vele. Rossz volt ilyet látni. A Turbulens, a lármás, pedig az érző részre erősít rá nálam. Szó szerint is igaz, nagyon hangosan tudok beszélni, és gyakori, hogy csendre intenek engem. De a turbulens itt az intenzív érzelmekre utal. Aki jobban megismert engem, az azt is mondja rólam, hogy leginkább akkor vagyok hangos, ha lelkes vagyok valami miatt. Tehát az intenzív érzelmek manifesztálódnak a hangos beszédben.

Az introvertáltság leginkább abban jelenik meg, hogy alapvetően szeretek emberek között lenni, de szükségem van az egyedüllétre. És előfordul olyan, hogy ha nem lehetek egyedül, akkor ingerültté, indulatossá válok. Mert amikor egyedül vagyok, akkor dolgozom fel a megélt érzelmeket, és töltődök fel. Utána megint szeretek emberek között lenni. De nemcsak emiatt, hanem a "J" miatt is kevés barátom van. Mivel nagyon nehezen változik a véleményem az emberekről, és azonnal öntudatlanul is ítéletet mondok a másikról, ezért ugyan elbeszélgetek emberekkel, de kevesen vannak azok, akikkel barátságban akarok lenni.

Meg az Advocate jelző is illik rám, mert alapvetően szeretek segíteni embereken. Megmosolyogtam, amikor fiktív karaktereket is jellemeztek személyiségük alapján, és például a Haikyuu!!-ból Sugawara Koushi az, aki szintén INFJ-s. Személyiségben tényleg hasonlítok rá. Pontosan olyan empatikus vezetője lennék egy csapatnak, mint amennyire ő. Csak én pont azért nem lennék vezető, mert ha mindenki hozzám fordulna a problémájával, akkor nem jutna idő magamra.

Akit érdekelnek a párosítások, azok itt olvashatnak róla. Párkapcsolati szinten elemzi két különböző személyiségjegy kapcsolatát. Természetesen nem úgy kell venni, mint egy párhoroszkópot. Ez egyrészt tudományos alapon van, másrészt meg függ további személyiségjegyektől, amik adott esetben nem jellemzője az adott személyiségnek. Például én nyitott természet vagyok, tehát annak ellenére, hogy egyből szinte komplex képet látok egy emberről, szeretek beszélgetni, ismerkedni, sőt, akit nagyon megszeretek, azzal kész vagyok kompromisszumot is kötni a közös barátság fenntartása érdekében. Csak ilyen kevés van.

Úgyhogy ajánlom mindenki figyelmébe a tesztet, örülnék, ha ez Magyarországon is elterjedne.

102 kiskutya DVD

Ez a film kimaradt az életemből, de most láttam egy példányt belőle a Tescóban 999 forintért, és mivel rajta van a holland szinkron és felirat, ezért megvettem magamnak. Igazából szerettem a 101 Kiskutya film változatát, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csakis Szörnyella DeFrász miatt. Mert az a család, akinek volt Pongó és Perdita, annyira az a mézzel leöntött cukor tipikus esete, hogy néha fizikai fájdalmat okoztak. Főleg az öreg házvezető nő. Hihetetlenül idegesítőek voltak, hogy minden tökéletes körülöttük, hogy komolyan azt gondoltam, hogy szükség van ott Szörnyella DeFrászra, aki egy kicsit bevezeti őket a valóságba. Mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy Glenn Close valami hihetetlen alakítást nyújtott. Én ott egy életre megjegyeztem magamnak a színásznőt, és azóta is követem a munkásságát.

A 102 kiskutya sok mindenben más. Lehet szeretni, de megértem, hogy rossz az áltagértékelése. Én pont azt szeretem benne, hogy annyira debil. Pont azért nevettem rajta sokat, mert annyira idióta jelenetek voltak, hogy nem lehet komolyan venni, mégis szerethető az egész. Bár azt el kell ismerni, hogy Glenn Close itt most nem alakított olyan nagyot. Nem is nagyon jött ki az a váltás a pozitív és negatív karakterek között. Sokkal jobban kihoztam volna a pozitív karakterisztikát. Én arisztokratikusabbra vettem volna a szerepét, jobban kihoztam volna a személyiségéből, hogy egy jómódú nő, de nem az a nagyon elkényeztetett, és tényleg segít a kutyáknak. Aztán, amikor a Big Ben hangjára visszaváltozik, akkor sem jött meg annyira az a fajta gonoszság, ami jellemezte őt a 101 Kiskutya filmben. Glenn Close ott annyira jól alakította azt a pokolról érkezett, született gonosz nő személyét, hogy többször szinte szó szerint megfagyott a vér az ereimben, amikor hallottam őt nevetni vagy üvölteni. Ez sokkal kevésbé jött ki a 102 Kiskutyában. Arról nem is beszélve, hogy csak a film címében van 102 Kiskutya, egyébként 10-nél több dalmatát nem láttam a filmben. Meg az se tetszett, hogy a zene is túl komoly volt (miért akarja magát zeneileg komolyan venni egy ennyire debil film...), meg a legvégén úgy örültek annak, amikor Fura pöttyös lett, mintha egy béna állt volna lábra. Úgyhogy dramaturgiailag is problémás volt a film.

Mindenesetre nézhető volt. Kétszer néztem meg, és végülis élveztem. Bár az is igaz, hogy azért is néztem meg másodjára, mert először hollandul néztem meg. És most jobban kijött az, hogy még kezdő szinten vagyok hollandból. Nem értettem olyan sokat a holland szövegből (felirattal sem), így megnéztem magyarul másodjára, hogy teljes legyen a kép. És végülis elvoltam vele. De összességében 4 pontos film nálam a 10-es skálán.

Becenevek hollandoknak

Tegnap találtam ki, hogy lakóhelyük alapján becenévvel lehet illetni a hollandokat. Hiába kicsi ország, majdnem annyira változatos képet ad, mint Szlovénia (a hegyeket leszámítva), így tartományok alapján el lehet nevezni a hollandokat.

Eddig az alábbiakat találtam ki:

• Friesland: Elfstedentocht-guy
• Drenthe: Hunebedden-guy (bár ez talán Groningenre is igaz)
• Flevoland: DLC-guy
• Zuid-Holland: Groene Hart guy
• Zeeland: Beach-guy
• Noord-Brabant: Philips-guy
• Limburg: Mountain-guy

Friesland tartományban rendezik meg az Elfstedentocht-ot, a 11 városon átmenő gyorskorcsolya versenyt. De ezt csak akkor tudják megrendezni, amikor a folyók jegei befagynak. Tekintve, hogy erre 1997-ben nem volt példa, ezért ez ma már inkább emlék. De fontos szimbóluma Hollandiának és Frízföldnek.

Drenthe tartományban vannak a Hunebeddenek, ami lényegében ugyanaz, mint a Stonehedge Angliában. Hatalmas kövek alkotnak látványosságot, a legenda szerint az őslakosoknak szolgált sírhelyül, valamint az isteneknek építették.

Talán Flevoland némileg komolyabb magyarázatra szorul. A lényeg, hogy Flevoland Hollandia legújabb (egyben legkisebb) tartománya. Gyakorlatilag az egész tartomány egy polder, tehát tengertől visszahódított terület. Ez a művelet a 20. század első felében történt, tehát ez a tartomány a 19. században még nem létezett. Nemrég megismertem egy holland srácot, aki Flevoland-ban lakik, ott volt Humbby is a beszélgetésben, amint ezt megtudta, egyből beszólt, hogy "Flevoland Hollandia DLC-je". Nagy nevetés tört ki. Az itteni városok mind a 20. században alakultak. Székhelyét Lelystad-ot 1967-ben alapították, míg Almere-t pedig 1984-ben (az első házat 1976-ban adták át, 8 évre rá tudott várossá nőni).

A Groene Hart-ról írtam az egyik esszémet, úgyhogy alaposan kiművelődtem belőle. Nem is kérdés, hogy ez lesz a Dél-Holland tartományban élők beceneve. Jelentősége abban áll, hogy Zuid-Holland Hollandia legsűrűbben lakott tartománya, és itt sikerült megőrizni egy nagyobb zöld területet és pont ezért vigyáznak rá nagyon. Komoly poltikai és társadalmi kezdeményezésekkel óvják a terület eredeti állapotát.

Zeeland pedig számomra igazi "nyaraló-tartomány", gyönyörű tengerpartokkal. Szerintem ide fogok járni nyaranta kikapcsolódni.

Noord-Brabant legnagyobb városa Eindhoven (Székhelye: 's-Hertogenbosch), ahol a 20. század elején ténykedtek a Philips-testvérek. De nemcsak hogy megalapították a Philips céget, mely a világ egyik legnagyobb műszaki cikk brandjévé avanzsált, hanem 1913-ban ők alapították a PSV Eindhoven nevű focicsapatot, mely Hollandia egyik legjelentősebb labdarúgó csapata. A PSV pedig a "Philips Sport Vereiniging" (Philips Sportegyesület) rövidítést takarja magában. A Philips testvérek ugyanis nemcsak a villamosságban jártak élen, hanem nagyon fontosnak tartották a mozgást és a sportot, így megalapították a PSV Eindhoven-t, mely Hollandia egyik legjelentősebb focicsapata lett.

Limburgben található Hollandia legmagasabb pontja. Vaalserberg a maga 323 méteres magasságával a legkeményebb hegymászók számára is igazi kihívás, így méltán nyerték el itt élők a "mountain-guy" nevet. Egyébként nagyon közel van a belga és német határhoz.

Ha többet fogok tudni Hollandiáról a fennmaradó 5 tartomány is megkapja a maga méltó becenevét.

Ha a bosszúállók színre lépnek

Ismét találtam egy olyan animét, aminek nagyon rossz az átlagértékelése a My Anime List-en, de személyes megítélésem szerint távolról sem annyira rossz. Ez pedig az Avenger. 2 részt láttam ebből, és eddig kifejezetten tetszik.

A jövőben játszódik, méghozzá a Marson. Már elfoglalták az emberek, viszont gyerekek nincsenek. Helyettünk Android robotok vannak, akiket "doll" néven illetnek. Ők szolgálják az embereket. A főszereplő, Layla járja a világot (Marsot) szolgálójával Nei-jel. Velük tart egy Speedy nevű férfi is, aki "tenyészti" ezeket a robotokat. Rá nagy szükség van, mert Layla fenyegetést jelent a Mars "alapítóira" (akik először elfoglalták a bolygót), ezért folyamatosan küldik rá az Androidokat, hogy elkapják őket, de Speedy mindig megszelídíti őket. De hogy miért jelent rájuk fenyegetést, miért olyan tragikus a múltja, és mit tehet a bolygóért... Erről szól az anime.

Egyelőre ennyi, amit láttam belőle. Ígéretesnek tűnik, látok fantáziát a történetben. A miliő is átélhető, de ami miatt igazán tetszik, az a zene. Az ALI PROJECT énekli az openinget és az endinget, hát róluk is írtam már egy párszor. Az opening jobb, az ending inkább érzelgősebb, ami fontosabb, hogy az OST-t is az ALI PROJECT írta. És megint bebizonyították, hogy tudnak zenét írni. Hihetetlen jól kihozták az anime hangulatát. Nem egy zenére külön is felfigyeltem, hogy mennyire jól hangzik. Tehát, nemcsak hogy animéhez illő zenét írtak, hanem maga a zene is nagyon jó lett. Önmagában is hallgatható az OST album.

De ezért vagyok ALI PROJECT rajongó, hiszen hihetetlen hangulatot tudnak teremteni a zenéikkel. De én távolról sem érzem annyira negatívnak, mint sokan. Én szeretem az énekesnő hangját, és mindig mosolyra fakaszt, ahogy énekel. Vannak tényleg komolyan depressziós dalaik, de a döntő többsége inkább jó érzést kelt bennem.

Remélem a későbbiekben is tetszeni fog az anime. Eddig jónak tűnik.

Új JAM Project dal

A tavalyi évben csak egy dalt vett fel a JAM Project. A Versus Road ~Higenjitsukiteki Survival~ csak digitálisan jelent meg júniusban, de milyen dal lett már! Hihetetlenül optimista és inspiráló. Dinamikus, és ütemes, dominálnak benne a magas hangok, és annyira árad az erő és az önbizalom az énekből, hogy az valami hihetetlen. De hát többek között ezért vagy JAM Project rajongó. Szeretem, hogy hitelesek abban, amit énekelnek, nem utolsósorban pozitív értékeket adnak át, és ez sokat jelent.

Mellesleg mindenki hallgassa meg.

Vizsgaidőszak vége

Úgy döntöttem, hogy személyesebb írásokat is meg fogok osztani, természetesen bizonyos határokon belül. Eddig is megosztottam személyes dolgokat, de ritkán és most talán gyakrabban. Azáltal, hogy hozom át ide a blogpostokat, valahogy még inkább magaménak érzem ezt a blogot. Lehet, hogy több személyeset fogok ide írni.

Például a holland egyetemmel kapcsolatosan. Csütörtökön ugyanis sikerrel letudtam az utolsó vizsgát, így van némi szabadidőm. És az eredmény? Magánszámításaim szerint 4,7 körül van a kumulált átlag. Soha, de soha még csak megközelítőleg sem tudtam ehhez hasonló eredményt felmutatni egyetemen. Nagyon ritkán találkozok olyannal, mint az én esetem, hogy valakinél ennyire élesen jelenik meg a különbség, attól függően, hogy mit tanul. A BGE-nél a legtöbb tárgy esetében csak annyi volt a cél, hogy átmenjek belőle. Amit ott és akkor logikusnak is tartottam, mivel az elégségesért is 50-60%-ot kellett elérni, és mivel nekem azért nagyon sokat kellett tanulni, ezért úgy voltam vele, hogy az egyetemen tényleg már csak az a cél, hogy átmenjünk a tárgyakból, mindegy hogy hányasra. Ezzel szemben a Károlin meg az van, hogy ugyanazzal a ráfordítással, amivel a BGE-n átmentem tárgyakból, itt négyesre, de inkább ötösre vizsgáztam. És ez nem a Károlit determinálja, hogy mennyire alacsonyabb színvonalú a képzés, a legkevésbé sem. Egyszerűen az utóbbi években megviláglott, hogy sokkal inkább humán beállítottságú vagyok. Így azokat a tárgyakat, amiket itt tanulunk, azokat nagyobb hatékonysággal tudom megtanulni. Mondjuk az már régebben is megmutatkozott nálam, hogy szeretek elgondolkodni dolgokon, amiket hallok, látok, olvasok, és amennyire lehet, saját véleményt kialakítani. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy elsőre sikerült ötösre a filozófiatörténet is. Bonyolult szövegeket kellett ott is olvasni, volt olyan mondat, aminek többször neki kellett menni, hogy egyáltalán értsem, hogy miről van szó, nemhogy megérteni. De megvan a munka eredménye, és az az igazság, hogy szerettem elgondolkodni nagy filozófusok elméletein.

És aminek nagyon örülök, hogy ezzel már az első félévben letudtam az általános tárgyakat. Amiket azért tanulunk, mert bölcsészkaron vagyunk, most már csak nyelvi tárgyak, illetve Hollandiával kapcsolatos tárgyak lesznek. Izgatottan várom. Addig is átismétlem, amit eddig vettünk hollandból, kicsit előre tanulok, hogy könnyebben menjen, illetve előveszem a németet és a japánt. Azt a két nyelvet, amit pluszba fogok az egyetemen tanulni. Úgyhogy nem fogok unatkozni a második félév kezdetéig. Emellett elkezdek komolyabban foglalkozni a fordítással, illetve hollandból is saját szövegeket kreálok a szintemen. Például olyasmit írjak le egyszerűsítve, mint amit most írtam.

Ilyen átlaggal szinte biztosra vehetem, hogy mehetek Hollandiába tanulni szeptembertől, ez pedig még inkább motivál arra, hogy tanuljam a nyelvet.

Kész projekt

Áthoztam az összes létező blogpostot a blogspot-os blogomról erre az oldalra, így azt az oldalt priváttá tettem, és az ottani animés postok most már itt olvashatók az időpontjuknak megfelelően.

Importálva a Wordpress-es blogból.

Egészségcsomag Hollandiából

Mindig, amikor Angliában vagyok, szokás, hogy a Holland & Barrett-ben veszek itthonra különböző tablettákat. Halolajkapszula, Calcium + Magnesium, Vas. Ez most értelemszerűen elmaradt, de mivel az eddigi adag szinte teljesen elfogyott, ezért úgy döntöttem, hogy online rendelek magamnak. De eszembe jutott, hogy amikor tavaly Hollandiában voltam, láttam ott is ilyen üzletet. Mondjuk logikus is, ha már a nevében ott a "Holland", akkor sejthető, hogy ott is fogok ilyen üzletet találni. Eindhovenben láttam a bevásárlóközpontban. Gyorsan gondoltam egyet, és a holland üzletláncról rendeltem. A csomagot pedig ma meghozták.

A halolajkapszulából még van, ezért csak Calcium + Magnézium és vas tablettát rendeltem. Tökéletesen ugyanaz a termék, az árak is hasonlóak, csak nem angolul, hanem hollandul vannak rajta az információk. De hát ez nekem előny.

Ezekkel elleszek egy darabig. A Calcium + Magnézium 4 havi adag, a két vas együtt meg majdnem 7 havi. Arra 1+1 akció volt. Szükségem van rájuk, mert alapvetően vashiányos vagyok, a Calcium + Magnézium és halolajkapszula meg jól jön extrába, a halolajban is van A + D-vitamin pluszba, a vastabletta meg tele van ásványi anyagokkal. Úgyhogy ezek jók, majd Hollandiában is veszem majd magamnak.

Haikyuu!! CD-k a Discogs-on

A mai nappal befejeztem egy másik projektemet a Discogs-on, feltöltöttem az összes Haikyuu!! CD adatlapját az oldalra, ami még hiányzott. Márpedig elég sok hiányzott. Kár egyébként, hogy japán CD-k annyira nincsenek fent az oldalon, pedig a népszerűsítés egy jó módjának tartom, ha minél több oldalon írunk róluk, hogy minél többen tudjanak az adott kiadvány létezéséről. Számomra abban rejlik az internet egyik lehetősége, hogy egy kicsit mi is segíthetjük, hogy a kedvencünk több publicitást kapjon, ne feltétlen csak a nagy cégek határozzák meg, hogy mi lehet népszerű, és mi nem. Persze a ráhatás tényleg nagyon pici, de az, hogy néhány napja teljessé tettem az oldalon az Okui Masami diszkográfiát a Discogs-on, az számomra azt is jelzi, hogy ér annyit a zenei munkássága, hogy rendezetten jelen van egy világszerte ismert oldalon. Meg jó így látni plusz egy oldalon az összes albumát és kislemezét. Alapvetően unalmas meg monoton munka, de engem motivál, hogy tehetek azért, hogy ismertebb legyen az a zene, amit szeretek.

És most a Haikyuu!! zenéit tehettem ismertebbé. Kilistázom ide azokat, amiket más csinált meg korábban.

Albumok

• TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 1
• TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 2
• TV animation Haiykuu!! Second Season Original Soundtrack vol. 1
• TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack vol. 2
• TV animation Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
• Haikyuu!! COMPLETE BEST

Kislemezek

Első évad

• SPYAIR - Imagination
• NICO Touches the Walls - Tenchi Gaeshi
• Sukima Switch - Ah Yeah!!
• tacica - LEO

Második évad

• SPYAIR - I'm a Believer
• Galileo Galilei - Climber
• BURNOUT SYNDROMES - FLY HIGH!!
• tacica - Hatsunetsu

Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou

• BURNOUT SYNDROMES - Hikari Are
• NICO Touches the Walls - Mashi Mashi

TO THE TOP

• BURNOUT SYNDROMES - PHOENIX
• CHiCO with HoneyWorks - Kessen Spirit
• SUPER BEAVER - Toppakou
• SPYAIR - One Day

Nos, íme. Szeresse minél több ember ezeket a zenéket.

Okui Masami a Discogs-on

A napokban a Discogs CD adatbázis bővítésén is dolgozok. Néhány napja lettem kész a teljes Okui Masami repertoárral, így a teljes diszkográfia elérhető az oldalon.

Okui Masami a Discogson

Egyrészt azért dolgozok rajta, hogy minél több helyről elérhető legyen az énekesnő teljes zenei adatbázisa, másrészt ezen a oldalon számon lehet tartani a gyűjteményünket, valamint mivel adás-vétel is van az oldalon, ezért akár vásárolni is lehet CD-ket. És japán CD-k megjelennek az oldalon. És bízok abban, hogy kitesz valaki olcsón Okui Masami CD-t az oldalra, és akkor megvehetem. Tehát, közvetve a gyűjteményem bővítésének céljából is tettem közzé az énekesnő összes albumát és kislemezét. Meg akinek van CD-je az énekesnőtől, az jelölje be mind.

Haikyuu!! TO THE TOP összefoglaló

Ha már írtam a 2.43 Seiin Koukou Danshi Volley-bu-ről, akkor illő, hogy megemlékezzek a Haikyuu!!-ról is. Hozta az évad második fele a várakozásaimat, remekül kiegészítette az első 13 rész eseményeit. Értelmet adott neki, de már igazából már az első fele alatt is lehetett sejteni, hogy a lelassulás csak átmeneti. Utána jön a másik nagy összecsapás az Inarizakival.

Nagyon tetszik a koncepció, ahogy a mangaka felépítette a meccseket. Azáltal jobban bemutatta az egyes karaktereket, a múltjukból lehet érzékelni, hogy miért annyira fontos számukra a mérkőzés. És mivel nagyon erős a karakterek személyisége, ezért átélhetővé válik az ő személyes történetük. De olyannyira, hogy ugyan bírom Tanaka Ryuunosukét, de annyira soha nem volt nagy hatással rám. De a 16. részben láthattuk a személyes történetét, és annyira megérintett, hogy még én is elérzékenyültem. Illetve az nagyon tetszett, hogy Kinoshita Hisashi is végre kapott reflektorfényt. A három "elhanyagolt" másodéves játékos közül eddig csak Ennoshita Chikara volt az, akit jobban bemutattak a második évad második felében, most jött Kinoshita, remélem, később Narita Kazuhito is kap lehetőséget a bemutatkozásra. Mert a karakterekben nagyon erős a Haikyuu!!, nem győzöm emiatt eleget dicsérni az animét.

Ez a nagyon érdekes a Haikyuu!!-ban, hogy alapvetően ugyanolyan sport-shounen anime, mint akár a Kuroko no Basket, vagy a Prince of Tennis, de a Haikyuu!! erőssége nemcsak az, hogy realisztikusan mutatja be a röplabdát, hanem a karakterek személyisége is nagyon erős. Ez volt egyébként a Slam Dunk-nak is az erőssége, de a nagy különbség, hogy a Slam Dunk '90-es évek eleji anime, ezért ott még erősebben alkalmazták a tipikus shounen-sablonokat. Egyszerűbb a rajzolás, kevésbé szép a grafika, és a férfi karakterek személyisége is inkább tipikus maszkulin. Kevésbé komplex, de azáltal, hogy a játékosok itt is erősen önmaguk, az sok poén forrása. Ugyanakkor a Slam Dunk az elsők között volt, ahol kísérleteztek azzal, hogy a férfi karaktereket kihozzák a sablonokból. Említhetjük akár az edzőt, Mitsuyoshi Anzai-t, akinél bölcsebb karaktert nehezen tudok elképzelni, de ott van Rukawa Kaede is, aki talán a shounen animék első szépfiúja volt. Ehhez képest a Haikyuu!! "hemzseg" a szépfiúktól, de a személyiségjegyük is kevésbé sablonos. Ez pedig többek között azt hozta magával, hogy több női rajongója van az animének. A másik, amit magával hozott, és az igazat megvallva inkább nem örülök neki, hogy elég sok olyan fanart készül, ahol a szereplőket vagy nőként, vagy "nem beazonosítható" neműként rajzolják meg. És én nem lelkesedek ezekért, mert bár igyekszem rugalmasan kezelni a "sokneműséget", de alapvetően inkább binárisan gondolkodok a nemekről. Ha valaki férfi, és szemmel láthatóan nincs baja nemével (márpedig a Haikyuu!! szereplői nem az identitászavarukról híresek), akkor azt szeretem férfiként látni. Annyiban viszont van bennem rugalmasság, hogy nem várom el, hogy egy férfi személyesége csakis és kizárólag férfi jelleget öltsön. Például nagyon kedvelem Sugawara Koushi-t, akinél gondoskodóbb, "anyáskodóbb" férfi karaktert keresve is nehéz találni. Szóval rugalmasabb vagyok a személyiségjegyekben, de ha férfinak nincs gond a nemi identitásával, azt tiszteljük meg a férfi mivoltával, rajz formában is.

De visszatérve a főtörténetre, örülök, hogy a 4. évad (a rajz minőségét leszámítva) követi az első 3 évad magas nívóját. Egyedül a 15. rész volt bődületesen rossz, abban az egy részben annyi rajzolási hiba van, hogy az egész évadnak elég lett volna. Ott komolyan aggódtam, hogy most vagy arról van szó, hogy akkora híre van már a Haikyuu!!-nak, hogy úgy voltak vele, hogy úgyis elnézik a rajongók, ha a 4. évad második fele szinte a gagyival lesz egyenlő, felesleges dolgozni rajta, vagy egyszerűen a járvány miatti sorozatos halasztások miatt ha esetleg nem volt annyi kapacitásuk (akár anyagi, akár emberi erőforrásbeli) közben meg annyira kellett sietni az új részekkel, hogy már a sok hiba sem számított, csak legyen kész határidőre az anime. Szerencsére nem így történt, és csak egy rész sikeredett rosszra, de az utána levő (a Tanaka Ryuunosuke múltját bemutató) epizód pedig határozottan ott van a legjobbak között. Úgyhogy nincs semmi gond, sőt nekem még a Nekoma "kitérő" is tetszett. Ha Kozume Kenma eddig nem volt furcsa a sajátságos gondolkodása miatt, akkor most tényleg az lehet, hiszen megtudhattuk, hogy egy meccs alatt minden problémájának forrása a gravitáció. Alapvetően kedvelem Kenmát, nincs bajom vele, de nem egyszer megfordult a fejemben, hogy ha ismernék egy ilyen srácot, aki olyan, mint Kenma, biztos, hogy csinálnék vele valamit, hogy életet leheljek belé. Ezért volt szimpatikus, ahogy Yamamoto Taketora nekiment Kenmának, mert ott és akkor jót tett Kenmának, hogy kijött belőle az állat. Örültem, hogy láthattam azt az oldalát is.

Úgyhogy a Haikyuu!! 1. helyét semelyik anime nem veheti el nálam. Megközelítik olyan mesterművek, mint a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru vagy az Ansatsu Kyoushitsu, amiket szintén nagyon-nagyon szeretek, de egyiknek sincs olyan hangulata, mint a Haikyuu!!-nak. A Haikyuu!! egy életérzés, a Haikyuu!! egy életforma, és nincs még egy olyan anime, amelyik annyira reprezentál engem, mint a Haikyuu!!

Csernus Imre könyv elolvasva

Nos, a végére értem a Csernus Imre: Főnix című könyvnek és az az igazság, hogy elolvasva sem lett jobb a véleményem róla. Továbbra is azt gondolom, hogy egyre rosszabb könyveket ír, és leginkább itt világlott meg az, hogy Csernusnak azáltal szűkült be a látóköre, hogy csak egyféle életvitelt, személetmódot tart hitelesnek. A nagyobb baj az, hogy aki másképp él, másként gondolkodik, azt lenézi, elítéli. Pedig miért ne lehetne másképp is ideális életet élni? De ami még ennél is rosszabb, hogy folyamatosan magát állítja szembe azokkal, akiket nem tart hitelesnek, mondván, hogy ő mennyire nyugodt, ő úgy alszik, mint a tej, lefekszik, 5 másodperc múlva már álomban van. Mintha minden egyes napja ilyen lenne. Ez egy idő után már inkább olyan érzetet ad, mintha folyamatosan igazolni akarná önmagát, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében, holott pont ő írta a korábbi könyveiben, hogy ezen nincs mit hangoztatni, mert az mindig látszik.

Ráadásul ezzel a folytonos önigazolással önmagának mond ellent, mert olyan, mintha azt akarná bizonygatni, hogy ő mennyire erős, mennyire tökös, holott régebben arról is beszélt, hogy nem szégyen felvállalni a gyengeségeinket. És azt kell mondjam, hogy Almási Kitti sokkal hitelesebb abból a szempontból, hogy nyíltan kimondta, hogy neki is van olyan, amikor rosszul érzi magát a bőrében, amikor úgy érzi, neki sem megy. Azt gondolom, hogy ez sokkal emberibb, mert azt ugyan el tudom róla képzelni, hogy amit még az egyetemen tanult pszichológustan hallgatóként (pontosan nem tudom, milyen iskolát végzett), és amit megtapasztalt az életben, azok ugyan felvértezték egyfajta lelki erővel, de ő is emberből van. Lehet, hogy az átlag emberhez képest jobban kezeli a nehézségeket, de vállalja, hogy neki is vannak rossz napjai, amikor nehézségei vannak. És ez sokkal hitelesebb, mint Csernus Imre önigazolásai. Lehet olyan szinten hálás a koronavírus járványért, mint még senki semmiért (ahogy írta a könyvben), de ha nemhogy nem fogadja el azt, hogy vannak emberek, akiknek komoly problémát okoz a munkahely elvesztése, vállalkozásának megszűnése, de még le is nézi őket, akkor hogy tud nekik hiteles tanácsot adni?

Ezzel konkrétan rövidre is zárhatnánk a könyv problémájának kérdését. Ahogy írtam korábban is, én személy szerint nem tudok érdemben hozzászólni ahhoz, hogy sokan azért szeretik Csernus Imrét, mert bántalmazó közegből ez a radikális stílus normális számukra, mert én nem ebben nőttem fel. De tekintve, hogy én magam is láttam arra példát, hogy vannak, akik bántalmazó partnert választanak maguknak, akik hasonló közegből jöttek, ezáltal ez a fajta szeretet normális számukra, el tudom képzelni, hogy igaz. Inkább a szűk látásmódot tartom problémának. És ez viszont a régebbi könyveit is új meglátásba helyezi, mert ez a fajta szűk látókörűség már régebben is jelen volt, még ha nem is ennyire erősen. De emlékszem, hogy amikor jobban hittem az írásainak, többször is előfordult, hogy egy bizonyos jelenséget látva kérdések merültek fel bennem, és választ remélve visszagondoltam arra, hogy mit olvastam a könyveiben, falakba ütköztem. Később aztán megjött az élettől a válasz, de az más volt, mint amit tőle olvastam, és az tűnt hitelesnek. Ez volt az, ami ráébresztett arra, hogy érdemes fenntartásokkal kezelni az írásait, de ez a könyv erre nagyon ráerősített. Ahogy abbahagyta a pszichiáterkedést, úgy kellett volna felhagynia a könyvírással, mert jó ideje nincs már progresszív gondolata.

Az első gondolatok az új röplabdás sportaniméről

Kíváncsian vártam a 2.43 Seiin Koukou Danshi Volley-bu animét, vajon lehet-e a Haikyuu!! méltó vetélytársa, vagy akár kiegészíthetné olyan dolgokkal, amiket hiányoltam a Haikyuu!!-ból. Vagyis nem is feltétlen hiányoltam, mert kis túlzással az az anime úgy tökéletes ahogy van, hanem... fogalmazzunk úgy, hogy esetleg máson lesz a hangsúly a 2.43 Seiin Koukou Danshi Volley-bu-nál. És úgy néz ki, hogy igen.

Már a címből kiderül, hogy komolyan veszi magát az anime, ugyanis a 2.43 nem egy véletlenszerűen kitalált szám. Férfiaknál a háló 2,43 méter magasan van. De ez látszott az első részben is. Komolyan veszi a röplabdát, ugyanakkor teljesen más a hangulata, mint a Haikyuu!!-nak. A Haikyuu!! vidám, pozitív karaktereinek köszönhetően, illetve, hogy ennyire erős a személyiségük, ezáltal tele van poénos jelenetekkel. Ez a grafikán is látszik, hiszen élénkek, erősek a színek. A 2.43 Seiin Koukou Danshi Volley-bu esetében viszont inkább a fakóbb, sötétebb színek dominálnak. Több az érzelem. Ami nem is csoda, hiszen Haijima Kimichika és Kuroba Yuni gyerekkorukban jóbarátok voltak. Viszont Kimichika elköltözik, így a két barát útja elválik... Átmenetileg. Középiskolás korukban Kimichika visszatér, de nem ismeri fel gyerekkori barátját. Legalábbis úgy tesz... én inkább erre tippelnék. Mindenesetre elkezdenek együtt edzeni a röplabda klubban. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy sokkal inkább érződik a múltból fakadó nyomás, mégis nézeti magát, kifejezetten kellemes anime.

És persze, hogy van utalás a Haikyuu!!-ra. Haijima Kimichika nemcsak külsőre hasonlít Tsukishima Kei-re, hanem személyiség terén is. Nem feltétlen tesz kellemetlen megjegyzést másokra, de néha eléggé mogorva, és ez megfűszerezve némi Kageyama-féle forrófejűséggel... nos igen. Egyébként is ahogy elnéztem, néhány Haikyuu!!-s seiyuu ebben az animében is helyet kapott. Szerencsére Ishikawa Kaito, Kageyama seiyuu-ja is kapott szerepet. Még nem hallottam, de érdekes Mimura Subaru egy teljesen vidám természetű srác. Kíváncsi leszek, hogy mit hoz ki belőle Ishikawa Kaito. Mély hangja miatt inkább komoly karakterek hangjának tudom őt elképzelni. Emlékeim szerint csak ilyet hallottam tőle. De cáfoljon meg és okozzon kellemes meglepetést.

Azt gondolom, hogy nem gond, hogy ez az anime másra helyezi hangsúlyt, hiszen a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru esetében is inkább az érzelmeken volt a fókusz. Viszont amiben gyengébb a Haikyuu!!-nál az az, hogy karakterek személyisége nem annyira erős. Ha tényleg lesz valami háttértörténet, akkor a személyiségjegyek kardinális kérdések lesznek, hiszen attól lesz átélhető egy karakter drámája, hogy hatással van a nézőre. Illetve, amin elbukhat az az anime, az az, ha kiderül, hogy nincs is semmi komoly történet az érzelmek mögött, csak egyfajta fanservice a lányoknak, mert szeretik az ilyen komoly, már-már mogorva pasikat. Kíváncsi leszek, mire fut ki az anime.

2 album 2000-ből

Ritkán találok értelmes dolgot Békéscsabán a bolhapiacon, de most úgy alakult, hogy találtam egy CD-t és egy kazettát, amit kerestem, és előérhető áraiknak köszönhetően meg is vettem őket. The Corrs: In Blue CD és Natalia Oreiro: Tu Veneno kazetta.

Ezen két albumban nemcsak az a közös, hogy mind a kettő 2000-ben jelent meg, hanem mind a kettő úgymond első volt nálam. A The Corrs: In Blue album volt az első, ami megvolt nekem annak idején tőlük, ahogy Natalia Oreirótól is a Tu Veneno volt az első, amit megvettem. Arra konkrétan emlékszem, hogy 2000. december 2-án vettem meg, mert egy időben naptárban jegyeztem, hogy mely albumokat mikor vettem meg, és a Natalia Oreiro kazettát ezen a napon, ráadásul az is megvan, hogy 2100 forint volt. Most szerény 400 forint volt, ennyiért pedig bőven jöhet. Nosztalgikus volt nézni a kazetta borítót, összességében most is pozitív véleményem van az albumról. És ott van a többi kazetta között. Körülbelül 230 kazettát őriztem meg, és ha megveszem a hiányzó Thalía, Natalia Oreiro és The Corrs kazettákat (amik prioritást élveznek), akkor ez a szám felmehet 250-re is.

A The Corrs: In Blue album is szinte az első mivolta miatt különleges számomra. De amúgy szeretem is, mert annak ellenére, hogy ugyanúgy populáris, mint a Talk on Corners, de lényegesen jobb dalok vannak ezen az albumon. Bár ezen az albumon is van néhány olyan dal, ami úgymond "helykitöltő", tehát számomra nem hordoz akkora értéket. Az At Your Side, No More Cry és a Give It All Up azok, amiket ugyan nem ugrok át, de nem lenne kevesebb az album, ha hiányoznának ezek a dalok. Illetve a Hurt Before az, ami nem jön át érzelmileg. Nekem az olyan semmilyen. De összességében jó album, egységesebb a hangzása, mint a Talk on Corners albumnak. Szeretnék The Corrs albumokról is írni kritikákat, csak az nem mostanság lesz, tekintve, hogy vizsgaidőszak van.