Még mindig a JAM Project dominál a Last.fm profilomban. Albumok mellett leginkább a mai dalaikat hallgatom, mert azokban van olyan érzésvilág, amikkel mostanság azonosulni tudok. Bár egyébként stílus terén teljesen változatos képet alkotnak. Bemutatnám őket röviden.
Houkou Hate no Arano wa
Sokáig nem foglalkoztam a DRAGONFLAME kislemezzel, mert elérhetetlen volt a dalok karaoke verziói. Csak nemrég döntöttem úgy, hogy kit érdekel, hallgassuk meg úgy a kislemezt, ahogy megvan. A címadó daltól nem vártam csodát (nem rossz, de nem kiemelkedő), de a B-side track, a Houkou Hate no Arano wa nagyon kellemes meglepetés volt. Okui Masami mindig is gondoskodott a JAM Project zenei repertoárjának változatosságáról, ezzel a dallal is. Ez is olyan dal, ami alapvetően optimista hangzású, de a szöveg nem az. "GOAL no mienai michi wo aruita" azért sokat elárul a szöveg mondanivalójáról. Kicsit ilyen bizonytalan, kilátástalan, de mégis... Olyan, mintha öntudatlanul is arra akarna inspirálni, hogy menjünk tovább. A zene is gyönyörű. Lassú, de a maga lassúságában dinamikus, ezért gondolnánk optimistának. Kétféle érzésvilág van harmonizálva ebben a dalban.
NEW BLUE
Erről már írtam régebben többször is, hiszen ez nálam minden idők második legjobb JAM Project dala. És évek múltán is ugyanígy érzek. Fukuyama Yoshikit (a dal zenéjének szerzőjét) azért tartom univerzális tehetségnek, mert alapvetően rock énekes. Tipikus kemény rocker hangja van, amikor nagyon bevadul, olyan elementáris erők jönnek elő belőle, hogy azzal a világ élvonalába tartozik. Olyanakkor ott a másik oldala, amikor balladákat ír és énekel. Annyira átélhető az, amilyen érzelmeket énekel ki akkor, hogy többször én is elérzékenyültem a balladáitól. A szövegről Okui Masami gondoskodott, és azt kell mondjam, hogy megint elsőosztályú munkát adott ki a kezei közül. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a dal szinte teljesen olyan érzelmileg, mint amilyen én vagyok.
Hagane no Warriors
Ez is felkerült a "későn feledezett JAM Project dalok" listájára. Tudtam a kislemezről 2018 tavaszán, de akkor épp nem volt JAM Project-es hangulatom, és akkor csak egy kislemeznek tituláltam magamban a sok közül. De aztán végül megtaláltam, és azt kell mondjam, hogy nagyon örülök annak, hogy létezik ez a kislemez. Egy sajátságos kettősséget érzékelek a dalban. Sokszor hallottunk már tőlük "We are warriors!" jellegű szöveget, ugyanakkor van benne egyfajta könnyedség, ami szerethetővé teszi a dalt. A kórusban kiáltás is tetszik (én egyébként "EXPLODE!"-ot hallok ki), a második refrén utáni gitárszóló és az utána lévő kórus ének pedig egyértelműen a dal legjobb része.
ENTER THE HEROES
Azt lehet mondani, hogy onnan lehet megismerni az igazi rajongót, hogy nem a legismertebb dalát választja kedvencnek, hanem ami az albumon szerepel a többi között. Azért, mert az ismertebb dalok mind mainstream vonalat követnek és inkább a többi dal között hallható az együttes valódi egyénisége. Az ENTER THE HEROES egy ONE-PUNCH MAN dal, hasonló a helyzet nálam, mint amit fentebb írtam. Ugyanis jó dal a THE HERO!! ~Ikareru kobushi ni Hi wo Tsukero~, de nekem az ENTER THE HEROES jobban tetszik. Sokkal jobban kijön az együttes bolondos oldala az extrém gyors énekkel, amit a versében előadnak, aztán olyan szöveggel, mint "Who is number one?" majd aztán "I am number one!". Mondjuk ez inkább az animére utal, de én nagyon bírom azt a stílust, amiben ez a dal íródott.
Tread on the Tiger's Tail
Ezt a kislemezt elég későn találtam meg, de aztán azonnal megszerettem. Ez is Super Robot Wars dal, mint a Hagane no Warriors, csak ennek egy kicsit lassabb a dinamikája, ugyanakkor sokkal hangosabb. El tudom képzelni, hogy valami rendezvényen ezt a dalt nagy hangerőben lejátszani, az nagyon ütne. Imádom a refrénben a "SUPER ROBOT WARS!" felkiáltást, meg az egész dalnak annyira jó hangulata van, hogy bármikor képes motiválni. Ebben rejlik a JAM Project igazi ereje, ezért szerethető az együttes.
Ryujou
2017-ben már kaphattunk ízelítőt abból, hogy mi az eredmény, ha a JAM Project és az ALI PROJECT összeáll. A Himiko Gaiden az egyik legegyedibb dal, amit valaha hallottam. Hiszen a JAM Project ebben a (számomra) hiteles "hurrá-optimizmusban" utazik (ez de nagyon leegyszerűsített...), míg az ALI PROJECT az arisztokratikus goth-loli zenében alkot maradandót, és hogy mi születik abból, ha ezt a kettőt összekeverjük? Nos, a Himiko Gaiden-ben a JAM Project közreműködött, ezt most az ALI PROJECT viszonozta, és megírta a JAM Project-nek a Ryujou című dalt, mely számomra magasan a legjobb dal a The Age of Dragon Knights albumon. Most is libabőrös vagyok, ha csak eszembe jut a dal. Szeretnék egy olyan JAM Project albumot, melynek minden dalát az ALI PROJECT írta, instant vétel lenne nálam.
Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~
Erről a dalról írtam nemrég, a teljesség kedvéért álljon itt is. Mert még mindig nagyon szeretem. Az a fajta optimizmus jelenik meg ebben a dalban, ami elég gyakran jellemez engem (főleg mostanság). Ez a dal elsősorban azt üzeni nekem, hogy keressük meg és hozzuk ki mindenből a legjobbat. És ha valami nem sikerül, igen, előfordul, hiszen emberek vagyunk, de éljük meg az adott pillanatot 100%-ban, mert az mindennél többet ér. Az igazat megvallva csak nemrég élem meg tudatosan ezt, hiszen abból is sokat lehet tanulni és nyerni, ha nem sikerül az, amit elterveztünk, mert az addig megtett út alatt is fejlődtünk, tettünk önmagunkért. Ezért értékes számomra ez a dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése