Hát életemben nem voltam ennyire szerelmes egy animébe, mint a Haikyuu!!-ba. Már ha ez eddig nem lett volna világos. ^^' De hát mostanra olyan lett számomra, mint Super Mario a videojátékok körében, és nem hiszem, hogy ennél többet kellene mondanom. De mégis. Az egyik ilyen nagyon komoly lelkesedésem animék terén 2006 augusztusában-szeptemberében volt, amikor felfedeztem magamnak Hayashibara Megumi és Okui Masami zenéjét. Akkor volt az, hogy éjjelem-nappalom nem volt, egész nap játék mellett szinte csak az ő zenéiket hallgattam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ekkor fedeztem fel a japán zenét, és előtte csak tengődtem a nyugati zene büdös mocsarában. Azokhoz képest Hayashibara Megumi és Okui Masami zenéje az élet tiszta forrása. Aztán a második nagy hulláma ennek 2008 szeptemberében volt, amikor megtaláltam egy helyen összes Hayashibara Megumi és Okui Masami albumot. Akkor annyira rájuk voltam függve, hogy külföldi fórumokat kerestem fel, és szert tettem néhány barátra. Többségükkel most is tartom a kapcsolatot.
Ugyanez a Haikyuu!! 2019-ben. Ismételni fogom magam, de úgy döntöttem, hogy álljon egy helyen minden érv az anime mellett. Az tetszett meg nagyon, hogy a maga valójában mutatja be a röplabdát. Ami még komoly különbség, hogy amíg a sportanimék döntő többségében azokból lesznek a főhősök, akik istent játszanak, a Haikyuu!!-ban pont az bukik el. Talán a röplabda a leginkább csapatsport a labdajátékok közül, ahol minden egyes csapattag fontos és értékes. Aki különlegesnek gondolja magát, és a többiek fölé helyezi magát, az meg fogja tanulni, hogy hol a helye. És pont emiatt, hogy nem érvényesülnek az önjelölt istenek, sokkal izgalmasabbak a mérkőzések az animében. A Haikyuu!! az első olyan sportanime, ahol valóban kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni az adott labdamenetben. De még ha tudható is a végeredmény, a kivitelezés egyszerűen zseniális. Úgy szurkolok a Karasuno csapatnak, mintha élő közvetítést látnék, ahol fogalmam sincs, hogy mi lesz a végeredmény, és együtt örülök velük a győzelemnek. Ezt nemhogy egy sportanime sem adta meg, de még a közelébe nem vitt. Akárhányszor nézem végig a részeket minden egyes alkalommal külön élmény. És hogy miért Kageyama Tobio a kedvenc szereplőm? Azért, mert látom rajta, hogy nem kell őt komolyan venni. Pont a forrófejűsége miatt ennyire szerethető. Ha élőben lenne, és mondjuk a barátom lenne, a halálra szívatnám őt. Akkorákat nevetek azon, hogy mindenen felkapja a vizet. Meg hát a humor... Ennyi állatságot kitalálni egy animében, nem egy jeleneten könnyesre röhögtem a szemem. Imádom a debil poénokat, és ahogy heccelik egymást a játékosok. Meg hát érdemes szétnézni a My Anime List-en. Még azok is legalább 7 pontra értékelték az animét, akik kritikusabbak általánosságban az animékkel szemben. De ennél magasabb pontszám az általános.
Mindezek mellett nagyon jó közösség alakult ki az anime körül. Két Haikyuu!! közösséghez csatlakoztam, a Reddit-eshez, és a Wiki-shez. Mind a két helyről sikerült menő emberekkel komolyabban megismerkedni. A "barát" minősítéssel még várnék, de egy kanadai lány, egy német srác és egy holland srác jó úton halad efelé. Amúgy lenyűgöző még interneten is látni, hogy tényleg Kanadától kezdve Mexikón, egész Európán, Vietnamon át egészen Ausztráliáig komoly rajongótábora van az animének. Vietnamba is licenszelték a Haikyuu!! TCG-t, és elég sokan játsszák ott is. Konkrétan tervezem is, hogy ha kijutok Vietnamba, fogok venni magamnak néhány kártyát, akár több paklit is. Egyébként nagyon jókat beszélgetünk, és elképesztő, hogy miket lehet beleképzelni az anime, a szereplők mögé. Olyan össeesküvés-elméleteket találunk ki, amihez hasonlókat a Disney-hez nem találtak ki. Ki meleg, ki hetero, milyen utalások vannak rá, kicsoda Furudate Haruichi (a mangaka) valójában, melyik Harry Potter házhoz lehet hasonlítani az egyes csapatokat, meg ilyenek. Innen ki lehet találni, hogy hardcore rajongókkal vagyok körbevéve, és jól érzem magam köztük. Persze sok minden másról is lehet velük beszélgetni, akikkel sok témában tudok privátban beszélgetni, ők a barát-jelöltek. Az is jó volt, amikor a német srácnál megpróbáltam elővenni a több éve nem használt német nyelvtudásomat, beszélgettünk egy kicsit németül, és eléggé esetlenül ment. Beleszőttem angol szavakat, és ilyen "germlish" mondatok jöttek ki, inkább visszatértünk az angolra. Amúgy nagyon szeretem a német nyelvet, el is gondolkodtam azon, hogy miért is ne vehetném elő ismét a németet. Egyébként is németből csak szóbeli nyelvvizsga van meg, írásbelit nem sikerült megszerezni középfokon. Talán az is meglesz. És ha nagyon menni fog a német, akkor megpróbálom a felsőfokú nyelvvizsgát is. De akkora élmény más nemzetiségű emberekkel beszélgetni. Egyrészt kifejezetten kíváncsi etermészet vagyok, sokat kérdezek különböző nemzeti sajátosságokról, és ezekből nagyon jó beszélgetések jönnek ki.
És a röplabda... Nem egy olyan emberről tudok, akit az anime inspirált röplabdára, de elég csak rám gondolni. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is aktívan fogok sportolni, és imádni fogom. Gyerekkoromben nemcsak hogy utáltam a testnevelés órákat, de egyenesen rettegtem tőlük. Nagyon rossz voltam belőle, sok gyakorlatot nem tudtam rendesen megcsinálni, és amikor fociztunk, azt kimondhatatlanul gyűlöltem. Amikor embereket választottak a csapatba, persze mindig engem választottak utoljára. Ez már önmagában demotiváló, hát még az, hogy sehogy nem tudtam a csapat hasznára lenni. Úgyhogy sokáig hanyagoltam a sportot. Aztán nagyjából 25 éves koromban jöttem arra rá, hogy fontos dolog a mozgás, és valamit érdemes lenne csinálni. Akkor kezdtem el folyamatosan edzeni a Wii Fit-tel, amit kisebb-hosszabb megszakításokkal a mai napig csinálok. A sportban meg most találtam meg végleg a helyem, hogy aktívan röplabdázok. Élvezem, imádom, csodálatos érzés, hogy a sportban van sikerélményem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ott lesz. És vagyunk jónéhányan a közösségekben, akik a Haikyuu!! hatására kezdtek el röplabdázni. Többek között az a német srác is, akiről írtam korábban. Nagyon megszerette ő is, erről is beszélgetünk. Csütörtökön, amikor ment az M4 Sporton a férfi röplabda-mérkőzés (Kaposvár-Vegyész), kommentáltam neki az eseményeket, aztán rákérdezett, nem-e nézheti valahol online. Hát persze, hogy nézheti, belinkeltem neki az oldalt, ahol ő is követheti. Aztán együtt kommentáltuk a látottakat. A magyar röplabda nagyon magas szintű, neki is nagyon tetszett a meccs.
Hát ilyen gaztetteket művel ez az anime, hogy összehoz embereket a világban, és hatására elkezdenek röplabdázni az emberek. Úgyhogy sok mindent köszönhetek az animének, és még nagyon az elején vagyok ennek az útnak.
Ugyanez a Haikyuu!! 2019-ben. Ismételni fogom magam, de úgy döntöttem, hogy álljon egy helyen minden érv az anime mellett. Az tetszett meg nagyon, hogy a maga valójában mutatja be a röplabdát. Ami még komoly különbség, hogy amíg a sportanimék döntő többségében azokból lesznek a főhősök, akik istent játszanak, a Haikyuu!!-ban pont az bukik el. Talán a röplabda a leginkább csapatsport a labdajátékok közül, ahol minden egyes csapattag fontos és értékes. Aki különlegesnek gondolja magát, és a többiek fölé helyezi magát, az meg fogja tanulni, hogy hol a helye. És pont emiatt, hogy nem érvényesülnek az önjelölt istenek, sokkal izgalmasabbak a mérkőzések az animében. A Haikyuu!! az első olyan sportanime, ahol valóban kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni az adott labdamenetben. De még ha tudható is a végeredmény, a kivitelezés egyszerűen zseniális. Úgy szurkolok a Karasuno csapatnak, mintha élő közvetítést látnék, ahol fogalmam sincs, hogy mi lesz a végeredmény, és együtt örülök velük a győzelemnek. Ezt nemhogy egy sportanime sem adta meg, de még a közelébe nem vitt. Akárhányszor nézem végig a részeket minden egyes alkalommal külön élmény. És hogy miért Kageyama Tobio a kedvenc szereplőm? Azért, mert látom rajta, hogy nem kell őt komolyan venni. Pont a forrófejűsége miatt ennyire szerethető. Ha élőben lenne, és mondjuk a barátom lenne, a halálra szívatnám őt. Akkorákat nevetek azon, hogy mindenen felkapja a vizet. Meg hát a humor... Ennyi állatságot kitalálni egy animében, nem egy jeleneten könnyesre röhögtem a szemem. Imádom a debil poénokat, és ahogy heccelik egymást a játékosok. Meg hát érdemes szétnézni a My Anime List-en. Még azok is legalább 7 pontra értékelték az animét, akik kritikusabbak általánosságban az animékkel szemben. De ennél magasabb pontszám az általános.
Mindezek mellett nagyon jó közösség alakult ki az anime körül. Két Haikyuu!! közösséghez csatlakoztam, a Reddit-eshez, és a Wiki-shez. Mind a két helyről sikerült menő emberekkel komolyabban megismerkedni. A "barát" minősítéssel még várnék, de egy kanadai lány, egy német srác és egy holland srác jó úton halad efelé. Amúgy lenyűgöző még interneten is látni, hogy tényleg Kanadától kezdve Mexikón, egész Európán, Vietnamon át egészen Ausztráliáig komoly rajongótábora van az animének. Vietnamba is licenszelték a Haikyuu!! TCG-t, és elég sokan játsszák ott is. Konkrétan tervezem is, hogy ha kijutok Vietnamba, fogok venni magamnak néhány kártyát, akár több paklit is. Egyébként nagyon jókat beszélgetünk, és elképesztő, hogy miket lehet beleképzelni az anime, a szereplők mögé. Olyan össeesküvés-elméleteket találunk ki, amihez hasonlókat a Disney-hez nem találtak ki. Ki meleg, ki hetero, milyen utalások vannak rá, kicsoda Furudate Haruichi (a mangaka) valójában, melyik Harry Potter házhoz lehet hasonlítani az egyes csapatokat, meg ilyenek. Innen ki lehet találni, hogy hardcore rajongókkal vagyok körbevéve, és jól érzem magam köztük. Persze sok minden másról is lehet velük beszélgetni, akikkel sok témában tudok privátban beszélgetni, ők a barát-jelöltek. Az is jó volt, amikor a német srácnál megpróbáltam elővenni a több éve nem használt német nyelvtudásomat, beszélgettünk egy kicsit németül, és eléggé esetlenül ment. Beleszőttem angol szavakat, és ilyen "germlish" mondatok jöttek ki, inkább visszatértünk az angolra. Amúgy nagyon szeretem a német nyelvet, el is gondolkodtam azon, hogy miért is ne vehetném elő ismét a németet. Egyébként is németből csak szóbeli nyelvvizsga van meg, írásbelit nem sikerült megszerezni középfokon. Talán az is meglesz. És ha nagyon menni fog a német, akkor megpróbálom a felsőfokú nyelvvizsgát is. De akkora élmény más nemzetiségű emberekkel beszélgetni. Egyrészt kifejezetten kíváncsi etermészet vagyok, sokat kérdezek különböző nemzeti sajátosságokról, és ezekből nagyon jó beszélgetések jönnek ki.
És a röplabda... Nem egy olyan emberről tudok, akit az anime inspirált röplabdára, de elég csak rám gondolni. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is aktívan fogok sportolni, és imádni fogom. Gyerekkoromben nemcsak hogy utáltam a testnevelés órákat, de egyenesen rettegtem tőlük. Nagyon rossz voltam belőle, sok gyakorlatot nem tudtam rendesen megcsinálni, és amikor fociztunk, azt kimondhatatlanul gyűlöltem. Amikor embereket választottak a csapatba, persze mindig engem választottak utoljára. Ez már önmagában demotiváló, hát még az, hogy sehogy nem tudtam a csapat hasznára lenni. Úgyhogy sokáig hanyagoltam a sportot. Aztán nagyjából 25 éves koromban jöttem arra rá, hogy fontos dolog a mozgás, és valamit érdemes lenne csinálni. Akkor kezdtem el folyamatosan edzeni a Wii Fit-tel, amit kisebb-hosszabb megszakításokkal a mai napig csinálok. A sportban meg most találtam meg végleg a helyem, hogy aktívan röplabdázok. Élvezem, imádom, csodálatos érzés, hogy a sportban van sikerélményem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ott lesz. És vagyunk jónéhányan a közösségekben, akik a Haikyuu!! hatására kezdtek el röplabdázni. Többek között az a német srác is, akiről írtam korábban. Nagyon megszerette ő is, erről is beszélgetünk. Csütörtökön, amikor ment az M4 Sporton a férfi röplabda-mérkőzés (Kaposvár-Vegyész), kommentáltam neki az eseményeket, aztán rákérdezett, nem-e nézheti valahol online. Hát persze, hogy nézheti, belinkeltem neki az oldalt, ahol ő is követheti. Aztán együtt kommentáltuk a látottakat. A magyar röplabda nagyon magas szintű, neki is nagyon tetszett a meccs.
Hát ilyen gaztetteket művel ez az anime, hogy összehoz embereket a világban, és hatására elkezdenek röplabdázni az emberek. Úgyhogy sok mindent köszönhetek az animének, és még nagyon az elején vagyok ennek az útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése