Olyat kaptam, hogy szinte már attól rettegek, nehogy túlcsorduljak. Méghozzá a Haikyuu!! első openingjének kislemezét. Ez a kedvencem az összes opening és ending közül.
Szeretem, amikor születésnapom van, és egyre-másra kapom a webshopoktól a kuponokat. Ahogy az eBay-től is kaptam egyet. Egyébként nagyon érdekes, mert az Amazontól is jött kupon, de náluk csak az Amazon termékeire lehetett felhasználni, nem akárkiére, aki feltesz valamit eladásra. Így ott azt nem használhattam fel. Az Amazon meg rend szerint drágábban ad cuccokat. Míg az eBay esetében bárkinek a termékére felhasználhattam. Néha nézegetek Haikyuu!! CD-ket ott, és amikor láttam, hogy megvan a SPYAIR - Imagination kislemez olcsón, ráadásul az anime edition, amit szeretnék, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. Maga a CD ingyen volt, csak a £3.00 postaköltséget kellett kifizetni. Amúgy £8.00 volt a CD eredetileg, és a kupon értéke £10 volt. Nem lehetett a postaköltséget is (részben) ebből kifizetni, így az a £2 elveszett, de bár ez lenne életem legnagyobb vesztesége. Arról nem is beszélve, hogy a CD eszmei értéke hatalmas számomra. Nagyon szeretem ezt a kislemezt, és hogy a B-side track is egy kiváló dal, ezért ez a kislemez a legjobb JAM Project kislemezek szintjén van nálam. Egyébként lazán el tudom képzelni akár JAM Project dalnak is akár. Az meg már szimbolikus értékű, hogy napra pontosan megjelenése után 5 évvel lett meg a kislemez.
Ez sem ment teljesen simán, még szerencse, hogy még mielőtt elpostázta, így spontán megnéztem a címet, ugyanis volt benne elírás. O_O Na gyorsan helyesbítettem egy üzenetben. Csak aztán az üzenetet is helyesbíteni kellett, mert oda megírtam a teljes címet, de lemaradt az irányítószám. Na megint a címet... Kicsit féltem, hogy egyrészt ne nézzen hülyének, másrészt meg hogy megjöjjön rendben. Kicsit késett is, de tegnap megjött. A békéscsabai címre kértem, mert ide biztos megjön. És meg is van. Tegnap megjött, ma meg hazajöttem egy napra, és átvettem a CD-t. Teljesen rendben van. Ezt hallgatni eredetiben meg... Elemeztem már milyen eredeti CD-t hallgatni, hadd ne ismételjem magam.
Mondjuk a hátsó borító kicsit csalódás számomra, miután minden pojácák legnagyobbika van rajta. Ki nem állhatom Oikawa Tooru-t, rettenetesen gyűlöletes személy számomra. Effektíve úgy vagyok vele, hogy aki Kageyama Tobio ellen van, az ellenem is, de hogy mire fel van olyan nagyra magával, azt soha nem tudtam. Nincs mire, és az az igazság, hogy rettenetes látvány volt a harmadik évadban a Karasuno vs. Shiratorizawa meccsen a lelátón szemüvegben látni. Olyan érzetet adott, mintha az egész röplabdás pályafutása csak egy szerep lenne, de a valódi, az, ahogy a lelátón kinézett. Szemüvegben, jellegtelen öltözetben... Mintha a Karasunóval szembeni vereség a helyére tette volna az egóját, és megtanulta, hogy hol a helye. De annyira nem, mert az utolsó részben elment, nehogy megnézze, ahogy a Karasuno átveszi az arany serleget, mert sérti az egóját. Ekkor tudatosodott bennem végleg, hogy ez a srác egy beképzelt fasz, és mintha a mangaka is ügyelt volna arra, hogy ne egy ilyen "minta-karakter" legyen, akinek nagy az egója, de egyszer csak megjavul valami krízis hatására. Valamennyit "dobjon el" a beképzelt mivoltából, de őrizze meg azt az arrogáns jellemét, ami szinte a védjegyévé vált.
Ha ezek után valaki megkérdezi, hogy mégis miért jobb Kageyama, mint Oikawa, erre egyszerű a válasz. Kageyamát nem kell komolyan venni. Ő egyszerűen csak forrófejű, és idegességében, játékosan mondja Hinatára, hogy "Boke", komolyan senkit nem minősít. Írtam már korábban is, hogy pont ez a forrófejűsége az, ami szerethetővé teszi őt. Elképzeltem már nem egyszer, hogy ha létezne a való életben, és mondjuk barátok lennénk, és valami butaságot mondanék, biztosan felkapná a vizet, és ordítaná rám, hogy "ATTILA, BOKE!" Én meg nevetnék rajta egy nagyot. Kageyamát egyszerűen halálra lehetne szivatni, vele csupa móka és kacagás lenne az élet.
Kinyitva egyébként az eredeti borítóval van a kislemez, amivel a Limited Edition is megjelent. A Limited Editionnek is ugyanaz a dallistája, mint az Anime Editioné, csak van hozzá egy DVD is, amin a videoklip van, és valami koncertanyag. De nekem az anime edition kell, mert az anime miatt szeretem a dalt, nem az együttes miatt. A Limited Editionnek ráadásul nincs meg ez az animés papírtokja. Úgyhogy minden szempontból ez az ideális számomra. Amúgy szinte az összes Haikyuu!! OP / ED kislemeznek van anime edition kiadása, egyedül a harmadik évad endingjének, a Mashi Mashi-nak nincs. Mindegyik CD-ből az anime editiont tervezem megvenni. Miután mindegyik kislemez az anime miatt érdekel, és nem az előadó miatt. Mivel a Mashi Mashi-ból nincs anime edition, ezért ott szabad a vásár. És úgy döntöttem, hogy abból a Limited Edition-t fogom megvenni. Méghozzá azért, mert azon van rajta a dal karaoke verziója, míg a Regular Edition-ön nincs, csak a TV size verziója a dalnak. És mindenhol az van letöltésen. De írtam erről korábban, hogy azért csak vocal only-t tudtam a dalból megcsinálni, mert sehol nem a Limited Edition elérhető. Na majd én. Csak kerüljön a kezeim közé!
A SPYAIR kapcsán megírnám azt, hogy már csak azért sem az együttes miatt érdekel ez a dal, mert a második évad opening kislemezén (I'm a Believer) rajta van az Imagination-nek egy élő változata, amit egy koncerten adtak elő. Az valami rettenetes nagy csalódás volt. Olyan volt, mintha legalább 20 éves lenne a dal, az együttes meg sokat öregedett az idők során, és már nem tudja azzal az energiával, dinamikával énekelni a dalt, mint ifjúkorában. Ugyanis finoman szólva sem volt a topon az énekes. A magas hangokat nem tudta kiénekelni, nem éreztem a hangjában, az erőt és a dinamikát, ami a stúdióban felvett változatban hallható. Olyan érzésem volt, mintha az énekesnek valóban komoly hiányosságai lennének énektudás terén, és amit a kislemezen hallhatunk, azt utómunkával feljavították. Nem ez lenne az első ilyen eset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése