Vélemény Okui Masami: HAPPY END albumról

Már lassan két hónapja, hogy megjelent Okui Masami: HAPPY END albuma, ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy annyiszor meghallgassam az albumot, hogy egy átfogó kép alakuljon ki bennem az albumról.

Nagyon örülök ennek az albumnak, ugyanis klasszisokkal jobb, mint az előző kettő, a Love Axel és a Symbolic Bride. Az előző két albumnál lehetett érezni egyfajta kötöttséget, hogy megszűnt a saját kiadója, átigazolt a Lantishoz, és itt már nem érződött annyi szabadság, mint az azt megelőző albumokban. Viszont a HAPPY END óriási fejlődés e téren. Változatosabbak a dalok, jobban érezhető bennük Okui-san egyénisége, érzésvilága, gondolatai az életről. Kiadón belül szabad kezet kapott, ami nagyon jót tett az albumnak, ugyanis szinte a régi albumok minőségét hozza vissza.

Az albumon 12 dal hallható. És illik rá abból a szempontból a 25. évfordulós titulus, hogy a dalok szinte mind összegzése az énekesnő életéből. Ami azért is helytálló, mert nemcsak, hogy az album 25. évfordulós, hanem az énekesnő is 50 éves. Így számot vet az életéről, világlátásáról, értékrendjéről, ezekről állított össze egy albumot.

1. Curtain Call: Egy sajátságos dallal indul az album, ilyen hangszerelésű dallal nem találkoztam Okui Masami karrierjében. A '90-es évek igényes magyar zenéjét juttatja eszembe, amikor néhány ember zenélt a stúdióban, ezt vették fel albumra. Ilyet például például Somló Tamás, Cserháti Zsuzsa albumain lehetett hallani. A dal végig élő hangszerelésű, Okui Masami hangja is teljesen eredetinek hangzik, semmi utómunka nem hallható az énekben. Ettől sokkal közvetlenebbé válik a dal, sokkal inkább érezzük, hogy nekünk énekel. A dallamvilág is laza, semmi mesterkélt, vagy nagyon művészi dolog nincs benne, mégis kiváló egyensúlyban van a spontaneitás és a technikai tudás. 9/10
2. Diorama no Tori: Ez a dal is teljesen spontán, kellemes hangzású. Kellemes hangulatú zenélés, éneklés, bár ez erősebb hangszerelésű dal, a dinamikája is gyorsabb. Olyan, mintha az első dal lenne a bemelegítés, bevezetjük a hallgatót az album hangulatába, a második már gyorsabb, magabiztosabb. 8/10
3. Innocent Bubble: Az első kislemezes dal, ez már teljesen rockos hangzású. Meglepő volt annak idején először hallani, a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy egy ilyen kemény rock dalt párosítanak egy ilyen címhez. Egy lágy, kellemes hangzású dalra számítottam, vagy inkább egy balladára, ahol egy hatásvadász hangszerelés mellett énekli el, hogy bármi is történt a 25 év alatt, ő megmaradt, aki volt. Az ötlet egyébként nagyon jó, mert Okui Masami mindig is nagy rockzene rajongó volt, és hogy ezzel fejezi ki önmagát, de a baj azzal van, hogy mintha inkább a tomobláson lenne a hangsúly. A zenének nincs igazán dallama, szemben az énekkel, ami dallamos, és nagyon jó, ahogy Okui Masami nem énekel erős hangon, mégis tökéletesen illik a rockhoz az énekhangja. És ez azért nagy erény, mert véleményem szerint a rock alapvetően férfi műfaj. Nagyon kevés olyan nőt hallottam, aki jól énekel rock zenére. Okui Masami ezen kevesek közé tartozik, ugyanis olyan hangja van, hogy úgy tud kemény zenére énekelni, hogy megőrzi a nőiességét, és csak megerősíti vele a dalt. Ezt már bizonyította egy néhányszor. Csak a zenét kellett volna jobban megírni. 7/10
4. Sophia: Most belassítunk és egy igazi ballada következik A GARO -VANISHING LINE- anime endingje egy melankólikus, elmélkedős ballada az élet (sokkal inkább a párkapcsolat) nehézségeiről, megénekli, hogy mennyire értékes számára a párja. Az azért érződik, hogy erre az ember általában magányában jön rá leginkább. Okui Masami is leginkább ekkor tud rájönni, de valami hihetetlenül gyönyörűen énekel. Képes úgy kiénekelni az érzelmeit, hogy az nem hangzik nyálasan, hallgatása közben azt érzem, hogy hát ez az élet velejárója, hogy az ember így érez, és aki belemegy egy párkapcsolatba, és vállalja, hogy sok boldogság mellett legalább annyi bánattal jár a dolog. Fantasztikus dal. 9/10
5. THE COUNTDOWN: Ismét egy ballada, de ez már sokkal hangsúlyosabb, jelentőségteljesebb. Nagyon erős a hangszerelés, nyomatékosítja ezáltal az érzést. Nagy változásról szól a dal, mely még nem következett be, de biztosan eljön, és az bár sok lehetőséget rejt magában, de a régi élet elengedésének a fájdalma erősen tetten érhető a zene hangulatában. Okui Masami éneke is erős, kiemeli az eljövendő súlyát. 9/10
6. Ai wo Shiru: És most, kérem szépen, csoda következik, ugyanis Okui Masami az utóbbi hat év legjobb dalát írta. Hihetetlenül pozitív hangulatú, már-már ártatlan lelkivilágú. Egyszerűen fantasztikus, hogy 50 évesen is képes ilyen dalt hitelesen énekelni. És azt gondolom, hogy szükség is van ilyen jellegű dalokra, mert hiába láttam 30-on túl dolgokat, szükség van azokra az álmokra amiket gyerekként képzeltünk el, ahogy láttuk a felnőttkorunkat. Ilyen dalt pedig az tud ilyen szépen énekelni, aki a gyerekkori álmát éli. És pont ezen hitelesség miatt ez az album csúcspontja. A szöveg pedig az őszinte szeretetről szól, ami bár itt-ott elcsépelt, és sokan filléres bölcsességgé tették, de ha megfelelő személy énekli, kincset érnek azok a gondolatok. Az énekesnő hangja meg felemel. 10/10
7. Ano Koro no Boku to Ima no Boku: Szintén egy visszaemlékezős dal van terítéken. Ez is felemelkedett hangulatú, jól érzi magát a jelenben, de magányos időkben szívesen visszaréved a múltba, és merít onnan inspirációt. Egyszerű hangszerelésű dal, de annál kellemesebb hallgatni. 8/10
8. creation L: Ha van albumkitöltő dal, akkor ez az. Nem nagyon akar mondani semmit, de a hangulatával van helye az albumon, mert összképen semmiképp sem ront, de ezt az dalt jegyeztem meg a legnehezebben. Egyszerűen csak van, gyors, ütemes, és megvan a többi között. 6/10
9. Prince&Princess: Ismét egy álomvilág, egy ártatlan, gyermeki szemszögből énekel Okui Masami a szerelemről. Már a cím is árulkodó, de mind a zene, mind az ének olyan, mint ahogy egy 8-10 éves gyerek képzeli el a szerelmet. Lassú, már-már merengő, és a szerelmet egy mindennél csodálatosabb dolognak írja le. Ez is olyan jellegű dal, amire azt gondolom, hogy azért van szükség egy bizonyos kor után is, esetleg néhány megélt szerelmi csalódás után, mert a szerelem és a boldog párkapcsolat az, amiben soha nem szabad elveszteni a hitünket, mert az anyagi biztonság mellett legalább annyira fontos az érzelmi biztonság is. Ezért hallgatom szívesen ezt a dalt több megélt csalódás ellenére, az ártatlansága teszi emlékezetessé. 8/10
10. Dandelion: Na ez már valamivel érettebb dal érzelmileg. Lassú, az ének nyugodtabb, andalító. A dal egyébként egy feldolgozás, az eredeti előadó Matsutoya Yumi, és ő is hasonlóan énekelte. Kellemes hangulatú dal, ilyennek élheti meg a boldogságot, egy érettebb gondolkodású, idősebb ember, aki látott már dolgokat, elégedett az életével, és elfogadja az idő múlását. Ezt hallom a dalban, és emiatt nagyon tetszik, és örülök, hogy ilyen is felkerült az albumra. 8/10
11. Tenshi no Itazura ~happy ending~: Ezt a dalt lazán játszhatnák a nyugati rádiók, bár a különbség az, hogy itt hallhatók élő hangszerek. Mert ahogy néha elhallgatom a nyugati aktualitásokat, úgy kerülik az élő hangszereket, mintha törvény tiltaná a használatukat. Sokkal inkább a könnyed hangzásra gondolok, mely az angyal szabad viselkedését. Könnyed lezárása az albumnak, az énekesnő sem veszi most komolyan magát, mégis egy szerethető dalt hozott össze. Nem ez az énekesnő valódi stílusa, de beleillik az album vidám hangulatába. 7/10
12. Honoo~Yami no Hishou~HIKAGE: Utoljára a 2001-es DEVOTION albumot zárta ilyen erős dallal Okui Masami, mint ezt. Ez is egy GARO dal, méghozzá a GOLDSTORM Shou betétdala. Azt eddig is lehetett tudni, hogy érdemes figyelni a GARO széria dalaira, de ez valami istentelenül jóra sikeredett. Hihetetlenül dinamikus, az ének is rendkívül erős, az egész dal hihetetlenül inspiráló. Érezteti a soha ne adjuk fel érzést, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy Okui Masami esetében ez teljesen hiteles, legalábbis én nagyon szeretem, ahogy erről énekel. Fantasztikus lezárása az albumnak. 10/10

Hát ez a 12 dal lenne. Nagyon örülök, hogy Okui Masami ismét visszatalált önmagára, és egy olyan albumot készített, ami nagyban emlékeztet a régi idők kiválóságaira, ami miatt igazán szeretem az énekesnőt. Amiben különbözik a régi nagyoktól, hogy nincsenek benne úgy újdonságok, leszámítva az első két dal egyedi hangszerelését, de csak ezért nem éri el a régi albumok minőségét, amúgy minden más szempontból kiváló alkotásról van szó.

37/40