Ma tették közzé az Adarnako Karaokésok, hogy ki az a 12 jelentkező, aki továbbjutott. A verseny meglehetősen izgalmas volt már a hangfelvétel fordulóján is, ugyanis 20-an jelentkeztünk, és mindenki töltött fel hangfelvételt (tehát senki nem lett kizárva emiatt), nem utolsósorban nagyon erős volt a mezőny.
Ma derült ki az eredmény, és nem kerültem be a legjobb 12-be. Ez eltölt akkora csalódottsággal, mint a tavalyi utolsó helyezéses eredmény. Nem véletlen csinálom ezt a hangfelvételes dolgot, hogy folyamatosan fejlődjek, és tudatosan is igyekszek fejleszteni azokon a dolgokon, amikre felhívták a figyelmemet, hogy problémás. A dalválasztásra is külön odafigyeltem, hogy olyan dalt válasszak, ami a hangtartományomon belül van, de meg tudom mutatni, hogy van hangterjedelmem, és amiben próbáltam fejlődni, és odafigyelni az ének során, hogy változtatni a hangerőn, valamint igyekeztem több érzelmet belevinni az énekben, hogy érződjön, hogy átélem azt, amiről szól a dal.
Tehát teljességgel tudatos volt a dalválasztás, és igyekeztem minden tudásomat beleadni, de ha ez se elég, akkor egyszerűen nincs ott helyem. Ezt nem lehet olyan sablonszöveggel elintézni, hogy ne búsuljon az, aki nem jutott tovább, próbálja meg legközelebb. Mert nálam nemcsak a fentiek játszanak be, hanem az is, hogy 2009 nyara óta éneklek aktívan karaokén, és az első versenypróbálkozásom a 2009-es őszi MondoCon volt, tehát 9 éve csinálom ezt. És ha 9 év alatt nem tudok annyi fejlődést felmutatni, hogy akár a legjobbak közé soroljanak, akkor nincs miről beszélni.
Az kétségtelen, hogy másképp is fel lehet fogni ezt az eredményt. Mert például hiába szeretem már több mint 25 éve a videojátékokat, soha nem volt célom ott, hogy a világ legjobb játékosa legyek. Még baráti körben sem voltam a legjobb, de mindig öröm volt számomra, ha önmagamhoz képest fejlődtem. Gondolkodtam azon, hogy ezt az énekversenyt így is fel lehet fogni, mert mondják, hogy van fejlődés a feltöltött hangfelvételek között, sőt, ha igazán optimista lennék, akkor úgy is felfoghatnám a dolgot, hogy ugyan fejlődtem, és jobb vagyok, egyszerűen egy nagyon erős mezőnyből rostálódtam ki.
De ha megfordítjuk, erre is rá lehet mondani, hogy nem nekem való ez a verseny, mert ez túl erős nekem. Mivel tényleg mindent beleadtam, és büszke is voltam magamra a hangfelvételem végén, amit a versenyre adtam be. Az volt a gondolatom, hogy ez jó volt, és ha nem lesz gond versenyre (nem fázok meg, vagy hasonlók), akkor jó lehetek ott is. Egyrészről olyan dalt igyekeztem választani (JAM Project: TORNADO, meg sem említettem...) ami még a hangtartományomon belül, van, de meg tudom mutatni, hogy tudok énekelni, valamint igyekeztem érzelmeket belevinni az énekembe, játszani a hangommal (ez is gyakori kritika volt nálam), sőt, azt is kitapasztaltam, hogyan énekeljem ki a magas hangokat úgy, hogy ne erőltessem meg a hangszálaimat, és tiszta legyen az a hang. Tehát tiszta lelkiismerettem mondhatom, hogy mindent beletettem, amit tudok, és ha ez sem elég, akkor nem vagyok idevaló.
Azt nem mondom, hogy végleg letettem a versenyzésről, de egy darabig szüneteltetni fogom. Egészen pontosan addig, amíg nem érzem azt, hogy fejlődtem annyit, hogy újra megpróbálhatom. Lehet ez pár év, de az is lehet, hogy ez volt összességében az utolsó próbálkozásom, ez majd ki fog derülni. Az biztos, hogy fogok még feltölteni hangfelvételt, igyekszek magamhoz képest fejlődni, aztán ki fog derülni, hogy mennyire lesz ez sikeres. Egy darabig biztosan lehet fejlődni, és még számomra is rejtély, hogy elértem-e a csúcsot. Mert ha nem, akkor lehet még előre menni, de ha igen, akkor ennyi volt, nincs tovább. Verseny ügyében meg majd néhány év múlva jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése