Vélemény a Suara: Kotowari kislemezről

Totál elfelejtettem írni, hogy új Suara kislemez jelent meg szeptemberben. Mondjuk részint azért is, mert a Hikari album középszerű minősége rányomta a bélyegét arra, hogy mennyire vártam az új kislemezt. Tudtam, hogy van, tudható volt, hogy Kotowari a címe, és hogy az új Utawarerumono játék openingje. De az egész nem hozott lázba, nem is tartottam fejben, hogy lesz, aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy ha már megjelent, akkor hallgassuk meg.

Azóta többször is meghallgattam, és szerencsére javítja a 2018-as összképet Suaráról. Úgy tűnik, jót tesz az énekesnőnek, ha egy animének, vagy videojátéknak énekli valamelyik dalát, mert azokban rend szerint jobban teljesít. Ugyanez van a Hikari-nál is, ott is azok a dalok a jobbak, melyeket valamelyik anime vagy videojáték dalai. A többi, önálló dalban inkább egy középkorú, konszolidált nőt hallok, aki már megélt dolgokat az életében, lenyugodott az a fiatal naiv lány, aki az előző albumaiban volt, aki kész volt bátor tettekre, kész volt megélni az adott pillanatot. Több dala inkább elmélkedős, mesélős, és még az elvesztett szerelmekről is énekel. Ez kétségtelenül rossz hatással volt az albumra, így kifejezetten kellett ez a kislemez, ami azt érezteti, hogy jónéhány dolog vár még rá az életében. Túl fiatal még egy konszolidált albumhoz, 39 éves. Az egy dolog, hogy a fiatalságának egy részét már megélte (a "leélte" nagyon rosszul hangzik ide), de azt gondolom, hogy az embert a 40-es éveiben is érhetik olyan érzelmi töltetek, élmények, amik bőven fiatalon tartják a lelkét. Ezt erősíti ez a kislemez is, de azt érdemes hozzátenni, hogy összességében javítja az összképet, mert igazából a címadó dal nem remekel. Viszont ahhoz képest, amit közvetít a stúdióalbum, ahhoz képest fiatalos, pörgős. Lássuk is a részleteket.

1. Kotowari: Igazából eléggé összecsapott lett az opening dal, olyan érzetet ad, mintha hirtelen döntöttek volna a kislemez elkészítése mellett, és nem maradt már sok idő a játék megjelenéséig (Utawarerumono Zan, PlayStation 4), na gyorsan rakjunk össze egy tipikus Utawarerumono dalt, akár az előzőekből is merítve. Mert hallani benne a tipikus Utawarerumono hangzásvilágot, hangulatot, de nincs különösen jelentése. Azért tűnik összecsapottnak, mert egyrészt nagyon gyors, másrészt meg mintha csak egymás mellé tették volna azokat a hangszereket, hangokat, melyeket az Utawarerumono daloknál használnak, de nincs igazán jelentése. Suara éneke sem hordoz magában különösebb érzelmeket. Nem érzem azt, hogy közvetíteni akar bármit is, ahogy a korábbi Utawarerumono dalokban tette. Ezen csak tovább ront, hogy a hangszerek nem élőek, a számítógépes hangzás dominál. Nincs rendesen megírva a dal, nem marad meg a fejben a dallama, nem hallok kapcsolatot, harmóniát a hangok között. Ennek ellenére, amikor az egész kislemezt meghallgatom, akkor nem ugrom át ezt a dalt, de hogy a legrosszabb Utawarerumono dalok között van, az biztos. 4/10
2. Amayadori: Suara legjobb dala 2018-ban. Igazából ez is olyan dal, amit hallottunk már tőle, de ezt annyira jól tudja művelni, és annyira tudok vele azonosulni, hogy nem tudom megunni. Tökéletesen mintha csak magamat hallanám vissza érzelmileg ebben a dalban, hihetetlenül tetszik. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy azért még várja néhány izgalmas dolog az életében, ez a dal ezt sugározza. Szeretem, mert hitet ad abban, hogy még nincs veszve minden. A dal dinamikus, az érzelmek megélését adja át ezzel, emellett Suara éneke is hihetetlenül kellemes, dallamilag nagyon jól el van találva. Egyedüli negatívum, hogy innen is hiányoznak az élő hangszerek, de a hangulat és az érzelmek bőven kárpótolnak érte. Ezért szeretem Suarát. 10/10
3. Zanmu: Ez már némileg lassabb dal, és több is benne az élő hangszer, ugyanakkor rajongónak kell lenni ahhoz, hogy megéljük, megszeressük ennek a dalnak a hangulatát. Ugyanis ez az a tipikus lassú, mesélős Suara dal, amit érdeklődők nem igazán szoktak szeretni, de mi rajongók mosolygunk rajta, és mondjuk, hogy ez tipikus Suara dal. Zeneileg és dallamvilág terén is egy lassú, kellemes szerzeményről van szó, melyet igazából bárki megszerethet, aki tud azonosulni a hangzásvilággal (belőlük lesznek a Suara rajongók), és szerintem azért került fel egy ilyen dal a kislemezre, hogy aki az Utawarerumono miatt veszi meg, az kapjon képet az énekesnő saját stílusáról. Ez a dal tökéletesen alkalmas rá. 8/10

Annak ellenére, hogy a címadó dal gyengére sikeredett, összességében kifejezetten jó lett a kislemez, mert a második és a harmadik dal a címadó dal összes hibáját kijavítja, és felemelik a szintjükre. Ebben rejlik a titok, ezért hallgattatja magát a kislemez.

Amúgy nagyon érdekes, hogy a kislemez megjelenése előtt csak elvétve lehetett olvasni a megjelenésről, Suara sokkal inkább a megjelenése után írt róla. A Twitter oldalára több képet is kitett, ahogy ott van a lemezboltban az új kislemeze mellett, a promóciós plakáttal le van fényképezve. Mivel a plakát alá van írva, ezért gyanítom, hogy dedikálásra jár lemezboltokba, és aláírja a CD-kből a vásárolt példányokat. Ezek a képek egyébként egészen jópofák, elterjedhetne. Ez azt érzékelteti, hogy Suara szereti ezt az egész Utawarerumono világot, szereti a dalait, meg az egész énekesnői karrierjét. Ami egyébként hallatszik, látszik is, ugyanis Suara kisugárzásra is alapvetően nyugodtabb nő, aki nagyon megéli az érzéseit, mert az érzelmek átadásában rendkívül hiteles. Ezért is szeretem őt, meg tudok azonosulni azzal az érzésvilággal, amit közvetít. Sok dalában tényleg mintha magamat hallanám vissza. Egy képet megosztanék, amit a Twitter oldaláról való.