2017. augusztus 27., vasárnap

Az első benyomások a Final Fantasy IX-ről

Most nézem, hogy nem írtam arról, hogy sikerült beszerezni Angliában a Final Fantasy IX-et, akkor ezt most teszem meg. Sikerült 18 fontért megszerezni, mindezek mellett egy memóriakártyát is vettem, de azt nem Angliában vettem már meg, hanem Vaterán rendeltem meg, és megkértem az eladót, hogy várjon 24-éig, amíg hazamegyünk, és majd akkor adja postára. Így is tett. Megérkezett rendben, és szerencsére működik. Úgyhogy most már tudok PSX játékokkal játszani rendesen. Ki is próbáltam a Final Fantasy IX-et.

Annyi év után... Ahogy írtam korábban, 2008-ban játszottam vele sokat, és akkor hihetetlenül megragadott a hangulata. És most is érzek benne valami különlegeset, de úgy néz ki, hogy az a 38 perces játék nem elég, hogy átadja a maga hangulatát. Kicsit kétségbe is estem, két eset jutott eszembe: Vagy órák múlva mutatja meg az igazi hangulatát, vagy nekem nem jön át a feeling. Semmiképp nem fogom ennyi után feladni. Mert nagyon tetszik, hogy több karaktert is irányíthatunk, mert így több szemszögből megismerhetjük a történetet, az adott jelenetet. A zene rendkívül érdekes, erősen a Nintendo 64-es időket idézi. Először a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játéka jutott eszembe, majd aztán azon Mario Party zenéket juttatták eszembe, amiket nagyon szeretek.

Első körben ennyi. Garnet Harcegnő elrablásáig jutottam el. Az egyébként jó gyakorlása volt a gombkiosztásnak, amikor Zidane-nal kardozni gyakoroltam a színpadon. Ugyanis a mai napig a nehezemre esik elsajátítani a különböző síkidomok "elhelyzkedését" a PSX controlleren. De most megpróbálom kívülről felmondani: A kör van jobb oldalon, a négyzet van bal oldalt, alul van az X, a felső pedig a háromszög. *Leellenőrzi* Telitalálat. Menni fog, nem lesz itt probléma, csak valóságos kihívás lesz majd, hogy teljesen belém rögzüljön a Nintendós betűs akciógombok mellett, és hogy el tudjam különíteni a kettőt. Tetszik a játék nagyon, fogom még játszani.

Nincsenek megjegyzések: