Sikerült a vizsga
Sikerült a vizsga
Nem is vagyok olyan hülye
Sikerült a vizsga
A Família Kft-ben hangzott el ez a szöveg E/2-ben, amikor Ádám egyik vizsgájának "évfordulóját" (valami 7 év 7 hónap, 26 nap) ünnepelték, és az ikrek énekelték el ilyen Boldog Születésnapot stílusban.
Sikerült az Banki Szakügyintézős vizsga. 60 pontot értem el, ez a megfelelt határa, úgyhogy átdobtak. :D Érdekes, hogy most pont az esszé kérdések mentek jobban, ami miatt elhasaltam ősszel. Azt tudom mondani, hogy hatékonyabb volt a tanulásom, mert jobban azt tudtam átnézni, ami várható lesz. Azt egyébként is tudtam, hogy elég jó elméleti tudásom van, mert a felelet-választós résznél mindig jó eredményt értem el gyakorláskor is, most is a lehetséges 15 pontból 13 pont sikeredett. Ezek a fajta a, b, c, d lehetőséges feladatok azoknak nagyon jó, akik - hozzám hasonlóan - felületesen tanulnak, mert úgy gondolják, hogy á, ezt úgyis tudják, nem kell ezen rágódni. Hányszor buktam már el emiatt... Ilyen feladatköröknél viszont egész jó eredményt lehet elérni, mert a lehetséges válaszokkal eszünkbe juthat, hogy ja tényleg, ez így van! De most az esszéknél is jó eredményt értem el, a számításoknál voltak olyan dolgok, amiket így gyorsan átnézve nem tudtam mire vélni, hogy az úgy miért rossz. A kamatadós feladatoknál még a javított változat sem volt jó. Ott azt csináltam eleinte, hogy a kamattal növelt összegből vontam le a kamatadót, de hát így meg kevesebb pénzt kapott az ügyfél, mint amennyit betett. 120.000 forint volt a konkrét összeg, és nekem 5 év múlva valami 114.000 forint jött ki. Na persze, tudtam, hogy ez nem jó... El is képzeltem, ahogy ügyintézőként mondom: "Tisztelt ügyfél! Ön most nagyon jól járhat, ha nálunk köti le a 120.000 forintját, ugyanis 5 év múlva 114.000 forintot fog visszakapni!" Minden esély megvan arra, hogy nálunk fogja lekötni a pénzét az ügyfél. Kamatadó betétekre van, aki esetleg nem tudja. Tehát, ez így nem jó, ezért aztán úgy számoltam ki, hogy csak a kamatból vontam le, hát így már sokkal szebben nézett ki. Maga a papír nem. Egyébként is nagyon csúnyán írok, tele volt már a feladatlap áthúzásokkal, nagyon áttekinthető volt a művem. Aztán ma megnéztem a megoldást, még annál is másabbul kellett megcsinálni. Na mindegy, az a lényeg, hogy sikerült.
Pont most beszéltek a Kossuth Rádióban a biztonságos közlekedésről. Én ma ebben is virítottam: csak egyetlen egyszer ne nézzek balra, ahogy lelépek az úttestre, majdnem megtörtént a baj. Hangos dudálás a hátam mögött, látom, hogy csak centiméterekkel megy el mellettem a furgon. Mondtam is magamban, ha ez elvasal, onnan már csak fóliába zárva visznek el. De hihetetlen, mert mindig szoktam figyelni, és csak egyetlen egyszer ne tegyem ezt meg...
Na, jövő kedden szóbeli vizsga lesz, most már teljes erővel arra kell készülni. Aztán ha sikerül, volt egy olyan egyezményünk anyámmal, hogy akkor lehet, hogy megpróbálhatom még egyszer Pesten, mert ott mégiscsak jobban lehet munkát találni, ha már úgyis ott akarok elhelyezkedni. De nem akarom elkiabálni, még bármi változás (gondolatban, vagy tettekben) történhet.
De ha minden sikerülni fog, akkor nekivághatok az új projektemnek. Erről azért nem akarok komolyan beszélni, mert egyrészt nem akarom, hogy megint az legyen, hogy jaj, ezer lelkesedéssel belekezdek, aztán abbamarad, másrészt meg szeretnék egy kicsit a meglepetés erejével hatni, mert olyan területen szeretném próbára tenni magam, amelyben még nem értem el olyan nagy sikereket. Olvasok róla, és egyre inkább lelkesít a gondolat, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Tökre jó érzés fejest ugrani az ismeretlenbe! Erre énekli Yonekura Chihiro: Yes, I will
http://www.youtube.com/watch?v=mbJtb1sk1n8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése