2013. június 18., kedd

Befutottam a célba

Ma volt a bankis szóbeli vizsga, és jelentem, sikerült. Közepest kaptam, még jobb is lett, és végre vége!

Nem is volt átlagos időtartamú, ugyanis a Banki Szakügyintézős szak eredetileg 2 éves volt, nekem ezt 5 év alatt sikerült teljesíteni. Kalandos út volt, el is mesélem, hogy történt. 2008-ban kezdődött, már az első félévben voltak problémák, ugyanis amikor megkaptuk a tantárgyakat, ezek két részre voltak osztva: amiket kötelező választani, és kötelezően választhatók. Nekem ez akkoriban teljesen ellentmondásos volt. Mi az, hogy valami egyszerre kötelező és választható? Én akkoriban ezt úgy értelmeztem, hogy nem kötelező, csak választható, nem szükségesek a záróvizsgához, ezért ezeket a tárgyakat nem vettem fel a Neptunon. Így a laza órarenddel elvoltam, néha-néha kérdezték a többiek, hogy nem lesz-e a bajom abból, ha nem teljesítem a tárgyakat, de én bizton mondtam, hogy nem, hiszen nem kötelezők. Persze nem sikerült meggyőznöm őket. Még a második féléves "extra" tárgyakat sem vettem fel, csak harmadik félévben láttam be, hogy nagy hülyeséget csináltam, úgyhogy visszamenőleg felvettem az első féléves kötelezően választható tárgyakat. És ebből az egyik (az EU ismeretek) nem is sikerült, úgyhogy negyedik félévre nagyon felhalmozódtak a tárgyaim. Amíg a többiek vígan elvoltak a 8-9 tárggyal, nekem 17-et kellett teljesíteni. Úgyhogy keményen megfizettem az árát a sunnyogásomnak. De azért azt gondolom, hogy becsülettel helyt álltam, ugyanis 16-ot sikerült teljesíteni, az EU ismereteket nem. De abból voltak egy jónéhányan, akik negyedik félévre tudták csak teljesíteni (mihez tartás végett első féléves tárgy), ugyanis nagyon nehéz volt a feladatlap, olyan magas szinten kérdezte az Európai Unió dolgait a tanár, hogy tényleg nem csoda, hogy sokan csak akkorra tudták teljesíteni. Sőt, mivel ez írásbeli volt, és úgy gondolták többen, hogy szóban jobban tudnak teljesíteni, ezért megpróbálják szóban a tanár úrnál, és láss csodát: mindenki átment akkor. Nem csoda, hogy kapaszkodtak, hiszen a záróvizsga feltétele az összes tantárgy abszolválása. Csak mivel a többieknek ez már a sokadik próba volt, ezért jobban tudták, hogy mit vár el a tanár, tudták teljesíteni. Én voltam az egyedüli, aki 2010-ben nem tudott záróvizsgázni. De utána sem: se ötödik félévben, se hatodikban, se hetedikben nem sikerült az EU ismeretek, minden egyes félévben háromszor mentem vizsgázni. A nyolcadik félévben (ez volt 2012 nyarán) először írásban próbáltam meg, nem sikerült. Aztán úgy voltam, hogy kérvényezni fogom a szóbeli vizsga lehetőségét, mert már nagyon szerettem volna túl lenni rajta. Megkaptam az engedélyt, és ismét láss csodát: sikerült! Másképp kérdez szóban a tanár, a másik meg az, hogy volt egy másik tanár, aki itt-ott könnyebb kérdéssel segített, de az írásbeli tényleg szenvedés volt.

Bár itt vége lenne a történetnek, de nem... Ugyanis elvileg már 2012. júniusában levizsgázhattam volna, csakhogy történt az, hogy túl későn jelentkeztem, hogy szeretnék vizsgázni. Február 29-e volt a jelentkezési határidő, én pedig március 2-án jelentem meg. Próbálkoztam a dékánnál, de nem úgy volt vele, hogy senki ne akarjon extra büntetést fizetni, ugyanis külön vizsgabizottság kellene nekem. Hát csalódottan vettem tudomásul, számítottam rá, hogy tavalyra vége lesz a történetnek. Ennek tanulságaképp már júniusban jeleztem, hogy szeretnék ősszel vizsgázni, de azt mondták, hogy augusztusban kell jelentkezni, még a pontos időpontot sem tudják. Nem gond, augusztusban tudtam jelentkezni. Ez volt az az ominózus vizsga, amiről írtam, hogy milyen könnyű volt az írásbeli, aztán jött a nagy pofon az élettől, hogy 34% lett csak. Ezt akkor nagyon a lelkemre vettem, hogy akkor mi lesz 8 hónapig? Jelentem, hasznosan töltöttem el az időt, nem utolsó sorban most megérdemeltnek érzem a vizsgát, mert sok mindenen átmentem, ahogy végiggondoltam a dolgokat. Ez a sikertelen vizsga hozott magával egyfajta fejlődést, aminek köszönhetően másabb lelkivilággal vetettem neki a mostani vizsgának. Az írásbeli ugyan épp hogy meglett, de nem szabad lebecsülni azt a 60%-ot, mert azért is végig ott kell ülni, és minden egyes feladatrészt meg kell csinálni, komplexek a feladatlap kérdései, és elég tág körben kell tudni a bankos dolgokat már csak a vizsga sikerességéért, úgyhogy ki van az találva, hogy tényleg csak annak sikerüljön, akinek megfelelő tudása van.

Azt tudni kell, hogy a mi csoportunk volt az utolsó, aki a régi rendszer szerint vizsgázott. Ez azt jelenti, hogy a mi vizsgánk nem modulszerű, és nekünk nem kellett szakdolgozatot írni, és megvédeni azt, az újaknak kellett. Ahogy betekintést nyertem az újak záróvizsga feladatlapjába, határozottan az a véleményem, hogy az újaknak jobb, mert gyakorlatiasabb. Náluk nem úgy van, hogy külön esszé kérdések vannak, hanem adott egy feladat, és annak egyik részeként megkérdezik, hogy az például az adott hitel milyen fajta, mi szükséges hozzá, stb. És azon belül van, hogy számítsa ki az adatok alapján a hitel THM-ét. Mindezt azért is írtam le, hogy érthetőbb legyen, mi volt a szóbelin. Ugyanis amikor elkértem a tételsort a tanárnőtől, csak időközben esett le, hogy az újak tételsorát kaptam meg, és azt dolgoztam ki. Végül nem bántam meg, mert azzal is tanultam, hiszen maga a tananyag ugyanaz maradt. Csak a régiektől kérdeztek olyan dolgokat is, amit az újaktól már nem. Az én mai tételemben is volt ilyen: Az arany szerepe pénzügy történetében. (7. tétel) Csak lestem, hogy jézusom, arannyal ilyen kontextusban utoljára a 2008-as Pénzügyórán találkoztam, konkrétan onnan hoztam vissza az emlékeket. Meglepődtem, hogy azért elég sok minden ugrott be így spontán. Aztán volt még a tételen belül a hitelezés folyamata, és a válságkezelés. Ez sikerült közepesre. Bizonyítványt még nem kaptuk meg, csak az eredményt mondták meg. Néhány tanár is vizsgáztatott, aki annak idején tanított minket, kézfogáskor mosolyogtunk, hogy csak befutottam a célba. :D

Tökmindegy, hogy a 4 féléves vizsgaanyag 10 félév alatt lett meg (főleg azért, mert csak egy tárgy miatt húzódott el ennyire), a lényeg, hogy megvan, és ez most nagyon boldoggá tesz. Szívesen dolgoznék banki szférában, azt gondolom, hogy ha még fejlődök érzelmileg, akkor el tudom érni azt a spontaneitást, ami a kedvességgel párosul, így őszintén tudok kedves lenni az ügyfelekhez, és nemcsak azért, mert előírás. Egyébként szívből ajánlom a Szent István Egyetem Gazdasági Karát Békéscsabán, mert nagyon rendesek a tanárok, és - bár kivétel itt is akad - de a döntő többsége azon van, hogy valódi tudást adjon a diákjainak, és hogy értsék is, amit tanulnak. Komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy megpróbálom a Gazdálkodás-menedzsment szakot, de nem hiszem. Ez még a jövő zenéje.

Nincsenek megjegyzések: