Nemrég szóltak vissza a munkaügyi központból, hogy támogatják a középfokú német oktatásomat, holnaptól járhatok. Ez nagyszerű, nagyon örülök neki, még azt az egy "félelmemet" is le tudtam győzni, hogy akkor most egy darabig biztosan nem tudok visszamenni Pestre. Most nem, de hosszútávon biztosan jövedelmező lesz, hiszen a nyelvtanfolyam vége a nyelvvizsga lesz (ezt is támogatják), és úgy már csak könnyebb lesz munkát találni. Azért is lesz jó, mert végre nem tétlenül töltöm el a napokat, hanem lesz értelmük, és most ezt jobb lesz csinálni, mint az ismeretlenbe visszamenni, azt vagy sikerül, vagy nem. Várom a holnapi napot, 10-re kell menni.
A laptop-vásárlásnak is ez volt egyetlen hezitációnk anyámmal, hogy akkor hogy megyek vissza Pestre, ha úgy alakul. De végül a helyzet megoldotta magát, és most már 100%-os nyugalommal lehet örülni a gépnek. És annak megvolt az értelme, hogy visszahoztunk bagszitól mindent. Novemberig tart majd a tanfolyam, gyakorlatilag addig ott maradt volna nála, a hely pedig neki is kell, arról ne is beszéljünk, hogy nekem mennyire hiányoztak. Nagyjából sikerült is a helyére tenni mindent, az egyik könyvespolcot is felhoztam a tárolóból, ami Pesten volt nálam, az is meg lett pakolva:
Most jutott csak eszembe, hogy de menő lett volna, ha úgy fényképeztem volna le a polcokat, hogy konkrétan egymáson lett volna a két kép által. De egyébként látni kellett volna pakolászás közben, mintha valami felbecsülhetetlen kincseket leltem volna fel. "A 3DS tokjaim", "Nahát, tényleg ilyenem is van!" "Jé, ilyet is vettem? :o" "De rég láttam" "De jó, hogy újra itt van" és hasonlók. Nem irigyelni semmit, és nem hagyok senkire semmit. :|
A konzolok dobozait is találóan helyeztem el:
Van már gyakorlatom a helyezkedésben, amennyit költöztem... Szép emlékek voltak, amikor Angyalföldtől Kispestig 13 kört tettem meg összesen úgy, hogy volt segítségem is! Gyakorlatilag a hármas metró egyik végéből a másikba cipekedtem. Tanulva azon nehéz napokból, ha visszamegyek Pestre, csak a legfontosabbakat fogom magammal vinni. Talán karácsonyra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése