Az első Dungeon utáni történésekkel folytattam a Master Questet. Először elmentem a Hyrule Castle-ba. Már elsőre ki tudom kerülni az őröket, van már gyakorlatom benne. Találkoztam Zeldával. Különösebben nem idegesített (mint sokakat) hallgatni a történetét újra, meg ismétlés a tudás anyja, jó tudni a történetet. A piacon megvettem a Hyliai pajzsot, majd tettem egy próbát a rúpiás céllövölde játékkal, ami most sem ment. Csak 2 rúpiát lőttem ki a 10-ből. Ez nekem nehéz. Lehet, hogy ha gyakorolnám, akkor menne. Egyébként 0-7 rúpia találat esetén nem jár ajándék, 8-9 találatkor ingyen újrapróba jár, és ha sikerült mind a 10-et eltalálni, akkor valami nagy ajándék jár. Gondolom egy szívnegyed. Egyszer majd komolyan megpróbálom megcsinálni, mert tervben van véve, hogy az összes Zeldát 100%-ra végigviszem, de ez majd később. Előbb az összes Zelda összes verzióját akarom végigvinni úgy, ahogy megy. Hosszú távra tervezem írni a blogot! :O Aktívan legalább 3-4 évre, aztán ha kész lesz minden Zelda minden verziója 100%-ra, akkor ilyen tudományos ismertetőket fogok írni a Zelda játék minden részlegéről. Garantálom, hogy kb. 7 év múlva mindenki tudni fogja, még a legkisebb fűszál is hol van a játékban! :O Visszatérve a Master Questre, Hyrule Castle-ből kijőve elnéztem a Lon Lon Ranchra. Megtanultam Epona dalát, megleltem a rejtett szívnegyedet, és a Super Cuccók meglelésével megkaptam az első üvegemet. Aztán mentem a Kakariko Village-be. Megpróbáltam megtalálni a hét elkóborolt tyúkot, de csak ötöt sikerült. Egyről halvány lila gőzöm nincs, hogy hol van, a másik meg elvileg egy dobozban van, de azt nem lehet karddal szétverni. Lehet, hogy oda keleltt volna bukfencezni? Ezt nem próbáltam. Aztán a temetőben ténykedtem egy kicsit. Megtanultam a Nap dalát, valamint megpróbáltam Dampéval, a sírásóval kiásni egy szívnegyedet, de nem jártam sikerrel. Komolyan, bizonyos szívnegyedek lehetetlen helyeken vannak. Itt mentettem, legközelebb Goron City.
2009. március 29., vasárnap
Photoshopos szárnybontogatások
Tegnap délután feltelepítettem a legújabb verziójú Photoshopot, és bár soha nem volt dolgom vele, elhatároztam, hogy kitanulom, amennyire csak lehet. Az informatika tanárom azt mondta, hogy elég nehéz kitanulni a Photoshop használatát, de élvezet rájönni dolgokra, és aztán használni őket. Nos, mond valamit. Ígérem, csinálok valami Zeldásat, de most ilyet akartam csinálni:
A bal oldali nagy képből sikerült kiszednem a hátteret, de a jobb oldaliból nem. De ha belegondolok, talán nem is baj, mert szerintem elég jól illik a háttérszínhez. A hátteret feleslegesnek tartottam kidekorálni, mert az albumok úgyis kitöltik a képet. Ennyi albuma van, és még kettő így sem fért el. Egy mini-album és, egy olyan lemez, ahol énekes- és zenészbarátai éneklik fel a dalait. Most elsőre ilyen lett. Akár véleményeket is várok, hogy kinek mi a véleménye, mit javíthatnék, mivel lehetne jobb egy Photoshopos munka?
Egyébként nemrég feltöltöttem a YouTube-ra a kedvenc albumomnak, a God Speednek mind a 12 dalát. A lemez első dalt egyszerűen imádom, megmutatom itt is, szeretném ha minél többen ismernék, hátha másnak is megtetszik.
2009. március 28., szombat
Újabb régebbi konzolos újságok.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ma reggel megvegyek-e megint egy régebbi újságcsomagot, mint ahogy nemrég megvettem 2 régebbi Play Zone magazin számot egybecsomagolva olcsóbban, és végülis mellette döntöttem. 3 db DVD kiadványos Game Master magazin volt egybecsomagolva 1796 forintért. A 2006/1, 2, 3 számok. Ez lett a Play Zone magazinból. Így végignézegetve, tetszik. Jó kis újság. A kicsit meg akár szó szerint lehet venni, mert eredeti formáját nem sokáig őrizte meg, állítólag még 2006-ban összeesett, és színes újságból lett egy színtelen, egyszerű, kisebb méretű, már csak tippeket, és végigjátszásokat írnak. Kár érte, mert tényleg jó volt. Nagy hangsúlyt fektettek a dizájnra, hogy a lap minél igényesebben nézzen ki, és beleolvasva az írásokba, elismerést érdemelnek. Nagyon jókat írtak. Ha lehet még így kapni régebbi számokat később, szerintem lecsapok rájuk. És megvettem az újság jelenlegi 2009/1 számát is. Így komolyabb külsőségek nélkül is jól néz ki az újság, részletes végigjátszások vannak benne. Szerintem megéri a 396 forintot. Ja, és a régebbi újságkiadványok DVD-s kiadásúak. Még nem néztem bele a DVD-be, de majd kíváncsi leszek rá.
Na lehet, hogy azt mondtam, hogy azért túlzásnak tartom Krisi szobáját, amennyi Nintendós cuccok vannak benne, de az nem azt jelenti, hogy nem fogadnék el olyat! :O Ezért úgy döntöttem ma reggel a Forma 1 nézése közben, hogy leporolom a Nintendós plakátjaimat, és kirakom a másik szobám falára. Amiknek már nem jutott hely. Ezeket a nagyméretű plakátokat nem valami leányálom kiragasztani, mert mindig leesik. Még gyurmaragasztóval is. Úgyhogy egy időben feladtam a küzdelmet velük, és eltettem őket a szekrénybe. De ma reggel elővettem, és kiraktam, remélem, hogy kint maradnak. Ezeket a plakátokat a Game Parkból lehet szerezni. Vannak olyanok, amik direkt módon ki vannak téve, hogy szabadon elvihető. Néha szoktam vadászni őket, amikor arra járok. A WarioLand 4 plakát már nagyon leharcolt állapotban van, úgy találtam meg, na mondom, azért hazaviszem. De a többi jól néz ki. Készítettem róluk képeket:
Jórészüket még most is lehet kapni a Game Parkban. A nagyobbakat inkább a 17. kerületiben érdemes keresni, de a kisebbeket a Keleti Pályaudvar mellett a mai napig meg lehet találni. Ezeket nagyrészt 2006-2007-ben szereztem.
Ja, és még egy jó hír: Most már biztos, hogy DSiWare-ről letölthetőek lesznek a GB, GBC, GBA játékok. Ez a hét, komolyan, a jó hírek hete. Először volt az új Zelda, majd, hogy közvetlen érhetjük el az SD kártyás játékainkat Wiin, harmadjára meg, hogy kapunk Majora's Masket Virtual Console-ra, most meg ez. Jó hetünk van most.
2009. március 27., péntek
Majora's Mask Virtual Console-ra!
A brit Nintendo Official Magazine szerint áprilisban kikerül a japán Virtual Console-ra a Zelda Majora's Mask! És szinte minden Japánban megjelent Virtual Console játétok megkaptuk Európában, így jó eséllyel érkezhet még hozzánk még a tavasszal. Végre játszhatom valahol! :O
Good bye Great Deku Tree!
Kész a Master Quest 1. Dungeonja. Végülis nemcsak nehezebb lett, mert máshol vannak az ellenfelek, és vannak újabbak is, hanem mert másak lettek a logikai feladatok. Volt 1-2 olyan hely, ahl percekig ültem, hogy most vajon mi a megoldás? De sikerült rájönni segítség nélkül. ^^ A főellenség előtt van a három Deku Scrub, akiket egy bizonyos sorrendben kell "megütni". Itt nem az a sorrend, mint az eredetiben, hanem: (és most ne figyeljen, aki nem szereti a spoilert! :O) 3-1-2. Egyébként a Deku Scrubok is érdekes tulajdonsággal vannak felruházva. Itt már csak 1-2 mondja, hogy feladja, a többi meg kell ölni. A főellenség, Gohma itt is ugyanolyan egyszerű volt, mint az eredetiben. Tehát akkor gondolom a későbbi főellesnégekre is igaz lesz, hogy azok nem lettek nehezebbek. De megnézném Ganondorfot! De ott még nagyon nem tartunk! :O Arra azért majd kíváncsi leszek, hogy a Gerudo Fortressben vajon az építészek máshova lettek bebörtönözve? Ha belegondolok, édes mindegy, mert már az előzőekre sem emlékszem. ^^' Most egy darabig ugye Side Questelek, utána jöhet a Goronok Dungeonja. Arra még azért kíváncsi leszek, hogy a Hyrule Castle-ban vajon másképp lesznek az őrök? Na az ma kiderül.
2009. március 26., csütörtök
Visszajelzések a Spirit Tracksről.
A Gamer365-re is felkerültek a képek, trailerek, és szinte kivétel nélkül mindenki elismeréssel nyilatkozik róla. A Zelda az egyetlen olyan Nintendo játék (a Metroid mellett), amiről még a Sony, Microsoft tulajok is pozitív szájízzel beszélnek, és néha egy-egy Zeldás hír kapcsán mondják, hogy szívesen beruháznának egy-egy Nintendo-gépezetre. Egyetlen egy valaki nyilvánult meg úgy, hogy mégis mi ez a grafika, ennél még a PSX is többet tud! Én ilyenkor jókat tudok nevetni, és azt mondtam magamban, hogy a Playstationnek is több esze van, mint neki.
Aztán mi egymás között is elhumorizáltuk, hogy ha ekkora főszerepet kap a vonat, biztos, hogy Zelda nyer egy éves MÁV-bérletet, és a főellenség Ganondorf lesz, akit el kell kapni, mert bliccelve utazik. És akkor én azt mondtam, hogy a Wind Wakerben, meg a Phantom Hourglassban sem a kalózok a főellenségek. Szóval elvoltunk mi a találgatásokkal.
De én kiváltképp örülök, hogy vonatozni lehet a játékban, mert nagyon szeretek utazni vonaton. Én, amikor Békéscsaba-Szolnok-Budapest vonalon vonatozok, soha nem unatkozok, mindig élvezem az utazást, míg látom, hogy mások épp, hogy el nem alszanak. És most Zeldában vonatozni... Szóval számomra dupla az öröm!
2009. március 25., szerda
Spirit Tracks – Az első trailer
Máris nyilvánosságra került az új Zelda játék trailere! Eszméletlen, nagyon átjön a hangulat! Már most nyíltan ki merem jelenteni, hogy egy nagyon jó Zelda játékkal van dolgunk!
Képek az új Zelda játékból!
Már nyilvánosságra kerültek képek az új Zelda játékból!
A képekből kiderül, hogy az alapkoncepció ugyanaz, mint a Phantom Hourglassé, csak a hajót a vonat váltotta fel. Link meg ennek megfelelően masinista-ruházatban lesz a vonaton. Nagyon aranyos lesz, már várom!
Új Zelda játék!
És igen! Kapunk új Zelda játékot Nintendo DS-re. Címe: The Legend of Zelda: Spirit Tracks lesz. Vonatozni lehet benne. Ennyi az összes eddig tudott info. Valamint az, hogy még idén megjelenik. De már ez a vonatozás is sok gondolatot ébreszt egy Zelda fanban. Több helyen is beszéltük már, hogy már kicsit unjuk a megszokott Zelda-sziluettet, valami mást szeretnénk. Vonatozásra volt már lehetőség a Minish Capben. De itt nyilván sokkal nagyobb teret fog kapni a vonatozás, és az is lehet, hogy nem a megszokott légkörű játékteret fogjuk kapni. Hisz az eddigi Zeldákat ha nagyon be akarjuk a történelembe határolni, akkor a középkorba tehetjük. Így én személy szerint azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy akár egy futurisztikus Zeldát is kaphatunk, mint a Final Fantasyk közül a 7. rész. Szerintem olyan év végére várható.
És mi volt még a Nintendo-konferencián? Természetes számokkal kezdték, hogy a Wiiből már 50 millió kelt el, a DS-ből meg 100 millió. Van egy jó hír is nekünk, Nintendósok számára: Új Wii menü update-et kapunk 4-es sorozatszámmal, mely már közvetlenül olvassa be az SD kártyáról az adatokat, így közvetlenül játszhatunk az SD kártyán tárolt játékokkal, valamint már nemcsak a 2 GByte-os SD kártyákat olvas be, hanem magasabb memóriájúakat is. Még a Final Fantasy fanok örülhetnek, a 4. rész WiiWare-en folytatódik. Új WarioWare játékot is kapunk, ahol különböző pózokat kell végrehajtani. Lényegében ennyi.
Nintendo-konferencia a GDC-n
A Game Developers Conference 2009-ben is megrendezésre kerül. Nemsokára, 17 órakor kezdődik a Nintendo konferencia, amit különösen nagy izgalommal vár a Nintendo-tábor, mert várják az új Zelda játék bejelentését, meg reménykednek abban, hogy a tragikus 2008-as E3-as szereplés után most valami hatalmas dobása lesz a kiotói cégóriásnak. 20 perc múlva kezdődik. Néztem a GameSpoton, vagy az IGN-en, hogy esetleg fogják-e valahol élőben közvetíteni, de nem láttam, viszont a Gamer365 liveblogolni fog, vagyis egy híren belül azonnal megírnak mindent, azt frissítik. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Ha vége lesz, én is írni fogok róla.
eBay használati segédlet
Van egy olyan gondolatom, hogy akik olvassák a blogot, azokban esetleg felmerülhetett az igény (már aki nem tag) hogy kipróbálja az eBayt, és vásárolhassanak maguknak olyan dolgot, amit szeretnének maguknak tudni, esetenként jóval kezdezőbb áron. Ehhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani.
Hogyan definiálható az eBay? Végülis ugyanolyan, mint a Vatera, vagy a Teszvesz, csak nemzetközi szinten. Tehát, lehet eladni, vásárolni, vagy licitálni. És bizony tényleg szinte mindent meg lehet vásárolni, ami kézzel fogható, mert a világon szinte mindenki számára elérhető, és olyan dolgokat is lehet kapni, amiket csak egy bizonyos régióban, pl. japán játékokat. Ebben más, mint a magyar licitáló oldalak, na meg az sem utolsó szempont, hogy nagyobb a bizalom egymás itánt, és nemcsak azért, mert ha nem megy minden jól, akkor biztos negatívat fog adni, hanem meg merem kockáztatni, hogy alapvető emberi bizalom, és becsület is megvan bennük, de erről majd később.
Most lássuk a regisztráció menetét. Nagyon fontos, hogy minden adatot megadjunk, kitöltetlen mezővel a regisztráció sikertelen. megbízható az eBay, biztos, hogy nem adják át harmadik személynek a személyes adatainkat, illetve csak a másik félnek sikeres licit után. Elég az egyik eBayre regisztrálni, az aztán az összes többi eBayen használható. Én a brit eBayt részesítem előnyben, de az amerikai, német, ausztrál eBay is sok jó dolgot rejt magában, és ha már nagyon nem találom meg a keresett terméket, akkor hívom segítségül a francia, olasz, vagy spanyol eBayt. Ezek mind használhatók egy felhasználóként. Amennyiben a regisztrációs mezőt kitöltöttük, akkor kapunk az E-mail címre egy aktiváló-linket, amivel megerősíthetjük a regsztrációnkat.
Viszont ezzel csak licitálást, vásárlást lehet intézni. Ha valaki eladni is szeretne, annak szüksége lesz bankkártyára. De nem is akármilyenre, mert külföldön csak dombornyomott kártyával lehet fizetni. Ez Visa vagy MasterCard lehet. Aki rendelkezik ilyen kártyával, annak érdemes a forintszámla mellé külön devizaszámlát vezetni, mert így pontosan annyi euró/dollár/font megy le a számlánkról, vagy megy fel rá, amennyi pénzről szó van.
Licit előtt mire figyeljünk? Azt tudni kell, hogy szinte az összes eladó a Paypal fizetési módot részesíti előnyben. Hogy mi ez, arról később írok. Amennyiben nem paypallel szeretnénk fizetni, mindenképp beszéljük meg előbb az eladóval, hogy az általunk választott fizetési mód megfelel-e neki, mert nem biztos, hogy igen, és utólag sok kellemetlenség adódhat, hogy ezt hogy oldjátok meg. Tehát, licit előtt mindig előbb kérdezni. Ha elsőre nem megy bele, akkor én szoktam néha utána írni, hogy ez nekem nagyon kell, hogy biztos lehet abban, hogy ki fogom fizetni, és meg fogja kapni a pénzt. Nem mindig, de előfordult, hogy így már belementek. Még egy fontos tényező: Ha Amerikából kívánunk licitálni, és ha nagyon drágálljuk a postaköltséget, akkor azt is érdemes megkérdezni, hogy nincs-e olcsóbb, mert azért szokták a drágábbat írni, mert akkor első osztályú küldeményként megy, és szinte 100%, hogy megérkezik, ezáltal leveszi az eladó a terhet a válláról, hogy ő mindent jól csinált. De mindig van olcsóbb postaköltség. Ha ilyet kérünk, mindig ígérjük meg, hogy vállaljuk a felelősséget, és ha nem érkezne meg a termék, akkor nem reklamálunk, mert akkor szinte biztos, hogy lesz egy olyan pk, mely legalább feleannyiba kerül, mint a meghirdetett. És nem kell félni, mert olyankor is szinte mindig megérkezik, és általában 1 héten belül.
A licitálás a következőképp történik: Ha megláttunk egy terméket, ami szimpatikus, és anyagi keretünk is van rá, és ha több nap van a licit lejártáig, akkor érdemes rákattintani az adott terméken belül a "Watch this item in my eBay!" linkre. Így eltárolódik a termék linkje a "My eBay" részlegünkbe, így ha később szeretnénk megnézni hogy áll a termékünk, akkor elég csak a My eBay linkre rákattintani, ugyanis van egy fontos íratlan szabály: SOHA NE licitáljuk az utolsó percek lejárta előtt! Azzal, hogy pl. 6 nappal a lejárta előtt licitálunk meg valamit, azzal csak a végső árat emeljük meg, mert úgyis lesz addig valaki, aki túllicitálja. Én is nem egyszer jártam már úgy, soha nem felejtem el, amikor vadásztam a Mario Party 2-t, hogy napokkal előtte meglicitáltam, de mindig túllicitálták, és még akkor is kapunk E-mailes értesítést a licit lejártáról, ha nem nyertük meg az adott terméket. Ebben kiírták, hogy végül mennyiért kelt el a termék, és én csak lestem, hogy egyes elvetemült gyűjtők akár az eredeti ár fölé is mennek, csak hogy a birtokukban legyen az áhított játék, jelen esetben a Mario Party 2, ami nagyon ritka, ezért nagyon drágán is adják. Gyakorlottabb licitálók azt szokták csinálni, hogy amikor már csak 1-2 perc van hátra, akkor két ablakban megnyitják a terméket, az egyikben folyamatosan frissítik, a másikban, meg (ha túllicitálták) magasabb licitet tesz. És tényleg, komplett verseny megy 1-1 termékért.
A licitről még egy fontos tudnivaló. Mindig, amikor licitálni szeretnék, érdemes előbb elgondolkodni azon, hogy mennyi az a maximum ár, amit kiadnánk érte. Mert tételezzük fel, hogy mondjuk van a brit eBayen egy Zelda Phantom Hourglass játék, aminek látjuk, hogy 5 fonton áll a licitje, és ha mi akár 20 fontot is kiadnánk érte, akkor ne habozzunk 20-at írni. Ekkor a következő történik: Ha megvan a licit, akkor nem azt írja ki, hogy 20 font eddig a licit mértéke, hanem mondjuk 5.10. És ez jó nekünk, mert aki mondjuk következő (utánunk levő) licitnek megadja az 5.10-es értéket, azt nem fogadja el a gép, mérten, hogy tudja, hogy mi akár 20 fontot is kiadnánk érte. És ha véget ér a licit, és nem licitálják túl, akkor nem 20 fontot kell érte kiadni, hanem mindig annyival egy lépcsőfoknyival többet, amennyi az utolsó licit volt. Tehát, ha mondjuk 10 fontot adott érte valaki, akkor a végső fizetési összeg 10.10 lesz nekünk. Szóval ravasz dolog ez az eBay, sokat lehet nyerni, de egy meggondolatlan mozdulattal legalább ugyanennyit lehet veszíteni.
Ha egy licitet megnyertünk, vagy megvásároltuk "Buy it Now"-val, akkor kapunk egy E-mailes értesítést arról hogy miénk a termék, és megkapjuk az eladó adatait. Mindenképp írjünk neki E-mailt, pláne, ha másképp fizetünk. Hogy milyen fizetési módok merülhetnek fel? A legelfogadottabb, a Paypal. Van egy weboldala, ahova beregisztrálhatjuk a dombornyomott kártyánkat. Aztán ezzel a weboldallal is lehet külföldre pénzt átutalni. Ennek három nagy előnye van: 1. Az utalás teljesen ingyenes, 2. Azonnal megkapja a másik fél a pénzt, 3. Teljesen megbízható, csak pontos összeget utal át, se többet, se kevesebbet. Ha sikeres az utalás, akkor az eladó értesít minket, hogy megvan a pénz, küldi a terméket. Ez a legegyszerűbb, ezért szeretik sokan. A második ismert fizetési módszer a bankkártyás utalás. A sikeres külföldi utaláshoz egy nagyon hosszú egyedi kódra lesz szükség az eladótól, ezzel tudunk utalni külföldre. Az utalás összege általában csak másnap érkezik meg a másik fél számlájára, és ez nekünk plusz költségbe fáj. Harmadik lehetőség postán keresztük csekkel fizetni, ekkor az eladó lakcímére lesz szükség, de ez nem ajánlott, mert nagyon drága a feladási díj. És végül a negyedik módszer, amit én leggyakrabban szoktam alkalmazni, az hogy postán, borítékban feladjuk a pénzt. Még ebbe szoktak a leginkább belemenni az eladók. Ekkor azt kell csinálni, hogy el kell menni egy pénzváltóhoz, ugyanis nekünk az adott ország valutájával kell fizetni. Kérni dollárban, vagy bármi másban az adott összeget, és kifizetni. Ha ez megvan, akkor le kell zárni egy borítékba, megcímezni, és lehetőleg elsőbbségivel. Ajánlva nem fontos feladni, mert sokkal drágább, és így is-úgy is megérkezik a levél a másik félhez. Az ajánlás csak arra szolgál, hogy ha esetleg valami probléma merülne fel, akkor van egy azonosítója a levelünknek, és tudják, hogy mi történt vele. Elsőbbségit viszont érdemes rárakni, mert az csak max. 50 forint, és sokkal gyorsabban érkezik meg oda a levél. Így Amerikába általában 440 forint, a világ többi országába is hasonló összegű lehet. Ha megérkezett a pénz, akkor kapunk egy értesítést, és küldi a másik fél a terméket. De ahogy feljebb írtam, a fizetési, és a szállítási módot mindig még a licit alatt érdemes megbeszélni az eladóval, nehogy utólag érjenek kellemetlenségek.
Általában a küldéstől számítva 1 hét alatt érkezik meg Magyarországra a termék. Ha megvan, és minden rendben van, akkor már csak egy dolgunk maradt hátra: Visszajelzést (feedback) hagyni. Ezt a kis link a My eBayen belül kell kitartóan keresni, mert jól elrejtették. De érdemes, mert ha elégedettek vagyunk, ez lehet a hálának egy jele, mert még a tízezer feletti értékeltek is szoktak örülni egy-egy pozitívnak. Sajnos előfordult, hogy semlegeset, vagy negatívat hagynak azok, akik elégedetlenek. És itt jön képbe a százalékos rendszer, amit minden felhasználónév mellett láthatunk. Ez az összes értékeléshez képest a pozitív minősítések arányát láthatjuk. Nincs erre konkrét törvény, ezt magamnak szoktam mondogatni, hogy 95% felett teljesen megbízható, 90-95% azért érdemes szétnézni a profiljában, de 90% alatt már előfordulhat, hogy több komoly hibát vétett, ezeket már érdemes óvatosan kezelni.
Röviden ennyi lenne. Remélem, többen kedvet kaptatok az eBay használatára. Sikeres licitet, és egyvalamit nem szabad elfeledni: Okosan, és felelősséggel licitálni és vásárolni!
2009. március 24., kedd
Master Quest – Baljós kezdetek
Most már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi az a nehézség, ami övezi a Master Questet, ezért tettem egy próbát vele. A történet, a kard, és a pajzs megszerzése ugyanaz. Ha ezek megvannak, mehetünk az "Inside the Deku Tree" dungeonba. Maga a hely ugyanúgy néz ki, mint az eredetiben, a különbség az ellenfelekben van. Például kaptunk denevéreket, meg szinte mindenki máshol van. Az egyik legijesztőbb az volt, amikor egyszercsak elém ugrott a kis Gohma-gyerek. A másik, meg egy dobozban rejtett Gold Skulltula. Na mondom, szépen kezdődik. Nem is bírtam sokáig, elszenvedtem az első halálomat. Vajon hány halálom lesz a végére? Mondjuk érdekes, egyes híresztelések szerint a Water Temple pont, hogy itt könnyebb. Hát erre majd kíváncsi leszek.
Újabb Zeldás és nem Zeldás szerzemények
Én szeretem a postát, sokat szolgálnak engem. Ma is hozott nekem 2 csomagot:
Két Game Boy Coloros Zelda füzete. Ezt kárpótlásként kaptam, mert ugye rendeltem korábban a Zelda II-t eredetileg füzettel, de azt nem kaptam hozzá. Cserébe megküldte ezeket. Tetszik nekem. Ugyan nincsenek meg a játékok, de kedvet adott a Link's Awakeninghez. Végülis nincs nagy különbség. ^^' Mármint grafikai megjelenítés terén. Remélhetőleg ezeket a játékokat is be tudom majd szerezni. Egyenlőre a Link's Awakeningeket vigyem végig.
A 2 Megumi Hayashibara kislemez meg Amerikából jött 4 munkanap alatt ideért. És komolyan nem értem, hogy mit riogatnak az amerikaiak 30 dolláros pk-val, amikor ez a kettő 4.80 volt. Ezért javasolt lealkudni a postaköltséget a lehető legolcsóbbra, mert látható, hogy megérkezett, ráadásul lehet, hogy így hamarabb jött meg. A bal oldalt látható kislemez a Yume Hurry Up 1993-as megjelenésű, és a korából adódóan kissé lestrapált állapotban van a papírtokja, de maga a lemez szinte karcmentes. Ez a kislemez azért különlegesség (számomra), mert a 37 Megumi kislemezből ez a 33. legeladottabb. Na most ez így lehet, hogy viccesen jön ki, de soha nem arra kell gondolni, hogy biztos megbukott, alig pár száz ment el belőle. Na és mi van akkor, ha csak pár százat gyártottak belőle? Akkor meg igazi kincs. A dal egyébként a kedvenc Megumi nagylemezemen, a SpHERE-en szerepel. A mellette látható House Cat kislemez már sokkal sikeresebb volt, bár én ezt is különlegességnek tartom számon, mert a dal szövegének enyhe erotikus beütése van. Attól nem számít 18+nak egy dal, hogy Megumi ilyet énekel: "You're just so cool!" vagy "I feel so hot". Maga a zene ritmusa is pörgős, és a kislemezen szereplő képeken is enyhén erotikus pillantásokat vet ránk Megumi kisasszony. Nagyon örülök nekik, és ezzel még korántsincs vége a gyűjtemény bővítésének!
2009. március 22., vasárnap
Egy kis helyesírási segédlet
Ahogy terjed az internet, úgy egyre több ember kap teret arra, hogy fórumokon, meg hasonló helyeken hangot adjon a véleményének. És gondolom nemcsak én vagyok az, aki találkozott már olyan emberrel, akinek a helyesírására nem ötöst adtunk volna. ^^'
Az egyik legelterjedtebb helyesírási hiba az az idegen szavak ragozása. Régen az angol tanáromtól úgy tanultam, hogy csak azokat az idegen eredetű szavakat kell kötőjellel ragozni, melynek utolsó betűjét nem ejtjük ki. Ezt logikusnak is gondoltam magamban. Ám az utóbbi 2-3 évben azt látom, hogy boldog-boldogtalan minden idegen eredetű szót kötőjellel választ el. Márpedig pl. egy videojátékkal foglalkozó oldalnál ezt nagyon fontos lenne tudni. Először csak átsiklottam felette, hogy biztos rosszul tudják, majd kijavítja valaki. Aztán annyira elterjedt lett ez a mindent kötőjellel elválasztunk dolog, hogy már kezdett idegesíteni. Aztán, amikor írott sajtóban (folyóirat pl.) is találkoztam néha ilyennel, arra gondoltam, hogy hát csak én tudok már valamit rosszul, mert ez nem lehet igaz, hogy ennyi ember téved. Utánanéztem, és bizonyos helyesírással foglalkozó komoly weboldalak engem igazoltak.
Minden olyan idegen eredetű szót, aminek az utolsó betűjét kiejtük, azt írásban nem kötőjellel válaszjuk el. Példa: Slayerst, UbiSoftnak, Linkkel, stb.
És ehhez kapcsolódik egy nemrég elterjedt nagyon súlyos helyesírási hiba, hogy a -val, -vel ragozást, egyszerűen leegyszerűsítik -al, -elre. Ezt még leírni is borzalmas, nemhogy olvasni.
Erre jön még egy nagyon fontos szabály: Azokat az idegen eredetű szavakat, melyeknek utolsó magánhangzója rövid, azt át kell írni hosszú betűre, ha ragozzuk. Példa: Nintendo -> Nintendóra, Mario -> Marióval.
A -val, -vel raghoz kapcsolódik az is, hogy ha olyan idegen eredetű szóval találkozunk, melynek utolsó betűjét nem a magyar fonetika szerint ejtjük ki, annak a ragja teljesen hasonul az utolsó KIEJTETT mássalhangzóhoz. Példa: Sonickal. De ezt a ragozást a nagy magyar történelmi személyiségek ragozására is használjuk, pl. Babitscsal, Kossuthtal.
És most jön a kötőjeles részleg. Tehát, mint az elején írtam, csak azokat az idegen eredetű szavakat ragozzuk kötőjellel, melyek utolsó betűit nem ejtjük ki, vagy ahogy nyelvészek mondják, néma betű után. Példa: Time-nak, engine-t, franchise-tól. És szinte az összes francia szót kötőjellel választjuk el, mert ők szinte soha nem ejtik ki az utolsó betűt. A -val, -vel ragozás esetén meg, ahogy feljebb írtam, az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul, ez a szabály ide is vonatkozik, pl. franchise-zal.
De vannak kivételek is. Azokat az idegen szavakat, melyek két, vagy több szóból állnak, azokat minden esetben kötőjellel választjuk el. pl. Resident Evil-i, Wind Waker-rel. (ezt még én sem tudtam. ^^')
Még egy fontos szabály: Azokat az idegen szavakat is kötőjellel kell elválasztani, melyek kettős utolső betűvel végződnek, pl. Silent Hill-lel.
A lényeg tehát a következő: Mindig gondoljuk át magunkban, hogy az adott idegen szót, amit ragozni szeretnénk, annak az utolsó betűjét kiejtük-e vagy sem. Ha igen, nem kell kötőjel, (bizonyos kivételekkel, mert ugye a magyar nyelv attól szép, hogy vannak kivételek) ha pedig nem ejtjük ki, akkor kell kötőjel. Ennél már csak az volt a rosszabb, amikor egy pár helyen láttam, hogy MAGYAR SZÓT is kötőjellel ragoznak. Na mondom magamban, ezt már nem kéne. ^^'
Aki esetleg szakszavakkal olvasnak a témáról, annak ajánlom figyelmébe a Magyar Helyesírás Szabályai könyv szabályzati részlegét. Ez pdf formátum, és erről, amit írtam, a 62-63. oldalon olvashatunk.
És ha már helyesírás, akkor egy másik nagyon fontos problémával is szeretnék foglalkozni. Ugyanis, akik animések, azok egy része ugye foglalkozik a Japán nyelvvel. És mindig vita van arról, hogy kell átírni ezeket a szavakat nekünk latin írásra, az angol anyanyelvűek által használt "hepburn" átírással (pl. Yume) vagy magyarosítva (Jume). A Magyar Helyesírási Szabályzat kimondja, hogy csak azokat az idegen eredetű szavakat lehet eredeti formájukban leírni, melyek latin írást használnak. Következtetésképp, a japán szavakat magyarosan kell átírni. Megmondom őszintén, hogy itt szembeszállnék ezzek a ténnyel. Ennek egyszerű oka van: A japán nyelv nem annyira merev, mint a magyar, sokkal lazábban beszélnek. Mindazonáltal mi magyarok könnyen meg tudnánk tanulni japánul beszélni, mert sok hasonlóság van, de ha elkezdünk magyarosan beszélni a Szigetországban japánul, biztos, hogy nem értenének egy szót sem. Ugyanis van egy pár olyan japán kiejtés, amire nekünk magyaroknak nincs betűnk, ezért nem tudnánk leírni. Maradjuk a "Yume" szónál (ami egyébként azt jelenti japánul, hogy álom), az u betűt nem u-nak kell kiejteni japánul, hanem egy ilyen átmenet az u és ü között. Ezt a hepburn átírásnál az u betű fölé egy vízszintes vonással jelölik, hogy az nem egészen u betűnek kell ejteni. Meg szerintem leírva sokkal szebben néz ki így, hogy "Hayashibara Megumi", és nem magyarul: "Hajasibara Megumi". Szegény művésznő, ha tiszta a betűvel ejtenénk ki a nevét, lehet, hogy nem is figyelne, mert nem értené, hogy őt szólítjuk meg. Ez az oka annak, hogy én az angolos átírás pártját fogom, de aki japánul akar tanulni, annak azt ajánlom, hogy a YouTube-on nézzen japán beszélgetést. Nagyon fontos, hogy NE animék után beszéljük a japán nyelvet, mert ha kint beszélnénk ezt, megintcsak hülyének néznének minket. Ugyanis a seiyuu (szinkronszínészet) szakma azért is komoly, és nehéz Japánban, mert egy meghatározott stílusban kell szinkronizálni az anime karaktert, ez az egyik oka annak, hogy ennyire szeretjük japánul nézni az animéket. Ja, és még egy fontos, akiket érdekel a japán nyelv: vegye meg a Mondo magazin 2009. márciusi számát. Elindítottak egy Japán nyelv rovatot, érdemes megvenni, mert nagyon jókat írnak. Csak egy apróság, hogy mindig Bleachcsel, és Narutóval példálóznak. (Jézusom, ez a két anime ragozása, most veszem észre. ^^' Már van haszna annak, hogy túl vannak hype-olva. Meg ez a szó is... ^^')
Születésnapi összejövetelen
Március 8-án volt Krisi barátom 17. születésnapja, és most 21-én tartott egy kisebb konzolos összejövetelt. Meghívta a konzolos társaságunk apraját-nagyját. 10.18-as vonattal mentem fel Pestre, ahol Csabi várt engem, aki egy aprósággal lepett meg, ezúton is köszönet érte. ^^ Elkísért aztán egész Krisiék háza elé, még soha nem járt a környéken. Meg is lepte egy kicsit, hogy Budapestnek van zöld övezete? Ugyanis ő bent lakik. 14 óra előtt pár perccel érkeztem meg, én voltam az első. Két éve voltam utoljára Krisinél, 2007 márciusában (és nem 2006 decemberének végén, ahogy a Csabinak mondtam, elfelejtettem, hogy 2 éve is rendezett Krisi születésnapot. ^^') Nem változott semmi. Ugyanolyan kegyetlen Krisi gyűjteménye Nintendós cuccokból. Rengeteg sok játék, azok dobozai, nagyon sok Nintendo, Pokémon figura, poszterek körbe a szobában, stb. Az egyetlen, ami változott 2 év alatt, a gondolkodásmódom. Akkor régen irigyeltem, hogy milyen durva kollekciója van, és anno elhatároztam magamban, hogy nekem is lesz majd ennyi. Most már azt mondom, hogy ez a másik véglet. Jó dolog a Nintendo, és tényleg, irigylésre méltó, és gratulációt érdemlő a kollekciója, hosszú éveken át gyűjtötte, de ha őszinte akarok lenni, szerintem az már sok.
De jó volt, nyilván a Brawl volt a főszereplő. Young Link is kipróbálta, csodálkozott, hogy néha nyert. A legdurvább az volt, amikor láttam az Animal Crossingot Wiin. Az a "játék" egy katasztrófa... Nem is az, hogy életszimulátor, mert játszottam (ugyan nem túl sokat) Simsszel, de az Animal Crossing grafikai megjelenítése borzalmas. Meg az egész... Volt valahol egy szavazás arról, hogy a legdepresszionistább játékok? Vagy mi. És az Animal Crossing nyert. Hát nem csodálom. Az az egész játék... Nem is tudom, hogy leírni, de ott az a város, szinte tök egyedül vagy, gondozod a kertet, bevásárolsz, néha mész múzeumba, és ennyi, amit láttam. Nem tudom, hogy egyesek mit művelnek online, de nem értem, mit tudnak beszélni róla órákig... Még ami irritál a játékban, az a zene. Amikor a Brawlban meghallok valami AC-s zenét, akkor inkább lenémítom a TV-t, mert tényleg annyira frusztrál, hogy nem bírom hallgatni. És most látva a játékot... Hát biztos nem fogom megvenni, még akciósan sem. Ez egy olyan játék, aminek nem értem a lényegét, és nem is akarom érteni. Menjünk is tovább. A Pokémon Battle Revolution hidegen hagyott, ezért megkértem Krisit, hogy üzemelje be a Twin Famicom gépezetét. Nem vicc, tényleg van Japán Nintendo gépe. A Twin Famicom meg egy olyan gépezet, aminek 2 nyílása van, az egyikbe lehet berakni Famicom Discet, másikba a kazettát. És kipróbáltam a Japán Super Mario Bros. 2-t. Az Discen van. Úgy kell elképzelni egy ilyen lemezt, mint egy 1.44 MByte-os floppyt, csak sárga színben. Jól néz ki. Ha berakjuk a gépbe, nem hosszú a töltési idő, pár másodperc alatt behozza a játékot. És láttam az eredeti verziót. Nagyon szép. Jó érzés volt eredetiben játszani. Aztán átadtam, hogy bemutassa Famicomon a MOTHER játékot. Nagyon jól néz ki az is. Aztán Brawl minden mennyiségben. Hamar eljött a 19.20, amikor mentem, hogy haza tudjak menni a 20.13-as vonattal. Jól éreztem magam ott, jó volt ott lenni.
2009. március 21., szombat
50.000 forint felett lesz Magyarországon a DSi
Maximum 50.000 forintot mertem volna jósolni a DSi magyarországi árának, ehhez képest alaposan meglepett, hogy a Game Parkban 53.000 forint, míg az 576 üzletekben 55.000 forint lesz. Komolyan, azt gondoltam magamban, hogy nem normálisak (nem az üzletek). A DS lite 2006-ban 40.000 forintról indult, és bár az szent igaz, hogy a DSi többet tud, de nem hiszem, hogy annyira, hogy GÉPENKÉNT 13-15.000 forinttal többe kellene, hogy kerüljön. Nézzük át, milyen pluszt is nyújt az amúgy csodamasina:
- Nagyobb kijelző a DS lite-hoz képest.
- 3 MP-es kamera.
- SD kártya bemenet.
- Továbbfejlesztett mikrofon, és internetkapcsolat.
És lényegében ennyi. És még biztos, hogy a belseje is tovább van fejlesztve. A GBA kazetta bemenetet viszont kivették belőle, ami talán nem is olyan nagy baj, mert a korszaka már kifutott az időből, aki meg GBA játékokkal akar játszani, és nem gyűjtő, az szerintem megőriz egyet egy GBA kompatíbilis gépéből. SD kártyán keresztül zenét, képet, meg videókat lehet lejátszani. Viszont zene téren nem MP3, hanem AAC kompatíbilis. Az AAC formátumú zenei fájlok kicsivel jobb minőségűek, mint az MP3-ak. Ami a 3 MP-es kamerát illeti, itt most nem a digitális fényképezőgépekhez kell viszonyítani, amik ma már legalább 8 MP-t tudnak, hanem a mobiltelefonokhoz, amik kb. 2-3 MP-esek kamerával rendelkeznek, tehát ahhoz képest ez jó. Lényegében ennyi. Ez így szép és jó, de nem vagyok biztos abban, hogy megér több, mint 50.000 forintért. Ha lesz valami jó akció, akkor lehet, hogy lecsapok rá, de addig kihagyom. Pláne, hogy nem lesznek külön DSi játékok, a másik meg az, hogy régiózárral látták el a gépezetet, abból a célból, hogy fellendítsék az európai konzolpiacot. Nem tudom, hova akarnak lendíteni, amikor újabban a három régió közül (Japán, Amerika, Európa) nálunk fogynak újabban a legjobban a játékok. Ezzel csak a wareznak engednek teret, mert ha lesz olyan, hogy nagyon várt játék (pl. a Brawl) jóval előbb jelenik meg Amerikában, és az illető nagyon ki akarja próbálni, akkor nincs más választása.
Én nagyon jónak tartom ezt a gépezetet, de sok a felelőtlen döntés.
2009. március 19., csütörtök
Tingle-lel az istenek templomában.
Na végre túl vagyok a Tower of the Godson a Wind Wakerben! 2 hete próbálkoztam vele, de akkor áramszünet lett, és elment minden mentésem, amit a templomban csináltam, így elment a kedvem attól, hogy folytassam, de ma a GBA/GC kábelt segítségül hívva megcsináltam. Meg kell jegyezzem, Tingle nem nagy segítség. Nem sok mindent csinál. Itt-ott jelez, hogy van valami, de hogy hogy lehet megszerezni, arról semmit. Néha ilyen láthatatlan helyen mutatja, hogy ott egy szilárd tárgy van. Szóval érdekes dolgok ezek. Olyan sok hasznát nem vettem. Majd írok róla külön, most a Dungeonról. Nagyon szivatós volt egykét helyen, de rendkívül élvezetes. Bár eleinte nagyon nem tudtam, hogy mit kell csinálni. Mert mit látok? Egy szűk helyen vagyok, Red Lionnal, a hajóval, sehol egy bejárat, és ha sokáig úszok Linkkel, akkor elmerül. Meg arra gondoltam, hogy ha kirakom a vitorlát, akkor fogok tudni menni, de utólag kapok észbe, ha nincs szél, akkor mi hajtsa a hajót? Hát az R-gomb nyomvatartása. Nagy nehezen találtam egy ajtót, ahol elkezdhetem. Aztán mentem szépen lassan. Beléptem egy pár szivatós helyre. Legalábbis nehezen jöttem rá a titok nyitjára. Az egyik ilyen hely, ahol víz van, és csak a két végén van "szárazföld". Az egyik végén két fáklya ég. És a botot kell úgy átvinnünk a vizen át (ahol dobozok vannak) hogy ne essünk bele a vízbe. Hát szenvedtem vele vagy fél órát, mire rájöttem, hogy a dobozokat bizony el lehet mozdítani úgy, hogy átugorjunk a másik végére. Hát milyen Zeldás vagyok én, hogy ilyeneket nem tudok! T_T Már az első Zeldában is kellett mozdítani! Így sikerült átérni a másik végére. Aztán sok érdekes történt. A három kő, amit a helyére kell vinni, az is nagyon vicces. Link hívja, hogy "gyerünk", és követ minket. Persze, hogy miként jutunk át, az már egyéni szoc. probléma... De itt is kell gondolkodni. Meg itt kapunk meg egy új dallamot, meg a mini-boss megölésével az íjat, és a nyilat. A Mini-boss egyébként az Iron-Knuckles. Igen, akit annyira "szeretünk". Ocarina of Time-hoz hasonló módszerrel öltem meg, tehát bombával. Ez egyébként sokkal könnyebb. Ja, és meg ne feledkezzek, az egyik legemlékezetesebb részre, amikor azt hittem, hogy glitches a dungeon. Ugyanis, amikor a harmadik kőszobrot tereltem a helyére, rossz helyre vittem, mert először azt hittem, hogy az a jó. Az a hely lent volt, vízközelben. És amikor vízbe ér a szobor, olyan, mintha zuhantunk volna egy nagyot. És nem tudtam sehogy sem kimenteni a vízből, egyszer el is veszett az összes szívem. Nagy nehezen rájöttem a megoldásra, és sikerült végigvinni. De már abban gondolkodtam, hogy mi lesz, nem fogom tudni végigvinni a játékot? Az egészet kezdjen az elejétől? De szerencsére nem így lett, és sikerült megcsinálni. Aztán még a főboss is könnyű volt. Azt nyilvánvalónak éreztem, hogy a nyíllal kell valamit kezdeni, ez be is jött, de amikor a fej leesett, azt hittem, hogy kardozni kell, ahogy szokás, de nem. Bombát kell rakni bele. És ezt így háromszor. Aztán meghalt, és mentettem. Hogy utána mi van, majd holnap kiderül.
2009. március 18., szerda
Amit tudunk, ingyen adunk!
Ez így egy kicsit vicesen hangzik, de van ilyen. Előfordul egy fórumon, hogy valakinek nem kell valami, és esetenként ingyen felajánlja valaki másnak, akinek kell. Ilyen szerencsés voltam most. Valaki eladott egy GBA-GC kábelt (eredeti) és lecsaptam rá. Ma érkezett meg:
Néhány GameCube játék támogatja, például a Zelda Wind Waker, vagy a Zelda Four Swords Adventures. És nagyon örülök neki, mert annyira ritka, hogy egyszer kerestem az eBayen, és szó szerint egy sem volt. Na mondom szép. Most meg az ölembe hullik egy.
Egyenlőre az FSA-ban próbáltam, nagyon ötletes. Azt csinálja, hogy amikor belső térben vagy (ház, barlang) akkor nem a TV-ben mutatja a történéseket, hanem GBA-n. De nagyon érdekes, mert ami történik kint, és hangja van a TV-ben, az a GBA-n is hallatszik, és ha robban valami a TV-ben, az a GBA-n is robban. Nekem tetszik.
Wind Wakerben meg segédként van. Be lehet rajta hozni a Tingle Tunert, és mindig szól, ha az adott pályán van valami titok, vagy ha valami elérhetetlen magasságban van, azt lehozza nekünk. Szóval ilyen hasonló jóságok. De biztos, hogy több játék is támogatja ezt a kábelt.
2009. március 17., kedd
Amit tudunk százért adunk!
Akár ez is lehetne a szlogenje a Békéscsabai Media Marktnak. Mert az rendben van, hogy az inkurrens (nehezen eladható) áruknak az árát lejjebb kell vinni, de hogy ezért a kettőért együtt 120 forintot fizettem volna, az viccesen hangzik, pedig így van:
A Nintendo DS töltő, amit eredetileg 3000 forintért lehet kapni, itt csak 100 forint volt. Ugyan mind a DS-hez, mind a GBA SP-hez van töltőm, de sosem árt tartalékban egy. Lehet, hogy nem is fogom felbontani. Gondolom működik. Mellette jobb oldalt pedig egy GBA kazetta tartó. 20 forint volt, 1000 forintról jutottak el erre az árra. 6 darab van benne. Végülis egész jó, csak nem fedi be a teljes kazettát, a teteje kint lóg. Inkább arra jó, hogy nagyobbnak mutatkozik tőle a kazetta, és könnyebb megtalálni. Nem eredeti Nintendo termék, de jó dolog.
2009. március 16., hétfő
Sötét titkok a Nintendo háza tájáról
Amikor berakták a Gamer365-be a Wii árának emelésének a hírét, az egyik admin Ghz, írta, hogy már az SNES idejében is nagyon mostohán bánt a Nintendo a külsős cégekkel. Megkértem privát üzenetben, hogy mondja el, hogy mi történt. Hát nagyon ijesztő dolgokat mondott. Elmondása szerint a Nintendo iszonyatos előírásokat szabott a cégeknek, és hatalmas royaltit szedett be a kártyák előállításáért. A bevételnek körülbelül a 70%-át eltette a Nintendo jogdíj, marketing és előállítás költségeinek ürügyén, és mindezt csak azért, hogy a játékaik megjelenjenek SNES-re. Persze a tényleges költségek ennél sokkal magasabbak voltak. A Nintendo megtette, mert megtehette. A Sega nem jelentett komoly veszélyt a számukra, mivel az SNES magasan az MD felett állt. Ezért is van az, hogy nagyon örült a SquareSoft, amikor látta, hogy megjelent a PlayStation, és látván, hogy mennyire sikeres gép, nem haboztak átmenni, és már ott megjelentetni a Final Fantasy VII-et. Ott sokkal kisebbek voltak a költségek. Az már csak hagyján, hogy csak Japánban jelentek meg a Nintendós Final Fantasyk teljes értékben. De ott volt még ez. És én még azt hittem, hogy a Nintendo 64-től vannak problémák...
2009. március 15., vasárnap
Brawl képek PC-re
Szerintem akinek megvan a Brawl, és csinált képeket, mindenki kísérletezett azzal, hogy PC-n megnézze őket, és csalódással vette tudomásul, hogy ezeket semmilyen képnézegető program nem nyitja meg. Igen, mert ezek olyan kiterjesztésű képfájlok, amiket a Nintendo maga hozott létre, hogy csak Brawlon tudjuk megnézni, PC-n nem. De ahogy várható volt, készülni fog egy olyan program, mellyel PC-n is meg lehet tekinteni a Brawlos képeket, csak rá kell menteni az SD kártyára.
Valamint az oldal részletesen leírja, és képekkel illusztrálja a program használatát: Az itt olvasható. Az SD kártyán a private\wii\app\RSBP\al mappában találhatók a bin képfájlok, amiket a program megnyit, és lehet konvertálni. Mivel nem lehetett PC-n megnyitni a képfájlt, ezért nem foglalkoztam vele komolyan, egy képen van:
A program bemuatásáért köszönet jár V-ADinak!
Megjegyzés: Videónézegető program sajnos nem várható, mert amiket a Wii csinál, az nem videó, hanem a játék csinálja azt, hogy elmenti a játékosok reakcióját, a karakterek mozdulatát, és a Brawl rögzíti, hogy mik történnek az adott pályán. Tehát, amit látsz, az nem videó, hanem egy ún. Autoplay. Most így belegondolva érdekes is lenne, ha videó lenne, mert az igencsak megterhelné a Wii 512 MByte-os memóriáját.
2009. március 14., szombat
The Legend of Zelda marathon.
The Legend of Zelda marathont szervezett a The Speed Gamers weboldal, immáron harmadjára. Két céljuk van. Egyrészt 72 óra alatt végigvinni 13 Zelda játékot, valamint adományra gyűjtenek. 6000 dollár a végső cél, most tartanak kb. 1650 dollárnál. Játék terén meg most az Ocarina of Time megy, az első 4 Zelda játékot kb. 2-2 óra alatt vitték végig. (Speedrun a lényeg) Most az egész kb. 14 és fél óránál tart. Érdemes bekapcsolódni:
Sonic hőskorában
2009. március 13., péntek
A harmadik végigjátszás után
A The Legend of Zelda, és a Link to the Past után a Zelda II is bekapcsolódott a háromszor végigjátszott Zelda játékok listájába. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik ez a fajta Zelda-irányzat, de én azt mondom, hogy egy fantasztikus játékról beszélünk, még így harmadik végigjátszás után. És akkor senki nem mondhatja rám, hogy Zelda fanboy vagyok. Szerintem... De tök mindegy, hogy ki mit mond. A Great Palace-ba 7-8-8-as szinttel mentem. 8000 pont kellett a támadóerő maximalizálásához. Úgy döntöttem, hogy a Dangerous Hyrule-ban, Lizalfosokkal fejlesztem magam. Nem volt olyan hosszú idő elérni a 8000 pontot, és végül meglett a maximális 8-8-8-as szint. Végülis most is nehéz volt eljutni a Great Palace-ba, de mivel már tudtam, hogy mi vár rám, felkészült voltam. És amikor ugrani kellett, de veszély volt. inkább kivártam, hogy biztonságos legyen a terep. Így sikerült elsőre eljutni az utolsó Palace-ba. Mivel már nem maradt 3 életem, ezért itt elhaláloztam végleg, de utána sikerült. Thunderbird és Dark Link mind könnyűek voltak. Aztán az ending Credits, és vége.
És ezzel bezárom a Zelda II-t egy időre. Majd, ha meglesz a Collector's Edition valamikor, majd azon is végigviszem.
2009. március 12., csütörtök
Zelda II – Négy után hat következik
Ha valakit még nem sikerült meggyőzni arról, hogy a Zelda II milyen fantasztikus jelenség, akkor az, hogy nincs két egyforma végigjátszás. Ez részben a nem lineáris játékmenetnek köszönhető. Ami a legjobban meglepett az, hogy mindenféle videó, meg segítség nélkül megtaláltam a vízben a szívnegyedet. Igen, mert annyira nehéznek ítéltem meg, amikor megnéztem, hogy teljesen belevésődött az eszembe, hogy merre kell menni. És sikerült. Örülök neki. Aztán már csak a 4. Palace főellenségének a megölése maradt hátra, majd egyből mentem az ötödikbe. Mentem, amerre láttam. A furulyát akartam megszerezni, de végül Goomához, a főellenséghez kerültem. Kicsit úgy mentem oda, hogy biztos meg fogok halni, de sikerült megölni elsőre. Aztán vissza kellett mennem a Palace-ba a furulyáért. Utólag jutott eszembe, hogy van egy hamis fal, amin be kellett volna menni. Még idejében sikerült megszereznem, de kijutni már nem sikerült. Na sebaj, az a lényeg, hogy megvan. Irány a Dangerous Hyrule, ott vár az IGAZI kaland!
Tök menö, hogy az AnimeStars magazin után, a Mondo is kapható DVD-vel. Szerény véleményem szerint a Mondo magazin jobban megéri DVD kiadvánnyal, mint az AS, mert azért valljuk magunk között, szívesebben látunk egy tokos DVD-t az újság mellé. Bár az AS nagy előnye az, hogy olyan filmeket, animéket adnak ki DVD-n, melyeket még nem adta ki Magyarországon, de az, hogy csak magát a lemezt adják, az szerintem nem annyira menö. Bár az újságban benne van a DVD borító, meg forintokért lehet venni DVD tokot, de szörnyen utálok újságból vagdosni. A Mondo magazin mellé meg olyan DVD jár, ami kapható kereskedelmi forgalomban, de az újsággal együtt olcsó. Most a Death Note 1 DVD járt mellé, az áprilisi szám mellé meg a Bleach 1 lesz. Azt is DVD-vel fogom megvenni. Szerintem a májusihoz majd Fullmetal Alchemist fog járni. Mivel a MangaFan kiadványa az újság, ezért elsősorban Mangafanos DVD-ket várhatunk. De jó, felőlem jöhet, én vevő vagyok rá. És remélem, hogy sokan leszünk így.
2009. március 11., szerda
Emeli a Wii árát a Nintendo.
A Nintendo mindig is érdekes üzletpolitikát folytatott, mely a multiplayereket, és a Nintendo-elleneseket, olykor igencsak felháborította. Régen gyerekeknek szánt szórakozásnak állították be a videojátékozást, majd még az SNES idejében megtették azt, hogy ha nem is zárták ki, de jelentősen korlátozták a külsős cégek támogatottságát a gépre. Ezt még mi Nintendósok el is néztük, mert olyan nagy játékokat adott ki a Nintendo a kezéből, melyek okán méltán büszkék lehetünk Nintendós mivoltunkra. De akárhogy is nézzük a Wiivel csak elrontott valamit a Nintendo. A GameCube mérsékelt, szerény eladását azzal próbálták meg kikompenzálni, hogy igyekeztek minőségi játékokat gyártani, hogy ezzel kompenzálják ki az eladásokat, ez hellyel-közzel sikerült. De a Wii... Pszichológiai tény, hogy nemcsak a kudarcot, hanem a sikert is fel kell tudni dolgozni. Mert aki a nagy örömöt rosszul dolgozza fel, és fejébe száll a dicsőség, az később olyan dolgokat tesz, ami igencsak csökkenti a népszerűségét. A Nintendónál úgy tűnik, ez nemigen jön be. A Wii megélt egy pár Casual játékot, ezt még viszonylag le lehet nyelni, csak hát kevés az igazi nagy játék. És most annak örömére, hogy sikeres a Wii, megemelik az árát. Pontosabban erre az Egyesült Királyságban kerül sor, a Nintendo 20 fonttal drágábban adja a Wiit. Azt is megírták, hogy remélik, hogy nem hárítják át a vásárlókra. Ez enyhén szólva, hülyeség, mert egy üzlet legyen akármennyire is nyereséges, nem fognak olyan terméket forgalmazni, amiből veszteségük támad, így biztos, hogy a boltok is emelni fogják áraikat. Most kb. 150 font körül van a Wii, így lehet, hogy ezután 170 font lesz. Lehet számolni, hogy ez a jelenlegi árfolyam szerint kb. 60000 forint lesz. Azt nem tudom, hogy egész Európára hatással lesz esetleg, de ez nagy pofonvágás a Nintendo fanoknak egy olyan országban, ahol még a PS1, PS2 idején is viszonylag sok Nintendo kelt el. A Wii meg pláne sikeres ott. És a népszerűséget ezzel "jutalmazni", hogy most jól megemeljük az árat, mert biztos így is fogják vinni... ez azért egy kicsit pofátlanság. Ezt még én, Nintendo-addict is ki merem mondani. Mert az rendben van, hogy ha cégnek a terméke sikeres, akkor annak árát nem változtatják, de hogy emeljék... Soha nem hittem volna, hogy valaha is megtörténhet olyan, hogy valaki akkor jár jobban, ha megjelenés napján veszi meg az új gépet, mert később drágább lesz. Mert eddig mi volt a bevett szokás? Drágán indul egy konzolgép, majd jól lemegy az ára. Amikor 69990 forintról elindult a Wii, akkor reméltem, hogy hasonló lesz a sorsa. Én akkor azt hittem, hogy mostanra kb. 50000 forint lesz az ára. De, hogy több lesz 70-nél, azt nem hittem volna.
Esküszöm, azt kívánom a Nintendónak, hogy radikálisan essenek vissza jelentősen a Wii eladásai, mert úgy tűnik, hogy másképp nem térnek észhez, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak. Mert bár félig kudarc volt a GC, de akkor legalább JÁTÉKOKAT kaptunk tőlük. Erre most... Amikor kezdett gyűrűzni (kb. 2 éve) a Casual-Hardcore vita, akkor eleinte úgy voltam velük, hogy irigy Sony Fanboyok, majd aztán 1 évre rá, amikor láttam az E3 2008-at, akkor már kezdtem azt gondolni magamban, hogy valami tényleg nincs rendben. Aztán beszélgettem Stingerrel (aki újságíró, és csak ajánlani tudom a blogját, mert fantasztikus dologkat ír), én azon a párton voltam, hogy a jó, igazak a hírek a Nintendo minőségromlásának kapcsán, de én abban bíztam, hogy ha a Nintendo megtölti magát pénzzel, akkor visszatér a régi kerékvágásba, sőt egy ultraerős konzol jön a Wii után. Akkor ő mondta, hogy biztos nem így lesz, és ha a Nintendónak bejött ez, akkor folytatni fogja ezt az üzletpolitikát. Talán mára bátran kijelenthetem, hogy neki volt igaza. Pedig egy rossz nem érheti őt sem, hisz ő is nagy Nintendo-fan, hatalmas Metroid addict. Szóval lehet adni a véleményére. És be is jött. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak felhozni a 2009-es E3-ra, de nem sok jóban bízok.
Antik ingatlan szellemes olasz tulajdonostól eladó
Aki a tegnapi történések után még kételkedik abban, hogy van párhuzam Okui Masami és a Nintendo között, az... az buta. XD Van egy dala, melynek az a címe, hogy Ghost Sweeper. Illetve, nem is egészen az ő dala, csupán feldolgozási jogot kapott. A dal eredeti előadója Chie Harada, és 1993-ban énekelte fel a dalt, ami a Ghost Sweeper Mikami anime opening dala. Nos, a sorozat nálunk annyira ismeretlen, hogy sehol nem találtam róla magyar bemutatót. De a képek alapján valami vámpítos anime lehet? Majd délután megnézem az első részt.
A lényeg, a lényeg a dal, annyira élethű, hogy kedvet adott, hogy játszak a Luigi's Mansion játékhoz. (Egyébként a címet nem én találtam ki, az 576 Konzol 2002. februári számában olvasható) Játszottam vele, meg nem akadtam el, csak félbehagytam. És ma újra nekiestem. Hát ezzel indítani a GameCube-ot... Komolyan mondom, ez a Mario-történelem egyik legötletesebb játéka. Mario nyert egy házat, úgy döntenek, hogy csinálnak egy lakásavató bulit, Mario előremegy, de eltűnik. Luigi kap egy porszívót, mert a lakás egy kissé... ijesztő. Nagyon jó játék. Rendkívül ötletes, és a kivitelezés fantasztikus! Egyébként az Area 1 végénél hagytam abba, és feljutottam az Area 2-be. Itt csináltam egy darabig, aztán mentettem. Jó volt, csak már ideje lenne végigvinni. ^^'
2009. március 9., hétfő
A videojátékok valódi problémája
Úton-útfélen hallani a médiában, hogy xy gyilkosságot követett el, és olykor nem röstellik videojátékokra fogni a gyilkosság okát. Érdekes dolgok ezek, azért elgondolkodik az ember, hogy mit akarnak ezzel elérni. Mi játékosok tudjuk, hogy ennek fele sem igaz, és csak az a céljuk, hogy befeketítsék a videojátékok hírnevét. Eleve ilyen szörnyű tettekhez hajlam is kell. És ezt egy durva akciófilm is kihozhatja az emberből. Mert például én 10-12 évesen végigjátszottam PC-n egy pár FPS-t: Wolfenstein 3D, Doom, Duke Nukem. Másnap mégsem mentem ki fegyverrel a kezemben az utcára.
Ha már valamivel nagyon rossz színben akarják feltűntetni a videojátékokat, akkor legalább valami olyan problémát vetnének fel, ami valóban létezik. Én személy szerint sokkal nagyobb problémának tartom azt, ha valaki hosszú órákon semmi mást nem csinál, mint a külvilágot kizárva csak játszik. Nagyon megrontja ez a társas kapcsolatot. Tudok egy olyan esetről élőben, ahol egy házasság majdnem válással végződött, mert a férj nem csinált mást, csak játszott, és teljesen elhanyagolta a feleségét. Végül rendbejöttek a dolgok, de szerintem ez az igazi probléma. De még barátságok is tönkremehetnek ezáltal. 2006 óta vagyok ebben a társaságban mely nagyrészt Nintendósokból áll, de nem hittem volna hogy találkozok olyan emberrel is, aki mániákus videojátékos, vagy ahogy a Gamer-körökben nevezik, kocka. Olyan mindnyájunkkal előfordult, hogy egy-egy alkalommal 6-8 órát játszottunk egyhuzamban, mert kijött egy új játék, és nagyon megtetszett. De hogy állandó jelleggel. Maradjunk név nélkül. Elég, ha a társaság jön rá, hogy kiről van szó. De elég rossz volt, hogy egy időben szinte csak a videojátékokról lehetett beszélni vele, meg mást se csinált, mint Paper Mariózott GC-n. Négy nap alatt végigvitte az egész játékot. Gyakorlatilag ez fantasztikus teljesítmény, de szerintem ez túl gyors. Most nem rólam kell példát venni, mert én néha a másik véglet vagyok. De én már csak azért sem tartom jónak, mert szerintem ennyi idő alatt nincs meg az a játékélmény. A másik meg az, hogy napi 8 órán keresztül ülni a TV előtt... És aztán amikor végigvitte, azon gondolkodott, hogy melyik játék legyen a következő... Vagy hogy mivel játszon most. Miközben velünk alig kommunikált. Én mondtam is neki, hogy ha a testvére lennék, kipenderíteném a szobájából, hogy már pedig elég volt, és foglalkozzon a külvilággal. Mert én ezt nem engedném.
Azért mondom, hogy én ezt tartom igazi problémának, és sokkal inkább ezt kell valahogy kezelni.
2009. március 7., szombat
Zelda II, Brawl és sok érdekesség
Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.
Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.
Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet:
Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^
Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.
Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla:
Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:
- Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
- Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
- Jeb Million: The Paradise Line 3:44
- Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
- Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
- Louis Phillipe: Flying Man 4:49
- Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
- Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
- Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
- Eight Melodies 5:46
- Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
- Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47
Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.
2009. március 6., péntek
Egy már megszűnt konzolos újság.
Ma voltam a Tescóban, és kint az Inmedio újságosnál lettem figyelmes egy összecsomagolt konzolos újságra, a Play Zone-ra. Anno megvettem egy pár számot, jó kis újság volt. Csak most már nem létezik, és a még készleteikben levő újságoktól így akarnak megválni, hogy több számot csomagolnak egybe. Két szám volt együtt 596 ft. Na mondom, ennyit megér, megvettem. A 2005. decemberi, és a 2006. januári volt egybecsomagolva. A 2006. januári volt az utolsó szám, akkor egyesültek a Game Master magazinnal, mely már szintén nem létezik. Abból nincs egy számom se, de az is jó újság lehetett. A Play Zone 2004. januárjában indult, és 2006. januárjáig összesen 16 számot élt meg. Nekem most van 12. A 2004/5, 2005/6-8 számok hiányoznak. Ha valakinek megvan, és nem kell, megvenném őket. A Play Zone által vált egy időben gúny tárgyává a Game Park, mert reklámozták benne magukat, de valami iszonyatosan gagyi szöveggel. Az egyik számban ez volt: "Kockázz, ne kockáztass!" Valamint egy másikban: "Rád vár az ország legnagyobb Nintendo választéka!! Próbáltad már?" És ezen szövegek kapcsán (már nem emlékszem rá, csak mesélték) került be az 576 Konzol csevegőjébe, és kigúnyolták, kifigurázták. Maradjunk annyiban, hogy tényleg nem a legjobb reklámszövegek, és a Game Park legjobb reklámja az, hogy rendkívül kedvesek, és emberségesek a vevőkhöz, és mindig segítenek, hogy a lehető legjobban járj a vásárlás során.
Még két megszűnt konzolos újság jut eszembe, amiket viszont nagyon szerettem. Az egyik a Playtime magazin. Ez sem élt meg sok számot, bár ez egy kicsivel korábban volt. Nekem csak egy szám van meg, a 2001. januári. Aztán meg a Kódmester. Annak segítségével vittem végig anno a Super Mario 64-et. Az egy nagyon jó kis újság volt, benne volt minden tipp és trükk, és egyszerűen tálalva. Pont ettől volt számomra olyan nagy, mégis tele volt sok információval. Sajnálom, hogy ma már nem létezik.
Más. Ismét kaptam csomagot, de most nem Japánból, hanem Kínából! Ugyanis Kínában is lehet kapni Japán CD-ket, egész olcsón. Fóliás újan kaptam meg Okui Masami: Evolution CD-jét.
Csak szomorúan veszem tudomásul, hogy a kínai posta rendkívül lassú. Február 2-án küldtem el a pénzt neki postán, és csak három hét múlva kapta meg... Az volt az érdekes, hogy ide, Magyarországra a CD viszont 1 hét alatt megérkezett. Mondjuk, hogy Kínában mit ültek annyit a levélen, nem tudom. Bocs, hogy nem tudok kínai írással írni. -_-' De még Japánba is (ami még messzebb van) egy hét SEM kellett mire megkapta a vevő levélben a pénzt. És szintén 4 munkanap volt, mire megjött onnan a CD. Na de nem érdekes, az a lényeg, hogy megérkezett. Ez egyébként limitált kiadás, ami azt jelenti, hogy CD-t és DVD-t foglal magába ez a kis pakk. A CD-n 10 dal van, a DVD-n meg 3 videoklip (Mitsu, Zero-G-, WILD SPICE). A CD 20 dollár volt az eBayen, és ingyenes volt a postaköltség, ami egyébként 41 kínai Yüan (ha jól írom) lett volna. Ez kb. 1500 forintot jelent. Nálunk ez némileg olcsóbb. Egyébként meglepett, hogy a Japánban is annak ellenére, hogy milyen drága az életszínvonal, a postai szolgáltatások olcsóak. A 2 Megumi kislemez, amiről korábban írtam, annak a postaköltsége 200 Japán Jen volt, ami kb. 500 forint. És utazott kb. 9000 kilométert. Hihetetlen.
Phantom Hourglass bolti dekorációk.
Miket nem talál az ember a Vaterán:
http://www.vatera.hu/zelda_standy_dekoracio_134993715.html
http://www.vatera.hu/zelda_phantom_hourglass_jatek_kocka_dekoracio_135000130.html
Bolti dekorációk, egy (szerintem) megszűnt üzlet adja el és milyen jó áron! És persze Budapestiek, és nem postázzák, mert sérülhet, mi? Egyébként több ilyen bolti dekorációja van, Mariós, DS lite-os, stb., de jól mutat mindegyik. Majd keresek valami megoldást, hogy meg tudjam szerezni.
2009. március 5., csütörtök
Boldog születésnapot Nintendo Wiim!
Pontosan 1 éve, 2008. március 5-én vettem meg a Nintendo Wiimet. Tortát nem készítettem neki, de talán beéri egy esti Brawl bulival. Egyébként vicces nap volt. Reggel, amikor mentem iskolába, láttam, hogy volt Media Marktos újság a postaládában. Már nem volt időm, hogy gyorsan végigfussam, elvittem az iskolába, és ott lettem figyelmes, hogy van Wii akcióban 49990 forintért. Hát mondom magamban, ez megéri. Délután csak remélem, hogy anyám bele fog egyezni. Hosszas megbeszélés után rábólintott. Azt mondta, hogy sokallta érte a 69990 forintot. Igaza van... ^^' De én kiadtam volna érte a 70000 forintot. Ezért nem árt, ha van valaki mellettem, aki kordában tartja a mániámat. ^^' Kivágtam a hirdetést, és kiraktam a falra.
Egyébként visszavitték a Wii árát, és a mai napig 69990 ft. Szóval jól jártam. Csak a Wii Sports papírtokos, de ez legyen a legnagyobb probléma.
Kezd problémás lenni a Game Boy Micróm, egyre hamarabb merül le. Nem lehet, hogy alig 2 évesen felmondja a szolgálatot. Mondjuk én nem használom másra már, csak a Nintendo MP3 Playert használom vele. Hogy nem tudod mi az? :-O Ez egy Game Boy Advance/Nintendo DS tartozék. Saját memóriája nincs, de ha beleteszel egy MP3 zenékkel megtöltött SD kártyát, akkor lejátsza azokat. Így néz ki a doboza:
Egyébként vicces, mert a dobozára az van írva, hogy csak Game Boy Micro, Nintendo DS, és Nintendo DS lite játsza le, holott a sima Game Boy Advance és Game Boy Advance SP is látja. Viszont korlátozott az SD kártya-befogadóképessége, mert csak 1 GByte-os kártyát látja max. Próbálkoztam 2 gigással is, arra hibát írt ki. Miután bekapcsoltuk, skin között lehet választani. Van egy ilyen érdekes:
A másik meg Mariós:
De jó készülék, szeretem használni, bár, hogy nemrég tudtam venni leárazva egy Discmant, egy kicsit háttérbe szorult a használata. Azért vettem Discmant, mert használni akarom az eredeti Megumi Hayashibara és Okui Masami CD-imet. De jó márka, Grundig, lejátsza az MP3-as CD-ket is. Szóval megvagyok vele, de vitathatatlan, hogy háttérbe szorult a CD használat.
De ha már Megumi Hayashibara, akkor ma ő is évforulózik. 17 éve, 1992. március 5-én jelent meg a 2. nagylemeze. De ez már az én hülyeségem. ^^' Az már viszont sokkal nagyobb közhír, hogy végre kapott a magyar írott médiában szerepet Megumi kisasszony. Az AnimeStars 2009. január-februári számában van róla egy egyoldalas cikk. És én írtam. És a főszerkesztőnek annyira tetszett, hogy azt mondta, hogy ezentúl rám bízza a seiyuu témát. Már kész a márciusi-áprilisi cikk. Szerintem nem beszélhetek róla, de talán nem lesz nagy gond, ha kiírom, hogy Kappei Yamaguchi lesz a téma (Ranma, Inuyasha, L). A májusi még nincs eldöntve, hogy ki lesz, csak annyi biztos, hogy 2 cikk lesz. Nagy eséllyel helyet kap Okui Masami is a Jpop énekesek között. Egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam a Megumis cikk kapcsán. Sokak szerint jól írok. Az igazat megvallva, ezt örömmel hallom, mert szeretek írni, és az újságírást is jó dolognak tartom. Fejleszti a gondolkodásmódot, mert kell egyfajta érettség hozzá, hogy valaki jó cikket tudjon írni. Tudni kell pártatlanul írni, és tudni kell a másik fél fejével gondolkodni. Tehát, ha nem értünk egyet valamivel, meg kell próbálni a másik fél agyával gondolkodni, hogy ő vajon miért gondolhatja úgy, ahogy gondolja, és mindent egybevetve hiteles cikkeket lehet írni. Néha egyébként a Metropolt szoktam nézegetni, és ott a 4. oldalon írnak gondolatokat újságírók, és olyan jókat írnak, mindig megmosolygom, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírók mennyire frappánsan tudnak fogalmazni. Jó dolog az újságírás, az önmegvalósítás egy formája, hogy leírja a gondolatait. Csak ebből nem lehet megélni. Az, hogy az újságíró leírja a gondolatait, az nagyon fontos dolog. Megumiról összeírni 1 oldalt nem volt nehéz. Szeretem, sok mindent tudok róla, de Kappei Yamagushi már egy kicsivel keményebb dió volt, mert nem ismertem annyira. Ilyenkor a YouTube jóbarát, néztem Japánul animerészleteket, ahol az ő hangja hallható, és annak alapján írtam le a gondolataimat. Az egyik AnimeStarsos újságíróval, Shearerrel jó kapcsolatban vagyok, és ő mondta, hogy bátran írjam le a gondolataimat, mert az olvasó erre kíváncsi, és nem arra, hogy netről mit fordítok le magyarra. Ahogy írtam a Kappei cikket, rájöttem, hogy igaza van. És sokkal jobb érzés a saját gondolataimat leírni.
Egyébként az AnimeStars magazinon kívül a Mondo magazint szoktam még venni. Én szeretem mindkét animés újságot. Mindkettő színvonalas. De azt rossz néven vettem, hogy tavaly év végén "összevesztek". Volt egy komolyabb összetűzés. Nyílt titok, hogy a Mondo magazin az Animax TV csatornához erősen kötődik, és valamelyik szám levelezőrovatába azt válaszolták egy levélírónak, aki azt a kérdést tette fel, hogy külföldi animékről miért nem írnak, hogy mert a jog tiltja, hogy Magyarországon még nem játszott Animékről lehessen írni. És itt említették meg az AnimeStarst. És ők erre bizony feljelentéssel válaszoltak, rágalmazás ügyében. Ennek nagyon nem örülök. Olyan kevés szerepet kap még a médiában az anime, örülhetünk, hogy van két újság, és ezek rivalizálnak? Inkább összefognának, hogy minél erősebb legyen Magyarországon az Anime-jelenség. Csak a két újság teljesen más úton halad. Az AS mindenféle animékről ír, meg Japánt több szemszögből is megközelíti. A Mondo Magazin meg csak a Magyarországon játszott animékkel foglalkozik, és csak azokról a Japán előadókról írnak, akik szerepelnek a Sound of Japan honlapon. Ugyanis a cikket ők írják. Aztán ők is írnak a japán kultúráról, de szinte csak azokról, melyeknek van magyar vonatkozáuk is. Például, most írtak a Japán műanyag művészetéről, és megemlítették egy kis hasábban a magyar művelőjét. Ez nem rossz dolog, sőt, nagyon is jó. Csak az a veszekedés ne lett volna...
2009. március 3., kedd
A Wind Waker folytatása
Egy picit elakadtam a Wind Wakerben, mert nem tudtam eljutni az erdőbe, ahol a tündérek vannak, akik meggyógyítják a nagymamát. Aztán rájöttem magamban elég csak a szél irányát arra változtatni, amerre lebegnem kell, és akkor elérem az erdőt. Ugyanis leszakadt a híd. Így sikerült. Nem nagyon volt ellenségáradat, bár a két Moblin egyszer megölt. Aztán jobban szétnéztem, hogy van bomba, azzal rájuk lehet robbantani. És sikerült is. Bár nagyon vicces. Amikor meglátják a kezemben a bombát, megijednek, elfutnak. Ilyenkor lehet kardozni őket. Nekem tetszett. Aztán, felrobbantottam a nagy követ, bejutottam a tündérhez. Óriás tündér? Volt benne olyan gondolat, hogy esetleg egy Ocarina of Time-féle "érdekesen" kinéző tündérrel lesz dolgom, aki úgy nevet, mint egy buta anime karakter? Szerencsére nem. ^^' Egy kedves, szelíd tündérrel találkoztam, aki megajándékozott egy nagyobb "pénztárcával", hogy immáron ne 200, hanem 1000 rúpiát tároljak. Milyen kedves. Aztán felszedtem egy kis tündért, hogy ha visszamegyek a nagymamámhoz, nekiadjam, és meggyógyul. Ugyanis beteg. Belebetegedett abba, hogy se Aryll, se Link nincs mellette. A tündér hatására meggyógyul, és egy lelket is öntenek belé (hirtelen nem tudtam másképp megfogalmazni, a "lélek is ömlik belé" meg viccesen hangzana.). És ad egy elixír Soupot, amit kétszer lehet felhasználni. Azt mondta, hogy ha bármikor baj van, akkor ő feltölti az üvegemet levessel. Ez idáig nem hangzik rosszul, de ha a térkép túlső felén vagyok, és ha épp leves-szükségletem van, akkor hajózzak ki oda? Érdekes lesz. Majd kiderül. Aztán a sziget hátulján van egy elzárt bejárat, amit bombával lehet megnyitni. Odament meg Jabun vár minket, aki térítésmentesen odaadja a harmadik gyöngyöt. Ezáltal meg tudunk nyitni egy titkos szigetet. Csak ezt a három gyöngyöt el kell helyezni három különböző szigetre, melyeket KoRL bejelölt nekünk. A KoRL egy rövidítés: King of Red Lions nevet takarja magában. Rajta utazunk. Ha megvan mind a három gyöngy, el van helyezve, akkor megnyílik egy titkos sziget.
És megjelenik a Tower of the Gods, a 3. Dungeon színhelye.
2009. március 2., hétfő
Párhuzam Okui Masami és a Zelda játékok között
Öt napos, már-már kínkeverves keresgélés után sikerült megtalálnom Okui Masami: Akasha albumát. A dalok rendkívül érdekesek. Aki nyomon követi Makkun albumait, az tudhatja, hogy szinte minden albuma más, mindegyikben valami új arcát mutatja meg, és rendkívül jól csinálja. Az új albuma több szempontból is változás. Többek között a dalai kissé spiritualisták lettek. Talán nem véletlen a cím, az Akashának a távol-keleti, hinduista-buddhista ezotériához van köze. Az öt alapvető elemből az égboltot szimbolizálja. Számomra ez egy kicsit érthetetlen, de akit érdekelnek az ilyen dolgok, azok itt olvashatnak róla. És hogy mindez hogy jön ide? Több Zelda játék első részében is ugye spirituális köveket kell szerezni. Ez az oka annak, hogy az Ocarina of Time és a Majora's Mask zenék keleties hangzást kaptak. És egy pár új Okui Masami dal is hasonlóképp szól. Olyannyira, hogy szerintem az első dal, a Theme of Akasha simán elmehetne egy Zelda játék Temple zenéjének, van annyira hatásos, mint azok. Van még egy pár dal, amit szintén el tudnék képzelni Zelda játék betétdalának. Például a Melted Snow és az Akasha.
És hogy ezt videóval bizonyítsam, feltettem a Theme of Akasha dalt, a YouTube-ra. Életemben először csináltam ilyet, hogy dalra tettem képet. De nagyon egyszerű volt, a Windows Movie Maker is elég volt hozzá. Na, itt van a dal, aztán el lehet dönteni, hogy valóban alkalmas-e Zelda Temple zenének, vagy csak én dramatizálom túl:
Ezzel a borítóval jelent meg az új album.
2009. március 1., vasárnap
Zelda cosplay a 2008. őszi AnimeConon
A 2008-as Animecon számomra különösen emlékezetes volt. Sok jó dolog történt, ekkor találkoztam először egy pár máig is nagyon jó barátommal. Valamint megtörtént egy olyan dolog, amiben csak titkon reménykedtem.
Volt Zelda Cosplay! Már a sorbanálláskor felfedeztem őket. Odamentem hozzájuk, kicsit meglepődtem, hogy egy lány öltözött be Linknek, de nagyon jól állt rajta. A ruha, a kard, a pajzs, nagyon jól néztek ki. A pajzs az Ocarina of Time-ból való. Beszélgettem is velük, ők is nagy Zelda rajongók (máskülönben miért öltöztek volna be Zeldának). Igen, többes szám, mert volt egy partnere is, aki beöltözött Zeldának. Bár azt vettem ki a szavukból (lehet, hogy rosszul), hogy ők elsősorban a 3D-s Zeldákat ismerik. Amikor megemlítettem nekik, hogy a Link to the Pastet végigvittem, akkor mintha kissé idegenkedve néztek volna rám. De lehet, hogy rosszul vettem ki. De jó fejek voltak mind a ketten, látszott, hogy értik a dolgukat. Indultak a Cosplay versenyen, sőt, ha jól emlékszem, az egyik kategóriában jelöltek is voltak, de végül nem őket hirdették ki győztesnek.
Hogy miért most említem meg őket? Mert kaptam egy kedves barátomtól két képet, amin ők szerepelnek:
Link és Zelda felismerhetőek, itt harcolnak az egyik Bleach-Cosplayessel, Urahara Kisukével. Remélem a tavaszi animeconon is láthatom őket Zelda-Cosplayesként, bár lehet, hogy más tervük van.
Én továbbra sem készülök Link cosplayesnek, meg Linknek öltözni, bár egyedi tervem az van. Mivel mondtam azt év elején, hogy szeretném népszerűsíteni Megumi Hayashibarát, ezért lehet, hogy csináltatok egy Megumis pólót. Már ki is találtam, hogy melyik képpel:
Igen, ez a vadonatúj kislemezének, a Front breakingnek a borítóképe. Szerintem nagyon ötletes a kép. Bár nem sokáig lesz a legújabb, mert márciusban jelentkezik a legújabb kislemezével az új Neon Genesis Evangelion mozifilm okán. És ebből terveztem pólót csinálni. Bár egy kicsit félek, mert csak egy ilyen ajándékboltot ismerek Békéscsabán, akik pólót csinálnak, a Csaba Centerben. Csináltattam velük tavaly egy Link to the Pastes pólót... hát mit ne mondjak? A póló kissé összement, a felirat meg csúnyán elkopott. Bár az részben az én hibám, mert elfelejtettem kifordítva mosni, ahogy az előírásban megmondták. De ha valóban megcsináltatom ezt a pólót, akkor nagyon fogok rá vigyázni. Vagy még egy pólótervem. Okui Masamis. A kedvenc albumom, a God Speed, és végre megszereztem a borítóképet nagyban, lehet, hogy ez lesz:
Szerintem nagyon jó kép, és ezt egy fekete pólóra rányomtatni, szerintem nagyon jól mutatna. De várom a véleményeket, ki mit javasol?
A Zelda-Cosplayes képekért külön köszönet jár Hachikónak, hogy elküldte a képeket. Azok az ő tulajdonai. Köszönet érte. ^^