Most a digitális játékokra gyúrok, elsősorban a Wii-re, hiszen már nem lesz több Virtual Console játék, így nem tűnik feneketlen dolognak megvenni ott azokat a játékokat, amikre pályázok. Itt két játékot vettem:
F-Zero X
Wave Race 64
Nagyon sokáig csak a Super Nintendós F-Zero játékkal játszottam. Az egy érdekes játék, nagyszerűen mutatja be a Mode 7 trükk lényegét, de mivel a SNES egyik nyitócíme volt, nem tudtak belőle sokkal többet kihozni. De szerettem, jó volt olykor-olykor elővenni. És most itt van a Nintendo 64-es folytatás, gondolom, mondanom sem kell, hogy mindenen túltesz az elődjén. Több játékmód, a pályák tartalmasabbak, több elemet tartalmaznak. Már önmagában az sokat mond, hogy amíg a SNES-esben összesen 4 kocsi közül lehetett választani, addig a N64-esben alapból 6 közül, de összesen 30 van! Különben izgalmassá teszi a versenyzést az a tudat, hogy a 26. században járunk. Ultramodern kocsik, 1 másodperc sem kell nekik, hogy 600 km/h sebességre gyorsuljanak fel, valamint köralagút falán és mennyezetén is utazhatunk, csak vigyázni kell, mert ha nem tudjuk elérni, a következő talajt, akkor lezuhanunk, és itt bizony nincs Lakitu, aki kiemel minket, tehát vége a dalnak. Ha már Lakitu: Fejlettebb az F-Zero X, mint a Mario Kart 64 több tekintetben is. Több glitchet kijavítottak, és a pályaelemek is gazdagabbak, csak hogy 30 karakterről már ne is beszéljünk. Karakterek, hiszen az emberek által életre keltett állatok és dinoszauruszok is játszhatóvá válnak. Ötletek vannak benne, még animét is készítettek a játékból: F-Zero: Falcon Densetsu címmel. Nem lett valami nagy szám, még magyarul is ment.
A Wave Race 64 ehhez képest eléggé vérszegény. Ez is verseny, csak vízen, vízijárművel. Nem tudom a pontos nevét, de a lényeg, hogy azzal kell a bójákat kikerülni, itt-ott trükköket is lehet mutatni. Tulajdonképpen nem rossz játék, megvan a maga nehézsége, csak a dinamikát hiányolom belőle. Nem él az egész produktum. Pedig az ötlet jó. A GameCube-os folytatást, a Wave Race: Blue Storm-ot mindenképp tervezem beszerezni, attól többet remélek, azt gondolom, hogy a 1080° duetthez hasonlóan a GameCube-os rész is jól használja ki a konzol technikai fejlettségét.
És még Nintendo 3DS-re: 3D Classics: Excitebike. Az Excitebike egy érdekes dolog. Sokszor sokáig "alszik" nálam a játék, de amikor egyszer csak előveszem, akkor napokig képes vagyok csak azzal játszani. Ezt főleg a WiiWare-es Excitebike: World Challenge hozta ki belőlem, azt a játékot nagyon jól megcsinálták. Tökéletes WiiWare címnek, nincs benne annyi tartalom, mint egy Wii játékban, de az 1000 Wii pontot maximálisan megérte. Ehhez képest a NES-es verzió nyilván egyszerűbb, nincs a pálya alatt zene, de a pályatervezés már itt is aktívan jelen volt, viszont idegesítő, hogy ha elesünk a motorral, akkor karakterünk futás címén tyúklépésben "szalad" vissza motorjához. De jó dolog egyébként, szeretem. Az Excitebike 64-hez még soha nem volt szerencsém, de sok jót olvastam róla, kíváncsi vagyok a Nintendo 64-es címre.
Na, tegnap összeült a családi kupaktanács, meghánytuk, vetettük, mi legyen velem, és úgy döntöttünk, hogy belevágok, és áprilisban megyek Angliába. Nagyon megörültem neki, mert ez egy nagyszerű lehetőség, amit meg kell ragadni. Biztos munka nincs, és biztosan nem lesz könnyű, de kész vagyok mindent megtenni. Azt megmosolyogtam, hol leszek elszállásolva: A nővérem férjének az iskolájában, ahol tanítja a kínai küzdősportokat, ott alakítanak ki egy kis helyiségből egy szobát, és ott leszek addig, amíg nem jövök egyenesbe. Közlekedés céljából meg kapok egy biciklit, amit már nem használnak, de teljesen rendben van.
Papírt nem kell Magyarországon intézni, mert a Nemzetközi egészségbiztosítási kártyám még októberig jó, majd kint Angliában, de pontosan nem tudom, hogy mit kell ott, de nővérem majd mindenben eligazít. Én nagyon izgatottan várom, hogy megmutathassam, hogy mit tudok valójában, és végre függetlenedjek anyagilag.
Tegnap nem akármilyen nap volt, ugyanis legalább 15 év után újra voltam színházban. Békéscsabán a Jókai színházban a Chioggiai csetepaté előadást néztük meg. Egy vígjáték, mely ahogy kivettem a ruhákból és a díszletből, a középkori Itáliában játszódik. Nagyon tetszett, sok vicces jelenet volt. A kedvencem a tanúk kihallgatása volt. Amikor a bíró nem bírt a lányokkal, erre bejött az a férfi, aki képtelen lassan beszélni. Túl volt három három olyan nőn, akik kikészítették őt idegileg, erre bejön az a pasi, akiről tudjuk, hogy nem fogják megérteni egymást. Először sokáig tekintetükkel kommunikáltak, ekkor az egész nézősereg egy emberként röhögött, nekem is könnyes volt a szemem. A történet lényegében két család ellenségeskedéséről szólt, a fiatal lányok beszélgetnek, hogy jó lenne megházasodni, van is kiszemeltjük. A kihallgatás meg amiatt volt, mert a két család férfitagjai összeszólalkoztak, az egyik késsel fenyegette, míg a másik köveket dobált. A feljelentést az tette, aki köveket dobált, persze a saját a saját bűnét elhallgatta... Összességében nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy színházban is lehet jól szórakozni. Gyerekként nem szerettem, de most nagyon jó volt.
A nővérem megelőlegezte a születésnapi ajándékomat egy Gazdálkodj okosan társasjáték "személyében".
Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy írtam róla, hogy régen volt néhány társasjátékunk, amik aztán eltűntek, elkeveredtek, legalább is már sehol nincsenek meg. Nagyon hiányoznak nekem, ezért szeretném újra megszerezni őket, ezért nagyon örültem, hogy megkaphattam ezt a játékot. Amikor megjöttek nővéremék, felmerült az igény, hogy lehetne társasjátékkal játszani, valami olyannal, amivel a Dominik is tud játszani, így jött a Ki nevet a végén, amit a Tescóban vettünk meg. Jókat játszottunk vele, nagyon élveztem. Eszembe is juttatta, hogy mennyit játszottunk régen, és milyen jó volt, és jó lenne ezeket az időket visszahozni. Meg sokat kártyáztunk, a römi volt a nagy kedvenc. Kártyáig még nem jutottunk el, de elővettük őket. Sajnos hiányos az a francia kártya pakli, amit szerettem volna magamnak eltenni. Legyen már nekem is egy példány az ördög bibliájából. Magyar kártya pakli van, nem is tudom, hogy mit játszottunk rajta, de azzal is sokat játszottunk. A lényeg a lényeg, hogy hiányoznak a társasjátékok, és szeretném újra megszerezni őket. Szerintem egyáltalán nem idejét múlt szórakozás. Egy előző kiadás volt a gazdálkodj okosan játékból, ezt még soha nem láttam belülről, hogy milyen, így néz ki:
Talán még ez a kép sikerült a legjobban, de ezen sem nagyon látszik még nagy méretben sem. Alul vannak a pénzek, felette a játékszabály, mellette az OTP bankos papír, melyre a hitelbe vett lakás, autó törlesztését jegyezhetjük fel. Van bankkártya, éves BKV bérlet, különböző biztosítások, szerencsekártyák, a dobozban van a lakás, és a berendezései. Már alszik mindenki, de az éj leple alatt játszok vele egyedül.
Van még két társasjáték, amiket nagyon szeretnék megszerezni:
Szerencsekerék
Mindent vagy semmit
A két klasszikus '90-es évek-beli TV vetélkedő társasjáték-adaptációja. A Szerencsekereket úgy gondolom, hogy nem kell bemutatni, aki esetleg nem emlékszik a Mindent vagy semmit vetélkedőre, Vágó István volt a műsorvezetője. Volt három játékos, az volt a lényege, hogy adott volt hat témakör, mindegyikben 5-5 kérdés, melyek 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 forintot értek. Arra nem emlékszem, hogy nem nehezedtek volna a kérdések, de aki helyesen válaszolt, az nyilván megkapta az adott összeget, aki pedig rosszul válaszolt, az elvesztette azt. Játékos választhatta ki, hogy melyik témakörből szeretne kérdést. Találtam egy részletet a YouTube-ról:
Ezeket szeretném megszerezni. Tavaly év elején gondolkodtam el dolgokon, amikor írtam, hogy elkezdtem megint németet tanulni, mert láttam a Nintendós reklámot az RTL2-n, és régi emlékeket hozott vissza. Ekkor tudatosodott bennem az, hogy azok, amiket gyerekként szerettem, és most is tetszenek, azok örök élmények, melyeket most is jó aktívan megélni. Ahogy eszembe jutottak, hogy mik azok, amiket szerettem régen csinálni, úgy jutottak eszembe a társasjátékok is. Az a felnőtt, aki nem szeret játszani, az egy megfásult gépezet, aki csak úgy van a világban, de nem él. Na meg azok az igazi értékek, amik időtlenek, kortalanok.
Munka terén is van fejlemény, érik a gondolat, hogy megyek ki Angliába, hogy ott próbáljak szerencsét. Csak anyám fél, hogy túl nagy anyagi ráfordítás vész el a semmibe. A bátyám nevelt lánya is megy ki Angliába áprilisban, és azt gondolta ki, hogy várjunk egy pár hónapot, lássuk meg, hogy ő mennyire sikeres, és ha igen, akkor menjek én is. Én ezt egyrészt helyeseltem, mert anyagi vonzata így is, úgy is van a dolognak, de minimalizáljuk a kockázatot. Bár ugyan más munkát keresnék, de ha másért nem, legalább azért lenne jó megvárni, hogy egyáltalán van-e munkalehetőség. A másik meg az, hogy nekem azért mégiscsak az az elsődleges álmom, hogy Pesten tudjak dolgozni. De ez egyelőre nem sikerül. Jó lenne ezt minél előbb tisztázni, hogy mi legyen, mert ha most megyek áprilisban, akkor felhagyok a munkakereséssel. Mindenesetre szívesen mennék. Ha csak az anyagiakat nézzük: £6.50 a minimál órabér (ne váltsd át forintba, mert fájni fog a szíved), ha egy nap 8 órában dolgozok, akkor egy héten £240 lenne a minimálbér. És a nővérem azt is kigondolta, hogy ha mind a ketten mennénk, akkor mi lennénk közös albérletben, valamint jönne velünk Xingbo lánya, Huicong is, és akkor három emberre jutna egy lakás, ugyanis a brit házak többsége három hálószobás. Úgy mondta, hogy a ház heti bérleti díja, amit kinézett kb. £130 lenne, így egy szoba kb. £50 lenne. Most nem tudom pontosan, hogy mennyi a rezsi, de ha mondjuk, £100 lenne cakkumpakk, akkor vígan tudnék mellette kaját venni, szórakozásra költeni, de akár még félre is tenni, bár ahhoz jellemfejlődésre van szükség. Egyedül a magyar kötődéseket sajnálnám itt hagyni, de hát valamit valamiért. A változás nemcsak fájdalommal jár, hanem áldozatot is kell hozni. Cserébe gondtalanabb anyagi életem lehet, és talán az érzelmi oldal is rendbe jönne.
Manapság négy Okui Masami dal van fókuszban, mindenképp szeretném megmutatni őket, mert most nagyon a hatásuk alatt vagyok.
Shake it
http://www.youtube.com/watch?v=w5gxzyZpm8E
Ez a dal tipikusan olyan, hogy nem érzem meg azonnal az ízét, de ha megvan, akkor el nem enged, és függője vagy, amíg élsz. Nagyon megvan, imádom, és nem bírom abbahagyni a hallgatását.
I can't...
http://www.youtube.com/watch?v=Yh3vsMC1joU
Ez tipikusan egy olyan ballada, ami nem szomorú, csak kimondja a fájdalmat. Ugyanakkor érezni, hogy kész változtatni rajta. Nagyon szeretem a hangulatát, ezt a dalt azóta imádom, amióta ismerem, a zene is olyan, amit egyszerűen nem lehet megunni. Okui Masami régi dalai a bizonyítékok arra, hogy lehet igényesen művelni popzenét. A '90-es évek voltak azok, amikor igazán bejöttek az egynyári slágerek, de ezek a dalok mellettük a legszebben kicsiszolt gyémántok, amik még 50 év után is ugyanazt a hangulatot adják, amit most. A dalból még két változat készült, a daydreamix és az a.c ver. Ez a kettő is elsőosztályú
WILD SPICE
http://www.youtube.com/watch?v=RZZeH5Yxngs
Talán az egyik legjobb rock dal, amit életemben hallottam. Olyan szinten árad belőle a lazaság, az életigenlés, hogy teljesen átjön, és minden porcikámban érzem, hogy így jó élni. Ennek a dalnak van egy TRANCE MIX változata, mely annak rendje-módja szerint elrontotta az eredeti változatot. Azon nagyon kevés Okui Masami szerzemények közé tartozik, amit nem szeretek.
Remote Viewing
http://www.youtube.com/watch?v=0Id0kDDVp18
Ez volt az első olyan Okui Masami dal, melyet megjelenésekor ismertem meg (2007.01.26.) és szinte azonnal azonnal hatást gyakorolt rám. Majdnem olyan jó, mint a WILD SPICE, csak ez a dal könnyedebb, inkább a lazaság, könnyed életérzés árad belőle, és nincs annyira kidolgozva zeneileg, mint az előző. De ettől függetlenül nagyon szeretem, mert szerelmes dalnak is kiváló.
Megyeget mind a német, mind a japán nyelv tanulása. Most még az alapok egyszerűek a japánban, csak rossz, hogy a Dekiru nem magyarázza annyira a nyelvtant, így most vagy az van, hogy vagy kikövetkeztetem a szövegkörnyezetből, vagy ha biztosra akarok menni akkor kérdezek. De kíváncsi leszek majd, mik lesznek a valódi nehézségek a nyelvben. Leea megemlítette E-mailben, hogy a mellékneveket is múlt időbe teszik adott esetben. Na ezen meglepődtem. Most ezt úgy képzelem el, hogy mondjuk két ember néz régi képeket, és az egyik mondja a másiknak, hogy "de szép voltál". és akkor a szépet teszik múlt időbe, a létige pedig elmarad.
Németből az Unterwegs Neu (mindig new-t akarok írni...) A munkafüzetének első leckéjének első feladatán akadtam el, mert egy olyan nyelvtani szabályt elemez, amit eddig nem bírtam rendesen megtanulni. Nevezetesen a helyet meghatározó elöljáró szavak bizonyos esetei. Itt van a kezemben a Start! Neu munkafüzet, ennek a 17. lecke nyelvtanában van elemezve.
A lényeg:
Woher?
Wo?
Wohin?
Alapok
Aus Polen / Aus der Schweiz
In Polen / In der Schweiz
Nach Polen / In die Schweiz
Vizek
Von + D
Vom Balaton
an + D
Am Balaton
An + A
An den Balaton
Hegyek
Von + D
Vom Gellertberg
Auf + D
Auf dem Gellertberg
Auf + A
Auf den Gellertberg
Mivel a német nyelvben a vizeknek és hegyeknek vannak névelői, ezért más raggal látjuk el őket, mint ahogy azokat az országneveket is a "hová?" kérdésre válaszolva, melyek szintén rendelkeznek névelővel. Mert azzal tulajdonképpen nincs bajom, hogy az auf a vízszintes, az an pedig a függőleges, bár itt a 12. leckénék vesszük az elöljáró szavakat, és érdekes meghatározások vannak az auf-ra és az an-ra:
auf:
Vízszintes felületek
Valami kiemelkedik a környezetből (pl. hegyek, tornyok)
Szabad terület (pl. piac, sportpálya)
Közintézmény
an:
Függőleges felület
Vmi határán, szélén, vízparton
közvetlenül valami mellett (pl. ablak, asztal mellett)
Ezek most számítanak nekem újdonságnak, látszik, mennyit foglalkoztam a nyelvtannal... Én kérek elnézést.
Scannert is beizzítottam, ugyanis bescannelem a Grünes Licht tankönyvet, a munkafüzettel már kész vagyok. Úgy vagyok vele, hogy legyenek meg digitálisan. Valamint a két Dekiru japán nyelvkönyvet is hasonlóképpem beviszem, hogy legyen meg a könyv digitálisan kitöltetlenül örökbe. De amit ígértem, a Família Kft. szakácskönyv sem marad el, egy néhány oldalát már bevittem csak tesztként, hogy nem-e túl nagy az A4-es scannernek, de szerencsére elfér. Mesterfokozatot kérek scannelésből. Komolyan mondom, kész művészet egy-egy oldalt egyenesen bescannelni.
Nagyon örültem, hogy tegnap eljöttek hozzánk nővérem a fiával együtt. Nagyon rég nem voltak itt, és végre megtelik a ház egy kis élettel. Amint Dominik belépett a szobámba, első dolga volt szétválogatni a Mario játékokat a gyűjteményeim közül. Ha segítek neki, egészen ügyesen eljátszogat vele. Volt is egy apró félreértés, ugyanis nővéremék időközben vettek maguknak XBOX360-at, azon van nekik Skylanders és Minecraft, és korábban azt mondták Skype-on, hogy majd játsszak Dominikkal. Én azt hittem, hogy csak Nintendo gépekre gondolt, de azt hitte, hogy vettem XBOX-ot. Hát, nem vetemednék rá, világ életemben csak Nintendo gépem volt, és nem áll szándékomban más gépet beszerezni. Mindenesetre elhozta az összes Skylanders figurát, és a Minecraft játékot is. Különben eljátszogatnék vele, ha Wii-re lennének, de egyszer láttam Minecraft-ot, és nekem annyira elvont volt az egész, egyáltalán nem tudott megfogni.
A nővérem már bő egy éve vegetáriánus, és hazafele jövet elmagyarázta, hogy miért lett az, mindenképpen úgy gondolom, hogy meg kell osszam ezt, mert rendkívül érdekes. Jár jógatanfolyamra, és az egyik tanára egy idősebb indiai férfi, és megkérdezte őt, hogy miért nem eszik húst. És azt válaszolta, hogy a teste nem állattemető... Nővéremet szemléletváltásra inspirálta, én megrökönyödéssel fogadtam. Ahány ember, annyiféle gondolkodásmód. Én sem eszek sokféle húst, disznótoron meg kifejezetten rosszul érzem magam, de nekem ez már másik véglet. Hiszen ahogy én tudom, az élet és az evolúció kialakította a táplálékláncot. Viszont akármennyire is logikusnak hangzik az "állattemető" kifejezés, nekem mégis az volt az első gondolatom, hogy az emberi tudatosság néha félelmetes magasságokba képes törni.
Még mindig a tegnapi letöltésnek hálát mondva bővítettem a részek listáját, egészen a 234. részig, mivel a letöltésekben benne volt maga az epizód cím is. Nincs meg mindegyik, azokat xxx-szel pótoltam ki, de a lista továbbra is ezen a linken érhető el:
Még egy hatalmas kérésem lenne: Ha meglenne a 326. rész, azzal nagyon boldog lennék. Nem tudtam, csak a 16. percig felvenni, mert pont a végénél járt a videokazetta, és emlékszem, azt reméltem, hogy van még rajta annyi hely, hogy kifér az egész, de a 2/3-ánál megtelt a szalag, és ekkora hiányossággal nem láttam értelmét, hogy feltöltsem. Természeti katasztrófa a címe. Ha ez is meglenne, én kimondhatatlanul boldog lennék.
Hálás köszönetem Haftenling nevű kommentelőnek a sok-sok Família Kft. epizódért, amit belinkelt a kommentek közé. Hatalmas élmény volt újra látni a 314. részt. Igaz, hogy annak idején csak egyszer láttam, de annyira megmaradt bennem a történet, hogy most is emlékeztem jelenetekre, és ahogy néztem, úgy ugrott be az egész történet. Nagyon sokat kaptam kommentben, azt mind megnézni... Lesz mivel tölteni a kényszer-szabadidőmet. :D Bár inkább dolgoznék...
Veszem fel az utolsó részeket, amik megvannak, hamarosan kikerülnek.
Tévedtem, mégiscsak van kiárusítás a Media Markt-ban. Mától egy hétig. Szétnéztem, én nem találtam semmi érdekeset Békéscsabán. De aki talál valaki menőséget bármelyik másikban, ne hagyja ott.
Régen írtam már ide, most van is mit. Mindenek előtt nagyon meglepett, hogy a statisztikában a többi poszt olyan átlagos szinten van, de a Família Kft-s posztok olvasottsága az egekig szökött. Örülök neki, ha sokan érdeklődnek iránta. Ja, és nem tudok Media Markt-os kiárusításról, valaki ilyenre is keresett nálam.
Csak az elmúlt 7 napban háromszor mentem fel Pestre állásinterjúra. Egy mobiltelefon értékesítő volt múlt hét hétfőn, ezt már tudom, hogy nem sikerült (visszaszóltak), egy gyorséttermi dolgozó (ennek nagyon örülnék, ha sikerülne) és egy irodai adminisztrátor tegnap. Az utóbbi necces, mert elég magas szintű excel tudást kérnek, és komolyabb függvények számítását nem tudom. Tanultam, de nem bírtam megjegyezni. Viszont örülök, hogy bejött az a tanács, amit nemrég kaptam, hogy aki nem tudja másnak kiadni magát, mint aki, az mutassa saját jellemét pozitív színben, így egyéniségnek fogják őt gondolni, és lehet, hogy pont ezért veszik fel. Elgondolkodtam rajta, és van benne igazság, ugyanis ezzel azt mutatod, hogy masszívan hiszel abban, aki vagy, ezzel erős jellemet sugárzol magadból. Ahogy ezen három alkalommal kipróbáltam, határozottan érzem, hogy bejött, azt látom az interjúztatók arcán, hogy meg tudom győzni őket arról, hogy alkalmas lehetek a munkára. Bár nyilván hazugságokat nem mondok magamról, például tegnap is mondtam, hogy nincs olyan magas szintű Excel tudásom. Az nekem is legalább annyira kellemetlen, ha kiderülne a helyszínen, hogy esetleg nem tudom megcsinálni, mint nekik.
Most egy általam igencsak közkedvelt japán énekesnőről írtam wikipédia szócikket:
Amúgy manapság a Mario Kart: Double Dash!!-sal foglalkozok többet, kíváncsi vagyok, hogy megy a játék hosszas kihagyás után. Hát, tragédia. A GameCube-os Mario Kart az egyetlen, amiről nem lehet azt elmondani, hogy olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanulod, mindig menni fog. Elég nehéz visszarázódni, mert más az autó fizikája, ezért nehezebb megtanulni irányítani. Bár annak idején elég jól ment a játék, csak a hosszas kihagyás megbosszulta magát. Ezt tartom a legrosszabb Mario Kart-nak, ez az egyetlen, amiben semmi hangulatot nem érzek. De az All Cup Tour mode-ot nagyon szeretem, vagyis mind a 16 pályán végigmehetünk bajnokság keretén belül, így az összesen megszerezhető pontszám 160 pont. Azt csináltam, hogy háromszor mentem mind a három súlycsoportú karakterrel, az alábbi eredményeket értem el:
Toad és Koopa Troopa: 84 pont, 3. helyezett (könnyű súly)
Mario és Yoshi: 43 pont, 5. helyezett (közepes súly)
Bowser és Wario: 65 pont, 3. helyezett (nehéz súly)
Marióval és Yoshival valamit nagyon keményen elszúrtam, ugyanis nehéz súlyú karaktereket nehezebb irányítani. 8 (vagyis 16) versenyzőből ötödiknek lenni nem épp hozzám méltó eredmény. 150cc-n mentem természetesen. A gép egyébként eltárolja a rekordot. Amikor nagyon elememben voltam, akkor 136 pontot értem el 150cc All Cup Tour Mode-ban.
Sokkal kedvezőbb eredményeket értem el Mario Kart DS-en, ahol VS-ben lehet 32 menetet menni (ennyi pálya van itt összesen, mivel visszahozták a retro pályákat), így itt 320 pont a maximális. Itt kétszer tettem próbát, Toaddal 267 pontot értem el, míg később Yoshival 302 pontot sikerült összeversenyezni. Ezt 150cc Hard módon teljesítettem. A DS-es Mario Kart irányítása sokkal könnyebb, így ott ha valaki egyszer megtanulja az irányítást, akkor annak biztosan megy. Sajnos a Mario Kart 7 egyjátékos módjából kivették a VS-t, de ha jól emlékszem, a Wii-sben benne van. Teszek majd vele egy próbát.
Mielőtt elkezdeném a mondandómat, egy érdekesség: Kaptam ma Nintendo hírlevelet, ahol a téli olimpia örömére hirdetik az új Mario & Sonic olimpiai játékot, és az egyik képen, ahol Worldwide ranking látható egy "érdekes" ország áll az első helyen:
Szinte zavarba ejtő.
Ma volt a német nyelvvizsga. Öröm, boldogság, könnyűnek éreztem, szerintem sikerülni fog. A teszt mondjuk bizonytalan, de mivel nincs ott minimum, ezért talán nem olyan nagy gond, ha átszámítás után is 0 pontot kapok. Effektíve igyekeztem úgy készülni, hogy a többi három feladatrészben összesen 17 pontot veszítsek, így meglenne a 60%. Valentin nap és az influenzajárvány jegyében készült a feladatlap, ami nem csoda, hiszen mindkét téma aktuális. A németről magyarra fordítás szólt az influenzajárványról. A sok szóismétlés miatt nem volt annyira nehéz, és a magyarra fordítás egyik nagy előnye, hogy nem kell foglalkozni a stilisztikával, hiszen csak tudunk már magyarul mondatot alkotni. Ami gond volt nálam gyakorlás közben, az a mondatok esetleges totális félreértése. Többször előfordult, hogy lefordítottam egy mondatot, de az valahogy nem passzolt a többi szöveghez, pedig az akkori legjobb tudásom szerint jól fordítottam le. Az Akadémiai kiadós írásbeli nyelvvizsga könyvének hátuljában benne van a megoldás (inkább tipp, hogy érdemes fordítani), és teljesen másképp volt megfogalmazva a mondat. Annak alapján logikusabbnak tűnt, persze a megoldást látva jobban át tudom látni a német mondatot. Most a nyelvvizsgán is volt egy-két kisilabizálhatatlan mondat, de szerencsére a döntő többségét könnyű volt lefordítani. Aztán a levélírás. Itt két levél közül lehetett választani, az egyik hogy fogalmazzam meg az egyik külföldi barátomnak a véleményemet a szerelemről, házasságról és a párkapcsolatról. A másik pedig, hogy új iskolába, munkahelyre kerültem, és hogy véleményezzem a helyet, munka(osztály)társakat, és hogy min változtatnék. Az elsőt választottam, túl is mentem a szükséges 17-20 soron, de csak úgy jöttek belőlem a gondolatok. Nem álltam meg nagyon, gördülékenyen tudtam írni. Talán jobb a baráti levél. A hivatalos levélnél az a gond, hogy sok sablonmondatot be lehet írni, így végül is attól nem teszel jobb nyelvtudásról tanúbizonyságot, hogy hivatalos levelet írsz. Végül pedig a szövegértés. Adott a szöveg németül, és a kérdésekre kellett magyarul válaszolni. Valentin nap története, kialakulása, Szent Bálint története, valamint Júnó istennő kapcsolata a Valentin nappal. Szerencsére könnyű volt a nyelvezet, és a kérdésekre sem volt nehéz megtalálni a választ. Beszámoztam a válaszokat, remélem, nem lesz probléma, hogy nem sorrendben válaszoltam, hanem ahogy megtaláltam a helyes válaszokat, ugyanis a kérdések sorrendje nem feltéten követi hűen a szöveg sorrendjét, és abban a sorrendben adtam meg a válaszokat, ahogy az írásban megtaláltam. Nem biztos, hogy jó módszer, de én úgy csinálom, hogy előbb elolvasom a kérdést, és annak függvényében kezdem el olvasni a szöveget, hogy mikor találom meg a választ. És ahogy megtaláltam, úgy írom is le. Ez akkor jó, ha nagyon gyorsan akarunk kész lenni vele, de azt szokták javasolni, hogy először a szöveg egészét olvassuk el, hogy átfogóan megértsük, hogy miről szól, és aztán válaszoljuk meg a kérdéseket. Ez a bölcsebb, de az én módszeremmel is átfogóan megértettem a szöveget, de azért nem tartom követendőnek, mert azt az érzetet kelti, hogy na, csak végezzünk már a szöveggel.
Alapvetően könnyebb az Origós nyelvvizsga, jól jártam vele. Most, hogy láttam két különböző nyelvvizsgát, van összehasonlítási alapom. Ugye novemberben Telc-eset csináltam. Erről több helyen is olvastam meg hallottam, hogy nagyon nehéz, csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudsz, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne sikerüljön... Én ezt másképp látom. Tény, hogy nagyon nehéz, egyben legdrágább nyelvvizsga, de a Telc más módszerekkel méri fel a nyelvtudást. Ők nem arra kíváncsiak, hogy nem tudsz-e szólalni középszinten, hanem arra, hogy mennyire tudod használni a nyelvet. Na meg hogy mennyire ismered, mivel más módon van náluk a szövegértés. Adott az egy oldalas szöveg, 5 kérdés, és 3 válaszlehetőség. És szinte mindig volt arra példa, hogy legalább 2 válaszlehetőséggel találkoztam a szövegben, rosszabb esetben mind a hárommal. És nekünk azt kell megtalálni, amelyik a leginkább igaz. Nem is biztos, hogy 100%-ban igaz az az állítás, lehet, hogy csak 80%-ban, de a 80%-osat kell megjelölni. Arról nem is beszélve, hogy nem is azokkal a szavakkal vannak megadva a válaszlehetőségek, hanem rokon értelműekkel. Így a Telc-et én inkább azoknak ajánlom, akiknek magabiztos B2-es szintű tudásuk van nyelvből. Én maradok az Origósnál, nekem az szimpatikusabb. Majd itt teszem le az angolt, és majd ha eljutok oda, akkor a japánt is.
De nem teszem le a lantot német nyelv terén. Nagyon le vagyok maradva az Unterwegs könyvvel, és szeretném folytatni. Akkor fogom elmondani magamról, hogy tudok németül, ha az Unterwegs Neu B után meg tudom csinálni a Grünes Licht-et is. Amúgy amikor utoljára voltam az Alexandrában, meglepve láttam, hogy nincsenek ott az Unterwegs tankönyvek, és itthon láttam, hogy a weblapjukról is leszedték. Már csak a Neu B tankönyv és munkafüzet hiányzik, így valószínűleg sietni kell a beszerzésével, a Libriben láttam, hogy van még könyvesboltonként egy pár. Meg most már szeretném megint elővenni a japánt, csak az a bajom, hogy elvesztettem a tankönyv hanganyagát... Most ezért vegyem meg még egyszer a könyvet? ... Nem olcsó, 7.000 forint, de abba legalább benne van a könyv, szószedet és a CD. Igen, a Dekiru-ről van szó.
A sikeresnek jósolható nyelvvizsga örömére megleptem magam egy könyvvel: A Silla királyság ékköve. Nem hiszem, hogy beszélnem kell arról, hogy az utóbbi időkben mennyire belezúgtam a koreai történelmi sorozatokba, és meglepődtem, amikor néhány hónapja spontán rábukkantam az egyik sorozat könyvkiadására magyarul. A Silla dinasztia történelmében korántsem vagyok annyira jártas, mint a Csoszon dinasztiáéban, de a Korona hercegét is úgy kezdtem el nézni, hogy semmit nem tudtam a XVIII. századi koreai történésekről. A Vad Virágok Könyvműhely adta ki a könyvet, és meg kell hagyni, nagyon szép kiadás. Igényes borító, és a betűtípus is tetszik. Gondoltak azokra is, akik nem ismerik annyira ezt a történelmi időszakot, részletesen bemutatják a szereplőket, és van egy kapcsolati tábla is, hogy jobban átlássuk, hogy ki kihez hogy viszonyul. Egyelőre az előszavakat, és a szereplők ismertetését olvastam el, de biztos, hogy nem marad elolvasatlan. A sorozat forgatókönyvírója, a könyv írója, és a fordító is megírta előszó formájában a saját gondolatait.
Vevő lennék a többi koreai sorozat könyvére is, ha egyáltalán létezik ilyen, fordítsák le magyarra. DVD-n biztos nem fog megjelenni, miután újabb amerikai sorozat kiadásokat sem nagyon látok már. Meg se jelent az az egy amerikai sorozat, amit szeretek: Xena: Warrior Princess. Néztem annak idején a TV2-n, és szerettem. Csak aztán, ahogy véget ért, szinte teljesen kiesett a tudatomból, és csak nemrég jutott eszembe, ahogy forgattam az 576 Konzol számokat, és eszembe jutott, hogy az 1999. novemberi számának címlapján Xena látható, ugyanis PlayStation-ön is megjelent játék. Van Nintendo 64-re is, de az verekedős játék, míg PSX-en kalandjáték van. Játszottam a N64-es játékkal régen, nem rossz, de nem nehéz jobb verekedős játékot találni. Most "magán úton" ismét elkezdtem nézni a sorozatot, és most is élvezem. Nagyon jó színésznőt választottak ki Lucy Lawless személyében, hihetetlen erős kisugárzása van, alkalmas egy ilyen erős jellemű nő alakítására. Gabrielle-t is szerettem, nemrég találtam egy mostani képet Renee O'Connor-ról, mintha semmit nem változott volna, nagyon hasonlít a sorozat-béli énjéhez, pedig már 15 év is eltelt. Szívesen nézném eredeti DVD-n a sorozatot. A magyar hang nekem nagyon tetszik.
Amúgy összeírom magamnak az 576 Konzol teljes, részletes tartalomjegyzékét magamnak Word-ben, ezért foglalkozok most ennyit a magazinnal. És az egyik játék nevét mindig félreírtam: "Duke Nukem: Time to Kill" helyett "Duke Nukem: Time to Kiss"-t írtam. FPS-szerelmes játéknak elmehetne...
