2014. március 6., csütörtök

Eldöntve

Na, tegnap összeült a családi kupaktanács, meghánytuk, vetettük, mi legyen velem, és úgy döntöttünk, hogy belevágok, és áprilisban megyek Angliába. Nagyon megörültem neki, mert ez egy nagyszerű lehetőség, amit meg kell ragadni. Biztos munka nincs, és biztosan nem lesz könnyű, de kész vagyok mindent megtenni. Azt megmosolyogtam, hol leszek elszállásolva: A nővérem férjének az iskolájában, ahol tanítja a kínai küzdősportokat, ott alakítanak ki egy kis helyiségből egy szobát, és ott leszek addig, amíg nem jövök egyenesbe. Közlekedés céljából meg kapok egy biciklit, amit már nem használnak, de teljesen rendben van.

Papírt nem kell Magyarországon intézni, mert a Nemzetközi egészségbiztosítási kártyám még októberig jó, majd kint Angliában, de pontosan nem tudom, hogy mit kell ott, de nővérem majd mindenben eligazít. Én nagyon izgatottan várom, hogy megmutathassam, hogy mit tudok valójában, és végre függetlenedjek anyagilag.

Tegnap nem akármilyen nap volt, ugyanis legalább 15 év után újra voltam színházban. Békéscsabán a Jókai színházban a Chioggiai csetepaté előadást néztük meg. Egy vígjáték, mely ahogy kivettem a ruhákból és a díszletből, a középkori Itáliában játszódik. Nagyon tetszett, sok vicces jelenet volt. A kedvencem a tanúk kihallgatása volt. Amikor a bíró nem bírt a lányokkal, erre bejött az a férfi, aki képtelen lassan beszélni. Túl volt három három olyan nőn, akik kikészítették őt idegileg, erre bejön az a pasi, akiről tudjuk, hogy nem fogják megérteni egymást. Először sokáig tekintetükkel kommunikáltak, ekkor az egész nézősereg egy emberként röhögött, nekem is könnyes volt a szemem. A történet lényegében két család ellenségeskedéséről szólt, a fiatal lányok beszélgetnek, hogy jó lenne megházasodni, van is kiszemeltjük. A kihallgatás meg amiatt volt, mert a két család férfitagjai összeszólalkoztak, az egyik késsel fenyegette, míg a másik köveket dobált. A feljelentést az tette, aki köveket dobált, persze a saját a saját bűnét elhallgatta... Összességében nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy színházban is lehet jól szórakozni. Gyerekként nem szerettem, de most nagyon jó volt.

Nincsenek megjegyzések: