Biggoron kardja

Az Ocarina of Time-ban a legerősebb kard. Érdemes megszerezni, mert azt mondják, hogy kétszer annyit sebez, mint a Master Sword. Elég hosszú folyamat megszerezni. Először a Kakariko Village-ben a tyúkólnál álló hölgy ad egy tyúkot. Azzal az egyik házba költözött volt lovardatulajdonost kell felébreszteni. Ekkor a tyúk jókedvűvé válik, és ha visszavisszük a hölgyhöz, akkor nagyon örül, és odaadja a szupertyúkot. Ezzel el kell menni a Kokiri Foresten át levő Lost Woodsba. Itt azonnal balra kell fordulni, és a férfinak kell átadni a tyúkot, aki egy gombát ad, mellyel vissza kell menni Kakariko Village-be a Potion Shopba, neki kell átadni, aki szintén ad valamit (már nem emlékszem, hogy mit) amit vissza kell vinni a Lost Woodsban a férfinak… elvileg! Csakhogy a férfi eltűnt és egy lány van a helyén. Neki kell odaadni azt, amit a Potion Shopban kaptunk. Tőle egy fűrészszerűséget kapunk, mellyel a Gerudo Valley-be kell elmenni. Ha a Gerudo Valley-ben még nincs megépítve a híd, akkor a Longshottal kell átmennünk. Még a völgy elején van egy sátor, előtte egy férfi. Na ő adja oda a Biggoron’s Swordot. És ezzel megvan a kard!Csakhogy a kard eléggé rossz állapotban van! Fel kell menni a Death Mountain tetejére, ott van a Biggoron, aki képes megjavítani a kardot. Felmegyünk hozzá abban reménykedvén, hogy megcsinálja… De nem! Nagyon fájlalja a szemét, szemcseppre van szüksége. Sebaj, megoldjuk! Valószínűleg volt orvosnál, mert mert egy papírt adott a kezünkbe, melyen a recept van rajta. Ezzel kell elmenni a Zora’s Domainbe, a Zora királynak kell átadni a papírt. Azt hittem, hogy ő adja a szemcseppet, de nem! Ő egy fagyasztott békát szolgáltat rendelkezésünkre, mellyel a Lake Hyliában található laboratóriumba kell elmenni, ahol az öreg tudós csinál nekünk szemcseppet. Csakhogy ezt időre kell megcsinálni! Én meg nem szeretem az időre menő küldetéseket, mert akkor bennem van az, hogy gyorsan végig kell menni, akkor kevésbé élvezem a játékot! Na mindegy, 3 perc áll rendelkezésemre, hogy elvigyem a fagyasztott békát. Amint kiérek a Zora’s Riverből a Hyrule Fieldbe, hívom Eponát, hogy minél gyorsabban odaérjünk. A nehézség nem is itt van, mert marad még 40 másodpercem, mire odaérek. Amikor megkapom a szemcseppet, azt hittem, hogy most már nem hajt a tatár, de sajnos igen! Itt 4 perc van, hogy elmenjek ezzel a Biggoronhoz. És itt mondtam csődöt. 5× próbálkoztam, mind az 5× sikertelenül. Egyszer volt, hogy a saját hülyeségemből rontottam el, mert rossz irányba mentem, volt olyan, hogy Epona épp nem ugrotta át a korlátot, akkor meg emiatt nem sikerült. Szóval mindig volt valami. És ilyenkor nem a laboratóriumba térek vissza, hanem a Zora királyhoz! Tehát mindkét időre menő küldetést újra végig kell csinálni. Nem szeretem, mert a 4 percesben nincs hibalehetőség! Ott egyszer vagy jól megcsinálod, vagy mehet újra az egész. És az ötödik alkalom után már nem voltam olyan idegállapotban, hogy hatodjára is nekimenjek. Majd később.

Toki no Okarina

Ez a japán neve az Ocarina of Time-nak, és pontosan ugyanazt jelenti, mint angolul. Tehát: Toki = Idő. Japánban nemcsak játékokkal fejezik ki a rajongásukat kedvencük iránt, hanem például figurákkal, mangákkal, OST CD-kel. És egy OST CD eljutott ide, Magyarországra, méghozzá az Ocarina of Time Original Soundtrack. Ez pont olyan, mint nálunk a filmzene CD. Itt Magyarországon egyedül a Holdfény üzletről tudok (1075. Budapest, Wesselényi u. 10. http://www.holdfenyteam.hu) melyek mindenféle japán cuccokat hoznak be, de biztos van Pesten még egy jópár. A Holdfényben rengeteg sok anime és játék OST CD-je van, meglepően olcsó, 2990 forintos áron. Én egyedül a postaköltséget tudom 3000 forintban elképzelni, és plusz a CD ára, mely Japánban kb. 5000 forint. Mindegy, ez az ő gondjuk. A lényeg: Megvettem magamnak az Ocarina of Time OST CD-t. Kimondhatatlanul örülök neki! A borítója hihetetlenül igényes. Nagyon jó képek vannak benne, mind a 82 dal felsorolása angol és japán írással, valamint Koji Kondo, a zeneszerző üzenete a CD vásárlóknak. Mivel Japán írással van írva, így természetesen minden egyes szót értek belőle! -_-‘ Ez a legkisebb probléma, hisz a CD japánban készült, Japánoknak. Arra nem gondoltak, hogy kikerül a szigetországból. A CD tartó résznél meg ott van az OoT-s Hyrule térkép. Egyetlen egy hátránya van (részemről) a borítónak, az hogy nem ilyen füzet, hanem hajtogatható. Nem vagyok oda az ilyenért, de ez a legnagyobb problémája, és ez nem ront a CD értékén.

Egyébként nem ez az egyetlen Zelda OST CD-m. A múlt hónapban megvettem az amerikai eBayről a Wind Waker OST CD-t. Ez dupla CD-s. Az első CD 73 dalt tartalmaz, míg a második CD 60-at. Ennek is hihetetlen igényes a borítója. Annyira jól összerakták a belső borítóban a képeket, hogy fantasztikus nézni! Ezek a Japánok nagyon igényesek. Ennek ilyen a főborítója. Ennek a japán neve: Kaze no Takuto, amit angolul “Tale of Wind”-nek fordítottak le, ami magyarul kb. ennyit tesz: A szél meséje.

Ennek is megvan a Slice matricája, amit az Ocarina of Time borítóján láthattok. Ez csak Japán CD-ken van. Ez egyrészt díszítőelem, másrészt meg erre rakják rá a vonalkódot, hogy az ne a hátsó borítón éktelenkedjen. Iszonyatosan örülök nekik, hatalmas nagy kincsként tartom őket számon. Egyébként a dalok szabadon letölthetők a Galbadia Hotelről (www.gh.ffshrine.org) De ezek önmagában nem sokat érnek. Komolyan mondom, már csak a borító miatt is érdemes az eredetit megvenni, mert tényleg nagyon szép!

A Twilight Princess kezdete

Elkezdtem a Twilight Princesst. Iszonyatosan élvezetes Wii játszani. Sokkal-sokkal jobb, mint GC-n. Az irányítás is könnyebb lett, meg az egész hangulat másabb Wiin. Annyira jó játszani, hogy nem is tudom szavakba önteni. Ugyan még csak 00:44 a mentésidőm, de ez is nagyon jó volt. Miből is állt ez a háromnegyed óra?

1. Epona megszerzése az erdőben.
2. A körszarvú szarvasok karámba terelése.
3. A sas segítségével elvenni a majomtól a mózeskosarat.
4. Horgászni a macskának halat.
5. Megszerezni az első üveget.

A horgászással elvesződtem egy olyan 10 percet, mert mindig azt csináltam, hogy amikor megvolt, hogy “Fish on” akkor csak kirántottam a Wiimote-ot, de nem tartottam fent. Aztán végül rájöttem a titok nyitjára, és jóllakott a cica.

Majd lehet, hogy később folytatom, mert leírhatatlan hangulata van a játéknak!

Bőséges nap

Ez a mai nap nagyon jó volt. Még a múlt hét hétfőn kiküldte postán Kriszti196 egy neki nem kelendő Wii játékot, a Sonic and the Secret Ringset. Nekem nem jött be alapból, mivel nem vagyok Sonicos. Ezért elhatároztam, hogy ma elmegyek a Game Parkba, és megpróbálom becserélni Twilight Princessre. Megkértem a Szabolcsot, hogy kérdezze meg nekem a cserét. Azt mondta, hogy cserélik, és csak a cseredíjat kell fizetni. Csodálatos! El is mentem! És be is cserélték minden további nélkül! És benne is volt minden! Annyira örülök neki, hogy le sem tudom írni! És ez még nem minden! Vásároltam még Wii Zappert Link’s Crossbow Traininggel. Nagyon jó játék! Igényes spinoff. Én a következőképp értékeltem:

Grafika: Jó
Játszhatóság: Kiváló
Szavatosság: Jó
Zene/Hang: Kiváló
Hangulat: Kiváló

+ Igényes és szórakoztató spinoff
– TP szintjén van a grafika, fejleszthették volna

9 pont

Tényleg nagyon jó játék, megérte a pénzét.

Ocarina of Time:
Közben a Shadow Temple-lel is végeztem. Ez sokkal szórakoztatóbb volt. Szerettem az “Itt a piros, hol a piros?” Alapú dungeont. Az a lényege, hogy ezelőtt a Dungeon előtt vissza kellett menni gyerekbe, és be kell menni a Kakariko Village-be a kiszáradt kútba, és meg kell szerezni az “igazság lencséjét”. Ugyanis a Shadow Temple tele van láthatatlan szakadékkal, melyeket csak az Igazság Lencséjével láthatunk meg. Ráadásul a főellenséghez is elengedhetetlen! Amivel azért rendesen megszenvedtem. Kiderült, hogy nem is én voltam a béna, hanem az 576 Konzolos végigjátszást értettem félre. Mert azt silabizáltam ki, hogy előbb a kezeket kell megsemmisíteni. De utólag tudom meg, hogy előbb a két kezet kell megnyilazni, majd elővenni az Igazság Lencséjét, ekkor jelenik meg Bongo Bongo, és a szemét kell megnyilazni. Ekkor kifekszik, és karddal osztani. Hát így könnyű. Úgyhogy kivégezve. Aztán elmentem Gerudo Valley-be. Azt tudtam, hogy mivel tolvajok lakta vidék, ezért nem valami kellemes fogadtatásban lesz részem, de hogy börtönbe zárnak? -_- Hát köszönöm szépen! -_- Aztán a börtönből kellett megszabadulni (legalább annyi eszük lett volna a Gerudóknak, hogy elveszik a cuccaimat, ha már tolvajok -_-), onnan a Gerudo Fortressben kellett kiszabadítani a négy építészt, akik építik a hidat Gerudo Valley-be, amit a Gerudók romboltak le azzal az indokkal, hogy hozzájuk ne jöjjön senki! Ha kiszabadítjuk a négy építészt, aztán jön Spirit Temple. Ami nálam az utolsó a Ganon’s Tower előtt. Úgyhogy mindjárt vége. Egy biztos. Megvan a Twilight Princess, nem lesz szükség dobókockára. 😅

Kész a Water Temple

Hát ezen is túl vagyok! De soha többet ne lássam! Morpha a legborzalmasabb főellenség, amit valaha is láttam! Nagyon könnyű rájönni, hogy hogy kell megcsinálni, de kivitelezni borzalmasan nehéz. Végülis ez a Morpha nem más, mint maga a víz. Ebben a vízben egy mag van, mely csápot képez a vízből, és ez kiugrik a partra. Ezt a magot kell elkapni Longshottal, és kardozni. És az egészben az a legborzalmasabb, amikor elkap a csáp. Akkor felülről így lóbál össze-vissza, és egy jól irányzott mozdulattal eldob. De ezt annyira hatásosan van megjelenítve a játékban, hogy majdnem elsírtam magam, annyira sajnáltam Linket! Borzalmas látvány volt. Aztán végül sikerült megölni, és Princess Ruto is a bölcsek között van. De ezt soha többet nem kívánom átélni! Annak ellenére, hogy beleélős vagyok, nagyon ritkán ráz meg érzelmileg egy film, de ez a játék mindenen túltett!

Ocarina of Time – Mélyvíz

Istenem, ez a Water Temple! Volt alkalmam megtapasztalni a nehézségét, tényleg nagyon durva. Tele van olyan nehezen kitalálható logikai feladatokkal, melyre, ha nem jössz rá, akkor nincs tovább. Itt is olyan ellenfelek vannak, amik kicsit sebeznek, de akkor is frusztráló, hogy ott vannak, mert akadályoznak az utamban. Ráadásul azok a kagylók nagyon szemetek! Mert csak az elején levő nyálkás izéjüket lehet támadni, de ők mindig hátulról támadnak, mert a hátukon van a tüske. És kicselezni őket! Akkor volt a legnehezebb, amikor a víz alatt kellett Hookshottal támadni. Én komolyan nem értem a Hookshot víz alatti működését, de hogy lehet, hogy többször kell támadni vele, mire egyszer valóban támad. Mondjuk túl vagyok rajta, de milyen idegállapotban vagyok! Aztán ellogikáztam magam Dark Linkhez, a mini-bosshoz. Nagyon durva, amit csinál. Lemásolja a mozgásomat, és ugyanazt csinálja, amit én. Mondjuk egy olyan 5×-6× sikerült megkardozni, de én maradtam alul. Meghalok, és döbbenten nézem, hogy a 9 szívből ismét csak 3 áll rendelkezésre. Ezt soha nem fogom megérteni az OoT-ben, hogy miért tértek vissza az első Zelda hülyeségére, hogy akárhány szíved van, mindig hárommal kezdesz. Ezt a LttP-ben olyan ügyesen kijavították, és a szíved számának kb. 60-70%-ával kezdtük, most meg visszatér erre az ősi módszerre. De nem ez a baj! A baj az, hogy a Super Mario Sunshine esetében már rég feladtam volna a játékot, de itt az OoT-t még mindig imádom! De ez a gyönyörű Water Temple zene! Ha nem lenne ennyire csodaszép, akkor rég feladtam volna az egészet! Ajánlom letöltésre, hallgassátok meg: http://gh.ffshrine.org/song/562/64

Jég és víz

Lassan, csordogálva, de biztosan haladok az Ocarina of Time-ban. Nagyon jól éreztem magam az Ice Cavernben. A zenéje megadja az alaphangulatot, és semmi nehézség nincs benne. Csak tele van denevérekkel, amik befagyasztanak. Ezek inkább idegesítőek, mert befagyasztanak, és akadályoznak az utamban. Mindegy, az a lényeg, hogy megvan a vascipő, ami a búvárkodáshoz elengedhetetlen, ugyanis ezzel tudunk a víz alatt járni. A vascipőért csupán a jégkutyát kellett megölni, nagyon könnyű volt. Pár kardozás után megadta magát. Csak a nyüszítésük idegesítő. Ezek voltak a Forest Temple-ben is, marhára idegesítőek voltak, ugyanis velük kezdődik a Forest Temple. És mindig amikor meghaltam a főellenségnél, megint az a farkasnyüszítés. Nem elég, hogy az is idegesített, hogy meghaltam, de még az is… Mindegy, túl vagyok rajta, és más nem számít. Kijöttem az Ice Cavernből, felolvasztottam a Zora királyt, aki cserébe megajándékozott egy Zora Tunickal. Ez egy kék ruha, mellyel tudok lélegezni a víz alatt. Vascipő + Zora Tunic = Water Temple. Nagyon kíváncsi leszek a Water Temple-re, azt mondják, hogy nagyon nehéz. Krisi az fel is adta. Itt olvasom az 576 Konzolos OoT végigjátszást, ebből egyenlőre azt szűröm le, hogy állítólag lesz egy Dark Link (azt írja, hogy Linknek a sötét alteregója) akivel nagyon nehéz lesz megküzdeni. Amúgy az egész a logikán alapul. Egyenlőre csak addig jutottam el, hogy találkoztam Ruto hercegnővel. Igazás csinos csaj lett! :-O Rutót egyébként megmentette Sheik, hogy Ganondorf őt is a jég alá zárja, mint a többi Zorát. Ruto megmutatja, hogy hol van a többi kapcsoló. Egy kicsit váratlanul ért, hogy fel kellett menni, és hirtelen nem tudtam, hogy cipőt kellett váltani, és mire észbe kaptam, már késő volt, elment. Na, mindegy. Itt mentettem. Nagyon szép zenéje van a Water Temple-nek ^^

Link alakváltozása

Aki figyelemmel követte a Zelda játékszériát, az tudhatja, hogy Link alakja nem egységes. 22 éves történelme alatt 7 alakot öltött magára. Lássuk ezeket:

1. Ahol elkezdte
   Az 1986-os első Zelda játékban Link gyerek. Olyan 8-9 éves körülire tehető. Haja barna színű, és ha oldalról megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy kissé túlsúlyos. Zsenge kora ellenére nem idegen számára a kard. Mesterien használja, úgy tűnik, felkészült a kalandra.
   
   
   
   
2. Pár évvel később
   Bár csak egy évet kellett várni a következő Zelda játékra, de Link legalább hat évvel lett idősebb. Igazi kamasz lett, és szépen le is fogyott. A haja szőke lett, és jóval magasabb.
   
   
   
   
3. A felnőtté válás öröme
   Link fiatal felnőtt lett, olyan 18-19 éves körül. A hivatalos artworkökön nem látszik, de a játékban igen, hogy Link visszahízta, amit lefogyott. 😅 Link elnyerte végleges testmagasságát, 183 cm magas lett. Ezt az alakot kapta meg a Link to the Pastben és a Link’s Awakeningben.
   
   
   
   
4. 1. Child Link
      Linknek ezen alakja meghatározó, mert a későbbi alakokat erre építették. Kicsit hosszabb lett a haja. Itt 12 éves, és sejtelme sincs arról, hogy az ő feladata megmenteni Hyrule-t. Itt már ismét sovány, és ez már így marad. Ebben az alakban játszik az Ocarina of Time-ban, és a Majora’s Maskben.
      
      
      
      
   2. Adult Link
      A Child Link felnőttkori változata. Itt 19 éves. Linkről sokáig azt hitték, hogy Kokiri, de felnőttkorára derült ki, hogy Hyliai. Ez a két nép nagyon hasonlít egymásra külsőre, a különbség csak ott van, hogy a Kokirik soha nem nőnek meg, örökké gyerekek maradnak. Csak az Ocarina of Time-ban lesz felnőtt, mert ott a játék alatt 7 év telik el, míg a Majora’s Maskben csak 3 nap.
      
      
      
      
5. Toon Link
   Elég érdekes kálvária alakult ki Toon Link körül. Ugyanis a 2000-es E3-on jelentette be a Nintendo a legújabb Zelda játékot, mely az akkor még meg nem jelent GameCube-ra terveztek. Igen, a Wind Wakerről van szó. Úgy beszéltek a játékról, hogy ez lesz a legvalósághűbb Zelda játék. A rajongók epekedve várták. De 2001-ben bejelentették, hogy az egész grafikai megvalósítás meg lesz reformálva, és Cel-Shaded trükkel lesz megjelenítve a Wind Waker. Aki nem tudja, annak elmondom, hogy a Cel Shaded rajzfilmszerű grafikát eredményez. Mindenki megvolt lepve, hogy mire föl ez a változás. Persze a Nintendo nem hagyta cserben a rajongókat. Igaz, hogy rajzfilmszerű lett a grafika, de a történet talán itt a legösszetettebb. És a Wind Wakerrel megajándékoztak minket a leghosszabb Zelda játékkal. De nem beszéltem még magáról, Linkről. Link ismét 12 éves. Úgy kezdődik a Wind Waker, hogy Link húga felköszönti a bátyját 12. születésnapja alkalmából. Link elég alacsony testalkatú, viszont a feje nagy, és széles. És a szeme is nagy. Viszont nagyon gyors. A haja meg teljesen beszőkült. Nemcsak a Wind Wakerben kapta meg ezt az alakot Link, hanem a Phantom Hourglassban is.
   
   
   
   
6. Alternatív Toon Link
   Én magam neveztem el alternatív Toon Linknek, hisz a képen látható, hogy Link ugyan megőrizte a rajzfilmes alakját, és gyerek formáját, de kisebb és keskenyebb lett a feje, és a szeme is kisebb lett. Ezzel alakkal játszik a Four Swordsban, Four Swords Adventuresben, és a The Minish Capben.
   
   
   
   
7. Twilight Princess Link
   Persze a Nintendo nem feledkezett meg az eredeti 2000-es tervéről. 2006. decemberében megvalósították, és megkaptuk a valósághű Zeldánkat, a Twilight Princesst. Minden eddiginél komolyabb történetet kapott a játék, és Link is sokkal felnőttesebben néz ki. Itt kb. 22-24 éves lehet, a haja kissé megsötétedett, és mindennél komorabb arcvonásokat kapott. A feje is teljesen emberi lett. Így játszik a Twilight Princessben és a Link’s Crossbow Trainingben.
   
   
   
   

Hős születik!

Az 1983-as videojáték válság nyilvánvalóvá tette, hogy a népet meg lehet megetetni rossz minőségű, silány játékokkal. Az Amerikai játékkészítő cégek úgy érezték, hogy kifogytak az ötletekből, és már csak egymás ötletét tudták másolni. Az embereknek elegük lett! És bizony a vészjósló jelek kijutottak Amerikából is, és kishíján világválsággá nőtte ki magát. Ez nem maradhatott így tovább. Vagy megmentjük a válságtól az embereket, vagy elfogadjuk, hogy a videojáték már csak történelem. Naná, hogy nem fogadjuk el! Jött is a válasz. De nem is akármilyen válasz! Japán úgy érezte, eljött az ő idejük, most megmutathatják, hogy mit tudnak! És meg is mutatták! Az első japán konzolpáros a Nintendo és a Sega valami olyan magaslatokba emelték a videojátékokat, mint kultúrált szórakozást, amit ember előtte nem látott. Eme két cégóriás felismerte, hogy nem szükséges teljesen megreformálni a játékokat, egyszerűen csak a régit kell megújítani. És megcsinálták. Képesek voltak azt elérni, hogy gyerekektől kezdve a családapáig komplett generációk ültek TV elé, és olyan hősöket teremtettek meg maguknak, mint a Metroid univerzum legcsinosabb fejvadázsnője, Samus Aran, vagy a Gomba Királyságban megannyi kalandot megélt Super Mario fivérek.

A ’80-as évek közepe-vége felére mindenkinek megvolt a saját kedvence. Ezek a hősök mind különböző szegmenst érintettek. De van egy, amelyik mindennél nagyobb sikert aratott. Attól, hogy az ember felnőtté válik, az nem azt jelenti, hogy ízig-vérig komolynak kell lennie! És csak a valós világban élhet, onnan nincs tovább. Egy felnőttnek is ugyanolyan szüksége van arra, hogy elrugaszkodjon a valós, szürke világból! Nagyon sok felnőtt szereti a Fantasy, varázslatos világot. A rajzfilmek, túlzottan gyerekes kivitelezésűek, így készültek az olyan filmek, mint például a Csillagpor. Nagyon sok felnőtt még hiszi az igaz szerelmet, és hogy igenis boldog lehet! Van egy pár hasonló Fantasy film, melyek többé-kevésbé meg is állják a helyüket a filmiparban. És ahogy a valós világ hőseinek, úgy a fantasy birodalomnak is megvoltak a maga halhatatlanjaik, és talán Shigeru Miyamoto sem sejtette, hogy 1986-ra megalkotja a Fantasy világ talán legismertebb, és legközkedveltebb hősét, LINK-et! Ez a Hyrule földjén kalandozó gyerekből daliás férfivá érett hős akkora közönséget mozgatott meg, hogy ha itt lenne a valóságban, talán még ő sem hinné el. Emberek milliói rajonganak érte, isszák a történetét! Azt a történetet, mely annyira csodálatos! Ha az ember nem látná, talán el se hinné, hogy van még világ, ahol vannak igaz érzelmek, az emberek tiszta szeretetből közelednek egymáshoz, igaz barátságok, szerelmek születnek meg! A The Legend of Zelda játékszéria elsősorban olyan felnőtteknek szól, akik még hiszik, hogy létezik igaz barátság két ember között, és hisznek az igaz, sírig tartó szerelemben! Ugyanis a történetben úgy jelenítik meg a Fantasy világot, hogy az egy cseppet se gyerekes! Shigeru Miyamoto egy nagyon minőségi játékszériát hozott létre 1986-ban, de hogy ekkora rajongótábora lesz, arról talán még nem is álmodozott. Neki csak az volt a célja, hogy létrehozza a Hyrule békéjéért küzdő főhőst.

Azért sem volt nagyon sikervárományos a széria, mert a játékmenet nagyon hardcore. 1986-ig soha nem látott grafikai megjelenítést hozott a játék, ugyanis addig a játékkarakterek nagyjából csak egy irányban, jobbra mozogtak, jobb esetben két irányban. De a The Legend of Zelda játékban mind a négy irányban szabad mozgásterünk van! És a mentés sem utolsó szempont. Aztán a Link to the Past is igazi forradalom volt, ugyanis ez volt az első olyan játék, mely komoly történetmenettel rendelkezett. És az Ocarina of Time is az elsők között volt, mely játék igazán nagy hatást tudott kelteni. 1986. február 21. az a nap, amikor a legenda megszületett, és 22 évesen is rengeteg sok új ötlettel képesek megáldani az új játékot!

Blogomban részletesen kívánom bevezetni az olvasót a The Legend of Zelda játékszéria mélyebb titkaiba. Kellemes olvasást!

A Link to the Past – Dungeonök nehézségi szintje

0. Hyrule Castle: 2/10 – Ez egy bevezető. Itt le kell menni a várbörtönbe, kiszabadítani Zelda Hercegnőt. Addig nagyon könnyű dolgunk van. De utána a 3. alsó emeletről a 2. emeletre kell felmenni. Innestől kezdve már nem annyira könnyű, mert sötétség van.
1. East Palace: 2/10 – Ebbe még semmi komoly nincs. Tessék megölni mindenkit, hogy kinyíljanak az ajtók!
2. Desert Palace: 4/10 – A lézert lövellő Beamos nagyon megkeseríti az életünket, de azért túl lehet élni.
3. Tower of Hera: 3/10 – Ez annyira nem nehéz, csak az a frusztráló, hogy könnyű lezuhanni. Tessék nagyon vigyázni!
4. Hyrule Castle 2: 2/10 – Ez inkább egy átvezető a sötét világba. Egyáltalán nem nehéz. Csak fel kell menni az 5. emeletre.
5. Palace of Darkness: 5/10 – A Dungeon igazi nehézsége abban rejlik, hogy kevés ellenfél ad szívet, de, és kevés is a tárgy. Úgyhogy ha találtok tündéreket, akkor tessék befogni őket üvegbe!
6. Swamp Palace: 6/10 – Itt nagyon sok a kis ellenfél, akiket sokszor nehéz észrevenni. Igaz, csak fél szívet vesznek el, de mint tudjuk sok kicsi sokra megy!
7. Skull Woods: 7/10 – A nagyon kell vigyázni, nehogy a mennyezetről lezuhanó óriás kéz martalékává váljunk! Aki, ha megragad, visszavisz a pálya elejére!
8. Thieves’s Town: 6/10 – Ez a Dungeon egyáltalán nem nehéz, csak titok nyitjára nehéz rájönni. Nagyon sok repedezett föld van, de nem mindegyik törik! Az egyik rejti a titkot!
9. Ice Palace: 8/10 – A legszemetebb Dungeon. Úgy kell megcsinálni, hogy kétszer kell végigmenni a pályán! Tessék gondolkodni, hogy nehogy háromszor kelljen!
10. Misery Mire: 5/10 – Ez annyira nem durva, csak végig kell menni. Egyedül a Cane of Somaria megszerzése nehéz.
11. Turtle Rock: 9/10 – Az egyik nehézsége a Dungeonnak, amikor sötétben kell liftezni, és annyi vonal van, hogy nagyon könnyű eltévedni. És a tűzpálcák nagyon megkeserítik az életünket. De a többi helyen is nagyon kell vigyázni! És tessék mindenütt szétnézni, mert több helyen is van kijárati ajtó! Nem hátrány, ha nem az elejétől kezdjük, ha véletlenül meghalnánk!
12. Ganon’s Tower: 10/10 – A legeslegdurvább maradt a végére. Kegyetlen hosszú, és nagyon nehéz. Mindenképp csak feltuningolt fegyverekkel ajánlatos bemenni!