Top 25 Paradox Live #4

BAE: BaNG!!!

Egy csapat vagy egy projekt bemutatkozása erős, az mindenképp megalapozza az alaphangulatot. A BAE pedig nemcsak az egész Paradox Live-ot vezette fel ezzel a remek dallal 2019. decemberében, hanem az animét is megalapozta, ugyanis ez az első rész ending dala.

Az együttes is bemutatkozik ezzel a dallal, előrebocsájtják, hogy ők a legjobbak. És hihető is, mert nagyon ütősre sikeredett a rapjük. Egyedül a zene lehet problémás, mert ahogy kihallottam, a közel 4 perces dalban teljes zenei terjedelme kb. 30 másodpers. Az egész dal alatt csak azt a két taktust ismételgetik.

De a rap kiválóvá teszi a dalt, a 4. hely egyrészt jelzi, hogy kiválóra sikeredett a bemutatkozás, másrészt jelzi, hogy még ennél is jobb dalok születtek később. Ezekről hull le a lepel a jövő hét folyamán.

Top 25 Paradox Live #5

48 & cozmez: Rats & Nobles

Volt arról korábban szó, hogy a Shuffle Team Show dalok egyik nagyszerűsége, hogy több rapper úgy fog össze, hogy egy adott kérdésről teljesen másképp gondolkodnak. Tehát arra fókuszálnak, ami összefogja őket, és nem arra, ami elválasztja. Erre szeretnék egy újabb remek példát mutatni, a magam részéről a legjobbat.

Ebben a dalban két különböző társadalmi rangból származó rapperek (A cozmez a "rats", 48 a BAE-ből a "nobles") beszélnek arról, hogy mindnyájukat próbára tett az élet, de a rap iránti szeretetük összetartja őket. Azért is érdekes ez a dal, mert talán ez az egyedüli olyan Paradox Live dal, ami emlékeztet a klasszikus hardcore rapre. És nagyon jók benne! Lehetett volna még egy pár ilyen, nagyon jól áll a seiyuu-knak az ilyen dal.

Könyv az empátia fejlesztésére

Újabb korábban megvásárolt könyvet szereztem vissza, méghozzá Soma Mamagésa: Ébresztő! című könyvét. Somának saját rovata volt a Nők lapja café weboldalon, az ottani levelekből szemezgettek egy könyvre valót. Természetesen a válaszok is olvashatók. Kitaláltam, hogy ha majd sort kerítek rá, oly módon teszem interaktívvá a könyvet, hogy elolvasom a leveleket, és külön megírom, hogy én mit válaszolnék rá, ha én kapnám ezeket a leveleket. Utána olvasnám el Soma válaszát, mintegy összevetve az enyémmel. Ezzel jól lehet fejleszteni az empátiás készséget. Úgy maradt meg bennem ez a könyv, hogy Soma igyekezett a levél stílusából következtetni a levélíró személyiségére és annak megfelelő útmutatást nyújtani. Tehát ténylegesen figyelt a másikra.

Bár az "Ébresztő!" címmel nem vagyok kibékülve. Egyáltalán azzal, hogy az embereket azzal bélyegzik meg, hogy alvó állapotban vagy éberkómában van. Ha valakinek egy viselkedésminta normalitássá vált, abból nem fog tudni csak úgy felébredni. Az ebből való változás nagyon lassú és sok esetben fájdalmas folyamat. Ha nagyon az éberkóma állapotára asszociálunk, akkor én egy ilyen rovatnak a "Térj magadhoz!" címet adnám. Mondjuk sokkal közelebb így sem vagyunk a megoldáshoz, de legalább találóbb. Nehéz valid címet adni egy segítő rovatnak, nemcsak mert a segítő csak útmutatással segíthet igazán, de sok esetben ezek csak egy első lépések egy hosszú folyamathoz. De az biztos, hogy már az sokat segít magán, aki megteszi az első lépést. Nem pszichológiát végeztem bölcsészkaron, de nagyon szívesen lennék tényleges figyelő.

Házilag készített lasagne

Szinte minden alapanyag házilag készült, még a tésztát is tésztakészítő géppel csináltam. És az eredmény mindennél finomabb lett! Régóta meg akartam már tanulni házilag elkészített, hogy ne csak előre elkészített porból csináljam. Nincs bajom vele, néha jó azzal is lasagne-t enni, de Magyarországon valamiért nagyon kicsi a választék lasagne szószból.

Igazából az Angliában kapható fehér lasagne szószt akartam megcsinálni, mert ez az, ami olyan krémessé teszi a spagetti szószt. Nagy tételben fogadnék, hogy, amit kint piros lasagne szószként árulnak, az ugyanolyan spagetti szósz, csak más csomagolásban. Mondjuk, ahogy jobban szétnézem, azt látom, hogy nagyon nem is árulnak már "piros lasagne szósz"-t. Sőt, én most tudtam csak meg, ahogy utánanéztem, hogy a fehér lasagne szósz nem más, mint a besamel mártás. Hallottam már róla több helyen is, magyar recept is elérhető hozzá. Én egy angol receptet kerestem hozzá, és fordíttam le magyarra. De természetesen teljes egészében megmutatom, hogy én hogy csinálom.

Házilag készült lasagne

Elkészítési idő:

Előkészítés: 60 perc
Sütés / főzés: 20 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 4

Hozzávalók:

• Tészta
  • 200 gramm Búzaliszt
  • 1 darab Tojás
  • 30 milliliter Víz
• Spagetti szósz
  • 1 üveg Paradicsomszósz
  • 15 milliliter Étolaj
  • 20 gramm Keményítő
  • 1 ujjnyi Majoranna
  • 1 ujjnyi Oregánó
  • 1 csipet Só
  • 1 csipet Bors
  • 1 kávéskanál Vöröshagyma por
  • 1 teáskanál Cukor
  • 200 gramm Darált marhahús
• Besamel mártás
  • 30 gramm Vaj
  • 30 gramm Liszt
  • 500 milliliter Tej
  • 1 darab Babérlevél
  • 2 darab Szegfűszeg

Leírás:

A tészta alapanyagát a tésztakészítő gép által előírt recept alapján megcsinálom. 200 gramm lisztet öntök a tésztakészítő gépbe, majd egy edénybe teszek egy toját, azt felverem, majd annyi vizet teszek hozzá, hogy együtt pont 80 gramm legyen. Ez a legkisebb mennyiség, amit a géppel meg lehet csinálni. Amikor elindítottam a gépet, lassan és fokozatosan öntöm a lyukon át a lisztbe a tojás és víz keverékét. Majd ő magának szépen megcsinálja a tésztát. Ahogy adja ki a tésztát, úgy vágom le a darabokat, ha már megfelelő méretű jött ki a gépből. A spagetti szószhoz először olajban megsütöm a marhahúst. Ezzel együtt egy másik edényben felhevítem a keményítőt. Jó szokásomhoz híven nagyon kevés olajat használok, épp csak annyit, hogy elfedje az edény alját. Ezzel persze vigyázni kell, mert így a keményítő gyorsan odaég, tehát mindig mellette kell lenni és kavargatni. Amikor összeállt, akkor teszem bele a paradicsomszószt. Az elkészült marhahúst hozzáadom a spagettiszószhoz, majd erre adom hozzá fokozatosan fűszereket. Szeretem kicsit szabadjára engedni őket, szeretem ha a spagetti szósz jó fűszeres. Akkor van igazán karakteres íze. Viszont mivel gyűlölök hagymával dolgozni, ezért ha egy mód van rá, port használok helyette, ezért adtam meg itt is a receptbe. Aki ragaszkodik a hagymához, fél vöröshagymát vágjon apró kockára, és azt adagolja a szószba. A fűszerekkel együtt addig főzöm forralás után, míg egybe nem áll az egész. A besamel mártáshoz először 30 gramm vajat olvasztok fel, majd amint felolvadt az edénybe, azonnal teszem bele a 30 gramm lisztet. Mivel a rántás gyorsan elkészül, ezért egyből mehet is bele a tej. Azt viszont érdemes kisebb adagokba beletenni, hogy a rántás ne csomósodjon. Amikor benne van a fél liter tej, mehet bele az egy darab babérlevél és a két darab szegfűszeg. A babérlevelet egy helyen felszakítom, hogy több íz jusson a mártásba. Ezt forrásig főzöm, nagyjából akkorra sűrűsödik be rendesen. Ha kész a mártás, akkor fakanállal kiveszem a babérlevelet és a szegfűszegeket. A tepsi alját nem kell kivajazni, lehet kezdeni a besamel mártással, majd rétegezve teszem rá a tésztát, paradicsomszószt, tésztát, mártást. A tetejére pedig mehet a sajt. Légkeveréses sütőt 220°C-osra melegítem elő. Mivel a tészta frissen készült, ezért nem kell nagyon sokáig sütni. Általában 20 perc elég szokott lenni, amíg szépen rápirul a sajt. Ezután, ha kész, kicsit lehet hagyni pihenni, és utána enni.

Nekem Philips HR2345/19-es tésztakészítő gépem van, ennek a használati utasítása alapján csinálom meg a tésztát. Természetesen akinek más gépe van, az annak a receptjét kövesse. Fontos tudni, hogy a sütési idő a frissen készített tésztára vonatkozik. Aki előre elkészített száraztésztából csinálja, az 40 percig alufóliával lefedve süsse meg, majd a fóliát leszedve további 20 percig süsse.

A végeredmény meg igazi paradicsomos ízű, krémes rakott tészta, amit remekül megkoronáz a sajt. Ezt igazából fogyókúrásra szerintem nem lehet megcsinálni. Kerestem reformboltokban különböző csökkentett szénhidráttartalmú liszteket, de ezek egyrészt embertelen drágák, másrészt nem biztos, hogy megfelelő tészta készül belőle. Próbálgatni kellene, én nem vagyok annyira gazdag, hogy reform lisztekkel próbálkozzak. Illetve vannak csökkentett szénhidráttartalmú száraztészták, de ezek azért zavarosak számomra, mert a tápértéknél az elkészített tészta adatait írják a csomagolásra, és nem magának a száraztészáét. Így meg nagyon nehéz összehasonlítani. Normál száraztészták esetében csomagolásban található (tehát az el nem készített) tészta tápértéke olvasható. Az természetes, hogy az elkészített tészta kalóriatartalma alacsonyabb, hiszen megdagad a vízben (feltéve, hogy nem teszünk hozzá olajat). Úgyhogy én tészták tekintetében nem találtam meg a tutit. Talán a teljes kiőrlésű lehet a jó megoldás. Ha nagyon akarjuk csökkenteni a lasagne kalóriatartalmát, akkor light sajttal tudunk segíteni rajta.

De természetesen az élvezeti értékét igazán a magasabb zsírtartalmú sajtok adják meg. Alkalmanként természetesen nem probléma nagyokat enni. Ha utána pár napig kevesebbet eszünk, többet mozgunk, könnyen visszaállhatunk a régi kerékvágásba.

Top 25 Paradox Live #6

GokuLuck: S.W.A.G.

Íme kérem szépen, a Paradox Live leghangosabb, legőrültebb, legdühösebb zenéje! A tagok teljesen kivetkőznek magukból, nem ismernek se istent se embert. Elszabadul a bennük lévő vadállat és senkinek nincs kegyelem!

Ez a második évad utolsó kislemezének záródala. Amíg a BAE már előre kikiáltja magát bajnoknak, a cozmez kéri a két koronát, addig a GokuLuck szarik az egész versenybe. Viszik a szajrét, ők meg veszekedjenek csak, mint a gyerekek! És annyira jól elő tudják adni ezt az elszabadult állatot, hogy még engem is magukkal rántanak. Több olyan dal is van, amit a düh vezérelt, de nem tudok más olyan dalt mondani, ami kihozza belőlem is az állatot. Jó akkor hallgatni, amikor haragszok a világra, utána egy kicsit megnyugszok.

Mario Kart 8 Deluxe - Küldetés teljesítve!

Teljesítettem a Mario Kart 8 Deluxe-ben kitűzött célt. Megszereztem az angol profilomon mindegyik bajnokságon a legalább bronz kupát. Emlékeztetőként, a következőképp oszlott fel:

• 50cc: Arany kupa, 3 csillagos minősítés (tehát maximum)
• 100cc: Arany kupa, 3 csillagos minősítés (tehát maximum)
• 150cc: Arany kupa, legalább 1 csillagos minősítés
• Mirror: Arany kupa, legalább 1 csillagos minősítés
• 200cc: Legalább bronz kupa

Íme a bizonyíték:

Sikerült végülis az összes 200cc DLC-n megszerezni az aranykupát. A simában már effektív megvolt az összes, konkrétan nem foglalkoztam azzal, hogy meglegyen mindenhol az arany. De DLC-ban jó kommunista módjára túlteljesítettem a kitűzött célt. Magam is meglepődtem, hogy mennyire jól ment a végére, mint látható, 3 bajnokságban meglett a 3 csillag is. Pedig igazán kemény volt egy-egy verseny. Nem ugrik be hirtelen melyik bajnokságon volt az, ahol az első pályán 11. helyen végeztem, aztán a többit megnyertem, és végül elnyertem az aranyserleget. Utolsóelőtti helyről volt csak igazán szép nyerni.

Nőtt az önbizalmam az eredmény láttán. Azért is tűztem ki magam elé 200cc-ben a bronzot, mert sokáig úgy voltam vele, hogy annyira gyors a kocsi, hogy nem lehet már komolyan venni a versenyt. Ezért sokáig úgy voltam a 200cc-vel, hogy legyen meg a bronz kupa mindenhol, azzal untig elégedett leszek. De konkrétan mostanság jutott az eszembe, hogy ha azon az elven versenyzek, ahogy a mondás tartja: "A zseni átlátja a káoszt", akkor talán könnyebb lesz elérni a kitűzött célt. Ez volt a jó megoldás, ugyanis ahogy magamban elemeztem, milyen gyors a kocsi, ráérzek arra, hogy mikor kell elkezdeni driftelni, az jó eredményre vezethet. Egy jól bevett hajtűkanyarral akár több helyet is javíthatok. Célegyenesre driftelve érkezni belépőjegy az 1-2 hellyel jobb pozícióra. De tényleg elmebeteg tud lenni egy-egy verseny 200cc-n, ugyanis a gépi ellenfelek is úgy tudják szivatni egymást, ahogy nem szégyellik. Viszont ha én kimaradok ezekből az ütközetekből, pillanatok alatt akár az élmezőnyben tudhatom magam. Nem egyszer ennek köszönhetően nevető harmadikként vagy negyedikként értem be ily módon a célba. Nem győztem kapkodni a fejem után.

Legyek büszke magamra, és mondjam ki, hogy felnőttem a nagyokhoz! Számolni kell most már velem is, tőlem is lehet várni a jó eredményeket. 7 éve, amikor részt vettem a Mario Kart Hungary versenyein, kétségbeesetten küzdöttem a becsületemért, mostanra szerintem ott lennék a jó játékosok között. Mindjárt megyek is online versenyre és kipróbálom magam, hogy teljesítek az igazán profik gyűrűjében.

Top 25 Paradox Live #7

SUZAKU & KANATA: The Sound of Voltage

Ismét egy Shuffle dal következik, méghozzá BAE és a cozmez egyik tagja állt össze egy dal erejéig. Ez azért egy érdekes párosítás, mert bár mindkét csapat számára a szabadságot jelenti a rap, ám ezt a szabadságot másképp értelmezik. Volt is egy emlékezetes vitájuk az anime 2. részében.

Itt viszont most összefognak és együtt tolmácsolják nekünk, hogy mit jelent számukra a rap, és hogy ők ketten együtt a legjobbak. Valójában MC SUZAKU (Sugasano Allen) érdeme, hogy helyet kapott ez a dal ezen a listán, mert ő az, aki képviseli azt az erőt, ami hitelessé teszi ezt a dalt. KANATA inkább csak asszisztál, a zene is egyértelműen a BAE stílusára emlékeztet. De kettejük munkájának közös eredményeként egy kiváló dal született, és bizony mindenki hozzájuk csatlakozna, aki csak meghallja ezt a dalt.

I. japános Alumni találkozó

Múlt szombaton ünnepelte a BGE a japán nyelvoktatás 40. évfordulóját, ennek örömére egy kisebb összejövetelt szerveztek beszélgetéssel, megemlékezéssel és egy kis eszem-iszom a végén.

Mivel én nem külkeres voltam, hanem az OBIC által tanultam a nyelvet, nem voltam biztos abban, hogy én is részt vehetek rajta, ezért inkább megkérdeztem a tanárokat. Mivel "sok szeretettel várnak" volt a válasz, ezért összeszedtem magam és elmentem.

Az eseményen online is részt lehetett venni, de mivel annyira szerettem itt tanulni a nyelvet, hogy mindenképp személyesen akartam részt venni az eseményen. Rajtam kívül még egy valaki volt, akiről tudtam, hogy OBIC-on keresztül tanulta a nyelvet, ő online volt jelen, így a személyen részt vettek közül én voltam a kakukktojás. Így sokkal inkább úgy hallgattam a beszélgetéseket, megemlékezéseket, mintha egy japános rendezvényen lettem volna jelen és a magyar-japán gazdasági kapcsolatok előadásra ültem volna be. Így inkább figyelmesen hallgattam.

De így is érdekes volt, hogy egyébként sokkal inkább a kultúra és a társadalom érdekel. Szó volt többek között a magyar-japán munkakapcsolatokról. Az egy érdekes téma volt, hogy bölcsészkaron japánosként könnyebb japán cégnél vagy külkeresként, ahol nem tanulták azzal az intenzitással a nyelvet, de jobban értik a gazdaságot. Nem volt egyértelmű a válasz. Ahogy az is érdekes volt, hogy bár Japánban még mindig nincs teljes egyenjogúság férfi és nő között, tudatában vannak annak, hogy nyugaton már egyenrangú a nő és a férfi. Így egy nyugati nő egy japán férfival egyenrangú a tárgyalóasztalnál. Ennek megfelelően el is várják a nőtől a nyugati viselkedést, mert ha ázsiai módon kezd el viselkedni, akkor ázsiai nőként fognak bánni vele. Az is elgondolkodtatott, hogy mivel ma már nem a japán gazdaság fejlődik nagy ütemben, hanem a dél-kelet ázsiai országok (Kína, Vietnam, Indonézia...), ezért manapság inkább rájuk helyeződik a fókusz, ezért is tanulják egyre többen ezeket a nyelveket.

Ezután voltak egyéni beszélgetések egy jól megterített asztal mellett. Leginkább itt éreztem a "kakukktojás" mivoltomat, mert nem igazán tudtam bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Annyira meg még mindig nem vagyok asszertív, hogy magamat, a saját egyéniségemmel érdekessé tegyem. Fejben megvan, gyakorlatban még nem mindig tudom alkalmazni. Inkább figyeltem másokat, meg inkább páros beszélgetéseken voltam aktív. Ha valaki kérdezett, hogysmint, arra készséggel válaszoltam, akkor egész jól tudok beszélni. A többin meg fejlesztek. Azon jót mosolyogtam magamban, amikor Sato Noriko sensei az általa készített matchás süteményről mondta, hogy túl sok matchát tett, ezért kesernyés lett. Persze, az lett a legfinomabb. Japános mentalitás: Minden körülmények között szerénységet kell tanúsítani. 

Olyan célom is volt a találkozóval, hogy aláírassam Dr. Székács Anna tanárnővel az általa fordított Macutani Mijoko: Levelek Tokióból című könyvet. Ez lényegében Anne Frank naplójának japán változata. Nagyon jó volt olvasni a könyvet, mert jól áthozta magyarra azt a gyermeki ártatlanságot, amivel írhatta az eredeti szerző is a könyvet. Azt gondolom, hogy abból a szempontból is jókor lett megírva a könyv, hogy a 12-13 éves kiskamasznak már lehet beszélni olyan komolyabb tragédiáról is, mint a holokauszt. Ő már a helyén tudja kezelni a dolgokat, sőt akár ilyn módon leveleket is írhat az egyik áldozatnak. Ebben a könyvben nagyon átéreztem az "emléke szívünkben örökké él" mondat lényegét. Olykor az anyuka is írt levelet Anne Franknak, az értelemszerűen valamivel komolyabb. Nála összpontosul az, hogy mind a hollandok, mind a japánok durván átélték a II. világháború szörnyűségeit. Hollandiában a zsidók 80%-át deportálták (ez az egyik oka a messze földön híres holland toleranciának: Bűntudatuk van amiatt, hogy nem tudták megvédeni a zsidókat), Japánban meg a két atombomba... (egyébként nagyon érdekes volt olvasni, hogy a japán császár az első atombomba után is további harcokra ösztökélte a már megviselt népet, az áldozatok az országért adták az életüket. Kellett a második, hogy tudatosodjon benne, hogy az amerikaiak teljesen mást gondolnak a kérdésről). Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy lesz egyre súlyosabb, fokozatosan lesznek egyre sötétebb hangvételűek a naplóbejegyzések. Lényegében tudatosodik a lányban, ki is Anne Frank valójában és hogy mi történt vele.

Ennek ellenére érdemes volt olvasni, több japán folklór, történet is helyet kapott a könyvben, mintegy ismertetve Anne Frankkal, milyen mesék, hiedelmek vannak a szigetországban.

Maradtam a végéig, és érdemes is volt. Mivel számozva volt, jó eséllyel lesz folytatás. Hátha a következőre már jobban tudok szerepelni.

Top 25 Paradox Live #8

Akanyatsura: ROWDIEZ -Akanyatsura Wanted Vibes-

Jönnek most már szépen a "leg-leg-leg..."-ek (bírtam egyébként Rózsa Györgyöt), ez a dal az egész Paradox Live leghangosabb, legbulizósabb dala. Az Akanyatsura eddig is jó volt hangulatkeltésben, ők voltak a fő bulifelelősök, de ebben a dalban a maximumra kapcsolnak és teljesen levetkőzik a felettes énjüket.

A seiyuu-k is valami hihetetlen, hogy kivetkőznek magukból. Ha van dal, amelyik valóságosan közvetíti az akkorát bulizunk, hogy az egész lakótelep kivetkőzik magából, akkor ez az. Ez a dal egy nagy dózisú alkohol, biztos, hallatán biztos, hogy mindenki lerészegedik.

Top 25 Paradox Live #9

cozmez: Back Off

Az egyik leginkább "szöveggazdag" Paradox Live dal. A cozmez igencsak bő lére ereszti, hogy mit jelent számukra a rap, és hogy aki ide kerül, többé nem szabadulhat, és ők lesznek, akik a csúcsra jutnak. Már rég várnánk, hogy jöjjön a bridge, de még mindig van egy versszaknyi mondandója az ikerpárnak. A refrénre meg röviden és tömören összefoglalják, hogy mire számíthatunk tőlük.

És mégis nagyon szerethető a dal. Van egy kettős érzete a dalnak, hogy ugyan ismerjük a cozmez múltját, hihető, hogy fontos nekik a rap és egy kitörési pont ez számukra, mégis érezhető, hogy nem kell a végsőkig komolyan venni a dalt. Nagyon jó a ritmikája, dinamikája, aminek köszönhetően inkább könnyednek, "bulizósnak", hat a dal, minthogy rettegni kelljen tőlük. Ez a kettősség nagyon jól összeáll, ezért van van helye ezen a listán.

Visszaszerzett profil

Némi próbálkotás után visszaszereztem az SG fórumon a profilomat. Ennek a felhasználói profilnak "muzeális" értéke van, ugyanis csak ez a fórum őrizte meg a "Super Mario" felhasználónevet. Innen mentem aztán át a "supermario4ever" névre. 2005-ben regisztráltam a fórumra (egy nappal a 19. születésnapom előtt, úgyhogy még 18 évesen), tele van régi hozzászólásokkal. De a nyitott topikok is jó példa arra, hogy mennyi minden érdekelt annak idején. Az igazat megvallva, nem merem elolvasni a régi hozzászólásaimat, de nem kezdeményezem semmilyen módon a törlést.

Eszembe jutott, hogy nem ez volt az első felhasználónevem. Az index fórumra még 2004-ben "Attila2004" néven regisztráltam. Ma már ezzel a névvel joggal gondolhatnák, hogy 2004-ben születtem. Később még ebben az évben, amikor nagyon ráfüggtem a The Corrs dalaira, akkor több fórumon is az "AttilaCorr" nevet használtam. Erre már nem szívesen emlékszem vissza, de úgy vagyok vele, hogy mivel ez is a múltam egy része, ezért nem akarom letagadni. De röviden és tömören úgy foglalnám össze, hogy ha a 2006-os blogposztjaim "kezdetlegesek" voltak, akkor a 2004-2005-ös fórumozási időszakom még annál is sokkal kezdetlegesebbek voltak. Arra emlékszem, hogy külön kérvényeztem az Index fórumon, hogy töröljék azt a profilt és az összes hozzá tartozó hozzászólást, mert borzasztónak tartottam őket. Meglepetésemre teljesítették. Ezt akkor azért kértem, mert voltak emberek, akiket borzasztó módon irritáltam, és ha valamit, azokat a vitázásokat el akartam tüntetni.

Egyébként az SG fórum eléggé el van hanyagolva. Látott már szebb napokat is, és ahogy olvastam, az oldal tulajdonosainak nincs is ingere arra, hogy karbantartsák az oldalt. Feltételezések szerint törölni fogják majd, már nem emlékszem pontosan mikor. Mindenesetre kár lenne érte, mert egyébként jó fórum.

Top 25 Paradox Live #10

Buraikan - BURAIKAN is Back

Nos, akkor lássuk a legjobb 10-et. A kihívó csapat eleddig nem szerepelt a listán, hát most itt vannak. Erőteljes dallal mutatkoztak be, ezt hallgatva tényleg elhittem, hogy a végső rapháború mindent eldöntő lesz. Érzelmileg is hangsúlyos, a zene nagyon jól szól, a szöveg is lényegében arról szól, hogy a tehetség nem elég a győzelemhez. Kell hogy legyen saját gondolatod, személyiséged, ami hitelessé tesz.

Tehát nagyon jó dal, a dallam is nagyon hangulatos, úgyhogy mindenképp helye van a listán. De hogy csak ezzel az egy dallal vannak jelen a listán, jelzi, hogy méltán vannak kihívóik.

Top 25 Paradox Live #11

GokuLuck: STRONGER

Volt a második évadnak is van "opening show" kislemeze, amelyben bemutatkoztak az új kihívók. Közülük talán a GokuLuck alkotta a legemlékezetesebbet. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, hiszen tagjai frissen szabadultak a börtönből, és nem úgy tűnik, hogy megbánták volna, bármit is tettek.

Sokkal inkább demonstrálják, hogy megerősödtek a börtönlét hatására. De ami igazán jóvá teszi a dalt, hogy nem csupán demonstrálják, hogy megerősödtek, hanem nemcsak hogy hihető a börtönviselt mivoltuk, de még menővé is teszik a börtönlétet. Még ők maguk is annyira jól elő tudják adni magukat, hogy még az egyik börtönőrt is maguk mellé tudták állítani.

Nagyon jó bemutatkozó szöveget kaptak, a zenében dominálnak az élő hangszerek, és anniyra kiváló lett az előadás, hogy könnyen meglehet, hogy utánuk fogjuk rappelni. Az album messze legjobb dala.

Top 25 Paradox Live #12

The Cat's Whiskers: 4 REAL

Ezt a dalt az anime tette naggyá számomra, amikor feldolgozták a kislemezhez kapcsolódó történetet. A BAE volt a központban, az ő múltjuk, és emlékeim szerint egyrészt a The Cat's Whiskers asszisztált a múltjuk feldolgozásában, másrészt az ő daluk szolgált az epizód endingjeként.

A szöveg megítélésem szerint nehezen  értelmezhető (a kislemez témájához mérten), leginkább az előadás és az apró megoldások teszik emlékezetessé a dalt. Egy újabb bizonyíték, hogy az egész projekt elején is remek dalokat írtak.

Top 25 Paradox Live #13

cozmez: Where They At

Erősre sikeredett a Paradox Live tagok bemutatkozása. Ezért is van az, hogy érdemes a kezdetektől hallgatni a dalokat, mert annyira erősre sikeredtek az első dalok, hogy bőven alkalmasak arra, hogy bevezessenek minket ebbe a különleges világba.

A cozmez is egyből belevág a közepébe. Az első daluk szövege teljesen róluk szól, hogy őket az utca nevelte, elveszik azt, ami nem adatott meg nekik, és akárhol is vannak a górék, eljutnak oda ők is. Nagyon él a zene és a rap is időnként erőteljes, tehát a cozmez bemutatkozása is nagyon jóra sikeredett.

Top 25 Paradox Live #14

The Cat's Whiskers: One Shot One Kill

Ez volt az a The Cat's Whiskers dal, ahol igazán megéreztem, hogy mekkora potenciál van a szabályszerű, elegáns, akár komplex zenét tartalmazó jazz és a teljes szabadságot hirdető rap elegyítésében. Ez a formáció remekül tudja párosítani a két zenei stílust. A dal hallgatása közben mindig azt érzem, hogy kiemelik a két műfaj erényeit és új magaslatokba emelik azokat. A dalt külön emlékezetessé teszi a "READY GO GO GO!" rész, ami teljesen magával ragad és az együttessel együtt mondom én is. A "TCW" rövidítés is ebben a dalban hangzott el először.

A szövegtől meg nem kell megijedni, nem gengszter rap ez. Egyszerűen az "egy életem egy halálom" mondást ültették át valami hangsúlyosabb frázisba, hogy hangsúlyosabb legyen a "csak egy életed van, ebben kell mindent megtenned" üzenet. És most képzeljétek el, hogy valaki elegánsan kiöltözve rapeli a nagyvilágba, hogy "READY GO GO GO!". Nem lehet nem utánuk mondani, ez egy életérzés!

Top 25 Paradox Live #15

New & Classic: New & Classic

Amikor lezárult a Paradox Live 1. évada, kitalálták, hogy rajongók szavazzák meg, hogy kiket raknának egy csapatba. A a legtöbb szavazatot kapott formációknak meg írnak egy-egy dalt, és ezeket amolyan gála-szerűen előadják.

Egy ilyen szavazás eredményeként eresztették össze a BAE és a The Cat's Whiskers 2-2 tagját, hogy egy rap dal keretében arról diskuráljanak a tradíció vagy az innováció szellemében rappeljenek. Az eredmény pedig kiváló lett. Természetesen nem foglalnak állást egyik mellett sem, hanem a kettőt ötvözve egy olyan dalt írtak, amivel kiválóan érzékeltetik, hogy a két tábor nagyon jól megfér egymás mellett. A dal nemcsak a kiváló zenéje, és kellemes hangzású, laza rapja miatt érdemel helyet a listán, hanem mert szimbóluma az összetartásnak. Ők négyen nem azt nézik, ami elválasztja őket, hanem ami összetartja. És mivel hallható, hogy tényleg ebben hisznek, ez emeli a rap minőségét.

Top 25 Paradox Live #16

GokuLuck: Fight for Liberty

Nos, igen. Börtönviseltek igazán tudhatják, hogyan kell a szabadságért harcolni. Nem tudok a GokuLuck-on kívül olyan formációt mondani, mely annyira menővé tette a börtönlétet, mint ez a csapat. Ez a dal azért egyedi a csapat részéről, mert mind zene, mind rap tekintetében, de a szöveg illetően ugyanúgy kijön az állat a csapatból, mint amikor a zene is teljesen megvadul.

Ennek következtében a szöveg és a rap nem igazán koherens egymással, így viszont lehet értelmezni hősies szabadságdalnak is, mikor saját magadért küzdesz. És érdekesmód, ez is jól áll a csapatnak. Harcoljon hát mindenki a maga szabadságáért ezzel a dallal!

Top 25 Paradox Live #17

The Cat's Whiskers: No Matter What

Ez megint egy olyan dal, amit később fedeztem fel magamnak (értsd: Nem első hallgatásra tetszett meg), de utána teljesen ráfüggtem. A "WILL" alcímen kiadott kislemez és lezajlott párbaj a hitről szól (jobban szeretem "hit"-ként értelmezni az angol szót, mint "akarat"-ként, mert nincs benne erőszak.), a The Cat's Whiskers dala pedig szól részint a hétköznapok szürkeségének nehézségéről, és hogy akkor milyen nehézség értékelni, ami igazán fontos számunkra.

A barátságos, bajtársi hangulatú rap és zene az, ami nagyon megfogott a dalban. Azt érzem, hogy ott állnak mellettem, így könnyebb elhinni, hogy nem számít semmi, csak hogy harcoljak önmagamért, és védjem meg azt, ami fontos számomra.

Ez a dal remekül példázza, hogy nem a "harcolj az álmaidért" jellegű sablon frázisokkal van a baj, hanem hogy nem hallani mögöttük a meggyőződést. A The Cat's Whiskers esetében elhiszem, hogy azok, amiről ebben a dalban rappelnek. Ezért kapott helyet ezen a listán.

Top 25 Paradox Live #18

The Cat's Whiskers feat. Kazuma Mitchell: My Sweetest Love

A 2020-as évet a Paradox Live-nál egy négy lemezből álló Exhibition Show-val zárták. És mivel négy külön CD-n jelent meg, és mindegyik kiadvány csak egyetlen dalban különbözik, a többi mindegyiken meghallgatható, ezért kimondhatjuk, hogy ezek csak azért jelentek meg külön-külön, hogy a gyűjtőktől minél több pénzt csapoljanak ki.

Ebben az egyetlen dal különbség versenyében viszont a The Cat's Whiskers lett a győztes. ugyanis egy végtelenül aranyos és énekelhető dallal jelentkeztek. A dalban egy bizonyos Kazuma Mitchell is közreműködik, aki félig japán, félig amerikai. A nyugati kontinensen tanul, és dolgozik modellként, mellesleg néha énekel. Sok követője van Instagramon. Ha csak ebből az egy dalból indulok ki, nyugodtan énekelhet még többet, csak még szerethetőbbé tette a dalt.

A dal alapján elhiszem, hogy tényleg hercegnőként szeretik azt a lányt, akihez énekelnek. Illik is a The Cat's Whiskers jazzes eleganciájához, ugyanis vélhetően tényleg a felső tízezerből választották ki maguknak a legszebb hercegnőt, akit a legextravagánsabb vacsorával, a legdrágább hotellel akarják elkápráztatni, ahol egy csodálatos éjszakát tölthetnek el. Aki nem volt még annyira szerelmes, hogy a szíve választottjának akár a rabszolgája is lenne, az nem is élt igazán, és nem fogja átérezni, hogy miről is szól ez a dal.

Az első visszavásárolt Csernus Imre könyvek

Íme az első két Csernus Imre könyv, mely újra a birtokomba került. Ezeket megtaláltam 1000 forintért, nagyjából ennyiért venném meg újra Csernus könyveit. Emlékeim szerint 1000 forint / darab áron adtam el a könyveket, úgyhogy lényegében ingyen kaptam ezeket vissza.

Ráadásul az első kiadás van meg a Drogma könyvből, amit mivel még ténylegesen pszichiáterként írt, ezért ott még érződik, hogy szakember és a stílusa is sokkal inkább emlékeztet arra, amitől országszerte ismertté vált. Ez az, ami kiemelte őt a többi pszchiáter közül és ami hiányzik az új könyveiből. Ha már új könyv, akkor az Egy életed van pont úgy maradt meg bennem, mint egy kellemesebb, békésebb hangulatú könyv. Ez azért érdekes, mert az év 12 hónapjára jellemző természeti jelenségekhez asszociálta az emberi viselkedést. Számba vette a különböző szokásokat, hiedelmeket. Talán elolvasom megint, és valamelyest javulni fog a megítélésem Csernus irányába. Vannak jó és megszívlelendő gondolatai, nem véletlen olvastam a könyveit hosszú éveken át.

Top 25 Paradox Live #19

cozmez: Trust Nobody

Kicsit meglepő a cozmeztől egy ilyen dal a második évadra. Az első évadban rappeltek a múltjukról, miket éltek meg, csak egymásra számíthatnak. Miután megnyerték az első évadot, az volt a fő témájuk, hogy a csúcsra jutnak, és ott is maradnak.

Ehhez képest meglepő, hogy a második évad végére ismét arról rappelnek, hogy csak egy egymásban bízhatnak. Sajnos nem ismerem a voice drama témáját, de nemcsak a szöveg emlékeztet az első évad-beli dalaikra, hanem a zene és a vibe is. Nagy hatású dal, a rap is jelentős, érzelemdús. Úgy tűnik, hiába a győzelem, tudták a maguk javára fordítani a személyes tragédiájukat és profitálni belőle, mintha a múltjuk még mindig kísértené őket. A dal alapján jobban, mint azt gondolták volna...

Top 25 Paradox Live #20

AMPRULE - True Pride

Bár az AMPRULE csak a második évadban csatlakozott a versenybe, tagjait már az első évadban is láthattunk különböző visszaemlékezéseken. Ők ugyanis nem mások, mint a BAE-s Hajun Yeon öccse Dongha Yeon és a család komornyikja Chungsung Baek. Mint jómódú családból származók, meghonosították az arisztokratikus rapet, mint műfajt.

És aki jómódú családból származik, annál gyakori, hogy túlságosan is tudja, hol a helye. Erről árulkodik ez a dal is, ahol Dongha büszkén dörgöli az orrunk alá, hogy ő lesz az, aki elbánik velünk, és mi még csak a közelébe se érhetünk. Bár ebből a szemszögből nézve megmosolyogtató ez a fajta önbizalom, de hogy egy kicsi mégis komolyan vegyük, kellett Inoue Marina kiváló seiyuu-i és rapper tehetsége. Neki köszönhetően nagyon jóra sikeredett a dal. Bár a zene csak arisztokratikus hangzású, nagyon jól alátámasztja a szöveget és Dongha szándékát.

Top 25 Paradox Live #21

The Cat's Whiskers: Mercy on Me

Első hallásra egy nagyon kedves és aranyos dalnak tűnik a szeretetről és a belső vívódásról. Tulajdonképpen az is. Ez a dal Ando Shiki-ről szól, ő van a központban, a többiek támogatják. Pont az ad egy egyedi bájt a dalnak, hogy a többiek a saját előadásmódjukkal támasztják alá Ando Shiki érzelmeit. Ennek eredményeként egy mély férfihang költői képekben, impresszionista elemekkel mesél az első nagy találkozásról. De hasonlóképp érdekes egy erőteljes férfihangot hallani a maga belső vívódásairól. És ahogy aztán a refrénben egyesülnek...

Már önmagában azért felkerülhetne a listára, ahogy érvényesül a dalban a The Cat's Whiskers tagjainak stílusa, és ahogy mégis egységet alkotnak. Ám ez a dal sokkal többről szól. Ebbe rejtették a Paradox Live minden titkát, rejtélyét. Hiszen itt egy olyan barátságról van szó, mely rejtélyes körülmények között véget ért, ráadásul a másik nem emlékszik rá. Mégis hogy lehet ez? Külön érdekessé teszi a kislemezt, hogy a barát másik "fele" a második dalban a szeretet egy teljesen más formájáról rappel. Tehát ez a kislemez önmagában a Paradox Live megannyi titkát rejti magában.

Mario Kart 8 - Küldetés teljesítve

Ránéztem Wii U-n is, hogy állok a Mario Kart 8-cal, és láttam, hogy még ott sem sikerült teljesíteni azt, amit első közben tűztem ki magam elé célként. Így hát beizzítottam a Wii U-s játékot, és végigcsináltam. Most így néznek ki ott a bajnokságok.

Igazán meg vagyok hatva. Első körben elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, innen már csak felfele vezet az út. Most folytatom a Nintendo Switch-es Mario Kart 8 Deluxe-ot, aztán ha úgy érzem, tovább fejlesztem a Wii U-s eredményeket is.

Top 25 Paradox Live #22

Akanyatsura - Ooyakedo -License to Kill-

Az Akanyatsura az a formáció, amelyik a hangulatért felelős. Arra hivatottak, hogy egy olyan vibe-ot teremtsenek, amivel biztosak lehetünk abban, hogy azt soha senki nem fogja elfelejteni. Alapvetően nem szokták szeretni azt, ha valaki csak a hangulatra megy rá, mert úgy hírlik, hogy az valójában csak a tehetségtelenségét és a személyiség nélküliségét akarja vele leplezni. Ha van erre üdítő kivétel, az az Akanyatsura. Nagyon tudnak a seiyuu-i rappelni, nagyon át tudják adni az "élvezzük az életet" feelinget. Ráadásul a műfajukon belül változatos a repertorájuk. Az Ooyakedo -License to Kill- némileg lassabb lüktetésű, kicsit visszább vesz a lendületből, de így is remekül átadják, hogy ég bennük a tűz. A szitárhangzás (legalábbis nem hiszem, hogy ténylegesen szitárral vették fel azt a részt) külön egyedi színezetet ad a dalnak.

Kész projekt

Készen van! El se hiszem, hogy három hónapig tartott az összes Wordpress-es blogpost átmigrálása ide! De megvan, itt van az összes!

Bár magánszámításaim szerint pénteken kész lettem volna, de ahogy elkezdtem ma a 2022-es évek posztjainak átmigrálását (ez volt az utolsó év, a 2023-asak már megvoltak), olyan jól indult, hogy felderengett a horizonton, hogy ha ma szinte csak ezzel foglalkozok, akkor kész lehetek vele! Több, napi teendőt is feláldoztam annak oltárán, hogy sikerüljön. Végül másnap hajnali 2-re kész lettem.

Miért tartott ilyen sokáig és miért nem lett volna elég csak importálni? Erre több okom is van. Egyrészt, ahogy figyeltem, egy-egy poszt hiányzott onnan. Azokat a blog.hu-s blogokból kellett előásnom, tehát önmagában azért sem működött volna az importálás, mert nem lett volna meg az összes. Másrészt minden egyes blognak saját motorja van. Ez többek között olyan sajátosságokkal rendelkezik, hogy vannak bizonyos HTML kódok, amiket egyik-másik blog jobban preferál. Gondolok itt például a "strong" és a "b" használatára, ami mindkét esetben félkövérré teszi a szöveget, de mivel a blogspot a "b"-t használja, ezért egységesíteni akartam a kódokat. Tehát nemcsak azt csináltam, hogy minden egyes blogposztot bemásoltam és beillesztettem, hanem HTML-felületen is át kellett írnom a kódot, hogy szebben, egységesebben nézzenek ki a posztok. Tehát a HTML-tudásom is fejlődött ezen munka során.

Számomra az egyik legfurcsább a "div" és a "p" közti különbség. Mind a kettő új bekezdést kezd, de a fő különbség, hogy a "div" nem hagy ki térközt, míg a "p" igen. Egyértelműen a "p"-t preferálom, mert jobban áttekinthetők a bekezdések, az írások, légiesebb hatású az egész.

Úgyhogy van 2937 poszt (ezzel együtt) és 2843 kép ebben a blogban. A videojátékos tesztek és a komolyabb animés posztok a tematikus blogba kerültek át.

Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy érdekes utazás volt az emlékeimben egész 2006-ig visszamenőleg szerkeszteni az írásokat. Mert a szerkesztés természetesen olvasással is jár, és határozottan azt gondolom, hogy hasznos volt. Ismét rájöttem magammal kapcsolatban dolgokra, amik kapcsán bízom, hogy a jövőben a segítségemre lesznek. Alapvetően az összes blogpostot áthoztam, egyet kivéve: A letöltőseket. Ezeket nemcsak azért nem hoztam át, mert bánta már YouTube-os accountom, meg letöltőoldalakon is törölve lettek profiljaim a jelentgetések miatt, hanem egyrészt nem akarom, hogy letöltések miatt járjanak az emberek a blogomra, másrészt nagyrészük már legálisan, előfizetés útján elérhetők. Nagyrészük havidíját meg elég jól ki lehet gazdálkodni, lásd még: családi csomagok.

Igazából az írásaim nagyrészével úgy vagyok, hogy azok, az akkori idők számára megfelelők voltak. Tudom és értem, hogy miért fogalmaztam akkor úgy, ahogy, az is biztos, hogy ma már sok mindent másképp írnék. Az is érdekes egyébként, ahogy emlékfoszlányok előjöttek, főleg 10+ éves írásaim kapcsán. Mitagadás, ha valami miatt nagyon jó dolog blogolni, akkor azért, mert olyan régi dolgokra, amikre már csak nagyvonalakban emlékszek, az adott poszt hatására előjöttek bizonyos részletek. Ezeket nemcsak a nosztalgia miatt volt jó olvasni, hanem azért is, mert érdekes látni, hogy bizonyos emberekhez minden volt akkor a viszonyulásom, és a mostani gondolkodásommal milyennek látom őket. Volt néhány írás, aminek kapcsán kifejezetten kellemetlen volt szembesülni a naivitásommal, de aztán hamar beláttam, hogy akkoriban hittem valamiben. Volt valami ami akkoriban hitet és reményt adott a mindennapokra. Hogy azok mennyire jöttek be, vagy miként változtak, az jelen esetben azért másodlagos, mert attól függetlenül éltem az életemet, ahogy tudtam. Ezért van az, hogy bár sokáig jártam pszichológushoz, soha nem állapított meg patológiás mértékű problémát. Voltak álmaim és vágyaim, amik irreálisnak tűntek, de nem kapaszkodtam beléjük annyira görcsösen, hogy gátoltak volna a mindennapjaimban.

Nem a naivitásomat volt rossz olvasni. Azokra az írásokra vagyok a legkevésbé büszke, ahol olyan véleményeket fogalmaztam meg, amikkel ugyan tudtam azonosulni, de a másik stílusában fogalmaztam meg. Ahogy hallottam vagy olvastam. Magyarán felvettem a másik kabátját, most meg lesek, hogy milyen hülyén nézek ki bennük. A másik kabátja nem áll jól rajtam. Még azokat a véleményeket sem volt annyira rossz olvasni, amelyek ugyan kiforratlanok voltak, de sajátok! Az önazonosság mindenek felett nálam, és ha azokra az emberekre nézek fel, akik önazonosak, akkor nekem is erre kell törekednem. Ha pedig kiforratlan, akkor dolgozok még rajtuk, de a másik stílusát átvenni rosszabb, mint kiforratlan saját véleményt írni.

Ezentúl tehát komolyabban figyelni fogom, hogy a megfogalmazott vélemények tényleg sajátok legyenek. Illetve remélem, hogy a múlt történéseiből levont tanulságokat tudom majd a jövőben hasznosítani.

És végre ismét tudok egyéb dolgokkal foglalkozni a projektjeimen belül. Van is mivel, a Wordpress-es blog is szépen lassan átalakítás alá kerül. Az lesz a portfolió oldalam, melyben referenciaként az eddigi munkáimból lehet majd ott olvasgatni. És végre tovább építgethetem az online munkásságomat.

Top 25 Paradox Live #23

BAE: BErmud△ Tri△nglE

Térjünk vissza a kezdetekhez és hallgassuk meg a BAE első albumára felrappelt bónusz dalt. Igazi rapper dal, a BAE az a formáció, amelyik talán a leginkább hű a rap műfaj alapjaihoz. Ehhez leginkább MC SUZAKU (seiyuu nevén: Kajiwara Gakuto) járul hozzá. Árad belőle az erő, mégis lehet hallani, hogy átérzi, amiről rappel. Ez a dal is erős lett.

Érdekes volt, mielőtt értelmeztem a dal szövegét, azt gondoltam, hogy a BAE úgy gondolja, hogy az ő zenéjük van olyan hatással, mintha az elménk Bermuda háromszögbe került volna, és mindenki számára rejtély, hogy hol veszett el. Nos, csak az elme stimmel: Valójában az a phantometal ha aktivizálja magát, akkor kétségünk ne legyen afelől, hogy eltűnünk, és mi sem tudjuk, hogy hol kötünk ki, és hogy egyáltalán előkerülünk-e. A BAE-t hallgatva inkább olyan érzésem van, hogy bátran vessük alá magunkat a Phantometal által "kínált" fájdalmas utazásnak. Csak jobb lehet utána.

Top 25 Paradox Live #24

1Nm8 - EGOlution

Mi tagadás, nagyot néztem, amikor közzétették a Paradox Live Twitter oldalán a 3. album új dalainak dallistáit: Mégis hogy gondolták ezt az "EGOlution" címet? O_O Aztán ahogy meghallottam a dalt, szinte első alkalommal elkezdtem a csapattal együtt énekelni. Utána már az volt a gondolatom, hogy mi van akkor, ha valójában ez a dal azt akarja üzenni, hogy én mindennel, mindennel együtt úgy fogadom el és úgy szeretem magam, ahogy vagyok? Az egómmal együtt is? Ezzel élem meg önmagam evolúcióját? Az 1Nm8 a második idol rap formáció, amelyik ért szórakoztatáshoz, ezért az ő daluk is kiemelkedik a többi közül. És tényleg nagyon jó lett, az auto-tune-nal együtt is az önelfogadásnak egy nagyon szerethető formáját mutatja be.

Top 25 Paradox Live #25

VISTY: NEVER END

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a Paradox Live 3. albumnának új dalai gála-jellegű dalok. Kieresztik a gőzt a második évad utáni nagy rap párbajok után, és most lazábbra veszik a figurát. Azóta nagyon megszerettem az új dalokat, de továbbra is azt gondolom, hogy a VISTY az egyik, aki kiemelkedik a többiek közül. Mint idol-csapat, ők aztán igazán tudhatják, hogy kell lazulni. Ez a dal tipikus "ha jó a kedved, csapd össze a tenyered" jellegű, vidáman sétálsz az utcán, és kikiáltod a nagyvilágba, hogy "Na-na! Na-na na-na! YAY!" És ennél ide nem is kell több. Egy kicsit könnyebbé teszi a mindennapokat, erre kiváló dal.

Top 25 Paradox Live

Rég csináltam toplistát, és ahogy hozom át a régi blogpostokat, látom azt, hogy ez tökre jó dolog volt. De miért kell, hogy a létige múlt időben álljon? Jelen esetben csak egy döntés kérdése, hogy jelen időre konvertáljam. És ez így is lesz! Gondolkodtam is azon, hogy miből csinálhatnék toplistát, de nem volt nehéz a Paradox Live-nál lehorgonyozni. Az anime telitalálat volt számomra a 2023. őszi szezonban, és hogy a dalokat is akkora lendülettel hallgatom, mint amikor debütált az anime. Ezt azért illik megünnepelni.

Összeszámoltam, 80+ Paradox Live dal van, ezekből mutatnám meg a 25 számomra legjobbat. Ugyanazon az elven válogattam ki a kedvenc dalokat, mint régen, vagyis átnéztem az albumokat, listába szedtem a kiemelt dalokat. Végül egy 29-es lista jött ki, tehát értelemszerűen 4 dal ki lett rostálva a listáról. Érdemelnek ezek is egy pár szót, bemutatnám a kiesett dalokat röviden.

cozmez: Runnin'

Az első album egyik bónusz dala a cozmez-től, elég jól kihozza a duóra jellemző hangulatvilágot. A zene és a dallamvilág rendkívül egyedi, de azért esett ki a listából, mert a szöveg szinte teljes mértékig értelmezhetetlen. Mondhatjuk freestyle rap-nek, mert olyan, mintha a testvéreket spontán hívták volna fel a színpadra, és rappeljenek valamit, ami eszükbe jut. Hát akkor legyen a "csúcsra jutunk", a "szabályokat mi alakítjuk", és a "miénk a színpad" egy sajátságos elegye, de nem a szövege miatt szeretjük ezt a dalt.

The Cat's Whiskers: Life is Beautiful

Ezt némileg sajnálom, hogy lekerült a listáról, hiszen jól lehet ezzel a dallal illusztrálni, hogy milyen az, amikor egy jól kiöltözött csapat arról rappel, hogy milyen csodálatos az élet. Bár eléggé karót nyelt stípusú a rap, a zene hihetetlenül vidám és felszabadult. Végsősoron azért került ki a listából, mert a kettőt mégis csak nehéz összeegyeztetni.

The Cat's Whiskers: Shooting Arrows

Még egy TCW dal, ami ráadásul nagyon vicces. Maradt az elegáns, karót nyelt stílus, de itt a zene nagyon ütemes és gyors. Ráadásul erősen jazzes hangszerelésű, és ez az egész egy olyan egyveleget képez, hogy még a többi The Cat's Whiskers dal közül is kiemelkedik. Mivel ez az egyik leginkább élő hangszerelésű dal, kár érte, de vannak mások, amiket jobban szeretek.

Akanyatsura feat. Koda Kumi: EMPEROR -WE ON FIRE!!-

Az Akanyatsura tényleg nagyon ért ahhoz, hogyan csináljon hangulatot a színpadon. Ebben ráadásul a legismertebb japán R'n'B énekesnő, Koda Kumi is közreműködik, hovatovább emeli a dal színvonalát. Nemcsak hogy jó hangja van, de a hangjával remekül átadja a szöveg mondanivalóját és a dal hangulatát. Ritkán hallgatok ilyen dalt, de akkor nagyon át tudom érezni, hogy miről is szól valójában. Ez az a dal, amelyik épp, hogy kiesett a listáról.

A 25. helyezettet pedig még vasárnap közzéteszem.

Várakozások az új Csernus Imre könyv kapcsán

Talán szimbolikus (bár sehol nem olvastam erre utalást), hogy a Nemzeti Összetartozás napján, azaz június 4-én jelent meg Csernus Imre új, magyarságról szóló könyve, mely röviden és tömören "A magyar" címet viseli.

Régóta nincsenek olyan várakozásaim, hogy egy jó Csernus Imre könyvet olvasok... az már jó ideje nincs. Talán az első időkben voltak innovatív, progresszív gondolatai, amiket ráadásul úgy adott át, hogy egyből el is jutott a hallgatósághoz, de jó ideje nem képes megújulni. Ugyanazokat szajkózza az új könyveiben, mondhatni kiollózta az előző könyveiből az újabba vágó sablonjait, és átemelte az újba. Erre már régen felfigyeltem, de ezt egy darabig azzal mentegettem magamban, hogy nem árt, ha többször olvassuk, legfeljebb jobban megmarad bennünk, de ha ez már extrém magas árral párosul, úgy már nem olyan buli a dolog. Már az Én és te árán is megrökönyödtem, ezt már végképp nem vállalom be.

Főleg úgy kérdéses a könyv eszmei értéke, hogy az alázat legkisebb szikráját sem mutatja. A Könyves magazin könyvbemutató oldalán kérdezte a riporter, hogy milyen egyéb források után olvasott még Csernus (a cikkben említett mellett), a válasza ez volt:

Azt mondta, semmit, nem érdekli a múltban vájkálás, van 30 év klinikai tapasztalata.

Ha akarta volna, se inflálhatta volna el ennél jobban a könyvének értékét. Ebből olyan szinten süt az alázat hiánya, hogy azt már tanítani kéne, mint elrettentő példa. És azt nem érti meg, hogy nem azért baj az ő "kiabálós pszichiáter" mivolta, mert megnyom az emberekben egy gombot, amivel triggerel másokat, hanem hogy nincs meg benne az az alázat, hogy megértse a másikat. Ez pedig kizárja a tanulás lehetőségét.

Pedig nem feltétlen ördögtől való az, amit csinál, és ahogy működik. Megnéztem az Index-ATV interjúját is, amit Rónai Egon készített, és itt már valamivel jobb az összkép.

Az mindenképp pozitívum Csernus Imrétől ebben a videóban, hogy nem hagyta magát mindenáron a politika felé terelni. Csak akkor válaszolt erre Csernus, amikor már sokadjára is ezzel kapcsolatos kérdést tett fel Rónai Egon, és hogy legyen valami. Meg többször felfigyeltem arra, hogy mond Csernus jó dolgokat. Jók az alapok, ahonnan elindul, csak ahova megérkezik... az a kiábrándító az esetek többségében. De összességében azt gondolom, hogy jól kezelte azt, amikor Rónai Egon kvázi kifelé mutatott. Mert ha valamit el lehet mondani Csernusról, az az, hogy következetesen kitart az elvei mellett. Ha ő azt gondolja, hogy a kérdésekre egyszerűk a válaszok, akkor kitart ezen elve mellett.

Csak jön a kérdés, hogy ha tényleg ennyire egyszerűek a válaszok a kérdésekre, akkor miért jelentetett meg immár 15 könyvet? Az egyszerűség úgy gyönyörködtet, ha egy könyvben megírja az egyszerű válaszait az élet nagy kérdéseire, és azzal le lenne tudva a dolog. Van egy olyan érzésem, hogy Csernus neve olyan nagy, hogy megéri a kiadónak újabb és újabb könyveket megrendelni tőle...

Ez a könyv akkor ütött volna nagyot, ha egy történésszel vagy magyarságkutatóval együtt írta volna meg. Két szakember beszélgetése igazán úttörő lett volna. Ráadásul, ahogy a Libriben belelapoztam a könyvbe, még jó is a felépítése. Lehetne arra alapozni egy beszélgetést, hogy fejezetenként kitárgyalják a magyarok egy-egy jellemvonását, stílusjegyét. Honnan ered, mi ennek a kulturális öröksége, milyen hatással van a jelen mindennapjaira. De könyvbemutatók alapján nem számítok arra, hogy ilyen mélységekig elmegy.