Kész projekt

Készen van! El se hiszem, hogy három hónapig tartott az összes Wordpress-es blogpost átmigrálása ide! De megvan, itt van az összes!

Bár magánszámításaim szerint pénteken kész lettem volna, de ahogy elkezdtem ma a 2022-es évek posztjainak átmigrálását (ez volt az utolsó év, a 2023-asak már megvoltak), olyan jól indult, hogy felderengett a horizonton, hogy ha ma szinte csak ezzel foglalkozok, akkor kész lehetek vele! Több, napi teendőt is feláldoztam annak oltárán, hogy sikerüljön. Végül másnap hajnali 2-re kész lettem.

Miért tartott ilyen sokáig és miért nem lett volna elég csak importálni? Erre több okom is van. Egyrészt, ahogy figyeltem, egy-egy poszt hiányzott onnan. Azokat a blog.hu-s blogokból kellett előásnom, tehát önmagában azért sem működött volna az importálás, mert nem lett volna meg az összes. Másrészt minden egyes blognak saját motorja van. Ez többek között olyan sajátosságokkal rendelkezik, hogy vannak bizonyos HTML kódok, amiket egyik-másik blog jobban preferál. Gondolok itt például a "strong" és a "b" használatára, ami mindkét esetben félkövérré teszi a szöveget, de mivel a blogspot a "b"-t használja, ezért egységesíteni akartam a kódokat. Tehát nemcsak azt csináltam, hogy minden egyes blogposztot bemásoltam és beillesztettem, hanem HTML-felületen is át kellett írnom a kódot, hogy szebben, egységesebben nézzenek ki a posztok. Tehát a HTML-tudásom is fejlődött ezen munka során.

Számomra az egyik legfurcsább a "div" és a "p" közti különbség. Mind a kettő új bekezdést kezd, de a fő különbség, hogy a "div" nem hagy ki térközt, míg a "p" igen. Egyértelműen a "p"-t preferálom, mert jobban áttekinthetők a bekezdések, az írások, légiesebb hatású az egész.

Úgyhogy van 2937 poszt (ezzel együtt) és 2843 kép ebben a blogban. A videojátékos tesztek és a komolyabb animés posztok a tematikus blogba kerültek át.

Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy érdekes utazás volt az emlékeimben egész 2006-ig visszamenőleg szerkeszteni az írásokat. Mert a szerkesztés természetesen olvasással is jár, és határozottan azt gondolom, hogy hasznos volt. Ismét rájöttem magammal kapcsolatban dolgokra, amik kapcsán bízom, hogy a jövőben a segítségemre lesznek. Alapvetően az összes blogpostot áthoztam, egyet kivéve: A letöltőseket. Ezeket nemcsak azért nem hoztam át, mert bánta már YouTube-os accountom, meg letöltőoldalakon is törölve lettek profiljaim a jelentgetések miatt, hanem egyrészt nem akarom, hogy letöltések miatt járjanak az emberek a blogomra, másrészt nagyrészük már legálisan, előfizetés útján elérhetők. Nagyrészük havidíját meg elég jól ki lehet gazdálkodni, lásd még: családi csomagok.

Igazából az írásaim nagyrészével úgy vagyok, hogy azok, az akkori idők számára megfelelők voltak. Tudom és értem, hogy miért fogalmaztam akkor úgy, ahogy, az is biztos, hogy ma már sok mindent másképp írnék. Az is érdekes egyébként, ahogy emlékfoszlányok előjöttek, főleg 10+ éves írásaim kapcsán. Mitagadás, ha valami miatt nagyon jó dolog blogolni, akkor azért, mert olyan régi dolgokra, amikre már csak nagyvonalakban emlékszek, az adott poszt hatására előjöttek bizonyos részletek. Ezeket nemcsak a nosztalgia miatt volt jó olvasni, hanem azért is, mert érdekes látni, hogy bizonyos emberekhez minden volt akkor a viszonyulásom, és a mostani gondolkodásommal milyennek látom őket. Volt néhány írás, aminek kapcsán kifejezetten kellemetlen volt szembesülni a naivitásommal, de aztán hamar beláttam, hogy akkoriban hittem valamiben. Volt valami ami akkoriban hitet és reményt adott a mindennapokra. Hogy azok mennyire jöttek be, vagy miként változtak, az jelen esetben azért másodlagos, mert attól függetlenül éltem az életemet, ahogy tudtam. Ezért van az, hogy bár sokáig jártam pszichológushoz, soha nem állapított meg patológiás mértékű problémát. Voltak álmaim és vágyaim, amik irreálisnak tűntek, de nem kapaszkodtam beléjük annyira görcsösen, hogy gátoltak volna a mindennapjaimban.

Nem a naivitásomat volt rossz olvasni. Azokra az írásokra vagyok a legkevésbé büszke, ahol olyan véleményeket fogalmaztam meg, amikkel ugyan tudtam azonosulni, de a másik stílusában fogalmaztam meg. Ahogy hallottam vagy olvastam. Magyarán felvettem a másik kabátját, most meg lesek, hogy milyen hülyén nézek ki bennük. A másik kabátja nem áll jól rajtam. Még azokat a véleményeket sem volt annyira rossz olvasni, amelyek ugyan kiforratlanok voltak, de sajátok! Az önazonosság mindenek felett nálam, és ha azokra az emberekre nézek fel, akik önazonosak, akkor nekem is erre kell törekednem. Ha pedig kiforratlan, akkor dolgozok még rajtuk, de a másik stílusát átvenni rosszabb, mint kiforratlan saját véleményt írni.

Ezentúl tehát komolyabban figyelni fogom, hogy a megfogalmazott vélemények tényleg sajátok legyenek. Illetve remélem, hogy a múlt történéseiből levont tanulságokat tudom majd a jövőben hasznosítani.

És végre ismét tudok egyéb dolgokkal foglalkozni a projektjeimen belül. Van is mivel, a Wordpress-es blog is szépen lassan átalakítás alá kerül. Az lesz a portfolió oldalam, melyben referenciaként az eddigi munkáimból lehet majd ott olvasgatni. És végre tovább építgethetem az online munkásságomat.