Az utolsó levél

Ma végére értem az Oniisama he... animének. A szilveszteri összefoglaló posztomban már írtam az animéről, hogy mennyire egyedi minden szempontból. És valóban. Ez az anime rendkívül erős, olyan fajsúlyosan jeleníti meg az érzelmeket, hogy teljesen magába szippant. Nagyon erős az a világ, légkör, amit ábrázol. Aki elkezdi nézni, biztos, hogy a hatása alá kerül. Viszont hatás ide vagy oda, több hibája is van, ami miatt nem teljes az összhatás. Előre jelezném, hogy lesz spoiler, mert nem tudom úgy leírni, hogy mit hiányolok az animében, hogy nem írom meg a történet egyes fajsúlyos részeit.

Amit végig hiányoltam az animében, hogy nem egy egzakt történetet mesél el. Az elejétől kezdve, de még az utolsó részeknél is azon törtem a fejem, hogy mit akar mondani az anime? Az egy dolog, hogy lánygimnázium, barátkoznak egymással, féltékenyek egymásra, adott esetben keresztbe is tesznek egymásnak. Ne szerénykedjünk, szoktak a lányok rivalizálni egymással, ezt nagyon jól megjeleníti az anime.

Meg eléggé érzelgős az anime, itt-ott konkrétan olyan érzésem volt, hogy miért veszi a szereplő ezt ennyire a lelkére? Mondjuk pár jelenet érzelmi megjelenítésével azért nem tudtam érzelmileg azonosulni, mert már túl vagyok rajtuk, ezeket már könnyebben tudom kezelni. A történet egyébként lépésről lépésre válik komolyabbá. Az elején tényleg olyan érzésem volt, mintha valami mexikói szappanoperát néznék, nem egy jelenetet ki is gúnyoltam magamban. Az egyedüli szereplő, akit már az elejétől komolyan vettem, az Asaka Rei, vagyis Saint Juiste-no-Sama. Már a legelejétől érezhető volt, hogy neki komoly tragédiája van, hát az opening és az ending videókban is az ő személyes tárgyai láthatók, amik a múltjára emlékeztetik. Az opening és az ending animációs videók csodálatosak, kiemelik a dalok szépségét. És tényleg azt gondolom, hogy az elején csak az ő személyes tragédiáját lehet komolyan venni, nem is értem, hogy miért nem ő a főszereplő. Mert a többiek ilyen... "Kicsinálom ezt a libát!" "Majd én megmutatom neki!" "Úgyis minden úgy történik, ahogy én akarom!" jellegű problémázások, ármánykodások. Ami az elején komoly volt, amikor Shinobu Mariko megkérte Misoono Nanakót, hogy menjen el hozzá. Aztán fokozatosan derül ki Nanako számára (a néző számára azonnal), hogy Mariko hosszabb ideig akar vele lenni és mire szerencsétlen Nanako észbe kap, nem győz szaladni a szabadságáért. Az a jelenet, amit ott Mariko lerendezett... Hogy éhségsztrájkot folytatott. Régen problémás valakihez ennyire ragaszkodni és nem elengedni. De az a jelenet nagyon súlyos volt.

De Mariko személyes tragédiája is csak a 30. rész körül derül ki, ami által érthetővé válik, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. Csak ahhoz, hogy kiderüljön, hogy mi az ő valódi baja, túl kell élnünk egy pszichés megőrüléssel határos hisztit. Úgyhogy számomra az egész anime igazán hiteles érzelmileg csak az utolsó 10 részre lesz. Ugyanakkor akármennyire is szappanopera-feeling, végig nézette magát az anime, ami kétségtelenül a stábot, leginkább a rendezőt dicséri, hogy képesek voltak minden ellenérzés ellenére arra ösztökélni, hogy nézzem a további részeket. Mert végig ott lógott a levegőben, hogy itt a háttérben komolyabb dolgok vannak.

Az volt az érzésem, hogy akkor kerekedett ki a történet igazán, amikor fókuszba került Asaka Rei és Ichinomiya Fukiko közös múltja. Azt gondoltam, hogy a végére a közös tragédiájuk fog megoldódni, ennek fényében pedig nagyon szép lezárása lehet az animének. Erre a 33. részre kicsinálták Asaka Rei-t. Ha akarnám, se tudnám szebben mondani, hogy érintett Rei halála, amiből ráadásul szintén próbáltak drámát faragni, hogy ugyan, úgy tűnjön, mint aki öngyilkosságból maga ugrott volna le, de az nem is úgy volt. Igazából számomra a halálával lett vége az animének. Ő volt a legfontosabb, legsúlyosabb szereplője a sorozatnak, onnantól már végképp nem tudtam elképzelni, hogy hova fog kifutni az anime. De aztán rákerül a fókusz Orihara Kaoru-ra (Kaoru-no-Kimi), hogy hát neki is van problémája, meg egy komoly dilemmája, de ezt szinte teljesen a semmiből. Mintha a stábnál észbe kaptak volna: "Gyerekek, túl hamar öltük meg Saint Juiste-no-samát, valamit gyorsan találjunk ki a végére!" És a semmiből bedobták Kaoru-no-Kimi betegségét, dilemmáját a szerelmével kapcsolatban. Valami már korábban is volt, de Kaoru-no-Kimi végig a háttérben volt. Ő volt mások kvázi "védőügyvédje", aki hátulról segített. Olykor pofonnal honorálta, hogy Saint Juiste-no-Sama még mindig drogozik és nem képes elengedni a múltat. És a végére aztán a semmiből előtérbe került.

Tehát igazából az egész történetvezetés inkonzekvens volt. Azáltal, hogy már a kezdetektől Saint Juiste-no-Sama volt a legfajsúlyosabb szereplője az animének, érzékelhető volt, hogy ő lesz a központban, de akkor nem értem, hogy miért nem ő volt a főszereplő. Végülis Misonoo Nanako volt az, aki bekerült az iskolába, mint újonc, és sok minden történik vele, hiszen eléggé nehezen viseli a lányok ármánykodását, irigykedését, hiszen alighogy bekerül az iskolába, azonnal Sorority (elit) tag lesz belőle. De az igazán fajsúlyos dolgok nem vele történnek, és nem is az ő történetével zárul le az anime. Az, hogy írja gondolatban a leveleit a bátyjának, az azért helyénvaló, mert sok esetben tényleg az érződik, mintha csak külső szemlélője lenne az eseményeknek. Ezekben a levelekben pedig leginkább arról ír, hogy külsősként hogyan élte meg az eseményeket. A vége szép volt, de nem az volt, amit vártam, és amit kaptam, se engesztelt ki. Kár érte, mert ez egy tökéletes anime lehetett volna. Hiszen az érzelmek nagyon szépen meg vannak jelenítve, tele van szimbólumokkal, és megjelenít olyan személyes tragédiákat, melyek a mai kor fiataljainak is igencsak aktuális. De a csapongó történetvezetés, és hogy itt-ott túl van dramatizálva az érzelmek megjelenítése (pl.: pont akkor volt mennydörgés, amikor elcsattant egy pofon), komoly problémák, amik miatt messze van a 10 ponttól. Eleve Nanako utolsó levele is úgy szól, hogy "sok levelet fogok írni neked". Ezzel bizonyították a készítők, hogy ők is tisztába vannak azzal, hogy ez a történet nincs lezárva. Csak abbahagyták. Minden hibája ellenére a 7 pont tisztes helytállásról ad tanúbizonyságot.