Újabban Spotify-on értesülök az új Suara megjelenésekről. Valamiért nem promotálta annyira az énekesnő a Twitter oldalán az új kislemezt, hogy megmaradjon bennem, hogy új megjelenése van. Vissza is néztem, aktualitásakor (december 1.) megosztotta a F.I.X. Records twitter oldaláról, de ő maga tényleg nem írt róla különösebben. Azért kár érte, mert az új dal lényegesen jobb, mint a nyáron megjelent Senjin Genmu. Annak még utána is jártam, hogy miért lett annyira "más" (rosszabb), mint az előzőek, de a Ruten no Inori már hozza azt a minőséget, ami Suarától már-már elvárható. Nem lett az a nagyon nagyhatású dal, mint akár a Tenmei no Marionette, de kihallható a dalban minden, amitől szerethető Suara. Kedvesség, báj, kellemes és nem utolsósorban emlékezetes dallamok. Talán pont attól lett jó, hogy nem erőltették bele a megszokott Utawarerumono hangzást, hanem írtak egy egyszerűbb dalt a franchise-hoz, de inkább Suara egyéniségéhez igazították. Csak annyira lendületes és dinamikus, amennyire kell, hogy legyen, semmi nincs túltolva, túlerőltetve. Úgyhogy ismét egy jól sikerült dalról van szó, amit bármikor szívesen hallgatok a jövőben. Kár, hogy Suara nem promotálta annyira. Valószínűleg a fizikai kiadványokat preferálja. Pedig érdemes meghallgatni a dalt.
Aztán jött a JAM Project is új kislemezzel. Érdekes, hogy német címet kapott: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~, nem nagyon találkoztam japán kislemezzel, melynek német címe van. Franciával inkább. Egyébként ez is olyan kislemez, amit többször meg kellett hallgassak, hogy igazán ráérezzek az ízére. Első végighallgatás után az volt a gondolatom, hogy hát felejthetőre sikeredett a JAM Project 2021-es éve. De végülis kezdem megszeretni a dalokat. Az nem volt kérdés, hogy a második dal, a with love különleges. Tehát megint Okui Masami írta a jó dalt a kislemezre. Ahogy az énekesnőtől szokás, kellemes, lassú dalt írt, ami ráadásul különleges hangszerelést kapott. Nagyon szükség van Okui Masami-ra az együttesben, erre mindig rácsodálkozok magamban, mert kell az, hogy az együttes lelassuljon, és érzelmesebb dalokat énekeljen. Mert jól áll nekik, és kiegészíti a gyors, dinamikus, erőteljes dalaikat. Változatossá teszi repertoárjukat. Már ha valamit lehet még változatossá tenni a karrierjükben, hiszen csak 21 éve létezik már az együttes, 13 éve változatlan felállásban. Mégis szeretem őket. Ők így vannak jól, és amíg az új dalaikkal azt érzékeltetik, hogy jó a jelenben élni, addig részemről megtették, amitől szerethetők számomra. A harmadik dal, a Concerto of SRW is érdekes dal. Azt tudtam, hogy kiadtak egy nagy játékot a Super Robot Wars széria 30. évfordulója alkalmából, ennek kislemeze a Drei Kreuz. És azt hittem, hogy a Concerto of SRW valami nagyhatású, amolyan igazi évfordulós dal, ahol tényleg mindent beleadtak, mint még előtte soha. Erre kiderül, hogy mondhatni egy átlagos JAM Project dalról van szó, amit megspékeltek pár emlékezetes dallammal. Érdemes tenni egy próbát a kislemezzel.
Összességében tehát tetszik ez a kislemez, de azért nem éri el például a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ szintjét. Vagy akár említhethetném a tavalyi nagy durranásukat, a Versus Road ~Higenjutsuteki Survival~ dalt is, ami 2020 legjobb dala lett nálam. Ugyanakkor az is tény, hogy ha nincs ez a kislemez, akkor tényleg felejthető lett volna a JAM Project idei éve. A nyári Bloodlines ~Unmei no Kettou~ ilyen éppen csak hogy valamilyen lett. Annál a kislemeznél tényleg azt éreztem, hogy az együttesnek valamit be kell újítania, ha nem akarja, hogy unalomba fulladjon az egész karrierjük. Aztán jött még talán nyáron (vagy ősszel, pontosan nem emlékszem) az új Getter Robo széria, melynek alkalmából újra felénekelték a DRAGON és a STORM dalaikat. Nem akartam elhinni, hogy mit csináltak a két nagy klasszikusukkal. a DRAGON 2021 nagyon rossz lett (az eredetihez képest, biztos), a STORM 2021-re még éppen rá lehet mondani, hogy új értelmet kapott a dalt, meg valamit kihoztak belőle, de összességében messze vannak attól a szinttől, amit Mizuki Ichiro és Kageyama Hironobu nyújtottak annak idején. Az a két dal úgy jó, ahogy van, nem érdemes hozzányúlni. Nem gondolom, hogy bárhogy máshogy el lehet énekelni úgy, hogy ne az eredetire gondoljak, hanem teljesen új értelmet kapjon, és új minőségében ragyogjon. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ mentette a menthetőt. És várom 2022-re a 14. BEST COLLECTION albumukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése