Új sorozatot tervezek indítani, köszönhetően Roger J. Davies, Osamu Ikeno: Japán észjárás című könyvének. A könyv a japán kultúra 28 témakörét dolgozza fel röviden. Érdekessége egyrészt, hogy ezt japán egyetemisták dolgozták ki, akik a saját kultúrájukat kutatják. Ez is sokat hozzáad a hitelességhez, de ami még inkább, hogy összevetik a nyugati kultúrával, normákkal, és a saját gondolkodásukat kritikával illetik. Ez önmagában nagy szó, hiszen nem kis önreflexió kell hozzá, másrészt meg japánok és a kritikus gondolkodás... Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy csak az első két témakört olvastam el, úgyhogy nem biztos, hogy ez a kritikus hozzáállás végig megmarad, de amit eddig olvastam, az mindenképp inspiráló volt.
És hogy miért csak az első két témakört olvastam el? Mert mindegyik után kérdések vannak, aminek elgondolkodhatunk. Ahogy olvastam a kérdéseket, arra gondoltam, hogy a válaszokat ki fogom fejteni a blogban. Ezért fokozatosan olvasom, és ahogy végére érek egynek, az abban adott kérdésekre itt fogok válaszolni. Mivel a témakörök betűrendben vannak, ezért én is így fogok haladni. Lássuk is az elsőt.
#1 Aimai - A homályos kifejezésmód és a japánok
A japán kultúra körében
- A japánok számára gyakran nagyon fontos a jó hírnevük és amit mások gondolnak róluk, különösen a saját közösségeiken belül. Hogyan járul ez hozzá az aimai kialakulásához?
A japánok kevésbé individualisták, sokkal inkább gondolkodnak közösségi szellemben. Ennek több oka is van, az egyik fontos tényező, hogy Japán, mint szigetország még az ázsiai országoktól is elszigetelten, sajátságos kultúrát alakított ki. Emellett az ország földrajzi adottságai miatt kevés a jól megművelhető föld, a belakható terület. Ennek következtében kisebb területen kellett a közösségekben egymás mellett megélniük. És hogy jól működjenek együtt, törekedtek a harmónia kialakításához. Ez persze ahhoz is vezetett, hogy az ellentétes véleményeiket nem mondhatják ki, ezeket többször inkább elhallgatták, hogy ne okozzanak a közösségen belül feszültséget. De ha magukat alávetve a közösség tagjaként működtek, a közösség cserébe támogatta őt. Együttes erővel pedig több rizst tudtak a történelmi időkben termeszteni. Így az egyén gondolkodása szépen lassan beépült a közösség harmóniájába. - A japánoknak rendszerint nehezére esik nyíltan kifejezésre juttatni az egyet nem értésüket valakivel, mivel úgy érzik, hogy az ember véleménye nem választható el a személyiségtől és hogyha elvetik valaki másnak a véleményét, ezzel szükségképpen elutasítják magát a másik személyt is. Vitassák meg ezt a kérdést, különös tekintettel az aimaival fennálló összefüggéseire!
Ez egy rendkívül furcsa attitűd, hiszen az egyet nem értésük "nem kifejezésével", minthogy nem fejezik ki a véleményüket, lényegében a saját egyéniségüket zárják el a másik elől. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben viszont nem az játszódik le, hogy saját magukat utasítják el a közösségtől, vagy akár a másik személytől? Valószínűleg ebben a közösségben való működés elve történik, ahol szintén a háttérbe szorítják a saját egyéniségüket, hogy a közösség harmóniája fennmaradjon. Az, hogy erre egy közösségen belül szükség lehet, ebben van igazság, ez nyugati szemmel is elfogadható. De feltétlen szükségszerű akkor is, ha csak ketten vannak egy közösségben? Azt gondolom, hogy két ember között akkor van igazán harmonikus kapcsolat, ha merik vállalni az egyéniségüket és ezt össze tudják hangolni. Ekkor tud ember lélekben, kvázi eggyé válni. Mindenesetre a japánok nagyon nem szeretnek nemet mondani. Akkor vagy hümmögnek, vagy egyéb szavakkal próbálják elhárítani a kérdést. Ez azért nagyon fontos a japánoknak, mert aki nyíltan szembeszáll a csoport valamelyik tagjával, azzal nemcsak a csoport harmóniáját bomlasztja fel, hanem egyszersmind kizárhatja magát az adott közösségből. Ezért a japánok ösztönösen feltérképezik a közösséget a környezetet, és azáltal mérik fel, hogy mit mondhatnak és mit nem. - Japánban a többértelműség fontos szerepet játszik a harmónia fenntartásában az iskolákban és a munkahelyeken is. Az ilyenfajta kommunikációnak azonban vannak negatív hatásai is. Melyek ezek?
A többértelmű beszéd sok esetben félreérthető, így az is okozhat problémát az adott közösségen belül, ha valaki félreérti a másik közlését. Ezért nagyon fontos a japánok számára elemezni a másik embert, és önmagukban egyfajta képet alkotni róla (életkor, iskola, munkahely, társadalmi rang, stb.), mert ez nagyban eldönti, hogy milyen módon kommunikálnak a másik féllel. Egy rosszul megválasztott szóval nagyon meg lehet sérteni a másikat, akár egy életre megszakadhat a kapcsolat. A japán nyelvben a szociolingvisztika sokkal erősebb szerepet játszik, mint bármely más nép esetében. - A japán házaspárok gyakran egymással sem beszélnek nyíltan, hanem inkább többféleképpen értelmezhető kifejezéseket használnak. Megértheti-e így valóban az ember a partnerét?
Azt gondolom, hogy igen, hiszen ismert az a kifejezés, hogy "szavak nélkül is megértik egymást". Ez egyrészt azért lehetséges, mert nagyon jól felmérik egymás helyzetét, és nagyon jól össze tudnak csiszolódni. A kétértelmű szavakat egy idő után nagyon jól tudják dekódolni a helyzetnek megfelelően. Emellett a japán szociolingvisztika része az is, hogy biztonyos szavakat, beszédstílust például csak férfiak használnak egymás között, azt egy nőnek mondani nagy sértés. A férj például nem mondhatja a feleségének, amit egyébként első gondolatra mondana, mert ha férfiak között használt szót, vagy kifejezést mondana, azzal nagyon megbánthatja a feleségét. - Noha a többértelmű kommunikációs formákat újabban gyakran bírálják Japánban, elmondható az is, hogy az emberek attitűdjének megváltozása ebben a tekintetben maga után vonhatja a japán nép alapvető karakterének megváltozását is. Vitassák meg a kérdést!
Teljesen nyilvánvaló, hiszen a szociolingvisztika egyik tézise, hogy a nyelvhasználatban rejlik a nép kultúrája, gondolkodása. Ugyanakkor szükségszerű is, hiszen egyre gyakoribb a külföldiekkel való (elsősorban üzleti) kapcsolat, és mivel főleg a nyugati népek nemhogy nem értik a többértelmű kommunikációs formákat, de inkább az egyenes beszédet szeretik, ezért ez okozhat súrolódásokat a felek között. Így kijelenthető, hogy a japánoknak adott esetben szükséges feladni az elszigetelt mivoltukból fakadó sajátos kommunikációjukat, ha a világban megfelelő módon akarnak funkcionálni. Kétségtelen, hogy hosszútávon a japán nép alapvető attitűdjének megváltozását hozhatja magával. Hogy ez előny lesz-e nekik, vagy hátrány, ezt nekik kell eldönteni. - A japán nyelvről gyakran állítják, hogy könnyen félreérthető, és ezért nem felel meg a logikus gondolkodásnak. Egyetértenek ezzel? Véleményük szerint helyes-e a nyelveket ily módon megítélni, vagy ez csupán a sztereotip véleményalkotás egy példája?
Maga a megállapítás csak félig igaz, azzal helyesbíteném, hogy a nyugati gondolkodásnak nem logikus. De annak, aki ismeri a japán gondolkodást, kultúrát, vagy a japán nyelvet nyelvészeti szempontból, az valójában könnyen eligazodik a japán szavak között és megérti a valódi lényegüket. Tehát a japán nyelv valójában megfelel a logikus gondolkodásnak, de komplexen vizsgálva. - A többértelműséget a japán nyelvben gyakran kapcsolják össze az esztétikai értékekkel, "a nyelv szépségével". Magyarázzák meg az eszmetársítást.
Nem egy szóra, de leginkább a melléknevekre van több szavuk a japánoknak. Leginkább azért, hogy jelentésárnyalatot érzékeltessenek. Ez nagyon jól tetten érhető például abban, hogy bizonyos színárnyalatokra van sok szavuk, melyek által nagyon jól tudják finomítani a mondandójukat. Itt is a japán kultúra figyel be, annak különböző ágazataiban (pl.: Lakásberendezés esztétikája, Ikebana, Bonsai) nagyon szépen érzékeltetik az esztétikát. Ez jelenik meg a szóhasználatukban. Emellett véleményt is lehet finomítani azáltal, hogy más szavakat használnak, és nem törekednek az egyenes beszédre, hiszen azzal sokszor rossz hatást váltanak ki. Így a kapcsolat "szépsége" is megmarad. - Meg kellene-e tanítani a japán gyermekeknek az iskolában, hogy világosan és egyenesen fejezzék ki magukat, a nyelv beszélt és írott formáiban egyaránt? Milyen hatásokkal járna ez a társadalomra nézve?
Alapvetően érdemes lehet megtanítani, hiszen sokat segítene nekik a külföldiekkel való kommunikációban, ugyanakkor ezt egymás között egy az egyben alkalmazva, rettenetesen káros lenne, hiszen az olyan lenne, mintha eddig valakivel békés kapcsolatot ápoltunk volna, de hirtelen minden problémánkat durván a fejére olvasnánk. Azt gondolom, hogy nem feltétlen gond az, ha a japánok egymás között alkalmazzák az aimai kifejezésmódot, ha kölcsönösen értik egymást. De a külföldiekkel való kapcsolattartás érdekében érdemes lenne a gyerekeket megtanítani arra, hogy világosan és egyenesen fejezzék ki magukat, és ezt mint egy plusz nyelvezetet beépíteni a japán nyelvbe. Hasonlóképp, ahogy másképp beszélnek a tanárokkal, felettesükkel, szüleikkel, rangban felettük állóval, férfival, nővel, úgy kialakíthatnak egy plusz nyelvezetet a külföldiek számára. - A japán aimai kultúrája egyesek szerint leginkább a haiku műfajában talál otthonára, mivel a költészetben nem kell világosan megmagyarázni, és az olvasó osztozhat a szerző érzéseiben. Beszélgessenek el a japán nyelvű kommunikáció sajátos költői módjáról!
A haiku tényleg alkalmas arra, ahogy általában a költészet is arra, hogy átvitt értelemben fejezzük ki magunkat, hiszen annak pont a színessége a lényege, és hogy adott esetben akárhogy értelmezheti az olvasó. Nyugodtan értelmezheti a saját gondolkodása, értékrendje szerint. A kommunikációról a fentiekben volt szó.
Kultúraközi kérdések
- A japánok hajlanak arra a vélekedésre, hogy a nyílt és világos kifejezésmód "gyermeteg". Hogyan ítélik meg ezt a kérdést a világ más kultúráiban?
A nyugati népek sokkal inkább törekednek, a nyílt és egyenes kifejezésre, mert sokkal inkább egyéniség-központúak és kölcsönösen el tudják fogadni, ha valaki a közösségben valaki másképp gondolkodik. A történelmük és a földrajzi helyzetük nem feltétlen kényszerítette őket arra, hogy nagyon erős közösségeket alkossanak, ezért ha egyenes beszéd csak nagyon szélsőséges esetben jár az emberi kapcsolatok felbomlásával. Viszont mivel a japánok számára a közösség mindenek előtt áll, ezért számukra, ha valaki megszegi a közösségi normákat, az számukra gyermetegnek számít. Mindezek mellett a nyugati nép nem fejezi ki magát annyira választékosan, ezért a kevesebb szó használata is "gyermeteg" a japánok számára. De a nyugatiak inkább becsülik az egyenes beszédet és az őszinteséget. - Japánban akkor is megértik valakinek az érzéseit, ha nem fejezi ki világosan, hogyan érez, csak a viselkedése utal rá. Emellett a japánok hajlamosak elfedni a valódi érzéseiket, különösen akkor, ha azok negatívak, és úgy vélik, hogy mások számára bántóak lehetnek. Ezen túlmenően, ha két ember összetűz egymással valamiért, rendszerint lehetetlen helyreállítani köztük a kapcsolatot. Hogy áll a helyzet ebben a tekintetben más kultúrákban élő emberek közötti kapcsolatok terén?
A nyugati kultúrában sokkal inkább elfogadott a negatív vélemény kifejtése az egyesen és őszinte kapcsolatok jegyében. Emellett vitás kapcsolatokat sem lehetetlen helyrehozni, hiszen alapvetően lazábban is kezelik a kapcsolatokat és nem törekednek a harmóniára mindenáron. Inkább becsülik azt, ha valaki vállalja az egyéniségét. Úgy gondolják, hogy ezzel sokkal inkább erősebb a kapcsolat két ember között, hiszen vállalja magát a másik előtt, nincs titka előtte, ez a fajta bizalom pedig inkább közelebbivé teszi a kapcsolatot két ember között, így jobban el tudják fogadni a különbözőségeket is. - Úgy tűnik, hogy a japánok gyakran "kerülgetik a forró kását", és ahelyett, hogy egyenesen és becsületesen nemet mondanának, inkább hallgatnak vagy csak mosolyognak. A kultúrák közötti kommunikációban ez sokak számára igen irritáló lehet. Mit lehet tenni ennek a problémának a megoldására?
Plusz egy nyelvezetként beépíteni a japán kommunikációban az egyenes beszédet, amivel a külföldiekkel beszélgetnének. És azt csak a külföldiek számára alkalmazni. Ez megkerülhetetlen ma már, hiszen üzletemberek egyre gyakrabban kötnek nyugatiakkal is üzletet, valamint az interneten való kapcsolatteremtés nyugati népekkel is egyre gyakoribb. - Milyenfajta többértelmű kifejezések használatosak a világ más nyelveiben?
A vélemények árnyalására a nyugati nép is képes, hiszen pozitív és negatív vélemény kifejtésére is sok szava van az embereknek, így ha akarja, egy nyugati ember is kifejezheti magát úgy, hogy nem azt mondja, hogy "ez a film rossz", hanem például "ez a film nekem nem való". De ugyanígy érzéseink "elmismásolása" az is, hogy ha azt mondjuk, hogy "nem vagyok boldog" és nem azt, hogy "szomorú vagyok". Tehát ilyenek által mi is árnyalhatjuk a mondanivalónkat. - Amikor a japánok más kultúrák képviselőivel kerülnek kapcsolatba, gyakran csak nagy nehézségek árán tudják egyenesen kifejezni magukat. A bizonytalanság és a félreérthetőség azonban igen sok problémát okozhat a kultúraközi kommunikációban. Ajánljanak néhány megoldást!
Az egyik megoldás lehet, amit már többször írtam, hogy beépíteni a japán nyelvezetbe az egyenes beszédet, és megértetni a japánokkal, hogy egy külföldivel nyugodtan beszélhetnek egyenesen, az egy nyugati ember számára nem problémás. Alapvetően a szemléletváltás segíthet ebben, de legalább ennyire fontos az is, hogy a nyugati ember is megértse, hogy egy japánnak nehezére esik egyenesen kifejezni magát, ezért ezt érdemes türelemmel kezelnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése