Ritkán írok manapság animékről, pedig a mai napig nézem őket, csak nem áll össze a fejemben olyan komplex gondolat, amit érdemesnek tartok kiírni magamból. Most sem lesz komplex, csak kiírom az érzéseimet. Nem tudom, hogy mi van velem, de az utóbbi időkben több olyan anime is megtalált, amit nem tudtam jobbra értékelni 1 pontnál.
A Suzumiya Haruhi no Yuuutsu-ról már kiírtam a gondolataimat, aztán meg akartam győződni arról, hogy miért annyira népszerű a Hunter × Hunter, de 20 rész után akkora lendülettel hajítottam ki (értsd: tettem a dropped listába), hogy kondenzcsíkot húzott maga után. Maradjunk annyiban, hogy ha van is mélysége az animének, ahogy többen is mondták, de az egész történetmenet, és az események nagyon nem nekem van kitalálva. Nem látok semmi barátságot, semmi csapatszellemet, csak néhány pszichopatát, akik vagy előszeretettel törik ki a másik karját, vagy pókerarccal hagyják a másikat veszni hagyni. Na most, lehet, hogy arról van szó, hogy aki Hunterré akar válni, annak ez az útja, meg kell tanulnia érzéketlennek lenni, de ha erről van szó, akkor nagyon nem vagyok erre kíváncsi, és nem akarok Hunter lenni. Mert nem az, hogy elgondolkodik azon, hogy morálisan helyes-e ilyet csinálni, vagy megéri-e az egész, hanem teljesen érzelmek nélkül, mint egy pszichopata. És ha erre nem volt példa 20 rész alatt (hogy hezitáljon a tettén), akkor ott az én szemszögemből nagyon komoly bajok vannak. Innentől kezdve az anime nem nekem való, és engedtessék meg, hogy kérdőre vonjam, hogy miért is van annyira magas átlaga My Anime List-en.
A másik, amit most kezdtem el, és ugyan, csak 2 részt láttam belőle, de mivel nagyon nagyon úgy néz ki, hogy az egész anime ezen a színvonalon marad, mertem neki 1 pontot adni. Ez pedig a Kono Subarasii Sekai ni Shukufuku wo! Nagyon népszerű, főleg a fiúk körében (lehet sejteni, hogy miért), de elvileg paródia akarna lenni, de hogy még mosolyra sem állt a szám, az is biztos. Mivel paródia akarna lenni, ezért maga a történet sem komoly, de a karakterek sem. Csak mivel semmi vicceset nem látok az animében, ezért nemcsak hogy nem tudom élvezni, amit látok, hanem konkrétan olyan érzéseim támadtak az animét nézve, hogy én egy semmirekellő hikikomori vagyok, akinek nincs saját élete, és mindent megnéz, ami japán animáció. Azt gondoltam, hogy minimum szünetet kell tartani animézés terén, mert ez már nem állapot. Rettenetes ez az érzés, és ha egy anime ezt váltja ki belőlem, akkor az nagyon nem nekem való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése