Mindig, amikor Békéscsabán vagyok, és előkerül egy pár régebbi relikvia, mindig elkap a nosztalgia élmény. Baby Sisters és Orsi valakinek mondanak valamit ezek a nevek? Nekem akkoriban kedvenceim voltak. Már gyerekként is kiterjesztett zenei ízlésem volt, ugyanúgy szerettem hallgatni LGT-t Zoránt, Skorpiót, mint egy pár tőlük teljesen eltérő zenét, például a fentebb említett együttest, és énekesnőt.
Csütörtökön az Üllői úti CBA Prímában láttam a kazetták között egy régebbi Pa-Dö-Dő albumot, és mivel ők is azok közé tartoznak, akiket szívesen hallgatok, így megvettem 289 forintért. Már korábban is írtam, hogy a mai napig szeretek kazettákat hallgatni, van is egy jó Sony Walkmanem, így tudom hallgatni őket, bár ma már nagyon ritkán hallgatok kazettát. Eszembe jutott, hogy van egy Pa-Dö-Dő CD-m, melyen rajta van az egyik dal Karaoke verziója (Utazz velünk), hát gondoltam, csinálok kfn-t belőle. Ha Tukeinon leellőrzi, akkor ide is kiteszem. És bár tudom, hogy nem azért csinálnak albumokat, hogy műemléket hagyjanak maguk után, de poénnak nagyon jók a dalaik, nagyon bírom őket. Ennek ellenére mégis elgondolkodtatott, hogy azért a mai zene mellett kifejezetten igényesnek számít, amit csinálnak, és akkor gondolkodtam el azon, hogy amikor gyerek voltam, akkor mennyit szidták a magyar zenét, hogy mivé fajult. És tegnap jutott eszembe Baby Sisters és Orsi, akiket anno nagyon szerettem, hát gondoltam, leszedem az albumaikat, hogy ma milyen érzés tölt el, amikor meghallgatom őket. Szerintem ilyen érzés lehet a Harry Potter könyvekben, és filmekben belelátni a Merengőbe. Nagyon-nagyon régen nem hallgattam az albumaikat, és most így újra hallgatva őket tisztára elfogott az a 11-14 éves korombeli életérzés. Jó érzés volt, ugyanakkor, ha mai fejemmel nézem, ma már egyáltalán nem ugyanaz az érzés ezeket a dalokat hallgatni, mint akkor. Azóta sok minden történt az életemben, formálódott a zenei ízlésem, azt nem mondom, hogy nem tartom jónak ezt a zenét, de ma már nem tudom elképzelni, hogy szinte csak ezeket hallgassam.
A Baby Sisters nagyon jól visszaadta azt a '90-es évek beli életérzést, hogyan gondolkodtak az akkori fiatalok, akik azért ma sem idősek, de eltelt egy pár év, ezért változtak a dolgok. A zene meg nagyon trendi volt az akkori időkben, így sikeresek is voltak. És itt gondolkodtam el azon, hogy ez a zene mai szemmel kifejezetten igényesnek számít a mai borzalmakhoz képest. De ezt már megjósolták akkor is, hogy vissza fogjuk sírni ami akkor volt. Igazuk volt. Orsi dalai még egy fokkal jobbak voltak, de róla mai fejjel az a véleményem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni, viszont az akkori divatnak megfelelően le volt egyszerűsítve az egész lénye, és azon kapom magam, hogy néhány dalszövege nagyon rossz. Érdekes, hogy ez akkoriban nem tűnt fel, de sok a ún. töltelékszó (pl. "végre már", vagy "újra már"), mindez csak azért, hogy meglegyen a szükséges szótagszám, és kijöjjön a rím. Nagyon nem szeretem a kényszerrímeket. De még a komolyabb dalszövegek tartalma nekem túlzottan egyszerű, de lehet, hogy azért, mert az élet dolgairól másképp gondolkodok. Például van az Ákossal a duettje, a 7 másodperc, ami önmagában komoly mondanivalót magában hordozó szöveget tartalmaz. De én nem tudok azonosulni vele, mert nem szeretek azon gondolkodni, hogy milyen rövid az élet, és hogy mi csak egy porszemek vagyunk a természethez képest. Nagyon szép dolog az alázat, szükség is van rá, de egy olyan dalszöveg már sokkal közelebb állna hozzám, hogy rövid az élet, ezért mindent meg kell tenni, hogy ebben a kevés időben, mely megadatott nekünk, boldogok legyünk. Visszatérve Orsira, azon azért elgondolkodtam már akkor is, hogy az "Egy csepp méz" albuma után miért állt le, és miért csak 3 év múlva jött elő új lemezzel? Erre tegnap megkaptam a választ: Mert a második albuma nem került fel a MAHASZ listára. Ja, hát milyen igaz, hogy aki nem tud jó lemezeladást produkálni, azzal megszakítják a lemezszerződést. De mai fejjel meglep, hogy nem jutott fel, mert tisztán emlékszem, hogy anno, 1998-ban sok helyen lehetett elérni az albumát, tehát egyértelműen sok volt a leszállított példányszám, és későbbről sincs arról emlékem, hogy sorakoztak volna a CD-k, és a kazetták mélyen leszállított áron, mert senkinek nem kellett. Úgyhogy érdekes, hogy legközelebb csak 2001-ben jelentetett meg új albumot, no arra már emlékszem, hogy azt adták olcsón. És mivel engem sem érdekelt már annyira a zenéje, ezért, amikor láttam olcsón, na akkor annyiért megvettem kazettán. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi volt, de párszáz forint lehetett. Mivel én magam is láttam, hogy nem volt sikeres az az album, ezért nem is vártam, hogy a jövőben jelentkezni fog albummal, és így is lett... Pedig a Ha lemegy a Nap az örök érvényű sláger. Amikor rádió szól valahol a környezetemben, a mai napig hallom azt a számot. Az első albuma sikeres is lett, ugyanis a 7. helyet érte el a MAHASZ listán, és 12 hétig volt fent.
Én akkoriban csak kazettán vettem meg az albumaikat, de azok megvannak a mai napig, felkutattam őket. Szerintem még a mai napig hallgathatók, ha visszamegyek Pestre, majd teszek egy próbát. De jó kis időutazás volt ezeket a régi dalokat hallgatni. Azért a zenében is megmutatkozik, hogy mennyivel másabb világ volt akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése