BECK

Mindig nagy buli van a karaoke teremben, amikor valamely BECK dal hangzik el. És mivel tetszett az opening, gondoltam, hogy most már nagyon ideje lenne megismerkedni az animével. Leporoltam a USTEAM-es profilomat, és leszedtem a 26 részt. Egyébként iszonyatosan meg vagyok lepve, mert amíg Mystrával laktam a XIII. kerületben, valamiért az FTP-s letöltések nagyon lassúak voltak. Szerintem valamit elállítottam, de azt gondoltam, hogy most is csak kb. 60 kb/s-sel jött le, de most 2500-zal száguldott le, így 35-40 perc alatt lejött mind a 26 rész. O_O Az animéből 4 részt láttam eddig, de már az első rész openingjéből az volt a sejtésem, hogy szeretni fogom ezt az animét, és tényleg. Teljesen a hatása alatt vagyok, már az első perctől kezdve megfogott, és ahhoz, hogy 10-es skálán 10 pontra értékeljek egy animét, ahhoz elengedhetetlen, már az első perctől fogva a hatása alá kerítsen, és azt érezzem, hogy ebből egy nagyon jó dolog fog kisülni. A BECK ilyen, és bár kicsit lassan indul be a történet, mégis minden egyes pillanatban lekötötte a figyelmemet. Mivel eléggé ismert, ezért nem mutatom be, de aki még nem látta, annak ajánlom az Animeaddicts ismertetőt. Egyébként tényleg van egy inspiráló-hatása az animének. :)

Le is szedtem az opening kislemezt a HIT IN THE USA a BEAT CRUSADERS-től. Érdekes, maga a dal annyira nem jött be, áltag japán daltól eltérően meglehetősen szövegszegény, és annak ellenére, hogy csak 2:59 hosszú, mégis unalmassá válik számomra a sok "I was made to hit in America" ismétlés. Ehhez képest engem sokkal jobban szórakoztat a ONE PIECE: BRAND NEW WORLD dala. Az opening erejéig viszont nagyon jó.

És leszedtem a Live actiont is, és nemrég végignéztem. Érdekes, hogy egy átlag live action-höz képest személyes meglátásom szerint lényegesen jobb a színészi játék. Példáu a Nana Live Action ilyen téren hagyott némi kívánnivalót maga után, főleg Oosaki Nana színésznőjének játéka, de a BECK esetében nagyon rendben voltak a színészek. Ami viszont nagyon meglepett, hogy sokkal több a slice of life, mint az animében. Koyuki az animében is elszenved ijimét, de hogy megverjék az osztálytársai, arra nem volt példa. Egyébként durva volt ezeket a jeleneteket látni. Nem azért, mert annyira érzékeny lennék, hanem mert szembesülni azzal, hogy ez a mentalitás Japánban teljesen általános. Aki más, mint a többi, azt kiközösítik, kigúnyolják, rosszabb esetben megverik. És akik ezt lelkileg nehezen viselik, azok kizárják magukat a szociális életből, hikikomorivá válik. Ezért is készítenek több ilyen animét, ahol a nem annyira szépfiú, esetlen főszereplőt kiközösítik, de ő ennek ellenére sem adja fel! Azt akarják érzékeltetni, hogy mindenki tehetséges, és mindenki értékes. És tényleg nem szabad feladni, még akkor sem, ha minden veszni látszik. Mert ami még csak veszni látszik, az még nincs elveszve. Azért még érdemes harcolni. Hát ahogy elvesztette a filmben Koyuki a gitárját, hát tényleg ember legyen a talpán, aki ezen után feláll lelkileg! Érdemes megnézni.

De nem értem, hogy akarták belesűríteni a manga 34 kötetének a történetét 26 részbe, pláne úgy, hogy a manga még csak a felénél járt akkor. Olvasni is kéne, csak nem nagyon szeretek online olvasni mangát, mert ahhoz gép előtt kell ülni, de eredeti kiadványt akár villamoson, és metrón is lehet olvasni. De lehet, hogy ha megnéztem az animét, szakítok ezzel a buta hagyománnyal. ;)