Hát akkor ha már végigvittem az Ocarina of Time-ot, szabad a vásár, mi is lehetne a következő? Naná, hogy a nemrég megvásárolt Four Swords Adventures! Nagyon kíváncsi voltam, amikor a Tavaszi BigN talin a Szabolcscsal végigvittük a GBA-s Four Swordsot, az nagyon tetszett, nyilván ennek egy továbbfejlesztett változatáról van szó! És igen! Egyetlen egy érdekességgel: A pályák tiszta Link to the Pastesek! Ebből látszik, hogy a LttP egy alternatív folytatása a FSA. Minden olyan, mintha a Link to the Past 2 lenne, csak annyi, hogy grafikailag bár maradt a régi felülnézetes, de a mozgások GC-szintűek. És maga a játékmenet? Hihetetlen élvezetes! Nyilván nem ér fel egy OoT-vel vagy egy TP-vel, de hihetetlen szórakoztató! És nem is kell komolynak lenni! Most végigvittem az első Levelt. Az első Levelnek három része van: Lake Hylia, Cave of No Return és Hyrule Castle. Az elején ki kellett tapasztalni, hogy hogy mennek itt a dolgok. A pózolgatás nagyon tetszik, ez nagyon hasznos! Mert a nagy köveket, ha egymás mellé állítjuk a Linkeket, akkor el tudjuk mozgatni azokat. Meg még az nagyon aranyos, hogy mindegyik Linknek más hangmagassága van. A Piros Linknek a legmagasabb, utána jön a Zöld, majd a Kék, és a Lila. Neki már ilyen tipikus “nagymenő srác” hangja van. XD Voltak elakadások, pl. a nyíl megszerzése, meg a Hyrule Castle-ben itt-ott. A főellenség Phanton Ganon volt. Mint az Ocarina of Time-ban… Szerintem teniszvilágbajnok akar lenni -_-‘ Aztán a megsebeztük, akkor kell kardozni. Könnyű volt kivégezni, és vége az első level, az első bölcs ki van szabadítva. Még 6 bölcset kell kiszabadítani, úgyhogy megeshet, hogy 7 világból áll a FSA. De nagyon jó játék, élvezetes!
2008. június 30., hétfő
Harangoztak!
Ma legyűrtem Ganon templomát, és kivégeztem a dögöt! Megmondom őszintén, hogy egy kicsit azért sajnáltam Ganont, amikor Link beléadta a kegyelemdöfést, de aztán ráeszméltem, hogy az, amit Hyrule földjén csinált, az semmi ahhoz képest, amit ő elszenvedett. A második végigjátszásra, amikor néztem az ending videót, tűnt fel, hogy Talon és Ingo együtt táncol. XD Hát igen. Volt humorérzékük a játékkészítőknek, bár az az egy nem tetszett, amikor a Twinrova megölése után, ahogy veszekednek a boszorkák, azt elviccelték. Nem vagyok biztos abban, hogy az ott helyén való. Egyébként még egy valamin elgondolkodtam: Hogy az eredeti N64-en a ládákon, ajtófélfákon, meg egyéb helyeken félhold van, GC-n és Virtual Console-on, mert átrajzolták Napra. Az a fajta félhold van az N64-esben, ami Törökország zászlaján is látható. És eléggé megfeddték a játékot, hogy hogy kerül egy játékba vallási dolog. Mondjuk én nem tudom. Lehet, hogy Japánban nincs nagy jelentőssége a félholdnak, de ha világszerte kiadják a játékot, akkor nem létezik, hogy nem gondoltak volna arra, hogy a vallási elemek miatt támadni fogják a játékot. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy nem tudják, hogy a félhold bizonyos közel-keleti vallások szimbóluma. A másik amiért állítólag szót emeltek, az a Shadow Temple-ben található forgó kasza, melynek a tengelyén egy ember áll, és sokan felháborodtak, hogy a kaszást szimbolizálja azt. Holott tudjuk, hogy a kaszás a halálnak a jelképe, és hogy hogy kerül bele ilyen brutális dolog a játékba! Tessék szétnézni más játékokba, majd megtudják, hogy mi a brutális!
Még egy kérdés merült fel bennem az ending videó nézése közben: Köztudott, hogy Ganondorfot felnőttként öljük meg, és az endingben visszamegyünk a gyerekkorba. Csak azon gondolkodtam el, hogy mi van gyerekkorban? Elvannak azzal a tudattal, hogy Ganondorf ámokfutása “csak” 7 évig fog tartani? Mert más teóriát nemigen tudok elképzelni. Az meg már csak nem lehet, hogy a felnőttkori harc a múltra is kihat. Az biztos, hogy amit látunk az endingben a bulit, az még felnőttkorban van.
Hát akkor ennyi… Az egész játékban 4× haltam meg. És ezzel be is zár az Ocarina of Time mókatára… egy időre. Ha valakinek esetleg kérdése van, nem tud valamit, elakadt, az nyugodtan szóljon, és megpróbálok segíteni!
Mai nap "termése"
Ma végigvittem a Shadow Temple-t és a Spirit Temple-t. A Shadow Temple előtt persze a Kakariko Wellt csináltam meg. Ment, mendegélt, csak az volt a rossz, amikor már többedjére leestem, és vissza kellett mászni. De könnyedén meglett az Igazság Lencséje. Aztán be a Shadow Temple-be. Magán a Dungeonön viszonylag könnyen végigmentem. Az volt a vicces, amikor a bitófás résznél ugye meg kell küzdeni egy Stalfossal. És többször leesett. Aztán amikor utoljára szálltam szembe vele, akkor már én "provokáltam le" a szakadékba. Jó buli volt. A hajón most önnyedén végigmentem. Emlékeztem arra, hogy elsőre mennyire nem ment. Aztán még egy érdekességet tapasztaltam, amit eddig nem láttam. Van a Wallmaster, aki nem a plafonról esik le, hanem akit, ha megkardozunk, és megöljük, akkor három kicsi kézre "bomlik". Volt olyan, hogy elkapott az egyik, és azt tapasztalom, hogy amelyik kéz elkapott, az visszanő. Hogy ez most hogyan, miért... Soha életemben nem láttam ilyet, amióta OoT-zek. Aztán még Bongo Bongo megölése okozott komoly fejtörést. Nagyon nehéz volt belejönni, hogy először a két kezet, majd elővenni az Igazság Lencséjét, majd a szemét kell megnyilazni, majd azt kardozni. El is szenvedtem a második halálomat. Aztán mentem is a Gerudo Valley-be. nagyon vártam, mert tudtam, hogy imádom, hogy Spirit Temple-t és alig vártam, hogy bent legyek. Na, kiszabadítom a négy ácsot, megszerzem a Gerudo's Training Groundban a Jeges Nyilakat, átmegek a homoksivatagon, és bemegyek gyerekként, és felnőttként. De most valami nagy baj történt. Ugyanis amennyire élveztem elsőre a Spirit Temple-t, most legalább akkora szenvedésnek éltem meg. Gyerek Linkként végigmenni még nagyon jó volt. Csak felnőttként két komoly elakadásom volt. Először ott a falnál, amelyek részei jobbra-balra mozogtam. Hiába ölök meg mindenkit, még úgy is baromi nehéz felmászni. A másik komoly elakadásom akkor volt, amikor a szobrokat kellett rábírni arra, hogy álljanak rá a kapcsolóra, amíg kimegyek. Arra mondják azt, hogy a puszta szerencsén múlik. Aztán meg a főellenség is nagyon nehezen sikerült nekem. Nagyon nehezen ment a tükrözés. És sajnos el is szenvedtem a harmadik halálomat. Navi iszonyatosan hátráltat. És hiába nyomkodtam a Z-gombot, nem tudtam kitérni előle. Ettől lettem kishíján idegbajos. Marha nehéz volt. Aztán Twinrova az már jó volt, az már ment. Az energia begyűjtése a tükörpajzsba. És végül meghalt. De ezt nem így kellett volna. Rossz érzéssel álltam fel a gép mellől. Nem tudom, hogy lehet, hogy túl sokat vártam, vagy nem tudom, de hogy most korántsem volt annyira jó a Spirit Temple-ben lenni, ez biztos! Na sebaj, majd máskor! Holnap kivégzem Ganondorfot!
2008. június 28., szombat
Kész a Water Temple!
Két és fél óra leforgása alatt megcsináltam a Water Temple-t. Olyan kellemes feszültség járt át, mindvégig nagyon élveztem! És én így másodjára azt mondom, hogy ha valaki nem idegesíti fel magát azon, hogy hányszor kell cipőt váltani, meg hogy többször kell végigmenni, annak egy nagyon élvezetes kalandban lesz része. És nem hiába Water Temple a neve, az egész kalandnak olyan kellemes sodrása van, lassan, de biztosan haladok. Gond akkor van, amikor valaki otthagy mondjuk egy kulcsot. Ez kétszer fordult velem elő. Na akkor visszamenni a 2. emeletre, ott megnyitni addig a vizet, majd fel a 3. emeletre, és megnyitni ott is a vizet, elmenni a kulcsért, és szépen visszaengedni a vizet, és aztán mehet minden tovább. Meg arra is rájöttem, hogy miért nem tudtam rendesen használni a víz alatt a Hookshotot, amikor először csináltam. mert nem szabad kapkodni, és agyba-főbe nyomkodni a Hookshot gombját. Egyszer kell, és csinálja a dolgát. Meg a Dark Linkes csata volt még egy kicsit durvább. Már meg van duplázva a varázserőm (nagyon fontos itt!) és így 8× tudtam felhasználni ellene a Din's Fire-t és még ez sem volt elég! Után egy pár kalapácsvetés, és végül az ölte meg. Aztán a főellenség, Morpha sem volt annyira vészes. Bár voltak nehezebb pillanatok, sőt egyszer el is kapott, de végül én győztem. De nagyon szerettem csinálni! És az elhalálozási arányom még mindig 001. Egyébként nagyon vicces, hogy maga ZeldaWiki írta azt, hogy a Water Temple a 3D-s Zelda Dungeonök közül a legnehezebb. Olyan téren nehéz elsősorban, hogy egyszerre sokfele lehet menni, de következtesd ki, hogy merre kell valójában továbbmenni. De a ZeldaWIkiben mindegyik Dungeonról van térkép, azokat érdemes nézegetni, mert még a sorrend is oda van írva.
Aztán még van feladatom, mielőtt továbbmegyek a Kakariko Wellbe. Először a Tüzes Nyilakat szerzem meg, majd egy pár Heart Piece-t. Ezután veszek egy pár varázsbabot, hogy el tudjak érni egy pár magasban lévő Heart Piece-t, meg a Biggoron Swordot is jó lenne megszerezni. De nem ám azt, amelyiket a Goron adja és mindig eltörik. hanem amelyiket olyan nehéz megszerezni. Úgyhogy megvan holnapra a programom. Ezek után jöhet a Kakariko Well, Shadow Temple, majd buli a Gerudókkal, és végül a Spirit Temple.
Tűz és jég
Ma éjjel igen keveset aludtam, és reggel sem voltam fáradt, hát gondoltam, nekilátok a Fire Temple-nek. Szerettem ezt a helyet, most sem volt ez másképp. Tetszett, hogy ki kellett szabadítani a Goronokat. Amúgy az egész Fire Temple simán ment, egy komoly bukásom volt, amikor mentem volna a kalapácsért, és az 5. emeletről elzuhantam a 3. emeletre. De amúgy simán ment. Emlékeztem arra, hogy Volvagiára milyen módszert dolgoztam ki, és így sikerült megölni, bár sebzést azért kaptam. De Darunia is kikerült a bölcsek közé. Ha engem kérdeztek, a legbutább bölcs, de ez most lényegtelen. ^^' De egyből mentem is a Zora's Fountainon keresztül az Ice Cavernbe. Ez egy mini Dungeon, az a lényege, hogy megszerezd a vascipőt. Amúgy ha mindent tudsz, max. fél óra alatt végig lehet vinni. És itt is megszereztem a Heart Piece-t, mert a Zora's Fountainben is, ami volt, így már csak egy szívnegyed kellett a 10 szívhez. Visszamentem gyereknek, és bementem a Kakariko Village-ben a szélmalomba, és bumeránggal megszereztem az eltékozolt szívet (kösz Young Link) És így lettem 10 szíves. Aztán mentem is azonnal a Water Temple-be. Borzalmasan izgultam. Minden egyes érzés visszajött a Dungeon kapcsán, hogy mennyire nehéz, és hogy a főellenségnél meg eltőrt a mécses nálam. Nem is az a baj, hogy ennyire nehéz a Water Temple, hanem az, hogy mindezt egy hisztis kislányért tesszük! Nem volt valami kedves a Jabu Jabu's Bellyben, emlékezhetünk rá. -_-' De hogy Morphánál majd ne érzékenyüljek el, ezért a sarokbaszorítós módszert fogom alkalmazni!
Forest Temple
Hát akkor kezdődjön az igazi nagy kaland. A Forest Temple az első, amit meg kell csinálni. Vagyis hát nincs ez előírva, mivel nem lineáris a játékmenet, de én szeretek sorrendbe menni. Még tegnap átgázoltam a Moblinokon. Annyira nem volt azért könnyű, pláne az utolsónál szenvedtem, aki csapta a földet. De sikeresen bejutottam az első templomba. Marha jó hely, az ötletessége miatt szeretem elsősorban! Néha visszafele kell menni ahhoz, hogy előrébbjussunk. Meg az a nyakatekert út nagyon jó ötlet volt! Most képzeljétek milyen lehet a valóságban egy ilyen út, amelyik eltekerődik! Az volt nagyon durva, amikor van az a kis hely, amikor jön Wallmaster. Láttam, hogy van egy kulcscsal lezárt ajtót, amit egy kis rés határol, azt hittem, hogy ott majd jól nem tud magához venni a Wallmaster. Hát dehogynem! Úgy megijedtem, hogy nem igaz! Vissza az elejére… Még az a szerencse, hogy minden úgy maradt, ahogy otthagytam, mert azok a nagy kockák mozgatása eléggé időigényes feladat. De az egész összességében nagyon élvezetes volt! Az a zene! Már írtam róla korábban! Nagyon lejön a hangulata! Meg az is nagyon tetszett, hogy a szellemeket vissza kellett küldeni a helyére. Aztán a végén a fal mozgatása is nagyon jó dolog. És a Phantom Ganon, a főellenség. Az tök vicces, hogy festményről festményre ugrál. Kettő van, egy hamis meg egy igazi. A hamis az tiszta fekete. No most egyszer jól összetévesztettem őket, és tévedésből a hamisat nyilaztam meg, az igazi meg jól lebántott. Aztán amikor már elég nyilat kapott, leszállt a lóról, és jött a neheze. Amikor teniszezni kell vele. Elég nehéz volt eleinte kiszámítani, mert volt olyan, amikor nagyon későn juttattam vissza hozzá az energiagömbjét, és engem sebzett. Még jó, hogy hoztam magammal tündéreket. Háromból kettő rendre el is ment. De aztán felvettem a végére a ritmust, és végül én győztem, így Saria szabad lett. Holnap Epona kiszabadításán fogok ügyködni. Meg nem ártana még három szívdarab, mert most van 8, a Fire Temple-ben kapok ugye még egyet, az 9, és szeretnék a Water Temple-be 10 szívvel menni.
2008. június 27., péntek
Vége a gyereknapnak!
Az Ocarina of Time-ban. Nagyon jó érzés N64-en játszani a játékot, hisz mégiscsak ez az eredeti kiadás. Most próbálom megvalósítani azt a célt, hogy minél kevesebbszer meghalni. Az első 2 Dungeonig sikerült is. De az első kettő amúgy is rém könnyű, az a célja, hogy bevezessen a játékba! De az Inside Jabu Jabu's Bellytől már féltem, mert emlékszem, mennyit szenvedtem vele, mire kitapasztaltam a dolgokat! És hát meg is haltam egyszer. De nem is teljesen az én hibámból. Az volt a helyzet, hogy annyira rossz már a szürke controllerem analóg karja, hogy Link nem tud elég gyorsan menni. Ez olyan komoly probléma nem volt eddig, de a 3. Dungeon mini-bossánál jelentkezett a probléma elég keményen. Aki ismeri a Big Octóval való harcot, az tudja, hogy iszonyatosan nagy precizitást igényel a mini-boss. Elég egy apró baki, és nagyon nehéz visszavenni a ritmust. Az a lényeg, hogy egy kis körteremben vagyunk, és ennek a közepén forog egy körplatform, szélén tüskékkel. És a Big Octo körülötte forog. No most, nekünk az a feladatunk, hogy a hátulját a bumeránggal megsebezzük. Hogyan érhetjük el ezt? Nos a titok nyitja a következő: Mi egy kicsivel gyorsabbak vagyunk Big Octónál, ezért nekünk kell üldözőbe venni őt, és amikor már eláég közel vagyunk hozzá, hogy Navi jelez, akkor elő kell venni a bumerángot, és a hátának hajítani, majd ha meg van sebezve, akkor meg kell kardozni. No már most a szürke controlleremmel nem tudtam lépést tartani, és Big Octo mindig megelőzött, ami az életembe került. Úgyhogy váltottam a fekete controlleremre. Ennek még viszonylag ép állapotban van az analóg karja, ezzel már ment. Aztán a főellenség, Barinade, nagyon izzasztó! Az az igazság, hogy a mai napig nem tudtam kilogikázni, hogy mikor sebződik meg, és mikor nem. Arra rájöttem, hogy ha körbe-körbe megyünk körülötte, akkor nem ér el az áramütése. De végülis nagy nehezen sikerült megölni! Na aztán nyomás az Idő Templomába, eljött az idő! Megvan a három spirituális kő, itt az idő a felnőtté válásra. Miután ez megtörtént, utána mindenképp a Kakariko Village-be javasolt menni, azon belül a temetőbe. Mert az eltelt 7 év alatt meghalt a sírásó Dampé. És ha bemegyünk a sírjába, akkor verseny elé állít minket, és a nyereményünk egy Hookshot lesz! Ugye ecsetelnem sem kell, hogy ez mennyire fontos? Aztán a szélmalom tetején meg lehet szerezni a negyedszívet! NEKEM NEM SIKERÜLT!!! T_T Félreugrottam! T_T Ha meg nem sikerült, akkor vissza a sírba, és végigmenni az utat. Hát köszönöm szépen, nem képek belőle -_-' Inkább otthagytam. Irány a Lost Woods, megtanulni a Minuet of Forest (ha valaki tud magyar megfelelőt a "Minuet" szóra, az közölje már velem, mert a szótár semmit nem adott ki) dalt, és irány az Forest Temple! Nagy buli lesz!
2008. június 24., kedd
Aki szelet vet, Zeldát arat!
Szólt az 576 Konzol 2003. májusi számának címlapja, ahol a Wind Wakert mutatták be. Azt hiszem, hogy ez az én esetemre igaz, mert hogy mire vagyok képes néha, sokszor még magam is meglepődök. Voltam ma Pesten. Először mentem a Móricz Zsigmond körtérre, mert ott beszéltem meg egy Vaterással egy találkozót. A Golden Sunt vettem meg tőle 1900 forintért. Annyiért bőven megérte. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már Budán vagyok, akkor meglátogatom a Budai Game Parkot. A srác, akivel üzleteltem, segített eligazítani, és odavezetett a 61-es villamoshoz, az visz a Csörsz utcára a MOM parkhoz. Odaértem, de hogy hol vagyok, azt nem tudtam ^^' Budapestnek már elég sok szegletét bejártam, de ezen a részen speciel még nem voltam. Hát akkor ugorjunk fejest az ismeretlenbe! Nem idegen számomra a szituáció, mert tavaly nyáron úgy voltam legelőször Debrecenben, hogy soha előtte nem voltam a városban. Na gondoltam magamban, szétnézek. De hol is kezdjem? Még szerencse, hogy volt a közelben egy térkép, az segített eligazodni, és annak segítségével rengeteg sok helyen jártam Debrecenben, tetszett a város! De visszatérve Budára. Hát jó zajos a 12. kerület! Először a MOM parkban kerestem a Game Parkot, de ott nem volt. Aztán elindultam a Déli Pályaudvar felé. Nem voltam biztos abban, hogy jó irányban megyek, de ott cigarettázott egy banki biztonsági őr, gondoltam megkérdezem tőle, de neki halvány lila gőze nincs arról, hogy mi az a Game Park. De mondta, hogy itt van a MOM Park recepciója, hátha a csaj tud segíteni. Megyek is hozzá, ő meg nem hallott még GÉN parkról. Én megölöm! T_T Nem genetikus vagyok, hanem Zelda fan! De azt tanácsolta, hogy induljak el a Déli Pályaudvar felé, mert sok shop van arrafele. Hát mondom magamban jól van, legfeljebb, ha nem találom meg, akkor felszállok a kettes metróra, és a Keletinél levő Game Parkot látogatom meg. De úgy döntöttem, hogy mégse arra megyek, mert még nem jártambe a teljes környéket. Kizárt, hogy a levegőben lenne az a Game Park! Egyébként még az a szerencse, hogy nagyon jól bírom a hőséget, tényleg nem zavart engem az a 37°C, ami a levegőben uralkodott. Inkább a nagy táskám amortizált le. Volt vagy 20 kiló, és három órás séta után már nem tudtam jó fogást találni rajta. Na biztosan nőtt vagy 2 centit a bicepszem ^^' Aztán amikor már minden kötél szakadt, felhívtam a Norbit, hogy mégis hol van. Ő nem tudta elmagyarázni, de ott volt a Truner, és ő elmondta. Ezúton is köszönet érte neki! Úgyhogy elindultam a jó irányba. Közben már untam a város zaját, és elővettem az MP3 lejátszót, és elindítottam az R.O.R/S zenét (ez egy JPOP együttes, igényes discozenét művelnek). Így már jobban esett a séta. Odamentem a Csörsz utcára, de nem találtam meg a Game Parkot. Utólag tudtam meg, hogy rossz oldalon mentem, mert nem a MOM park oldalán van a Game Park, hanem vele szemben, a CBA mellett. Hát CBA tábla még hírből sem volt a környéken. Aztán amikor ránéztem az órámra, és láttam, hogy 18 óra van, úgy döntöttem, hogy feladom a keresést, mert ennek így nincs értelme. Inkább a biztos Keletibe megyek, mielőtt bezár (19 óra). Úgyhogy fel a 61-es villamosra, onnan a hetesre (nem volt türelmem megvárni a piros hetest), aztán azzal kiértem a Keletihez. Időm az volt bőven. Kínálat az volt! Egy kicsit nagyon elkényeztettem magam, és végül megvettem GC-re a Four Swords Adventurest, 10990 forintért, még a nagy doboza is megvolt, csak a GBA kábel nem. Pluszban találtam egy Ocarina of Time-ot Nintendo 64-re, csak maga a kazetta, 5000 forintért! Hát nem bolondultam meg otthagyni a világ legjobb játékát! Ráadásul korábban mondták a Game Parkban, hogy nekik nagyon ritka az OoT. Nem csodálom. Ki az a hülye, aki egy ilyen csodától megválna? Azt már tényleg kezeltetni kéne ^^' Úgyhogy végül 15990 forintot hagytam ott. Alig vártam, hogy hazajöjjek. Még az volt a szerencse, hogy a Békéscsabai vonat pontosan indult. Elég ramaty napja volt a MÁV-nak. A vonatok 75%-a késve indult, vagy érkezett, sőt volt olyan, amelyik el sem indult. Hatalmas tumultus volt a Keletiben. A legextrémebben az Egerbe közlekedő vonat járt, 180 perc késéssel indul el. Valami hatósági intézkedésre hivatkoztak. Szerintem egyszerűen csak nem bírja a sín ezt a nagy hőséget. Szóval nagyon jól jártam a pontos indulással, és rendre meg is érkeztem. És ki is próbáltam a Four Swords Adventurest. Első benyomások? Érdekes. Nem az a komoly Zelda, de ezt mindig is tudtam róla, de ez így is megnyerő! Nagyon jó játék, nekem tetszik! Ez a játék ékes példája annak, hogy nem a grafika számít, hanem a játékélmény. Grafika alapján akár SNES-re is elmehetett volna. De kit érdekel, amikor egy ilyen jó játékkal van dolgunk? Az Ocarina of Time esetében meg arra voltam kíváncsi, hogy mennyivel másabb N64-es Controllerrel kezelni a játékot, Rumble Pakkel a hátuljában. Nekem jobban tetszett. Bár Link járásán látszott, hogy már eléggé le van amortizálódva az analóg kar, de azért jól ment. Itt is végig fogom játszani!
2008. június 20., péntek
Új Zeldás honlap a linkek között
Néhány 576 fórumos gondolt egyet és csinált egy Zeldás honlapot. Szerintem nagyon jó lett, csak nagy kár, hogy félbemaradt. Az egyik 576 fórumozó "bm" valami olyasmit mondott, hogy elveszett a motiváció...
Hát igen. Nagy felelősség már önmagában egy honlapot csinálni, Zeldás honlap esetében külön igaz az a mondás, hogy nagy fába vágja a fejszéjét. Mert a Zelda (hála Istennek) hardcore franchise (nagyon remélem, hogy az marad) és nagyon nincs is miről írni, csak információk, tudnivalók, esetleg egy-két érdekesség, végigjátszás, tippek-trükkök. És nem árt egy kis fogalmazó-készség, hogy az iromány érdekes legyen. De azért raktam ki az oldalt, mert ami kint van, az nagyon jó.
Egyébként még én magam is gondolkodtam, azon, hogy mi lenne, ha készítenék egy Zeldás oldalt, de elvetettem az ötletet, mert még nincs meg az a tárgyi tudásom, ami egy nagyon jó oldalhoz szükséges. És a GPortálos oldalak 80%-ától a falra tudok mászni, és nem a GPortál sablontól, mert azt is meg lehet nagyon jól csinálni, hanem a belső tartalomtól. Szóval lehet, hogy majd én is csinálok majd egy oldalt, ha meglesz a tudásom, de pl. végigjátszást írni is nagyon nagy munka.
Ezért is döntöttem egy blog írása mellett, mert itt nyugodtan vehetem személyesre a figurát, nincsenek olyan nagy kötöttségek. A többit majd meglátjuk.
Ja, és a weboldal címe? www.hunzeldaworld.atw.hu
2008. június 19., csütörtök
The Legend of Zelda: Dungeonök és főellenségek nehézségi szintjei
- The Eagle: 1/10 – Egyszerű bevezető a játékba. Semmi nehézség, még titkok sincsenek benne.
- The Moon: 3/10 – A bumeráng megszerzése okozhat nehézséget, de meg lehet csinálni.
- The Manji: 3/10 – Az egyik legnehezebb ellenség itt jön fel, de ha megerősítjük a kardunkat, akkor könnyű lesz.
- The Snake: 5/10 – Mostantól kezd nehezedni a játék.
- The Lizard: 8/10 – A varázsfuvola megszerzése nagyon nehéz lesz.
- The Dragon: 9/10 – Potion nélkül szinte lehetetlen.
- The Demon: 6/10 – Egy kis lazítás a sok nehézség után.
- The Lion: 10/10 – A legdurvább és a legnehezebb.
- Death Mountain (Spectacle Rock): 7/10 – Nem kell megijedni tőle, korántsem annyira nehéz. Az a legfontosabb, hogy nem szabad eltévedni, mert nagyon nehéz visszatalálni a jó útra.
Most így visszagondolva, azért voltak nehézségek, volt olyan, amit kegyetlenül megszenvedtem, de hihetetlen élvezetes! És bár lehet, hogy egyhangúnak tűnik, hogy egyik teremből a másikba szinte ugyanaz van, de mégis van egy hangulata a játéknak, ami nagyon élvezetessé teszi a kalandot.
Most lássuk a főellenségeket:
- Aquamentus: 3/10 – Vigyázni kell, amikor tüzet köp, egyébként elég csak megkardozni.
- Dodongo: 2/10 – Bomba nélkül nem is érdemes bemenni, mert csak azzal lehet megölni. Amúgy végtelenül könnyű.
- Manhandla: 1/10 – Ha jó helyre rakjuk a bombát, egyből meghal.
- Gleeok: 7/10 – Ez az egyetlen főellenség, ami komoly nehézséget okozhat, mert ha a három fejéből egy meghal, akkor az felszáll, és felülről sebez minket.
- Digdogger: 3/10 – Ha megfújjuk a varázsfuvolát, onnastól kezdve gyerekjáték lesz az egész!
- Gohma: 6/10 – Elég nehéz eltalálni a szemét, de viszonylag hamar meghal.
A hetedik Dungeonban Aquamentus és a nyolcadik Dungeonban Gleeok a főellenség, amelyek nehézségei vonatkoznak a fentebb leírtakra, nem nehezebb.
- Ganon: 10/10 – Elég nehéz megtalálni a gyenge pontját, de akinek sikerül, az könnyedén megöli.
Majora's Mask teszt
Ahogy ígértem korábban, bescannelem, és kirakom a Nintendo Official Magazine 2000. decemberi számában megjelent Majora's Mask tesztet. Hát akkor íme:
A címlap:
És itt van maga a teszt:
A nagy találkozás!
Mindenek előtt elnézést kérek, hogy nem írtam egy pár napig, de nem vettem elő a Zeldákat, és nagyon nem is volt miről írnom, de most újra itt vagyok ^^'
Ismét elővettem a Twilight Princesst. És harmadszor is megszereztem a könnycseppeket a Lake Hylia-Zora's Domain vonzáskörzetben. Ez sokkal élvezetesebb volt, mint a Kakariko Village-es. Tetszett, hogy a legkülönbözőbb helyeken voltak a könnycseppek, szinte az egész terepet be kellett járni. Nagyon érdekes volt a nagy bogár, egy kicsit megizzasztott, de aztán rájöttem, hogy kell megölni, és én arattam sikert. Aztán egy elég meglepő dolog történt. Amikor ismét visszakaptam az eredeti alakomat, akkor bejött egy ilyen Ocarina of Time-beütésű videó, ahol bemutatták, ahogy Din, Nayru és Farore megteremti a Triforce-t. De viszont egy elég érdekes dologról beszélt. Nagyon félnek, hogy eljön egyszer az az idő, amikor mindenki gonosz lesz, és a Triforce-ot is beszennyezi a gonoszság. És Ilia és Link volt egy idillikus jelenetben, és Ilia egy pillanatra elveszti a fejét, és a kezében lévő kést Link felé tartja (Volt is ilen Inuyashás feelingje a dolognak, amikor Naraku elátkoz valakit, pont ez a szituáció) de Lin a kardjával félreállítja, de mindketten gonoszok lesznek. És velük szemben áll három Dark Link akik "elátkozták". És hogy a Dark Linkek hozták rá az alkonyt Hyrule földjére. Nagyjából ennyit vettem ki a történetből, de ha valaki érti, hogy miről van szó, az ugyan pontosítson ^^'
Nagyjából ez a kép jelent meg. ^^'
Rám jött a Majora's Maskozhetnék. Nemrég végighallgattam az OST-t, és nagyon tetszett. Már a zenén keresztül is lejött, hogy ez egy nagyon sötét hangulatú játék hát még milyen lehet játék közben. Jövő héten jön Norbi barátom egy pár napra, szerintem kölcsönkérem tőle a Majora's Masket és az Expansion Paket. Aztán meglesz a blognak a Majora's Mask rétegje is.
2008. június 14., szombat
Zelda II – Irány megtörni az átkot!
Most, hogy végigjátszottam az első Zeldát, úgy döntöttem, hogy ráállok a Zelda II-re. Az első Dungeont már rég megcsináltam, de azt is hogy? ^^' Már szinte a lófejű főellenség engedte, hogy hadd nyírjam ki ^^ Tényleg nagyon komolyan mondom, minden egyes dungeon végigcsinálása a Zelda II-ben felér egy külön végigjátszással. És hogy hogy alakul a játék? Az függ az ügyeeségtől és sok múlik a szerencsén, és szerintem sokak emiatt nem szeretik a játékot. Mert amikor mész a térképen, akkor néha megjelennek ilyen fantomok a képen. Ügyesség múlik azon, hogy kikerült őket, és szerencse, hogy lehetőleg a könnyebbet kapd meg. Aztán meg az is nehézség, hogy ha elvész mind a három életed, akkor kezdheted elölről, mintha semmi nem történt volna. Egyébként már a 2. Dungeont nyomom, a Swamp Palace-t. Már az is nagy dolog volt, hogy megszereztem a kesztyűt, mert 2 olyan Iron Knuckle védte, akik kegyetlen nehezek ebben a játékban, mert nekik is van pajzsuk. Sőt, nemcsak van, hanem fel-le mozgatják is, és nagyon nehéz még csak megsebezni is őket, nemhogy megölni. De túl vagyok rajta. Most egy kis könnyebbség az, hogy nem kell oda többet menni, nagy rövidítés. Szinte már csak egyenes út vezet a főellenséghez. De mire oda eljutok... És lehet ki is kell tapasztalni, hogy hogy kell megölni. Nagyon remélem, hogy lehet használni a Shieldet.
2008. június 13., péntek
The Legend of Zelda – VÉGIGJÁTSZVA!!!
Alig hiszem el, hogy sikerült! A 9. Dungeon egyáltalán nem nehéz! Egyedül a piros gyűrű és a kék nyíl megszerzése volt necces, de sikerült. És Ganont elsőre megöltem! Miután kitapasztaltam a lényeget. Szerintem nagyon könnyű! Mindig négy felől tüzel, és ugyanarról a négy helyről felváltva. És ki kell választani egy helyet, ahová várod, hogy tüzelni fog! És ha odaér, akkor kell megkardozni. Az egyetlen nehézség a buliban az, hogy még azelőtt kell megkardozni, mielőtt tüzelne. És ha négyszer sikerül, akkor hal meg, és megkapjuk a Triforce of Powert, és meg mentettük Zeldát. Persze a meglepetéseknek itt sincs vége Amikor eljutottam Zeldához, azt hittem, hogy egyenes út vezet oda, de tüzek állják az utamat. Még szerencse, hogy elég megkardozni őket, de megijedtem, hogy úristen, mi jöhet még? De amikor előrántottam a kardomat, akkor jöttem rá, hogy semmi vész És végigment. A 2nd Questet majd egyszer megpróbálom. De előbb talán inkább a Zelda II. Mert annak a nehézsége egy 3rd Questtel egyenértékű T_T
The Legend of Zelda – Irány Ganon!
Na végre, megvan a 8. Dungeon! Nem volt semmi! De hála Young Linknek sikerült megcsinálni! Azért hála neki, mert megmondta, hogy 250 rúpiáért lehet venni kék gyűrűt, amivel feleannyit sebződök. Így… Nem mondom azt, hogy könnyű volt, de lényegesen könnyebb. Aztán a főellenség meg semmi! De nem ez az első dungeon ebben a Zeldában, ahol a főellenség a legkönnyebb rész. Itt inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy eljuss oda! Így végül dupla potionnel sikerült! Aztán megnéztem a 9. Dungeont! Húú, de menö zene! :-O Sötét hangulatú, érezteti, hogy mindjárt itt a vég! A mindent elsöprő végső harc! Nagyon várom a Ganonnal való harcot! Nekem tökre tetszik, hogy hogy eltűnik, tüzet köp, és az alapján kell megtalálni. És ha megvan, belékardozni, majd nyilat neki! És ezt négyszer! Nagyon kíváncsi leszek! Most mennem kell mosogatni, de ha végeztem, akkor addig fel nem állok a gép mellől, amíg ki nem végzem!
2008. június 10., kedd
2008. őszi AnimeCon - Tervek lefújva
- Túl sok a Naruto fan, és marhára idegesítőek. Amikor a nagyteremben egy-egy AMV alatt felvillan egy-egy Naruto jelenet, és egyből felsikongatnak. Borzalmas... De az egész sikongatás nagyon ellenszenves dolog számomra. Én, amikor a kedvenc animémből, a Kaleido Starból láttam AMV-t, akkor eszembe nem jutott sikongatni, meg üvölteni. Csendben, csodálattal néztem, hogy milyen jó jeleneteket vágott ki az AMV készítő a kedvenc animémből.
- A helyszín. A Petőfi Csarnokot már rég kinőtte a rendezvény. úú, a 2007. őszin nem bírtam bent maradni, mert annyira nem volt levegő, hogy kishíján rosszul lettem. Na akkor határoztam el magamban, hogy ez volt nekem az utolsó animecon, és hát tartottam magam.
- Cosplay színvonala. Bár a ruhák egyre jobbak, de a performance részleg még mindig siralmas. Sokszor maga a néző érzi magát kellemetlenül. Bagszi mesélte, hogy az egész előadás abból állt, hogy énekeltek, meg marháskodtak. Hát köszönöm szépen, ilyen emberek között nem kívánok fellépni.
- Bár megkérdeztem a Cosplayest, hogy beöltözhetek-e Linknek, és igen volt a válasz, de idővel ráébredtem, hogy a sok Narutard nem fogadná úgy, egy Link jelenlétét, ahogy azt megérdemelné (ha esetleg beképzeltnek hangzott, nem magamra gondoltam, hanem magára, Linkre).
- Évának is rengeteg dolga van az őszi animecon kapcsán, hisz ő is készül a Cosplay versenyre, sőt AMV-t is készít. És mivel már nem akartam, ezért mondtam is neki, hogy ne fáradjon az én ruhámmal, neki elég problémája van.
- A végére már elvesztettem az akaratomat és a motivációmat. Enélkül az egész nem ér semmit.
A Link to the Past remake lesz a következő Zelda?
Már jó régen lebeg a levegőben a téma, és nem elképzelhetetlen. Elképesztően jó dolog sülne ki belőle, hisz a Link to the Past már önmagában is hatalmas mérföldkő, és egy 3D-s megjelenítés csak még többet jeletetne. Most képzeljétek el az egészet 3D-s közegben! Mindegyik Dungeonnak lenne külön története, mint az OoT-ben, rengeteg sok átvezető videó lenne, akár plusz történetet is el tudnék képzelni, sőt azt se bánnám, ha maga Ganondorf is lenne, nemcsak Ganon! Iszonyat jó dolgot lehet ebből kihozni!
A Gamer365-ön volt egy szavazás arról, hogy ki milyen grafikával tudná elképzelni a Link to the Past remake-et? Volt egy 2D-s, volt egy 3D-s, volt egy Cel-shaded, meg volt egy Full HD. Én már nem emlékszem, hogy mire szavaztam, de én a 3D-nek örülnék. 2D-s semmiképp nem lehet! Már DS-en is csak nagy kompromisszumokkal fogadom el. A Cel-Shaded meg azért nem jó, mert a LttP-ben Link nem gyerek, és ez a megjelenítés eléggé rajzfilmes. Nem tudnám benne elképzelni a Link to the Pastes környezetet. A Full HD meg alapból kiesik, mert a Wii nemigen tudja megjeleníteni, ha csak nem kapunk hozzá valami egyedi kiegészítőt, mint a Majora’s Maskhez. Csak akkor meg az, hogy a 2010-es megjelenésre (tippem szerint) készek-e a Wii tulajok átállni a HD-re, mert akkor a megjelenítéssel nem lenne semmi gond. Talán mégiscsak a 3D-s megjelenítés a legreálisabb, mint a Twilight Princesst. Azt a Wii is jól bírja, és bármelyik TV meg tudja jeleníteni. Csak akkor a megjelenítésben kell újítani. De effelől nem aggódok. Ahogy elnézem a Zelda-béli ötlettárukat, van még bőven a tarsolyukban!
2008. június 8., vasárnap
Wind Waker hiányom van!
Kellett a V-ADinak visszaadnom a Wind Wakert T_T Borzalmasan hiányzik a játék! Akkora hangulata van, hogy nem igaz! Az a gyönyörű az opening, az egész zene, hihetetlen fantasztikus élmény csak úgy járkálni a kis hajómon, amerre csak akarok! Annyira jó volt 2 órán keresztül szenvedni a kastélyban, mire kijutottam, hogy végre nem füleltek le. Annyira jó érzés a Dragon Roost Islanden sétálni, újra találkozni a nagy Deku Fával, megmenteni. Annyira jó Dungeonök vannak a Wind Wakerben. Tényleg sokkal-sokkal jobb, mint a Twilight Princess, megérdemli a 40/40 pontot, és azt, hogy a világ legjobb játékainak a listáján a 20. helyén álljon! Egy biztos, amint anyagi lehetőségem lesz rá, nem érdekel a Mario Kart Wii, a Wi-Fi Router, meg az egyéb szebbnél szebb Wiis cuccok, nekem a Wind Waker kell!
2008. június 7., szombat
Twilight Princess – Apró csalódások, és Koncert, Varázslat, Ragyogás
Nem feltétlen bántó jelleggel írtam a címet ilyenre, de tapasztalok olyan dolgokat a Twilight Princessben, melyek nagyon kiábrándítanak. Most ott tartok, hogy harmadszor vagyok farkas, és a hídnál álltam, amikor felgyújtották mindkét oldalát. Ott állnak a ládák, én azt hittem, hogy azok segítségével kell átügyeskedni magunkat a túloldalra. Tettem-vettem a ládákat, de csak nem akarta az igazamat. Aztán a sokadik elhalálozás után megkérdeztem V-ADit, hogy mi az Isten nyilát kell csinálni, mert már kezdtem ideges lenni, hogy semmi nem jó. Azonnal jön is a válasz, hogy ugorj le… Mi van? T_T Én ott szenvedek a ládákkal, már-már puzzle-ozok vele, és kiderült, hogy teljesen felesleges volt??? Le kell ugrani??? Nem is ez a probléma, mert nem ez az első hajmeresztő dolog a Zeldában, de mi az, hogy ugorjak le? Ez nem egy Zeldához méltó megoldás! Mert az, hogy ha így meg úgy rakom a ládákat, és akkor át tudom ugrani a hidat, az nagyon rendben van, de hogy ugorjak le… És nem ez az első eset a TP-ben. Volt egyszer, amikor a Kakariko Village-ben gyűjtöttem a könnycseppeket, és egy házba be kellett menni, de elkezdtek ide-oda rohangálni a láthatatlan bogarak, és felgyújtották a lakást. Én ott is azt hittem, hogy meg kell harapni őket, és akkor meg lehet állítani a tűzvészt, de menj ki a lakásból… Ez megfutamodás, hogy úgyis menthetetlen, hagyd ott az egészet. És ilyen a hídról leugrás is. És ez nagyon kiábrándító. Mert ez nem Zeldához méltó küldetés. De Zelda játékok nem arról híresek, hogy el kell menekülni, meg kell futamodni. Kezdek egyre jobban csalódni a játékban! Mert az, hogy a PH-ban volt olyan, hogy csukjam a DS-emet, az jó volt, mert abban volt ötlet, de ez így nem járja. Mindegy, a tanulság: Ha a TP-ben tűzeset van, onnan menekülni kell!
Más: Ismét egy kis offpost.
Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!
A Ragyogás koncert tudné Debreceni állomásán készült ez a koncertfilm. Egyébként én is voltam, amikor itt voltak Békéscsabán, és valami hihetetlen! Akkora energia van az egész csapatban, és Szilvinek élőben akkora hangja van, hogy az valami csoda! Felejthetetlen élmény volt. És ma megvettem a Ragyogás koncert DVD-t, és újra átéltem azt a csodálatos élményt, amit az élő koncert adott. Egyszerűen ilyen nincs! Az a táncshow, Szilvi éneke, és a nagyszerű zenekar zenéje, és a tűz- és illiúziómutatványok annyira fantasztikusak voltak, hogy hihetetlen. Sok kiemelkedő jelenet van, de az egyik csúcspont számomra a “Hej Dunáról” c. dal. Ezt tekerőlanttal, hegedűvel, gitárral, dobbal, és a többivel előadni, ahhoz képest, ahogy az albumon hallható egyszerűen csoda! Ahhoz képest, ahogy az albumon mindenféle számítógépes zenével megcsinálták, itt meg élő hangszerrel… Ilyenkor jövök rá arra, hogy mekkora értéke van az élő hangszereknek!
Egyébként dupla DVD-s, az első DVD-n van rajta maga a koncert, és a másodikon az extrák, úgy, mnt videoklipek, werkfilmek, Nox interjúk, karaoke, és egy rakat kép. A videoklipeknek nagyon örülök mert mindegyik egytől egyig nagyon jó lett. A werkfilmek háttérzenéje meg annyira jó lett, meg az egész, ahogy mesélnek a turnéról, meg ahogy összeállítják a koncerttermet, olyan érzése van az embernek, mintha ő is a csapat tagja lenne. Nagyon ritkán találkozni ilyen minőségi DVD-vel. Ugyan 3000 forintba került, de az élmény, amit a koncertfilm és az extrák adtak, azok sokszorosan visszaadták a DVD értékét. Egy biztos: Amíg élek Nox fan leszek!
2008. június 6., péntek
Ocarina of Time értékelés
Mert olyan könnyű beszélni erről a játékról. De már annyiszor megtettem, így jöjjön pucéran a táblázat, és majd utána megszólalok ^^'
| Ocarina of Time | N64 |
| Grafika | 100% |
| Játszhatóság | 100% |
| Szavatosság | 100% |
| Kihívás | 100% |
| Zene/Hang | 100% |
| Hangulat | 100% |
| Összhatás | 100% |
Az az élmény, amit ez a játék ad, azt soha semmi és senki nem pótolhatja. Jöhetnek itt a "hatalmas" címek a "hatalmas" PS3-ra, de a Zeldát semmi nem veri! És az Ocarina of Time-ot senki nem döntheti meg végleg az 1. helyében!
Nézzétek csak meg most a listát! Még a Super Mario Galaxy is visszavette a 2. helyét!
http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y
2008. június 4., szerda
Hogyan is lettem Zelda fan?
A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?
2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.
És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.
Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.
És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...
Nintendo játékok LCD TV-n
Kipróbáltam ma délelőtt, hogy hogy mutatnak a Nintendo játékok a mai modern TV-ken. Illetve hát csak a mi saját TV-nken. Az én szobámban egy régebbi Samsung képcsöves TV van, még 1999. decemberében vettük. De a nappaliban már Samsung LCD TV van, azon még soha nem volt a Wii, de ma délelőtt megtört a rend, és odakötöttem ma. Egyrészt azért, hogy megnézzem, hogy mutatnak a Wii játékok LCD TV-n, másrészt meg van merevlemezes DVD felvevőnk, és csinálni akartam saját Gameplay videót. előbb a TV: Elsősorban hangban éreztem változást, sokkal szebb. A kép meg eléggé kockás. De ennek a SCART-kábel az oka. De senki ne gondolja azt, hogy élvezhetetlen. Nagyon is szép, csak pixeles a kép, de nem zavaró. Nem tudom, hogy a SCART-kábel mekkora felbontást tud adni. Azt hallottam, hogy a Wii komponens kábel tudja a legjobb felbontást. De igazság szerint így is azt mondom, hogy sokkal jobb LCD TV-n jatszani, a Twilight Princess is sokkal a szebb, és hangok is sokkal hatásosabbak. És ha már ott a Wii, akkor kipróbáltam 2 Virtual Console-os játékot is, a Zelda II-t és a Link to the Pastet. Kíváncsi voltam, hogy mi lenne, ha a régi gépeimet is rákötném. Ugyanis a Virtual Console-nak az a lényege (ha valaki nem tudná) hogy 100%-ig úgy jeleníti meg a játékokat, mintha a régi gépeket kötnéd a TV-re. És érdekes. Olyan hangokat hallok meg, amiket eddig még soha nem hallottam. A kép is sokkal szebb, telítettebbek a színek, erősebbek. Sokkal jobb így játszani. Szóval mindenképp új értelmet kap a játék LCD TV-n.
Ami a felvételt illeti, nem sikerült, és nem tudom, hogy miért nem, pedig a DVD felvevőhöz kötöttem a TV-t, és ott játszottam, de a TV csatornát vette fel, de hogy hol követhettem el a hibát…
Egyébként tervben van egy LCD TV a szobámban is. Nekem nem kell olyan hatalmas TV, egy olyan kb. 50-60 cm-es elég lenne. Van egy ilyesféle Samsung modell, 55 cm-es, és 69.999 forint. Nekem az bőven megfelelne.
2008. június 3., kedd
Tervek 2008 nyarára
Vannak is! Igyekszem a lehető legtöbb Zeldás cuccot beszerezni, és erre lesz is lehetőségem, mert július 25-én Angliába utazok, és egészen augusztus 20-áig ott leszek. Nővérem lakik kint, és megyünk hozzá látogatóba. Nagyon szeretem az Angliai konzolfelhozatalt. Ez a harmadik alkalom, hogy kimegyek hozzá, láttam már dolgokat. Londonban szinte minden egyes utcasarkon van valami konzolos üzlet. Kedvenc üzletem a Gamestation. Szinte ez az egyetlen egy országszerte elterjedt konzolos üzlet, mely retro játékokat is árusít, pl. NES, SNES, N64. Ugyanilyen nagyon jó üzlet a GAME, bár ahogy olvasom a magyarok véleményét, elég sok probléma van a szállítással. Sérült játékokat kapnak. Mondjuk én nem szállítani megyek oda, hanem vásárolni! ^^' Na jó, bocsi, ha egy kicsit beképzeltnek hangzott, de nagyon lelkes vagyok. Ez az első alkalom, hogy Zelda fanként teszem tiszteletemet a szigetországba, és bizony be fogok vásárolni rendesen! Olyan dolgokat szeretnék venni, melyeket itt nem lehet kapni. Mondjuk konzolos relikviák alig vannak nálunk. És hogy mik a tervek? Elsősorban szeretnék lecsapni egy Phantom Hourglassos alumínium DS tartóra, majd egy Phantom Hourglassos sima DS lite tartóra, de lehet, hogy megveszem a másik fajtát is. Ha valamit biztos megveszek, az a Twilight Princess Official Strategy Guide. Még aminek nagyon örülnék, az egy Phantom Hourglassos póló. Hát most így, ahogy szétnézek, nagyjából ennyi.
2008. június 2., hétfő
Bishounen jelenségek a Twilight Princess-ben
Az 576 fórum The Legend of Zelda topicjában többször is elemzgettük, hogy ki milyen nemű. Mielőtt rátérnék a lényegre, egy kis ismeretterjesztés:
A Bishounen japán fogalom, animékben alkalmazzák. A Shounen japán jelentés fiú, a bi meg ugye görög szó, kettő, kettős. Azokat az animekaraktereket hívják bishounennek, akik bár fiúk, de eléggé lányosan néznek ki. Erre számos példa van, és egyre elterjedtebb, mert a Japánok nagyon szeretik a Bishouneneket.
Néhány szereplőre szerintem simán rá lehet aggatni a Bishounen jelzőt, lássuk őket:
Colin
Róla aztán tényleg sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy milyen nemű, sokáig lánynak néztem, addig, amíg meg nem tudtam a valódi nevét. Azt hiszem a képe többet mond ezer szónál:
Talo és Malo
Talo és Malo testvérek. Van mellettük egy lány is, és róluk is azt hittem, hogy lányok. Bár a kisebb gyerek, Malo az fiúsabb, de szerintem nehezen mondaná meg bárki is róluk, hogy fiúk.
Talo
Malo
Hanch
Ordon falu egyik lakója. Bethnek az apja. Beth az a lány aki mindig Malóval és Talóval van. És Serának a férje. Serának van a boltja Ordon Village-ben, akinek a játék elején van a macskája és halat kell neki fogni. Hanch is egy nagyon érdekes jelenség.
Hát így röviden ezek jutottak eszembe. Mondjuk lehet, hogy ez teljességgel véletlen, és csak nekem tűnt fel? De az is lehet, hogy a játékkészítők tudatosan csináltak ilyenre egy pár karaktert, hogy ha már a grafikai megjelenítés nem lett olyan, mint a Wind Wakeré, legalább ennyivel engeszteljék ki a Japán Zelda fanokat.
2008. június 1., vasárnap
Az első 2 Zelda értékelése
Már sokat beszéltem az első 2 Zeldáról, de táblázatba még nem foglaltam a gondolataimat. Most ezt teszem. És egy pár soros gondolatot is melléírok összegzésként.
| The Legend of Zelda | NES |
| Grafika | 84% |
| Játszhatóság | 86% |
| Szavatosság | 91% |
| Kihívás | 98% |
| Zene/Hang | 94% |
| Hangulat | 99% |
| Összhatás | 92% |
Az első Zelda, a maiakhoz képest sok hiányossággal. Például nincsenek logikai feladatok, a Dungeonök is eléggé egyhangúak voltak. De mégis van hangulata, ami iszonyatosan jóvá teszi a játékot! Ez ráfogható a játék nehézségére, meg a zene nagyszerűségére. Nem merem a "néhai" szaggatást a rossz programozásra fogni, mert sokszor annyi ellenség jelenik meg egy képernyőn, hogy szerintem a késsőbbi NES játékok sem bírnák sokkal jobbak. De azt mindenképp tudni kell, hogy egy konzolon belül NESnek volt a legnagyobb fejlődése. Ezalatt azt kell érteni, hogy az első NES játékok azért még elég kezdetlegesek voltak, de az utolsó NES játékok (pl. Kirby's Adventure) kis túlzással akár SNES-re is megjelenhetett volna, ott is szépen mutatott volna. Ez többnyire a programozáson is múlik, meg idővel maga a Nintendo cég is egyre jobban kiismerte a saját gépét, rájöttek, hogy mit is gyártottak valójában.
Most térjünk rá a Zelda II-re.
| Zelda II: The Adventure of Link | NES |
| Grafika | 92% |
| Játszhatóság | 77% |
| Szavatosság | 90% |
| Kihívás | 97% |
| Zene/Hang | 100% |
| Hangulat | 95% |
| Összhatás | 92% |
Már a csapból is az folyik, hogy mennyire más a Zelda II az első részhez képest. De ha belegondolunk, szinte az összes Zelda különbözik a többitől, mindegyik a maga módján egyéniség, még ha nem is ennyire radikális az eltérés. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ki hogy fogadja el a Zelda II-t. Ha megnézitek a GameFAQs-on az olvasói értékeléseket, látható, hogy azért megosztja a játékosokat, de többnyire pozitívak a vélemények. Én is így gondolkodom róla. Én azt javaslom, hogy tegyetek egy próbát. Lehet, hogy első alkalomra átlathatatlan, és nagyon nehéz, de a zene! Tökéletesre sikeredett! Meg azért a játék is nagyon jóvá kerekedik ki, ha nem adjátok fel már az első nehézségek után.