Most már közel vagyunk a végéhez, holnap már a néhány hete megjelent kislemez következik. Addig is lássuk, hogy a másik két egyenes ágról továbbjutott csapat milyen dallal mérkőzik meg egymással.
cozmez: Trust Nobody
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ennek a kislemeznek sincs szinopszisa, de erre jelen esetben talán nincs is szükség, hiszen a dalok meglehetősen erősek ahhoz, hogy önmagukban elmeséljék a voice drama történetét. A borító abból a szempontból kifejezetten rossz, hogy egyáltalán nem adják vissza a dalok mondanivalóját. De ez már a címből is kiderül. Inkább hallgassuk meg a dalokat.
cozmez: Trust Nobody
Ahhoz képest, hogy a cozmez a jobb napok keresésére indult, miután megnyerték az első évad párbaját, ismét visszatértek az eredeti mondanivalójukhoz. Megint egy sötét hangulatú dalt hoztak el nekünk. A zene rendkívül erős és hatásos, ugyanakkor a szöveget egy kicsit zavarosnak érzem, ahogy elolvastam. Olyan érzetet ad, mintha az elmúlt időszak némileg formálta volna a bizalomról alkotott nézetüket, de még mindig kísérti a múltjuk. Erről tanúskodik a zene is.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ehhez képest az AkanYatsura megmaradt a maga optimista attitűdjénél. Ugyanaz a hangos, extrovertált dal, amit megszokhattunk tőlük. Vidám zene mellett bíztatnak arra, hogy bármi gondunk lenne, bízzuk csak rájuk, ők mindent megoldanak. Van is olyan hangulata a dalnak, hogy tényleg rájuk bíznám, bármivel vagy bárkivel lenne gondom, ők majd elintézik. A zene már-már szokatlanul gazdag hangszerelésű, tele van emlékezetes dallammal.
Mind a ketten kiváló dallal versenyeznek. Ahogy az előző cozmez és AkanYatsura párbajnál itt is introvertált és extrovertált tengely mentén lehetne személyes kedvencet választani. Ám még így is nagyon nehéz lenne személyes preferenciát állítanom. Viszont, ha az optimista-pesszimista tengelyre helyezzük a két dalt, akkor már könnyű dönteni.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
cozmez: Trust Nobody
Hiszen én magam is optimista szemléletű vagyok, ezért akármennyire is erőteljes és hatásos a cozmez dala, amit nagyon is érzek, de az AkanYatsura attitűdje közelebb áll hozzám. Főleg, mert ahogy megyünk előre az animében, úgy bizonyítják a fiúk, hogy ugyanis nagyon is kifelé élnek, nagyon menőnek tartják magukat, de a barátság és a bajtársiasság legalább ennyire jellemzi őket. Az anime 5. része alapján bátran rájuk bíznám a gondomat.
Már csak egy kislemez maradt, holnap meghallgatjuk a legújabb dalokat.
Miután kirostálódtak a vesztes csapatok, a második körre visszatérünk a párbajokhoz. Ezen a kislemezen a BAE és a The Cat's Whiskers az alábbi dalokkal mérkőznek meg.
BAE: G△L△XY∞
The Cat's Whiskers: No Matter What
Kisebb meglepetés, de ennek a kislemeznek ismét van szinopszisa. Úgy tűnik, hogy a kiesett csapatok megjelennek a későbbiekben is, hiszen a 1Nm8 egyik tagja, Rokuta zongorán játszik. Ezt Ando Shiki megtalálja, és megmutatja Natsume Ryu-nak, aki meglehetősen furcsán reagál a zenére. Később Anne telefonhívást kap, hogy Ryu eltűnt. Hagyott egy üzenetet melyben azon félelmének ad hangot, hogy a szeretteinek bántódása esik, ha a bárban marad. A BAE és a The Cat's Whiskers tagjai együtt Ryu keresésére indulnak. Vajon mi volt az, ami miatt megijesztette Rokuta zongorajátéka?
Amíg ezen elmélkedünk, hallgassuk meg a dalokat.
BAE: G△L△XY∞
Miután megkönnyebbült a BAE, hogy az AMPRULE utolsó helyezettként lapátra került, egyből egy új dallal jelentkeznek. És hát, hallható a különbség: Amíg az AMPRULE azzal operált, hogy az egész világ az övék, addig a BAE a galaxisig juttat el minket. Szerencsére nem vesztettek semmi a nívójukból, ez a dal jobb lett, mint az előzőek. A színvonal a tőlük megszokott, örömteli hallani, hogy nem engednek belőle.
The Cat's Whiskers: No Matter What
De az igazán izgalmas dalt megint a The Cat's Whiskers szállítja. Dallamos és hangulatos már a zenei alap is, és a rap is nemcsak erős, de nagyon jó a lüktetése. Az igazi dallamos részt auto-tune-nal "díszítették", de megint csak az az érzésem, hogy csak jobb lett tőle a dal. Külön tetszik a "Ready Go-Go-Go..." stílusú rap itt is hallható. Az már a The Cat's Whiskers védjegyévé vált.
Hát, nincs mit tagadni: Hiányzott ez a nívó az előző kislemezekből, úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy jól szavaztak a rajongók. A Paradox Live megmaradt ugyanaz a magas színvonalú rapper-projekt, mint aminek indult. Ezt ez a kislemez is bizonyítja. Sorrendet viszont itt sem nehéz állítani.
The Cat's Whiskers: No Matter What
BAE: G△L△XY∞
A The Cat's Whiskers dalát sokkal inkább érzem, de mindkét csapat dicséretére legyen mondva, hogy kialakult egy saját stílusuk, aminek köszönhetően megkülönböztethetők egymástól. Szinte már az első másodpercektől ki lehet találni, hogy melyikük dalát hallgathatjuk, és biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbjukat nyújtják. Ráadásul, ahogy hallgatom a Voice Dramát a második évadra is izgalmas történeteket láthatunk majd. Így a Paradox Live sokáig életképes projekt lehet.
Egy nap kihagyás utána folytassuk a Paradox Live kislemezek bemutatását. Ezen a kiadványon az a négy csapat küzd a továbbjutásért, akik kiestek az első nagy megmérettetésből. Lássuk őket.
Buraikan: DO or DIE
AMPRULE: Nobody But Me
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
GokuLuck: Trigger
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Rendkívül érdekes, hogy csak a régi csapatok jutottak tovább, és kivétel nélkül az újak maradtak alul. Ezek szerint a rajongók kifejezetten rosszul fogadták az új csapatokat. Lássuk az új csapatok mely dalokkal versengenek a továbbjutásért.
Buraikan: DO or DIE
A Buraikan köszönti a vigaszágon maradt csapatokat. Igencsak radikális az üzenet, vagy a tőlük telhető legjobbat hozzák ki a csapatok, vagy jobb, ha nem rontják a levegőt, hiszen vannak náluk jobbak is. az üzenet erős, annak átadási módja már nem annyira. Most a Buraikan sem volt az igazi. Alapvetően jó a dal, de ahhoz képest, hogy korábban tényleg megadták azt az érzetet, hogy ők az ultimate legjobb rapper csapat, most inkább alábbhagytak a minőséget illetően.
AMPRULE: Nobody But Me
Megint egy izgalmas zenei témával készült az AMPRULE. Ez a dal nem üt akkorát, mint a True Pride, mégis megvan az az érzet, hogy érdemes rájuk figyelni. Jelen esetben inkább a zene témája és az ének dallama az, ami izgalmassá teszi a dalt. Ahhoz képest, hogy maga a dal elég rövid, meglehetősen szöveggazdag. Először Dongha dicséri önmagát, majd biztosít mindenkit arról, hogy mindenki őt fogja szolgálni.
1Nm8: S∀G∀
Ha nincs a BAE a háromszögével, akkor a 1Nm8 biztosítja, hogy ne legyen könnyű dolgom az A betűvel. Gyakorlatilag a lényegi különbség a 1Nm8 és a VISTY között, hogy az 1Nm8 biztosítja a dallamosabb idol rap dalokat. De ez is ugyanaz az alacsonyabb minőségű rádióbarátabb dal, amit manapság oly gyakran hallunk. Ugyanúgy a szöveg sem szól igazából semmiről.
VISTY: Endless Dream
De ha van csapat, amelyik dalával végképp nem lehet mit kezdeni, az a VISTY. A zene téma nélküli, dallamtalan, a szöveg meg most is arról szól, hogy kérnek egy második esélyt. Nem tudták összehozni az idolt a rappel, az az igazság. Az aranyos fiúk látszatát akarják kelteni az "I want to make you smile" jellegű sorokkal, de erre még én is azt mondom, hogy ez sehogy nem illeszthető a rapbe, pedig én aztán nem vagyok hardcore rapper.
GokuLuck: Trigger
Hát mert kell a GokuLuck, akik megmentik a rap becsületét. Nagyon tetszik az élő hangszeres zene, a kemény, kegyelmet nem ismerő szöveg, az erőteljes, már-már elállatiasodott rap. A GokuLuck kell a Paradox Live-nak, ha igazán életképes akar maradni, még akkor is, ha ez a dal sem üt akkorát, mint a korábbi dalaik, de minimum erre a nívóra van szükség.
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Gyakorlatilag ugyanaz a dal, ami az első album utolsó dalaként volt hallgatható, kiegészülve a mostani négy csapattal. Az első négy csapat rapjét egy az egybe áthozták ebbe a dalba, csupán a négy új csapat rapszövegét vették fel. Ez a leghosszabb Paradox Live dal, 9:28 hosszú, de egyáltalán nem érződik hosszúnak. Így kiegészítve is jó volt hallgatni.
A személyes preferenciám szerint így néz ki a lista.
GokuLuck: Trigger
AMPRULE: Nobody But Me
Buraikan DO or DIE
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
Ebbe nincs benne a Guerilla dal. Az első három helyezett dal rendben van, azok erősek, de a két idol csapat rettenetesen el van maradva. Végülis le lehet lőni a poént, a GokuLuck jutott tovább, ezzel a Paradox Live megőrizte az eredeti színvonalat. Az viszont meglepett, hogy az AMPRULE tökutolsó lett. Azt meg tudom érteni, hogy nem tetszett a túl sok auto-tune a dalokban, illetve talán azzal lehetett baj, hogy kifejezetten a BAE ellenében jöttek létre. De azért érzem méltatlannak, hogy egyébként sok ponttal voltak lemaradva a többiektől, mert az AMPRULE-nak volt egy olyan meghatározott koncepciója, ami által megkülönböztethető a többiektől. És ahhoz képest, hogy a 1Nm8 és a VISTY sehol nincsenek egyedi ötlet terén, nem sokkal maradtak le a GokuLuck-tól. Ehhez képest az AMPRULE-t eltakarították az útból. Még ha értem is, azért sajnálom. Ők hiányozni fognak.
A következőkben a továbbjutottak párbajoznak, így ismét párban nézzük meg a dalokat.
Ma van Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezek megjelenésének 15. évfordulója.
Meghallgattam ma is ezt a két kislemezt, és örömmel konstatálom, hogy most is szeretem hallgatni őket. És bizony, már 15 éve jelent meg. Emlékszem is, hogy nagyon vártam akkor Okui Masami soron következő stúdióalbumát, aminek megjelenését szintén 2008. november 5-ére időzítették. Bár már akkor szóltak hírek arról, hogy a megjelenését elhalasztják 2009. február 25-ére, de bíztam abban, hogy mégis megtalálom. Az album végül később jelent meg, de ezzel a két kislemezzel is elégedett voltam.
Ha jól emlékszem, úgy harangozta be Okui Masami a dalát, mint egy karácsonyi dal, amit azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepeket. Sok szó van a szövegben az emlékekről, és arról, hogy mit jelent egy általunk szeretett ember számunkra. Még most is erős a kislemez.
Ohmi Tomoe dalának szövege is hasonló. Szintén az emlékekről a szeretett személy szeretetéről szól, ami különbség, hogy Ohmi Tomoe éneke nem annyira jelentősségteljes. De ő is szépen énekel, szeretem hallgatni a kellemes hangját, jól visszaadja a kellemes emlék érzését.
Az viszont csalódás volt számomra, hogy egyik dalban sem hallunk élő hangszereket. Erősen olyan hatása van a daloknak, mintha vonós hangszereléssel vették fel. De a belső borítón egy ember neve olvasható az "all instruments" mellett. Azt meg nem hiszem, hogy a zenész egy vonós mindenes lenne, ezért az egész csak szintetizátor hangzás lenne. Pedig nagyon jól állna a dal hangulatához egy valódi vonós hangzás. Van annyira emelkedett hangulata a daloknak, és vannak annyira jók az énekesnők, hogy még szebb lett volna az énekük, ha élő lett volna minden hangszer. Egyébként az Okui Masami dalban jobban kihozták a vonós hangszer érzetét, az Ohmi Tomoe dal hangszerelése valamivel egyszerűbb, abban nyilvánvaló, hogy nem hallunk egyik hangszert.
A két kislemez borítója is hasonlít egymásra. Olyannyira, hogy vannak képek, melyek ugyanazok. A fő kép ugyanabban a teremben készült, az Okui Masami kislemezen Okui Masami látható elöl, Ohmi Tomoe van a háttérben, az Ohmi Tomoe kislemezen vica versa. A lényegi különbség lényegében csak a hátsó borítón látható animációs kép. Egyébként minden más ugyanaz, vagy legalábbis ugyanarra a koncepcióra készült.
De továbbra is nagyon szeretem a két kislemezt. Olyannyira, hogy hagyománnyá vált, hogy a kislemez megjelenésének napja, vagyis november 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. November 5-től rakom ki magamnak a karácsonyi fényeket, mától eszek narancsot, mandarint, meg egészmogyorót, halászlevet, mától iszok narancs ízű teát, illetve gyakrabban hallgatok karácsonyt dalokat. Azokról ebben a blogpostban írtam. Ezt két magyar nyelvű albummal egészíteném ki:
Nox: Karácsony
Karácsony János: Boldog Karácsony
Ezeket szoktam még hallgatni, illetve a teljesség kedvéért álljon itt a lista a karácsonyi japán albumokkal a fenti két kislemezt leszámítva:
Okui Masami: angel's voice
Suara: Maiochiru Yuki no You ni
Illetve néhány karácsonyi hangulatú japán dal.
Okui Masami: SNOWY
Suara: Merry Christmas
Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
Ezek a dalok szebbé teszik a karácsonyomat, illetve ezt az időszakot.
A soron következő Paradox Live albumon a második évadának első fordulójának második versenyének dalai hallgathatók meg, egészen pontosan az alábbiak.
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
AkanYatsura: Ooyakedo - Licence to Kill -
GokuLuck: Fight For Liberty
Szinopszissal megint csak nem tudok szolgálni, és szerintem a továbbiakban nem is fogom tudni összefoglalni a történetet. Inkább lássuk a dalokat.
cozmez: Hit em up
Érdekes dallal indít a cozmez. Izgalmas a stílusuk, ebben továbbra sem adnak alább. Viszont a rapperek hangja inkább tűnik erődemonstrációnak, semmint valódi figyelmeztetésnek, hogy az utcán figyelned kell a hátadat. A dal elején hallható köhögésszerű hangot is inkább kellemetlen hallani, a verekedésre való felbujtás is eléggé furcsán veszi ki magát. Ez most inkább nem sikerült.
VISTY: BE A STAR
Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan dal a VISTY-től, amit szeretni fogok. Tipikus idol dal, a rap minősége is ennek megfelelő. Meg se kísérlik, hogy bármi relevánsat is közöljenek, a zene pedig borzalmasan sablonos. Semmi nincs benne, amitől emlékezetessé válna. Velem ezt nem lehet megetetni, de ha valakinek ez tetszik, akkor csak tessék.
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
Kezd úgy tűnni, hogy a második évadra kiderül, hogy kik azok, akiket továbbra is érdemes komolyan venni. Kik azok, akik hűek a stílusukhoz, elveikhez, és kik tudnak megújulni a stílusukban. Úgy tűnik, hogy az AkanYatsura azok csapatok közé fog tartozni, akikben bőven rejlik még lehetőség. Az előző kettő után kifejezetten üdítő egy olyan dalt hallani, ami nemcsak erőteljes, hanem egyedi is. Nagyon izgalmas a japán népi hangszer zenei alapnak. Közben ugyanolyan hangosak és extrovertáltak, mint ahogy megszokhattuk tőlük.
GokuLuck: Fight For Liberty
A GokuLuck kiváló kiegészítése az AkanYatsurának. Nem utolsósorban örömteli hallani az idol-rappereknek egy ellenpontját. Ráadásul talán a GokuLuck az egyedüli olyan együttes, melynek zenéjében élő hangszerek is megszólalnak. A hangszerelés meg azért kiváló, mert egyszerre tud a zenei aláfestésben érvényesülni a legerősebb hang: Tosa Ryoga, aki a maga 195 cm-es magasságával, kigyúrt testével igazi nehézfiú érzete van. Kiváló a seiyuu-ja: Batori Shogo, hihetetlenül élethűen adja az elszabadult vadállat karakterét. De a leglágyabb hang: Mikoshiba Kenta is nagyon jól illik a zenéhez. A szövegben is arra buzdítanak, hogy ha kell, erőszakkal harcoljunk a szabadságunkért. Senkire és semmire ne legyeünk figyelemmel. De hát mit is várunk egy börtönviselt csapattól? Pont ezért szeretjük őket.
Ezek után nem nehéz kitalálni a személyes preferenciámat.
GokuLuck: Fight For Liberty
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
Az első kettő nagyon jó, a cozmez most nem volt valami jó. Ők pont attól jók, hogy a maguk lágyságában jelenik meg a sértettség, kitaszítottság érzése. Abban erősek, nem az erőszakos rapben. De a legnagyobb tévedés egyértelműen VISTY.
Igazából pont ez a baj a második évaddal. Az első évad csapatairól tényleg el lehetett azt mondani, hogy mindenki jó a maga stílusában, mindegyik csapatnak van jó dala. Ehhez képest a második évad új csapatai sokkal diverzebbek. Nem tudom elképzelni, hogy a VISTY-től és a 1Nm8-től fogok olyan dalt hallani, amit istenigazából meg fogok szeretni. Az AMPRULE jól hozza a negatív főhős szerepét, ahogy a GokuLuck is a börtönviselt vadállat szerepét is nagyon jó hallani. Úgy tűnik, minimum maffiózónak vagy bűnözőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tényleg jó rapper legyen.
Miattuk érdemes lesz továbbra is követni a Paradox Live-ot. A soron következő kislemezen az a négy csapat fog versenyezni, akik elvesztették a versenyt. Közülük egy továbbjuthat.
Akkor kezdjünk is neki a második évadnak. Ezt és a következő kislemezt sokkal inkább rapversenynek lehetne nevezni, semmint rappárbajnak, hiszen 4-4 csapat verseng egymással. Az első kislemezen az alábbi négy csapat néz farkasszemet egymással az alábbi dalokkal.
BAE: We △re The Future
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
1Nm8: edN
A második lemezen négy voice dorama hallgatható. Ezek sincsenek lefordítva, valamint a hivatalos weboldal sem adott ki ehhez a kislemezhez hivatalos szinopszist, ezért nem tudok történettel szolgálni. Pedig érdekelne, hogy miért van egy képen Hajun és az öccse, amikor esküdt ellenségek. Inkább értekezzünk a dalokról néhány sorban.
BAE: We △re The Future
Nagyjából ugyanaz a véleményem erről a dalról is, mint az előző BAE dalról. Van egy stílus, amiben jó a csapat, de abba belekényelmesedett. Nem igazán alkot már egyedit. Ez a dal is jó, megnyitja az első versenyt, van is erő a rapben, értem is, hogy mit akar mondani, de nincs meg az az inger, hogy többször visszahallgassam ezt a dalt. Ahhoz képest nem annyira jó, hogy vannak sokkal emblematikus dalaik.
AMPRULE: True Pride
Van néhány negatív főhős, aki valamilyen úton-módon vonzóvá tette a maga antagonista mivoltát. Most ugyanez a helyzet az AMPRULE-lal is. Ismét arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ők lesznek azok, akik leigáznak mindenkit, és nem ők győzettetnek le. Tehát eléggé negatív a szöveg, de a zene és a dallam annyira jó, hogy lehetne elmélkedni azon, hogy ahogy a GokuLuck STRONGER esetében kijön a vadállat, nincs-e szó valami rejtett személyiség kivetüléséről, ami ha alkalmanként, játékból előjön, az még rendben van. Egy biztos, rendkívül hangulatos és zseniális a dal.
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
Most a The Cat's Whiskers is sokat javult. Igazából pont azért jó a dal, mert mind a jazz, mind a rap alapszabályait felrúgják. Létrehoztak a kettő egyvelegéből valami sajátot, és az teljesen jól hangzik. A rap nagyon gyors, viszont a szöveg mondanivalója a zene zaklatott mivolta miatt, igazából nem jön át. Az összhatás viszont mégis pozitív, de a dinamikája miatt inkább viccessé válik a dal.
1Nm8: edN
Hát, ben olyan biztos az, hogy örömteli, hogy behozták a második évadra a különböző idol-csapatokat. Ez is egy teljesen kommersz dal, amiben semmi különleges nincs. Tipikus rádió-dal, amit a háttérben meghallgatunk. Maga a rap sem vehető komolyan, mert így bárki tud beszélni, aki egy kicsit megerőlteti magát. Sajnálnám, ha többek között miattuk átmenne az egész Paradox Live egy populáris irányba.
A személyes preferenciám a következőképp néz ki.
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskerss: Shooting Arrows
BAE: We △re The Future
1Nm8: edN
Az AMPRULE nagyon kiemelkedik, a második és harmadik dal egész jó, a 1Nm8 meg annyira mélyponton van, hogy a másik három a nem is látja őket. Holnap megnézzük a másik négy csapat versenyét.
Lássunk hát neki a második nagy összecsapásnak. A második évadra négy új csapat csatlakozott. Ahogy az első sorozat esetében, most is egy Opening Show kislemezzel indítunk, ahol nemcsak az új csapatok mutatkoznak be, de a korábbi négy csapat is helyet kapott. És mivel az albumon a Buraikan is rappel, így összesen 9 dalt hallgathatunk meg.
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
1Nm8: Break Outta Here
GokuLuck: STRONGER
BAE: W△vin' FL△g
The Cat's Whiskers: Ride Out
AkanYatsura: TURN IT UP!!! -BADDY SOUL FOREVER-
Ez eleddig a a legvaskosabb Paradox Live kiadvány, ugyanis 3 lemezt tartalmaz. Az első lemezen hallgatható meg a 9 dal, a második lemezen hallgatható meg a cozmez és a Buraikan közti végső párbaj, illetve az új évad bemutatása. A harmadik lemezen mutatkoznak be az új csapatok.
Ismerkedjünk is meg velük.
AMPRULE
Egy koreai duó, a jómódú rap hírvivői. És sajnos van közük Hajunhoz, ugyanis a tagok nem mások, mint Hajun öccse és a család komornyikja. Kifejezetten a BAE ellenében alakultak meg, a céljuk, hogy legyőzzék, Hajunt és a csapatát. Bár a zene elegáns, de nem sok spontaneitás szorult belé. A szövegeik pedig kifejezetten toxikusak. Mondhatni, ők a Paradox Live antagonistái.
VISTY
Egykoron sikeres idol csapat volt, de a vezető tag kiválása óta nem találják a helyüket. Bár a tagok tehetségesek, senki nem foglalkozik velük. Most, hogy úgy érzik, hogy nincs mit veszíteniük, egy utolsó esélyként visszatérnek, hogy megmutassák magukat. Zenéjük kifejezetten modern, a csapat stílusa is csak nyomokban emlékeztet a klasszikus rapre.
1Nm8
Ha valaki keresné a VISTY kivált frontemberét, az 1Nm8-ban megtalálja. Miyama Kei felkarolt két karizmatikus srácot, velük készül meghódítani a rap csúcsát. Leginkább a Phantometal által generált illúziók generálásában erősek, koncertjeiknek egyedi miliőt kölcsönöznek. Bár igyekeznek különbözni a VISTY-től, de a frontember azért átvitte a stílusát az új formációjába is.
GokuLuck
Ha valaki hiányolná az igazi hardcore rapet, egyet se aggódjon. A Goku Luck nem csupán keményvonalas rapperek, hanem egyenesen a börtönrapet hozzák el nekünk. A tagok ugyanis mind börtönben ültek, akik a rácsok mögött élvonalbeli rappereknek számítottak. De most szabadok, és a társadalommal szembeni elégedetlenségüket, dühüket adják ki a közönségnek. Ők már igazi vadállatok, akiknek már nem fáj az emberi lét. A "Goku" a 獄 kanjijával írandó, jelent börtönt, de mondják a nagyon rossz, őrült emberre is, akiben már végképp semmi morális érzék nincs. Ennek megfelelő dalokra számíthatunk tőlük.
És akkor jöjjön a 9 dal egymás után.
Buraikan: Road to Legend
Érdekesmód a Buraikan kezdi a sort, lényegében megnyitják a második évadot. Igazi verbunkos rap dal, hívja a különböző csapatokat, hogy itt a lehetőség, most megmutathatják, hogy mit tudnak. És csak a 100%-os tudás az elfogadott. Hatásos indítás. Bár nem annyira erős, mint az előző daluk, de azért éreztetik, hogy nem lehet a második évadra sem lehet lazítani. Nagyon erős vibe-ja van a dalnak, könnyű megjegyezni, és utánuk mondani.
cozmez: Takin' Over
Először az első évad győztese, a cozmez mutatkozik be, mintegy érzékeltetve, hogy ők bizony a második évadra sem terveznek kevesebbet, mint megnyerni az rapcsatát. Igazi keményvonalas rap, amiből sugárzik az erő és a magabiztosság. A szöveg is valami hasonló. Eljutottak egy szintre, nyertek, de mintha éreznék a győzelem felelősségét is, hiszen tartani akarják a nívót. A dal lényegében arról szól, hogy ők ezen túl fognak lendülni, és mindenki le fognak tarolni.
VISTY: For my Stella
Jól kijön ebből a dalból, hogy a VISTY tényleg egy idol csapat volt. Semmiben nem hasonlít a rapjük a klasszikus, hardcore raphez. Ők egy teljesen újvonalas, 21. századi rapet találtak ki. Egyéni vérmérséklet kérdése, hogy kinek van hozzáférése ehhez a stílushoz, az biztos, hogy ez a legkevésbé emlékezetes dal. A szöveg egyébként önmagukról szól, hogy sokáig a háttérben voltak, de ki akarnak törni.
AMPRULE: Do as I say
Már ebben a dalban is bizonyítják, hogy érdekes formáció az AMPRULE, ugyanis a zene tényleg arisztokratikus, elegáns, de a rap stílusa meglehetősen sötét. Gyakorlatilag az egész világot maguknak akarják. Mindenkit a szolgálatukba akarnak állítani. Tessék rájuk nézni: Akarjuk mi ezt?
1Nm8: Break Outta Here
Ezen dal alapján lehet érzékelni, hogy a 1Nm8-ban van a VISTY frontembere. Ez ugyanis valamivel dominánsabb, mint a másik idol jellegű dal. Ugyanolyan modern hangzású, kevésbé hasonlít a klasszikus rapre, mégis jobban megmarad a tudatban ez a dal. Jobban megvan ebben a dalban a műfajra jellemző lazaság. A cím pedig adja a dal mondanivalóját. Ők is szándékoznak kitörni.
GokuLuck: STRONGER
Hardcore rap a javából! Ilyen az, amikor valaki teljesen vadállattá változik, és ezt imádjom! Igazi keményfiúk, a börtönök rettegett rabjai, akiknek még a nevét is félik kimondani. De természetesen ez az egész csak mese, de azt gondolom, hogy valójában pont ezért élvezhető, mert ez a fajta vadállat valójában mindnyájunkban benne van, és jó ezt néha kiélni. De valójában soha nem lennénk ilyenek. Egyszer-egyszer jó ennyire elengedni magunkat, a dal a bennem lévő vadállatot szólítja meg, azért szeretem annyira. A zene is erőteljes, a rapperek hangja is érdekes, mert vannak kifejezetten erős hangok, de a lágyabbak is jól illeszkednek a zenéhez, mert a "hidegvérű gyilkos" érzetét keltik.
BAE: W△vin' FL△g
Ez megint nem jött be a BAE-től. Van saját stílusa a csapatnak, tehetséges rapperekből áll a csapat, megvan a tagok múltja, de nem mindig tudnak igazán jó dalt összehozni. Ez a dal konkrétan kimeríti a kommersz rap fogalmát. Mindenkinek szól, ezért igazából senkinek sem. Így az egyén nem tudja igazán magáévá tenni a dalt. Hangos, verbunkos, de valami hiányzik belőle, hogy sokszor visszahallgassam.
The Cat's Whiskers: Ride Out
Ezt nagyon elrontotta a The Cat's Whiskers. Tömény autotune az egész dal, lényegében úgy rapel mindenki, ahogy akar, mert automatikusan javításra kerül. Semmit nem tudunk meg az együttesről, hogy miért érdemes továbbra is figyelni őket. Egy-két emlékezetes dallam megszólal, de egyértelműen ez a TCW mélypontja.
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
Szerencsére az AkanYatsura tesz arról, hogy jobb szájízzel vegyük ki a lemezt a lejátszóból. Ők meg tudnak szólalni úgy a saját stílusukban, hogy érezzem azt, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert bőven van még bennük tartalék. Erősteljes, dinamikus dal, nagyon lehet érezni, hogy ők így egy család. És ezt nagyon jó hallani. Biztos sok jó dallal fognak még kijönni.
És akkor lássuk a személyes preferenciám alapján a sorrendet.
GokuLuck: STRONGER
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
1Nm8: Break Outta Here
BAE: W△vin' FL△g
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
The Cat's Whiskers: Ride Out
A GokuLuck magasan kitűnik a többiek közül, a Buraikan, cozmez és AkanYatsura hoz még izgalmas dalokat, az 1Nm8 összességében nem rossz, a többiek viszont felejthetők voltak. A The Cat's Whiskers esetében meg remélem, hogy csak egy buta hibáról van szó.
A következő két kislemez nem egészen párbaj kislemez, mert négy csapat is szerepel egy-egy kiadványon.
A soron következő Paradox Live album a második olyan kiadvány, melyen rajongók által megszavazott formációban rappelnek a csapatok tagjai. Ezen a korongon 5 dal hallható.
SUZAKU & KANATA: The Sound of Voltage
Beauty & Beast: Why do you like me??
48 & cozmez: Rats & Nobles
Double Trouble: Double Trouble
Hokusai with Akan Cats-ura: CHILLIN'
Az album hangzása az előzővel ellentétben valamivel egységesebb. Kevésbé vannak populáris "kilengések". Ez az album is kapott 5 rövid Voice dramát, melyeknek az előzőhöz hasonlóan szintén nincs angol fordítása. Inkább lássuk röviden az 5 dalt.
The Sound of Voltage
Előadók: Sugasano Allen (BAE) és Yatonokami Kanata (cozmez) Energikus dallal indul a mini-album. Ahhoz képest, hogy az anime 2. részében ők voltak azok, akik összekötötték a bajszot, most úgyszólván békét kötöttek, és közösen, nagyjából 50%-os arányban rappelnek egy dinamikus zenére. Figyelemre méltó a párosítás a közös múlt okán is, örömteli hallani, hogy elásták a csatabárdot. Mondhatni barátként működnek együtt.
Why do you like me??
Előadók: Anne Faulkner (BAE) és Ito Satsuki (AkanYatsura) Egy urban R&B-vel folytatjuk. Mind a kettejüknek jól áll ez a stílus, Anne Faulkner már az előző Shuffle Team Show albumon is bizonyította, hogy az egyénisége legalább annyira passzol az AkanYatsura stílusához, mint a BAE-hez. Olyan, mintha az AkanYatsura egy más személyiséget hozna ki a rapperből, mint a saját csapata, és mind a kettő egyaránt jól áll neki. Ebben a dalban is lubickolnak, mint a ketten, ráadásul olyan érzetet ad, mintha azt nem értenék, hogy ők ketten miért szerelmesek egymásba.
Rats & Nobles
Eladók: Yeon Hajun (BAE) és a cozmez A cím önmagában emlékeztet a '90-es évek "Keleti oldal, nyugati oldal" jellegű rap slágereire. Gondolhatnánk, hogy társadalmi rang szempontjából jelenik meg a különbség, és még csak nem is tévedünk nagyot. De a lényeg máshol van. Lényegében a cozmez a saját nyomoráról rappel, Hajun pedig felülről figyeli őket. Tehát a dal a tényleg szól társadalmi különbségekről szól, egyvalami mégis összetartja a fiúkat: Mindnyájan a csúcsra akarnak jutni. A rap csúcsára. És nem alaptalanul vágynak a csúcsra! Ez egy vérbeli rap dal, ahol a tagok a maguk laza stílusában kiválóan rappelnek. Arra nem tudok rájönni, ki kezdi a refrént, de nagyon bírom a stílusát. De az egész dalról azt gondolom, hogy világszerte megállná a helyét a jobb rap dalok között. Főleg azért, mert így kell két különböző személyiség között az összetartásra helyezni a hangsúlyt.
Double Trouble
Előadók: Iori Suiseki (AkanYatsura) és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers) Ha van tökös tagja a The Cat's Whiskers-nek, akkor az Kanbayashi Yohei, tehát ő igazán jól mutat egy AkanYatsura tag mellett. Így ők méltán lehetnek egy duplán balhés páros. Maga a dal is erőteljes, ahogy a rap is. A dal érdekessége, hogy mivel nem az AkanYatsura leghangosabb tagja van jelen, ezért a zene a csapat egyéni stílusának egyfajta egyvelege. Ez az elegy mindenképp jól sikerült, és hallhatóan a tagok is egyaránt jól érzik magukat a dalban.
CHILLIN'
Előadók: Masaki Hokusai (AkanYatsura), Ando Shiki (The Cat's Whiskers), Natsume Ryu (The Cat's Whiskers) és Maruyama Reo (AkanYatsura) Akár egy könnyed, lazulós lezárás lehetne a dal, ráadásul az előző dalban kifejezetten bejött az AkanYatsura - The Cat's Whiskers párosítás. De sajnos most arra hallhatunk egy példát, amikor más tagokkal ugyanaz a párosítás nem jön be. Lazulunk, jól érezzük magunkat, csak a dalszerzők is túlzottan lazulósra vették a munkájukat. Ráadásul a tagok ilyetén módon történő összeverbuválása is tiszta trollkodás. Elég egy magas hangon rappelő tag egy csapatban, de ha egyszerre ketten rikácsolnak, az azért kikezdi az idegrendszert. Ez talán az eddigi Paradox Live dalok eddigi mélypontja.
Végül lássuk a személyes sorrendet.
Rats & Nobles
Why do you like me??
Double Trouble
The Sound of Voltage
CHILLIN'
A Rats & Nobles kiemelkedik a többi közül, a Why do you like me?? meg egy jobb R&B dal, de ugyanígy szeretem a Double Trouble energikus mivoltát is. A The Sound of Voltage rendben van, a CHILLIN' meg jobb lett volna, ha a szekrényben maradt volna.
És ezzel ünnepélyesen lezárom az első évadot. Holnaptól jön a második felvonás, melyben négy új rap csapat mutatkozik be.
Miután véget ért az első nagy verseny, lehetőséget kaptak a tagok arra, hogy különböző felállásban, egyedi dalokkal valami különlegeset mutassanak fel. A tagokat a rajongók szavazatokkal verbuválták össze. Ami a dalokat illeti, összességében változó az összkép. Vagy valami furcsa egyveleget akartak összehozni, vagy az egyik tag csapatának stílusa dominál. Így összességében nincs koncepciója a mini-albumnak, de azért érdemes tenni egy próbát a dalokkal.
Bár a formációk kaptak nevet, a dalok bemutatásál az előadókat egyesével is listázom.
New & Classic: New & Classic
CLUB CANDY: Giragira CANDY NIGHT
Rooftop Friends: Rooftop
Lollypop * universe: Jumping Into My World
Ez az album is két lemezes, a második lemezen voice doramák hallgathatók. Nem tudok arról, hogy lenne-e ezeknek fordítása, én nem találtam, így történettel sem tudok szolgálni. Amit látok, az az, hogy ezek a doramák rövidebbek, mint a korábbiak. Inkább lássuk a dalokat.
New & Classic
Előadók: Sugasano Allen, Yeon Hajun (BAE), Saimon Neoakira és Kanbayashi Yohei (The Cat's Whiskers) Akár lehetne egy BAE és The Cat's Whiskers dalon belüli párbaj, de annál sokkal barátságosabb, ugyanis meglehetősen kedvesre és optimistára sikeredett. A zene az, amiben érzékelhető a cím, ugyanis ötvözik az új hangzás, de hallható egy kis retro is. A zene ugyanis itt-ott a '90-es évek elejére emlékeztet. Összességében jó dal, jó hallani, hogy mintha az egész Paradox Live egy nagy baráti társaság lenne.
Giragira CANDY NIGHT
Előadók: Anne Faulkner (BAE), Suiseki Iori, Gaho Zen és Ito Satsuki (AkanYatsura) Ez a dal is ezt a baráti közeget erősíti, és még mielőtt bárki is azt gondolná a "CANDY NIGHT" okán, hogy a rap pöcegödrének legaljára néznénk be, rögtön jelezném, hogy téved. Nagyon erős és dinamikus dal, mintha az AkanYatsura egy saját dala lenne. Ám a dal leginkább attól kiváló, hogy hallhatóan nagyon jól érzi Anne Faulkner az AkanYatsura stílusát. Nagyon jól kiegészíti a három fiút, jól áll nekik ez a férfias stílus. Erőteljes dal, ilyen ragyogóan édes éjszakán bárki szívesen jelen lenne. Ebben a dalban tehát sokkal inkább az AkanYatsura stílusa érvényesül, Anne Faulkner pedig bizonyítja, hogy ideális tagja lehetne a csapatnak.
Rooftop
Előadók: Ando Shiki (The Cat's Whiskers) és Yatonokami Nayuta (cozmez) Nem gondoltam volna, hogy kettejük múltbéli barátsága külön dalt fog kapni. Ami nagyon érdekes (ezért is leszek kíváncsi arra, hogy fogják meganimálni majd az ehhez kapcsolódó doramát), hogy úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy Ando Shiki is jómódú srác, valamiért nagyon megszerette a nyomorban élő Nayutát, és nagyon érzi a háztetőkön való életet. Stílusában inkább a The Cat's Whiskers érvényesül, de Nayuta is jól érzi magát ebben, és ezt örömteli hallani. Nem ilyen "év dala" minőségű alkotás, de nagyon jó hallani a barátságot a két ennyire különböző személyiség között.
Jumping Into My World
Előadók:Anne Faulkner (BAE), Natusme Ryu (The Cat's Whiskers), Yatonokami Nayuta (cozmez), Maruyama Reo (AkanYatsura) Ez is nagyon vidám dal, és mint látható mind a négy csapattól szerepel egy-egy tag. A baj pont itt van, ugyanis mintha nem tudták volna, hogy akkor most kinek a stílusa is érvényesüljön. Mintha mindegyik stílusát próbálták volna egybegyúrni, és az egész sehogy nem szól. Összességében egy kommersz vidám dal jött ki, aminek nincs se saját színe, se saját íze. Csak úgy szól, mint egy kereskedelmi rádió sikerdala.
A személyes preferenciám pedig a következőképp néz ki.
Giragira CANDY NIGHT
New & Classic
Rooftop
Jumping Into My World
Összességében nem rossz, de nem nehéz személyes kedvencet választani. Hallhatóan nincs koncepciója a mini-albumnak, egy furcsa egyveleg lett az egész, karakteres és kommersz dalokkal egyaránt. De meglátjuk majd holnap, hogy a második ilyen válogatás hogy sikerült.
Lezárult az első nagy dalpárbaj, ez az album konkrétan már az eredményhirdetés után jelent meg. És hát elég nagy spoiler már a borító is, elárulja, hogy melyik csapat nyert, de a dallista is árulkodó.
BAE: FRE△KOUT
The Cat's Whiskers: Life is Beautiful
cozmez: Back Off
AkanYatsura: REBELLION -AkanYatsura is Still Burning-
The Cat's Whiskers: Mercy On Me
cozmez: Ain't No Love
BAE: F△Bulous
AkanYatsura: ROWDIEZ -AkanYatsura Wanted Vibes-
cozmez: Better Dayz
Buraikan: BURAIKAN is Back
Ehhez az albumhoz egy hosszabb történetet találtak ki, mert természetesen nem mehet le a verseny és a díjátadó bonyodalmak nélkül. De mivel úgy gondolom, hogy ezzel fogják az animét lezárni, ezért sem írom le, hogy mi történt. Másrészt meg külön lemezen, négy részben van a történet elmesélve, tehát hosszú is. Inkább lássuk az albumon hallható két új dalt.
cozmez: Better Dayz
Kivételesen teljes videoklipet tettek ki a dalról a hivatalos oldalra. Akkor kiírom nyíltan: A cozmez nyerte a dalpárbajt, erre írtak egy kifejezetten optimista dalt. A pénznyeremény megalapozza, hogy az ikrek tényleg egy jobb jövő elé nézzenek, és kifejezetten örömteli hallani, hogy a szándék is megvan rá. A fiúk hangja is vidámabb, talán ők maguk is úgy érzik, hogy ezzel a győzelemmel igazságot szolgáltatott az élet, és végre úgy élhetnek, ahogy azt ők maguk is méltónak tartják. A dal erőlteljes és pozitív, fényes jövőt vetít a fiúk elé.
Buraikan: BURAIKAN is Back
Lényegében ezzel a dallal mutatkozik be a Buraikan, akik ellen majd a nagy párbajt kell vívni, és igen... Méltán bizonyítják, hogy nem véletlen tartják őket a legnagyobbnak. Minden szempontból hihetetlenül erős dal. Elképesztő vibe-ja van, erőteljes a zene, a szöveg is érzékelteti, hogy tudatában van annak, hogy ők a legjobbak, és nem megáltallottak ezt a hallgatóság orrára kötni. Követni lehet őket, de eléjük kerülni... Nos, erre jöttek vállalkozó szellemű rap csapatok.
Igazságtalan lenne személyes preferencia alapján győztest hirdetni, mert bár kétségtelen, hogy üdítő a cozmeztől egy optimista dalt hallani, és méltán nyertek, de még nagyon hosszú út áll előttük. A Buraikan egyszerűen két vállra fektette őket.
Lesz második felvonás is, Road te Legend címmel, amelybe négy új csapat is fog csatlakozni. Ők némileg más irányba viszik el a Paradox Live miliőjét, de erről majd később. Mielőtt bemutatkoznának, megjelent két Shuffle Team Show album, ahol a négy csapat tagjai egyedi, a rajongók által megszavazott felállásban rappelnek egy-egy dalt. Mindenképp érdekes lesz elemezni azokat a dalokat.
