Megváltozott helyzet

Ha valakinek feltűnt volna az, hogy újabban csak azokról írok, amiket veszek, és nem a várost mutatom be, ez nem véletlen.

Utaltam rá korábban is, hogy voltak problémák ebben az albérletben, csak akkor tényleg úgy tűnt, hogy megoldódnak a problémák. De most már nemhogy nem oldódik meg, hanem annyira megromlott a helyzet, hogy már barátok is azt javasolták, hogy keressek egy másik helyet. Nem nagyon akarom részletezni, hogy mi a baj, maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz alkalmazkodni egymáshoz és kölcsönösen nehezítjük meg egymás életét. Emiatt pedig nem tudunk kijönni egymással. Igyekeztem kompromisszumos megoldásra törekedni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni. De mivel úgy mondta a lakótársam (akié egyébként a ház), hogy a felmondási idő 2 hét, ezért csak akkor fogom megmondani, hogy elmegyek, ha megtaláltam a másik helyet, mert tényleg nagyon nehéz Hollandiában albérletet találni.

Igazából ezek a vásárlások, amiket csináltam, félig kompenzálás miatt csináltam, félig tényleg azért, mert úgy terveztem, hogy innen már egy kis lakást fogok bérelni, ha dolgozni fogok, és már oda is hosszútávra. Ami a kompenzálást illeti, szól ez arról is, hogy jobban érezzem magam. Hogy könnyebben viseljem a nehézségeket, illetve abban bíztam, hogy ha jobban érzem magam, akkor én is másképp viselkedek, és nekem is könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. Meg ezekkel kerestem annak a lehetőségét, hogy otthonosabbá tegyem a szobát azáltal, hogy minél több olyan dolog van itt, ami az enyém és szívesen használom, nem utolsósorban hosszútávon. Csak hát ösztöndíjas lévén korlátozottak a lehetőségeim, ezért igyekszek a használt dolgok között olyanokat venni, amiket szívesen használok.

De ez sem segített, úgyhogy elkezdtem keresni egy másik helyet. Az egyetemen is érdeklődök a szaktársaim között, illetve holnap óra után bemegyek oda, ahol egyetemi hallgatóknak segítenek kollégiumban (studentenhuis) szobát találni, ha van szabad helyük. Először őket kérdezem meg, ha nincs kiadó szoba, utána fizetek be ismét a Kamernetre és ott keresek kiadó szobát.

Tényleg nagyon rossz, mert nagy reményeim voltak, tekintve, hogy Alphen aan den Rijn azok városok egyike, ahol nagyon szívesen laknék. Ebben egyébként nincs változás, továbbra is nagyon szép városnak tartom. És nemcsak azért élhető, mert sok üzlet van itt, hanem mert több park is van, illetve több lehetőség is van kültéri aktív tevékenységekre. Nem utolsósorban az Archeon szabadtéri múzeum tényleg életre szóló élmény volt, illetve az Avifauna madárpark is állítólag nagyon szép. Itt még nem voltam. Úgyhogy továbbra is azt mondom, hogy aki Hollandiába jön nyaralni, annak javaslom, hogy szánjon egy napot és sétáljon ebben a városban, mert nagyon kellemes hangulata van.

De hiába szép város, ha a lakhatással problémák vannak. Nagyon szívesen vagyok itt, de nem mindenáron. Ahogy az előző postban írtam, éveket dolgoztam magamon, hogy a szorongásaimat kezelve, a lehetőségekhez mérten teljes értékű emberként funkcionáljak. És senkinek nem fogom hagyni, hogy lerombolja azt, amin dolgoztam.

Újra van Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness!

Körülbelül 15 év után ismét sikerült szert tenni egy Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness-re. Még Békéscsabán vettem a Media Markt-ban 2008 körül, mélyen leszállított áron, 1.990 forintért. Azért tudtam akkor ennyire olcsón megvenni, mert akkor még a Stadlbauer nevű osztrák székhelyű cég forgalmazta a Nintendo játékokat Magyarországon és az üzletpolitikájuk része volt az, hogy nem vesznek vissza nagykertől játékot. Tehát nincs visszáru, ha valamit nem tudnak eladni. Ezért is volt annak idején annyira kevés Nintendo játék a különböző boltok polcain. A Media Markt például úgy tudta áthidalni ezt a problémát, hogy nagyon levitte az egyes játékok árait, hogy valahogy szabaduljanak tőlük. Ez persze nekünk, Nintendósoknak nagyon jó volt, mert több kiváló játékhoz jutottunk hozzá nagyon olcsón. Így tudtam megvenni ezt a Pokémon játékot is.

Csakhogy nem volt sokáig a tulajdonomban, ugyanis az én példányomat ellopták. Nem sokkal azután történt, hogy megvettem, az egyik BigN találkozón tűnt el, emlékeim szerint 2009 elején. Az érdekes az volt, hogy tudtuk, hogy ki lopta el (többektől is lopott a csoporton belül), de sajnos verbális felelősségre vonásnál előrébb nem jutottunk, mert neki nem a játék kellett, hanem az abból származó anyagi haszon. Tehát eladta a lopott játékokat. Most nekem szerencsére csak a kazettát lopta el, a doboz meg a leírás ott nyugszik a polcon (Magyarországon), így csak a kazettát kellett pótolni. Többször néztem a kazettát Vaterán, egyes boltokban, de mivel nem a Pokémon a fő csapásirány nálam, ezért nagyon komolyan soha nem kerestem. Inkább abból volt rossz érzésem, hogy loptak tőlem. Viszont itt Hollandiában sokkal inkább elérhetők a retro játékok, ezért mostanság rákerestem Marktplaats-on, hátha találok egy példányt olcsón. Az egyik üzlet árult is egy csak kazettát €9,95-ért, tőlük rendeltem meg.

Így azért jobb, hogy újra megvan teljesben ez a játék. Ezért is van az, hogy a legutóbbi YouTube videóm, a Pokémon Mystery Dungeon: Red Rescue Team volt tegnap. Mintegy ráhangolódás. Ezt azért is mutatom meg, mert ez az első olyan videó, amelyben kommentáltam a játékomat.

Büszkén is mutatom, mert én magam is jól éreztem a felvétel közben, és a visszajelzések is pozitívak. Az, hogy videóban meg mertem szólalni, az hosszú évek belső munkájának eredménye. Mostanra érzem úgy, hogy megküzdöttem a belső démonaimmal és megharcoltam a gyerekkori szorongásaimmal, traumáimmal annyira, hogy meg merjek szólalni egy videóban. Ez sokáig elképzelhetetlen volt.

Több segítségem is volt, például Almási Kitti és Lukács Liza is írták több könyvükben, hogy az emberek többre képesek annál, mint amit gondolnak magukról. Ilyeneket ugyan lehet olvasni Facebookon naplementés háttérrel, de ők azok, akik ezt olyan kontextusba, konnotációba tették, hogy tőlük hihető volt. A másik segítség önmagam volt, ahogy visszagondoltam néhány múltbéli eseményre, hogy azok nem voltak annyira rosszak, nem csináltam annyira rosszul a dolgokat, mint ahogy gondoltam, vagy ahogy mások visszajelezték. A harmadik meg bagszi YouTube csatornái voltak: Nintendolgok | Bagszipoke, ő tud úgy beszélni a videóiban, hogy az nekem egyrészt mérhetetlenül szimpatikus, másrészt szeretik a videóit, van “kereslet” arra, amit csinál. Ez is plusz inspiráció volt, mert egyrészt jól ismerem őt, tudom, hogy ő az életben is ilyen. Neki nem kellett semmilyen trendnek alávetni magát, hogy népszerűbb YouTuber legyen. Ő egyszerűen csinálja, ahogy tudja, ahogy jól érzi magát, és valószínűleg azért szeretik, ahogy közvetíti a játékokat, mert hallani, hogy jól érzi magát abban, ahogy csinálja.

Én leginkább, mint “sportkommentátor” kommentálnám a játékaimat. Szeretek sportközvetítéseket nézni és két szakkommentátor is van, akinek nagyon szeretem a stílusát. Az egyik az Eurosportnál szokott kerékpárt, férfi biatlont közvetíteni (én az utóbbit szoktam télen nézni), Lantos András. Aki egyrészt nagyon felkészült, látszik, hogy nagyon érti a dolgát, másrészt olyan találóan fogalmaz, hogy néha hangosan felnevetek egy-egy megnyilvánulásán.
A másik sokkal ismertebb, Gundel Takács Gábor. Őt már említettem többször, hogy őt tartom a magyar média egyik legpozitívabb személyiségének. Ő nemcsak abban, jó, amiben Lantos András, hanem több interjúját internetes írását is olvastam és hihetetlenül pozitív és példaértékű értékrendje van, ami miatt emberként is felnézek rá, nemcsak mint szakkommentátor. Persze, lehet, hogy Lantos Andrásnak is pozitív értékrendje van, de ezt az oldalát nem ismerem.

Nos, ennyi. Azt nem gondolom, hogy streamelésből fogok megélni, de hobbiszinten fogom csinálni, mert élveztem.

Japán limitált kiadás Haikyuu!! mangák Hollandiából

Miért nem mondta eddig senki, hogy ha Marktplaats-on rákeresek a Haikyuu!!-ra, akkor igazi ritkaságokra is bukkanok? Nagyon jó dolgokat lehet találni a Vatera holland megfelelőjén, ahogy rákerestem a Haikyuu!!-ra, egyből sikerült négy limitált kiadású Haikyuu!! mangát találni.

Tudtam ezekről és mindenképp be akartam szerezni őket, de úgy konkrét prioritásban soha nem voltak. Újonnan már rég nem lehet kapni őket, használtakat meg drágán adják eBayen, ezért úgy voltam vele, hogy ezeket a mangákat, majd ha jobb anyagi körülmények között fogok élni. Na most történt az, hogy a Marktplaats-on megtaláltam ezt a négy kincset olyan áron, hogy nem kell hozzá nagyon gazdagnak lennem, hogy megvegyem őket. Ráadásul mivel nem Amerikából jöttek, ezért nem is kell eszméletlen mértékű postaköltséget sem fizetnem rájuk. Egészen pontosan Zwolle-ból jöttek. Ez a város Hollandia közepén, kicsit északabbra és keletebbre van, tehát elmenni értük nagyon költséges lett volna. De hát miért van a PostNL, ha nem azért, hogy ilyen távolságokat töredékáron áthidaljunk?

A 9. kötet 2014 januárjában jelent meg, tehát már nagyon közel az anime debütálásakor, ezért a 9. kötetből kiadtak egy limitált kiadást, amihez egy audio dorama CD-t mellékeltek, ezzel promotálták az animét. Nem tudom, hogy előtte a seiyuu-k bárhol is felléptek-e, mint Haikyuu!!-szinkronszínészek, de ha nem, akkor ez a CD azért különleges, mert ezt a seiyuu-gárdát itt hallhatjuk együtt először. A CD-n fél órás hangjáték hallható, ez Japánban nagyon elterjedt dolog, bár én ritkán hallgatok ilyet. Leginkább a Hayashibara Megumi régi kislemezeihez csatolt hangjátékokat hallgatom, amikor hallgatom azokat a CD-ket hallgatom. Ezek jó ötletek, kifejezetten jópofák szoktak lenni, sokszor a hang elég ahhoz, hogy teljes legyen az élmény, hiszen ezek a seiyuu-k tényleg annyira képzettek, tehetségesek, hogy csak a hangjukkal teljessé tudják tenni az az egész “előadást”. Itt is jó volt és abból gyanítom, hogy itt hallhatjuk őket először, mert az utolsó trackben úgy hallottam ki, hogy mintha itt mutatkoztak volna be először egy csapatként. Kageyama biztos, hogy alaposan bemutatkozott, mert nemcsak egyszer, hanem háromszor is mondja Hinatára egymás után, hogy BOKE, BOKE, BOKE!!! Jót mosolyogtam rajta.

A 15. kötet tartalmazza az első OVA-t, a Lev Kenzan-t. Ezt először a 2014-es Jump Festán vetítették, majd DVD-n ebben a kiadásban jelent meg először. Szeretem ezt az OVA-t, mert kifejezetten kedvelem Haiba Lev-et, bírom a stílusát. Szeretem, hogy lazábban veszi a dolgokat, nem görcsöl rá annyira a győzelemre, mint a többiek. De pont emiatt esetlen is, ugyanakkor végtelenül barátságos és szerethető, amitől még inkább megkedveltem őt. Meg azért amikor meccs van, azért odateszi magát. Nem véletlen, hogy a TO THE TOP! széria után (tegnap olvastam el a manga 310. fejezetét) Karasuno VS Nekoma meccs van, azért egy nagyon erős csapat és ez Haiba Lev-nek is köszönhető. Csak van egy laza stílusa, ami ebben az OVA-ban nagyon kijön.

Ja, hát és az a bizonyos játék a “POP” nevű kézikonzollal, ami ugye a PlayStation Portable “újragondolt” változata. Azt egyébként érdekesnek tartom, hogy több utalás is van a Sony-ra az animében, ugyanis Tsukishima Kei-nek is “SOMY” fejhallgatója van. Gondolom a mangaka, Haruichi Furudate nagyon szereti a Sony termékeket, de nem akart ezért licenszszerződést kötni velük és irgalmatlan sok pénzt kiadni, hogy a mangában és az animében tényleg Sony fejhallgató és PSP konzol legyen. Meg nem tudom, hogy vannak a licenszdolgok Japánban (azon túl, hogy borzalmasan szigorúak), lehet, hogy mangaka ezeket nem is tehetné meg.
A lényeg az, hogy az első OVA nagyon jó.

A 27. kötet a harmadik OVA DVD-jét tartalmazza, ami lényegében egy összefoglaló a 3. évad, a Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou után. Mintegy TV híradó sporthírek formájában számolnak be a Karasuno elképesztő sikeréről. Visszaemlékezések, illetve riportok a játékosokkal (karakterek). Ez inkább egy recap OVA, néha megnézem, de nem ez a fő csapásirány, nálam, ha a Haikyuu!!-ról van szó.

Egy nagyobb dobozban vannak a lemezek jobb oldalt és a mangák bal oldalt. Mindegyik manga mögött egy matrica. Azokat szerintem nem fogom sehova se kiragasztani.

A negyedik könyv nem manga, hanem egyfajta “összefoglaló”. Egészen új egyébként, 2020. november 9-én jelent meg, és egészen a manga 2012-es indulásáról a jelenig mindenféle rajzok, tervek vannak a könyvben, majdnem 400 oldalban. Most tudtam meg azt, hogy a Haikyuu!! ötlete 2009-ben merült fel és 2011-ig dolgozott a mangaka, Furudate Haruichi a koncepción. Aztán végigmegy a karaktereken, hogy ki hogyan változott az évek során. Nagyon sokakat bemutatnak a könyvben. Aztán vannak jelenetek a strandröplabdából, majd külön kitették ide annak a fejezetét, amikor a Kis Óriás megnézi a Karasuno meccsét. Igazából már láttam őt korábban képen, úgyhogy ez nekem nem feltétlen spoiler (valamelyik későbbi fejezetben lesz, ott még nem tartok), de az az igazság, hogy csalódás, ahogy kinéz, mert egyáltalán nem úgy van megrajzolva, hogy a sport még mindig szerepet játszana az életében. Bár azt hozzáteszem, hogy azt még mindig jobban becsülöm, hogy a Haikyuu!!-ban legalább láthattuk a Chiisana Kyojin-t, hogy ki az a rejtélyes személy, aki inspirálta Hinatát arra, hogy röplabdázzon. Ahhoz képest, hogy a ONE PIECE tart már ezernemtudomhányadik fejezetnél és ha jól tudom, még mindig nem tudni, hogy mi is az a bizonyos ONE PIECE. Nem olvasom azt a mangát, úgyhogy nem tudom, hogy kiderült-e azóta. De az bizonyos, hogy a Haikyuu!! egyik nagy “rejtélyére” fény derült és igazából tökre jó az, hogy pluszként bekerült a Kis Óriás is.

Nos, ezek vannak. Azt hiszem, Hollandiában lesz lehetőség arra, hogy igazi ritkaságokkal is bővüljön a gyűjteményem. A polcon így néznek ki a többiek mellett.

HP számítógépház

Ismét van számítógépházam. Tegnap vettem a Used Products Leideni üzletében. Többször néztem használt PC-t Marktplaats-on, de ez volt az egyedüli, amit megérzésre (és külső segítséggel) megvettem volna. €99,95 volt, a memóriája 4 GB, van benne egy 500 GB HDD, a processzor 3,1 GHz-es, illetve a Windows 10 aktiválva van.

Ez megfelelő bázis, amit lehet majd bővíteni. Amivel máris bővítve lesz, az egy SSD, amit máris megvettem a Marktplaats-on. Waka talált nekem egy Samsung 512 GB-os SSD-t €27,50-ért. Már úton is van felém. Azt azért érzékelem, hogy ma már tényleg elengedhetetlen egy SSD, mert lassabb a Windows HDD-n. Sőt, a Windows annyira új volt rajta, hogy semennyire nem volt frissítve. És amíg nem volt frissítve, addig kriminálisan lassú volt a gép. Ahogy rákerült minden frissítés, akkor lett elfogadható a sebessége. De majd ennél is jobb lesz majd SSD-vel.

Azt már látom, hogy érdemes lesz ezt a gépet fejleszteni, mert ahogy Waka nézte a gépem adatait, úgy látta, hogy szabványcsatlakozói vannak, ami azt jelenti, hogy könnyű lesz fejleszteni. A gépem egészen pontosan HP ProDesk 400 G2 MT. Több ok miatt is akartam asztali PC-t venni, az egyik, hogy legyen legalább egy DVD-meghajtóm, mert az többször is hiányzott. Meg az is döntő érv volt, hogy amíg a laptopon csak 2 USB volt, ezen van 6.

Meg ha tényleg szépen lehet fejleszteni a gépet, akkor idővel majd egész komoly gépet kreálok belőle. Mivel nem játszok, ezért a végső cél egy streaming PC, és akkor majd élőben fogok tudni közvetíteni, nemcsak felvenni. Egyébként ez a gép jobb, mint a laptopom, erre két dolog is utal. Az egyik, hogy ha meg van nyitva a Google Chrome, akkor a memória PC-n 75%-on van, laptopon 85%, valamint a PC-t lehet frissíteni Windows 11-re, míg a laptopot nem. A laptop marad iskolai használatra, illetve ha hazalátogatok Magyarországra, akkor oda.

De az, hogy megvettem ezt a gépet, az újabb jel arra, hogy végleg le akarok telepedni Hollandiában, hiszen itt akarom hosszú éveken át használni.

1 játék 3 kiadásban

Egy ideje keresem a Need for Speed: Most Wanted játékot és most meglett, méghozzá nem is egyszer, hanem háromszor is.

Van néhány Need for Speed játékom, nem mondanám magam a játék kimondott rajongójának, de ha van játék a szériában, amit meg akartam venni, akkor az a Most Wanted volt. Méghozzá a zene miatt élvezett ez nálam kiemelt figyelmet. Humbby mutatta meg nekem Spotify-on a játék zenéjét, hogy ő mennyire szereti és milyen sokat hallgatja. Ismerkedtem vele és tényleg kiváló. Sokat hallgatom a zenét, szinte a mindennapjaim része lett.

Úgy konkrétan nem hallgatok ilyen stílusú zenét, de olyan érzésem van, mintha ennek a fajta rock zenének a legjobbjait válogatták volna össze. Egyetlen egy dal van, amit gyűlölök erről a listáról, a “Do Your Thing”, az összes többi kiváló. Igazából ennek a zenének köszönhető, hogy komolyabban felfigyeltem a Need for Speed sorozatra és egy kicsit foglalkoztatott. De nem gondolom, hogy komoly gyűjtője leszek a sorozatnak. Ezt a játékot nagyon akartam, illetve talán még a 2015-ös Need for Speed-et veszem meg, illetve a negyedik részt, mert arról olvastam az 576 Konzol 16. számában (1999 április) és a leírás alapján bejött. A 2015-ös játék zenéjét meg magam fedeztem fel és tetszett meg.

Ez sokkal változatosabb zenei stílus terén, amíg a Most Wanted-ban inkább a rockzene dominál, az újkori Need for Speed-ben több az elektronikus dal. De mivel nem vagyok ráfüggve egyik stílusra sem, ezért mind a kettőt szeretem. És megvenném a játékot, mert az jó pluszt jelent nekem, hogy ilyen jó zenék szólnak a játékban.

A Most Wanted már YouTube-on is inspirált, Humbby játszotta a csatornáján, szerintem egész jól.

Ami az példányaimat illeti, hátulról is mindegyik szinte ugyanúgy néz ki.

És arra külön figyeltem, hogy mindegyiknek meglegyen a leírása. Nagy örömömre a borító és a leírás is holland nyelvű.

Egyelőre csak a Nintendo DS változatot tudom játszani, mert a GameCube-om még nincs itt Hollandiában, a Playstation 3-ból meg pont az a modell van meg, amelyik már nem játszik le PS2 játékot. Úgyhogy majd külön kell vegyek egy PS2-t. De az ráér, hacsak nem találok Marktplaats-on vagy valamelyik régiségboltban olcsón. Mondjuk jó lenne, ha lenne, mert abból a szempontból máris csalódás a DS játék, mert teljesen más a zenéje. Valami jellegtelen, dallamtalan zenét találtak ki csak a DS változathoz, ami még csak nem is illeszkedik a játékhoz. Maga a játék eddigi meglátásaim szerint rendben van, de már Humbby videóiból is kiderül számomra, hogy sokkal-sokkal tartalmasabb a nagykonzolos, PC verzió, úgyhogy úgy néz ki, hogy a DS változat inkább csak gyűjteménybe lesz, alkalmanként legfeljebb, ha előveszem. A PS2 és GameCube változatok biztos, hogy sokkal jobbak. Ha találok majd valahol olcsón PS2-t, akkor befizetek majd rá és tudom a teljes változatot játszani.

Az első napok

Kisebb szünet után írok, mert voltak nehézségek az első napokban az albérletben. A lényeg összefoglalva annyi, hogy nem tudtam rendesen aludni és kicsit feszült voltam amiatt, hogy az egész ottlétem alatt kialvatlan leszek. De szerencsére sikerült megbeszélni a lakótársammal a problémákat és úgy néz ki, hogy tudunk alkalmazkodni egymáshoz. A fő probléma az, hogy van egy közepes testű kutya a lakásban és az ő éjszakai járkálását kellene megszüntetni. Az előszobában ugyanis parketta van, ami nagyon hangos, ha ráesik valami, vagy ha a kutya ráteszi a körmét. A lényeg, hogy éjszakára legyen egy helyen a kutya és ne járkáljon az előszobában, mert hangos és mindig felébredek rá. De szerencsére együttműködő a lakótársam és úgy tűnik, hogy ezt meg lehet oldani. Ráadásul kiderült, hogy a kutya elvileg nem is marad sokáig a lakásban, mert nem az övé, csak vigyáz rá valakinek a kérésére. Elvileg 2 hétig marad még. Ha tényleg így lesz, akkor komoly probléma nem lesz.

Most is azt látom, hogy állat tényleg nem való lakásba. Talán még kistestű kutya sem, mert igazából értem, hogy a kutya miért járkál annyit: mert mozgásigénye van. És ezt egy lakásban, mert talán még 50 m2 sincs, ezt nem nagyon tudja kielégíteni. És ha ekkora hanggal van az, hogy éjszaka járkál, muszáj vagyok elzárni őt, hogy akkor maradjon nyugalomban. De ha eredetileg valami kertes házban lakik, akkor jó lesz neki visszatérni. Az a kb. negyed órás séta nem sokat ér a kutyának.

Ettől függetlenül szeretek mindent és Alphen aan den Rijn-t most is csodálatos városnak tartom. Nagyon jó sétálni, biciklizni a városban. Sőt, annyira jó az utak elrendezése, hogy alig 1 hét után kívülről tudtam, hogy jutok el a vasútállomásra, pedig az kb. 1,5 km-re van tőlem. És lassan az is meglesz, hogy a központba, a De Aarhof-ba (bevásárlóközpont) hogy jutok el kívülről. Tehát nagyon jó az úthálózat, könnyű megjegyezni, hogy mi hol van. De az utcák hangulata is kellemes. Az is nagyon tetszik, hogy sok a zöld terület vannak parkok, illetve több sportpályát is láttam, tehát Alphen aan den Rijn kifejezetten alkalmas aktív időtöltésre a szabadban. És már most is elég sokan vannak kint, mennyien lesznek majd, ha beáll a jó idő és a késői napnyugta? De már most is jó idő van, mert sokat süt a nap, és napok óta 10-12°C van. És mivel nem is jeleznek előre nagy lehűlést ezért kijelenthető, hogy ha már eljött a tavasz. Meg most már végre láthatóan tovább van világos. Ma volt az első nap, amikor 8 óra előtt volt napkelte. Az egyedüli dolog, amit még szoknom kell a városban, hogy itt vannak olyan bicikliutak, ahol a két sáv egymás mellett van. Wageningenben és Edében úgy volt, hogy egy-egy biciklisáv volt az autóút mellett, itt Alphenben meg egy oldalt van a két biciklisáv egymás mellett.

És a Leideni egyetem. Szép, szép, nagyon szép. Hollandia első egyeteme, az épület, már vagy 500 éve áll. Az mondjuk furcsa volt nekem, hogy az épület is régiesebb, mintha rászorulna a felújításra. De lehet, hogy csak azért látom így, mert az Ede-i egyetem épülete minden szempontból teljesen modern, 21. századi. Illetve az Ede-i egyetem mellett szól nálam az is, hogy a hall nagyon tágas, míg itt Leidenben szűkös és széles. De talán azért is hat szűkösnek, mert több kisebb térre van elválasztva. De összességében jó itt is lenni. Sőt, a Leideni talán jobb is abból a szempontból, hogy sokkal több hely van tanulóknak leülni, órán kívül elfoglalni magukat tanulással, vagy bármi mással.

Egyébként itt már sokkal inkább hollandos óráim vannak, itt már tényleg Néderlandisztikát tanulok hollandul. Nyelvóra mellett van kultúrtörténet (kulturális elemek holland filmekben) illetve holland történelem, valamint pluszba felvettem Japán modern történelem órát. Itt a Meiji-restaurációtól kezdve a jelenkorig tanulunk japán történelmet angolul. Így elsőre nem tűnik vészesnek. Csak annyi, hogy több itt a házi feladat, illetve holland nyelvórán több kisebb dolgozat lesz havonta a félév során. De akikkel találkoztam eddig tanárokkal, mind rendesnek tűnnek. Háromszor van egy héten órám és vonattal járok át. 15 perc az út Alphen aan den Rijn-től Leidenig.

Nos, első körben ennyi. Szeretném most már az egyéb aktivitásaimat is csinálni és akkor fogom magam teljesen otthonosan érezni.

Költözés Alphen aan den Rijn-be

Nos, csütörtökön megtörtént a költözés. Pontosabban már szerdán eljöttem, de a cuccok csütörtökön jöttek át Tukeinon segítségével. Megbeszéltük, hogy munkája utána jön hozzán és elhozzuk a régi helyről az ott maradt cuccaimat.

Továbbra is gyűlölök pakolni. Azt nem szeretem, hogy látom a sok mindent és egyszerűen nem tudom, hogy hol kezdjem el. Ezért költöztetésben nem lehet rám számítani, kifejezetten lassú vagyok. Először a fejemben kell, hogy lássam a rendszert, hogy fogok tudni összepakolni utána tudok egyáltalán nekilátni. De mivel csak késő délután mehettem, így volt idő, ezért nem volt gond belőle. A srác, aki itt lakik, a tulaj, megkért, hogy 16 óra után menjek, addig dolga van. Akkor én meg ezt megfejeltem azzal, hogy 18.30 után megyek, mert akkortól érvényes megint a 40%-os kedvezmény vonaton, mert csúcsidőn kívül utazok. Vonatnál meg tényleg sokat számít, mert egyébként tényleg nagyon drága a vonat Hollandiában. Ezzel a 40%-os kedvezménnyel válik megfizethetővé. Ez havi € 5,60-ba kerül, de ez jellemzően már az első odaútnál megtérül. A visszaút utána már tényleg olcsóbb.

Szóval szerencsére volt időm pakolászni nyugalomban, és végül egész jól ment. Kész lettem mindennel, még pihenésre is maradt idő. Viszont sok mindent nem tudtam most vinni, mert biciklivel kellett a vasútállomásra menjek. Volt nálam két hátizsák két válltáska és egy szatyor, abban voltak a kaják, amiket nem tudtam megenni. Azt hittem, hogy időben indulok, de lekéstem a 18.42-es vonatot. Mindig ez van nálam… Azt hiszem, hogy időben indulok. Egy valamit tudni kell rólam: Az esetek kb. 80%-ában elkések. Nem rólam neveznék el a pontosság mértékegységét. Így végül a 19.11-es vonattal tudtam elindulni. Kellett venni a biciklinek is vonatjegyet, az € 7,50. Hát, mint mondjak… jól megrakodva igencsak nehéz a lépcsőn felcipelni a biciklit. Itt is megvan az a kis bucka a lépcső mellett, amin fel-le lehet vinni a biciklit, de az emelkedő egy kissé meredek így eléggé küzdelmes volt felmenni a biciklivel. És ezt még egyszer meg kellett csinálni, mert Utrechtben át kellett szállni. Sietni szerencsére nem kellett, mert estére már ritkábban járnak a vonatok így a szokásos 8 perc helyett 16 perc volt az átszállási idő, ami nekem segítség volt. A vonaton aztán már nem volt probléma, mert van tágas hely biciklinek. Tehát minden adott a bicikliszállításra.

Végül 20.13-ra érkeztem meg Alphen aan den Rijn-be. A srác várt rám a vasútállomáson. Átvett tőlem néhány csomagot és biciklivel mutatta az utat. Ezen a részen még nem jártam a városnak, de nagyon tetszett. Sötétben is látszott, hogy mennyivel jobb az infrastruktúrája, Alphen aan den Rijn-nek sokkal inkább van városi hangulata. Mondjuk igazságtalan Wageningennel összehasonlítani, mert ott laknak kb. 40 ezren, itt Alphen-ben meg 110 ezren. Van különbség. De az biztos, hogy sokkal több minden elérhető itt. A környék egyébként kellemes. Van a közelben park, iskolákkal, játszótérrel, sportpályákkal (foci, tenisz, plusz pálya gördeszkásoknak), kifejezetten jó érzés ott sétálni. Tavasszal, ha jön a jobb idő, inkább gyalog fogok járni, semmint biciklivel.

Csütörtök reggel felfedeztem magamnak a várost. Sok üzlet megtalálható itt, csak bizonyos üzletekhez sokat kell biciklizni. A Jumbo van a legmesszebb, a város másik végében. Ezt leszámítva minden megtalálható maximum a központban. Albert Heijn, Primera, BoekenVoordeel, Hoogvliet, Bruna, Action, BigBazar, LIDL. Egy pár példa a számomra fontosabb üzletekre. Egyedül Prijsmepper hiányzik, ami az előző helyen volt Edében és olcsó boltnak mondható. Az itt legközelebb Delftben, Haarlemben vagy Almere-ben van. Mindhárom városba lenne okom elmenni látványosságot nézni, majd akkor beiktatom, hogy oda is elmegyek vásárolni, ami kell. De jobb így, hogy minden egy városban van, ami kell. Egyáltalán a város is nagyon kellemes hangulatú.

A munkája után hozzám jött Tukeinon, hogy felvegyen kocsival és elmenjünk Wageningenbe az ott maradt cuccokért. A délutáni általános dugó muatt lassabban ért ide. De szerencsés volt az út oda is és vissza is. Útközben többmindenről beszélgettünk. A 70 km-es út 1 óra alatt lett meg. Mivel néhány dolgot leszámítva már mindig össze volt pakolva, ezért csak fel kellett kapni őket. Először a liftig vittük el a dolgaimat, majd be mindent a felvonóba. A 3. emeletről indultunk meg lefelé. Itt volt egy érdekes meglepetés, ugyanis amikor nyílt a liftajtó, ketten be akartak szállni, de nem tudtak a sok cucc miatt, ezért lépcsőztek. Mi meg elkezdtünk nagy elánnal kipakolni, amikor gyanús kezdett lett, hogy nem ugyanaz a kőcsempe van a földön, mint ami a földszinten van. Szerencsére még az elején voltunk, mire kiderült, hogy a két srác az 1. emeletről hívta a liftet. Vissza minden, közben értetlenkedni, hogy miért hívja valaki a liftet az 1. emeletről? Még egy emeletet le, aztán pakoltunk ki mindent. Itt a rendkívül erős kajaszag csavarta az orrunkat. Amikor a kínaiak főznek, akkor van olyan szag, mint ott volt, hogy a konyha környékén sem lehet megmaradni. Nem volt nehéz megtalálni a szag forrását, az egyik folyosó ajtaja nyitva volt. Annak a konyhájának ablakába kívülről be lehetett látni és valóban egy ázsiai lány ténykedett ott. Gondolom, a többiek is csak így tudják elviselni. De valami irgalmatlanul erős szag áramlott ki.

Egy-két csomag okozott kisebb problémát, ahogy pakoltuk be a kocsiba, de szerencsére minden jól elfért. Visszafele úton megálltunk az Idealis irodájánál, hogy leadjam a kulcsot. Mivel este volt, ezért az iroda természetesen már nem volt nyitva, de volt ott egy postaláda, ahova az elköltözőknek be lehetett dobni a kulcsot. Ezután a Jumbóba mentünk, mert megéheztem. Vettem magamnak valamit, amit útközben meg tudok enni, illetve innivalót, illeti Tukeinon kérésére neki ásványvizet. Innen vissza Alphen aan den Rijn-be. Az út rendben volt, illetve mivel az 1. emeleten van a lakás, ezért a felpakolás sem volt probléma, főleg, hogy lift is volt. A lift annak fényében is meglepő, hogy egyébként csak 2 emeletes az épület. Már-már a luxus kategóriája, mivel Hollandiában sem jellemző, hogy 4-5 emelet allatti épületekben lenne lift. Így könnyű volt felpakolni. Be a szobába, végül hálás köszönettel elbúcsúztunk egymástól.

17:40-kor indultunk el és 21:00 is elmúlt, mire végeztünk. Minden pakolászással, kulcsleadással tényleg múlik az idő. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz hosszútávon itt élni. Hiszen ebben a városban voltam először immár 3 éve, ezen város által szerettem meg Hollandiát és mintegy végső cél volt, hogy itt élhessek. Tehát, ha úgy vesszük, egy álmom vált valóra. És most is azt mondom, hogy ideális város. És hogy Wageningenből végül ide jutottam, azt úgy veszem, mintha szintet léptem volna. Mintha az élet visszaigazolta azt, hogy jól vettem az első akadályokat, jöhet a következő lépcsőfok. Most azt tartom igazi megmérettetésnek, hogy milyen lesz megélni a mindennapokat abban a városban, ahova mindig is jönni akartam és nemcsak egy hétvégére vagyok itt. Ki fog derülni, igyekszem érdekessé tenni a hétköznapokat.

Limitált kiadású Bakuten!! Blu-ray megérkezett!

Megérkezett a CDJapan-től a Bakuten!! Movie Blu-ray limitált kiadása! Semmiben nem átlagos kiadás, gyönyörű papírborítója van. Nagyon tetszik ez a rajzolt grafika, kifejezetten egyedi hatást kelt. Meg jól érzékelteti a movie hangulatát, történetét.

A hátulján a másik csapat látható, plusz hőseink segítői. Jó szokáshoz híven itt minden információ az OBI-ra van írva. Kibontva a papírdobozban találjuk a lemezeket, illetve a mellékelt füzetet a a karakterdizájnokkal.

Az egy kicsit csalódás nekem, hogy nem a másik kiadás borítójával illusztrálták a papírtokot, hanem világoskék alapon van írás. A mellékelt füzetben meg karakter és helyszíni dizájnok, vázlatok, illetve egyéb artworkök láthatók 112 oldalon. Jellemző, hogy ilyeneket mellékelnek egy limitált kiadás mellé, ezt leginkább az teszi egyedivé, hogy az anime a kedvencünk és abból látunk extrákat.

Végül a két lemez.

A bal oldali lemez a Blu-ray, azon van rajta a movie meg az extrák (reményeim szerint vannak…), a jobb oldali meg dorama CD, tehát magyarosan szólva hangjáték. Nagyon kíváncsi leszek, mindenképp nagy örömmel fogom még egyszer megnézni, de erre csak holnap este kerülhet sor, mert ma és holnap költözök. Holnap kerül át minden cucc és ha elrendeztem mindent, akkor fogom tudni megnézni.

Ja, és hogy a plusz poént ne felejtsem el: NEM FIZETTEM ÉRTE VÁMOT!

Szoba egy studentenhuisban

Hollandiában a kollégium némileg mást jelent, mint Magyarországon. Itt ténylegesen “diákszálló” jelentéssel bír, ahol egyágyas szobák vannak. A szobák mellett egy nappali van, mely megtöbb esetben közösségi térként szolgál. Nemcsak együtt folytattunk ott közösségi életet, hanem az is megesett, hogy valaki áthívta a barátait és egy néhány órára lefoglalták egy délutánra, estére. Kétszer fordult elő az, hogy egy ilyen összejövetel túl sokáig tartott, melynek én voltam a kárvallottja, mivel az én szobám van a nappali mellett. Bár a falak elég jól vannak szigetelve, néhány hang azért áthallatszott, ami miatt nem tudtam aludni, ezért megkértem a többieket, hogy éjfél után legyen csend. Ezt szerencsére tiszteletben tartották.

Egyébként meg egész jól néz ki a konyha is, a WC, fürdőszoba is. Több WC és fürdőszoba is van, így egyszer sem volt példa arra, hogy valakire várni kellett. Az én szobám egyébként elnyerte mindenki tetszését, aki bejött ide. Irigyek voltak arra, hogy mennyire újszerű, milyen jól be van bútorozva és mennyire nagy. Konkrétan az én szobám a legnagyobb. Szemmértékre kb. 17 m2. És azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok vele. Jól érzem magam itt és tényleg jól néz ki.

Itt nekem minden megvolt, amire szükségem volt. A folyosóban nincs semmi különös, inkább a lépcsőházat mutatnám be jobban. A lépcsőház minden emeletének mind a négy oldalán van egy-egy ajtó, mely a folyosókhoz vezet. Ezekben változó mennyiségű szoba van, a szerencsésebbek 6-7 szobás folyosón laknak (mármint annak egy szobájában), én pont azon az oldalon voltam, ahol a legtöbb szoba (12) volt, így mi voltunk a legtöbben. Ennek fényében érdekes, hogy a folyosón relatíve csend van. Ritka volt a hangoskodás, azzal meg együtt lehet élni.

A lépcső mellett természetesen lift is van. Mert bár a lépcsőház öt emeletes, de a költözést jelentősen megkönnyíti egy felvonó. De én a testmozgás jegyében mindig lépcsőztem. 3. emeleten volt a szobám, igazán semmiség volt és úgy vagyok vele, hogy amíg van fizikai erőm, addig használjam is ki. A földszint a más padlózattal érdekes.

Kint a lépcsőház előtti tér is rendben van. Több nagyobb bicikitároló is van, illetve a szemétnek is bőven van hely. Nagyobb tér inkább a két épület között volt. Ezt most nem láttam használva, de állítólag nyáron sokat vannak kint a fiatalok és főleg sokáig, ami többek között a késői napnyugtának is köszönhető. Mert ha Hollandiában 22 órakor van napnyugta, akkor csak 23 órára sötétedik be teljesen.

Az ott a háttérben a nagyon magas épület szintén egy studentenhuis. Van itt Wageningenben több 10+ emeletes diákszálló is, mivel ennek a városnak is van egyeteme, melynek több campusa is van egymáshoz közel. Többször bicikliztem el mellette, konkrétan olyan, mint egy különálló falu. Van ott több bolt, étterem, külön busz is jár ott. És mivel nagyon kevesen vannak idevalósiak, el kell szállásolni a rengeteg diákot. De mint látható, ez meg is van. Ilyen az, amikor egy ország pénzt invesztál az oktatásba.

Felnőtt tartalmak Amszterdamban

Ma másodjára mentem Amszterdamba, méghozzá azért, mert az egyetem “vizsgájának” része, hogy két múzeumot, színházi előadást kell megnézni. Nem volt nehéz a választás, mert a tippek között szerepelt a szexmúzeum és a prostituált múzeum Amszterdamban. Ezeket látogattam meg.

Mivel a múzeumok 11 órakor nyitnak, nem siettem reggel a készülődéssel. 9.30 fele indultam el, a vonat 10.11-kor indult Amszterdamba. Hosszú utat tesz meg a vonat mert Nijmegenből indul és a végállomása Den Helder, ami egészen északon van, közel a TVTAS szigetekhez. Gyűlölök ilyen hidegben sokat biciklizni. Fagyosan indulok el és mire megérkezek, teljesen kimelegszek. Ráadásul Bennekom és Ede között útlezárás és útépítés van már egy ideje, ami szintén megnehezíti a közlekedést. Biciklisként nem kötelező kerülőúton menni, de akkor kényelmetlen az út, mert buckás. Bizonyos helyeken le is kell szállni. De végül elértem a vasútállomást.

Pont 2 percem volt a vonat indulásáig, épp elértem a vonatot. Szerencsére nem kellett átszállni, ráadásul 54 perc alatt jut el a vonat a fővárosba. Az úton semmi probléma nem volt, végig gyors és pontos volt a vonat. Egyik múzeum sincs messze a vasútállomástól, de mivel a szexmúzeum van közelebb, ezért ott kezdtem. € 9,00 volt a belépő, és mit ne mondjak… Már a bejáratnál világossá vált, hogy miért 16 év a minimum látogatási korhatár. Már ott ízelítőt kaptunk a hardcore szexből. Ami kifejezetten tetszett, hogy sok volt a művészi jellegű rajz, ahol nyíltan, de művészi, igényes formában ábrázolták a szexet. De ha röviden akarnám összefoglalni a látottakat, azt mondom, hogy még a 16 éven felüliek is gondolják meg jól, hogy meglátogatják-e a múzeumot, mert itt a szexualitásnak olyan elborult ábrázatait lehet látni, hogy csak győzzünk magunkhoz térni belőle. És még a japánokat vádoljuk azzal, hogy milyen elborult fantáziájuk van. Ja, igen! Van ázsiai részleg is. Van külön részlege a japán, kínai művészeti ábrázolásoknak, és azt kell mondjam, hogy nagyon szépek. Nagyon tetszettek. Mégis leginkább az a fotókiállítás gondolkodtatott el, ahol több száz régi fénykép volt kiállítva egészen az 1890-es évektől az 1960-as évekig, hogy akkor hogy éltek az emberek szexuális életet. Hát, mit mondjak? Műveltek az emberek akkor is vad dolgokat. Konkrétan felmerült bennem a kérdés, hogy miféle szexuális szabadságról beszélnek manapság, amikor régen is tudták, hogy mitől jó igazán a szex. Nagyon élvezték a nők az együttlétet, vagy ha pasiknak egymáshoz volt kedvük, több se kellett nekik. Nagyon is tudtak élni 100-120 évvel ezelőtt. Szexlapok voltak akkoriban is, úgyhogy nyitott kapukat döngetnek a szexuális szabadsággal, amiről manapság beszélnek. Volt 1-2 vicces jelenet, amin igazán lehetett mosolyogni. Összességében érdemes volt megnézni, tanulságos volt. Képeket csináltam, de nem teszem közzé, mert tényleg 18+ tartalmak.

Pár üzletre a múzeumtól van egy nagy Amszterdami szuvenír bolt, mindenféle jóságok a holland fővárosről. Vannak ruhák, emléktárgyak, képeslapok holland jellegzetességek. Tulipánmagot is hazavihetünk.

Ugyanakkor itt szembesültem azzal is, hogy drogot tényleg mindenhol lehet kapni, ugyanis külön részlege volt a kannabisszal töltött édességeknek, italoknak.

És ezeket tényleg bárki vásárolhatja korlátozás nélkül. Nem vagyok drogellenes, de ahhoz képest, hogy én még abban nőttem fel, hogy a drog az rossz és elzárjuk a külvilágtól, kifejezetten meglepő ezeket szabadon látni. Egyébként magam soha nem próbálnám ki, mert érzékelem, hogy rászoknék (ahogy ezért nem dohányzok) és rettegek attól, hogy onnantól kezdve nincs kiút, csak nagy szenvedések árán. De fogalmam sincs, hogy mennyi ezekben a drogtartalom és hogy mennyire van következménye akár az ilyenek fogyasztásának is.

Ezután mentem el a prostituált múzeumot (Red Light Secrets) megnézni. És itt voltak az ijesztő dolgok, mert a Google térkép se vezetett jól és ott szembesültem azzal, hogy a piros lámpás negyedben vagyok. Konkrétan el is tévedtem, bejutottam a sűrűjébe, ahol tényleg házról házra kínálták a prostituáltak magukat. Azért volt az egész ijesztő, mert a kezemben volt a telefon és nem csupán tilos fényképezni, de büntetik is (€95,00-val). Ráadásul egyszer olvastam, hogy más módon tesznek róla, hogy soha többet ne akarj ott fényképezni, ugyanis állítólag bedobják a csatornába a fényképezőgépet, telefont, ha rajtakapnak. Jöttem is ki, ahogy tudtam, semmilyen balhét nem akartam. Egyébként is nyomasztó volt az egész, úgyhogy plusz egy ok arra, hogy miért ne vegyem igénybe egy prostituált szolgáltatásait. Tényleg azt gondolom, hogy a szexnek arról kell szólnia, hogy két (vagy adott esetben több) ember közös és kölcsönös akaratából vannak együtt, mert kölcsönösen örömöt szereznek vele egymásnak. Most hol beszélhetünk kölcsönös örömről, ha az egyiknek ki kell nyitnia a pénztárcáját? Ahogy kijutottam, a közeli szex shopba mentem megkérdezni, hogy hol van a múzeum. Az eladónőnek férfi hangja volt, de ez érdekelt a legkevésbé, útba igazított. Egyébként magamon lepődtem meg a legjobban, hogy nem lepődtem meg az eladó transz mivoltán. De tőle már tudtam, hogy hova menjek. És tényleg ott van. A belépőjegy €14,50 és nem volt annyira tartalmas. Ez nem igazán volt szexuális tartalmú (leszámítva a szexuális segédeszközöket), inkább szobák, fürdőszobák voltak berendezve, ahol valódi helyen igénybe lehet venni a szolgáltatásokat. Sokkal inkább informatív volt a múzeum. Sok információ volt a prostitúcióról, hogy s mint vannak a dolgok. Érdekes volt például azt olvasni, hogy azért világítják meg piros lámpákkal a házakat, ahol a prostik vannak, mert a bőrük simábbnak, szebbnek tűnik tőle, ugyanakkor a piros színnek köszönhetően nem is annyira feltűnőek. Egyébként a múzeumon gyorsan végig lehetett menni.

Ezután siettem ki a piros lámpás negyedből. Túlságosan féltem attól, hogy bajba keveredhetek. De itt vége is a felnőtt tartalmaknak. Ezután, hogy teljen az idő, visszamentem a Centraal vasútállomásra. Van ott egy Burger King, az eredeti tervem szerint oda mentem volna ebédelni, de sok séta után rájöttem, hogy belül van az 1. vágánynál. Oda nem akartam bemenni, mert érvényesíteni kell az OV-chipkártyát be és ki, amit ugyan ingyen megtehetek azonos vasútállomásnál, de annyira nem voltam éhes, hogy bemenjek oda. Egyébként Tukeinonra vártam, megbeszéltük, hogy találkozunk. A város egyébként tényleg nagyon szép.

Felül a Centraal vasútállomás egy részlete látható, alul a tipikus holland házak csatorna mellett. Továbbra is úgy vagyok Amszterdammal, hogy alkalmanként eljönnék ide, de lakni nem laknék itt. Több okból sem:

• Nem köt ide semmi érzelmileg. Nincs senki itt, aki miatt ide költöznék. A város szép, de engem leginkább emberek kötnek érzlmileg egy-egy helyhez.
• Túlságosan zsúfolt. Nekem már pont az a bajom, hogy túl sok minden van itt, ezért nehéz megtalálni azt, amit igazán akarok.
• Itt aztán tényleg mindenféle ember van, és ezt lehet a szó jó és rossz értelmében is venni. Tényleg mindenféle kultúra találkozik, de “súrolódásokat” is lehet látni.
• A közlekedés a belvárosban tragikus. Szinte semmivel sem lehet normálisan. Hollandia lévén a biciklisek érzik azt, hogy isteni státuszt élveznek. Többször úgy kiabálnak a gyalogosok után (hátulról), mintha evidens lenne, hogy elengedjük őket. “Jaj, bocsánat, elfelejtettem, hogy hátul is van szemem, borzalmasan röstellem, hogy nem álltam időben félre.”

Kicsit kellemetlen az érzés, hogy sok ember között vagyok egyedül, mert senkit nem ismerek és sokan tényleg nincsenek tekintettel senkire. A találkozót a kínai negyedben lévő Imi Bubble Tea-nél beszéltük meg. Amíg odaér Tukeinon, addig javasolta, hogy nézzem meg a negyedben lévő He Hua templomot. Tényleg nagyon szép volt.

A belső rész is nagyon szép volt. Amikor olvastam a könyveket Japánról, már akkor is többször elgondolkodtam azon, hogy borzalmasan átkozott dolog ez a túlzott kollektivizmus keleten, alig van lehetősége magának az egyénnek, de ahogy őrzik a hagyományukat és kultúrájukat, az csodálatos. Ez a templom a nagyon szép. Egyébként ezen templomon túl, meg hogy néhány utcatábla kínaiul van, nem nagy szám a kínai negyed. Csak a sok-sok kínai, japán, koreai és vietnami étterem. Miután körbenéztem a templomban, mentem is a Bubble Tea közelébe, ahol megbeszéltük a találkozót.

Hogy mennyire nehézkes a közlekedés Amszterdamban, jelzi, hogy még Tukeinonnak is majdnem 1 órájába tellett eljutni a belvárosba. De eljutott és bementünk a teázóba, ahol én egy mangós-sajtos teát rendeltem magamnak. Ízlett, nagyon jó volt. Több mindenről beszéltünk, például a költözés mikéntjéről. Mert ő segít kocsival áthozni a cuccaimat csütörtök este. Ezután átmentünk egy rameneshez, ettünk egy-egy zöldséges rament. Az nem volt rossz, a kiszolgálás elfogadható volt, inkább az, hogy egy idősödő ázsiai férfi volt ott egyedül, mint kiszolgáló és olyan semmilyen, egykedvű volt a kiszolgálás. Meg maga az épület is inkább régies volt, nem fordítottak sok gondot a felújításra. De maga a leves ízlett.

Ezután mentünk a vasútállomásra. Neki is onnan indult a metró. Én meg mentem haza. Jó volt, várom, hogy a környéken lakjak.