Ma másodjára mentem Amszterdamba, méghozzá azért, mert az egyetem “vizsgájának” része, hogy két múzeumot, színházi előadást kell megnézni. Nem volt nehéz a választás, mert a tippek között szerepelt a szexmúzeum és a prostituált múzeum Amszterdamban. Ezeket látogattam meg.
Mivel a múzeumok 11 órakor nyitnak, nem siettem reggel a készülődéssel. 9.30 fele indultam el, a vonat 10.11-kor indult Amszterdamba. Hosszú utat tesz meg a vonat mert Nijmegenből indul és a végállomása Den Helder, ami egészen északon van, közel a TVTAS szigetekhez. Gyűlölök ilyen hidegben sokat biciklizni. Fagyosan indulok el és mire megérkezek, teljesen kimelegszek. Ráadásul Bennekom és Ede között útlezárás és útépítés van már egy ideje, ami szintén megnehezíti a közlekedést. Biciklisként nem kötelező kerülőúton menni, de akkor kényelmetlen az út, mert buckás. Bizonyos helyeken le is kell szállni. De végül elértem a vasútállomást.
Pont 2 percem volt a vonat indulásáig, épp elértem a vonatot. Szerencsére nem kellett átszállni, ráadásul 54 perc alatt jut el a vonat a fővárosba. Az úton semmi probléma nem volt, végig gyors és pontos volt a vonat. Egyik múzeum sincs messze a vasútállomástól, de mivel a szexmúzeum van közelebb, ezért ott kezdtem. € 9,00 volt a belépő, és mit ne mondjak… Már a bejáratnál világossá vált, hogy miért 16 év a minimum látogatási korhatár. Már ott ízelítőt kaptunk a hardcore szexből. Ami kifejezetten tetszett, hogy sok volt a művészi jellegű rajz, ahol nyíltan, de művészi, igényes formában ábrázolták a szexet. De ha röviden akarnám összefoglalni a látottakat, azt mondom, hogy még a 16 éven felüliek is gondolják meg jól, hogy meglátogatják-e a múzeumot, mert itt a szexualitásnak olyan elborult ábrázatait lehet látni, hogy csak győzzünk magunkhoz térni belőle. És még a japánokat vádoljuk azzal, hogy milyen elborult fantáziájuk van. Ja, igen! Van ázsiai részleg is. Van külön részlege a japán, kínai művészeti ábrázolásoknak, és azt kell mondjam, hogy nagyon szépek. Nagyon tetszettek. Mégis leginkább az a fotókiállítás gondolkodtatott el, ahol több száz régi fénykép volt kiállítva egészen az 1890-es évektől az 1960-as évekig, hogy akkor hogy éltek az emberek szexuális életet. Hát, mit mondjak? Műveltek az emberek akkor is vad dolgokat. Konkrétan felmerült bennem a kérdés, hogy miféle szexuális szabadságról beszélnek manapság, amikor régen is tudták, hogy mitől jó igazán a szex. Nagyon élvezték a nők az együttlétet, vagy ha pasiknak egymáshoz volt kedvük, több se kellett nekik. Nagyon is tudtak élni 100-120 évvel ezelőtt. Szexlapok voltak akkoriban is, úgyhogy nyitott kapukat döngetnek a szexuális szabadsággal, amiről manapság beszélnek. Volt 1-2 vicces jelenet, amin igazán lehetett mosolyogni. Összességében érdemes volt megnézni, tanulságos volt. Képeket csináltam, de nem teszem közzé, mert tényleg 18+ tartalmak.
Pár üzletre a múzeumtól van egy nagy Amszterdami szuvenír bolt, mindenféle jóságok a holland fővárosről. Vannak ruhák, emléktárgyak, képeslapok holland jellegzetességek. Tulipánmagot is hazavihetünk.
Ugyanakkor itt szembesültem azzal is, hogy drogot tényleg mindenhol lehet kapni, ugyanis külön részlege volt a kannabisszal töltött édességeknek, italoknak.
És ezeket tényleg bárki vásárolhatja korlátozás nélkül. Nem vagyok drogellenes, de ahhoz képest, hogy én még abban nőttem fel, hogy a drog az rossz és elzárjuk a külvilágtól, kifejezetten meglepő ezeket szabadon látni. Egyébként magam soha nem próbálnám ki, mert érzékelem, hogy rászoknék (ahogy ezért nem dohányzok) és rettegek attól, hogy onnantól kezdve nincs kiút, csak nagy szenvedések árán. De fogalmam sincs, hogy mennyi ezekben a drogtartalom és hogy mennyire van következménye akár az ilyenek fogyasztásának is.
Ezután mentem el a prostituált múzeumot (Red Light Secrets) megnézni. És itt voltak az ijesztő dolgok, mert a Google térkép se vezetett jól és ott szembesültem azzal, hogy a piros lámpás negyedben vagyok. Konkrétan el is tévedtem, bejutottam a sűrűjébe, ahol tényleg házról házra kínálták a prostituáltak magukat. Azért volt az egész ijesztő, mert a kezemben volt a telefon és nem csupán tilos fényképezni, de büntetik is (€95,00-val). Ráadásul egyszer olvastam, hogy más módon tesznek róla, hogy soha többet ne akarj ott fényképezni, ugyanis állítólag bedobják a csatornába a fényképezőgépet, telefont, ha rajtakapnak. Jöttem is ki, ahogy tudtam, semmilyen balhét nem akartam. Egyébként is nyomasztó volt az egész, úgyhogy plusz egy ok arra, hogy miért ne vegyem igénybe egy prostituált szolgáltatásait. Tényleg azt gondolom, hogy a szexnek arról kell szólnia, hogy két (vagy adott esetben több) ember közös és kölcsönös akaratából vannak együtt, mert kölcsönösen örömöt szereznek vele egymásnak. Most hol beszélhetünk kölcsönös örömről, ha az egyiknek ki kell nyitnia a pénztárcáját? Ahogy kijutottam, a közeli szex shopba mentem megkérdezni, hogy hol van a múzeum. Az eladónőnek férfi hangja volt, de ez érdekelt a legkevésbé, útba igazított. Egyébként magamon lepődtem meg a legjobban, hogy nem lepődtem meg az eladó transz mivoltán. De tőle már tudtam, hogy hova menjek. És tényleg ott van. A belépőjegy €14,50 és nem volt annyira tartalmas. Ez nem igazán volt szexuális tartalmú (leszámítva a szexuális segédeszközöket), inkább szobák, fürdőszobák voltak berendezve, ahol valódi helyen igénybe lehet venni a szolgáltatásokat. Sokkal inkább informatív volt a múzeum. Sok információ volt a prostitúcióról, hogy s mint vannak a dolgok. Érdekes volt például azt olvasni, hogy azért világítják meg piros lámpákkal a házakat, ahol a prostik vannak, mert a bőrük simábbnak, szebbnek tűnik tőle, ugyanakkor a piros színnek köszönhetően nem is annyira feltűnőek. Egyébként a múzeumon gyorsan végig lehetett menni.
Ezután siettem ki a piros lámpás negyedből. Túlságosan féltem attól, hogy bajba keveredhetek. De itt vége is a felnőtt tartalmaknak. Ezután, hogy teljen az idő, visszamentem a Centraal vasútállomásra. Van ott egy Burger King, az eredeti tervem szerint oda mentem volna ebédelni, de sok séta után rájöttem, hogy belül van az 1. vágánynál. Oda nem akartam bemenni, mert érvényesíteni kell az OV-chipkártyát be és ki, amit ugyan ingyen megtehetek azonos vasútállomásnál, de annyira nem voltam éhes, hogy bemenjek oda. Egyébként Tukeinonra vártam, megbeszéltük, hogy találkozunk. A város egyébként tényleg nagyon szép.
Felül a Centraal vasútállomás egy részlete látható, alul a tipikus holland házak csatorna mellett. Továbbra is úgy vagyok Amszterdammal, hogy alkalmanként eljönnék ide, de lakni nem laknék itt. Több okból sem:
- Nem köt ide semmi érzelmileg. Nincs senki itt, aki miatt ide költöznék. A város szép, de engem leginkább emberek kötnek érzlmileg egy-egy helyhez.
- Túlságosan zsúfolt. Nekem már pont az a bajom, hogy túl sok minden van itt, ezért nehéz megtalálni azt, amit igazán akarok.
- Itt aztán tényleg mindenféle ember van, és ezt lehet a szó jó és rossz értelmében is venni. Tényleg mindenféle kultúra találkozik, de “súrolódásokat” is lehet látni.
- A közlekedés a belvárosban tragikus. Szinte semmivel sem lehet normálisan. Hollandia lévén a biciklisek érzik azt, hogy isteni státuszt élveznek. Többször úgy kiabálnak a gyalogosok után (hátulról), mintha evidens lenne, hogy elengedjük őket. “Jaj, bocsánat, elfelejtettem, hogy hátul is van szemem, borzalmasan röstellem, hogy nem álltam időben félre.”
Kicsit kellemetlen az érzés, hogy sok ember között vagyok egyedül, mert senkit nem ismerek és sokan tényleg nincsenek tekintettel senkire. A találkozót a kínai negyedben lévő Imi Bubble Tea-nél beszéltük meg. Amíg odaér Tukeinon, addig javasolta, hogy nézzem meg a negyedben lévő He Hua templomot. Tényleg nagyon szép volt.
A belső rész is nagyon szép volt. Amikor olvastam a könyveket Japánról, már akkor is többször elgondolkodtam azon, hogy borzalmasan átkozott dolog ez a túlzott kollektivizmus keleten, alig van lehetősége magának az egyénnek, de ahogy őrzik a hagyományukat és kultúrájukat, az csodálatos. Ez a templom a nagyon szép. Egyébként ezen templomon túl, meg hogy néhány utcatábla kínaiul van, nem nagy szám a kínai negyed. Csak a sok-sok kínai, japán, koreai és vietnami étterem. Miután körbenéztem a templomban, mentem is a Bubble Tea közelébe, ahol megbeszéltük a találkozót.
Hogy mennyire nehézkes a közlekedés Amszterdamban, jelzi, hogy még Tukeinonnak is majdnem 1 órájába tellett eljutni a belvárosba. De eljutott és bementünk a teázóba, ahol én egy mangós-sajtos teát rendeltem magamnak. Ízlett, nagyon jó volt. Több mindenről beszéltünk, például a költözés mikéntjéről. Mert ő segít kocsival áthozni a cuccaimat csütörtök este. Ezután átmentünk egy rameneshez, ettünk egy-egy zöldséges rament. Az nem volt rossz, a kiszolgálás elfogadható volt, inkább az, hogy egy idősödő ázsiai férfi volt ott egyedül, mint kiszolgáló és olyan semmilyen, egykedvű volt a kiszolgálás. Meg maga az épület is inkább régies volt, nem fordítottak sok gondot a felújításra. De maga a leves ízlett.
Ezután mentünk a vasútállomásra. Neki is onnan indult a metró. Én meg mentem haza. Jó volt, várom, hogy a környéken lakjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése