A holland irodalom egy különleges ékköve

Egy ideje nem írtam már a vizsgák miatt, de most, hogy látom a végét, van egy kicsivel több időm. A múlt héten vettem meg Hella S. Haasse: Urug című könyvét. Végre találtam egy példányt antikváriumban, azonnal meg is vettem magamnak. Hogy mit jelent a "végre", jól jelzi, hogy 4.310 forint volt. Pedig egy zsebkönyv méretű kisregény. 130 oldal, pár óra alatt elolvasható. De milyen 130 oldal... Az egyik legkedvesebb olvasmány, amivel valaha dolgom. Nagyon örülök ennek a könyvnek. Külön, csak ezért megéri Néderlandisztika szakra járni egyetemre, mert csodálatos a történet. Főleg azért, mert teljes értékű úgy is, hogy ismerjük a törtélmi hátterét az eseményeknek. Hiszen egy holland és egy indonéz fiú gyerekkori barátságáról szól. Nincs ebben semmi titok, hiszen a legelső mondat így szól: "Urug a barátom volt". És az első oldal lényegében arról szól, hogy összegyűjti az emlékeit és megírja.

Nagyon tetszik, ahogy megjeleníti a gyerek naivitását, ahogy a végsőkig hisz abban, hogy ők ketten egyenlőek, és csak a szülők tévképzete, hogy ők mások. A naivitás ára barátság, de azért is tetszik nagyon a regény, mert végig érezhető, hogy valójában nem barátok. Mindig érződik Urug távolságtartása és hogy ő az, aki nagyon is jól tudja, hogy mi történik valójában körülötte. És az az érdekes, hogy ahogy haladunk egyre előrébb a történetben, úgy válik Urug személye, jelenléte egyre távolabbivá. Nemcsak azért, mert tinédzserkorukra némileg más utakon járnak, hanem az indonéz fiú érzékelhetően nincs a teljes lényével jelen. És mintha tudná ezt az elbeszélő, főszereplő is, de a hite végig megmarad.

És én ezt szépnek tartom. Most az egy dolog, hogy soha nem volt valós a barátság, de valójában széppé tette a holland fiú gyerekkorát a hit. Aztán számot vet magával az elbeszélő, felnőttkorára már a maga valójában látja ezt a kapcsolatot, de azért is tetszik a történet, mert azt gondolom, hogy igenis szükség van a naivitásra. Abból is sokat lehet tanulni, amiből aztán lehet pallérozódni későbbre. Tehát nekem azért tetszik, mert hagyja a főszereplő megélni az érzéseit. Ezzel a fajta optimizmussal nagyon tudok azonosulni, mert az ember ekkor él igazán. Meg az is nagyon tetszik, hogy a legvégén, amikor az író számot vet a gyerekkoráról, nem vádol senkit. Nem mutogat senkire, hanem saját magáról mondja ki, hogy "soha nem értettem meg Urugot" és hogy "a mélységét soha nem értem fel ésszel". És ez mindenképpen csodás lezárást ad az egész történetnek. Sokszor el fogom olvasni ezt a könyvet.

A holland katona által őrzött ház...

Tegnap este elolvastam Willem Frederik Hermans: Het Behouden Huis című novelláját, ami Holland/Flamand irodalmon volt az egyik olvasmány. Azért vártam ennyit az olvasásával mert rettenetesen kellemetlen novella, erre talán utaltam is korábban. Nincs mit csodálkozni rajta, ugyanis Willem Frederik Hermans neve, mint "rettegett író"-ként maradt meg a holland irodalomtörténetben. Nyomasztóak az írásai, olyan asszociációkat használ például a novellában is a ház kertjében lévő fára, a ház bizonyos részeire, vagy a ház női tulajdonosára, akit megöl a holland katona, hogy alsó hangon is nyomorult lelki világra utal... Hát, ki hogy dolgozná fel, hogy a szülei mellőzték, mert a nővérét emelték piedesztálra, és a fiúra mindig azt mondták a szülei, hogy semmire sem jó? Vagy azt, amikor a II. világháborúban, amikor a németek megszállták Hollandiát, a nővére a barátjával együtt öngyilkos lett? Ezek traumatizálták az írót, és lépten nyomon megjelenik a műveiben a mellőzöttség a II. világháború okozta reményvesztettség.

A Het Behouden Huis is a 2. világháború idejében játszódik. A címet "A megőrzött ház"-ként lehetne fordítani (nincs magyar változata a novellának). A mű lényege az, hogy a holland katona, aki valahol Kelet-Európában szolgál (konkrétan nem derül ki, hogy hol, én személy szerint Németország dél-keleti részére tippelek), Egyik városba kell menni, ahol több ház is le van rombolva, egy viszont teljesen épségben maradt. Ebbe a házba megy be a férfi, és mivel látja, hogy nem porosak a berendezések, ha megnyitja a csapot, meleg víz is folyik, ezért lakható állapotban van. Annyira otthonosan érzi magát a lakásban, hogy még a cigarettacsikket is elnyomja a kanapén, majd elalszik. Másnap reggel arra ébred, hogy az ajtón csengetnek. Egy német ezredes volt az, aki a katonáival bebocsátást kér a házba, mintegy menedékhelyül, Bemehetnek, akik szintén otthonosan érzik magukat a házban. A ház mindenhol szabadon bejárható, egyetlen szoba van zárva, amit ráadásul semmilyen kulcs nem nyit. Természetesen kíváncsiak arra, hogy mit rejt a belső szoba. És ahogy az lenni szokott az irodalmi műveknél (és a videojátékoknál is) a zárt ajtó rejt az egész történet lényegét, ahogy itt is. Egy 96 éves férfi van a szobában, a könyvespolc pedig tele van horgászatról és halakról szóló könyvekkel. Illetve több akvárium is van halakkal. A férfi imádja a halakat. 80 éve foglalkozik velük.

Miről van itt szó? A következőképp értelmezem a elzárt szobát és a házat: A ház szimbolikája nem más, mint a szereplő saját maga valósága. Mentálisan szolgál menedékhelyül, mert nem akar tudomást venni a háborúról. Minden adott ahhoz, hogy nyugodt élete legyen a házban, hiszen a berendezések jó állapotban vannak, van melegvíz, tehát a háború borzalmai után végre nyugodt élete lehetne. Tehát a ház lehet az ő saját maga kis világa, ahol a háború elől biztonságban lehet, tehát nem kell tudomást vennie arról, hogy mi folyik kint. Már korábban is olvastam a II. világháború utáni holland irodalomról, rettenetesen erős és nyomasztó. Hollandia nagyon durván megszenvedte a 2. világháborút, a németek, amikor megszállták az országot, lebombázták Rotterdamot és a zsidók 80%-át deportálták. Ez olyan szintű trauma volt a holland történelemnek, amit nem lehet nem kiírni. A 2. világháború utáni holland versek és prózai írások rettenetesen erősek és nyomasztóak, erre egyik legjobb példa a Het Behouden Huis. A szereplők reményvesztettek, nincs miért élniük, keresik a maguk identitását, valóságát. A saját valóság ez a bizonyos ház, amihez a holland katona olyan szinten ragaszkodik, hogy amikor megjelennek a valódi tulajdonosok (egy házaspár), akkor a katona megöli őket. Ragaszkodik a saját valóságához és azt senki emberfia el nem veheti tőle. Az ezredes és a német katonák jelenlétét meg én úgy értelmeztem, hogy azért a holland katona nem tarthatja magát távol 100%-ig a valóságtól. A partizánok a külvilágot jelképezték, hogy a háború még mindig tart. De aztán bevégezték... A németek a valóságnak megfelelően vesztik jelentőségüket a novella előrehaladtával, az ezredes meg... a fán lóg a 96 éves férfival és a ház valódi tulajdonosaival.

Túléltem a novellát. Kellemetlen olvasmány, de nem annyira, mint amennyire féltem tőle. Mert megmondom őszintén: féltem tőle. Féltem, hogy nyomasztani fog és rossz hatással lesz rám. Szerencsére tudtam úgy olvasni, hogy végig külső szemlélőként figyeltem az eseményeket. És ami a legérdekesebb, hogy olvasatta is magát a novella. Tehát Hermans nagyon jó író, nem véletlen a 2. világháború utáni három legnagyobb holland írók egyike. Csak az ő írásai, egyéb történései miatt sokkal nyomasztóbbak.

De semmiképp nem mondanám rossznak, sőt már csak azért is érdemes ilyet is olvasni, hogy ebből a szemszögből is betekintést nyerjük a 2. világháború eseményeibe. Nagyon jól szemléltetik, hogy miért is élünk már jó ideje történelem utáni időket és hogy miért haltak ki az eszmék és az ideák. Túl nagy árat fizettek az emberek értük, csakhogy mostanra már eljutottunk oda, hogy már nincs miért élni, mert már nincs miért meghalni. Meggyőződésem, hogy valójában még most is a 2. világháború következményeit éljük ebből a szempontból.

The Corrs: Borrowed Heaven kazetta

Rég jártam a vaterán, nagy meglepetésemre találtam is néhány igazi ritkaságot, az egyik, amit ma átvettem, az a The Corrs: Borrowed Heaven kazetta. Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a második The Corrs album, amit sikerül újra megszerezni kazettán, ugyanis ez mára igazi ritkasággá vált. Hiszen 2004-es albumról van szó, amikor kazettákat már jóval kevesebb példányban gyártottak, mint a '90-es években, így jó eséllyel igazi ritkaságot keres az, aki 2000 utáni kazettát akar venni. Ebből a Corrs kazettából is csak egyetlen példányt láttam eladásra, az is €20 volt... Mivel magyar volt az illető, gondoltam, rákérdezek, hogy esetleg forintban mennyiért adná (remélve, hogy olcsóbban váltja át az Eurót), de amikor válaszolta, hogy 7.000 forintért, hát mondtam magamban, az bizony, kedves barátom, nálad marad. Szeretem a The Corrs-t, jó ez az album, de nem ennyire, akármekkora ritkaság is. Úgyhogy örültem, amikor megtaláltam Vaterán 1.000 forintért, ennyiért már megveszem. Bár csendben hozzáteszem, nagyon rég vettem 1.000 forintért kazettát... Ezek után szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy megrökönyödtem a 7.000 forinton.

Kicsit hülyén áll, hogy pont az énekesnő van leragasztva, kiteszek egy képet a kazettáról kibontva is. Merthogy bontatlan állapotban vettem meg. 2004-es megjelenése óta senki nem bontotta ki... Mondjuk az 1.929 forintos ár kedvezőbb, annak idején a saját példányomat emlékeim szerint 2.200 forintért vettem. Igen, nagyjából ennyibe kerültek a kazetták 2000 után. De így azért csak jobb. Értékelést később tervezek írni az albumról. Nagyon remélem, hogy a többi ritkaságot is meg tudom majd venni.

Beszélgetés a röplabdáról

Felkerestem a KRE-s röplabda edzőmet, hogy esetleg nem-e tartana nekem egyéni edzést, hogy a gyakorolhassam a felső szervát? Mondta, hogy ezt így konkrétan nem vállalná be, de adott itthonra tippeket, amiket gyakorolhatnék. Egyébként nagyon tapasztalt edzőről van szó, ahhoz képest, hogy csak egy kérésért fordultam hozzá, majdnem 2 órán át beszélgettünk. A tapasztalatait többségében Amerikából szerezte, amerikai edzőktől tanult, ezért egyedi módszereket alkalmaz. Amik egyébként a személyiségében is megnyilvánul, ugyanis rendkívül módon segítőkész és támogató. Beszélgettünk a hazai röplabda helyzetéről, hogy mit tapasztalt, és hogy mennyivel másabbak az edzések azáltal, hogy Amerikából más mentalitást és attitűdöt tanult. Mondta, hogy a hazai röplabda edzés inkább diktatórikus, mert sokkal inkább a teljesítményre mennek. Ő meg viszont pont azt tanulta Amerikából, hogy ha egy meccsen problémák vannak, akkor az edzőnek kell elgondolkodnia, mert valamit neki kell másképp csinálnia. Ezért azért igaz, mert a csapat, ha játszik, az azért van a pályán, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Már régebben is azt érzékeltem, hogy ha nézek valami meccset (mindegy, milyen sportág), akkor ott az edző legalább annyira "játszik" a csapattal, kicsit sarkítva, ő is legalább annyira vizsgázik, mint a csapat, hogy na vajon, mit tud nyújtani. És ha valami a meccsen nem megy jól, akkor azért inkább az edző felelőssége, mert ő látja kívülről, hogy mi a gond, neki kell úgy menedzselni a csapatot, hogy a továbbiakban a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Ennek szellemét nagyon éreztem a mi edzőnkél, ezért nagyon motiváló volt most is beszélgetni vele. Beszélgettünk arról is, hogy a röplabda, mint élsport, legalább annyira kiégeti a tinédzsereket, mint bármely más sportág, ugyanis hetente ötször van edzés, szombaton meg meccs. Tehát lényegében csak a vasárnap szabad, de az edzések kapcsán szó volt arról is, hogy egy-egy gyakorlatot nagyon sokáig gyakorolnak, amit szinte azonnal meg lehet unni. Tehát az élsportnál azonnal elvész a sport játék-jellege, és így mivel a gyerekek nem azt kapják, amit vártak, ezért sokan abbahagyják. Akik meg ott maradnak, azok meg szinte az egész gyerekkorukat (legalábbis egy részét biztos) feláldozzák. Tulajdonképpen ezért nézem egyre nagyobb szkepticizmussal az Olimpiát is, hiszen akik ott vannak, azok döntő többségében irgalmatlanul megdolgoztak érte, és valami olyan árat fizettek érte, ami lehet, hogy inkább túl sok. És csak azért, hogy egy világversenyen megmérkőzzenek, hogy annak az egyetlen nyertes nyakába akasszák az aranyérmet... Mert mennyire emlékezünk meg az ezüstérmesekről, és azokról, akik rosszabb helyezést értek el, de ők legalább annyi munkát fektettek az egész sportba, mint az, aki az aranyérmet nyerte. És igazából, ha jobban belegondolunk, az se feltétlen világdicsőség, hogy a magyaroknak vannakbőven aranyérmesei. Mert fordítsuk meg: Tudunk mondani német olimpiai bajnokot? Hollandot? Spanyolt, kínait, japánt, ausztrált?

Az élsport túl nagy árat kér, úgyhogy én nem bánom, hogy csak hobbiszinten maradt meg nekem a röplabda. Amíg játék a sport, addig mindent beleadok, amit csak tudok.

Ajánlottam az edzőnek a Haikyuu!!-t is, mondta, hogy még nem hallott róla, de örül, ha megvan a motiváció. Mondtam neki, hogy hivatásos röplabdások is elemzik az animét, annyira valósághű a megjelenítés, valamint a 2020-es Olimpián is a japán csapatnál Haikyuu!! dalokat játszottak be a meccsük alatt.

Kérdeztem arról is, hogy milyennek látott engem, és pont azt mondta vissza, amit gondoltam magamról. Megmondta őszintén, hogy látszott rajtam, hogy alig van sportolói múltam, mert még a kezdőnél is kezdőbb voltam. De látta rajtam, hogy akarom csinálni, és hogy kitartó voltam, akármennyire is kezdő voltam, és a félév végére sikerült felhozni magam egy olyan szintre, ahonnan már jobban lehet építkezni. Pont ezt érzékeltem én is magamon. Láttam a többieket, tudtam magamról, hogy az utolsók között vagyok, de megtanultam ezzel nem foglalkozni. Ők vannak ott, ahol vannak, én vagyok ott, ahol vagyok, az én feladatom az, hogy mindig egy kicsit jobb legyek annál, mint amit előzőleg nyújtottam. Nem mindig ment. Mentem akkor is edzeni, amikor rosszabb hangulatban voltam, hogy legalább annyival is tartalmasabb legyen a napom. Nem voltam jó akkor, de van egy érdekes stratégiám erre. Ha kimondom magamról akár hangosan is, hogy nem vagyok jó, azzal tudatosodik bennem, hogy problémák vannak, és valahogy jobb leszek egy kicsivel. Jobban összpontosítok, jobban figyelek arra, hogy jól csináljam a gyakorlatokat, és máris jobban megy, és ez egy kicsit növeli az önbizalmamat. Azt persze fontos tudni, hogy ilyenkor nem szidom le magam, sokkal inkább mintegy szembesülés a valósággal és ez érdekesmód, segít rajtam. És tényleg a félév végére lett meg az, hogy kezdtem az egyes gyakorlatokat magaménak érezni, és jobb lettem. Erre már lehet építkezni. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogok tudni a tavaszi félév során.

És hogy milyen gyakorlatokat ajánlott? Elsőként atlétikai jellegűeket, mert elmondása szerint a röplabda atlétikai sportág, amit elsősorban lábbal játszunk, csak kapsz egy labdát a kezedbe. Tehát gyorsaság, ugrás, oldalazás, illetve hátrafele menet. Ezeket egyébként mind gyakoroltuk az edzéseken, úgyhogy nagyjából meg is van. Meg ezt tudom itthon is csinálni. Illetve labdás gyakorlatokat is tudok gyakorolni, mivel van röplabdám. Labdával három gyakorlatot ajánlott.

• Mivel mondtam neki, hogy nemcsak azzal van bajom, hogy nem tudom elég erősen elütni a labdát, hanem, hogy sokszor egyenesen sem megy fel, amikor feldobom, ezért erre azt ajánlotta, hogy nyújtott kézzel dobjam fel a labdát és kapjam el. Az elkapás egy sarkalatos dolog, ugyanis itt is az volt a gond (ezt csináltuk edzéseken is), hogy mindig mondta, hogy ha elmegy a labda, akkor menjünk utána, álljunk alá és úgy kapjuk el. Nekem ez volt a rákfeném, mert ha oldalra ment, akkor ösztönből oldalra nyúltam, és onnan folytattam. Elmondása szerint ez azért hibás, mert a legnagyobb erőt csak akkor tudom belevinni az ütésbe, ha elöl van a kezünk. Ezt tényleg érdemes lenne gyakorolni, mert ha oldalra megy a labda, akkor nulladik gondolatra oldalra utánanyúlok. És hogy mindig álljak a labda alá.
• Egy egyszerűbb, hogy tartsuk az egyik kezünkben a labdát és a másikkal csapjunk rá, ahogy csak tudunk. Ennek az a nyitja, hogy az ujjaknak kicsit szélesebbnek kell lenni és teljes tenyérrel kell rácsapni, mert úgy tudjuk kifejteni a legtöbb erőt a labdába. Ha van levegő a tenyér a labda között, akkor baj van. Mindig is tudtam, hogy a technikával van bajom.
• Ez kicsit komplexebb, és ez ment a legnehezebben az edzéseken. Ekkor nagyon közel kb. fél méteres távolságban álltunk a faltól. Feldobtuk a labdát és ahogy lejött, a falnak ütöttük. Akkor csináljuk jól, ha a labda ott marad és nem pattan el. Ehhez idő kellett nekem, mire ráéreztem, hogy pontosan hogy is kell csinálni, ugyanis módszeresen elpattant nekem a labda.

A félévi vizsgák mellett egyébként is kell némi pihenés és szellemi munkát fizikai aktivitással lehet kipihenni.

Haikyuu!! ismét

És már isten tudja hányadjára. Most azért kezdtem el újra nézni, mert magánszámításaim szerint... És most esik le, hogy elszámoltam magam. Az a lényeg, hogy azt gondoltam ki, hogy mivel tervek szerint nagyjából május végén megyek vissza Hollandiába szakmai gyakorlatra, ezért úgy kalkuláltam magamban, hogy ha minden hétköznap megnézek egy-egy epizódot, akkor pont május végére érnék a végére, mire kimennék Hollandiába, így a Haikyuu!! egyfajta visszaszámlálás lett volna. Összesen 85 rész, egy hónapban kb. 21-22 munkanap van, nagyjából négy hónap lett volna. Csak úgy gondoltam, hogy január és május között van négy hónap, csak azt kivettem a számításból, hogy január eleje és május eleje között van négy hónap. De kit érdekel? Az első rész első perceiben megint éreztem ugyanazt a varázst, mint amikor nagyon megszerettem az animét, és tudtam, hogy ez életem része lesz. Haikyuu!!-t nézni nekem már olyan, mint egy Mario játékkal játszani, ahol főleg a klasszikusoknál érzem ugyanazt a hangulatot, amit gyerekkoromban, a Haikyuu!!-val is ugyanez történik.

Úgyhogy akárhogy is számoltam el magam, élmény lesz újra megnézni.

Tom Gregory: Footprints

Ismét bebizonyosodott, hogy a mai napig érdemes rádiót hallgatni, mert fel lehet fedezni a jelenkorunkból is jó dalokat. Így igazából nemcsak azért hallgatok Radio Köln-t, hogy német beszédet halljak, vagy Radio 538-ot, hogy hollandot, hanem hogy felfedezzek olyan fantasztikusságokat, mint például Tom Gregory: Footprints című dala. Már első hallgatásra megérintett, majd rákerestem Spotify-on, ott hallgatva szerettem meg igazán a dalt. Gyönyörű, pont azok az érzelmek jelennek meg a dalban, amikkel azonosulni tudok.

Habár a zene dinamikus, a viszont szövege erősen lírai. Személyes megítélésem szerint a szöveget többféle módon lehet értelmezni abból a szempontból, hogy egy most megélt szerelem fájdalmáról szól, vagy elmúlt érzelmekre emlékszik vissza, ami mint lábnyom a hóban, nyomot hagyott benne és elkíséri, amíg él. Az ebből fakadó érzelmek erősödtek fel benne és ennek a fájdalmát énekli ki. Nagyon szépen énekel Tom Gregory, ezeket az érzelmeket nagyon szeretem egy férfitól. Mindig elérzékenyülök, amikor ezt a dalt hallom.

A zene is alátámasztja az énekben hallható érzelmeket, úgyhogy jól megírtak a dalt. Igaz a hangszerelés 21. századi rádióbarát stílusú, az kétségtelen, hogy jobb lenne, ha a zenében is tetten érhető lenne valami egyéniség, de fogjuk fel úgy, hogy valamit valamiért elven lett a zene rádióbarát. Hiszen ha nem játszaná a Radio Köln, akkor lehet, hogy nem is jutna el hozzám, és hogy még így is nagyon jó lett a dal, azt mondom, hogy nem nagy ár az, hogy a zenét a mai trendekhez igazították. De azt nem tudom megbocsájtani, hogy hogy a refrén elején a basszus szinte belehasít a fülembe, ha fülhallgatóval hallgatom a dalt. Ez a legnagyobb hibája a dalnak, de összességében nagyon szeretem ezeket az érzelmeket, és jól is adja elő az énekes.

Készült videoklip is a dalból, amit kétszer is megnéztem, mert eleinte nagyon furcsának tűnt. Inkább csalódás, mert nem érzékeltem, hogy az énekes teljes mértékig átélné, amiről énekel. De aztán másodjára már jobbnak láttam. Bár így is voltak jelenetek, ahol nem tetszett, de összességében nem lett rossz a klip. A viszálykodó szerelmes pár viszont érdekes ötlet, bár egy kicsit erőltetettnek éreztem, mert túlzottan dinamikusnak akarták bemutatni a közöttük levő konfliktust, ami beárnyékolja a kapcsolatukat. Kétségtelenül illik a zene dinamikájához, de személy szerint nem toltam volna ennyire túl az indulatokat. Valamivel békésebben érzékeltettem volna a párkapcsolat problémás mivoltát. Összességében azért nézhető lett a videoklip.

Örülök annak, hogy nyugaton is készülnek ilyen dalok. Nagyon szépek az érzelmek, átélhetők, jól énekli az énekes, így ez a dal a hibáival együtt szerethető. A Spotify linket is kitettem, jó szívvel ajánlom hallgatásra.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 6/10
Borító: 6/10
Hangulat: 10/10

+ Csodálatosan érzelmes dal, teljességgel átélhető.
– A hangszerelés lehetett volna egyedibb, a basszus túl erős.

88%

Thalia: Arrasando

Továbbra is szeretnék megemlékezni az ezredforduló környékén nagy sikert aratott mexikói és dél-amerikai albumokra, egyrészt hogy egy kicsit helyére tegyem a megítélésüket, másrészt meg kicsit meglep, hogy van rájuk kereslet és mára sokkal inkább ritkaságnak számítanak a mexikói és dél-amerikai zenei kiadványok. Főleg Thalia albumait nehéz megtalálni. Mondjuk a Thalia-Natalia Oreiro párosból Thalia volt nálunk a kevésbé sikeres. Bár nem maradt el sokkal Natalia Oreirótól, de nem Thalia volt a magyar lemezeladási listák élén, talán annak idején kevesebbet is gyártottak belőle, így mostanra ritkaságnak számít, és bizony egy-egy albumáért többezer forintot is elkérnek. Hasonlóképp nehéz megtalálni az Arrasando albumot, mely szintén sikeresnek volt mondható a maga idejében.

A kiváló Amor a la Mexicana album után Thalia itt kezdett elmozdulni az elektronikus zene felé és kikacsintani Amerika felé, hogy onnan aztán a nagyokhoz hasonló világhírű karriert fusson be. Az eredmény? Tudunk róla azóta, amióta lecsengett nálunk a dél-amerikai sorozat-láz? Igen, annyira volt sikeres a kísérlet. De hogy milyen volt az első ilyen próbálkozása? Szerintem kifejezetten ígéretes. Ez még az az album, amire rá lehet mondani, hogy ha elektronikus zenével akarja meghódítani a mainstream zeneipart, ám legyen, de legalább itt még érzékelhető, hogy van stílusa. Itt még megkülönböztethető a többiektől és alapvetően egész jókra is sikeredtek a dalok. Az alábbiak.

1. Entre el Mar Y Una Estrella
2. Regresa a Mi
3. Reencarnación
4. Arrasando
5. No Hay Que Llorar
6. Quiero Amarte
7. Suerte en Mi
8. Menta Y Canela
9. Tumba la Casa
10. Pata Pata
11. Siempre Hay Cariño
12. Rosalinda

És nem is mindegyik dal elektronikus. Az Entre el Mar Y Una Estrella is lassú, kellemes dal, ahogy a Siempre Hay Cariñóban is az élő hangszerek dominálnak. Illetve hát ott a Rosalinda is, amelynek mexikói sorozat betétdala lévén autitentikusabb hangzása van. De ezek sem feltétlen az Amor a la Mexicana album dalai alapján íródtak, sokkal inkább az elektronikus dalokhoz írták az élő hangszerelésű dalokat is, ami abból a szempontból mindenképp jó, hogy az album így egységet alkot. Ugyanakkor az elektronikus dalokat is dicséri, hogy jól megférnek mellette az élő hangszerelésű dalok is.

Az egész album teljességgel vidám hangulatú, a dalok élnek, megerősíti a hallgató jókedvét. Egyedül a No hay que llorar az, ami szomorkásabb, de azon sem sírnánk feltétlen, mert sokkal inkább vigasztaló, bíztató, semmint elmélyítene a bánatunkban. Leginkább akkor szoktam ilyen dalt hallgatni, amikor valami bánt, de nem annyira, csak akkor jól esik egy kis lelki segítség, hogy felálljak és tovább tudjak lépni. A pozitív hangulat abban is tetten érhető, hogy a dalokban a magas hangok dominálnak. Mint az énekben, mint a zenében, a pozitív hangzás okán pedig csak még inkább hallgattatja magát az album. Főleg, hogy az énekesnő jól énekel, a dalok jól meg vannak írva. A szöveghez csak felületesen tudok hozzászólni, mert csak egy kicsit tudok spanyolul. Nagyon mélyenszántó, az élet titkait megfejtő szövegre nem kell számítani, inkább könnyed szövegeket írtak, mely igazodik a zene hangulatához. Bugyutának semmiképp nem mondanám, csak könnyedén veszi az életet. És jó érzés hallgatni az életnek azt a könnyedségét, amit Thalia prezentál nekünk ezzel az albummal.

A borító teljességgel nőies ezzel a rózsaszín árnyalatokkal. A háttér is, meg Thalia képeit is mindenhol rózsaszín színárnyalatot kapott. Néhány képen Thalia is erősen női pózban van (jó példa erre az első borító képe), ez is erősíti az album női mivoltát, ami kár abból a szempontból, hogy emiatt szinte teljesen kizárja a férfi hallgatóságot a közösségéből. Emiatt is volt gúny tárgya ez az album, nemcsak a mexikói sorozatok miatt.

Az album tökéletesen teljesíti funkcióját. Lazán, könnyedén szórakoztat, a szövegek nem tárják fel az élet igazságait, de szórakozásként nagyon jó hallgatni ezt az albumot. Erre rá lehet mondani, hogy ha Thalía meg akarja vetni a lábát az amerikai, mainstream zeneiparban, akkor ez az album jó alapot szolgáltat hozzá, és nagyon jó lett volna, ha a későbbiekben is megmarad ennél a zenei vonalnál, nem megy el abba a nagyon dallamtalan, mondanivalónak még a csírájával sem rendelkező dalokba. Lehet, hogy többre vitte volna. De ha nincs más, akkor itt ez az album, mely a maga hibáival együtt is szerethető, hallgatható.

Ének: 8/10
Zene: 7/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 6/10
Hangulat: 9/10

+ Remek, könnyed pop album.
– Hiányzik a minőségi latin pop hangzásvilág.

80%

Összeállított edzésprogram

Azért, amit tudok, már ma elkezdek, hogy minél jobb eredményeket érjek el. A Ring Fit Adventure-ben állítottam össze magamnak edzésprogramokat, azokat kezdtem el mától csinálni. Van a programnak is saját maga által összeállított edzésprogramjai testrészenként, de azok expert módjai annyira azért nem merítenek ki. Illetve a hasizomfejlesztő résznél van egy olyan program, amit végképp nem tudok megcsinálni, az pedig a "hajó". "Boot"-nak van írva hollandul, gondolom az angol verzióban is "boat". Ott van az, hogy úgy kell felemeni fejet és a lábat, hogy a has a földön marad. Szerintem rosszul csinálom, mert a nyakamnál érzek olyan szintű fájdalmat, hogy muszáj abbahagynom, mert úgy érzem, el fog törni. Úgyhogy inkább saját edzésprogramot állítottam össze, méghozzá kettőt.

Az elsőben kar- és mellizomfejlesztő gyakorlatok vannak.

Ring-Con összenyomásával lehet a gyakorlatok egy részét kivitelezni. Érzem is, hogy dolgozik a karom, miközben csinálom a gyakorlatokat. Egyébként mind a hét gyakorlat esetében a legmagasabb mennyiség van beállítva. Végig is tudom csinálni, de egyszer-egyszer leeresztem a karomat kb. 5 másodpercre lazításként, amikor már végképp érzékelem, hogy fáj. Az utolsó három mini-játékot meg egyelőre kezdő szinten játszom, mert ott az ügyesség is számít. Annyira jó még nem vagyok bennük, olyan sokat nem játszom őket, de ha majd jól fog menni, akkor emelni fogom a szintet. Egyébként elégedett vagyok ezzel a programmal, megdolgoztatja a karomat.

Na de a hasizom...

Hát nem vagyok normális ezzel a programmal. Teljesen kicsináltam magam a végére. Nagyon durva volt már, a végére nagyon fájt már mindenem. A planken is nagyon durva, hogy végig úgy kell maradni és húszszor felemelni a csípőmet. Irgalmatlanul megszenvedem ezeket a gyakorlatokat. Mivel ezekhez a gyakorlatokhoz nem kell feltétlen a Ring-Con (kivéve a 8. gyakorlathoz), ezért ezt bárki csinálhatja.

Ezzel megteremtem magamnak az ideális külső alapjait. Akármennyire is nehéz volt, a végén jól éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy tettem magamért, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Mintegy első lépésként éltem meg, azt gondolom, hogy innen már csak előre vezet út.

Tervek nagyvonalakban 2022-re

Nos, eljött 2022, ami engem egyedül ért, így egymagam ünnepeltem. Többeknek is tetszett a kép, amit megosztottam, ezért úgy döntöttem, hogy ide is kiteszem. Így, hogy teljesen introvertált vagyok, nagyon jól elvagyok egyedül, így nem zavart, hogy egyedül voltam újévkor is, elvoltam egymagam.

Egyébként annak ellenére, hogy voltak kudarcok, mélypontok 2021-ben, nem éltem meg annyira tragikusnak a tavalyi évet, mert sokat tanultam belőle. Úgy érzem, hogy kellő muníciót kaptam arra, hogy 2022-re komolyabb változtatásokat hajtsak végre. Persze még vannak kételyek, kérdések, de bízom benne, hogy azok is megválaszoltatnak az idők során.

Azért is fogadtam meg 2022-re, hogy ez lesz a változtatás éve nálam, mert idén lépek abba a korba, amikor Okui Masami megjelentette a ReBirth albumát, így elhatároztam, hogy ez az év számomra is az újjászületés, a megújulás éve lesz. És hogy pontosan mit takar ez nálam? Az alábbiakat:

• Komolyabb testedzés: Ennek az alapjait még decemberben kezdtem el csinálni, amikor a Ring Fit Adventure-ben elkezdtem kimondottan a felsőtestre edzeni. Ezt fogom komolyabban csinálni. Az ötlet az ősz során jött, akkor elkezdtem utánanézni, hogyan lehet műtéti úton segíteni, de amikor láttam, hogy 600-800.000 forint egy ilyen jellegű plasztikai, helyreállító műtét... nagyon durva, ezt még akkor se vállalnám be, ha lenne rá pénzem. Egyszerűen annyira hatalmas sok pénz, hogy bőven tudnám másra költeni, ami hasznosabb. Utána kezdtem el gondolkodni azon, hogy lehet-e ezen egy alakformáló edzéssel segíteni. Meg is kérdeztem röplabdán mindkét edzőt, szerintük igen. Bár az egyikük mondta, hogy annyira nem ért hozzá, ezért javasolta, hogy inkább konditeremben keressek fel személyi edzőt, és az ő segítségét kérjem. Na ez már sokkal jobban tetszett, mert egy konditerem bérlete sokkal inkább megfizethető, és ha jók a sejtéseim, egy személyi edző segítségét is igénybe vehetem azon a pénzen. Szerintem ez lesz majd idővel, de nem is feltétlen a pénzhiány miatt nem veszem most igénybe, hanem mert utazgatok Békéscsaba és Budapest között, nem tudok sokáig egy konditerembe járni. De addig a magam személyes konditermét használom, a Ring Fit Adventure-t. Itt is lehet bizonyos testrészekre edzeni, illetve saját edzésprogramot összeállítani. Valószínűleg ez lesz a nyerő számomra. Úgyhogy ezzel fogok komolyan foglalkozni.
• Visszatérés Hollandiába: Ezt mindenképpen így vagy úgy, de megcsinálom. Az volt az egyik kudarcom, hogy haza kellett jönnöm, de idővel rájöttem, hogy én hol hibáztam, és bízom abban, hogy visszatértemkor tudom másképp csinálni a dolgokat. Igyekszek egy megbízható B1-es szintre feljönni hollandból, azzal már el lehet boldogulni az országban. És akkor ott könnyebb lesz elérni a B2-es szintet. Nemrég értesültem róla, és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy az Erasmus szakmai gyakorlat pályázatomat végülis nem törölték. Az a rövid történet, hogy tavaly tavasszal nem sikerült gyakorlati helyet találni, és ezt be is jelentettem, egyben úgy értelmeztem ezt, hogy egyúttal a pályázatot is lemondom. De úgy tűnik, hogy ők ezt másképp gondolták, és a pályázatom érvényes 2022. június 30-ig. Csak az kell, hogy addig találjak egy megfelelő gyakorlati helyet. Ez pedig nagyon jó kiindulópont lesz arra, hogy Hollandiában elkezdjem az életemet. Addig kikutatom ott a munkakeresés rejtelmeit, lehetőségeit, és onnan már könnyebb lesz végleges munkát találni. Úgyhogy alakul ez is.
• Megfelelő párkapcsolat: Ez lesz a legnehezebb, mert erre már tavaly is tettem érdemben lépéseket, de csak megerősíteni tudom, hogy mennyire nehéz megfelelő párkapcsolatot találni. Nagyon idióta szituációkba lehet keveredni, amik néha megálljt parancsolnak nálam, mert csak megismétlődik. Ugyanis két olyan eset volt az elmúlt években, amikor nagyon gyorsan, alig pár órás ismertség után, úgyszólván egymás karjaiba borultunk boldogságunkban. Na most az ilyen az viharsebességgel kialakult kapcsolatok értek véget a leggyorsabban és a legcsúnyábban. Méghozzá azért, mert alig ismerve egymást, túl nagy érzelmekkel vágtunk bele a kapcsolatba, aztán a nagy érzelmek hevében derültek ki a hibák egymással kapcsolatosan, és hogy annyira mégsem "fancy" a közös élet. A második ilyen eset után fogadtam meg, hogy szeretni szabad már az elejétől, de párkapcsolatba csak akkor megyek bele, ha biztos vagyok abban, hogy a hibáinkkal együtt el tudjuk fogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk, és elvárások nélkül szeretjük egymást. Ahol elvárás van, ott nincs tiszta érzelem. Na most ezek után bepróbálkoztak nálam egy néhányan, de soha nem lett több ebből rövid ismerkedős beszélgetéseknél. Mert én tényleg lassú mederben szeretném indítani a dolgot, mintegy barátként kezdeni, lássuk, mi sül ki belőle. De a másik meg egyből párkapcsolatot akar, és ha egyből, néhány órás beszélgetésből az jön le neki, hogy nem vagyok alkalmas neki párnak, akkor kvázi dob engem. Nem is leszek alkalmas annak, aki gyors visszacsatolást vár tőlem, mert lassan, fokozatosan nyílok meg, ahogy a másiknál is fokozatosan tapasztalom meg a személyét. Ugyan vannak első megérzéseim arról, hogy alkalmas lehet-e a másik a páromnak, de csak ez alapján dönteni rettenetesen nagy éretlenségre vall. Erre főleg a fentebb említett két példa után jöttem rá. Mert vannak dolgok, amik tényleg csak idővel derülnek ki, így változhat a vélemény a másikról. Ugyanakkor érdemes adni az első megérzésekre, és ha valaki szimpatikus, azt jobban szeretni, de be kell kapcsolni az észnek, és kordában kell tartani az érzelmeket. Ugyanakkor amennyire lehet, érdemes szabadjára engedni az érzelmeket, mert az inspirálhat, motiválhat a fejlődésre. Ha pedig az első megérzések alapján nem vagyok alkalmas, akkor is lehetne beszélgetni, mert miért is ne lehetnénk barátok? Barátokat szerezni meg mindig jó. Aztán az alakulhat idővel.

Az biztos, hogy a párkapcsolat a leginkább ingoványos terület, mert nemcsak rajtam múlik, hanem a másik félen is. A testedzés, és a jövőmet Hollandiával kapcsolatosan tudom magam irányítani döntő tobbségében, de a párkapcsolat az más téma ebből a szempontból, így azt érzem a leginkább bizonytalannak, hogy az megvalósulhat-e. De amit tudok, megteszek érte.

Összegzés 2021-re

Nem, nem évértékelő beszédet akarok tartani, sokkal inkább animés zenei élményeimet szeretném röviden összefoglalni.

Elsőként kiemelnék néhány animét, amit idén láttam, és valamilyen szempontból különlegesek. Fontos tudni, hogy nem követem a szezonos animéket, ezért azokból válogattam, amiket idén láttam. Lesz közöttük egy-két régiség. Lássuk is.

A 2021-es év pozitív csalódása

Koi to Uso

Általában megnézem, hogy egy-egy animének milyen átlagértékelése van, és igazság szerint hagyom magam befolyásolni általa. Nagyon tudok utálni olyan animét, aminek nagyon magas átlagértékelése van (lásd: Hunter × Hunter), és nagyon tudom szeretni azokat, amiknek nagyon alacsony átlagértékelése van. Ezzel legtöbbször azt szoktam képviselni, hogy nem érdekel, hogy egy anime mennyire népszerű, ha nekem nem tetszik, akkor az igenis rossz számomra. Pedig valójában nagyon is érdekel, mert akkor nem lennék ennyire szélsőséges az adott művel szemben. Ennek egyik pozitív példája lett idén a Koi to Uso, ami a rossz átlagértékelése ellenére nagyon tetszett. Jó volt az alapötlet, a koncepció, és akármennyire is furcsa lett a lezárás, nekem tetszett. Úgy voltam vele, hogy miért is ne lehetne ilyen vége egy történetnek? Persze, az baj, hogy a háttértörténet nincs kibontva rendesen. Nagyon jó lenne, ha a Fruits Basket-hez hasonlóan a Koi to Uso teljes történetéből készülne. Szerintem lényegesen pozitívabb lenne az egész mű megítélése. És Nisaka Yuusuke nálam az egyik legszerethetőbb meleg karakterré avanzsált.

A 2021-es év legfurcsább animéje

Oniisama he...

Ha jól tudom, Zsolti barátom ajánlotta az animét. Egyszer mondtam neki, hogy néznék valami shoujo-ait, kérdeztem, hogy tud-e valami jót, és beajánlotta az Oniisama he...-t. El is kezdtem nézni, de valami hihetetlen volt... Fel kellett dolgoznom azt, amit látok. Szó nincs arról, hogy rossz lenne, igazából nagyon is jó, de annyira erős anime, annyira fajsúlyos az a miliő, amit áraszt magából, hogy arra a 25 percre, amíg megnézek egy részt belőle, valósággal belekerülök az animébe. És az igazat megvallva, nem feltétlen jó benne lenni, több okból sem. Egyrészt, hihetetlenül női az egész anime. Hitelesen jeleníti meg a lányok viselkedését egymással, nemcsak a barátságot, hanem a rivalizását, a női ármányt, és ahogy lányok szoktak egymással viselkedni. Csak ha van is bennem valami női, távolról sem ennyi, és ez a dózis számomra a túladagolás fényes példája. Másrészt annyira depressziós néhány karakter, hogy engem is lehúznak vele. Shinobu Mariko cirkusza a 9-10. rész környékén konkrétan az pszichés őrület határait súrolta, ahogy Asaka Rei drogozása sem akármi. Az ő beceneve egyébként Saint-Juist sama és konkrétan leszbikus iskolát csinál a gimnáziumból, ugyanis odavan érte az egész lányiskola. Mert annyira titokzatos, elérhetetlen... Na de miért? Mert bizony itt van a nyitja. Hát ilyen egy leszbikus szerelmes anime 1991-ből, de a rajzstílus még ahhoz képest is régi, ugyanis a manga 1974-es. Úgy tippelem, hogy a rajzot igyekeztek ahhoz igazítani. Az opening is egyébként rettenetesen fájdalmas, ugyanakkor gyönyörűszép. Rám inkább gyógyító hatással van.

A 2021-es év sportaniméje

Hajime no Ippo

Van még sportanime, ami üti a Haikyuu!!, Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru és a Slam Dunk színvonalát, ez a Hajime no Ippo. Valamit tudtam róla, mert azért eléggé népszerű anime, így nem lehet elkerülni, de egészen idáig vártam azzal, hogy megnézzem. Hatalmas élmény volt! Úgy vagyok ezzel az animével, hogy amíg a kosarasoknak van a Slam Dunk, a röpiseknek a Haikyuu!!, addig itt a bokszolóknak a Hajime no Ippo! Kiválóan jeleníti meg a bokszot minden szempontból, és talán megszeretteti a sportágat még azokkal is, akiktől távol áll az ökölvívás. Én is azért vártam vele sokáig, mert annyira hiányzik belőlem az agresszió, hogy irglmatlanul kell haragudjak a másikra, ha fizikálisan akarok nekimenni, ezért nem éreztem azt, hogy dolgom lenne az animével. Ippo is egyébként iskolai bántalmazások elől "menekül" az ökölvívásba, és igazi harcossá képezik ki. Minden tekintetben nagyon hatásos anime, a fejlődés, a meccsek, a győzelem, és ami miatt főleg tetszett az anime, hogy volt meccs, amit hősünk elveszített. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert megjeleníti az is, ahogy a sportnak ugyanúgy része a vereség, mint a győzelem, és az a jelenet tényleg különleges volt, mert Ippo nagyon jól dolgozta fel a vereséget. Tehát az anime azt is megmutatta, hogyan lehet feldolgozni a vereséget. Nagyon át lehet érezni az szereplők érzéseit. Az is meglepett, hogy egyébként Ippo nagyon kedves, ártatlan srác, de egy-egy meccs alkalmával annyira flowba került, hogy konkrétan meghasonult a sportág agresszív mivoltával, és nem egyszer a főbírónak kellett a saját testével leállítani Ippót. Úgyhogy az egész mű hihetetlenül hiteles és erős. A poénok benne meg eszméletlenek Takamura-san az egész animés univerzum legviccesebb karakterei közé sorolhat. Az egyedüli, ami személy szerint nem tetszett, azok az endingek. Egyik se jött be nekem. Az openingek viszont elsőosztályúak.

A 2021-es év csalódása

Shaman King (2021)

Na csak hogy idei anime is kerüljön terítékre, de kár, hogy negatív vonatkozásban. Meg ha már szóba került a Fruits Basket pozitív példa egy anime remasterelésére, akkor álljon itt egy negatív példa. Milyen az, amikor egy klasszikust csak úgy elrontunk és összecsapunk? Az eredeti, 2001-es Shaman King nagyon jó anime volt, igazi klasszikus openingekkel és endingekkel Hayashibara Megumi tolmácsolásában. Az új sorozat viszont minden szempontból rosszabb. Bizonyos részek, teljesen unalmasak, érdektelenek voltak, bizonyos harcok meg inkább tűntek a Naruto egy olcsó másolatának. Bizonyos seiyuu-któl (pl.: Romi Park) a hajamat téptem, de az az igazság, hogy Hayashibara Megumi se menti meg számomra Kyouyama Anna személyét. Nem szerettem őt soha, ahogy a seiyuu által énekelt openinget (Soul salvation) és endinget (#Boku no Yubisaki) se szeretem. Túlzottan erőltetett. Pedig még azt se lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi kiöregedett volna az animéből. Pont az a varázsa az énekesnő-seiyuu-nak, hogy nagyon is megvan benne az energia, hogy énekeljen az animének akár egy Over Soul minőségű dalt, de a Soul salvation nagyon erőltetett lett. És milyen jó lett volna, ha egy igazi visszatérő-dalt énekel Hayashibara Megumi, de ez nem sikerült. Ezért kár volt újjáéleszteni a franchise-t.

A 2021-es év legizgalmasabb animéje

Yakusoku no Neverland

Félve vágtam neki az animének, nem véletlen, hogy év elején néztem. Van ugyanis egy olyan rendszer nálam, hogy a sötét hangulatú, negatív animéket elsősorban január-februárban nézem, mert nem szeretem a telet, hamar is sötétedik, ezért akkorra időzítem a legtöbb sötét hangulatú animét. Ahogy a Yakusoku no Neverlandet is akkor néztem meg. Tényleg volt benne egypár félelmetes jelenet, de annyira átélhető volt, annyira izgultam a gyerekekért, hogy ki tudjanak szabadulni. A szereplők is szerethetők voltak, de történet felépítése is elsőosztályú. Ahogy folyamatosan adagolták a meglepőbbnél meglepőbb információkat és hogy milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek arra, hogy megmeneküljenek. Tényleg nagyon izgultam. Csak az első évadot néztem végig, állítólag a második borzalmas lett. Megnézem azt most januárban, de az előjelzések szerint nagyon le kell adni az elvárásaimból. Igazából már csak azért is megnézem, hogy ha tényleg rossz, lássam, hogyan lehet egy ilyen remekművet elrontani.

A 2021-es év legnagyobb visszatérője

Free!

Épp csak elvétve foglalkoztam az animével, amikor aktuális volt. Néztem, akkoriban, de komolyan nem foglalkoztam vele. Aztán idén elkezdtem újra nézni az első évadot, és nagyon tetszett. Egyrészt elfelejtettem jeleneteket és jó volt újra látni. Teljesebbé vált a történet, és a fiúk is szerethetőbbé váltak számomra. Örülök, hogy visszatért az életembe az anime és komolyabban is az életem része lesz a Free!

2021-es év legjobb animéje

Natsume Yuujinchou

Relatíve régi anime, hallottam is róla sokat, mert sokan szeretik, de nekem erre az évre maradt. Nem az első pillanatoktól kezdve éreztem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb animéje, mert teljesen mást kaptam eleinte, mint amit vártam. Ugyanis egy olyan skálán láttam az animét, ami érzelmi hitelesség terén "listázta" az animéket. Jó listának tartottam mert a Shigatsu wa Kimi no Usóval volt átellenben (nagyon helyesen!), de mivel romantikus animékkel volt egy csokorban, ezért azt gondoltam, hogy ez is az, és azt fogom látni, hogy milyen érzelmileg teljesen hiteles szerelem és párkapcsolat. Ehhez képest jön az, hogy erdő, a srác szinte totál egyedül, látja a szellemeket, mi több színesítik az életét és az egész rettenetesen lassúnak tűnt. Vakartam is a fejemet, hogy fogom én így mind hat évadot megnézni? Aztán lassan flowba kerültem az animével, és megéreztem, hogy mitől is annyira hiteles érzelmileg. Nagyon megszerettem Natsumét, minden szempontból tudtam azonosulni vele érzelmileg. Olyannyira, hogy a 4. évad utolsó részét pont a metrón néztem meg. Ott volt az, amikor elment a halott szüleinek lakásához, ahol kisgyerekkorában volt, hogy szembenézzen a múltjával és ott elsírta magát. Annyira átéreztem azt a jelenetet, hogy a metrón elsírtam magam. Csodálatos volt. Egyértelműen a 4. évad lett a legjobb. Ott van olyan poénos jelenet, hogy akkor a nevetéstől sírtam, aztán meg a szembesülés a múlttal. Úgyhogy a Natsume Yuujinchou összességében lett az egyik legkedvesebb animés élményem, nemcsak idénre.

Nos, ennyit az animékről, lássuk az idei zenei felhozatalt. Sokan most már a Spotify-os profiljuk éves összegzését osztják meg, az nálam több okból sem működik. Egyrészt nem minden zenét hallgatok ott, mert nem minden elérhető ott, amit szívesen hallgatok, ezért én a mai napig aktívan használom a Windows Media Player-t és a Foobar2000-et. Másrészt a Spotify már december elején kiadja az éves listát, amit teljességgel értelmetlennek tartok. Nem tudom, ki hogy vele, de szerintem még a decemberi hónap is 2021-hez tartozik, ahogy az abban a hónapban hallgatott dalok is. Úgyhogy én továbbra is maradok a Last.fm-nél. Az ad teljes képet az idén hallgatott dalokból. Lássuk is akkor.

Idén 18.063 alkalommal hallgattam dalt, így a 2021-es év a 2009-es regisztáció óta a 4. "legforgalmasabb" év volt. Érdekes számomra egyébként januárban hallgattam a legtöbb zenét, akkor 2.255 alkalommal hallgattam valami dalt. Mondjuk, rémlik is, hogy volt olyan gondolatom akkor, hogy talán megdöntöm a 2010-es rekordot, amikor 20.512 alkalommal hallgattam zenét. De a lendület időközben megtört és megállt a számláló 18.063-nál. Íme a részletek, először a 10 legtöbbet hallgatott előadó kerül listázásra.

Top 10 előadók 2021

1. JAM Project (4.200)
2. Hayashi Yuuki (2.135)
3. Tachibana Asami (1.729)
4. Hayashibara Megumi (1.302)
5. Froukje (908)
6. Okui Masami (845)
7. Zorán (353)
8. Suara (322)
9. Eefje de Visser (316)
10. LGT (283)

Ezt az évet egyértelműen a JAM Project uralta nálam. Rengeteget hallgattam a dalaikat, de az, hogy nem is untam meg! Konkrétan látom magam előtt, hogy az elkövetkezőkben is hasonló lendület várható náluk. Hayashi Yuuki-nál és Tachibana Asami-nál nagyon jót tett a Haikyuu!! OST megjelenése, valamint hogy feledeztem magamnak a Boku no Hero Academia zenéjét is, ahol szintén vannak remekművek. Valamint az is érdekes volt számomra, hogy a Dive!!-nak is Hayashi Yuuki írta a zenéjét. És milyen színvonalasat ahhoz képest, hogy az nem jelent meg külön CD-n, csak Blu-ray mellékletként. Vannak ott is jó dalok.

Egyértelműen megjelent a holland zene is a listámban. Froukje-t egy holland srácnak köszönhetem, ő igazi felfedezés volt számomra (az énekesnő). Ahogy Eefje de Visser is, de nála azért maradt el a lendület, mert a dalainak túlnyomó többsége túlzottan depressziós és azért annyira rosszul nem voltam, hogy az ő dalait kelljen hallgatnom.

Hayashibara Megumit és Okui Masamit pedig az új albumuk lendítette fel nálam, ahogy Suarát is az idén megjelent két kislemeze. Ha magyar zene, akkor Zorán és LGT a legjobbak nálam. 30 éve nem tudom megunni a dalaikat, kétségtelenül életművet hagytak maguk után.

És most következzenek az albumok.

Top 10 albumok 2021

1. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (1.051)
2. Froukje: Licht en Donker (586)
3. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1 (555)
4. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.2 (479)
5. JAM Project: TOKYO DIVE (458)
6. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2 (418)
7. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1 (373)
8. JAM Project: THUMB RISE AGAIN (318)
9. Okui Masami: 11-elevens- (316)
10. Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (315)

Úgy tűnik, hogy a Haikyuu!! OST albumok ezentúl mindig jelen lesznek a listán. Tényleg nem tudom megunni őket, de így hirtelen kigondoltam, hogy ha jövőre utat tör magának a Boku no Hero Academia OST is, akkor külön 10-es OST lista lesz. Meglátjuk, hogy lesz.

De most a kislemezeket lássuk.

Top 10 kislemezek 2021

1. JAM Project: DRAGONFLAME (292)
2. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (227)
3. Froukje: Ik Wil Dansen (158)
4. ALI PROJECT: Hi no Tsuki (153)
5. Froukje: Niets Tussen (128)
6. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ (108)
7. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (105)
8. JAM Project: Hagane no Warriors (105)
9. Hayashibara Megumi: Soul salvation (104)
10. Suara: Ruten no Inori (102)

Addig bűvészkedtem a számokkal, amíg a Suara: Senjin Genmu kislemeze 101 hallgatásával kiesett a listáról. De itt látszik nagyon, micsoda JAM Project uralom volt nálam. Az első két helyezett kislemez nagyon jelentős volt számomra idén.

És végül a 100-as listan az idén legtöbbet hallgatott dalokból.

Top 100 dalok 2021

1. Froukje: 17 (482)
2. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa (289)
3. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (255)
4. Tachibana Asami: Junbi (246)
5. Hayashi Yuuki: Explanation (189)
6. Froukje: Ik Wil Dansen (167)
7. Froukje: Niets Tussen (128)
8. JAM Project: Ryujou (122)
9. JAM Project: Magical Mystery Spice ~Magic Spice no Theme~ (118)
10. Tachibana Asami: Wana (116)
11. JAM Project: Hagane no Warriors (115)
12. Hiroyuki Sawano: DADDY! DADDY! DO! (106)
13. Dimension: Move Faster (104)
14. JAM Project: Fight on! (102)
15. ALI PROJECT: Nosferatu (101)
16. JAM Project: Alexandria (93)
17. Eefje de Visser: Trein (88)
18. Tachibana Asami: Douyou (83)
19. Tachibana Asami: Tsuki no De (81)
20. JAM Project: Kami no Kiba ~The Fang of Apocalype~ (78)
21. JAM Project: Rage against the intrigue
22. Okui Masami: Private Heroine -OTAKATSU DAYS-
23. Charly Lownoise & Mental Theo: Koning Voetball dit EK
24. Dua Lipa: Love Again
25. Okui Masami: Tenshi to Akuma
26. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
27. JAM Project: ENTER THE HEROES
28. Hooverphonic: The Wrong Place
29. JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
30. Michael Patrick Kelly: Beautiful Madness
31. SUPER BEAVER: Toppakou
32. Tachibana Asami: Nebari
33. Hayashi Yuuki: Kodoku
34. Tachibana Asami: Konjounashi no Tatakai
35. Aerosmith: Falling in Love (Is Hard on the Knees)
36. JAM Project: BAD CITY ~We'll be alright!~
37. JAM Project: VICTORY
38. Suara: Ruten no Inori
39. Froukje: Onbezonnen
40. Suara: Ruten no Inori (Instrumental)
41. Tachibana Asami: Aseri
42. JAM Project: GONG
43. Lyn: Beneath the Mask
44. Naoko Mitome, Chika Sekigawa: Gap of Crag
45. JAM Project: SKILL
46. Regard: Secrets
47. Tachibana Asami: Fukurou
48. Tachibana Asami: Iya na Otoko
49. Thalia: Echa Pa'lante
50. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
51. JAM Project: TOKYO DIVE
52. ALI PROJECT: Nosferatu (off vocal)
53. Eefje de Visser: Lange Vinnen
54. JAM Project: Hagane no Messiah
55. JAM Project: HERO
56. SPYAIR: One Day
57. Tachibana Asami: Umaku Ikanai
58. JAM Project: I KILL -Ikiru-
59. JAM Project: Rocks
60. Suara: Tenmei no Marionette
61. Thalia: Arrasando
62. JAM Project: to the next era
63. Hayashi Yuuki: Ball Hiroi LV.1
64. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
65. Hayashibara Megumi: Kimi wa Mahou wo Shinjiru kai?
66. Hatano Wataru: Heart Signal
67. Hayashi Yuuki: Juuintachi
68. Hayashi Yuuki: Chousokkou
69. Cher: The Music's No Good Without You
70. Eefje de Visser: Lise
71. JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
72. Hayashi Yuuki: Court-jou no Ousama
73. Hayashi Yuuki: Sono Shunkan he
74. Ils: Feed the Addiction
75. JAM Project: Shouri no Mirai -Toki-
76. Alison Wonderland: I Want U
77. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
78. Okui Masami: Blood Blade -Hikari to Yami no Kanata ni-
79. JAM Project: STORM (Off Vocal Version)
80. MARIO KART BAND: Dry Dry Desert
81. Hayashi Yuuki: Kake
82. Hayashibara Megumi: Soul salvation (Off Vocal Ver.)
83. Tachibana Asami: Tsuki no Wa
84. JAM Project: Rescue Fire
85. Mimori Suzuko: Chance!
86. Tachibana Asami: "Murabito B"
87. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
88. JAM Project: NEW BLUE
89. JAM Project: NEW BLUE (Off Vocal)
90. JAM Project: Senyuu yo
91. Okui Masami: Beautiful Life
92. JAM Project: Crest of "Z's"
93. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
94. Avenged Sevenfold: Blinded in Chains
95. Bullet for My Valentine: Hand of Blood
96. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (Instrumental)
97. JAM Project: Break Out
98. Hayashibara Megumi: Soul salvation
99. Tachibana Asami: Tantan
100. Celldweller: One Good Reason