Az első Nintendo Switch játék

Hát eljött az én időm. Egy-két napon belül meglesz a Nintendo Switch két játékkal, közülük az egyik még szerdán eljutott hozzám.

Ezt egy másik webshopból rendeltem meg, mert ott olcsóbb volt és onnan sokkal hamarabb jutott el hozzám. És nagyon tetszik a csomagolás.

Igazából elégedett lettem volna egy Nintendo Switch Lite-tal is, de pont a Ring Fit Adventure miatt döntöttem a sima Switch mellett, mert ez csak vele működik. Illetve működik a Lite-tal is, de külön Joy-Con páros kell hozzá, hiszen valamit a Ring-Conhoz is csatlakoztatni kell.

Ezt a játékot azért akartam magamnak nagyon, mert ez nagyon hatásos és tényleg megmozgat. Valahányszor promókerkedtem PlayIT!-en és ha nem Marióhoz, akkor mindig a Ring Fit Adventure-nél akartam lenni, hogy használjam, amikor épp nincs senki. Mindig a Quick Trainingen voltam ahol villámgyors sebességgel kell összenyomni a Ring-Cont, és mindig versenyeztem magammal, hogy megdöntsem a saját rekordomat. Talán egyszer sikerült 120-at is, de az biztos, hogy nagyon kemény volt. És egyébként az az érdekes, azt vettem észre néhány embernél, hogy izomból próbálta összenyomkodni a Ring-Cont. Felvett egy már-már harci pózt és nyomkodta kegyetlenül. Megjegyzem, nem feltétlen csináltak sokkal többet, mint én. Én úgy csináltam mindig, hogy laza testtartásban voltam és úgy nyomkodtam össze. Hogy jobb-e egyik-másik, azt nem tudom, döntse el valaki, aki nem Schobert Norbi. Én a laza testtartás híve vagyok, mert szerintem külön pózolni, plusz felesleges "terhelés", lazán szerintem többet lehet, csak nekem kell jobban edzeni. Na de kérlek. Azért vettem meg ezt a játékot mindenek előtt.

Ezt a laza testtartást még 2014-ben figyeltem meg, amikor nővéremékhez jártam Kung Fuzni Angliában. Ott láttam, hogy vannak, akik a különböző mozdulatokat izomból csinálják. És nem tetszett látványra, mert görcsösnek tűntek a mozdulatai. Voltak viszont néhányan, akik laza testtartással végezték a mozdulatokat. Az egyrészt látványra is szebb volt, másrészt természetesebbnek tűntek a mozdulatok. Nem az a fajta "én vagyok az erőember és megmutatom, hogy kell ezt csinálni!" Ilyen érzésem volt azoknál, akiknél görcsösséget láttam. Ekkor arra tréningeztem magam, hogy amennyire csak lehet, laza mozdulatokat csináljak, és azóta amikor csak lehet, mindig így edzek. És jobb is, mert tényleg természetesebbnek érzem a mozdulatokat, miközben edzek. És így is fogom csinálni a jövő héttől. És meglátjátok, hogy ezen program hatására olyan erős leszek, mint még soha!

Egyébként nagyon tetszik az egyik oldalsó borítón lévő szöveg.

Kicsit hajaz erre a "csak egy életed van..." jellegű szövegre, de nagyon tetszik és nagyon inspiráló.

Angol nyelvi teszt

Kitöltöttem egy angol nyelvi tesztet a Topszótár weboldalán, és ez B2-es szintűre hozta ki a nyelvtudásomat.

És ez fedi is a valóságot, tényleg így állok angolból. Az emelt szintű érettségi által lett meg a középfokú nyelvvizsga. És volt néhány tényleg nagyon nehéz mondat, ahova el se tudtam képzelni, hogy melyik a jó a négy választási lehetőség közül. Úgyhogy ha szeretnék C1-es szintet, akkor tovább kell tanulnom.

Azért voltam kíváncsi, hogy hogy állok, mert Hollandiában sok gyakornoki munkához kérnek legalább B2-es szintű angolt, de inkább C1-eset. Nem egy olyan állásajánlatot olvastam, ahol a "Wie ben jij?" kérdés alatt volt olyan, hogy folyékonyan beszél és ír angolul, választékosan fejezi ki magát. Azt látom, hogy elsősorban olyan cégek keresnek külföldi gyakornokot, akiknek nemzetközi kapcsolataik vannak, mert több állásajánlatnál olvastam a munkaköri leírásban, hogy kapcsolattartás külföldi partnerekkel telefonon és E-mailben. És oda kifejezetten magas szintű angolt várnak el.

Ennek hatására gondolkodtam el azon, hogy mégiscsak érdemes lenne komolyan foglalkozni az angollal (eredetileg el akartam vetni), mert azt ugyan tudom, hogy Hollandiában szinte második nyelv az angol, de úgy voltam vele, hogy elég lesz, ha hollandul beszélek magas szinten. Viszont ha ennyire komolyan veszik ott az angolt, akkor mégis szeretném fejleszteni a nyelvtudásomat.

Egyébként a realitás az, hogy nem fog összejönni most nyárra a szakmai gyakorlat Hollandiába, mert sok helyen tényleg túl magas szintű nyelvtudást várnak el. De ettől még nem adom fel, folyamatosan próbálkozok, mert lehet, hogy pont sikerül egy olyan munkát találni, amire ideális leszek. Van még bő egy hetem, hogy megtaláljam a megfelelőt.

De hogy mennyire más a nyugati-európai munkamorál, azt már most tapasztalom. Több olyan E-mailt is kaptam pár nappal a jelentkezés után, melyen nagyjából ennyi állt: "Köszönjük szépen a jelentkezést! Jövő héten átnézzük az önéletrajzát és visszajelzünk!" Nagyon meglepett. Nem emlékszem arra, hogy magyar munkáltatótól valaha is kaptam volna ilyen választ, amikor munkát kerestem. Már ennyiből is látszik, hogy Hollandiában megbecsülik a munkavállalót és tényleg emberszámba veszik. De beszéltünk is erről Holland/Flamand kultúra órán, hogy mennyivel másképp állnak a hollandok az emberekhez. Itt egy nagyon jó példa.

Úgyhogy ez csak még inkább megerősített, hogy Hollandiában a helyem. De nem fogok elkeseredni, ha most nem jön össze. Akkor 2022. februárjában megyek Leidenbe tanulni, és onnantól kezdve senki és semmi nem állíthat meg!

Megosztott képek

Kibővítettem a Holland nyelv és kultúra oldalt, rálinkeltem a Hollandiában készített képekre. Nem is tudtam, hogy a Google Fotókban azt is meg lehet csinálni, hogy csak bizonyos képeket osztok meg, ha rákattintok az egyes képekre. De így meg tudtam csinálni, hogy városonként osztottam el a képeket, illetve külön albumot kaptak az Archeonban készült képek (de nem a Google Fotókban hoztam létre), így a látnivalóknak is lesz külön csoportja.

Ha kijutok Hollandiába, sok helyre tervezek eljutni, így idővel jelentősen ki fog bővülni a képtár. :)

Szuper szexualitások

Még február végén láttam először, hogy TikTok-on egy srác magát "Super Straight"-nek vallja. És ez villámgyorsan el is terjedt az interneten. Ekkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, egyszerűen úgy voltam vele, hogy ha valaki annyira büszke a saját heteroszexualitására, hogy szinte négyzetre emeli, hát miért is ne? Szabad világban élünk. Bár volt olyan gondolatom is, hogy ez egy üzenet arra, hogy manapság annyira elterjedt az, hogy valaki valamilyen LMBT-nek mondja magát, hogy ennek szánta egyfajta ellenpontnak.

Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, amikor láttam, hogy egy LMBT-közösségben tiltott téma lett a Super Straight jelenség. Egyrészt, "üdvözlégy" 21. századi cenzúra, másrészt meg nem értettem, hogy mit kell ezen ennyire komolyan venni. A posztba kikerült egy link is, mely elmagyarázza a Super Straight lényegét. Elolvastam, bár ahogy az oldalt elnéztem, számítottam arra, hogy erősen elfogult lesz a cikk. És valóban. Mert miről is van szó? A cikkben is megjelenített srác "Super Straight"-nek vallja magát, ami konkétan azt jelenti, hogy ő csakis és kizárólag biológiai nőkkel randevúzik. Merthogy az is heteroszexuálisnak számít, aki transz ellenkező nemű egyénnel randevúzik. Ennek egyfajta ellenpontjaként terjedt el a "Super Straight" kifejezés, LMBT közösségek pedig egyből transzfóbiát skandálnak. De valójában arról van szó, hogy bizonyos fogalmakat szándékosan, már-már manipulatíve eltúloznak, jelenséget büszkén félreértenek azért, hogy megszégyenítsék azt, aki Super Straightnek mondja magát. Pedig szó nincs itt semmiféle fóbiáról. Tudomásom szerint nem attól lesz valaki transzfób, mert nem akar transzneművel együtt lenni, hanem azzal, ha gyűlöli őket és akár a tettlegességig is elmegy, ha meglát egy transznemű egyént. Aki nem akar transzneművel szexuálisan együtt lenni, annak egyszerűen mások a személyes preferenciái és az hadd legyen az egyén saját választása, hogy kivel akar együtt lenni.

Volt szó arról is, hogy az egy pusztán trollkodásnak indult. Valóban nagyon nehéz ezt komolyan venni. Mario is ha megeszik egy gombát Super Mario lesz belőle, nagyjából ezzel korrelál. Mert most az a meleg srác, aki csak biolgóiai pasival akar együtt lenni, az "Super Gay"-nek számít? Vagy az a biszexuális, aki csak biológiai férfival vagy nővel együtt lenni, az "Super Bisexual"? Ez önmagában lehetetlen állapot, mert tudomásom szerint a biszexuálist az különbözteti meg a pánszexuálistól, hogy egy biszexuális a férfiakat és nőket is szereti, a pánszexuális meg minden nemű egyént szeret. Abba belefér a transznemű és egyéb "they / them" nemű egyének is. Tehát ezen az alapon nézve az összes biszexuális transzfób. Egyszerűen lehetetlen. Aztán, ahogy nézem a Haikyuu!!-t, a 3. évad 2. részében volt egy ilyen jelenet, ezt mindenképp meg akartam örökíteni:

Ezen akkorát nevettem, konkrétan meg is fordult a fejemben, hogy ha én ezt kitenném abba az LMBT-közösségbe, vajon mit kapnék érte? Valószínűleg azonnali kitiltást, tekintve, hogy eléggé inaktív vagyok ott (főleg a cenzúra miatt) így nem nagyon ismernek, csak úgy ezzel megjelenni. Goshiki Tsutomu arca sem épp kellemes látvány, úgyhogy jó eséllyel nagyot ütne ez a kép.

De ha komolyan akarnám venni a jelenséget és bármi komoly magyarázatot adnék neki, egyértelműen csak arra tudok gondolni, hogy a túlzott LMBT-térnyerésnek egy ellenpontjának szánták. Röviden és tömören: Visszaleng az inga. Mert tényleg arról van szó, hogy a mai tinédzserek és huszonéves koruk elején járó fiatalok körében annyira elterjedt, hogy LMBT-nek vallják magukat, hogy szinte már az számít csodának, ha valaki hetero. Ennek gondolom az ellenpontjának, hogy valaki nemcsak szimplán hetero, de annak akár "többszöröse" is. Eljöhet az a világ, amikor a heteroszexualitás felvállalása is akkora büszkeség lesz, mint a különböző eltérő szexuális orientációk felvállalása.

Amit komoly bajnak tartok, az a cenzúra. Hogy nem lehet beszélni róla. Cenzúrából eddig soha nem származott jó a történelemben, hiszen az mindig valami szélsőséges diktatúra hozadéka volt. De jelen esetben azért rettenetesen káros, mert kizárja a vita lehetőségét, hogy beszéljünk róla őszintén és nyíltan. Pedig nem nagy titok, hogy attól, hogy valamiről nem beszélünk, attól az a jelenség még létezik. És az valami miatt jelen van. Nyilván van olyan ember, aki tényleg rosszindulatból hoz fel egy témát, hogy a másikat bántsa vele, de kizárni azt is, aki megvitatná a témát, szintén rettenesen problémás, mert nincs kimondva az adott jelenség, nincs megvitatva, de attól az még jelen van. És ha el van nyomva, akkor ugyan ott és akkor nem lesz szó róla, de az attól még jelen van és ugyan el lehet nyomni a tudattalanba, de ha ki fog törni, akkor sokkal erősebb lesz. Azt gondolom, hogy ha komolyan elemezzük a "Super Straight" jelenséget, akkor az LMBT "szekértábor" ellen szól. Csak az LMBT közösség oly módon is hirdet cenzúrát, hogy szándékosan félreérti, felerősíti a jelenséget, hogy ellenségnek állítsa be őket, így nincs is miről beszélni, született gonosz az, aki "Super Straight". Így bárki, aki meg akarja vitatni, kérdőjelezni a jelenség súlyosságát, az lepaktál az ördöggel.

Igazából ezért akartam ezt a blogpostot megírni, hogy LMBT személyként LMBT szekértábortól független, saját véleményt fogalmazzak meg. És pont azért értem meg a jelenség kialakulását, mert amit csak lehet, igyekszek kritikus szemmel figyelni és én magam látom, hogy milyen egy ilyen közösségben az élet. Mondjuk azt értem, hogy egy ilyen közösség az egyfajta védőburok nekik a külvilággal szemben, hiszen sokan nem lehetnek teljesen önmaguk, hiszen nem fejezhetik ki önmagukat úgy, ahogy szeretnék. Ezért ezt egy ilyen közösségen belül teszik meg, ez lesz az ő komfortzónájuk. Mondjuk nekem mindig is az volt az elvem, hogy a szexualitás konkrétan nem tartozik a külvilágra. Nem tartozik azokra az emberekre, akikkel kb. 10-20 percet együtt töltök a buszon, villamoson, metrón. Nem tartozik a munkahelyen sem senkire (amíg nem ott esünk szerelembe), mert oda én dolgozni járok. Én abban hiszek, hogy csak azoknak kell elmondani, akikben megbízunk, vagy akit esetleg érint, mert így lesz ez egy információ a sok közül, és a személyiségünkkel együtt járulhatunk ahhoz hozzá, hogy jobban elfogadja a társadalom, ha látják, hogy tényleg ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Viszont egy ilyen közösségben azt látom, hogy sokaknak az számít a "komfortzónából való kijövetelnek" (de borzalmas ez a kifejezés), hogy a többségi társadalomban megtalálják a helyüket. És igazából nekem ez azért nem okozott (ezen a téren) különösebb nehézséget, mert mindig is úgy voltam a különböző emberekkel, hogy más-más kapcsolatom van velük, mivel más okból vagyok az adott személlyel. Most egy munkatársnak vagy egy tanárnak, kétségtelenül kevesebbet fogok megmutatni magamból, mert őrá csak annyi tartozik, amennyi a hatékony együttműködéshez szükséges. Ezek a különböző szerepek az életben. De szó nincs itt önmagam meghamisításáról, egyszerűen csak kevesebbet lát az egyéniségemből. Egy barát, egy bizalmas, egy családtag, vagy a szerelmem többet fog látni belőlem. És azt gondolom, hogy ez az, amit sokan félreértenek és sokan azt gondolják, hogy csak akkor önmaguk, ha magukból a lehető legtöbbet mutatnak meg. Pedig valójában a munkatársukkal, a boltossal szemben is önmagunk vagyunk, csak jóval kevesebbet lát belőlünk, mert ott az a lényeg, hogy a munka el legyen végezve, illetve, hogy a boltban ki legyek szolgálva. Innentől kezdve a másik ember szexualitásához nincs köze.

Én azt gondolom, hogy ez a kulcsa annak, hogy tudjunk érvényesülni a többségi társadalomban, függetlenül attól, hogy kinek mennyire fontos a saját szexualitásának a hangoztatása. És nincs cenzúra! Amíg tiszteletben tartjuk egymás személyét és véleményét, addig helye van a nyílt diskurzusnak!

Apró módosítások kezdetnek

Egy kicsit módosítottam az oldalak részleget. Töröltem a "Játéktesztek" oldalt, és az ott listázott játékok átkerültek a "Kritikák" oldalra. Már jó ideje gondolkodtam, azon, hogy lehetne egyesíteni a kettőt, hiszen egy játékteszt is egyfajta kritika. Így minden egy helyen van, és másnak is jut hely az oldalak között.

Illetve kibővítem a holland nyelv részleget. Egyrészt javítottam az eddig kiírtakat, mert néhány szó, nyelvtani szabály hibásan volt megírva. És még nem javítottam mindent, mert most, hogy többet tanultam, pont most vagyok bizonytalan abban, hogy mindent jól írtam-e. Úgyhogy azt még alakítani kell, de kiegészítettem olyan nyelvi szabályokkal, amiket eddig tanultam. Ezeket folyamatosan bővíteném, ahogy egyre többet tudok hollandul. Emellett folyamatosan tennék ki holland kultúrával kapcsolatos írásokat. Lehet mindennapi élet, irodalom, történelem és minden, ami érdekel. Nyilvánosságra hozok olyan írásokat is, amiket az egyetemnek írok, és ha olyan jónak tartom, hogy megosszam az internet népének, akkor rálinkelek a Word dokumentumra, Excel táblára vagy Powerpoint prezentációra.

Nagyon sok tervem van a bloggal kapcsolatosan. Szeretném komplett weboldallá "fejlszteni" és minél több olyan tartalommal megtölteni, ami érdekel, és beleszőni a saját stílusomat, egyéniségemet. És ha úgy látom, hogy érdemes lesz, akkor elő fogok fizetni a WordPress szolgáltatásaira. Ezt egyébként már jó ideje megtettem volna, csak az a probléma, hogy a WordPress-nél csak évente lehet fizetni és nem havonta, így egyszerre kell sok pénzt fizetni. Így erre majd később lesz anyagilag lehetőség. Illetve pont most látom, hogy lehet havonta is előfizetni, csak jóval drágább... Maradok az éves előfizetésnél, de arra majd később lesz anyagi lehetőségem. De ha meglesz, akkor sokkal fejlettebb lesz majd akár külsőleg is ez a blog. Főleg, ha segítségem is lesz.

Importálva a Wordpress-es blogból.

További gondolatok az új Hayashibara Megumi albumról

Tegnap nyilvánosságra hozták a múlt heti eladási adatokat és Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM című albuma végül a 6. helyen nyitott 10.935-ös eladással. Ez mindenképp nagyon szép, mert utoljára a 2011-es VINTAGE White volt az, amiből 10.000 fölötti példányban kelt el az első héten.

Továbbra is azt gondolom, hogy megérdemelte. Többször végighallgattam az albumot, és olyan gondolatom volt, hogy van tartalma és értéke az énekesnői karrierjének. Nemcsak nosztalgikus hallgatni a régi dalokat, hanem éreztem, hogy azontúl, hogy anime betétdalok a maguk sablonjával, van üzenetük, mondanivalójuk, hordoznak magukban értéket. De nem feltétlen csak a dalszöveg által, hanem az, amit maga Hayashibara Megumi hozzáad. A személyével, az énekével, az előadásmódjával. Idén lesz 15 éve, hogy ismerem és szeretem őt és a helyzet az, hogy a mai napig elhiszem neki azt, amiről énekel. Ez pedig azt jelenti, hogy számomra hitelesen énekel és hogy ez az újabb dalaiban is tetten érhető, az arról tanúskodik, hogy következetesen tartja magát ahhoz, amiről énekel. Vannak gondolatai, azt át is tudja adni, és hogy ehhez tartja magát az azt jelenti, hogy hisz magában és van egyénisége. És talán az önmagába vetett hit a forrása annak, hogy ennyire szerethetőek a dalai.

Ugyanakkor fontos azt tudni, hogy a dalai nem mindenkinek fognak bejönni. Mert az, hogy tartalommal tölti meg, az kétségtelenül jó dolog, viszont, ha valaki nem tud azonosulni azzal a pozitivitással, életigenléssel, amit Hayashibara Megumi közvetít, az rövid úton ki fogja kapcsolni a lejátszót. Mert Hayashibara Megumi dalaihoz szükségeltetik az a lelki világ, amivel be tudjuk fogadni a mondani a mondanivalóját. Nem kell feltétlen hurrá-optimizmussal élni a mindennapjainkat, elég csak, hogy legyen egy ilyen énünk, illetve, ha krízisben vagyunk, higgyünk abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Hayashibara Megumi dalai ugyanis segítséget nyújthatnak abban, hogy azáltal vészeljünk át könnyebben a nehéz időszakot, hogy hiszünk abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok és ez motivál cselekvésre. Ha nagyon zanzásítani akarnám, akkor azt mondanám, hogy a dalok jobbára ilyen üzenetet közvetítenek. Hol némi komolysággal, hol gyermeki könnyedséggel. És aki nem hisz ebben, mert annyira másképp látja az életet, az tényleg "Én nem hallgatom tovább ezt a nyávogást!" felkiáltással kapcsolja ki a zenéjét. Mert annyira másképp látja a világ dolgait, hogy nem tudja befogadni a Hayashibara Megumi által közvetített világképet.

De hogy nélküle sokkal szegényebb lenne a japán könnyűzenei repertoár, az egyszer biztos.

Haikyuu!! OST album adatbázis

Ma délután létrehoztam a Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack album oldalát a Generasián és a Discogs-on:

Generasia
Discogs

A Video Game Music Database-en már rég fent van, sőt ide valaki feltöltötte az album borítóját. Teljesen lázba hozott, ahogy nézegettem. Szeretném megvenni, de majd. Tudok vele várni. De ahogy egyre többet hallgatom, úgy tetszik egyre jobban. Ez a zene is a Haikyuu!! része lesz számomra ezen túl, és igencsak kellemes időszakra fog emlékeztetni a jövőben. Egyébként az eladási listákon is nagyon jól teljesít, ugyanis a 31. helyet érte el. Egyetlen Haikyuu!! OST lemez sem teljesített még ennyire jól és ez anime OST albumok közül is kiemelkedően jónak számít.

Létrehoztam a Discogs-on egy listát a Haikyuu!! zenei kiadványokról. Nyilvános, bárki megtekintheti.

Az Erasmus eredménye

Végül ma közölték velem az eredményt és több, mint bíztató a helyzet. Csak a tavaszi félévre támogatják, hogy kimehessek tanulni, de szakmai gyakorlatra már most nyáron mehetek Hollandiába. Ez több, mint ideális körülmény! Egyedül annyi van, hogy nekem kell gyakorlati helyet választani. De ez teljesen normális, valahány szakmai gyakorlaton voltam, mindenhol nekem kellett a helyet kiválasztani. Vannak is linkek a pályázati felhívás oldalán, ahol lehet gyakorlati helyet keresni, illetve megteszem azt is, hogy körbekérdezek ismerősöket, barátokat, akik Hollandiában élnek, hogy ők mit tudnak. Annyi kedvezményt kaptam, hogy az április 9-i határidő helyett április 20-ig van időm kiválasztani a megfelelő munkahelyet.

És hogy hova mennék? Kis túlzással élve bárhova, ahol a képességemnek megfelelően tudok dolgozni. Illetve nagyon fontos, hogy ahogy csak tudom, fejlesszem a holland nyelvtudásomat. Országon belül is bárhova mennék, ahol van jó munka. Bárhova szívesen mennék dolgozni, ahol van jó munka. Egyből Hollandiában tehetem próbára magam, ez több, mint ígéretes! Főleg, hogy sok gyakorlati helyen kis fizetést is adnak, tehát nemcsak az Erasmus ösztöndíj lesz rendelkezésemre anyagilag.

Hihetetlenül lelkes vagyok, ez önmagában óriási lehetőség! Hiszen így még könnyebben találhatok Hollandiában jó munkát magamnak, hiszen az önmagában lendít a helyzetemen, hogy Hollandiában voltam szakmai gyakorlaton. De persze nagyban kacérkodok a gondolattal, hogy ha nagyon jó helyet találok, akkor oda bedolgozzam magam, és Hollandiából folytassam ősztől az egyetemet. Mert diplomát mindenképp akarok és nagyon szeretek a Károli Néderlandisztika szakán tanulni, úgyhogy ezt mindenképp be akarom fejezni. De közben már ott lebeg előttem, hogy saját életet kezdeni. Itt a nagy lehetőség!

Késlekedő értesítés

Elvileg ma hozták volna nyilvánosságra az Erasmus eredményét, tehát értesülnöm kellett volna arról, hogy elnyertem-e az ösztöndíjat vagy sem, de nem tudok semmit. Rákérdeztem az Erasmus korrdinátornál, hogy mi a helyzet, azt válaszolta, hogy nem érkezett meg a bírálatom. Első olvasásra kicsit meglepett. Meg is ijedtem, mert az volt az első gondolatom, hogy akit elutasítanak, az nem kapja meg a bírálatot. De aztán gyorsan továbbgondoltam magamban, hogy nem erről lehet szó, mert azt megírta volna. Én arra tippelek, hogy arról van szó, hogy nagyon vacillálnak az ügyemben, hogy elengednek-e vagy sem. Azt tudom, mert mondta több tanár is, hogy elsőéveseket nagyon ritkán engednek el Hollandiába vagy Belgiumba tanulni, inkább a másodéveseket részesítik előnyben. Ami érthető is, hiszen nekik van olyan szinten a holland nyelvtudásuk, hogy biztonsággal tanuljanak holland vagy belga egyetemen. Azt viszont jó jelnek veszem, hogy pénteken kaptam olyan E-mailt, hogy a jelentkezési űrlapot elfelejtettem aláírni és pótoljam. Egyrészt, ha nagyon képtelenségnek tartanák, hogy elmenjek Belgiumba vagy Hollandiába tanulni, akkor biztos, hogy nem foglalkoztak volna azzal, hogy a jelentkezési lap nincs aláírva. Dobták volna a jelentkezésemet, ma jött volna egy udvarias hangvételű E-mail arról, hogy köszönjük szépen a jelentkezést, de ezúton nem nyerte el a pályázatot. Ehhez képest jött egy ilyen E-mail, ami már csak abból a szempontból is érdekes, mert korábbi tapasztalataimból úgy tudom, hogy hibásan vagy hiányosan beküldött jelentkezés eleve érvénytelennek számít. Úgyhogy biztos, hogy van valami. Kicsit úgy érzem magam, mint egy sorozat főszereplője, hogy ott vannak mondjuk a holland tanszéken 15-en, épp a jelentkezéseket bírálják el, én vagyok soron, 7-en igennel szavaznak, 7-en pedig nemmel. Egy tanáron a döntés súlya, hogy elengedjenek-e vagy sem. Egy igen vagy egy nem egy életet megváltoztathat meg. De vajon hogy dönt? Elmehetek-e Hollandiába vagy Belgiumba tanulni? A következő részből megtudhatják. Körülbelül ilyen érzésem van.

Egyébként a jelentkezés rendben megtörtént, egyedül azon változtattam, hogy melyik egyetemre jelentkeztem. Ugyanis nem három holland egyetemet jelöltem meg, hanem két belga és egy holland egyetemet. Azért döntöttem így, mert belga egyetemeken elég a B1-es szintű holland nyelvtudás is, míg Hollandiába B2-es szint kell. Az a tervem, hogy Belgiumban egy félévet leszek, ott szintű holland nyelvtudásra teszek szerint, hogy az még a holland egyetemeknek is sok lesz, és a tavaszi félévre benyújtok még egy pályázatot, ezúttal Hollandiába. Rákérdeztem, lehet ilyet csinálni, szoktak kiírni szeptemberre pótpályázatot és lehet külön jelentkezni a tavaszi félévre is. És onnan én már vissza nem jövök. Ez tűnik reális jövőképnek. Ha tényleg B2-es szintet kérnek Hollandiába, az nagyon irreális, hogy elérjem szeptemberre (hiába írtam mást az előző Erasmus-os posztomban, akkor nagyon fel voltam tüzelve és indulatból írtam azt, amit írtam). Tehát a realitás most az, hogy szeptemberben Belgiumba megyek tanulni, és onnan irány 2022. februárjában Hollandia. Egyébként amikor volt Erasmus tájékoztató, néhány volt Erasmusos diák is jelen volt, akik voltak Belgiumban, az egyik mondta, hogy csak a nyelvet tanulták, és azt ugyan intenzíven, de mellette szinte túl sok szabadidejük volt. Na most ha ez igaz, akkor az biztos, hogy a szabadidőm jórészét holland nyelvtanulásra fogom használni. Mert állítólag a záróvizsga nagyon húzós, de egyébként is szükségem van arra, hogy minél hamarabb, minél többet tudjak hollandul, úgyhogy nekem a belga egyetem még pont, hogy jól jönne, kiváló kompromisszumos megoldás lenne. Én onnan 2022 elején elvonatozok Hollandiába és ott már senki és semmi nem állíthat meg!

Van arra is forgatókönyvem, hogy akkor mit csinálok, ha nem nyerem el a pályázatot, vagy nem kapok választ. Magam megyek ki még az idén munkavállalás céljából, de oly módon, hogy az egyetemet is be tudjam fejezni. Valahogy egyéni tanrendben eljutok a diplomáig. A lehetőségek és a körülmények kezdenek kirajzolódni, mindenképp csak úgy megyek ki, hogy biztosan rendben lesz minden. Ismerős által, aki segít elrendezni mindent, elindítani az utamon. Az hajt a leginkább, hogy saját életem legyen ott, ahol úgy érzem, hogy ezt ideálisan meg tudom élni minden szempontból. És akkor meg innen nem állíthat meg senki!

Hayashibara Megumi az élen

Nemcsak Okui Masami jelentetett meg albumot, hanem Hayashibara Megumi is. Igaz, ő válogatásalbumot, VINTAGE DENIM címmel. Az első albumának a Half and, Half megjelenésének 30. évfordulója alkalmából készült el a válogatás. És kíváncsi voltam, hol nyit az Oricon napi lemezeladási listán, és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis:

AZ ELSŐ HELYEN NYITOTT AZ ALBUM!!!

2002 óta van napi lemezeladási lista és ez az első alkalom, amikor egy Hayashibara Megumi album az 1. helyen debütál. Szabályosan felordítottam örömömben, nem akartam elhinni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy némileg árnyalja a hírt, hogy új albumok döntő többségében szerdán jelennek meg Japánban, és ilyenkor kedden még a múlt heti megjelenések vannak némileg alacsonyabb eladási számokkal. De 5.176 példányt szállítottak le megjelenéskor és ezzel magasan vezeti a mezőnyt.

És hogy mi ennek a jelentősége? Nem azért szeretek statisztikákat böngészni, mert a számok megszállottja vagyok, már-már autista szintjén, hanem mögöttes jelentést keresem, amit a számokból ki lehet olvasni. Márpedig ebből azt olvasom ki, hogy még mindig van hatása annak az óriási nagy népszerűségnek, ami Hayashibara Megumi-nak a '90-es években. Ő ugyanis az első olyan seiyuu, aki konkrétan sztár volt. Mindenhol, de mindenhol jelen volt. Nemcsak a kiváló seiyuu-szerepeiért szerették őt az emberek, hanem a zenéjéért is és teljesen megérdemelten. Rengeteg TV-műsorban szerepelt és nagyon sok helyen lehetett hallani a hangját. Konkrétan áruházak hangosbemondóiban is, de tényleg, mindenütt jelen volt a '90-es években. Ami a dalait illeti, sajátságos stílusa van, ami egyébként nem tetszhet mindenkinek. De az, hogy következetesen vállalta, hogy az, aki, voltak gondolatai, volt értékrendje és amennyire lehet, ezt szerethetően tudta átadni a dalai, sőt, a hangja, a seiyuui-munkássága által is, ezek mind olyan értékek, amelyek nyomán azt lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi azok közé tartoik, aki megérdemelte a népszerűséget és megérdemli az úgymond "utóhatásait" is oly módon, hogy 30 évvel debütálása után megadatott neki, hogy az élen nyisson a lemezeladási listán. Ami a stílusát illeti, idén augusztus-szeptember táján lesz az, hogy 15 éve ismerem Hayashibara Megumi-t. Ezalatt a 15 év alatt sok minden történt velem, aminek következtében formálódott a gondolkodásom, emiatt Hayashibara Megumi dalait is némileg árnyaltabban látom. De azt a mai napig becsülöm benne, hogy kitart az értékrendje mellett, így sokszor nemcsak nosztalgiából hallgatom a dalait, hanem mert tényleg van hozzáadott értéke annak, amit csinál.

A másik számomra komoly üzenet az első hellyel kapcsolatosan az, hogy a kiadó, a King Records "gondozza", őrzi Hayashibara Megumi hírnevét és tesz arról, hogy ne csak a '90-es évek nagy animés közössége emlékezzen az énekesnőre, hanem a mai animés generáció is ismerje a nevét. És ezt azért tartom nagyon jónak, mert ez számomra azt jelzi, hogy a kiadó a mai napig becsüli az énekesnő munkásságát és nem "dobja el" csak azért, mert itt vannak az újak. Bőven foglalkozhatnának Mizuki Nana karrierjével, aki ugye korunk egyik legkedveltebb seiyuu-ja és több első helyezettes albuma és kislemeze van már. Úgyhogy számomra ez az első hely azt is jelzi, hogy a kiadó tiszteli Hayashibara Megumi karrierjét. Ez az album többszörösen egy énekesnői karrier tiszteletének jele számomra. És hogy miért fontos ez, az jól látható Okui Masami: 11-elevens- album eredményén keresztül, ami csak a 143. helyet tudta elérni az Oricon heti lemezeladási listán. Ez azért nagyon rossz, mert Okui Masami-nak is volt híre a '90-es években. Az albumaival mindig jelen tudott lenni az Oricon Top 30-as listán, rengeteg dalt írt másoknak is és ismerték, meg szerették őt az emberek. És az, hogy megtörtént vele, hogy fokozatosan zuhant le, az egy dolog, de most már ott tart, hogy a Lantis nemcsak az album promóciójával nem foglalkozik érdemben, hanem a lemezborítók is túl egyszerűk, mintha kutyafuttában készültek volna el. Pedig nyilvánvaló, hogy Okui Masami-nak most is vannak gondolatai. A dalok jól hallhatóan egy koncepció köré épülnek és a mondanivalóit Okui Masami a borítón keresztül is igyekszik képek formájában átadni, amennyire lehetséges. És ha már Hayashibara Megumi és Okui Masami lassan 15 éve ikonikus páros számomra a Slayers: Get along-nak köszönhetően, akkor most a kettejük közti eladásbeli-különbséggel nagyon jól lehet érzékeltetni, hogy mi a jelentősége annak, hogy egy tapasztalt előadónak milyen a karrierje évtizedek után. Szinte fizikailag tapintható a különbség. De hogy Okui Masami ennek ellenére ma is értéket közvetít, az viszont tényleg mindennél többet ér. Csak lenne közönsége is.

Egyébként van egy másik borító is az új Hayashibara Megumi albumról, ezt is mindenképp meg akarom mutatni, mert érdekes érdekes érzést kelt bennem.

Ez a borító hű a "Vintage"-beli címhez, mert a tapéta a háttérben kísértetiesen emlékeztet arra a tapétára, ami nekünk volt a nappaliban, amikor néhány éves voltam. Ugyanilyen sárga hátterű narancs-barnás virágmotívumú tapétánk volt a '90-es évek elején. Úgyhogy nekem ezt a borítót tényleg "vintage" látni, kisebb időutazás a gyerekkoromba.

És persze, nem véletlen, hogy kedden jelent meg az album. Ugyanis március 30-án van Hayashibara Megumi születésnapja! Ma 54 éves... Várjunk, én végig abban a hitben voltam, hogy 53 lett. Csak aztán rájöttem Okui Masami születésnapjával kevertem. ^^' Hayashibara Megumi 1967-es, Okui Masami 1968-as. Akármennyi is, a jó isten éltesse és adjon neki erőt újabb 30 évre, hogy boldogabbá tegye az életünket a dalaival! Hayashibara Megumi egy jelenség, akire élmény ránézni. Amíg élek, addig az életem része lesz!