Nemcsak Okui Masami jelentetett meg albumot, hanem Hayashibara Megumi is. Igaz, ő válogatásalbumot, VINTAGE DENIM címmel. Az első albumának a Half and, Half megjelenésének 30. évfordulója alkalmából készült el a válogatás. És kíváncsi voltam, hol nyit az Oricon napi lemezeladási listán, és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis:
AZ ELSŐ HELYEN NYITOTT AZ ALBUM!!!
2002 óta van napi lemezeladási lista és ez az első alkalom, amikor egy Hayashibara Megumi album az 1. helyen debütál. Szabályosan felordítottam örömömben, nem akartam elhinni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy némileg árnyalja a hírt, hogy új albumok döntő többségében szerdán jelennek meg Japánban, és ilyenkor kedden még a múlt heti megjelenések vannak némileg alacsonyabb eladási számokkal. De 5.176 példányt szállítottak le megjelenéskor és ezzel magasan vezeti a mezőnyt.
És hogy mi ennek a jelentősége? Nem azért szeretek statisztikákat böngészni, mert a számok megszállottja vagyok, már-már autista szintjén, hanem mögöttes jelentést keresem, amit a számokból ki lehet olvasni. Márpedig ebből azt olvasom ki, hogy még mindig van hatása annak az óriási nagy népszerűségnek, ami Hayashibara Megumi-nak a '90-es években. Ő ugyanis az első olyan seiyuu, aki konkrétan sztár volt. Mindenhol, de mindenhol jelen volt. Nemcsak a kiváló seiyuu-szerepeiért szerették őt az emberek, hanem a zenéjéért is és teljesen megérdemelten. Rengeteg TV-műsorban szerepelt és nagyon sok helyen lehetett hallani a hangját. Konkrétan áruházak hangosbemondóiban is, de tényleg, mindenütt jelen volt a '90-es években. Ami a dalait illeti, sajátságos stílusa van, ami egyébként nem tetszhet mindenkinek. De az, hogy következetesen vállalta, hogy az, aki, voltak gondolatai, volt értékrendje és amennyire lehet, ezt szerethetően tudta átadni a dalai, sőt, a hangja, a seiyuui-munkássága által is, ezek mind olyan értékek, amelyek nyomán azt lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi azok közé tartoik, aki megérdemelte a népszerűséget és megérdemli az úgymond "utóhatásait" is oly módon, hogy 30 évvel debütálása után megadatott neki, hogy az élen nyisson a lemezeladási listán. Ami a stílusát illeti, idén augusztus-szeptember táján lesz az, hogy 15 éve ismerem Hayashibara Megumi-t. Ezalatt a 15 év alatt sok minden történt velem, aminek következtében formálódott a gondolkodásom, emiatt Hayashibara Megumi dalait is némileg árnyaltabban látom. De azt a mai napig becsülöm benne, hogy kitart az értékrendje mellett, így sokszor nemcsak nosztalgiából hallgatom a dalait, hanem mert tényleg van hozzáadott értéke annak, amit csinál.
A másik számomra komoly üzenet az első hellyel kapcsolatosan az, hogy a kiadó, a King Records "gondozza", őrzi Hayashibara Megumi hírnevét és tesz arról, hogy ne csak a '90-es évek nagy animés közössége emlékezzen az énekesnőre, hanem a mai animés generáció is ismerje a nevét. És ezt azért tartom nagyon jónak, mert ez számomra azt jelzi, hogy a kiadó a mai napig becsüli az énekesnő munkásságát és nem "dobja el" csak azért, mert itt vannak az újak. Bőven foglalkozhatnának Mizuki Nana karrierjével, aki ugye korunk egyik legkedveltebb seiyuu-ja és több első helyezettes albuma és kislemeze van már. Úgyhogy számomra ez az első hely azt is jelzi, hogy a kiadó tiszteli Hayashibara Megumi karrierjét. Ez az album többszörösen egy énekesnői karrier tiszteletének jele számomra. És hogy miért fontos ez, az jól látható Okui Masami: 11-elevens- album eredményén keresztül, ami csak a 143. helyet tudta elérni az Oricon heti lemezeladási listán. Ez azért nagyon rossz, mert Okui Masami-nak is volt híre a '90-es években. Az albumaival mindig jelen tudott lenni az Oricon Top 30-as listán, rengeteg dalt írt másoknak is és ismerték, meg szerették őt az emberek. És az, hogy megtörtént vele, hogy fokozatosan zuhant le, az egy dolog, de most már ott tart, hogy a Lantis nemcsak az album promóciójával nem foglalkozik érdemben, hanem a lemezborítók is túl egyszerűk, mintha kutyafuttában készültek volna el. Pedig nyilvánvaló, hogy Okui Masami-nak most is vannak gondolatai. A dalok jól hallhatóan egy koncepció köré épülnek és a mondanivalóit Okui Masami a borítón keresztül is igyekszik képek formájában átadni, amennyire lehetséges. És ha már Hayashibara Megumi és Okui Masami lassan 15 éve ikonikus páros számomra a Slayers: Get along-nak köszönhetően, akkor most a kettejük közti eladásbeli-különbséggel nagyon jól lehet érzékeltetni, hogy mi a jelentősége annak, hogy egy tapasztalt előadónak milyen a karrierje évtizedek után. Szinte fizikailag tapintható a különbség. De hogy Okui Masami ennek ellenére ma is értéket közvetít, az viszont tényleg mindennél többet ér. Csak lenne közönsége is.
Egyébként van egy másik borító is az új Hayashibara Megumi albumról, ezt is mindenképp meg akarom mutatni, mert érdekes érdekes érzést kelt bennem.
Ez a borító hű a "Vintage"-beli címhez, mert a tapéta a háttérben kísértetiesen emlékeztet arra a tapétára, ami nekünk volt a nappaliban, amikor néhány éves voltam. Ugyanilyen sárga hátterű narancs-barnás virágmotívumú tapétánk volt a '90-es évek elején. Úgyhogy nekem ezt a borítót tényleg "vintage" látni, kisebb időutazás a gyerekkoromba.
És persze, nem véletlen, hogy kedden jelent meg az album. Ugyanis március 30-án van Hayashibara Megumi születésnapja! Ma 54 éves... Várjunk, én végig abban a hitben voltam, hogy 53 lett. Csak aztán rájöttem Okui Masami születésnapjával kevertem. ^^' Hayashibara Megumi 1967-es, Okui Masami 1968-as. Akármennyi is, a jó isten éltesse és adjon neki erőt újabb 30 évre, hogy boldogabbá tegye az életünket a dalaival! Hayashibara Megumi egy jelenség, akire élmény ránézni. Amíg élek, addig az életem része lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése