Több napos unszolásomra végre átjött bagszi. Már ő is kíváncsi volt az új albérletemre, csak soha nem jutott ideje eljönni, de ma itt volt. Először Mario Kartoztunk itthon, de nem is maradtunk sokáig itt, jártuk a várost.
Először enni akartunk, ezért elmentünk a WestEndbe a Burger Kingbe. Nekem nagyon ízlik ez az X-tra Long Chili Cheese szendvics, mondtam is bagszinak, hogy félek, hogy függő leszek. Miután fizettünk, leültünk egy ázsiai csoport mellé. Nekem első dolgom kifülelni, hogy milyen nyelven beszélnek, és bizony japánok voltak. ^^ Érdekes, elvileg elég sok japánt látni Pesten. Ennyire szeretik a magyar fővárost? :o Bagszi egyszer-egyszer hallgatózott, hogy miről beszélhetnek, és kifülelte, hogy a fiúkat beszélik ki (lány volt mindegyik). És mondták, hogy kinek milyen pasija volt, és jellemezték őket. Én különösebben nem füleltem, csak próbáltam szavakat kivenni, szándékosan beszéltem japán énekesekről bagszinak, hogy figyeljenek fel ránk a japánok, de nem sikerült. -_- Mondtam bagszinak, hogy tisztára olyan volt hallgatni őket, mintha élőben néznénk animét. :D De tényleg, szinte ugyanúgy beszélnek a japánok, mint a seiyuu-k az animékben, ezt azért tartom érdekesnek, mert azt olvastam egyszer, hogy a seiyuu-k teljesen egyedi beszédstílust tanulnak meg, és tisztára hülyének néznének a japánok, ha elkezdenénk úgy beszélni. Ehhez képest ugyanígy beszéltek a lányok is, és nekem baromira tetszik, hogy bizonyos magánhangzókat elnyújtanak, és így fejezik ki magukat. Egy szót vettem ki "annyiranemodafigyelésemben": sugoooooi, az o-t szépen elnyújtotta az egyik csaj. És tényleg nem csoda, hogy japán szinkronszínészet ennyire magas szinten van, annyira jó érzés volt hallgatni őket, annyira szép a hangjuk, meg nagyon szeretem a kifejezésmódjukat. És ezért szeretek koncerteket nézni japán előadóktól, mert dalok közben szoktak beszélni, és annyira jó hallgatni őket amikor beszélnek. Szóval így nagyon örültünk, hogy találkozhattunk japánokkal. Mondtam is bagszinak a végén, hogy úgy megmondanám nekik, hogy van egy pár fantasztikus énekesük, de azt már nem mertem. Mivel tudom, hogy nem érnek el olyan magas helyezéseket, kicsit féltem, hogy kinevetnek, hogy miket hallgatok...
Na mindegy. Utána elmentünk az iskolámba, mert ott el kellett végezni dolgokat, ekkor volt egy elszólásom:
"Az Örs Vezér Térről indul a hármas metró..."
Hát valóban. ^^' Ezután elmentünk a Sárkány Centerbe, ott jól bevásároltunk levesekből, meg én vettem pirított tésztát. Kérdezte is az eladó csaj, hogy mi van, világháború lesz, hogy így bevásároltok? :D Mondom nem, csak támogatjuk a vietnami gazdaságot. ^^' Hát nyilván. Aztán jöttünk el ismét hozzánk. Meg akartuk nézni a Szabó Ervin könyvtárban a Shinigamikról az előadást, de nem jutott már rá idő, így hazajöttünk. Itt még Mario Kartoztunk egy kicsit, aztán elmentünk a közeli kínai étterembe vacsorázni. Közben kibeszéltük az AnimeCont, abban egyetértünk, hogy minden nézőpont kérdése, hogy milyen volt a con. Ja igen... Leharapom a térdéről a kalácsot annak a 2 embernek, aki 1 csillagosra értékelte a szombati élménybeszámolós blogpostomat... -_- Azzal nincs bajom, hogy valaki ennyire szereti a MAT-ot, de azért annyi intelligencia szoruljon már belénk, hogy kiszűrjük, hogy mi is volt pontosan a bajom az AnimeConnal, és nekem a MAT-tal semmi bajom nincs. Na mindegy... Amikor visszajöttünk, még egy kicsit nézelődött neten, aztán elment haza. Miközben elkísértem, beszéltem neki a főbérlőről, egy igen csúnya elszólásom volt:
"A főbérlő egy nagyon kedves, aranyos nő, 40 éves, de 30-nak se néz ki. Meg is lepődött, amikor megtudta, hogy '70-ben született"
Ezen poénkodott, hogy biztos azt hitte magáról a főbérlő, hogy '88-ban született, és én világosítottam fel, hogy de hát '70-ben született. Előveszi a személyi igazolványát, és tényleg. Már hülyének néztek minket körülöttünk az emberek, hogy mit nevetünk ennyit. ^^' De jó volt ismét nem egyedül lenni.
