A NES-es Zelda örömén felbuzdulva folytattam Virtual Console-on a játékot ott, ahol abbahagytam. Kigondoltam magamban, hogy lehet a legegyszerűbb megölni azokat a lovagokat, és arra jutottam, hogy a temetőből megszerzem a legerősebb kardot, ami duplát sebez, és bombát is viszek magammal, meg piros medicint (2× tölti újra a szíveimet). És így végül sikerült. Nagyon örültem, hogy csak háromszor kellett így már beléjük kardozni, mire meghaltak. Meg is könnyebbültem, mikor el tudtam tolni a követ, és le tudtam menni a lépcsőn. Azt hittem, hogy öröm-boldogság, kezemben tudtatom a furulyát, de nem -_- Kiderült, hogy még hat ilyen lovaggal meg megküzdenem T_T Mindegy egy kis kihívás nem árt! Osztottam őket, és végül sikerült megölni őket is! A követ elmozdítva jelent meg az a lépcső, mely a furulyához visz. Kulcsfontosságú a főellenség megöléséhez, ugyanis furulyán kell zenélni, mert nagyon utálja a hangokat. Erre ő összeesik, és két karddöfés után kifekszik, és kész az 5. Dungeon, és ezzel túl vagyok a játék felén. No nem voltam rest meglátogatni a 6. Dungeont, ami már elég nehéz. Itt jelennek meg a Wizzrobe-ok. Varzázslók, elég sok Zeldában láthatók. Nagyon érdekesek ebben a játékban, ugyanis nagyon könnyű őket kicselezni, sőt, egymást is képesek sebezni, de nagyon kell vigyázni, mert ha az egyik eltalál, akkor 4 szívet sebződünk! Az a technikájuk, hogy mindig oda céloznak, ahol legelőször meglátnak, és általában arra néznek. Tehát, ha elmész onnan, akkor megmenekültél. És talán pont ennek tudható be, hogy négyet sebeznek, hogy ilyen könnyű kikerült a támadásukat, de ha egyszer is elhibázod az akár végzetes is lehet! Szerintem most már végigviszem ezt a Zeldát. 😅
2008. április 29., kedd
NES-es The Legend of Zelda megérkezett
Megérkezett postai úton a The Legend of Zelda játék. Az egész széria alfája, innen indul el ez a fantasztikus sorozat! A játék egyébként forradalminak számít a maga korában, ugyanis ez volt az első olyan játék, ahol lehetett menteni! Emellett a hatalmas játéktér is közrejátszott abban, hogy korának egyik legnagyobb játéka legyen. Ugyanis csak Hyrule vidéke 16×8 képkockából áll, míg egy játék átlagban alig pár kockából állt anno. És ebbe még nincsenek benne a Dungeonok és a boltok! Emellett azt is érdemes tudni, hogy ez időben csak egyfelé (jobbra) lehetett mozgatni karakterünket, de itt Link mind a négy irányban képes mozogni!
Emellett a játéknak története is van: A tolvajok királya, Ganon szerette volna uralni Hyrule földjét. Tudomást szerzett arról, hogy Isteni erővel bír az, aki megszerzi a Triforce-ot, meg is kaparintja az Erő Triforce-át, Azonban nem éri be ennyivel, kell neki a bölcsesség Triforce-a is. A bátorság nem szerepel ebben a játékban. Hyrule hercegnője, Zelda tudomást szerez erről, és nyolc részre töri szét a Bölcsesség Triforce-át, és egy-egy katakomba mélyén rejti el. Ganon elrabolja Zelda Hercegnőt, és arra kényszeríti, hogy árulja el a darabok helyszíneit. Persze Zeldát sem abból a fából faragták, pláne, hogy tudja, hogy úton az egyszemélyes felmentősereg Link személyében.
Link először megszerzi a bölcsesség Triforce-ának a nyolc darabját (első 8 Dungeon) és utána indul megölni Ganont, hogy kiszabadítsa Zelda Hercegnőt.
A játéktér hatalmassága már így is a NES képességének határait súrolja, ezért az éppen aktuális Dungeon helyét már nem tudták megjeleníteni a képernyőn. Ezért is van az, hogy anno, amikor megjelent a játék egy térkép is volt a dobozban. Mivel ugye nekem nincs térképem, se dobozom, se Instruction Bookletem a játékhoz, ezért a GameFaqs térképét szoktam használni. A térkép itt érhető el: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Hatalmas segítség, mert ide minden le van rajzolva, hogy melyik Dungeon hol van, és az összes titok benne van. Amikor Virtual Console-on játszottam, akkor mindig ezt használtam. És ma, amikor elővettem a NES-t, összekötöttem, és elindítottam a játékot, gondoltam, szétnézek. Megmosolyogtam magamban, amikor térkép nélkül megtaláltam az 1. Dungeon színhelyét, és meg is csináltam! Egyáltalán nem nehéz.
Az első 3 Dungeon nem nehéz, a negyediktől kezd bedurvulni. Virtual Console-on az 5. Dungeonig jutottam el. Ott van egy kegyetlen nehéz rész, amin nem tudok túljutni. Az a lényeg, hogy van 6 páncélos lovag, akit egyébként is nagyon nehéz megölni, ugyanis előlről nem lehet sebezni őket, csak oldalról és hátulról. És még így is sokszor kell beléjük kardozni, hogy meghaljanak. De nem is ezért annyira nehéz. Hanem attól, hogy szabadon változtatak irányt. Hirtelen gondolnak egyet, és belém döfnek, és 2 szívet sebez! És ez még nem minden, ugyanis kék színű páncélban vannak a lovagok, amelyek még erősebbek. És kulcsfontosságú lenne megölni őket, mert itt kapjuk meg a furulyát, és csak azzal lehet megölni a főellenséget. Képben is meg tudom mutatni a nehéz részt.
Egyedül ez akadályoz abban, hogy VC-n továbbjussak, de majd, ha kivégzem a TP-t, szerintem ez lesz a következő játék. Mindenesetre nagyon örülök a NES-es Zeldának, mert nagyon ritka, és emellett ez a 6. Zelda játékom ^^
GameSpotos teszt
Írtam GameSpotra tesztet, méghozzá az első Zeldáról. Aki jól tud angolul, az itt olvashatja:
http://www.gamespot.com/wii/adventure/legendofzeldanes/player_review.html?id=562777Egyébként most várakozó álláspontban vagyok, mert hónapok óta keresem a Vaterán a NES-es Zeldákat, és most végre találtam egyet vasárnap 2000 forintért. És az eladó tegnap feladta ajánlottan, elsőbbségivel, úgyhogy esélyes, hogy ma megérkezik.
2008. április 28., hétfő
Twilight Princess – Wolf Link
Sikerült túljutnom azon a részen, ahol GC-n félbehagytam, méghozzá ott, ahol először harcoltam három árnyékkal egyszerre. Jó volt másodjára is Hyrule Castle-ben járni, bár Midna nem valami kedves. Eléggé távolságtartó és lekezelő a viselkedése. Annyira nem volt nekem könnyű a kastélyban, mert sokszor meghaltam, amikor rámtámadtak ott a kis árnyékok, akkor beleestem a vízbe. És onnan egyrészt nagyon nehéz támadni, másrészt meg kimászni is nehéz, amikor állandóan támadnak, és az a 3 szív könnyen elvész. De végül kijutottam a kastélyból. Aztán a faluban megszerezni a kardot és a pajzsot. Tök jó volt beszélgetni a kutyával, a macskával és a tyúkkal. 😅 Aztán visszamentem a Faron Woodsba, itt harcoltam először a három árnyékkal, itt hagytam abba GC-n. Érdekes, egyébként GC-n eléggé megszenvedtem ezekkel a nagy árnyékokkal, itt meg tök könnyen ment. Nem tudom, hogy most vagy meg van nehezítve a GC verzió, vagy én nem csináltam ott valamit jól (inkább ez a sanszos). Aztán elkezdtem gyűjtögetni a láthatatlan könnyeket. Mindig volt itt valami kisebb elakadás, de alapos szétnézés után mindig rájöttem a titok nyitjára. És itt mentettem, ahol másodjára harcoltam a három nagy árnyékkal. Nem tudom, hogy mi lehet a hiba, de itt mindig meghaltam, pedig ugyanúgy kivégeztem őket, de az volt a furcsa, hogy miután kettő meghalt, azok ketten újjáéledtek. Aztán a B gomb nyomva tartásával probáltam védőburkot képezve magam körül menekülni, de az egyik árnyék valahogy behatolt a védőburokba és elvette az egy szívemet. Szerintem majd holnap folytatom, akkor megpróbálok rájönni arra, hogy mit hibázhattam el. Pedig már csak két láthatatlan könnycsepp hiányzik. Aztán megszűnik a alkony, és tippem szerint visszakapom az eredeti alakomat.
A játékzeneszerzők legnagyobbika: Koji Kondo
Aki játszott már Zeldákkal, az tudja, hogy a már a fantasztikus zenéik miatt is lehet imádni a játékszériát. Szerintem maga a zeneszerző is megérdemel egy külön megemlékezést.
Koji Kondo 1960. augusztus 13-án született Nagoyában (Tokió és Oszaka mellett a harmadik legnagyobb japán város). A zeneszerzés egyáltalán nem idegen tőle, hisz tinédzser korában is szerzett magának zenéket. 1980-ban hallott a Nintendo cégről először. Hozzájuk meg 1983-ban csatlakozott, amikor a Nintendo újsághirdetést adott fel, hogy zeneszerzőket keresnek a Nintendo Entertainment System játékokhoz. Gondolta, hogy szerencsét próbál, és társult az óriáscéghez. Játékzenéket még soha nem szerzett. Egy kicsit megszorítva érezte magát, amikor mondták neki, hogy kizárólag a NES négy csatornájára hagyatkozhat. Felülkerekedett a NES korlátain, és felfedezte az ötödik csatornát, és képes volt úgy öt csatornán zenét szerezni, hogy le tudta játszani a NES! Ennek köszönhető az, hogy az általa szerzett NES-es Super Mario Bros. széria és a NES-es Zelda játékok zenéi ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek! Emellett az ő nevéhez fűződik az első CD minőségű játékzene (Super Mario 64, 1996). De az összes Super Mario és Zelda játékszéria zenéit maradéktalanul ő jegyzi!
2008. április 27., vasárnap
Ocarina of Time – Főellenségek nehézségi szintjei
- Gohma: 2/10 – Nagyon könnyű. Az a lényeg, hogy csúzlival meg kell célozni a szemét, és ha eltaláltuk, akkor kifekszik, és karddal lehet sebezni. Vigyázzunk, mert csak akkor lehet sebezni, ha piros lesz a szeme!
- King Dodongo: 1/10 – Nevetségesen könnyű! Amikor levegőt szív be a száján keresztül, akkor kell bombával megdobni, és a szájában felrobban. Ezután kardozni, ahogy érjük! Amikor bukfenezik, bőven elég csak kikerülni (van hely bőven) és utána jöhet a következő adag, amíg meg nem hal.
- Barinade: 5/10 – Az első komoly főellenség. Először az őt körülvevő medúzákat kell bumeránggal eltávolítani. Majd ha ez sikerült, utána a közepét kell megsebezni, és amikor kifekszik, kardozni.
Felnőttkori főellenségek
- Phantom Ganon: 6/10 – Nagy pontosságot, és ügyességet igényel ez a főellenség. Ami egyébként nagyon érdekes, mert festményről festményre ugrál, még azelőtt kell nyíllal eltalálni, mielőtt kijönne a festményből. Amikor elégszer kapott, akkor leszáll a lóról, és energialabdákkal kezd el dobálni minket. Ezeket üssük vissza, és addig játszuk le a teniszpartit, amíg ki nem fekszik. Ekkor karddal sebezni.
- Volvagia: 5/10 – Az a fajta főellenség, melyhez taktikát kell kidolgozni, különben elég nehéz. Az a lényege, hogy amikor kibújik a lávából, akkor kalapáccsal rá kell verni, és ha kifekszik, utána még egyszer ráverni a fejére.
- Morpha: 8/10 – Az egyik legdurvább főellenség. Arra rájönni, hogy hogy kell megsebezni, elég könnyű, de a kivitelezés nagyon nehéz. És ha elkap, nagyon sokat sebez!
- Twinrova: 5/10 – Egyáltalán nem nehéz, de annál élvezetesebb! Amikor a boszorkányok még ketten vannak, akkor az egyik támadását kell a másikra rátükrözni. Ha eleget kaptak, akkor egyesülnek, és az egyik támadást kell a pajzsunkban összegyűjteni. És ha elég energia gyűlt össze a pajzsban, akkor az összes támadást visszaveri a boszorkára. Utána kard.
- Bongo Bongo: 7/10 – Csak a dob széléről lehet megtámadni. Ekkor sebezzük meg a két kezét nyíllal. Ha ez megvan, akkor vegyük elő az Igazság Lencséjét, és célozzuk meg a szemét. Ezután kell megkardozni.
- Ganondorf: 7/10 – Amikor Ganondorf labdával támad, akkor azt vissza kell ütni neki karddal, mint a Phantom Ganonnál. Ha elhibázza, akkor gyorsan elővenni a fényes nyilat, és megcélozni. Ha eltaláljuk, akkor középre menni, és megkardozni. Néhány ilyen után meghal… elvileg!
- Ganon: 9/10 – Mint az előzőekben felhívtam rá a figyelmet, nem szabad megijedni tőle! A legegyszerűbb módja a legyőzésnek: Fényes Nyíllal megsebezni a szemét, ekkor lebénul, és kalapáccsal ráverni a farkára. Amikor elégszer kapott, akkor megszűnik a tűzoszlop, és el kell menni a kardért. Ezután Ganon feléled. Ugyanúgy meg kell sebezni a szemét Nyíllal, utána karddal meg a farkára rácsapni. Amikor Ganon elgyengül, akkor Zelda a hat bölcs segítségével leküldi Ganondorfot az örök sötétségbe.
Ocarina of Time – Dungeonök nehézségi szintjei
Mivel végigvittem a játékot, ezért most már tudom értékelni a Dungeonöket.
- Inside the Deku Tree: 2/10 – Ez csak egy rövid bevezető, semmi nehézség nincs. A titkok teljesen maguktól értetődnek, az egész gyakorlatilag bevezet a játékba.
- Dodongo’s Cavern: 5/10 – Elég sok nehezen megfejthető titok van benne, és a mini-boss is nehéz a kis Kokiri Sworddal.
- Inside Jabu Jabu’s Belly: 6/10 – Egy kicsit frusztrált a sok elektromossággal ellátott medúza, és a főellenség is elég nehéz.
Ha megvan mind a három spirituális kő, akkor irány az Idő Temploma, hogy felnőttként folytassuk tovább kalandunkat.
- Forest Temple: 4/10 – Nyakatekert termek teszik érdekessé a Dungeont.
- Fire Temple: 5/10 – Tessék nagyon vigyázni, mert emeleteket is lehet zuhanni (egyszer volt “szerencsém” ha 5. emeletről az 1. emeletre leesni -_-), és a tűzlabirintusokat is igencsak lehet “szeretni”.
- Water Temple: 10/10 – Minden játéknak megvan a fekete báránya. Az OoT-nek a Water Temple. Mindenütt ellenfelek akadályozzák a továbbjutásunkat. A vízszintet kell nagyon sokszor megváltoztatni, és nagyon nehéz rájönni a titkokra.
- Spirit Temple: 4/10 – Egyáltalán nem nehéz, de az élvezetre egy hatalmas tizes! Elég könnyű rájönni a dolgokra, a fény ide-oda tükrözése teszi nagyon érdekessé a Dungeont.
- Shadow Temple: 6/10 – Az egyik legérdekesebb Dungeon a lebegő cipő használatával, és az Igazság Lencsével.
- Ganon’s Castle: 3/10 – Mind az öt felnőttkori Dungeonből kapunk egy ismétlést, hogy lássuk miken mentünk keresztül. Egyáltalán nem nehéz, és nagyon élvezetes! Ha kiszabadult mind a hat bölcs, lehet bemenni a középső ajtóba, ahol még meg kell küzdenünk egy pár ellenféllel, és utána találkozunk Ganondorffal.
Most ahogy így magamban végiggondoltam a Dungeonöket, azt tudom konklúzióként levonni, hogy nem nehéz játék. Egyedül a Water Temple-t kell túlélni, de teljesen nyilvánvaló, hogy az OoT-ben arra mentek rá a készítők, hogy élvezzük a játékot, és nem arra, hogy megizzasszanak minket.
The Legend of Zelda: Ocarina of Time – VÉGIGJÁTSZVA!!!
És sikerült! A Ganon’s Towerről még nem írtam. Azt mindenképp tudni kell róla, hogy nagyon szórakoztató. És egyáltalán nem nehéz! És nagyon élvezetes! Aztán Ganondorf! Az első része.. hát! Nehéz is, meg nem is! Az a lényeg, hogy Phantom Ganon alapjából kiindulva Ganondorf is labdát lövell is, is teniszezni kell vele úgymond. Viszont, ha itt eltaláltuk akkor fényes karddal kell megsebezni. A célzás pontosságára nagyon kell ügyelni, mert csak egy esélyünk van. Ha eltaláltuk, akkor oda kell menni hozzá, és karddal döfni, ahogy éred! Egyvalamit megtapasztaltam: Annak ellenére, hogy a Biggoron Sword 2× annyit sebez, édesmindegy, hogy melyiket használod. Ugyanis a Master Sworddal egy alkalommal kb. 5× lehet megsebezni, míg a Biggoron Sworddal kb. 2×-3×. De én a Biggoron Swordot ajánlom, mert amikor teniszezünk, akkor ugye annak nagyobb az éle, ezért nagyobb felületen lehet visszaadni a támadást. Viszont van egy óriási nagy szemétség: Ugyanis Ganondorf nem mindig labdát ad ki, hanem van úgy, hogy óriás gömböt, és azt 1: Nem lehet visszaverni, 2: Mindenképp eltalál, hiába térek ki előle. Ugyanis ez 5 kicsi fénycsóvává válik szét, amiből 1 MINDENKÉPP eltalál. És ami a legdurvább: 4 BURKOLT szívet sebez! Most, ha nem mentem volna el ahhoz a tündérhez a Ganon’s Towerben, akkor 8 szívet sebződtem volna. Végülis sikerült padlóra küldeni. Persze ekkor még nincs vége. Omlik a kastély! Menekülni kell! 3 percünk van erre. De nem kell megijedni, mert mire kiérünk, bőven marad fél perc. Aztán jönne a Happy End, de Ganon szörny alakjában visszatér. A hatalmas alakjától nem szabad megijedni! Korántsem annyira nehéz, mint azt gondolnánk. Sőt, sokan azt hiszik, hogy a szemét is meg kell sebezni. Nem szükséges! Ugyanis a lába elég nagy ahhoz, hogy átérjünk alatta, ugyanis az a lényeg, hogy a farkát sebezzük meg! Először mivel nincs nálunk a kard (Ganon elvette tőlünk) ezért csak kalapáccsal lehet megsebezni a farkát. Ha eltűnik a kardot körülvevő tűz, akkor villámgyorsan a kardért kell menni. MIndenképp újjáéled, tehát nincs menekvés. És utána karddal kell megsebezni a farkát! Ugyanis azért veszi el a kardot, mert arra a legérzékenyebb! Ha kifekszik, akkor Zelda lép közbe: Fénycsóvát küld Ganonra, és megkér minket, hogy vessük belé a végső kegyelemdöfést (ezt már a gép önmaga megcsinálja) és hívja a hat bölcset, hogy együttes erővel küldjék le a Sötétségbe. És vége. Zelda elkéri tőlünk az Ocarina of Time-ot, és visszavisz minket a gyerekkorunkba, hogy visszakapjuk az elvesztett hét évet. Az 50 éve tartó háborúnak vége, Hyrule összes lakosa együtt ünnepel. És bár nincs garantálva, hogy a Gerudók nem lopnak többet, de most ők is velünk ünnepelnek! A Master Sword visszakerült a helyére, és ott marad. Végül Link elmegy Zeldához a Hyrule Castle-hoz, és… THE END!!!
51 óra 37 perc volt a teljes játékidőm. Életem legcsodálatosabb játékélményét kaptam meg az elmúlt 1 hónapban! Ez tényleg olyan játék, ahol a főhőst annyira megkedveltem, annyira tudtam azonosulni vele, hogy együtt nevettem vele, együtt sírtam, együtt örültem vele, amikor vége van, amikor megkaptam az újabb medált. Gyönyörű játék! Ez úgy tökéletes ahogy van!
Mivel nemrég vettem meg a Twilight Princesst, ezért az lesz a következő. 😅
2008. április 26., szombat
Kész a Spirit Temple!
Érdekes, hogy egyesek nehéznek állították be Twinrova megölését, holott semmi nehézség nem volt benne! De amennyire élvezetes volt a csata! Hát arról külön lehetne írni! Egy kicsit nehéz volt elképzelnem, hogy hogyan verjük vissza egyikre-másikra a támdást, mert nyilván össze-vissza repülnek, de mindig adta magát a lehetőség, hogy tudjam az egyik sebezni! Aztán amikor egyesültek, megjelent egy gyönyörű nő a szemem előtt! Annyira sajnáltam bántani őt, de most mit csináljak, ha ez a feladat? 😅 Egyébként ez az energiagyűjtés nagyon jó dolog! Az a lényeg, hogy az egyik kezéből jeget, a másikból meg tüzet lövell ki, és teljesen véletlenszerű, hogy épp melyiket használja! Az a lényeg, hogy a Dungeon alatt megszerzett tükör pajzsba kell gyűjteni az egyiket! De nagyon kell vigyázni ilyenkor, hogy nehogy a másik kerüljön a pajzsba, különben semlegesül! És háromszor meg lett lőve a pajzsunk, akkor visszalövell rá az összes addig felgyűlemlett energia, és kifekszik. Ekkor kell megkardozni. Annyira sajnáltam bántani, mert tényleg nagyon szép volt! Én háromszor fektettem ki, utána halt meg. Aztán tök vicces volt, hogy visszaváltoztak a boszorkák, és elkezdtek valamin veszekedni! Aztán felmentek a mennybe. Menjenek! Ez a minimum, az élvezetes csatáért cserébe! Így került (nálam) utolsóként Nabooru is a bölcsek közé. Komolyan mondom, hogy az az érzésem, hogy ha külön a Spirit Temple-ből adnának ki egy másik játékot, az is megérne 10 pontot a 10-es skálán!
Ocarina of Time – Spirit Temple
Hát végül eljutottam ide is. Nem volt könnyű, de végül kiszabadítottam mind a négy elfogott építészt, és mivel látták a Gerudók, hogy milyen jól harcolok, felvettek tiszteletbeli Gerudónak, ami nagy megtiszteltetés, hisz mégsem zárnak börtönbe. 😅 Ezután egy elég durva dolog jön: Végig kell menni a szélfútta sivatagban. De nem akármilyen úton! Az útvonalat a zászlók jelzik, és ha letérünk az útról, akkor visszamegyünk az elejére, -1 szívvel. Ha eljutottunk odáig, ahol körben állnak a zászlók, mellette egy kis épület, annak a tetejére rá kell menni, és a táblán levő üzenetet el kell olvasni. Utána elő kell venni az Igazság Lencséjét, mert így látjuk a szellemet, mely elvezet a Spirit Temple-be. Elég könnyű követni, nem annyira gyors. Aztán csakhamar odaérünk. Megtanultuk a Requiem of a Spirit dalt, utána el kell teleportálódnunk az Idő Templomába, mert vissza kell mennünk gyerekkorba, mert a Spirit Temple-t csak így kezdhetjük meg. Gyerekként meg kell szerezni az ezüst kesztyűt. Ha ez megvan, akkor vissza kell menni felnőttbe, és úgy jön az igazi kaland. De mekkora kaland! A Spirit Temple a zenéjével nálam rég viszi a pálmát, de amit maga a Dungeon nyújt! SOHA életemben nem élveztem ennyire a játékot, mint azalatt a 4 óra alatt, amennyit ma egyhuzamban játszottam! Gyönyörűszép zene csak fokozza a hangulatot, és annyira könnyű rájönni, hogy hogy kell továbbjutni, hogy pont ettől válik élvezhetővé, hogy megy minden a maga medrében. Az egész templom gyönyörű, semmi komoly nehézség nincs, és a mini-boss is, igen… IGAZI HARC!!! Amilyenre mindig is vágytam! Bennem van az az izgalom, hogy jól csináljam, meg minden, de közben minden egyes percét élvezem! Nagyon nehéz! Nagyon kell vigyázni, hogy nehogy eltaláljon, mert 4 szívet sebez! De pont ez a nehézség teszi annyira izgalmassá és élvezhetővé, hogy nem igaz! El is jutottam a főellenségig, Sorceress Sistershöz! Ők egy boszorkány testvérpáros, az egyik tűzzel támad, a másik meg jéggel. És érzékenyek egymás támadására. És az ebben a Dungeonben megszerzett tükörpajzszsal kell a másiknak az egyik támadását visszaverni! Például, ha a tüzes boszorkány lő tüzet, akkor azt a tükörpáncéllal kell a jégboszorkányra célozni. Aztán egyedülnek. Utána a végigjátszás alapján nemigen értem, hogy mi van, de nagyon várom! Időtlen idők óta ne játszottam ennyire jót! A képen láthatók a boszorkák külön-külön, majd egyesülve. Egyébként hasonló csata van a Link to the Past Turtle Rock dungeonjában, a főellensére, Trinexxre, ha emlékeztek, az is hasonló elveken működött.