Írtam GameSpotra tesztet, méghozzá az első Zeldáról. Aki jól tud angolul, az itt olvashatja:
http://www.gamespot.com/wii/adventure/legendofzeldanes/player_review.html?id=562777Egyébként most várakozó álláspontban vagyok, mert hónapok óta keresem a Vaterán a NES-es Zeldákat, és most végre találtam egyet vasárnap 2000 forintért. És az eladó tegnap feladta ajánlottan, elsőbbségivel, úgyhogy esélyes, hogy ma megérkezik.
Sikerült túljutnom azon a részen, ahol GC-n félbehagytam, méghozzá ott, ahol először harcoltam három árnyékkal egyszerre. Jó volt másodjára is Hyrule Castle-ben járni, bár Midna nem valami kedves. Eléggé távolságtartó és lekezelő a viselkedése. Annyira nem volt nekem könnyű a kastélyban, mert sokszor meghaltam, amikor rámtámadtak ott a kis árnyékok, akkor beleestem a vízbe. És onnan egyrészt nagyon nehéz támadni, másrészt meg kimászni is nehéz, amikor állandóan támadnak, és az a 3 szív könnyen elvész. De végül kijutottam a kastélyból. Aztán a faluban megszerezni a kardot és a pajzsot. Tök jó volt beszélgetni a kutyával, a macskával és a tyúkkal. 😅 Aztán visszamentem a Faron Woodsba, itt harcoltam először a három árnyékkal, itt hagytam abba GC-n. Érdekes, egyébként GC-n eléggé megszenvedtem ezekkel a nagy árnyékokkal, itt meg tök könnyen ment. Nem tudom, hogy most vagy meg van nehezítve a GC verzió, vagy én nem csináltam ott valamit jól (inkább ez a sanszos). Aztán elkezdtem gyűjtögetni a láthatatlan könnyeket. Mindig volt itt valami kisebb elakadás, de alapos szétnézés után mindig rájöttem a titok nyitjára. És itt mentettem, ahol másodjára harcoltam a három nagy árnyékkal. Nem tudom, hogy mi lehet a hiba, de itt mindig meghaltam, pedig ugyanúgy kivégeztem őket, de az volt a furcsa, hogy miután kettő meghalt, azok ketten újjáéledtek. Aztán a B gomb nyomva tartásával probáltam védőburkot képezve magam körül menekülni, de az egyik árnyék valahogy behatolt a védőburokba és elvette az egy szívemet. Szerintem majd holnap folytatom, akkor megpróbálok rájönni arra, hogy mit hibázhattam el. Pedig már csak két láthatatlan könnycsepp hiányzik. Aztán megszűnik a alkony, és tippem szerint visszakapom az eredeti alakomat.
Aki játszott már Zeldákkal, az tudja, hogy a már a fantasztikus zenéik miatt is lehet imádni a játékszériát. Szerintem maga a zeneszerző is megérdemel egy külön megemlékezést.
Koji Kondo 1960. augusztus 13-án született Nagoyában (Tokió és Oszaka mellett a harmadik legnagyobb japán város). A zeneszerzés egyáltalán nem idegen tőle, hisz tinédzser korában is szerzett magának zenéket. 1980-ban hallott a Nintendo cégről először. Hozzájuk meg 1983-ban csatlakozott, amikor a Nintendo újsághirdetést adott fel, hogy zeneszerzőket keresnek a Nintendo Entertainment System játékokhoz. Gondolta, hogy szerencsét próbál, és társult az óriáscéghez. Játékzenéket még soha nem szerzett. Egy kicsit megszorítva érezte magát, amikor mondták neki, hogy kizárólag a NES négy csatornájára hagyatkozhat. Felülkerekedett a NES korlátain, és felfedezte az ötödik csatornát, és képes volt úgy öt csatornán zenét szerezni, hogy le tudta játszani a NES! Ennek köszönhető az, hogy az általa szerzett NES-es Super Mario Bros. széria és a NES-es Zelda játékok zenéi ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek! Emellett az ő nevéhez fűződik az első CD minőségű játékzene (Super Mario 64, 1996). De az összes Super Mario és Zelda játékszéria zenéit maradéktalanul ő jegyzi!
Felnőttkori főellenségek
Mivel végigvittem a játékot, ezért most már tudom értékelni a Dungeonöket.
Ha megvan mind a három spirituális kő, akkor irány az Idő Temploma, hogy felnőttként folytassuk tovább kalandunkat.
Most ahogy így magamban végiggondoltam a Dungeonöket, azt tudom konklúzióként levonni, hogy nem nehéz játék. Egyedül a Water Temple-t kell túlélni, de teljesen nyilvánvaló, hogy az OoT-ben arra mentek rá a készítők, hogy élvezzük a játékot, és nem arra, hogy megizzasszanak minket.
És sikerült! A Ganon’s Towerről még nem írtam. Azt mindenképp tudni kell róla, hogy nagyon szórakoztató. És egyáltalán nem nehéz! És nagyon élvezetes! Aztán Ganondorf! Az első része.. hát! Nehéz is, meg nem is! Az a lényeg, hogy Phantom Ganon alapjából kiindulva Ganondorf is labdát lövell is, is teniszezni kell vele úgymond. Viszont, ha itt eltaláltuk akkor fényes karddal kell megsebezni. A célzás pontosságára nagyon kell ügyelni, mert csak egy esélyünk van. Ha eltaláltuk, akkor oda kell menni hozzá, és karddal döfni, ahogy éred! Egyvalamit megtapasztaltam: Annak ellenére, hogy a Biggoron Sword 2× annyit sebez, édesmindegy, hogy melyiket használod. Ugyanis a Master Sworddal egy alkalommal kb. 5× lehet megsebezni, míg a Biggoron Sworddal kb. 2×-3×. De én a Biggoron Swordot ajánlom, mert amikor teniszezünk, akkor ugye annak nagyobb az éle, ezért nagyobb felületen lehet visszaadni a támadást. Viszont van egy óriási nagy szemétség: Ugyanis Ganondorf nem mindig labdát ad ki, hanem van úgy, hogy óriás gömböt, és azt 1: Nem lehet visszaverni, 2: Mindenképp eltalál, hiába térek ki előle. Ugyanis ez 5 kicsi fénycsóvává válik szét, amiből 1 MINDENKÉPP eltalál. És ami a legdurvább: 4 BURKOLT szívet sebez! Most, ha nem mentem volna el ahhoz a tündérhez a Ganon’s Towerben, akkor 8 szívet sebződtem volna. Végülis sikerült padlóra küldeni. Persze ekkor még nincs vége. Omlik a kastély! Menekülni kell! 3 percünk van erre. De nem kell megijedni, mert mire kiérünk, bőven marad fél perc. Aztán jönne a Happy End, de Ganon szörny alakjában visszatér. A hatalmas alakjától nem szabad megijedni! Korántsem annyira nehéz, mint azt gondolnánk. Sőt, sokan azt hiszik, hogy a szemét is meg kell sebezni. Nem szükséges! Ugyanis a lába elég nagy ahhoz, hogy átérjünk alatta, ugyanis az a lényeg, hogy a farkát sebezzük meg! Először mivel nincs nálunk a kard (Ganon elvette tőlünk) ezért csak kalapáccsal lehet megsebezni a farkát. Ha eltűnik a kardot körülvevő tűz, akkor villámgyorsan a kardért kell menni. MIndenképp újjáéled, tehát nincs menekvés. És utána karddal kell megsebezni a farkát! Ugyanis azért veszi el a kardot, mert arra a legérzékenyebb! Ha kifekszik, akkor Zelda lép közbe: Fénycsóvát küld Ganonra, és megkér minket, hogy vessük belé a végső kegyelemdöfést (ezt már a gép önmaga megcsinálja) és hívja a hat bölcset, hogy együttes erővel küldjék le a Sötétségbe. És vége. Zelda elkéri tőlünk az Ocarina of Time-ot, és visszavisz minket a gyerekkorunkba, hogy visszakapjuk az elvesztett hét évet. Az 50 éve tartó háborúnak vége, Hyrule összes lakosa együtt ünnepel. És bár nincs garantálva, hogy a Gerudók nem lopnak többet, de most ők is velünk ünnepelnek! A Master Sword visszakerült a helyére, és ott marad. Végül Link elmegy Zeldához a Hyrule Castle-hoz, és… THE END!!!
51 óra 37 perc volt a teljes játékidőm. Életem legcsodálatosabb játékélményét kaptam meg az elmúlt 1 hónapban! Ez tényleg olyan játék, ahol a főhőst annyira megkedveltem, annyira tudtam azonosulni vele, hogy együtt nevettem vele, együtt sírtam, együtt örültem vele, amikor vége van, amikor megkaptam az újabb medált. Gyönyörű játék! Ez úgy tökéletes ahogy van!
Mivel nemrég vettem meg a Twilight Princesst, ezért az lesz a következő. 😅
Érdekes, hogy egyesek nehéznek állították be Twinrova megölését, holott semmi nehézség nem volt benne! De amennyire élvezetes volt a csata! Hát arról külön lehetne írni! Egy kicsit nehéz volt elképzelnem, hogy hogyan verjük vissza egyikre-másikra a támdást, mert nyilván össze-vissza repülnek, de mindig adta magát a lehetőség, hogy tudjam az egyik sebezni! Aztán amikor egyesültek, megjelent egy gyönyörű nő a szemem előtt! Annyira sajnáltam bántani őt, de most mit csináljak, ha ez a feladat? 😅 Egyébként ez az energiagyűjtés nagyon jó dolog! Az a lényeg, hogy az egyik kezéből jeget, a másikból meg tüzet lövell ki, és teljesen véletlenszerű, hogy épp melyiket használja! Az a lényeg, hogy a Dungeon alatt megszerzett tükör pajzsba kell gyűjteni az egyiket! De nagyon kell vigyázni ilyenkor, hogy nehogy a másik kerüljön a pajzsba, különben semlegesül! És háromszor meg lett lőve a pajzsunk, akkor visszalövell rá az összes addig felgyűlemlett energia, és kifekszik. Ekkor kell megkardozni. Annyira sajnáltam bántani, mert tényleg nagyon szép volt! Én háromszor fektettem ki, utána halt meg. Aztán tök vicces volt, hogy visszaváltoztak a boszorkák, és elkezdtek valamin veszekedni! Aztán felmentek a mennybe. Menjenek! Ez a minimum, az élvezetes csatáért cserébe! Így került (nálam) utolsóként Nabooru is a bölcsek közé. Komolyan mondom, hogy az az érzésem, hogy ha külön a Spirit Temple-ből adnának ki egy másik játékot, az is megérne 10 pontot a 10-es skálán!
Hát végül eljutottam ide is. Nem volt könnyű, de végül kiszabadítottam mind a négy elfogott építészt, és mivel látták a Gerudók, hogy milyen jól harcolok, felvettek tiszteletbeli Gerudónak, ami nagy megtiszteltetés, hisz mégsem zárnak börtönbe. 😅 Ezután egy elég durva dolog jön: Végig kell menni a szélfútta sivatagban. De nem akármilyen úton! Az útvonalat a zászlók jelzik, és ha letérünk az útról, akkor visszamegyünk az elejére, -1 szívvel. Ha eljutottunk odáig, ahol körben állnak a zászlók, mellette egy kis épület, annak a tetejére rá kell menni, és a táblán levő üzenetet el kell olvasni. Utána elő kell venni az Igazság Lencséjét, mert így látjuk a szellemet, mely elvezet a Spirit Temple-be. Elég könnyű követni, nem annyira gyors. Aztán csakhamar odaérünk. Megtanultuk a Requiem of a Spirit dalt, utána el kell teleportálódnunk az Idő Templomába, mert vissza kell mennünk gyerekkorba, mert a Spirit Temple-t csak így kezdhetjük meg. Gyerekként meg kell szerezni az ezüst kesztyűt. Ha ez megvan, akkor vissza kell menni felnőttbe, és úgy jön az igazi kaland. De mekkora kaland! A Spirit Temple a zenéjével nálam rég viszi a pálmát, de amit maga a Dungeon nyújt! SOHA életemben nem élveztem ennyire a játékot, mint azalatt a 4 óra alatt, amennyit ma egyhuzamban játszottam! Gyönyörűszép zene csak fokozza a hangulatot, és annyira könnyű rájönni, hogy hogy kell továbbjutni, hogy pont ettől válik élvezhetővé, hogy megy minden a maga medrében. Az egész templom gyönyörű, semmi komoly nehézség nincs, és a mini-boss is, igen… IGAZI HARC!!! Amilyenre mindig is vágytam! Bennem van az az izgalom, hogy jól csináljam, meg minden, de közben minden egyes percét élvezem! Nagyon nehéz! Nagyon kell vigyázni, hogy nehogy eltaláljon, mert 4 szívet sebez! De pont ez a nehézség teszi annyira izgalmassá és élvezhetővé, hogy nem igaz! El is jutottam a főellenségig, Sorceress Sistershöz! Ők egy boszorkány testvérpáros, az egyik tűzzel támad, a másik meg jéggel. És érzékenyek egymás támadására. És az ebben a Dungeonben megszerzett tükörpajzszsal kell a másiknak az egyik támadását visszaverni! Például, ha a tüzes boszorkány lő tüzet, akkor azt a tükörpáncéllal kell a jégboszorkányra célozni. Aztán egyedülnek. Utána a végigjátszás alapján nemigen értem, hogy mi van, de nagyon várom! Időtlen idők óta ne játszottam ennyire jót! A képen láthatók a boszorkák külön-külön, majd egyesülve. Egyébként hasonló csata van a Link to the Past Turtle Rock dungeonjában, a főellensére, Trinexxre, ha emlékeztek, az is hasonló elveken működött.
Ma van 3 hónapja, hogy aktívan Zeldázok! Akárhogy is nézzük, kellett nekem ez a változás. Átértékelődött a játékokról kialakított véleményem. Kicsit úgy érzem, mintha továbbléptem volna. Talán kinőttem a Mario játékokat, és toábbléptem. Köszönhető a GC-nek!
Az Ocarina of Time-ban a legerősebb kard. Érdemes megszerezni, mert azt mondják, hogy kétszer annyit sebez, mint a Master Sword. Elég hosszú folyamat megszerezni. Először a Kakariko Village-ben a tyúkólnál álló hölgy ad egy tyúkot. Azzal az egyik házba költözött volt lovardatulajdonost kell felébreszteni. Ekkor a tyúk jókedvűvé válik, és ha visszavisszük a hölgyhöz, akkor nagyon örül, és odaadja a szupertyúkot. Ezzel el kell menni a Kokiri Foresten át levő Lost Woodsba. Itt azonnal balra kell fordulni, és a férfinak kell átadni a tyúkot, aki egy gombát ad, mellyel vissza kell menni Kakariko Village-be a Potion Shopba, neki kell átadni, aki szintén ad valamit (már nem emlékszem, hogy mit) amit vissza kell vinni a Lost Woodsban a férfinak… elvileg! Csakhogy a férfi eltűnt és egy lány van a helyén. Neki kell odaadni azt, amit a Potion Shopban kaptunk. Tőle egy fűrészszerűséget kapunk, mellyel a Gerudo Valley-be kell elmenni. Ha a Gerudo Valley-ben még nincs megépítve a híd, akkor a Longshottal kell átmennünk. Még a völgy elején van egy sátor, előtte egy férfi. Na ő adja oda a Biggoron’s Swordot. És ezzel megvan a kard!Csakhogy a kard eléggé rossz állapotban van! Fel kell menni a Death Mountain tetejére, ott van a Biggoron, aki képes megjavítani a kardot. Felmegyünk hozzá abban reménykedvén, hogy megcsinálja… De nem! Nagyon fájlalja a szemét, szemcseppre van szüksége. Sebaj, megoldjuk! Valószínűleg volt orvosnál, mert mert egy papírt adott a kezünkbe, melyen a recept van rajta. Ezzel kell elmenni a Zora’s Domainbe, a Zora királynak kell átadni a papírt. Azt hittem, hogy ő adja a szemcseppet, de nem! Ő egy fagyasztott békát szolgáltat rendelkezésünkre, mellyel a Lake Hyliában található laboratóriumba kell elmenni, ahol az öreg tudós csinál nekünk szemcseppet. Csakhogy ezt időre kell megcsinálni! Én meg nem szeretem az időre menő küldetéseket, mert akkor bennem van az, hogy gyorsan végig kell menni, akkor kevésbé élvezem a játékot! Na mindegy, 3 perc áll rendelkezésemre, hogy elvigyem a fagyasztott békát. Amint kiérek a Zora’s Riverből a Hyrule Fieldbe, hívom Eponát, hogy minél gyorsabban odaérjünk. A nehézség nem is itt van, mert marad még 40 másodpercem, mire odaérek. Amikor megkapom a szemcseppet, azt hittem, hogy most már nem hajt a tatár, de sajnos igen! Itt 4 perc van, hogy elmenjek ezzel a Biggoronhoz. És itt mondtam csődöt. 5× próbálkoztam, mind az 5× sikertelenül. Egyszer volt, hogy a saját hülyeségemből rontottam el, mert rossz irányba mentem, volt olyan, hogy Epona épp nem ugrotta át a korlátot, akkor meg emiatt nem sikerült. Szóval mindig volt valami. És ilyenkor nem a laboratóriumba térek vissza, hanem a Zora királyhoz! Tehát mindkét időre menő küldetést újra végig kell csinálni. Nem szeretem, mert a 4 percesben nincs hibalehetőség! Ott egyszer vagy jól megcsinálod, vagy mehet újra az egész. És az ötödik alkalom után már nem voltam olyan idegállapotban, hogy hatodjára is nekimenjek. Majd később.
